Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-12 / 214. szám
Tisztelt Szerkesztőség! Kétszintes társasházban lakom Kaposváron a Kőszeg utca 8. szám alatt. Szeptember 10-én éjszaka úgy értem haza a délutáni műszakból, hogy lakásom csupa füst volt; a parkettára, a szőnyegre vastagon tapadt a korom. Másnap reggel kiderült, hogy emeleti szomszédom — akivel közös kéményünk van — új kokszkályhát rakatott, az előző este abba gyújtott be. Könnyen keletkezhetett volna tűz is a lakásomban, vagy — ha otthon tartózkodom és alszom — megfulladhattam volna. A rendőrség, a tűzoltóság, a kéményseprő-vállalat illetéktelennek mondta magát az ügy kivizsgálásában. A kéményseprők azt tanácsolták, hogy ugyanakkor fűtsek én is az olajkályhában, amikor odafönt a szomszédom a kokszkályhában, akkor nem kerülök ilyen helyzetbe. De az ilyesfajta „fűtésösszehangolás” kivihetetlen, hiszen eltérő időben tartózkodunk otthon. Kérem, segítsenek problémám megoldásában. Tisztelettel: Móricz Lajosné Kaposvár, Kőszeg u. 8. Tisztelt Szerkesztőség! Virág János somogysámsoni lakosnak és 21 társának a Somogyi Néplap 1981. szeptember 5-én megjelent számában közzétett levelére az alábbiakat válaszolom: Az Országos Mérésügyi Hivatal elnöke az 1 1981. (Mér. K. 3.) OMH számú határozatával 1981. július 1-i hatállyal az MSZ 11284—80 számú szabványnak megfelelő hőmérős szeszfok- mérő használatát rendelte el. Sajnos, ezt a szeszfokmérőt azóta sem sikerült beszerezni, mert az egyetlen vállalat, amely ezzel foglalkozik, a MIGÉRT, megrendelésünket elfogadta, de szeszfokmérővel a mai napig sem tudott kiszolgálni bennünket, többszöri érdeklődésünk ellenére sem. A Vám- és Pénzügyőrség Kaposvári Parancsnokságának tájékoztatása alapján szeptember 14—15. között a szeszfőzdét a régi szeszfokmérővel ismét üzembe helyezik. Tisztelettel: Jáger Ferenc a Baiatonmáriafürdó és Vidéke Áfész ipari és felvásárlási főosztályának vezetője Katonasír Ludwigiustban „Én 1944 októberében Vi- gár.ypettenden mint katona (huszár) megismertem Bertalan Istvánt. Jó barátok lettünk. 1945. január 2-án kivittek ( bennünket Németországba. Amikor ezt Pista megtudta, sokat sírt, mert azt mondta, ő már onnan nem fog visszajönni... — így kezdődik az a hosszú, nehézkes betűkkel írt levél, amit Bán János borotai lakos küldött szerkesztőségünknek. A fájó emléket, melyet papírra vetett, egy kellemes külföldi kirándulás élménye szakította föl benne. Munkahelye jóvoltából csereüdültetés keretében a nyáron az NDK-beli Armhsbergben pihent. Amikor a lehetőség fölvillant előtte, amint eddig ki tudja, hányszor, ismét végigélte a 35 évvel ezelőtt történt tragikus eseményeket: jó pajtása elvesztésének körülményeit. Maga előtt látta a március 15-i ünnepségre fölsorakozott sápadt, lerongyolódott katonákból álló kis alakulatot, a század maradékát, amelynek a szónoklat után végig kellett vonulnia Bertalan István holtteste előtt, elolvasni a mellére dobott feliratot: „Így jár, aki krumplit lop.” Igen, ez a magyar katona — hogy maga és társai kínzó éhségét csillapítsa — néhány nap óta dézsmálta a körletük közelében földdel betakart burgonyaprizmát. Kikapart néhány kilónyit, kis zsákba rakta; aztán hajában megfőzve ízes csemegeként fogyasztották az ellátásban alig részesülő, le- gyendült katonák. Azóta is gyakran dobhártyájába hasít a március 13-án este hallott géppisztolysorozat, amely Bertalan Istvánt félig rakott zsákja mellé döntötte. Német katonák oltották ki életét. Amikor Bán János feleségével megérkezett a vendéglátó NDK-beli vállalat üdülőjébe, udvariasan megkérdezték tőle is: van-e valami egyéni kívánsága az ott töltendő napokra. Előadta kérését: szeretne eljutni Lud- wiglustba. És azt sem titkolta, miért. Készséggel teljesítették kívánságát. Ütjük a temetőbe vezetett. Gyorsan előkerült a nyilvántartás : Stefan Bertalan, 1818-as sírhely. Igen, ez az! De már csak a helyét találták meg a jelzett sírnak, mert öt évvel ezelőtt, harminchatodmagá- val — más, külföldi katonák maradványaival együtt — közös sírba helyezték tetemét. A borostyánnal befuttatott sír lábánál azonban kis táblácskán nevek sorakoztak: belga,' angol, holland és magyar katonáké. Köztük egykori barátjáé. Bertalan Istvánról csak annyit tud egykori katonatársa, hogy somogyi községből vonult be. A helységre, sajnos, nem emlékszik. Levelét azért írta és kérte ismertetését: hátha ezzel is segít barátja hozzátartozóinak a halál körülményeinek tisztázásában. Várja esetleges jelentkezésüket. Az elveszett kislány Szöszke kislány sírdogál Kaposváron az állami gazdaságok mintaboltja -előtt. Kétségbeesett arcot vág, köny- nyei ráfolynak ujjaira, melyeket e nehéz helyzetben szájába vett. Egyre keservesebben zokog, egyre riad- tabban nézi, hogy gyűlnek köréje egyre többen. Az már kiderült, hogy a kicsi elvesztette az édesanyját. — Itt laksz Kaposváron? — kérdezi valaki, de csak zokogás a válasz. — Akkor azt mondd meg nekünk, hogy hívnak! Egy ilyen nagy lány biztosan tudja a nevét. — Rendőrt kéne húzni — így a másik. —• Azt láttad, merre ment az édesanyád? — Árra — mutat a kislány a Széchenyi tér felé. Egy idősebb bácsi kézen fogja; találjanak arra, hátha meglelik. A kislány megigazítja a nyakában lógó táskát, s kezét nyújtva az embernek bőgve elindul. — Alig mennek pár lépést, testes asszonyság éri utol őket. Szó nélkül megfogja a kislány kezét, s indul vele az ellenkező irányba. — ön az édesanyja? — így a bácsi. —- Igen! És már vezeti is a pityergő apróságot. Az idős ember utánuk indul: — No, de asszonyom, micsoda dolog ez?! Nem szé- gyelli magát? Csak úgy itthagyni ezt a szerencsétlen kislányt __ A z asszony rosszalló pillantást vet rá s maga után húzva a kicsit, szó nélkül eltűnik a járókelők között. D. T. XXXVM. évfolyam, 214. szóm 1981. szeptember 12., szombat Uj parkolót Kaposváron nincs sok parkoló, s különösen a belvárosban okoz gondot a gépkocsi- vezetőknek, hogy hol álljanak meg, hol hagyják kocsijukat. Á Somogy Áruház előtti terület rendszerint zsúfolt, s a mellékutcákban egymást érik a járművek. E gondokon legalább átmenetileg segít a Berzsenyi utcában épülő új parkoló. A Közúti Építővállalát és a városi tanács közös beruházása még az idén elkészül, s ötven kocsi fér el ~ kétezer négyzetméternyi területen. Az új ötszázezer forint értékű létesítmény a Berzsenyi utcában a megnövekedett átmenői or galom megállási nehézségein segít. A Béke-Füredi városrészben, a Kinizsi-lakótelep környékén az építkezéssel egy- időben mindenütt kialakítanak egy-egy parkolót. Ezeket a házakkal egy időben készítik el. Műszaki bemutató Korszerű vezérléstechnikai módszerek Megyénkben a műszaki szakembereket tömörítő társadalmi csoport egyik leg- íiatalabbika a Gépipari Tudományos Egyesület marcali szervezete. Idei tervei között szerepelt különböző szak-, illetve munkacsoportok kialakítása, a szerszám- és célgépszerkesztésben. a gépjárműtechnikában, a lé- mezfeldolgozásban és a römitgentechnikában dolgozók tömörítése, az üzemek fokozott szakmai segítése és az, hogy a műszakiak tájé- ' kozottságát — bemutatókkal, tapasztalatcserékkel bővíti. E célt szolgálta az a rendezvény is, amelynek szerdán és csütörtökön a Mechanikai Müvek marcali gyáregysége adott otthont. A gyáregység és a GTE marcali szervezete közös rendezvényeként a hét köFölmérés a rokkantakról A rokkantak nemzetközi éve több „fehér foltot” is megszüntet. Hazánkban eddig csupán becslések voltak a mozgássérültek, vakok és siketek számáról, nem készült egyetien olyan statisztikai összesítés sem, amely pontos adatokat tartalmazna. Most Somogybán társadalmi összefogással — az országban elsőként — elkészítik ezt a fölmérést, fölkutatják a rászorulókat. A megyei koordinációs bizottság feladatterve alapján augusztus elején kezdték meg a munkát — a szociálpolitikai ügyintézők irányításával — a Népfront, a Vö- röskereszt-alapszervezetek, a szakszervezetek és a KISZ- tagok közreműködésével. A jelentős összeíráshoz segítséget adnak a körzeti orvosok, az ápolónők és védőnők, a házi szociális gondozónők. A fölmérés szeptember végéig tart. Akihez ez idő alatt nem jutottak el a társadalmi aktívák, azok a körzeti orvosnál jelentkezhetnek. Varázsgömb Győrből. Hazánkban legnagyobb mennyiségben Győrben gyá játékot: évente mintegy százötvenmillió forint értékűt. Ezekben a napokban jelennek meg a piacon az úgynevezett varázsgömbbel; ez is a logikai játékok közé tartozik. zepén a Festő tartott bemutatót, s erre meghívták Somogy és Zala jelentősebb vállalatainak szakembereit is. A résztvevők megismerkedtek a cég legújabb termékeivel, a korszerű pneumatikái elemekkel és vezérléstechnikai módszerekkel. A nagy érdeklődéssel kísért bemutató nyomán valószínűleg több új, eddig még nem alkalmazott műszaki megoldás is segíti majd a termelést. Borzkaland Rátámadt az éjszakai vadászra Különös kalandban volt része egy ormánsági vadásznak, a Vajszió közelében élő Lovas Bélának. Borz támadta meg, éjszaka ... Egy kukoricatábla mellett haladva a vadász arra figyelt föl, hogy valaki — vagy valami — tépi a csövek csu- héját. Mintha kukoricát fosztana. Megállt, figyelt. Hirtelen libasziszegésre emlékeztető hangot hallott, s egy állat tört feléje a kukoricából. Lovas Bélának sikerült elhajolni a támadó elöl, így csak a vállát súrolta az ugró állat, s aztán eltűnt a sűrűben. Egy borz volt. S épp ez a rendkívüli, hiszen e növényevő állat nemigen támad emberre. Ennek a jellegzetes éjszakai állatnak hatalmas állkapcsa, erős fogazata van, s könnyen föltéphette volna a vadász arcát — mint ahogy szétmarcangolja a rátámadó kutya orrát is ... Lovas Béla másnap fölkutatta az állat rejtekhelyét, s a kutyája segítségével megfogta. Akkor derült ki: egy hatalmas — tizenöthúsz kilós —, nagy erejű kan volt az éjszakai ellenfél. w SOROK Öröm Egy vendég beül az étterembe, es megebédel. Ebéd után odahivatja a vezetőt, és azt mondja neki: — Uram, magának rémes pincérei vannak. — Igazán? — feleli a vezető boldogan — ennek nagyon örvendek. — Miért örvend ennek? — Hogy végre akad egy vendég, aki nem az ételekre panaszkodik_ ítélet — Olvasta ? Párizsban négyhavi börtönre ítéltek egy embert, mert eladta a feleségét. — Biztosan selejtes árut szállított. Kutatás Egy mama panaszkodik barátnőjének: — Borzasztó, a lányomat elcsábították. — És mit csinálsz most? — Kutatom az apát — És még nincs meg? — Három már megvan. Rendelés A vidéki kiskereskedő ezt a levelet írja vállalati központjának: „Küldjék azonnal a megrendelt árukat, mert ing és alsónadrág nélkül állok az üzletben.” Gyerekszáj A tanító tevékről beszél, és elmondja, hogy kétféle teve van: egypupú és kétpupú. Pistike jelentkezik: — Tanító bácsi! A púp nélküli teve nyomorék? Okos gyerek Palika ebéd közben megkérdi: — Papa, kérsz még egy szelet tortát? — Nem, fiam. — Akkor most te kérdezz. Csak testvérek... Két gyerek irtózatosan püföli egymást az utcán. Arra megy egy asszony, és megbotránkozva szól rájuk: T- Ejnye, ejnye, gyerekek, hát nem tudjátok, hogy ellenségeinket szeretni kell? — Igen ám — feleli az 1 egyik gyerek —, csakhogy j mi nem ellenségek va- gyünk, hanem testvérek! Az MSZMP Somogy megye’ Bizottságának lapja. Főszerfceszt«» JAVOBI BÉLA FósaerkesztŐ-b.: Paál László ^/erke^ztftsée: Kaposvár, tartno Sándor u. Z. Postacím: Kapós**’ Pt.s 31. ’401 Telefon; il-510, 13 -511, 11 -512 Kiadja a Somas v »:<■ \ -i Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinra Sándor a* 2« Postacím: Kaposvár, PL: 31. Felelős kiadó: Balajcza János* Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hu in pkézbesltő postahivataloknál és kézbe*íitőknéL Előfizetési díj egy bónapta $4 m. negyedévre 102 FU fél évre 2<»4 Ft, egy évre 400 Ft Index: 25 961 ISSN 0133—0601 Készült a S.jTiogy meeyel Nyom* daipati Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár Május L ti. 101 Felelős vezető: Farkas Béla igazgató Kéziratokat nem őrzőnk meg? és sem adunk viasza.
