Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
A kőművesmunkától a gázszerelésig A jó iparos holtig tanul s az ezzel összefüggő kémiát, A Siófoki Építőipari Szövetkezet eredményes munkáját számos új epület — lakások — és még több színvonalasan felújítót;, tatarozott létesítmény fciz.myítia a a déli part fővárosában. Évente 60 millió forint termelést értékét érnék el, s ebből 18 millióhoz az ipartelepen. gyártott készáru eladása réven jutnak. (A Tüzép vállalatok íca^ere zsalus ajtót és ablakot, a Dunaújvárosi Állami Építőipari Vállalat meglel'kelésére acél nyílászáró szerkezeteket készítenek.) — A fő feladatunk az épületek tatarozása, javítása, így elsősorban Siófok komunális intézményeinek felújítását végezzük — mondja ísó Károly, a szövetkezet elnöke. — A közelmúltban például a Sióparti nővérszálló tatarozását végeztük el, valamint az 1. és a 2. számú Általános Iskola homlokzatának felújítását fejeztük be. Jelenleg a régi szülőotthont alakítjuk át bölcsödévé. A város mentőállomásának korszerűsítése is a mi feladatunk, s hozzákezdhettünk Kálmán Imre szülőházának (jelenleg zeneiskola) felújításához is. Kapacitásunk 30 százalékát a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat balatoni hoteljeinek felújítása veszi igénybe: hat esztendeje végezzük ezt a munkát. s 1982-ben, az Európa szálló teljes felújításával, korszerűsítésével fejezzük be. (Az Európa rekonstrukciója mintegy 20 millió forintba kerül.) A szövetkezetnek 11 részlege van, a kőművesmunkától a gázszerelésig mindent elvég- zünk az építkezésen, következésképpen alvállalkozókra nincs szükségünk. Szövetkezeti társasházakat is építettek, illetve építenek. Az V. ötéves terv időszakában összesen 216 lakást adtak át Siófokon, ebből 180-at a Foki- hegy új lakótelepén. A szövetkezet dolgozói építették az utóbbi évek legszebb lakóépületét a városban, a Semmel- weis-tömböt a Széchenyi utcában. — 1953-ban 14 iparosember alapította a szövetkezetei, jelenleg 234 dolgozónk van — mondja Isó Károly. — 1970 óta korszerű iparteleppel rendelkezünk, ahol nyolc évvel később egy MüM-pályázat révén úgynevezett szakmunkás- képző bázist létesítettünk 2,5 millió forint beruházással. Az 523. Szakmunkásképző Intézet közreműködésével minden esztendőben sikerült ezt a létesítményt fiatalokkal benépesítenünk. Legalább 80 kilométeres körzetből érkeznek hozzánk a tanulók, jelenleg 114 fiatalt képezünk a tanműhelyekben, illetve a munkahelyeken. Evelite 20—25 tanuló szerez itt • szakmunkás-bizonyítványt, és közülük sokan a szövetkezet dolgozóiként kezdik életük pályáját. Az idén például 15-en maradtak nálunk a végzettek közül. Az ipartelep rendje mintaszerű. Tágas, fűtött műhelyekben dolgoznak a szakmunkások, az ipari tanulók ugyancsak ideális körülmények között, jó mesterektől sajátíthatják el a szakmát. A telep szociális ellátottsága — egy nemrég végzett felmérés szerint — példaadó. A tanulóknak saját szociális helyiségeik vannak külön épületben, amellyel kiegészítették a szakmunkásképző bázist. 12 oktató kilenc szakmát tanít (asztalosok, vízvezeték-szerelők, kőművesek, villanyszerelők, szerkezetlakatosok, bádogosok, festők, gázszerelők és kárpitosok lesznek a fiatalok), s nemcsak az építőipari szövetkezet, hanem más vállalatok, illetve szövetkezetek számára is képeznek itt szakembereket. — Nézzen körül a műhelyekben, a szociális helyiségekben — invitál egy kis sétára Csavajda Richárd tanulófelelős. — Láthatja, mindent megteszünk azért, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek ide, hogy a szakma elsajátításában semmi se akadályozza őket. Megkapnak mindent az iskolában is, ahol ugyancsak a lehető legjobb körülmények között, lelkiismeretes tanároktól tanulhatnak. Csak tanuljanak! Csavajda Richárd nyugdíjasként dolgozik. A szövetSe- zet festőrészlegének volt a vezetője, s amellett oktató. Az iskolában anyagismeretet, a szakismeretet és a rajzot tanította. Azt szeretné, ha a fiatalok nemcsak megismernék, de szenvedélyesen szeretnék is szakmájukat. — A jó iparos 'holtig tanul — mondja. — Egy-egy szakmát sohasem lehet tökéletesen elsajátítani. Azt szoktam mondani a gyerekeknek: az apám, aki festőmester volt, 90 százalékra tudta a szakmát, én körülbelül 50 százalékra tudom. Nem csoda, hiszen például a festőmesterséghez legalább 18 részszakma szükséges. Sajnos, 23 év alatt nem sikerült elérnem, hogy egy jó címfestőt neveljek ... A mai fiatalok nem szeretnek pepecselni... Bartos Nándor és Németh János harmadéves festőtanulók bűnbánó mosollyal hallgatják a mestert Egyelőre ók sem lelkesednek a címfestésért, de a szakmájukat szeretik. — Zamárdiban születtem, ott vegeztem az általános iskolát is — mondja Nándor. — A közelünkben lakott egy szobafestő, sokszor elkísértem munkába, segítettem neki. Megtetszett a szakma, ezért jelentkeztem ipari tanulónak. A második év végén jó rendű bizonyítványt vittem haza. János Ádándon született, jelenleg Siófokon él. — Az elméletet és a gyakorlatot egyaránt szeretem — mondja. Azt mondják, elég jól rajzolok ... Novemberben szakmai versenyen veszek részt, s szeretnék jól szerepelni. Mintegy 20 elméleti és gyakorlati kérdést kell majd a vetélkedőn megoldanom . .. — Ha végeztetek, hova mentek dolgozni? — Itt szeretnénk maradni, a szövetkezetnél — mondják. S*. A. Arkagyíj és Borisz Sztrugackíi Nehéz istennek ■ lenni Mérleg elhallgatott é* lehorgasztotta a fejét Hirtelen öreges könny csordult végig orcáin. — öregszem, Raim — mondta szipogva. — Kezem reszket, emlékezetem cserbenhagy. Lám, teljesen megfeledkeztem róla. hogy ebben a szűk odúban itt sínylődik közöttünk egy nemes dón, akinek semmi köze a mi garasos elszámolásunkhoz. Nyugalomba vonulok. De addig is, fiaim, kérjünk bocsánatot a nemes dómtól™ Fölállt és nyögve meghajolt. A többiek szintén felkeltek. és szintén meghajoltak, de nyilván valóan tétován, sőt ijedten. A dolog természetesen világos volt; a kis rabló ezt az SOMOGYI' NÉPLAP* esélyt is felhasználta, hogy Don Reba tudomására hozza: az éjszakai hadseregnek szándékában áll, hogy a most folyó hajszában együttműködjön a szürkékkel. Most pedig, amikor eljött az ideje, hogy megállapítsa az akciók időpontját, a nemes dón jelenléte, enyhén szólva, terhessé vált. Meglehetősen sötét kis öregember. És miért van a városban? Hiszen Mérleg ki nem állhatja a várost. — Igazad van, tiszteletre méltó Mérleg — mondta Rumata. — Bocsánatot kell kérnem, amiért jelentéktelen ügyben zaklatlak. Ügy esett, hogy szükségem van a tanácsodra ... Mérleg nég egyszer meghajolt. — A kővetkezőkről van szó — folytatta Rumata. — Három nappal ezelőtt találkoznom kellett a Nehéz Kardok Vadonéban egy irukani nemes donnái. De nem találkoztunk. Eltűnt Pontosan tudom, hogy az irukani határt szerencsésen átlépte. Nincs tudomásod a sorsáról? Mérleg sokáig nem válaszolt A banditák szuszogtak, sóhajtoztak. Azután Mérleg a torkát köszörülte. — Nem — felelte. —Nincs tudomásunk erről az ügyről. Rumata nyomban fölállt — Köszönöm, tisztelt barátom — szólt Egy tíz aranyat tartalmazó zacskót tett az íróállványra. — Azzal a kéréssel búcsúzom, hogy ha valamit megtudsz, közöld. — A kalapjához nyúlt. — Isten veled. Közvetlenül az ajtónál megállt, és hanyagul visszaszólt: — Az előbb a tudós emberekről mondtál valamit. Van egy ötletem. Érzem, a király buzgólkodása folytán egy hónap múlva egyetlen valamirevaló könyvtudót sem lehet majd Arkanarban találni. Én pedig fogadalmat tettem, hogy ha felgyógyulok a fekete vészből, egyetemet alapítok az anyaországban. Tehát, amikor összefogdosol néhány könyvtudót, előbb engem értesíts, csak azután dón Rebát! Meglehet, hogy kiválasztok magamnak néhányat az egyetemre. — Sokba kerül — figyelmeztette Mérleg. — Ritka áru, nem hever raktáron. — A becsület drágább — válaszolt dölyfösen Rumata, és kiment. 10. Ezt a Mérleget, gondolta Rumata, igen érdekes volna lefülelni, és a Földre zsup- polni. Technikailag nem nehéz. Most rögtön meg lehetne tenni. De mit csinálna a Földön? Rumata megpróbálta elképzelni. Tükörfalu, légkondicionált, csupa fény szobába bedobtak egy óriási. bolyhos pókot. A pók a csillogó padlóhoz lapult, görcsösen körbejártatta gonosz szemecskéjét, és a legsötétebb zugba iramodott, s fenyegetőn kidugta mérges állkapcsát. Mérleg természetesen elsősorban a megbántó! takat keresné, és a legostobább megbántottál is túlságosan tisztának találná, nem tudná felhasználni. Elsorvadna a kis öreg. Talán meg is halna. Különben, ki tudja! Éppen az a bökkenő, hogy az efféle szörnyek lelkivilága olyan, mint a koromsötét erdő. Rumata megállt egy kocsma előtt, és mát'-már be akart menni, de felfedezte, hogy eltűnt az erszénye. Tanácstalanul álldogált a bejárat előtt, sokáig kutatott a zsebeiben, összesen három zacskója volt. mindegyikben tíz arany. Egyiket a gondnok kapta, Kin atya. a másikat Mérleg. A harmadik eltűnt. Zsebei üresek voltak, bal nadrágszáráról levágták valamennyi . aranylemezkét, övéből pedig eltűnt a tőr. Ekkor vette észre, hogy a közelben két rohamosztagos áll s rábámul. Az Intézet munkatársa fütyülhetett erre. Esztori dón Rumata azonban felbőszült. Odalépett a rohamosztagosokhoz, keze ökölbe szorult. Rumata hirtelen megijedt. Olyan rémület fogta el, mint csak egyszer életében, amikor — abban az időben még egy menetrendszerű űrhajó másodpilótája volt — az első maláriarohamot érezte. Nem tudni, honnan szerezte ezt a betegséget, és alig két óra alatt kigyógyították. (Folytatjuk.) Megkéselte a fiát „H LELKIISMERETEM KÍNOZ” Leveszik kezéről a bilincset, lehajtott fejjel dörzsöl- geti a csuklóját. Aztán leggyakrabban azt hajtogatja: — Higgye el, fáj nekem, a lelki ismeretem kínoz. A fiam, az első családom. Nekem sem mindegy. — És ha meghall volna a fiú? — Hát, akkor nem is tudom. Nem is jó rágondolni. A férfit, aki így kesereg, id. Orsós Mihálynak hívják. Somban élt — most ugyanis a rendőrségi fogda lakója —, aztán Súgvaron fogta el a rendőrség. A férfi ugyanis csaknem embert ölt, . méghozzá sajat fiát. A dolog tulajdonképpen évekkel ezelőtt kezdődött. — 1975-ben váltam él a feleségemtől. Ö adta be a válást, mert az anyós telebeszélte a fejét. Pedig jól megvoltunk. — Ügy tudom, gyakran veszekedtek. — Mi, ugyan miért? — A rendőrség bizonyítékaiból 'az is kiderül, hogy ütötte-verte az asszonyt. — Előfordult, de úgy, mint más családban. Én azt akartam, hogy a négy gyerekből ember legyen, ne úgy nevelődjenek, olyan vadul, tudja, mint a cigányok. — Hány éves? — ötvenhárom vagyok. Apró családjaim vannak. — A legidősebb fiút, Mihályt nem nagyon szerette. — Szerettem én azt, nagyon is. Ö volt az első családom. Meglátogattam, meg ő is engem. Pénzt adtam neki. Persze ezzel a gyerekkel sok bajom volt. Amikor kocsis voltam a tsz-ben, elvitte a lovakat. Nem mondom, akkor nagyon megvertem. Aztán nevelőintézetbe került. Attól kezdve haragszik rám. — Amikor a volt felesége meghalt, mi lett a gyerekekkel? — Az anyósomhoz kerültek, én meg fizettem a gyerektartást a három kisebb után, mert a Mihály megnősült Ö most 21 éves. — El tudná mondani, mi történt szeptember 27-én? — Átmentem Ságvárra. ajtót ablakot vittem oda üve- geztetni, gondoltam, megnézem, kész van-e? Előtte betértem a kocsmába, cigiért, meg inni egy felest. Ott volt a Mihály fiam, a sógora meg az anyós. Iszogattak. A gyerek meg mindjárt nekem esett, szidott, veszekedett velem. De ezt a vendégek nem hallották. — Állítólag azért, mert maga egy héttel korábban szidta a nagyanyját. — Én csak szóltam neki. Akkor is ott voltam, és találkoztam a két kisebbik lánnyal. Megcsókoltak, aztán pénzt adtam nekik, de az anvosom nem engedte, hogy elfogadják. Hat miért nem? Szóval itt az italboltban nekem esett, de nem volt han- goskodás. Kicsit még iszogattunk, akkor a sógor hívott hozzájuk. El is mentünk. Ö borért szaladt, mi leültünk a szobában. A Mihály meg rögtön szidott, hordott, aztán megütött. Én védekeztem, és amikor nem bírtam tovább, előkaptam a kést, szúrtam. Nem tudom, hogyan és miért. Láttam, hogy vérzik a gyerek, elmentem a postára mentőért, de addigra már telefonáltak mások. Akkor vártam a buszmegállóban a rendőröket — Ügy tudom, « buszt várta. — Na persze, mert gondoltam, hazaugrok szólni az asszonynak, aztán visszajövök. Hát így volt. Azt hiszi, nem fáj nekem, végül is a fiam. — Találkoztak azóta? — A szembesítéskor. — S mit mondtak egymásnak? — Semmit. A férfi a beszélgetés során • szolid volt, csöndes, olyan, akit mardos a lelkiismeret Valójában azonban igyekezett mást mondani, mint ami történt, s ha a vizsgálótiszt közbeszólt. Helyesbített. A tanúk szerint ugyanis a veszekedés nem így zajlott. Az apa nyomda- festéket nem tűrő szavakkal szidta a gyermek anyját. Amikor a fiú már nem bírta tovább hallgatni, összeverekedtek. Az apa erős, magas férfi. A fiú védekezni volt kénytelen. Aztán id. Orsós Mihály kirohant, azt hitték, megnyugodva jön vissza. Ö azonban folytatta a verekedést. A seprűvel védekező fiút az ágyra lökte, és szúrt. A szúrás a hónalj alatt behatolt a mellüregbe, a fiatalember életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Id. Orsós Mihály jelenleg előzetes letartóztatásban van. Ügyében még tart a vizsgálat. Dán Tibor Október 26-án, hétfőn megnyílik az AKÁC vendéglő III. o. ételárakkal Minden szerdán RÉTES. Házias ételek, csoportos étkeztctcinél engedmény. Várjuk kedves vendégeinket! Az ÁFÉSZ Igazgatósága A Kanizsa Bútorgyár kaposvári gyáregysége pályázatot hirdet titkárnői állásra FELTÉTEL: érettségi, gyors- és gépírói végzettség, 10 éves gyakorlat és erkölcsi bizonyítvány. JELENTKEZÉS: önéletrajz beadásával a gyáregység munkaügyi csoportjánál, Kaposvár, Katona József u. 1.
