Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-23 / 249. szám

Kiállítás Böhönyén Fába faragott mondavilág A zárt, tömör szerkezetű kompozíciókról bánatos ar­cok, fanyar mosolyú alakok néznek a szemlélődére. Tóth József alkotásaira a figurális megoldás jellemző. Valamennyi szobrán az. em­beri arc a központ, legyen az bús-borongós, kesernyés, de sohasem vidám. A Fában lakó rossz szellem című fa­szobra az erdélyi mondavi­lágot idézi, első munkája, a Próféta a bibliai története­ket. Tóth József mindössze 34 éves. Csupán három éve, hogy először kezébe vette a vésőt, a fafaragó szerszámo­kat. Az.óla már négy rangos kiállítást mondhat a magáé­nak, az ötödiket Böhönyén rendezték meg. A somogyi községből Budapestre, a Bol­gár Kultúra Házába utazik az anyag, bemutatva egy sa­játos, fába faragott világot. Az alkotó nem állít rang­sort: fölhasznál minden fát, s mindegyikben megtalálja a szoborrá alakítás lehetősé­gét. Maszk című szobránál az akác természetes, ferde hasadását használja ki. Há­rom oldalról is ugyanaz a torz arc néz ránk, szinte karikírozva az emberi gyen­geségeket. A Gyermek szü­letett és a Család tömörsé­gével áraszt meleg hangula­tot; nagy vonalakban meg­határozott alakjai az egysze­rűséget,. a természetességet, az életet, a mindennapi és mégis egyedi örömöket kép­viselik. Tóth József ismeri a fát, annak minden tulajdonsá­gát. A szobraihoz szükséges anyagot maga vágja ki, ké­szíti elő, s önt beléjük tar­talmat, életet. Ügy tartja: a fa az az anyag, amely a legközelebb áll az ember­hez, a maga élőlény mivol­tában, természetességében. A kiállítást október 26-ig láthatják az érdeklődök Bö­hönyén. Tanít-e a történelem? „A történelem arra tanít bennünket, hogy a történe­lem nem tanít semmire” — állította Hegel nyomán G. B. Shaw. Ez az álláspont élesen szemben áll a klasz- szikus ókorból reánk hagyo­mányozott tétellel, mely sze­rint „história est magistra vitae", vagyis a történelem az élet tanítómestere. Már a pelloponnészoszi háború ta­nulságait megörökítő Thu- küdiész óta az a meggyőző­dés adta a tollat a króniká­sok. történetírók nagy több­ségének a kezébe, hogy írá­sukkal figyelmeztetik az ol­vasókat, leckét adnak az utókornak, miszerint a tör­ténelem nagy és kisebb ese­ményeinek ismeretéből kivi­láglik: egykor mit tettek he­lyesen, mit helytelenül, s így az uralkodók, hadvezé­rek, politikusok, sőt a né­pek okulhatnak, elkerülhe­tik az elődök hibáinak meg­ismétlődését. Kétségtelen, hogy az em­beriség története bővelke­dik az olyan hibákban, rossz számításokban, sőt bűnök­ben. amiket a múlt ismere­tében, a tanulságokat meg­szívlelve — könnyű lett vol­na elkerülni, illetve meg­akadályozni; tehát a káros következmények elmarad­hattak volna. A rosszul vég­ződő eseményekről, vesztes háborúkról, nemzeti tragé­diákról utólag mindig meg­állapítható, hogy az oda ve­zető út bővelkedett figyel­meztető jelekben, az érde­keltek bölcsebb magatartá­sával pedig el lehetett volna hárítani az előzmények is­meretében kiszámítható kö­vetkezményeket. Hosszú ideig meglehetősen általános volt az a nézet, hogy a tör­ténelem közvetlenül fölhasz­nálható ismereteket, tanul­ságokat kínál, hogy a gyak­ran ismétlődő hasonló hely­zetekben a múlt segíthet az optimális magatartás kiala­kításában. A társadalmi fo­lyamatok azonban olyan bo­nyolultak, olyan sok tényező alakítja ki az eredményt s a látszólagos ismétlődések el­lenére olyan nagy különbség van az egyes események kö­rülményei között, hogy a megtanult leckéket hiába is próbálnánk közvetlenül al­kalmazni. A történelem pél­datárként nem válik be, Shaw aforizmája ilyen érte­lemben érvényes. A legtöbb eséllyel talán a hadtudo­mányban lehet kamatoztatni a történelmi ismereteket, ezért tanulmányozzák ma is a háborúk, az egyes csaták történetét, de okulni ott is legföljebb a viszonylag eg­zakt tudománynak számító hadvezetés képes, a háborúk okaira és lefolyására nézve egyértelmű válaszokat az elmúlt háborúk ismeretéből, föl idézéséből még nem nye­rünk. A történelem tanulmányo­zásának legfőbb értelmét a prakticista elvárások íélre- tételével a társadalmi folya­matok megértésében láthat­juk. Ha abból indulunk ki, hogy az emberi társadalom sosem a lehetséges világok legjobbika, hanem állandó módosításra, változtatásra, tökéletesítésre szoruló ala­kulat. Ha célunk saját vi­lágunk megváltoztatása, ön­magunk és utódaink életé­nek a jobbá tétele, akkor ehhez, föltétlenül ismernünk kell a jelent. Márpedig a jelen társadalom annyira bo­nyolult, élő, dinamikus kép­ződmény, hogy megértése nem képzelhető el statikus módszerekkel, a jelen egy­szerű leíénvkepezésével. A történelmi előzmények isme­rete többek között alkalmas arra, hogy az életet mozgá­sában, dinamizmusában lás­suk. fölismerjük a fejlődési tendenciájukat — akár a múlt egy-egy szakaszát vizs­gáljuk, akár kifejezetten a jeient. Ebben a Vonatkozás­ban a közelmúlt általában kétségtelenül fontosabb a régmúltnál, de elsősorban mégsem a dátumok közel­sége, hanem az események fontossága, hatásossága a mérvadó. Az időbeli kiterje­dés mellett fontos a föld­rajzi távlat is. Vagyis egyet­len ország története sem vizsgálható elszigetelten, önmagában, csakis a köze­lebbi és távolabbi szomszé­dokéval összevetve. Saját je­lenünk és kilátásaink meg­értéséhez saját múltunk mellett ismernünk kell tehát mások történelmét. Mindebből természetesen nem fakad, hogy a történel­mi megismerés akár csak megközelítheti a természet- tudományos megismerés eg­zaktságát. A társadalomtu­dományok szabályszerűsé­gei, törvényei tendenciasze- rűek, túl sok feltételtől függ­nek, ezért csak feltételesek, a társadalmi folyamatok csak a fő vonásokban determi­náltak. Analógiának a kilőtt puskagplvó kínálkozik: a ki­lövés Worü lórién.vei bői, a röp- pályából csak bizonyos ha­tárig következtethetünk a további mozgásra, s még kevésbé a becsapódás vár­ható következményeire. Vajon lehet-e, van-e köze­lebbi. kézzelfoghatóbb hasz­na a történelemnek. mint egyfajta relativitásérzet ki­fejlesztése, a világ változó jellegének és a változások irányának a jobb megérté­se? Azt hiszem, tanulságnak ez épp elég. És ha képesek vagyunk a maga sokszínűsé­gében- látni a történelmet, az újabb és újabb nemzedékek elkerülhetik, hogy csak a maguk kárán okuljanak, ta­nuljanak a történelemből. Máskülönben túl magas lesz az ár, és túl késői a tapasz­talat j. g. Arkagyij és Borisz Sztrugackii Rumata ásított egyet, és köt ülnézett. — Jó is, hogy megértet­ted — mondta. — Apám na­gyon szerette őket. és a lel- kemre kötötte, hogy gondos­kodjam róluk. Hát magya­rázd meg nekem, tudós em­ber. honnan lehet egy mód­lelett nemes lelkű donban ekkora vonzalom az írástu­dó iránt? — Esetleg valami különle­ges érdemek? — Mire gondolsz? — kér­dezte gyanakvóan Rumata. — Bar miért ne? Igen ... Csinos lanya vagy nővére le­het ... Bor persze nincs na­ht* t Kin atya bűntudatosan 'széttárta a karját. Rumata felvett az asztalról egy pa­pírlapot, és szeme elé tar­tutta. — „Felkarolás!” ... — ol­vasta. — Micsoda bölcsek! — Leejtette a lapot a pad­lóra, és felállt. — Vigyázz, nehogy a tudós bandád meg­sértse őket. Én alkalomadtán eljövök, és ha megtudom ..- Kin atya orra elé emelte az. öklét. — No, jól van, ne félj, nem bántalak. Kin atya tisztelettudóan kuncogott. — Rumata bic­centett, és sarkantyújával a padlót ’ karcolva, az ajtó felé indult. A Roppant Hála utcán be­nézett egy fegyverüzletbe, kipróbált néhány tört, az­után letepeledett a pultra, es a tulajdonossal, Gauk atyával beszélgetett. Gauk atyának szomorú, jóságos szeme és tintafoltos, vérte- len kis keze volt. Rumata egy keveset vitatkozott vele Curen verseinek erényeiről. Távozása előtt elszavalta a „Lenni vagy nem lenni"-t, saját irukani fordításában. — Szent Mika! — kiáltott Gauk atya. — Ki írta ezt a verset? — Én — felelte Rumata, és kiment. Betért a ..Szürke Oröm”- be, megivott egv pohár al­katiad savanyú iónét, úgyta mozdulattal felfordította a kifejezéstelen szemmel őt bámuló hivatásos besúgó asztalát, aztán a túlsó sa­rokban megkeresett egy sza­kállas embert. — Adj! isten, Nanvin test­vér — mondta, — Hány kér­vényt írtál ma ? Nanyin testvér szégyenlő­sen elmosolyodott. — Manapság kevés kér­vényt írnak, nemes dón. Egyesek úgy vélik. kérni céltalan, mások pedig arra számítanak, hogy a legrövi­debb időn belül engedély nélkül is markolhatnak. Rumata a füléhez hajolt, és elmesélte, hogy a Haza­fias Iskolával nyelbe ütötte az ügyet. — Itt van két arany — mondta. — öltözzél fel, hozd magad rendbe. És légy óva­tosabb . .. legalább az első napokban. Kin atya veszé­lyes ember. — Felolvasom neki a „Ta­nulmány a kósza hírekről” című írásomat. Köszönöm, nemes dón. — Mit meg rvem tesz az ember az apja emlékére! — j.igyezte meg Rumata. — Most periig azt mondd meg, hol találom Tarra atyát? Nanyin testvér abbahagyta a mosolygást, es zavartan pislogni keadett. — Tegnap itt verekedés volt — felelte. — Tarra atya pedig egy kicsit felöntött a garatra. Meg aztán vörös hajú is ... Eltörték a bor­dáját. Rumata bosszúsan kráko­gott. — Micsoda szerencsétlen­ség! — mondta. — De miért isztok olyan sokat? — Néha nehéz megállni — válaszolta szomorúan Na­nyin testvei-. — Ez igaz — mondta Ru­mata. — Nesze, itt van még két arany, és vigyázz Tarra atyára. 9. A kikötőben olyan szag volt. mint sehol másutt Ar- kanarban. Sós víz. áporodött iszap, fűszer, kátrány, füst szaga terjengett, a kocsmák­ból sült hal. megsavanyo- dott házisör bűze áradt. A fülledt levegőben soknyelvű szitkozódás lebegett. A mó­lókon, a raktárak közti szűk folyosókban, a tavernák kö­rül ezer meg ezer vad kül­sejű ember verődött össze: pimasz matrózok, felfuval- kodott kalmárok, mogorva halászok. rabszol gakereske- dök, lány kereskedők, kifes­tett leányzók, részeg kato­nák. fegyverrel teliaggatott gyanús szeméi vek. Vala­mennyi«« izgatottak és őu­HÉTVÉGI /TÁJQLÓ Ezúttal szombaton tart be­mutatót a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. Gazdag Gyula vendég ren­dező viszi színre Lehár Fe­rencnek A víg özvegy című operettjét. A librettót Vic­tor Léon és Leo Stein írta. A mű új fordításban kerül közönség elé: a színház író—dramaturgja, Eörsi Ist­ván vállalta a munkát, s bizonyára fölfrissítette a szöveget. A verseket is ó ültette magyarra Mérei Adolf fordításának fölhasz­nálásával. Mint már beszá­moltunk róla, a múlt va­sárnapi riportunkban, két vendég művésznője lesz a produkciónak: Pitti Katalin és Ötvös Csilla, a Magyar Állami Operaház két kitűnő énekesnője. A kaposvári társulatból főszerepet alakít . Koltai Róbert, Spindler Bé­la, Rózsa Tibor, Gőz István, Bezerédy Zoltán, Serf Egyed, Hunyadkiirti György, Rácz Katalin, Komlós István, gyi Állami Gazdaság étkez­déjében. A vendégek és a helybeliek bizonyára megte­kintik a Gábor Andor Mű­velődési Központban rende­zett fafaragó és hímzőkiál­lítást is. Tizenhat órától is­mét térzene szórakoztatja a fúvósmuzsika kedvelőit, ti­zennyolc órakor kezdődik a/, ünnepi megemlékezés a mű­velődési házban. Ezt 18 órá­tól szórakoztató műsor kö­veti. Barcsról, a művelődési központból arról kaptunk hírt, hogy jótékonysági es­tet rendez a KIOSZ helyi csoportja és a kulturális in­tézmény szombaton 19 órá­tól: a divatbemutatóval egy­bekötött családi est teljes bevételét a leendő barcsi egészségügyi gyermekotthon céljára fordítják. Vasárnap az országos nyilvánosság előtt egyre ismertebb bajai Fórum együttes vendégsze­repel a művelődési központ­ban. Műsoruk 19 órakor kez­dődik. Egy előze­tes: október 28-án Szabó Gyula ér­demes- és kiváló művész Színész- dal című műso­rával lép föl Bar­cson. A Dráva Múzeum rende­zésében szomba­ton a művelődési intézményben tartják A Mecsek és környékének természeti képe című kutató­program nyilvá­nos előadóülését. A rendezvény 9- kor kezdődik a klubteremben, s témái között olyan is szerepel, mint a barcsi bo­rókás tájvédelmi körzet mohafló­rája — Galambos István zirci mu­zeológus tart Tóth Eleonóra és Somogyi Géza. A díszleteket és a jel­mezeket Donátii Péter ter­vezte, Hevesi András és Fuchs László vezényli a ze­nekart az előadásokon. Va­sárnap 15 és 19 órától újra színre kerül az operett. Le- hárról egyik bécsi méltatója ezt nyilatkozta: ..A zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett — és Lehár.” Lehet, hogy most megismerjük a negyediket is? Képünkön Gőz István és Pitti Katalin. előadást erről —, illetve a barcsi borókás erdőtarsulá- sainak gombái, amelyekről dr. Vass Anna, a Janus Pannoniusról elnevezett pé­csi múzeum osztályvezetője értekezik. Vidám, zenés szüreti mu­latság színhelye lesz szom­baton a tabi művelődési ház, és a Pulzus együttes ..húzza'’ a talpalávalót. Sió­fokon, a Dél-balatoni Kul­turális Központban a húsz­éves veszprémi Petőfi Szín­ház kiállítása várja a láto­Szombaton fontos rendez­vény színhelye lesz Nagy­atád: ott tartják a takaré­kossági világnap megyei ün­nepségét. Tíz órakor térzene köszönti az atádiakat. 14 órától pedig MHSZ-repülő- és autómodell-bemutató lesz, illetve takarékossági vetél­kedő kezdődik a Dél-somo­hösek voltak. Dem Reba pa­rancsára már harmadik nap­ja egyetlen hajó, csónak sem hagyhatta el a kikötőt. A mólókon rozsdás hentesbárd- jukkal játszottak a szürke rohamosztagosok. A lefoglalt hajókon állatbőröket és réz­sisakot viselő, rézbörű em­berek guggoltak ötös-hatos csoportokban: barbár zsol­dosok, akik kézitusában fa­batkát sem értek, de félel­metesnek látszottak a mér­gezett tüskét röpítő, hosszú fuvócsöveikkel. Az arbocer- dőn túl pedig a királyi flot­ta hosszú hadigályái feketöl- lettek. Időnként vörös láng- és füstsugarakat lövelltek — elrettentésül kőolajat égettek. Rumata elhaladt a vám­hivatal mellett, amelynek zárt ajtaja előtt zord tenge­ri farkasok verődtek össze, átfurakodott a — rabszolga­nőktől kezdve egészen ká­bítószerekig — mindenfélét áruló, lármás tömegen, ki­ért a kikötőmólókhoz. Rumata most először járt itt nappal, és eleinte cso­dálkozott, azon. hogy nem kelt figyelmet: a szembejö­vök vagy elnéztek mellette, vagy szinte keresztülnéztek rajta, bar félrehuzódtak, hogy utat engedjenek. (Folytatjuk) gatókat. A kaposvári Killián György Ifjúsági és Üttörő Művelő­dési Központban ma 18 órá­ra a fiatal utazók klubjá­nak tagsága gyűlik össze, hogy Svajda József indiai útiélménybeszámolóját meg­hallgassa. Holnap 10 órától a Hugo és a víziló című színes magyar rajzfilmet vetítik az általános iskolá­soknak. Vasárnap 18 órára hirdették meg a Sánta di­nasztia című műsort, amely­ben a népzenész család két generációja lép föl Bojtor Imrével, Urbán Katalinnal és Szántai Ildikóval. Az if­júsági házban tekinthető meg a IV. dunántúli tárlat anyagának egy része, illetve a Pécsi Grafikai Műhely ki­állítása. A mozik közül a Vörös Csillag Terence Füllt és Bud Spencert ajánlja az ... és megint dühbe jövünk című pofonos filmben. A Szabad Ifjúság mozi a Ko­paszkutya című magyar rockfilmet játssza. A La- tinca művelődési központban működő filmszínház ezúttal az Oké, spanyolok című víg­játékot kínálja. A Mozimú­zeumban szombaton elóját- szásban kerül a nézők elé a Jesse James balladája cí­mű színes amerikai film, Walter Hill rendezésében. Egy valódi figuráról min­tázta hősét a rendező: Jesse James a polgárháború után lett egy törvényen kívüli banda feje. A film érdekes­sége, hogy a szerep szerinti testvéreket egy családból való színészgk, a Carradine fivérek alaimj&k. SOMOGYI NÉPLAP 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom