Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

A kőművesmunkától a gázszerelésig A jó iparos holtig tanul s az ezzel összefüggő kémiát, A Siófoki Építőipari Szö­vetkezet eredményes mun­káját számos új epület — lakások — és még több szín­vonalasan felújítót;, tataro­zott létesítmény fciz.myítia a a déli part fővárosában. Évente 60 millió forint ter­melést értékét érnék el, s ebből 18 millióhoz az ipar­telepen. gyártott készáru el­adása réven jutnak. (A Tüzép vállalatok íca^ere zsalus ajtót és ablakot, a Dunaújvárosi Állami Épí­tőipari Vállalat meglel'kelé­sére acél nyílászáró szer­kezeteket készítenek.) — A fő feladatunk az épü­letek tatarozása, javítása, így elsősorban Siófok komunális intézményeinek felújítását vé­gezzük — mondja ísó Károly, a szövetkezet elnöke. — A közelmúltban például a Sió­parti nővérszálló tatarozását végeztük el, valamint az 1. és a 2. számú Általános Isko­la homlokzatának felújítását fejeztük be. Jelenleg a régi szülőotthont alakítjuk át böl­csödévé. A város mentőállo­másának korszerűsítése is a mi feladatunk, s hozzákezd­hettünk Kálmán Imre szülő­házának (jelenleg zeneiskola) felújításához is. Kapacitásunk 30 százalékát a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Válla­lat balatoni hoteljeinek felújí­tása veszi igénybe: hat esz­tendeje végezzük ezt a mun­kát. s 1982-ben, az Európa szálló teljes felújításával, kor­szerűsítésével fejezzük be. (Az Európa rekonstrukciója mint­egy 20 millió forintba kerül.) A szövetkezetnek 11 részlege van, a kőművesmunkától a gázszerelésig mindent elvég- zünk az építkezésen, követ­kezésképpen alvállalkozókra nincs szükségünk. Szövetkezeti társasházakat is építettek, illetve építenek. Az V. ötéves terv időszakában összesen 216 lakást adtak át Siófokon, ebből 180-at a Foki- hegy új lakótelepén. A szövet­kezet dolgozói építették az utóbbi évek legszebb lakóépü­letét a városban, a Semmel- weis-tömböt a Széchenyi ut­cában. — 1953-ban 14 iparosember alapította a szövetkezetei, je­lenleg 234 dolgozónk van — mondja Isó Károly. — 1970 óta korszerű iparteleppel ren­delkezünk, ahol nyolc évvel később egy MüM-pályázat ré­vén úgynevezett szakmunkás- képző bázist létesítettünk 2,5 millió forint beruházással. Az 523. Szakmunkásképző Intézet közreműködésével minden esztendőben sikerült ezt a lé­tesítményt fiatalokkal benépe­sítenünk. Legalább 80 kilomé­teres körzetből érkeznek hoz­zánk a tanulók, jelenleg 114 fiatalt képezünk a tanműhe­lyekben, illetve a munkahe­lyeken. Evelite 20—25 tanuló szerez itt • szakmunkás-bizo­nyítványt, és közülük sokan a szövetkezet dolgozóiként kezdik életük pályáját. Az idén például 15-en maradtak nálunk a végzettek közül. Az ipartelep rendje minta­szerű. Tágas, fűtött műhelyek­ben dolgoznak a szakmunká­sok, az ipari tanulók ugyan­csak ideális körülmények kö­zött, jó mesterektől sajátít­hatják el a szakmát. A telep szociális ellátottsága — egy nemrég végzett felmérés sze­rint — példaadó. A tanulók­nak saját szociális helyiségeik vannak külön épületben, amellyel kiegészítették a szakmunkásképző bázist. 12 oktató kilenc szakmát tanít (asztalosok, vízvezeték-szere­lők, kőművesek, villanyszere­lők, szerkezetlakatosok, bádo­gosok, festők, gázszerelők és kárpitosok lesznek a fiatalok), s nemcsak az építőipari szö­vetkezet, hanem más vállala­tok, illetve szövetkezetek szá­mára is képeznek itt szakem­bereket. — Nézzen körül a műhe­lyekben, a szociális helyisé­gekben — invitál egy kis sé­tára Csavajda Richárd tanu­lófelelős. — Láthatja, min­dent megteszünk azért, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek ide, hogy a szakma elsajátítá­sában semmi se akadályozza őket. Megkapnak mindent az iskolában is, ahol ugyancsak a lehető legjobb körülmények között, lelkiismeretes tanárok­tól tanulhatnak. Csak tanul­janak! Csavajda Richárd nyugdí­jasként dolgozik. A szövetSe- zet festőrészlegének volt a vezetője, s amellett oktató. Az iskolában anyagismeretet, a szakismeretet és a rajzot ta­nította. Azt szeretné, ha a fia­talok nemcsak megismernék, de szenvedélyesen szeretnék is szakmájukat. — A jó iparos 'holtig tanul — mondja. — Egy-egy szak­mát sohasem lehet tökéletesen elsajátítani. Azt szoktam mondani a gyerekeknek: az apám, aki festőmester volt, 90 százalékra tudta a szak­mát, én körülbelül 50 száza­lékra tudom. Nem csoda, hi­szen például a festőmester­séghez legalább 18 részszak­ma szükséges. Sajnos, 23 év alatt nem sikerült elérnem, hogy egy jó címfestőt nevel­jek ... A mai fiatalok nem szeretnek pepecselni... Bartos Nándor és Németh János harmadéves festőtanu­lók bűnbánó mosollyal hall­gatják a mestert Egyelőre ók sem lelkesednek a címfes­tésért, de a szakmájukat sze­retik. — Zamárdiban születtem, ott vegeztem az általános is­kolát is — mondja Nándor. — A közelünkben lakott egy szo­bafestő, sokszor elkísértem munkába, segítettem neki. Megtetszett a szakma, ezért jelentkeztem ipari tanulónak. A második év végén jó rendű bizonyítványt vittem haza. János Ádándon született, jelenleg Siófokon él. — Az elméletet és a gya­korlatot egyaránt szeretem — mondja. Azt mondják, elég jól rajzolok ... Novemberben szakmai versenyen veszek részt, s szeretnék jól szerepel­ni. Mintegy 20 elméleti és gyakorlati kérdést kell majd a vetélkedőn megoldanom . .. — Ha végeztetek, hova mentek dolgozni? — Itt szeretnénk maradni, a szövetkezetnél — mondják. S*. A. Arkagyíj és Borisz Sztrugackíi Nehéz istennek ■ lenni Mérleg elhallgatott é* le­horgasztotta a fejét Hirte­len öreges könny csordult végig orcáin. — öregszem, Raim — mondta szipogva. — Kezem reszket, emlékezetem cser­benhagy. Lám, teljesen meg­feledkeztem róla. hogy eb­ben a szűk odúban itt síny­lődik közöttünk egy nemes dón, akinek semmi köze a mi garasos elszámolásunk­hoz. Nyugalomba vonulok. De addig is, fiaim, kérjünk bocsánatot a nemes dómtól™ Fölállt és nyögve megha­jolt. A többiek szintén fel­keltek. és szintén meghajol­tak, de nyilván valóan této­ván, sőt ijedten. A dolog természetesen vi­lágos volt; a kis rabló ezt az SOMOGYI' NÉPLAP* esélyt is felhasználta, hogy Don Reba tudomására hoz­za: az éjszakai hadseregnek szándékában áll, hogy a most folyó hajszában együtt­működjön a szürkékkel. Most pedig, amikor eljött az ide­je, hogy megállapítsa az ak­ciók időpontját, a nemes dón jelenléte, enyhén szólva, terhessé vált. Meglehetősen sötét kis öregember. És miért van a városban? Hi­szen Mérleg ki nem állhatja a várost. — Igazad van, tiszteletre méltó Mérleg — mondta Ru­mata. — Bocsánatot kell kér­nem, amiért jelentéktelen ügyben zaklatlak. Ügy esett, hogy szükségem van a taná­csodra ... Mérleg nég egyszer meg­hajolt. — A kővetkezőkről van szó — folytatta Rumata. — Három nappal ezelőtt talál­koznom kellett a Nehéz Kar­dok Vadonéban egy irukani nemes donnái. De nem talál­koztunk. Eltűnt Pontosan tudom, hogy az irukani ha­tárt szerencsésen átlépte. Nincs tudomásod a sorsáról? Mérleg sokáig nem vála­szolt A banditák szuszog­tak, sóhajtoztak. Azután Mérleg a torkát köszörülte. — Nem — felelte. —Nincs tudomásunk erről az ügyről. Rumata nyomban fölállt — Köszönöm, tisztelt bará­tom — szólt Egy tíz ara­nyat tartalmazó zacskót tett az íróállványra. — Azzal a kéréssel búcsúzom, hogy ha valamit megtudsz, közöld. — A kalapjához nyúlt. — Isten veled. Közvetlenül az ajtónál megállt, és hanyagul vissza­szólt: — Az előbb a tudós embe­rekről mondtál valamit. Van egy ötletem. Érzem, a király buzgólkodása folytán egy hó­nap múlva egyetlen valami­revaló könyvtudót sem lehet majd Arkanarban találni. Én pedig fogadalmat tettem, hogy ha felgyógyulok a fe­kete vészből, egyetemet ala­pítok az anyaországban. Te­hát, amikor összefogdosol néhány könyvtudót, előbb engem értesíts, csak azután dón Rebát! Meglehet, hogy kiválasztok magamnak né­hányat az egyetemre. — Sokba kerül — figyel­meztette Mérleg. — Ritka áru, nem hever raktáron. — A becsület drágább — válaszolt dölyfösen Rumata, és kiment. 10. Ezt a Mérleget, gondolta Rumata, igen érdekes volna lefülelni, és a Földre zsup- polni. Technikailag nem ne­héz. Most rögtön meg lehet­ne tenni. De mit csinálna a Földön? Rumata megpróbál­ta elképzelni. Tükörfalu, légkondicionált, csupa fény szobába bedobtak egy óriá­si. bolyhos pókot. A pók a csillogó padlóhoz lapult, gör­csösen körbejártatta gonosz szemecskéjét, és a legsöté­tebb zugba iramodott, s fe­nyegetőn kidugta mérges áll­kapcsát. Mérleg természete­sen elsősorban a megbántó! ­takat keresné, és a legosto­bább megbántottál is túlsá­gosan tisztának találná, nem tudná felhasználni. Elsorvad­na a kis öreg. Talán meg is halna. Különben, ki tudja! Éppen az a bökkenő, hogy az efféle szörnyek lelkivilága olyan, mint a koromsötét erdő. Rumata megállt egy kocs­ma előtt, és mát'-már be akart menni, de felfedezte, hogy eltűnt az erszénye. Ta­nácstalanul álldogált a bejá­rat előtt, sokáig kutatott a zsebeiben, összesen három zacskója volt. mindegyikben tíz arany. Egyiket a gondnok kapta, Kin atya. a másikat Mérleg. A harmadik eltűnt. Zsebei üresek voltak, bal nadrágszáráról levágták va­lamennyi . aranylemezkét, övéből pedig eltűnt a tőr. Ekkor vette észre, hogy a közelben két rohamosztagos áll s rábámul. Az Intézet munkatársa fütyülhetett er­re. Esztori dón Rumata azonban felbőszült. Odalé­pett a rohamosztagosokhoz, keze ökölbe szorult. Rumata hirtelen megijedt. Olyan rémület fogta el, mint csak egyszer életében, ami­kor — abban az időben még egy menetrendszerű űrhajó másodpilótája volt — az első maláriarohamot érezte. Nem tudni, honnan szerezte ezt a betegséget, és alig két óra alatt kigyógyították. (Folytatjuk.) Megkéselte a fiát „H LELKIISMERETEM KÍNOZ” Leveszik kezéről a bilin­cset, lehajtott fejjel dörzsöl- geti a csuklóját. Aztán leg­gyakrabban azt hajtogatja: — Higgye el, fáj nekem, a lelki ismeretem kínoz. A fiam, az első családom. Ne­kem sem mindegy. — És ha meghall volna a fiú? — Hát, akkor nem is tu­dom. Nem is jó rágondolni. A férfit, aki így kesereg, id. Orsós Mihálynak hívják. Somban élt — most ugyanis a rendőrségi fogda lakója —, aztán Súgvaron fogta el a rendőrség. A férfi ugyanis csaknem embert ölt, . még­hozzá sajat fiát. A dolog tu­lajdonképpen évekkel ez­előtt kezdődött. — 1975-ben váltam él a feleségemtől. Ö adta be a válást, mert az anyós tele­beszélte a fejét. Pedig jól megvoltunk. — Ügy tudom, gyakran veszekedtek. — Mi, ugyan miért? — A rendőrség bizonyíté­kaiból 'az is kiderül, hogy ütötte-verte az asszonyt. — Előfordult, de úgy, mint más családban. Én azt akartam, hogy a négy gye­rekből ember legyen, ne úgy nevelődjenek, olyan vadul, tudja, mint a cigányok. — Hány éves? — ötvenhárom vagyok. Apró családjaim vannak. — A legidősebb fiút, Mi­hályt nem nagyon szerette. — Szerettem én azt, na­gyon is. Ö volt az első csa­ládom. Meglátogattam, meg ő is engem. Pénzt adtam ne­ki. Persze ezzel a gyerekkel sok bajom volt. Amikor ko­csis voltam a tsz-ben, elvitte a lovakat. Nem mondom, ak­kor nagyon megvertem. Az­tán nevelőintézetbe került. Attól kezdve haragszik rám. — Amikor a volt felesége meghalt, mi lett a gyerekek­kel? — Az anyósomhoz kerül­tek, én meg fizettem a gye­rektartást a három kisebb után, mert a Mihály megnő­sült Ö most 21 éves. — El tudná mondani, mi történt szeptember 27-én? — Átmentem Ságvárra. aj­tót ablakot vittem oda üve- geztetni, gondoltam, megné­zem, kész van-e? Előtte be­tértem a kocsmába, cigiért, meg inni egy felest. Ott volt a Mihály fiam, a sógora meg az anyós. Iszogattak. A gye­rek meg mindjárt nekem esett, szidott, veszekedett velem. De ezt a vendégek nem hallották. — Állítólag azért, mert maga egy héttel korábban szidta a nagyanyját. — Én csak szóltam neki. Akkor is ott voltam, és ta­lálkoztam a két kisebbik lánnyal. Megcsókoltak, aztán pénzt adtam nekik, de az anvosom nem engedte, hogy elfogadják. Hat miért nem? Szóval itt az italboltban ne­kem esett, de nem volt han- goskodás. Kicsit még iszo­gattunk, akkor a sógor hí­vott hozzájuk. El is men­tünk. Ö borért szaladt, mi leültünk a szobában. A Mi­hály meg rögtön szidott, hor­dott, aztán megütött. Én vé­dekeztem, és amikor nem bírtam tovább, előkaptam a kést, szúrtam. Nem tudom, hogyan és miért. Láttam, hogy vérzik a gyerek, el­mentem a postára mentőért, de addigra már telefonáltak mások. Akkor vártam a buszmegállóban a rendőrö­ket — Ügy tudom, « buszt várta. — Na persze, mert gon­doltam, hazaugrok szólni az asszonynak, aztán visszajö­vök. Hát így volt. Azt hiszi, nem fáj nekem, végül is a fiam. — Találkoztak azóta? — A szembesítéskor. — S mit mondtak egymás­nak? — Semmit. A férfi a beszélgetés so­rán • szolid volt, csöndes, olyan, akit mardos a lelki­ismeret Valójában azonban igyekezett mást mondani, mint ami történt, s ha a vizsgálótiszt közbeszólt. He­lyesbített. A tanúk szerint ugyanis a veszekedés nem így zajlott. Az apa nyomda- festéket nem tűrő szavakkal szidta a gyermek anyját. Amikor a fiú már nem bírta tovább hallgatni, összevere­kedtek. Az apa erős, magas férfi. A fiú védekezni volt kénytelen. Aztán id. Orsós Mihály kirohant, azt hitték, megnyugodva jön vissza. Ö azonban folytatta a vereke­dést. A seprűvel védekező fiút az ágyra lökte, és szúrt. A szúrás a hónalj alatt be­hatolt a mellüregbe, a fia­talember életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Id. Orsós Mihály jelenleg előzetes letartóztatásban van. Ügyében még tart a vizsgá­lat. Dán Tibor Október 26-án, hétfőn megnyílik az AKÁC vendéglő III. o. ételárakkal Minden szerdán RÉTES. Házias ételek, csoportos étkeztctcinél engedmény. Várjuk kedves vendégeinket! Az ÁFÉSZ Igazgatósága A Kanizsa Bútorgyár kaposvári gyáregysége pályázatot hirdet titkárnői állásra FELTÉTEL: érettségi, gyors- és gépírói végzettség, 10 éves gyakorlat és erkölcsi bizonyítvány. JELENTKEZÉS: önéletrajz beadásával a gyáregység munkaügyi csoportjánál, Kaposvár, Katona József u. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom