Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-16 / 243. szám
Bmrált a rövtdebb határidő Gyorsabban intézik az ügyeket Kilenc hónappal ezelőtt tért át a Kaposvári Városi Tanács az ügyek úgynevezett rövidített határidejű intézésére. A végrehajtó bizottság a közelmúltban ösz- szegezte az eddigi tapasztalatokat. Dr. Balogh. János vb-titkárral arról beszélgettem, mint vált be az ügyfelek érdekét szolgáló intézkedés. — Kiemelt politikai feladatunk, hogy javítsuk a hatósági és egyéb ügyek intézésének színvonalát, egyszerűsítsük, gyorsítsuk, korszerűsítsük az államigazgatási tevékenységet. Ez egybeesik az állampolgárok igényével is. Amikor szabályoztuk az ügyintézést, figyelembe vettük Kaposvár sajátosságait. — Mit ért ezen? — A megyei tanács vb határozata, valamint a mi szakigazgatási szerveink javaslatai alapján állítottuk össze a rövidített határidejű ügyek jegyzékét. Példaként említem meg, hogy nem vettünk fel rá 48 olyan ügyfajtát, amelyet a megyeiek ajánlottak, mert nagyon ritkán fordulnak elő nálunk, illetve elintézésük nem tartozik a hatáskörünkbe. Ezek általában mezőgazdasági jellegűek. A végrehajtó bizottság ugyanakkor 72 ügyfajtával növelte a jegyzéket. Néhány ügy esetében csökkentettük, máshol növeltük az elintézés idejét. — Mit nyújt az új rendszer a lakosságnak? — A jegyzékre vett 226 fajta ügy közül ötvenkilencet azonnal, ötvenhetet három napon belül, negyvenhatot nyolc, hatvannégyet pedig tizenöt napon belül kell elintézni. Naponta sokan megfordulnak az ügyfélszolgálati irodánkon. Ott ugyancsak foglalkozunk hat üggyel. A zömét természetesen a szakigazgatási szervek — közülük is az igazgatási, az egészségügyi — intézi. — Nem megy-e a gyorsaság a szakszerűség rovására? — Amikor fölkészítettük az apparátust az ügyek gyorsított határidejű intézésére, fölhívtuk a figyelmet arra: a gyorsaság ne menjen az ügyintézés törvényességének, a döntések megalapozottságának a rovására. Most, hogy ellenőriztük a munkát, megvizsgáltuk az ügyek mintegy tíz százalékának intézését, általában jó tapasztalatokat szereztünk. Az igazgatási osztály például az ügyek nagy részét azonnal intézi. Évente több ezer anyakönyvi kivonatot, hatósági bizonyítványt adnak ki, bejegyeznek a személyi igazolványba. Sajnos, a lakásügyeknél olykor túllépik a határidőt. Az egészségügyi osztályon. gyorsan, szakszerűen intézik az ügyeket, a határidőket szinte kivétel nélkül megtartják, pedig az ügyek nagy része • megkívánja a helyszíni kivizsgálást, a környezettanulmányt is. Kedvezően változott az építési, közlekedési és vízügyi osztály tevékenysége. Színvonalasabban, gyorsabban intézik az ügyeket, olyan módon is, hogy például azonnal figyelmeztetik az építési engedélyt kérő ügyfelet, ha hiányzik valamilyen irat. Sajnos, a pénzügyi osztályon gyakori a határidő túllépése. — Van ennek valamilyen különleges oka? — Igen, január elsején bevezették az elektronikus könyvelést. Ez volt az első esztendő, hogy az állampolgárok adóíveit gép készítette. Nem kevés hiba is becsúszott. Az az igazság, hogy a gépesített rendszer hibái gyorsan megmutatkoznak, az előnyét viszont csak hosz- szabb távon érzékeljük. A jövőben gyorsabb lesz itt is az ügyintézés, hiszen a gép egy gombnyomásra átteszi 1982-re a nem változó adótételeket. — Tudják-e m kaposváriak, melyik ügyet mennyi idő alatt kell elintézni? — Az a véleményem, hogy az állampolgároknak nem az a fontos, tudják-e pontosan ezt, hanem az, hogy gyorsan, jól, számukra megnyugtatóan intézzék el az ügyüket. A végrehajtó bizottság megállapítása pedig éppen az volt, hogy valóban gyorsabb az ügyintézés január elseje óta. — Milyen jeladatokat határoztak meg az ülésen? — Elsősorban azt, hogy folyamatosan ellenőrizzük az ügyintézőket, különösen ott, ahol nehézségeket tapasztaltunk, mint az adó-, a lakásügy. Ha odafigyelünk, a hibaforrásokat jobb munka- szervezéssel, egyéb intézkedésekkel megszüntethetjük. L. G. Nagyatádi fonal a harisnyához Újabb beruházások a cérnagyárban A Nagyatádi Cérnagyár január elsejével lett önálló. Az első időszak tapasztalatairól, további terveikről, fejlesztési elképzeléseikről beszélgettünk Bakonyi Györggyel, a Pamutfonóipari Vállalat vezérigazgató-helyettesével és Gregor Istvánnal, a cérnagyár igazgatójával. Abban megegyeztek, hogy az önállóság első éve keményen próbára tette a gyárat. A kedvezőtlen világpiaci körülmények miatt termelési és értékesítési tervüket többször is módosítani kellett. Az első félévi tervet az idén összességében teljesítették, de külföldi rendelések hiányában 150 tonna export helyett belföldi cikkeket gyártottak. — A tervtől jelentősen eltérő rendelések ellenére is sikerült feladataink megoldása — mondta Gregor István. — Az első félévben a termelés mellett folytattuk a Werner-íéle szervezést; ebben az időszakban kellett fölkészülnünk az ötnapos munkahétre is. Tapasztalataink kedvezőek. Bakonyi György: — Az önállóvá válás, az új szervezeti fölépítés új helyzetet teremtett. Megnőtt a gyár gazdasági, politikai vezetőinek felelőssége. Nyugodtan mondhatom: a követelményeknek megfeleltek. A cérnagyár vezetői és dolgozói igen nagy erőfeszítéssel megoldották feladataikat. Erre építhetünk a jövőben is. — Az új tervidőszak fejlesztéséről milyen elképzelései vannak a gyárnak, illetve a vezérigazgatóságnak? — Az atádi gyár megkezdett gépi rekonstrukciója folytatódik: a VI. ötéves terv idején mintegy 155 millió forintos fejlesztést irányoztunk elő. A napokban pont kerül annak a beruházási programnak a végére is, amelynek megvalósítása során a flórpamut kötszövőfonal gyártását teszi lehetővé. Ez jelentős tőkés import helyettesítését teszi lehetővé, s meglesz a szükséges fonalalapanyag a magyar harisnyanadrágok gyártásához. Jelentős ösz- szeget szánunk a merceli- zált varró- és kézimunkacérna gyártmányfejlesztésére is. Szerepel terveinkben a perzselő- és a motrin- goló-üzemcsarnok klimati- zálásának a megoldása, az épületbővítés, valamint — környezetvédelmi beruházásként — az ipari szennyvíztisztítás. Ez utóbbira Felelősség egy mosolyért Egy futó kis mosoly, csipetnyi keserűség, csipetnyi kételyszülte gúny, épp any- nyi, amennyit a pillanat egy szájszögletben látni enged. Véletlenül vettem csak észre, de nem tudom elfelejteni. Emlékszem, mindenki csendben figyelt az előadóra, aki arról beszélt, amiről manapság a kelleténél kevesebb szó esik: a politika elsőbbségéről a gazdasággal szemben, arról, hogy a pártszervezeteknek csakis azokat a gazdasági döntéseket kell tá- mogatniok, amelyek összhangban vannak a párt politikája által meghatározott stratégiai céljainkkal, amelyeket tehát egy-egy vállalat gazdasági vezetése a lehetséges politikai következmények ismeretében hozott. Szomszédom szájszögletében a néma kis mosoly mintha a pártellenőrzés hozzáértését kérdőjelezte volna meg. A mosoly tulajdonosa szakember volt a maga területén, mint szakvezető, a legképzettebbek egyike, a leghozzáértőbbek közül való. Értettem a mosolyát, és -— nehogy felróják nekem — bizonyos mértékig elismertem e kétkedő mimika igazát, de a mosolyt magát nem tudtam elfogadni. Csakhogy a kommunistáknak nem pusztán elítélniük, visszautasítaniuk kei! a kétkedést, nem pusztán harcolniuk kell ellene, hanem fel kell tárniok minden keserű vagy éppen kétkedő kis mosoly okát, mert a gúny orcátlan mimikáját csakis a kiváltó okok megszüntetésével lehet az arcokról letörölni. Sok oka lehet még e kételyszülte gúnynak. Ott például, ahol nem eléggé meghatározottak az egyes hatáskörök, s a pártalapszervezetek önállósága, politikai befolyása éppen ezért nem a kellő mértékben érvényesül, ahol tehát egy futó mosoly a szájszögletben nem kizárólag emberi gyengeség. Vagy amelyik vállalatnál a gazdasági vezetés nem teremti meg minden üzem számára egyaránt a folyamatos termelés íeltételeti, s ahol ezzel együtt nem teszik felelőssé az üzemvezetést az anyagellátás vagy akár a minőségi munkát szolgáló' bérezés optimális megoldásáért, ott a pártalapszervezetek számára is szükségképpen csökken az önálló állásfoglalás és cselekvés lehetősége. Ahol pedig pillanatnyi piaci előnyök kihasználása miatt háttérbe szorul a termelési költségek csökkentése, a termelékenység növelése, a munkaszervezés vagy éppen a szociális feltételek javítása; ahol tehát egy szűkén értelmezett vállalati érdeket szolgák» leges a népgazdasági érdeket szolgáló állandó nyereségnövelő tényezőkkel szemben, ott az üzemi párt- szervezetek munkájában is előtérbe kell kerülnie a gazdaságpolitikai folyamatokat vizsgáló, elemző tevékenységnek. Es ez már az egész nép érdekeit szolgáló pártellenőrzés szubjektív feltételei közé tartozik. A pártszervezeteknek a lehető legnagyobb fokú tájékozottságra, elemző készségre kell szert tenniük, mert napról napra, óráról órára kell eldönteniök, hogy megadják-e a politikai bizalmat a gazdasági vezetés elhatározásaihoz. fenntartással fogadják, esetleg elvetik őket. Tudjuk, hogy a politika mozgatórugója éppen a gazdaság, de azt is tudjuk, hogy a gazdasági döntések emberi viszonyokat érintenek, mert javítják vagy rontják az egyes osztályok, rétegek, csoportok helyzetét, létfeltételeit, egymáshoz való viszonyát. Minden gazdasági törekvés osztályérdeket szolgál, tehát a pártel- lenörzés — osztály tartalmát tekintve — a munkásosztály politikai ellenőrzését jelenti a gazdaság felett, ezért a munkásosztály politikai céljaink megvalósítása nem nélkülözheti a. párttagság hozzáértő, felelős tetteit. A. Gk húszmillió forintot szánunk. — A VI. ötéves tervidőszakban továbbra is el kell látnunk a hazai piacot varró- és kézimunkacérnával, s elsőrendű feladatunk a tőkés exportra küldendő varrócérna mennyiségének növelése — tette hozzá Gregor István. — Varró- és kézimunka cérna-termelésünket öt év alatt 10,4 százalékkal kívánjuk növelni. A flórpamut kötszövőfonalból évente száz tonnát kell gyártanunk. Az V. ötéves tervidőszakban 34,5 millió dollár értékű volt a tőkés export. A • gyártmányszerkezet javításával 54,5 millió dollárt kívánunk elérni a mostani tervid ős zak ba n. Nagyon .fontos lesz, hogy tovább javuljon a minőség, a gyártás szervezettsége és csökkenjenek a szállítási határidők. Tervezik az energiahordozók felhasználásánál, elosztásánál a veszteség csökkentését, a hulladékok gazdaságos hasznosítását is. A feladatok megvalósításához valamivel több fizikai dolgozóra lesz szükség: öt év alatt mintegy 4,8 százalékkal nő a számuk. S tovább kívánják javítani a szakmai képzettségét is. ezért nagy gondot fordítanak a felnőtt szakmunkások képzésére. p g. Szerepkörök mi KOMMENTÁRUNK Az elmúlt évtizedben csaknem húsz százalékkal nőtt a városok lakossága Somogybán, és ez a gyarapodás kétharmad részben betelepedésből származott. Legnagyobb településeink a gyors hízás folytán hamar kinőtték ruháikat, és újra igencsak szűkösen tellett. Azaz a létszámnövekedést nem követte ugyanilyen látványos lakás-, vízmű- és útépítés, az üzlet- és intézményhálózat bővítése. Ugyanakkor a községek lakosságának 7,6 százalékos — bár mérséklődő — fogyása kétszerese volt az országos átlagnak. (Itt a népességvesztés egyébként 87 százalékban elvándorlásból származott.) „A települések egyenlőtlen fejlődése nagyfokú népességmozgást váltott ki, amely — eltérő jellegű és erejű — feszültségeket idézett elő” — állapította meg legutóbbi ülésén a megyei tanács. Ennek alapján korszerűsítette településhálózat-fejlesztési tervét. Ennek az a célja, hogy segítse a megye gazdaságának hatékony és kiegyensúlyozott fejlődését, ' a helyi adottságok, tartalékok jobb hasznosítását, a lakosság életkörülményeiben fennálló területi különbségek további mérséklését. Milyen módosításokkal jár a korszerűsítés? A felsőfokú központ természetesen továbbra is Kaposvár. A középfokú központok — Marcali, Nagyatád, Siófok — újabb városunkkal, Barccsal bővülnek, ők azonban megosztják megnövekedett feladatukat társközpontjaikkal: Boglárlellével, Tabbal, Csurgóval és Fonyóddal. A kisebb települések három kategóriája — kiemelt alsófokú, alsófokú és részleges alsófokú — megszűnt, és az ezekbe tartozó korábbi 86 településből 65 egységesen alsófokú központ szerepkört kapott. Közülük azonban kilenc (Balatonföldvár, Kőröshegy, Balatonszárszó, Balatonkeresztúr, Balaton- mária-fürdö, Böhönye, Igái, Kadarkút és Lengyeltóti) — sajátos feladatainál fogva — kiemelt fejlesztésben részesül. 167 települést alsófokú kategóriába soroltak. A települések új beosztása önmagában nem gyorsítja meg a községek fejlődését, és nem állítja meg a nem kívánatos mozgásokat. Csapán lehetőségeket ad a fejlesztésükért felelős megyei, ágazati és helyi szerveknek népességmegtartó képességük növelésére. A szerepköröket és az azokkal járó kötelezettségeket azonban mindenképpen figyelentbe kell venni mind a vonzáskörzetek összehangolt fejlesztése, mind az ellátó és intézmény- hálózat bővítése, kiépítése és munkahelyek létesítése során. P. L. Fejlődő üzemág Tsz-varroda Baféban 1979 telén indult a batéi termelőszövetkezet melléküzemága, a varroda. Annak idején lepedőket szegtek, dunna- és párnahuzatokat varrtak, más egyszerűbb feladatokat kaptak a batéi asszonyok. A Kaposvári Háziipari Szövetkezetnek végezték bérmunkát, tőlük kapták a gépeket, az anyagot. Mire azonban felfutottak tízes állandó létszámra, egyre-másra jöttek a problémák. ífa volt elég asszony, nem volt anyag, ha sok anyagot hoztak, nem volt. aki megvarrja. Nem tudták biztosítani a munka folyamatosságát, ugyanakkor egyre többen jelentkeztek állandó dolgozónak. Más anyavállalatot kerestek. Felvették a kapcsolatot a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárral, pontosabban annak dombóvári leányvállalatával, amely éppen bedolgozó szövetkezeteket keresett. A vállalat ugyanis a hazai ellátást elsősorban alvállalatai segítségével akarja megoldani, hogy a modem, korszerű mosonmagyaróvári gyárat exportra állíthassa át. Batéban így most férfi alsónadrágokat gyártanak a hazai üzletek részére. A batéi tsz varrodája a minőség terén kiemelkedik a többi bedolgozó szövetkezet közül. A varroda beindításának célja eredetileg a mezőgazdaságban dolgozó, időszakos munkát végző asszonyok állandó foglalkoztatása volt. Később azonban, az üzemág fejlődésével újabb szempontok is felmerültek. Az egyik, hogy komolyabb eredmény elérésére az időszaki munka nem alkalmas, csak a folyamatos, azaz: ha a tsz és az anyavállalat . bármikor számíthat egymásra. Ez a munka minőségét is erősen befolyásolja. A környező falvakban ugyanakkor van elegendő mozgatható munkaerő — főként azok a fiatalasszonyok, akik lánykorukban a városba jártak dolgozni, aztán elmentek gyesre, most viszont tudnának munkát vállalni, ám a gyerekek és a háztáji mellett csak helyben és csak egy műszakban. A tsz felkutatta ezeket a fiatalokat. A következő gond: mi legyen napközben a gyerekekkel. Így került sor a megállapodásra a községi tanáccsal: a tsz 140 ezer forinttal hozzájárult az óvoda bővítéséhez, az óvodában pedig indítottak még egy csoportot. Most 35—4Q asszony dolgozik a varrodában, később ez még több is lehet. A melléküzemág szép nyereséget termel. A mosonmagyaróvári gyár — jó taktikai érzékkel — egyre nagyobb meny- nyiség és ]obo minőség elérésére készteti a varrodát. Egy alsónadrág után például 220 százalékos rezsiköltséget kapott a tsz; később a gyár ezt önkényesein felemelte 300 százalékra — ha a tsz hajlandó 352 ezer darabot termelni. A mennyiségi terveket lebontva is elküldi, s ha teljesítik, öt százalék a prémium; ha a minőségi követelményekre!? is megfelel az áru, ujabö öt százalék. Természetes, hogy a tsz a feltételek teljesítésére azaz egyre több és jobb munkára törekszik, hiszeo mindez nem kevés tiszta eredményt jelent. M. E SOMOGYI NÉPLAP
