Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
A ktrfesrtó: takarmánygazdálkodás Száz éve termesztik Kihasználatlan lehetőségek Jó dohányért jó dohány Negyven százalék a háztájiból Tavaly tíz somogyi fezben nemhogy jó takarmány nem volt, de elegendő sem. E gazdaságok vezetőinek aligha van erkölcsi alapjuk az állattenyésztők szemére vetni a veszteséget vagy a magas önköltséget. Mit várhatnánk egyáltalán ilyen feltételek közepette? Bevált „megoldás” a növénytermesztés kiesésének pótlására a takarmányozásra termelt kukorica eladása. Az állatoknak megmarad a szár és a levél... Ugyan milyen lehet így a sokat emlegetett beltartalmi érték? Az idén 528 vagon kukorica nedves tárolását jelezték előre a gazdaságok, több helyen azonban a nyárvégi szárazság után mégiscsak a szárítás mellett döntöttek. A bőséges napsütés után a korábbi éveknél kevesebb olajjal is megszárítható a kukorica. Ha csupán egy-két hónappal előre tekintünk, kecsegtető ez a lehetőség. Kétségkívül szert tesznek néhány százezer forintnyi többletbevételre, ha eladják ezt a kukoricát. Félő azonban, hogy ennél nagyobb lesz az állattenyésztés eredményromlásából fakadó veszteség... S ha mégiscsak az állatok elé kerül az a kukorica? A gazdaság ez- esetben nem tett mást, mint növelte termelési költségeit. Egy kilogrammnyi keményítőérték tömegtakarmánySzinte teljesen megszűntek a szállítás közben megsérült bútorok miatti reklamációk a mátészalkai Szatmár bútorgyár házatáján, amióta új módszert vezettek be termékeik szállításánál. Ennek lé- “onnyege, hogy a vasúti kocsik- _ ba berakott bútorok közé <£> .1 Fordult a hónap és vele együtt egy évszak is. Ködruhás ősz matat a kertek bokrai, a fák levelei között, érintése nyomán elsápad a harsogó zöld. Szeptember van. Üj évszak és új tanév kezdődött a héten. Sok tízezer diák mondott búcsút véglegesen az ezerszínű nyárnak, és a demográfiai hullám miatt az előző évekénél több izgatott első osztályos vette fel életében először az iskolatáskát. Az oktatás megszervezése minden korábbinál nagyobb gondot okozott. Kaposváron két új iskola nyitotta meg kapuit: a Kinizsi lakótelepen és a Toldi Miklós utcában. A megye többi városában, településén felújításokkal, bővítésekkel igyekeztek enyhíteni a gondokon, de így is sok helyen elengedhetetlenné vált átmeneti szükségtantermek kialakítása. A középiskolások, az általános iskolák felső tagozatos diákjainak jelentős része munkával kezdte a tanévet. Segítségüket, munkájukat az őszi csúcsidőszakban nem nélkülözheti, hagyományosan igényli a mezőgazdaság. Országos átlagban egy mezőgazdasági dolgozó hazánkban húsz ember élelmét termeli meg — de amikor néhány hét alatt mintegy nyolcszázezer tonna almát, háromszáz-háromszázötvenezer tonna szőlőt, kétszáz tonna paradicsomot kell többek között betakarítani, szükség van a fiatalok értéket teremtő közreműködésére. Beszédes adat: tavaly félmillió fiatal tizenkilenc ban 3—4 forintba kerül, ha ugyanazt abrakban adják az állatoknak, 6—8-ba. Visszaszorulóban van már, mégis hat az állattenyésztést másodrendű ágazatként számon tartó „hagyományos” szemlélet. Ezt sejteti például az is, hogy sok érintett szakember nem jött el minap a Homokszentgyör- gyön tartott silózási bemutatóra. Az egyik rendező szerint a hibát ott követték el, hogy a meghívókat az elnököknek címezték. Többet alighanem ezzel a megjegyzéssel dobtak szemétkosárba: ugyan mi újat mondhatnak még a silózásról. Nos, igenis mondtak újat! A Monori Állami Gazdaság egyik vezető szakembere például a takarmánytartósítás általuk kidolgozott új eljárásáról számolt be. A módszer elejét veszi a sok gondot okozó vaj- és ecetsavas erjedésnek... Ritka az a gazdaság, ahól télidőben ne találnánk savanyú silót, s még ritkább, ahol megengedhetnék maguknak, hogy kidobják ezt a romlóban levő takarmányt. Föletetik, kényszerűen, számolva a termelés visszaesésével, a gyomormegbetegedésekkel és a nagyobb bor- júelhullással. A veszteség szűkén számolva is százezrekben mérhető. Ennyi lehet egyetlen, időben meg nem hallott szakmai információ ára! kompresszorral felfújt párnákat helyeznek el, amelyek meggátolják a szekrénysorok és garnitúrák sérülését. A gazdasági számítások szerint a módszer alkalmazásának költségei fél esztendő alatt megtérülnek. millió munkaórát . dolgozott a mezőgazdaságban, és termelésük értéke elérte az egymilliárd forintot. Most ismét elindultak paprikát, paradicsomot, almát szedni, szőlőt szüretelni, segíteni ott, ahol ezekben a hetekben a legnagyobb szükség van rájuk. Mert a mezőgazdaság számára az igazi munkacsúcs mindig az ősz. Vetik már a kora őszieket, a repcét, döntő többségben két műszakban, éjjelnappal készítik a magágyat a gabonaféléknek, a jövő évi kenyérnek, silózzák az állatállomány átteleléséhez szükséges takarmányt, egyre több helyen szedik a burgonyát, és a Kaposvári Főiskolai Tangazdaságban a cukorrépát is. Mert holnap hajnalban megkezdődik a 88. kampány a cukorgyárban. A feldolgozást gondos és alapos felkészülés előzte meg. A megsokasodott feladatok azonban nem vonhatják el a mezőgazdasági irányítók figyelmét a holnap feladataira való készülődéstől. Bizonyítja ezt például, hogy az elmúlt héten több mint kétszáz szakember jött el a Balatonboglá- ri Állami Gazdaságba, hogy megismerkedjen a szőlő növényvédelmének új lehetőségeivel, tanulmányozza az új szerek és eljárások kipróbálásában évek óta úttörő szerepet vállaló gazdaság módszereit. A nagy érdeklődés magyarázata abban rejlik, hogy a bogiári technológia nemcsak a növekvő költséget jelentő vegyszerek minél gazdaságosabb hasznosítását szolgálja, hanem Nem kevésbé volt figyelmet érdemlő a rendező Aranyhómok Tsz példája. Gyenge, homokos talajain a megyei átlagot több mint háromszorosan meghaladó gyeptermést takarított be és silójának szárazanyag-tartalma is vetekszik a legjobba- kéval. Árukukorieát is termelnek takarmányozási célra, de azt valóban az állatok elé teszik. Az eredmény : a három év előtti 2068 literes tejtermelési átlag után az idén már 4000 litert meghaladó átlaghozamot várnak. Mi változott közben? A legfontosabb: az állattenyésztés szerepének megítélése, a lehetőségek kihasználása. Talán túlságosan is sok szó esik mostanában az állattenyésztés kedvezőtlenebb jövedelmezőségéről. Ami általában igaz, korántsem irányadó például a tejet veszteségesen termelő 27 somogyi fez-ben. (Aligha véletlen, hogy a takarmányozás színvonala is épp ezekben a gazdaságokban a leginkább csapnivaló.) Az alacsony termelési szint emeléséhez kezdetben aligha kell egyéb, mint egy kicsivel több gondosság. Négyezer liter fölött már minden száz liternyi eredmény bonyolult, a tartalékok tökéletes kiaknázását követelő feladat. Kétezer liter körül — fajtától és technológiától függetlenül — az eredmény javításához még elég, hogy tiszteségesen megetessék az állatot. Márpedig ennyit igazán megér a termelés növelésével elérhető jövedelemtöbblet. Végül is a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése, ezen belül a takarmánygazdálkodás javítása ma a gyönge adottságú somogyi tsz-ek egyik legnagyobb, kihasználatlan lehetősége. abban is, hogy döntő szem' pont itt a környezetvédelem. Korunkban ez mindenütt — de kiváltképp a Balaton térségében — a mezőgazdasági üzemek alapvető feladatává vált. Sok szó esett erről azon a keszthelyi tanácskozáson is, ahol gyorsmérleg alapján öszegezték az idei szezon első tapasztalatait. Kiemelkedő vendégforgalma volt ezen a nyáron a legnépszerűbb idegenforgalmi központunknak. A kempingekben például a tervezettnél negyven százalékkal többen voltak, és az ezredforduló utáni; elképzeléseinket is meghaladta a vendégforgalom. Szeptember van. a hagyományos őszi szolidaritási hónap időszaka. A tragikus évfordulóra, a második világháború kitörésére való emlékezés csak fokozza a bennünk élő békevágy kifejezésre juttatását. S talán a korábbiaknál is nagyobb ez a belső kényszer, mert súlyos veszélyeket rejtő fegyverkezési hajszába akarja sodorni a világot ae Amerikai Egyesült Államé*. Az őszi szolidaritási akciósorozat megyei nyitányát az elmúlt héten Marcaliban tartották. De ezzel együtt máris sok kisebb közösség, szocialista brigád fejezte ki tiltakozását. a neutronbomba gyártása ellen; falvakban és társközségekben gyűlések és politikai beszélgetések sorát kezdték el a legszélesebb rétegek érdeklődésével — alapvető célunk, a békés építő munka folytatása érdekében. rtrn« Márta Nem hiszem, hogy a dohánytermesztésnek sok olyan avatott somogyi mestere van, mint a nagyatádi Fodor József. Harmincöt esztendeje foglalkozik e növénnyel a Dunántúli és Duna—Tisza közi Dohányfermentáló Vállalat nagyatádi dohánybeváltó üzemének vezetője. Akár krónikát is írhatna a somogyi dohánytermesztés históriájáról. — Jó száz éve termesztik mifelénk a dohánjű. Rendkívül kedvezőek a talajadottságok és a klímaviszonyok. Nem véletlen, hogy az egyik fajta „szuloki dohány” néven került a köztudatba. Igaz, ma már nem termesz- tetjük. — Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem is foglalkoznak vele a községben? — Nem. A dohánytermesztés állami monopólium. Csak az foglalkozhat vele, aki ve- lürik szerződést kot. Ennek fejében viszont mi vetőmagot, szaktanácsot adunk, s minden mennyiségre vásárlók vagyunk. — Nem is próbálkoznak vele a kiskertekben? — Tíz éve nem találkoztunk lefoglalt dohánnyal. Senki sem vállalja a kockázatot. A hatvanas évekig még előfordult, hogy valaki feketén termesztett dohányt és illegálisan akarta értékesíteni, vagy éppen cserapész- kedett vele. Ma már ilyesmi nem történik. — Miért? — Akkor még sokaknak gondot okozott a cigaretta megvásárlása. Inkább kilós tételekben vették a dohányt, és maguk vágták, sodorták. Ma erre nincs szükség. Csak egyetlen példát! Száz kiló A Ha kisüt a nap, még fürdőruhára is lehet vetkőzni, ám egyre többen gondolnak a közelgő őszre és télre, keresik a meleg holmit a boltokban. A Kaposvári Ruhagyárban pedig már jó ideje ősz és tél van — legalábbis a gyártósorokon, ahol a kabátok, az öltönyök, az ano- rákok, valamint az egyéb téli cikkek készülnek. Szabó József kereskedelmi osztályvezetőt kérdeztük a kínálatról és a keresletről. — Az idén jóval több ruhát adunk el a hazai piacon, mint a korábbi években. Országszerte értékesítjük az árut, minden nagykereskedelmi vállalattal kapcsolatban vagyunk. A kaposvári mintabolt piackutató tevékenysége sok segítséget ad a kínálat formálásához. Igyekszünk gyorsabban alkalmazkodni a piachoz, a divat- irányzatokhoz. Sikerünket bizonyítja, hogy ú gyár üzletének forgalma az idén megkétszereződött, valamint az, hogy a nagykereskedők szívesen vásárolnak tőlünk. — Ezek szerint felhőtlen az ég a ruhagyár fölött? — Nem teljesen. Eléggé súlyos anyagbeszerzési gondokkal küszködtünk. Ám sikerült részben belföldről, részben pedig importból pótolni a hiányt, mégpedig úgy, hogy ez nem drágította meg termékeinket. — Milyen lesz az őszi-téli divat? — Ogy jellemezhetném: a túlzásoktól mentes. A sok szolid pasztell szín és a mérsékelt vonalvezetés uralkodik. Azaz például a nadrágok nem túl bővek és nem is túlzottan szűkek, a női kabátok alta Jóban egyenes vomminőségű világos Virginiáért 11 700 forintot fizetünk. Tehát megéri a dohánnyal foglalkozni. De nézzük csak a statisztikát! Tavaly a nagyatádi dohánybeváltóban 623 tonna dohányt vettek át. Az idén 541 tonnát várnak. Az árak ellenére nem növekszik a termőterület. Vajon miért? Közismert: a dohány igen munka- igényes kultúrnövényünk. Megannyi próbálkozás volt a gépesítésre, de igazán szép eredmény eddig még nem született. Hiába hoztak palántázó gépsorokat, mégis szükség volt a szorgos kezekre. A betakarításnál pedig mást nem is lehetett elképzelni. Néhány héttel ezelőtt az egyik legjelesebb somogyi dohánytermelő gazdaság, a görgeteg! tsz 2,2 millió lúak, bár a fiatalabbak a bővülő kabátokat is keresik. Továbbra is kedvelt a sportos ruházat, a műbőr, a bőr. A farmer pedig minden évszakban hordható, ebből — szerénytelenség nélkül mondhatom — minden korosztálynak széles választékot kínálunk. — A magyar konfekcióipar egyik betegsége az egyhangúság volt. E téren léptek-e előre? — Van például olyan kabátunk, amelyből tíz-tizenötféle színűt gyártunk. Ezt részben az importból beszerzett alapanyagokkal értük el. Sok variációs lehetőséget adnak a műszőrmék és a színes díszítő varrást*. Ma már figyelembe kell vennünk az országrészek különböző igényeit is. Van olyan terület, ahonnan inkább a mintás és van olyan, ahonnan főleg az egyszínű öltönyöket rendelik meg. — A minőséggel elégedettek a vevőik? — Az idén belföldről és külföldről sem érkezett számottevő reklamáció. Persze ez nem teljesen biztos mérce, mert ha nagy a kereslet, akkor az apróbb hibákon átsiklik a kereskedő, ha nehéz eladni az árut, akkor még a legapróbb hibát is megkeresi és reklamál, árengedményt kér. Annyit nyugodtan mondhatok: termékeink minősége javul.'' — S a mennyiség? — A tervezett meglesz. Jellemzésül egy példát érdemes említeni: csaknem százhuszonötezer télikabátot gyártunk az idén. Azaz fölöltöztetünk egy Kaposvárnál nagyobb várost. fc. r. forintért egy amerikai gyártmányú Powell automata kombájnt vásárolt, amellyel egyszerre 50—60 asszony munkáját helyettesíthetik. (Hasonló gépet vettek a homokszentgyörgyiek is, de az övék még a megérkezéskor megsérült.) Valami új kezdődött! — A gépesítésre ma egyre nagyobb lehetőség ’ van — hallom Fodor Józseftől, aki rögtön hozzáfűzi: — Igaz, nagyon drágák a gépek. Egyedül Kanada és az USA rendelkezik igazán jó gépekkel. Néhány héttel ezelőtt a Tolna megyei Nagydorogon bemutatót tartottak. Ott hangzott el, hogy az Agro- tröszt és az érintettek keresik a lehetőséget a gépárak mérséklésére. Néhány év múlva talán. egyszerűbb lesz minden. De dohányra addig is szükség van. Ki fog termeszteni? Fodor József megnyugtat. Dohányból azért nem lesz hiány. Évről évre több háztájiban és kisegítő gazdaságban foglalkoznak vele. Az átvett dohány 50—55 százaléka onnan származik. Ügy tetszik, a háztájiban nem lehet gond a kézi munka. S talán a jó minőséget is jobban tudják biztosítani. Egyetlen példát: csupán a szulokiak tavaly 4—5 millió forintot kaptak a háztájiban termesztett dohányért. Pedig a híres szuloki dohány korszaka lejárt. Ma inkább a Virginiát és a Havannát termesztik, mert az előbbi mesterséges úton is szárítható, könnyen feldolgozható, míg az utóbbiból a szebb levelek kemény forintokat jelentelek. Egyébként hazánkban egyedül csak Somogybán terem szivarnak való Havanna; itt a legjobbak a feltételek. — A dohánytermesztés változása milyen hatással van füstölgő rudacskáink minőségére? — Minden cigaretta egyegy keverési táblázat alapján készül. A Symphoniá- nak a kerti dohány a meghatározója, míg a Sopiané- ban a jó minőségű Virginiából van több. A Virginia termőterületének növelésével, a kedvező gépesítési és feldolgozási lehetőségekkel előbb-utóbb a cigaretták és dohányok minősége is javulni fog. És miközben egy új doboz felbontására készülök, nem kerüli el tekintetemet a figyelmeztető felirat: „A dohányzás káros az egészségre”. Nagy Jenő „Légpárnás” bútorszállítás Bíró Ferenc SOMOGYI KRÓNIKÁJA Ősz és tél a ruhagyárban Több jut a belföldi piacra ♦
