Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-23 / 249. szám
Vita a zoldségkereskedelemrffl Versony mwásárléért Nemrég a Zöldért 28 boltját hirdette meg, hogy bérbe adja, s mindössze négyre volt csak jelentkező. Wágner Karoly vállalkozó egy éve bérelt ki egy zöldségboltot Kaposvárral. — Tény, hogy a Zöldért leggyöngébb boltjaitól igyekszik szabadulni, és az is, hogy az emberekben kevés a vállalkozókedv. Pedig érdemes belevágni. Sokaknak talán az szegi kedvét, hogy rádöbbennek: egyik hónapban „meg lehet ugyan gazdagodni”, de a következőben „tönkre lehet menni”. Olykor pedig a ráfizetést is vállalni kell, ha versenyben akarok maradni. — Voltaképpen miből él meg a kiskereskedő? — Elsősorban abból, hogy minimálisra igyekszik csökkenteni a rezsijét: ő maga az árubeszerző, a 'gépkocsi- .vezető és a rakodó, a könyvelő és az eladó. Persze mindez nem fér bele nyolc órába, és szükség van a családtagok segítségére is. — A kiskereskedők elismert erénye a minőségre törekvés. — Somogybán nehéz minőségi áruhoz jutni. Gyakran kell a Bosnyák térre menni; az oda szállító termelők már érzik, mit kíván a vásárló, s hovatovább műharmatot is hintenek a portékára, hogy még kívánatosabb legyen. Az ilyen áru mindig vevőre talál. A fiatalember tehát eredményesen él az árujukat fölkínálok közti választás lehetőségével. Legalább ilyen jól kihasználja a másik oldal adottságait a kaposmérői tsz. — Adunk árut a Zöldértnek, a konzervgyárnak, kiskereskedőknek, sőt magunk is árusítunk a kaposvári piacón — így Szabó Gábor. — Még ebben az ötéves tervben tervezzük egy primőrbolt létrehozását a megyeszékhelyen. Egyszerre vagyunk tehát partnerek és versenytársak. Hasonlóképpen van ezzel a főiskolai tangazdaság is. Kitűnő ötletet valósított meg: a város szélén levő almásában bárki a bolti ár feléért frissen szedett gyümölcsöt vehet. Sőt akinek kedve van, maga szedheti le az árut... E példákból kitetszik: a többcsatornás zöldségforgalmazási rendszer — kivált a vásárló számára — sok előnnyel jár. Az ezzel együtt járó versenyben a termelőnek és a felvásárlónak is létérdeke az ésszerűség, a rugalmasság. Iliién másodperc számít Kilépő csak sürgős esetekben Csaknem félmilliárd forint értékű ruházati cikket készít ebben az évben a Kaposvári Ruhagyár. Termékeik jelentős részét —mint- ep.v három és fél millió dollár értékűt — a tőkés országokba exportálják. Nemcsak a külföldi vevő lett , igényesebb az elmúlt években, a hazai piacra szánt termékeket is egyre jobb minőségben kell előállítaniuk, ha versenyben akarnak maradni a piacon. A szigorúbb gazdasági követelmények a gyár vezetőitől és a dolgozóktól egyaránt jobb minőségű munkát követelnek. Mit tehet tagjaiért a szakszervezet ebben a megváltozott helyzetben? Erről beszélgettünk Horváth Jánossal, a vállalati szakszervezeti bizottság titkárával. — A ruhaiparban, így nálunk is, gondot okoznak a másodpercek is. Egy-egy műveletnél nem nagyon lehet fokozni a. tempót, mert az óhatatlanul gyártmányaink ' minőségének rovására megy. Épp ezért a vállalat gazdasági vezetőivel összhangban nem elsősorban és kizárólagosan a normarendezésben látjuk a továbblépés útját, hanem más, főként szervezési intézkedésekkel kívánunk előre lépni. Ezeknek a bevezetésére most különösen nagy szükség lesz, mert a jövő év januárjában nálunk is bevezetik az ötnapos munkahetet. — Hallhatnánk néhány példát? — Mindenekelőtt azt szeretnénk, hogy á dolgozóink le azt érezzék, hogy többet, íanem hogy fegyelmezettebben dolgoznak. Mondjuk, ne félórákat töltsön el valaki cigarettázással és csevegéssel. A bizalmi testületben szintén felhívtuk a figyelmet arra, hogy megszigorítjuk a munkahelyi kilépőket. Ez természetesen nem drákói szigor lesz, hiszen akinek halaszthatatlan _ ügye van, mondjuk, a bíróságon vagy orvoshoz kell mennie, azt "ezután is elengedik a művezetők. Minden apró- cseprő dologért azonban nem írják alá a kilépőt, Sok időt lehet megtakarítani például az ésszerűbb munkahelyi elrendezéssel vagy a szállítási utak rövidítésével. Néhány telepen gondot okoz a feltűnően sok hiányzás betegség miatt A táppénzes állományba vétel nem minden esetben indokolt vagy a kelleténél tovább húzódik. Üzemorvosi segédlettel fok ozot Utóban ellenőrzik ezt is. Más szóval: van még javítanivaló a munkafegyelmen. Természetesen a vállalat felső és középszintű vezetőire is sok feladat hárul. A technológusoknak most azon kell törniük a fejüket, hogy milyen ésszerű módszerekkel lehet javítani a tűzést vagy a vasalást Ez még pénzbe sem kerül, és mégis jelentős minőségjavításhoz vezethet — Van-e vita a gazdasági vezetés és a szakszervezet között ? — Lényegbe vágó dolgokban nincs, hiszen azonosak a céljaink. Egy-egy rész- problémában azonban előfordult, hogy a szakszervezeti bizottságnak más volt a véleménye. Így például a munkával való ellátás egyikmásik telepünkön. Többszöri megbeszélés után azonban mindig közös nevezőre tudunk jutni. U J. Kimondható-e hát, hogy a többcsatornás rendszer minden gondot és feszültséget megold? Mi történjen például egy rossz zöldségtermő évben? Ilyen esetben valamennyi kereskedelmi vállalkozó mindent elkövetne, hogy- akár a föld alól is előteremtse az árut. Kérdés azonban, hogy milyen áron tudná megtenni? Ha megszűnne minden korlátozás, előfordulna, hogy egy rossz évben egyes cikkek sok ember számára megfizethetetlenné válnának. Az pedig aligha elfogadható. S ugyan kit lehetne felelőssé tfenni ilyen esetben a közellátásért? A Zöldértet aligha, hiszen már az is csak egy a kereskedelmi csatornák közül. Ha viszont korlátozzuk a piac törvényeit, ha mesterségesen lenyomjuk az árakat, azt a termelési kedv sínyli meg. Hogy ma a termelőüzemek nem tudnak mindenben eleget tenni a minőségi követelményeknek, hogy kevés a korszerű tároló-, manipuláló- vagy feldolgozólétesítmény, hogy hiányoznak a „boltkészséghez” szükséges eszközök, az részben abból fakad, hogy a korábbi években nem volt módjuk a szükséges beruházási összegek fölhalmozására. Hasonló oka van annak is, hogy a Zöldért ma korszerűtlen eszközökkel dolgozik. Szót érdemel az is, hogy a többcsatornás értékesítési rendszer alapja a korrekt partneri kapcsolat. Mivel mindenki maga dönt, hogy kivel szerződik, nagyobb az egymásrautaltság. Tűrhetetlenné válnak a ma még „bocsánatos bűnnek” tekintett s zerződésszegések. Közhasználatú kifejezés: színezni az árut, azaz szépet rakni a félig rothadt fölé. Az is előfordul, hogy a szabvány szerint első osztályú portékából csupán azért lesz másodosztályú, mert sok van belőle. A termelőknek és a felvásárlóknak is tanulniuk kell még az új játékszabályokat. Vitára érdemes és megoldásra váró kérdés az említetteken kívül is akad. Az országos irányító szervek vezetőinek az év végéig kell kidolgozniuk — és a kormány gazdasági bizottsága elé terjeszteni — a zöldség- és gyümölcstermelést, felvásárlást és értékesítést átfogó, a korszerűsítés hosz- szabb távú feladatait tartalmazó cselekvési programot Bíró Ferenc Kedvez az idő az iharosberényi termelőszövetkezet dolgozóinak. Folyamatosan vetik az őszi búzát, négy vetőgépük dolgozik a 450 hektárnyi területen. A munkával néhány nap múlva végeznek. TANACS NÉLKÜL Sok szó esik az utóbbi időben a falvak védelméről. A községekből a városokba áramlás csökkentése, megakadályozása csak úgy lehetséges,' ha a tanácsok eddiginél többet törődnek a falusi lakosság alapellátásának fejlesztésével, ha a megyék költségvetéséből a korábbiaknál több pénz jut a községek pénztárcájába. Különösen az elmúlt években Önálló tanács nélkül maradt települések, az úgynevezett társközségek ellátása, fejlesztése igényel megkülönböztetett gondoskodást. A falvak közös tanácsba szerveződése ma már a községek 76 százalékára kiterjed. A Magyarországon működő 714 közös tanácsnak több mint 2300 úgynevezett tagközség gondjaival kell megbirkóznia. És ezek nem kis gondok. Mert bár alapvetően aligha vitatható annak az elvnek a helyessége, hogy szükség van a körzetesítésekre, hogy a székhely község tanácsa magasabb színvonalon tud gondoskodni a környezetében levő települések lakosságának ellátásáról, az erők koncentrálásával szakszerűbb lehet az ügyintézés, ez az újfajta településkapcsolat elég sok feszültség hordozója is lehet. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala a közelmúltban négy megyére és csaknem száz társközségre kiterjedő Rövidebb munkaidő Csökkenő energiafogyasztás A Kapos völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat dolgozóinak különböző fórumait végigjárta az ötnapos munkahét program- tervezete, majd a vízügyi igazgatósághoz került. Január elsejétől ennek megfelelően dolgoznak. Alapvető követelménynek tartják, hogy, a saját erőből történő áttérés során pótolják a munkaidő- és teljesitéski- esést — úgy, hogy közben a dolgozók keresete ne csökkenjen. A társulat ügyvezető igazgatója, Jetter Sándor a tervezettel kapcsolatban elmondta: az ötnapos munkahét bevezetése miatt a termelési költségek nem emelkednek; nincs szükség sem létszámnövelésre, sem pedig nagyobb létszámátcsoportosításra. A kieső munkaidő pótlását műszaki fejlesztéssel, valamint műszaki, gazdasági, szervezési intézkedésekkel oldják, meg. A munkaidő rövidülésével — a fűtőenergia kivételével — számottevően csökken az er,cr giaíogyasztás: egyenes arányú a mérséklődés a központ és a műhelyek villa- mosenergia-igénybevé telénél, illetve a földmuukagé- pek és a járművek folyékony üzemanyag-fogyasztása ban. — Szeptemberben három helyen — Fonóban, a központban és a műhelyben — tartottunk termelési tanácskozást, és a dolgozók a megbeszélést követően elfogadták a tervezetet — mondta Jetter Sándor. — A munkaidőalap-csökkenés nálunk 7905 óra, s ez csak a fizikai állományt érinti, azaz nyolcvanöt dolgozót. Ugyanakkor munkaszervezéssel, a veszteségidők csökkentésével és új termelőeszközök munkába állításával ennél jóval több: 17 ezer 648 óra munkaidőalap-csökkenés ellensúlyozható. .. Tehát: az ötnapos munkahét bevezetésével egy év alatt annyi munkaóra esik ki. amennyi megfelel négy fizikai dolgozó munkaidő- alapjának, ennél viszont jóval többet pótolhatnak az említett módon. A szerelő- műhely és a raktár tíz fizikai dolgozójának például összesen 930 órával csökken az évi munkaidő-alapja, ugyanakkor a műhely korszerűsítésével — bővítik a zárt szerelőcsarnokot, jobb technológiai feltételeket teremtenek a gépjavításokhoz —, az anyagmozgatásra fordított idd csökkentesével, célszerű kéziszerszámok, kisebb gépek beszerzésével emelik a műhely műszaki színvonalát. Mindezekkel elkerülhetik a teljesítménykiesést. Az építőiparban kézi munkát végző fizikaiaknál a munkaidő és a munkaközi szünet szigorú betartásával a heti munkaidő-csökkenés egy órára mérsékelhető, a másik óra a gépi fenntartási munkák szélesítésével ellensúlyozható. — Az építőipari földmunkagépek kezelőinél — tizenegy dolgozónál — több mint ezer órával csökken a munkaidőalap az ötnapos munkahét bevezetése után. Náluk az új munkarend bevezetésével — megfelelő ellenőrzéssel — megszüntethető az eddigi munkaidő-kiesés, amely gyakorlatilag azonos a munkaidőalap csökkenésével. A gépjármű- vezetők egy részénél a feladatukhoz jobban igazodó éves munkaidő-beosztást — idénymunkarendet — vezetünk be, a munkásszállító járműveinknél pedig igyekszünk olyan megoldást alkalmazni, hogy a szállítást igénybe vevők közül az egyik, akinek jogosítványa van, üljön a volánhoz.' így mintegy 200 óra takarítható meg... ii. E. vizsgálatot tartott, hogy a mindennapok gyakorlatában tájékozódjon a helyzetről. A szakemberek megállapították: a kis községek elnéptelenedesének egyik oka épp az, hogy ezek gyakran óhatatlanul is hátrányos helyzetbe kerülnek a székhely községekkel szemben. A közös tanácsok megalakítása több kis falu lakóiban azt a benyomást keltette — és nem teljesen alaptalanul —, hogy velük most már senki nem törődik, nincs, aki képviselje az érdekeiket. A társközségi közélet kárát látta annak is, hogy a pedagógusok és a mezőgazdasági ‘ szakemberek — tehát a falusi értelmiség egy része — a székhely községbe költözött, s így az ottmaradottaknak a közös tanácsban ' nemigen akad tekintéllyel rendelkező, befolyásos szószólója. Sajnálatos tény, de jellemző a jelenlegi helyzetre, hogy a közös tanácsoknak eddig még csak alig fele tárgyalta meg egy-egy társközségének helyzetét, a legégetőbb tennivalókat. így nem csoda, hogy- ezeknek a kis településeknek a lakói elkedvetlenednek, alig érzékelik, hogy érdemileg is beleszólhatnak a településcsoport közös ügyeibe. , A társközségek lakói joggal várják el, hogy sajátos gondjaik megoldásához több segítséget kapjanak a különféle szintű tanácsoktól, de még a központi szervektől is. Annál is inkább, mert a tervtörvény egyértelműen fogalmaz: „a településhálózat hosszú távú fejlesztési céljainak megfelelően folytatódik a különböző településcsoportok közötti ellátási különbségek csökkentése...” Nehéz persze általánosítható receptet adni ahhoz-: hogyan kaphatnának megfelelő támogatást a közös tanácsoktól a társult községek, de több konkrét példa van már erre is. Sokszor csak olyan apróságoktól függ a dolog, hogy jól előkészítenek, megszerveznek a településen egy falugyűlést, s az ott elhang’zott észrevételek. javaslatok nem maradnak pusztába kiáltott szavak. Máskor elég a közéleti klíma javításához, ha egy- egy, elsősorban a székhely községet érintő fontosabb döntés előtt a társközségek lakosságának véleményét is kikérik. / Sok áll vagy bukik azokon a tanácstagokon is, akik a társult falvak lakosságát képviselik a közös tanácsban. Leginkább nekik kell szót emelniük, hogy az apró falvak ne kerüljenek a jelenleginél is hátrányosabb helyzetbe — a székhelyközséghez képest. Sokat segítene, ha ezeknek a tanácstagi csoportoknak a vezetője —erre egyébként központi irány- mutatások is ösztönöznek — egyre több helyen tanácselnök-helyettesi rangba kerülne. így eredményesebben tudná képviselni választó- polgárainak érdekeit. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a centralizáció, a körzetesítés á gyakorlatban soha nem lehet kizárólag sematikus, egyirányú folyamat. Miközben tehát indokolt lehet például a jól előkészített és valóban valamennyi környékbeli telepü-^ lés érdekeit szolgáló iskolakörzetesítés, elképzelhető, hogy más területeken épp a decentralizáció lehetőségeit kell fontolgatni. Egy-egy kisebb község tanácstagi csoportjai, mint helyi önkormányzati szervek, saját településükre vonatkozóan, bizonyos hatásköröket önállóan! is elláthatnának. Ezzel tekintélyük, súlyuk is növekedne, s talán az ügymenet is egyszerűbbé válna. Már csak azért sem kell minden hatáskört a közös tanácsnak összpontosítania, mert államigazgatásunkban jól bevált aiapelvnek számít, hogy az ügyeket célszerű ott elintézni — ha lehetséges —, ahol azok keletkeznek. A kisebb települések közéletének megélénkülését jelenthetné az is, ha a több község közös tanácsa, nemcsak mindig a székhely faluban tartaná üléseit. Az egy-egy kisebb faluba kihelyezett tanácskozások mindenképpen az egyenrangúság érzését keltenék a társközségekben. Mert egy a lényeg: azok a kisközségek, amelyeknek hosszú távon is fontos funkciójuk van az ország településhálózatában, tanács nélkül se maradjanak tanácstalanok. D. A. Ráadásként 30 ezer tonna szén A komlói Zobák-bányában tegnap a hajnali órákban teljesítette idei 161 850 tonnás termelési programját a József Attila brigád. Az Agócs Attila vezetésével dolgozó, a Népköztársaság Kiváló Brigádja címet viselő nyolcvanfős fejtési csapatot a több mint hatszáz méter mélyen lévő munkahelyükön köszöntötték az üzem vezetői. Műszak után szilveszteri szokáshoz híven egy pohár pezsgővel is koccintottak a bányászokkal a szép sikerre. A voöb imnt kéthónapos előnyt a jó szervezéssel, példásan összehangolt munkával érték el. A komplexbrigád nagy erőssége, hogy tizenöt kétszak- más tagja van, akik ha kell vájárként, ha kell, lakatosként dolgoznak. Az év hátralévő részében 30 000 tonna szén kitermelését vállalták ráadásként. SOMOGYI NÉPLAP
