Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-14 / 241. szám
Számítanak példamutatásukra Zöld fény Kommunisták az őszi mezőgazdasági munkák sikeréért Mindenütt ezt halljuk, ha a megyében járunk: az idei ősz igazán „jóindulatú” a mezőgazdasági dolgozókhoz, kedvez az idő az időszerű tennivalóknak. Így van ez a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban is, ahol — egyebek mellett — a kukoricát 1885 hektárról kell betakarítani, a cukorrépát 550 hektárról. A múlt hét elején a kukoricánál 500 hektárig jutottak, a cukorrépának a feléig; csaknem tucatnyi gépkocsi szállította a terményt, éjjel-nappal dolgozott az ózaranyi szárító... S ezek a munkák az évszak nagy mezőgazdasági programjának csak egy részét teszik ki, a magágykészítésről, a vetésről és egyéb, ugyancsak ebben az időszakban esedékes teendőkről nem is szóltunk. A gazdaság pártbizottságához tartozó nyolc alapszervezet százhetven párttagot számlál. Az alapszerve- zctek közül mindössze egy — az üzem központjában levő — működik Kaposváron, a többi a gazdálkodási területen elhelyezkedő településen található: Tátompusztán, Nagytoldipusztán, Bőszén- fán, Üj- és Ózaranyban, sőt még a csurgói sertéstelepen is vgn önálló alapszervezete a dolgozóknak. Ebből következik, amit Palló Ildikótól, a pártbizottság titkárától hallottunk: — A kapcsolattartás, a pártmunka irányítása, a feladatok meghatározása meglehetősen körülményes; helyzetünket tovább bonyolítja, hogy a kimondottan ágazati jellegű alapszervezetek mellett olyanok is akadnak, amelyek területi feladatkört látnak el, s nekik a lakóterülettel kapcsolatos politikai tennivalókat is meg kell oldaniuk. Nagytoldiban például csak olyan szervezet van, amelyik a mi dolgozóinkból áll, Bőszénfán viszont a miénken kívül a többségében erdészetieket összefogó alapszervezet is működik. A külső területeken élő kommunisták községpolitikai tevékenysége korábban nem volt kielégítő, most viszont sok tanáccsal van jó kapcsolatuk, a termelő- szövetkezetekkel való együttműködésük pedig ugyancsak gyümölcsöző. A tanácsokkal ötévenként megállapodásokat kötnek, illetve megújítják, módosítják a régieket, s az alapszervezetek évenként értékelik a tapasztalaEgyütt a kardzsaliakkal Bolgár műszakiak Somogybán A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége Somogy megyei szervezetének elnöksége és a bolgár testvérszervezet, a kardzsali NTS vezetősége 1977-ben együttműködési megállapodást kötött. A két testület vezetői annak idején úgy döntöttek, hogy a két megyei szervezet, illetve a hozzájuk tartozó műszaki és tudományos tagegyesületek rendszeres szakmai kapcsolatot tartanak: tapasztalatcseréket bonyolítanak le. kölcsönösen hasznos tanulmányutakat szerveznek tagjaik részére. Így került az elmúlt években számos somogyi szakember hosszabb-rövidebb időre kardzsali üzemekbe, és viszont: több kaposvári vállalat látott vendégül bolgár műszakiakat. A négy évvel ezelőtt született megállapodás azt is -tartalmazza, hogy a két testvérszervezet vezetői évenként találkoznak, s értékelik a tapasztalatokat, megbeszélik a további tennivalókat Ezekre a tanácskozásokra fölváltva kerül sor Kardzsaliban, illetve Kaposváron. Most a somogyi MTESZ volt a „soros házigazda”: meghívására Doncso Z ahariev bányamérnöknek, az NTS kardzsali megyei szervezet titkárának vezetésével háromtagú műszaki küldöttség érkezett hétfőn Somogyba. A bolgár vendégeket dr. Orosz László, a MTESZ megyei szervezetének titkára fogadta, majd találkoztak a megyei szervezet elnökével, Sugár Imrével és az MSZMP megyei bizottságának gazdaságpolitikai osztályvezetőjével, dr. Exner Zoltánnal. A kardzsali műszakiakat tegnap a megyei pártbizottságon Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára fogadta, majd a megyei szervezet székházában a MTESZ somogyi vezetőivel az eddigi együttműködés tapasztalatait értékelték, és egyeztették a következő évre vonatkozó programot. Délután megtekintették a SZÜV kaposvári központját. Ma Tab- ra látogatnak és megnézik a Videoton számítástechnikai üzemét, illetve a BVG gyárát. Csütörtökön a kaposvári elektroncsőgyár vendégei lesznek, s azután városnézésen vesznek részt. Pénteken, somogyi tartózkodásuk utolsó napján az MSZMP siófoki városi pártbizottságán fogadják a kardzsali műszaki küldöttséget, majd Balaton-parti városunkat tekintik meg a bolgár vendégek. tokát. Tátompusztán például még az idei őszön úgy készül el a járda, hogy az igali tanács adja hozzá az anyagot, a tangazdaság gépei szállítják a helyszínre, a lakók pedig elvégzik a munkát. Az üzem minden területén megtalálhatók a párttagok; arányuk az ipari szakmunkások — garázsban dolgozók, autószerelők, sofőrök — között a legmagasabb. A tá- tomi központi javítóműhelyben a negyvennégy dolgozó közül tizenöt kommunista. Rájuk különösen nagy feladat hárul ebben az időszakban: járják a határt, és a kombájnok, a répabetakarító gépsorok hibáját a helyszínen javítják. A kukorica betakarításában kilenc kombájn vesz részt; a kombájnosoknak csaknem a fele párttag, s a répatáblákon is dolgoznak öten. ' — Nagy feladat hárul egész évben s különösen most az úgynevezett IFÁ-s brigádra; sok függ a kilenc gépkocsivezető munkájától — mondta az üzemi pártbizottság titkára. — A gazdasági vezetőkkel, a szakirányítókkal időről időre értékeljük a munkák helyzetét, dolgozóink igyekezetét, s ilyenkor párttagjaink munkája is mérlegre kerül. Azt például Várnai Dénes főmérnöktől, a növénytermesztési ágazat vezetőjétől tudom, hogy a repabetakarí- tásban nem kell „egyezkedni”, ha néhány órás tovább dolgozásra van szükség. Kommunistáink idejében értesülnek a rájuk váró feladatokról, s ha torlódnak a munkák — mint tavaly őszszel is —, operatív tanácskozáson beszéljük meg velük a legsürgősebb tennivalókat, és azt, hogy mely területeken van szükség leginkább a személyes példamutatásra, társaik mozgósítására. Az idén még nem volt szükség ilyen rendkívüli összejövetelre. Talán nem Is lesz. Mert sokan követik az ózaranyi szárítónál például Svéninger J ános rakodógépkezelő, a kombájnosok, illetve a szerelők Szelindi József példáját; másokra is hat a „répások” igyekezete, a dolgozókat szállító gépkocsivezetők helytállása. Kiss Tibor és Molnár Gábor autószerelő szívesen vállal túlmunkát is, ha úgy hozza a szükség... A tangazdaság mintegy hétszáz dolgozójának több mint 24 százaléka párttag. S a nagy többség munkája követendő példaként állítható mások elé. — Az őszi kampánymunkák végén ágazatonként együtt értékeljük a feladatok teljesítését a gazdasági vezetőkkel — mondta a párt- bizottság titkára —, az alapszerve/.etek beszámoló taggyűlésein pedig személy szerint összegezik, melyik kommunista hogyan oldotta meg feladatát a termelésben. A pártcsoport-értekezleteken a betakarításban, a vetésben való helytállás is mérlegre kerül, s levonják a kampány tapasztalatait. Nálunk hagyománya van annak, hogy ezek a mérlegelések igencsak kritikusak... Nemsokára elérkezik a beszámoló taggyűlések ideje. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság nyolc alapszervezetében összegezik a kommunisták a munkát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mérleg nyelve az eredmények javára billen, s ez a gazdasági célok elérésében is megmutatkozik. Hernesz Ferenc Készülnek az alföldi cipők Tágas, világos üzem; a szalag mentén, az asztalok mellett kényelmes, párnázott forgószékek, vadonatúj géppark, minden gép mellett külön asztali lámpa. Központi fűtés, mosdó, zuhanyozó hideg-meleg vízzel, hűtőszekrény, dohányzóhelyiség, öltöző, ebédlő. Külön helyiség a műszerésznek és külön az élezőgépeknek: ezek nagyobb zajjal dolgoznak, így nem zavarják a szalag mellett dolgozókat. Ilyen körülmények még az anya- vállalatnál sincsenek, ahogy az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyáregységének' képviselőjétől megtudjuk. A mernyei termelőszövetkezet cipőfelsőrész-készítő üzemében vagyunk. Az üzemág gyorsan kiépült, tavaly júniusban tárgyait először a tsz a gyárral, s január végén már megkezdődött a tanulóidő. A szociális épület a régi tsz- iroda helyén áll, az üzemcsarnok újonnan épült, a gépparkot is a tsz vásárolta. A három hónapos tanulóidő lejárta után, április végétől már üzemszerűen készülnek a cipőfelsőrészek. Ezeket már az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi egységében állítják össze a talprésszel — a , gyár öt— hat szövetkezetét is foglalkoztat országszerte, amelyek ellátják a nagyüzemi gépsort. A termékek skálája meglehetősen széles, e rövid idő alatt már készültek hosszú szárú gyermekcipők, saruk, szandálok több fazonban, gyermekcsizmák. férficipők — jelenleg, néhány hete női félcipő-felsőrészeket tűznek össze, amelyek exportra kerülnek a Szovjetunióba. 26 ezer párra szerződtek ebből a fazonból. A megállapodás szerint fokozatosan el kell érni az üzemben a gyári normát; most 95 százaléknál tartanak, az 470—480 pár cipőt jelent naponta. Harminc— harmincöt asszony dolgozik a melléküzemágban, jobbára fiatalok. 2000—3000 között keresnek, teljesítménytől függően. Az asszonyok fele korábban a tsz-ben dolgozott, a többiek vidékre jártak vagy otthon nevelték a gyerekedet — most egy műszakos munkájuk van itt helyben, a környékbeli falvakból pedig hozzák-viszik a dolgozókat a tsz saját autóbuszával. Az asszonyok ügyesen és gyorsan, jó minőségben dolgoznak, hamar belejöttek a nagy kézügyességet igénylő munkába — ezt is a cipőgyár képviselőjétől hallottuk. Az anyavállalat és a tsz között jó kapcsolatok alakultak ki. Az Alföldi Cipőgyár minden modellhez betanítót küld Mernyére néhány hétre, szerelőjük is besegít, ha meghibásodik valamelyik gép. Anyaghiány sem fordult még elő: folyamatosan szállítanak. • M. E. S zeretem a zöldet, mert üde és kedvre dérit. A rét zöldje, az erdő hajladozó fakoronája, a feketéből zöldre szépített iskolatábla, a tó tükre vagy a megyeszékhely központjában az iskola új köntöse nyugtatja a szemet. S a fény az útkereszteződésben, amikor gyalogosan vagy gépkocsival tovább haladhatok célom felé. Szeretem a zöldet, mert hozzásegít, hogy kitáruljon előttem a világ és a magaménak érezzem. Szeretem, mert a lehetőségek jelképe. Amikor életünknek egy-egy szakaszán kigyullad a zöld fény, nem nehéz fölfedezni: újra továbblépünk, továbbléphetünk. Értem és szeretem a zöldet. Nem elfogult rajongással és nem felületesen lelkendezve. Ütjelzőnek, a tiszta levegő áramlásának, friss impulzusok születésének, bizalmat keltő, ösztönző erőnek tartom — s nem egyszerűen a remény sugallatának. A zöld szín tartományában jó élni, és érdemes továbbhaladni. Talán ezért lepett meg, hogy jóformán még meg sem száradt a tinta az új, valamennyiünk érdekét szolgáló rendelkezésen, máris korlátok, vizesárkok és útvesztők sokaságáról hallottam. Valódi gátakról is persze, amelyek már messziről fékezésre indítanak embereket, és láthatatlan akadályokról, amelyek rendszerint a fejekben fészkelnek. Némely helyen a megértést és az őszinte támogatás szándékát érzékeltem, másutt aggályok támadtak, rendszerint társadalmunk féltésének köpenyébe burkolózva. Végtére is mindkettőt becsülöm, hiszen a töprengés, a gondolkodás legbiztosabb jelei. Azt tanúsítják, hogy az embereket foglalkoztatja a zöld fény nyitotta út. De ezen az úton is van veszélyhelyzet. Az is, ha a gondolkodás beszűkült kishitűséggé senyved; az is, ha a kezdeti aggályból borúlátó aggályoskodás támad. Ha vannak is korlátok az úton, legalább saját gondolataink és cselekvéseink elé ne építsünk akadályokat. Mindeddig úgy látszhatott: „rébuszokban” beszélek. Pedig csak arra gondoltam, amiről már váltottunk néhány szót e hasábokon: a gazdasági élet új szervezeti formáira, s a bejelentés fogadtatására. Igazán nem mondhatom, hogy bárhol is alapvető ellenvéleményről hallottam volna. De — nem most tapasztalom először — mintha valamiféle magyar sajátosság lenne, hogy először a sorompókat, az akadályokat fedezzük föl, s a világért sem gondolnánk arra, hogy megszüntethetők, netán magunk is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy eltűnjenek az utunkból. Tudom, hitelesebb lenne a mondanivaló, ha fölsorolnám az aggályoskodás eddig hallott mozzanatait: „Mi lesz velünk, elmennek a legjobb szakemberek’’; „A jelenlegi bérgazdálkodás nem engedi”; „Maszek-szocializmusra akarunk berendezkedni?”; „Miért lesznek olyan engedmények, amilyeneket a szocialista nagy- vállalatoknak nem adunk?” De mára nem ezt a témát választottam, jóllehet szoros összefüggés van a kettő között. Arra gondoltam ugyanis, hogy vajon a társadalmi fejlődés követelte rugalmasabb gazdasági szervezet, s annak új lehetőségei, módszerei együtt járnak-e a politikai-társadalmi intézményrendszer bizonyos merevségének feloldásával? Mert azt hiszem: az új követelmények új megközelítési módokat, módszereket, ha úgy tetszik, munkastílust követelnek az irányítóktól is. Azoktól, akik naponta érzékelik a gazdaság vérkeringését, és kell, hogy örökösen felpezsdítsék azt. N emrégiben egy testületi ülésen fülembe szorult egy meglehetősen kemény, de igazságos és előrelátó megjegyzés. Szó szerint nem tudom idézni, valahogy így hangzott: véget kell vetni annak a hiedelemnek, hogy mindent csak a pártszervek közreműködésével lehet elérni. És csakugyan. Miért hivatkozik mindenki a pártra, a pártbizottságra, amikor valamit meg kell indokolnia, vagy tennie? Miért bújnak meg sokan a hatalom, a munkásosztály „megbízottja” mögött, ha nem teljesítették küldetésüket? Miért lehet napjainkban is úgynevezett „testületi döntésekre” hivatkozva kibújni az egyéni, netán a testületi felelősség alól? A válasz egyszerű, hiszen az okok történelmi gyökerei kimutathatók. Valamikor ugyanis mesterségesen kettévált a döntés—végrehajtás mechanizmusa. Azóta is gyakorlat a mindig másra hivatkozás, de a feladatok átvállalása is. Pedig a munkamegosztás az irányítók és végrehajtók között nyilvánvaló. Miről van szó? Arról, hogy ha objektív szükségszerűség a gazdasági élet örökös megújítása; ha nem állhatunk meg rég volt módszereknél és formáknál; ha nem nyughatunk meg abban, hogy az elmúlt évtizedek — épp az irányítás fölkészültsége, előrelátása és következetessége, intézkedései nyomán — a történelemben korábban aligha tapasztalt változást hoztak, akkor a vezetés sem rekedhet meg, a módszerek sem avulhatnak el, a munkastílus sem maradhat a régi. Ez a gazdasági, társadalmi élet romlását vonhatná maga után. Azt hiszem, a felelősség örökös áthárítása, a takarózás és kibúvókeresés fölött eljárt az idő. Azt mondták régebben : a párt döntött, mi végrehajtjuk. Ezután is a párt fog dönteni politikai kérdésekben, s megszabja a társadalmi fejlődés irányát. Csakhogy lejárt az örökös hivatkozás ideje. Az intézkedések végrehajtói viszont valamiféle állandósult, önigazoló magatartást alakítottak ki magukban. Mindig volt —és van -r- kire, mire hivatkozni. Az önigazolás lényege nem más, mint hogy elfeledtessék másokkal a gondolkodás, a tettrekészség, a cselekvés elmulasztásának valódi okát. Tudok olyan esetekről: rendelet szabályozott egy vagy más ügyet, de azért megkérdezték: mit szól hozzá a pártszerv, s kérték, támogassa azt. Hát még amikor egy jogszabály rugalmas „áthágásáról” esett szó a megye érdekében. „Döntsetek, elvtársak!” S ha jött a revízió? „Sajnáljuk, kérem, így döntött a pártbizottság...” A döntés—végrehajtás félreértett kettőssége aligha tartható tovább. A párt célt jelöl és irányt mutat a társadalmi fejlődés számára; maga is aktív részese a végrehajtásnak, az ellenőrzésnek; s a végrehajtók is döntenek a maguk frontján. Felelősek döntéseikért csakúgy, mint azok következetes végrehajtásáért. Le lehet egyszerűsíteni mai mondanivalómat. Így: mindenkinek azt kell elvégeznie becsülettel, ami a dolga. Ne keressen „mumust”, ne hivatkozzon a „felsőbbségre”. Ne várjon mankókat a haladáshoz, hiszen nem mozgássérült, hanep ép, egészséges, és hiszem: felkészült, tettre kész „ember”. S a másik oldal? Ne vállaljon át semmit abból, ami mások dolga. A munkamegosztás szocialista elveit rég körvonalazták. Ideje rájönni: senkinek sem jó, ha valaki feladatánál két lépcsővel lejjebb (vagy följebb) tevékenykedik. Vagyis mindenki a maga posztján „állja a sarat”, tudása, felkészültsége és meggyőződése szerint. S ha alkalmazkodókészségről, rugalmasságról beszélünk a gazdasági életben, tudomásul kell venni, hogy az irányítás sem nélkülözheti ezeket. Z öld fény gyulladt az út előtt. És nemcsak abban az elnöki tanácsi rendeletben látom ezt, amit az imént említettem. Régi módszerekkel, korábban jól bevált, de azóta elavult munkastílussal és fc iogással aligha lehet előbbre jutni. A zöld fény szocialista töltésű, a zöld fény előre mutató. Jávori Béia
