Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-11 / 213. szám

Dutka Ákos „kallódó dallamai" Száz éve született Dutka Ákos, aki 1908-ban részt vett a modem magyar költészet nagy újrakezdésében, forra­dalmi zászlóbontásában: a Holnap antológia megjelen­tetésében. Ez az irodalom- történeti jelentőségű pillanat ott. Nagyváradon (szülőváro­sában) kapcsolta össze a fia­tal Dutka Ákost merész, újat akaró társaival; Ady Endré­vel, Babits Mihállyal, Ju~ húsz Gyulával, Balázs Bélá­val, Ernőd Tamással és Mik­lós Jutkával. A régivel való szakítás és az új hangon va­ló megszólalás főleg Ady Endre nevéhez fűződött,.- De mellette mások is voltak: a holnaposok, a nyugatosok, akik ugyanúgy az „új idők új dalait” akarták megszó­laltatni. Dutka Ákos költői sorsa igen érdekesen alakult. Fia­talon Ady társaként indul, s már korán támadások érték Adyhoz hasonló hangja miatt. Kosztolányi és má­sok kemény ütéseit alig fe­ledtették a harcostárs, Ady meleg szavai: „Valóság és ismerni való tény, hogy Dut­ka Ákos itt van, s ha nem volna más, mint hívő har­cosa a mi harcainknak, ak­kor is valaki... érték, akit be és le kell jegyeznünk.” Nem vitás, hogy Dutka Ákos költészetének egyik csúcs­pontja Nagyváradhoz, a Hol­Hazánkban a szívsebészet az utóbbi években jelentősen fejlődött. Egyre több rászo­rulón segítenek a specialis­ták. A tudomány önmagá­ban azonban nem hozná meg a kívánt eredményt, ha a sebészet „hátországában” nem állnának önzetlenül a véradó „közkatonák". Czulák Györgyné, a me­gyei kórház szülészetén ad­minisztrátor. Egy éve aorta- billentyűt helyeztek el a szivében a budapesti klini­kán. Különleges vércsoportú, a tudomány RH negatív A- ként jelöli. Húsz éven át halogatta a műtétet, amikor végül is rászánta magát: le­nap antológiához, Adyék iro­dalmi forradalmához kap­csolódik. S ehhez méltó, eh­hez mérhető korszaka nincs későbbi munkásságának. Ö maga is később mindig a fiatalságára gondolt, regé­nyes korrajzban meg is ír­ta nagyváradi éveinek tör­ténetét A Holnap városa címmel. Dutka Ákos egyik vallomásában azt fejtegeti, ... "<■*.(,. — '— —íy y'Z*.,­....v-i*. * 'A / ■ v ‘ ' ^ , ... .. ... -t; ,S , ■ S- - ' > jk-ivó - Jt* ? *•*'•< C. <V.'Vw„ v :< • í’.'o," vsí'lfVxv«*. v . . . , ' < - / O - '' > Ő- . , <£•»« ^í<íW. &&***&&&+**» ,■. ’ .... . .:.• ?.«■■■■■ '■<<■ ■ ■ '■ J'- :-z. y.A''­Dutka Ákos levele 90 éves korából is mondhatjuk, hogy a sta­tisztikai átlag szerint há­romszáz ember közül egy­nek van RH negatív AB-s vére. — A ritka vércsoportú szívbetegen azzal lehet se­gíteni, hogy fölkutatjuk azo­kat, akik időben rendelke­zésre állnak önkéntes vér­adóként — folytatta a főor­vos. Megyénkben kialakítot­tuk ezt a hálózatot. — A kaposvári, illetve a nagyatádi és a siófoki vér­ellátó tíz nappal a műtét előtt szállítja Budapestre az igényelt különleges vért. Az önkéntes véradók mozgósí­hogy Reviczky Gyula és Vajda János költészete mu­tatott neki utat fiatalkorá­ban. és mindenekelőtt, min- denekfölött Ady. S hozzáte­szi: „talán vesztemre.” Mert az Ady-hatás túlzottan erős volt — egy életre szólt. Dutka költői hangja kez­dettől fogva impresszionista, teli zeneiséggel, fátyolos áb­rándokkal, sejtelmes-elmo- sódott hangulatokkal. A tű­nő pillanatot akarja megra­gadni; Ha tűnt a perc, / az p első tavaszi virág nyilasát (Hóvirágok). Az első világ­háború „vérszagát” hozzá is elviszi a szél. A váradi es­ték hangulatát, a Körös-par­ti séták perceit, amerikai út­jának pillanatait rövid ver­sekben örökíti meg. Olykor úgy érezzük, hogy a költő barát. Juhász Gyula lírai hangjához áll közel Dutka Ákos egy-egy alkonyati han- gulatképe, Nirvána-sejtelme. Az elmosódott hangulatok ábrázolása sikerült talán leg­jobban a költőnek. A reggel „opálos, hamvas”; a város „párás uszályban áll”; Ve­lence „hosszú, hűvös árkádok árnyával” fogadja; a szőnye­gen „tűzszélű árnyak” pom­páznak. A fegyelmezettséget követelő szonettformát na­gyon kedvelte, épp úgy, mint Juhász Gyula. Eredeti életképszerű vemet ír szo­nett formában (A csorda), tása sem kis gond. Kik se­gítenek ebben? — A körzeti orvosok és a vöröskeresztesek nagyon sokat segítenek nekünk. — Hány véradót tartanak nyilván megyénkben? — Körülbelül harmincez­ret, ebből kaposvári lakos ti­zennyolc-húszezer. Elégedet­tek lehetünk a számukkal. — Mennyi ideig áll el a vér, amit a gyógyításban fölhasználnak? — Huszonegy napig. De jelentős mennyiségben állí­tunk elő különféle vérkészít­ményeket is. Horanyí Barna máskor a világháború gond­ja nyomasztja (1916), s az alföldi katona arcképét raj­zolja meg szonettjében (A közkatona). A felszabadulás után Má- riaremetén élt. Sokáig hall­gatott, majd új versekkel, válogatott versgyűjtemé­nyeivel jelentkezett. Kallódó dallamok címmel rendezte sajtó alá verseit. Az volt az érzése, hogy versdallamait elfelejtik. Szerencsére s jós­lata nem vált be: az öreg költőt a békéscsabai nyom­dásztanulók válogatott ver­seinek új kiadásával lepték meg. A Holnaptól Remetéig cíművel (250 példányban). A csaknem 90 éves költő ver­seit a Magvető tette közzé. Születésnapján nem volt egyedül: barátai, olvasói ko­pogtattak be remetei házá­nak kapuján. 1970. szeptember 11-én jár­tunk nála a kecskeméti For” rás folyóirat „képviseleté­ben”. Derűsen fogadott kis házában. „A versírás szüle­tett betegség. Ügy látszik, én nem gyógyulok ki belőle so­ha” vallotta az akkor készült interjúban. A vénség bállá* dójában bölcs rezignáltság­gal tekint végig életén; nem lázadozik, nem panaszkodik. A megértés derűje járja át. Lámpája ég, a költészet tü­ze is világít még. Balzac zsugorodó „szamárbőrét” emlegeti, meg-megáll az őszi kertben, eltűnődik a múlton. Mintha ezt a kései Dutka- lírát nem becsülték volna eléggé. Igazíalanul csak a fiatalkor fényeire figyeltek, s a kelleténél kevesebbszer vették észre a költő „őszi- kéinek” varázsát. Kallódó dallamok Dutka Ákos versei ? Reménykedem, hogy nem. Egy-egy évfordu­ló, így ez a mostani — a költő századik születésnapja — jó alkalom a számvetésre. A költő emlékét az iroda­lomtörténet és művei őrzik, ö maga a Végrendelet című vemében ezt írja: „Hogy voltam, éltem, sokszor lelke­sülve, / Hirdesse néhány ár­va verssorom. I S ha nem lenne szív, hol visszhangra lelne, I Szórjátok kertemben szét marék porom, / Feltá­madok, színként, illatként lebegve, I Az esti szélben bokoló virágokon." Sz. E. Szív és vér A sebészet „hátországa” Sumonyi Zottá ______ I P A N E L * H A L 0 M győzi félelmét... A gon­dos orvosi előkészítés után hosszabb ideig arra kellett várnia, hogy a megfelelő vércsoportból kellő mennyi­ség álljon a szívsebészek rendelkezésére. — Hogy is volt? — 1980 márciusában elő­készítettek az operációra. Jú­nius végéig nem érkezett meg az igényelt vércsoport­ból a szükséges mennyiség. Végül az Elzett gyár önkén­tes véradói segítettek. Czulák Györgyné nem babonás, most mégis így folytatja: — Lekopogom, azóta jól vagyok. Három hónappal a műtét után már munkába álltám. Dr. Tarján László főorvos, a megyei kórház vérellátó osztályának a vezetője ez­után vette át a szót. — .Egy-egy szívműtéthez általában húsz palack vérre van szükség: ez a mennyi­ség húsz véradó hozzájáru­lása a beteg gyógyulásához. A különleges vércsoportúak szívsebészeti műtétéhez me­gyénk ezután közvetlenül igyekszik hozzájárulni, a so­mogyi betegeknek biztosít­juk a vérellátást. — A tudomány szerint mit jelent a ritka vércsoport? — Lakosságunk 15—20 szá­zaléka RH negatív vércso­portba tartozik. A közismert négy vércsoport — az A, B, 0, ÁB — sem fgyenlő arany­ban fordul elő. A legtöbb az A-s, aztán a ()-ás, kevesebb a B-s és a legritkább az AB-s vércsoport. A már em­lített RH negatív vércso­porton belül a^ AB-s tehát rendkívül kevés, szinte alig fordul elő. Minden RH ne­gatív vércsoportú ember rit­ka vércsoportúriak számít, de ezen belül az AB-sek 4-— 5 százalékot tesznek ki. Ügy — Hát van, szerencsére, mert itt van az az én jó kis acélollóm, amit még Ka­posváron kaptam a kommün alatt. A tanár ekkor kezdett csak odafigyelni. Ügy látszik, mégsem hallotta eddig ezt a történetet vagy ha igen, nem emlékszik rá; de most kíváncsivá tette, hogy mi­féle efnléke van a nagyany­jának a Tanácsköztársaság­ról. — A sátortáborban lak­tunk Kaposváron, merthogy a nagyapád, a Marczali nagy­apa, katona volt. Ügy vala­hogy ősszel fejeződött be a világháború. A nagyapátok nem sokkal előbb sebesült meg, r^ír úgy, hogy a hábo­rú végén éppen a katona­kórházban feküdt. Amikor meg kiengedték, mindjárt be is sorozták Károlyi-katoná­nak. Utána meg vöröskato­nának. Na, elég az hozzá, hogy szegény már sehogyan se tudott leszerelni. Ugye, hát a katona az katona, an­nak parancsolnak. A tanár ugyan jobban sze­rette volna valamiféle hő­sibb megvilágításban látni nagyapja vöröskatona -múlt­ját, deh át ezt özvegy Mar­czali Ferencné nem tudhat­ta, ezért csak úgy mondta el, ahogy emlékezett rá. Ezek után, persze, már az olló történetétől sem lehe­tett valami túlságosan fel­emelőt várni. — Na, egyszer csak kürtö­lik ám a városban, úgy áp­rilis lehetett, mert ma» csak olyan kiskabátban jártunk, hogy jön a Kun Béla beszé­det tartani. Az uram ki volt vezényelve, de tódult ám a nép az állomás felé. még az asszonyok is. Egyszer csak beszól hozzánk egy őrmes- terné; nem is tudom ám megmondani, hogy hogyan hívták. Talán Sörösné. Igen, mert Sörös nevezetű volt az az őrmester; a második szomszédaink voltak. Bejön ez a fiatalasszony, olyan he­lyes kis barna asszony volt, egy évvel volt idősebb a kis­fiúk. mint az én Piroskám, Lacikának hívták; beszól, azt mondja: maga nem jön, Marczali né? Nem érdekel engem a Kun Bélátok. Ma­riskám — mondom neki így, mert különben aztán magáz- tuk egymást, nem volt még ez a nagy tegeződés. — Meg úgyis ott van az uram, majd elmondja, mit hallott. — Jaj, hát nem azért; hanem a városban az asszonyok törik fel a boltokat, mindenki azt visz, amit akar. — Nézze, Mariskám, nekem sose kel­lett a másé, most se kell, nem megyek. — Na, de hát addig-addig, hogy csak néz­zük meg. Csak egy kendőt terítettem a váltamra, mert ha sütött is a nap. azért sze­les idő volt. Azt a barna kendőt nagyon szerettem, jó kis gyapjúkendő volt, még az első uramtól kaptam Tuz- lában, a Forgács nagypapá­tól, mert ott feküdt a hadi­kórházban tífusszal. Szóval, még a világháború elején. Mi meg elmentünk megláto­gatni, de gondoltam, hadd lássa még ezt a kislányt, mert hátha meghal. Hát tényleg, akkor látta utoljára. Elég az hozzá, hogy akkor kaptam tőle azt a barna kendőt. Megyünk fölfelé a városba, hát a nép éppen a Weisz-féle vaskereskedést rámolja. Én nem mentem be. csak így megálltam a járdán, így srégen egy akác­fa mellett, de ez az őrmes- terné az bement. Egyszer csak jön ám ki, és a kezem­be nyom egy ollót. Hát ez meg micsoda? — kérdezem. — Tegye csak el. Marczali- né, jusson magának is va­lami a kommünből. ha egy­szer minden a miénk. —Na, én mást nem is hoztam el, de ezt az ollót nem bántam megt Ezt még most se cse­rélném le akárhány újért. A tanárt elkedveleníti a történet, s a következőre, a tuzlai látogatás aprólékos részleteire és viszonttagsá- gaira, hogy miként jutott át két fiatalasszony egy-egy csecsemővel a szerb fronton és miképpen ügyeskedték be magukat szigorú egészség- ügyi kordonok ellenére a ha­dikórház tífuszosai közé, er­re a hátborzongató történet­re a tanár nem is figyel oda. Szeretne már felállni az asz­Búcsú hónapja a szeptem­ber. Segesdről hagyományt újító kezdeményezésről kap­tunk tájékoztatást: vasárnap egésznapos rendezvénysoro­zat várja a búcsú vendégeit. A vásártéren reggeltől népi iparművészeti ajándékok kö­zül válogathatnak a vendé­gek, 9 órától ugyanott faze­kak és bőráru készítését mu­tatják be a népművészeti hagyomány ápolói. Életké­pek címmel fotókiállítás nyí­lik a művelődési házban Tokaji András képeiből, 15.30 órakor a bjelovári városi fúvós-zenekar ad térzenét. A folklór sem marad ki a programból: 18 órakor kez­dődik a Somogy Táncegyüt­tes műsora. Este búcsúi bál­lal fejeződik be az egészna­pos program. Barcson scifi-nap kereté­ben tartanak számos bemu­tatót — szombaton — a művelődési központban. Dél­előtt 10 órakor a pécsi, az érdi és a budapesti scifi- klubok foglalkozásait te­kinthetik meg az érdeklő­dők, 14.15-kor hologram és lézerbemutató lesz, egy órá­val később az Apollo-12 holdraszállásáról készült fil­met vetítik le. A délutántól késő estig — 22 óráig — tartó programhoz scifi­tal mellől, hiszen éppen el­hangzott a tévéhíradó szig­nálja, a bemondó a külföldi híreket olvassa, s ö úgyis befelé fülel. Most valami kopogás vagy kaparászásszerű zajra föláll, a szék és az asztallap közöt­ti szűk résen kipréseli ma­gát az előszobába, és le­nyomja a kilincset. Nem is kell többet tennie, mert az ajtó valami súlyos, puha tárgy nyomásától már nyílik is befelé, lassan, de egyenletes erővel, s ez nyil­vánvalóvá teszi, hogy nem a huzat kapaszkodott bele. A tanár mintha megérez­né, hogy némi ellenirányú erőt kell' kifejtenie, nem en­gedi el a kilincset, s hogy íélméternyi rés támad az aj- tónyílásban, látja, hogy Han- kóczyné rogyadozik a kü­szöb fölött. Alig áll a lábán. Dőlne befelé; vállánál fogva tartja vissza a férje, de olyan szo­katlan testtartásban, mintha még ő is az asszonyra tá­maszkodna. Borostás félar­cát a felesége fejére hajtja, s miközben lassan és szó nélkül nyomulnak befelé, majdnem a nagyszoba kö­zepéig. A tanár egy pillanatig úgy érzi, hogy valami első-világ- haborús falusi kőszobrot lát, a helybeli elesettek névsora fölött. Mire utánuk megy és elébük kerül, addigra már a felesége és nagyanyja is bent van a szobában, a két asszony riadtan áll a fájdal­mas szoborpár előtt, Han- kóczyné kifejezéstelen arc­cal mered rájuk, és valami szokatlanul közönyös gep- hang jön ki a torkán. (Folytatjuk) könyvkiállítást rendeznek a művelődési központban. Ugyancsak Barcson tekint­hetik meg az érdeklődők Halász Károly festőművész kiállítását a Dráva múzeum­ban. A Magyar Fotóművészek Szövetségének vándorkiállí­tása — Kultúránk alkotói címmel — hétfőn zárul Ka- darkúton, tehát a hét végén még fogad látogatókat a művelődési ház. Irodalmi, zenei, színházi és képzőmű­vészeti életünk jeles alkotói szerepelnek a fotókon. Zenei rendezvényről is kaptunk hírt: Boglárlellén a kertmoziban vasárnap dc’- előtt 11 órakor szerepel a Magyar Rádió gyermekkóru­sa. Botka Valéria és Csányi László vezényel. Szombaton délután 15 óra­kor Kaposváron a Latinca Sándor Művelődési Központ­ban műsorral köszöntik a rokkantak napja alkalmából meghívottakat: a Somogy Táncegyüttes, a Fonómunkás Kisszínpad. a Munkácsy gim­názium kamarakórusa, a Vakok és Gvengénlátók Szö­vetségének együttese ad mű­sort, este 19 órakor a Csiky Gergely Színházban a tár­sulat Kander—Ebb—Fosse Chicago című zenés darab­ját adja elő, s a bevételt a rokkantak letéti számlájára fizetik be. Nyugdíjastalálkozóra kerül sor szombaton Barcson a művelődési központban: dr. Sári Katalin városi főorvos tart előadást a város szociá­lis és egészségügyi helyzeté­ről — 18 órakor — a részt­vevők szórakoztatásáról pe­dig a mosdósi pávakör gon­doskodik. Megyénk vendége a hét végén a bjelovári vá­rosi fúvós-zenekar: ma este Kaposváron a Latinca Sán­dor Művelődési Központban mutatkoznak be, szombaton Siófokon adnak térzenét. A Kaposvári Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban ma délelőtt nyílik meg az MHSZ kiállítása, a hét végén is megtékinthetik az érdeklő­dők. Weöres Sándor sajátos műve ihlette a film alkotóit a Psyché képi megjeleníté­sére, a kaposvári mozimú­zeumban szombaton vetítik. Bud Spencer — a népszerű Piedone — ismét a mozi­vásznon. A Seriff az égből című olasz film főszerepét játssza a kedvelt színész. A Vörös Csillag filmszínházban mutatják be, s a hétvégén is láthatjuk. A Szabad Ifjúság Filmszínházban az Óvakodj a törpétől című amerikai bűnügyi filmet vetítik. A kaposvári városi könyv­tárakban mozgalmas lesz a hétvége. A Petőfi emlék- könyvtárban az ifjúsági klub, a Ságvári klubkönyv­tárban e napon az ifjú olva­sók klubja tart megbeszélést a második félév programjá­ról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom