Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-13 / 189. szám

Kallódó teh F iatal mérnök ismerő­söm elégedett. Az egyetemről kikerülve évente léphetett előbbre egyik megyei tervezóvállalat ranglétráján. Először szer­kesztő volt, majd tervező- szerkesztő, később tervező, a következő esztendőben pe­dig már irányító tervező. Szép karrier! Nemcsak a te­hetség kibontakoztatását te­szi lehetővé ilyen előrehala­dás. hanem anyagilag is ked­vező. hiszen az első és a legutolsó beosztása közötti fizetéskülönbség 3000 forint. A fiatal műszaki értelmi­ség érvényesülését azonban nem az ilyen példák jellem­zik. A kezdő tervező mér­nökökre, általában, sokáig csupán rajzolói feladatokat bíznak. Az üzemekben sem jobb a ' helyzet: okleveles mérnökök gyakran az iro­dákban adminisztrálnak, a műhelycsarnokokban szer­szám és anyag után futkos­nak ... Ugyanakkor speciá­lis szakterületeken gyakran nagy szükség lenne rájuk, ehhez azonban — legalábbis kezdetben — nem elég az egyetemeken szerzett általá­nos szakismeret. Több vizsgálat igazolja, hogy az átlagos képességű szakmunkás életpályája so­rán többet keres, mint a diplomás mérnök, ezért ért­hető. ha a kezdő műszaki értelmiségi nem valami op­timista. Sokan közülük csa­lódva hagyják ott a pályát Fizikai állományba mennek, olykor pedig éles kanyarral fordulnak a kecsegtetőbb le­hetőségek felé. Belőlük lesz­nek a diplomás taxisok, az önálló kisiparosok, kiskeres­kedők ... Mindennek haszna is van, a kár azonban jóval nagyobb. Fölösleges lenne indokolni, miért veszít a társadalom az effajta pálya- korrekciók miatt. Az viszont alapos vizsgálatot kíván va­lójában mire, hogyan és hány embert kellene képez­ni egyetemeinken, S ugyan­akkor meg' kell változtatni a műszaki dolgozók bérezése közötti aránytalanságokat. E két program mielőbbi meg­valósítása nemcsak a már végzett tehetségeket men­tené meg a kallódástól, ha­nem azokat is, akik éppen az említett anomáliák miatt nem választják a műszaki értelmiségi pályát. Köztu­dott ugyanis, mennyire csök­ken az érettségizett fiatalok ez irányú érdeklődése, a műszaki egyetemekre már- már „lasszóval fogják” a felvételizőket. Sőt: a KISZ legutóbbi kongresszusának egyik kül­dötte szerint a fiatalok egy­re gyakrabban vitatkoznak arról, érdemes-e egyáltalán diplomát szerezni. Borisz Pasztuhov, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára a Magyar Rádiónak adott interjújában a közel­múltban ugyanerről a gond­ról beszélt. A jelenségnek itt is. ott is társadalmi ösz- szetevói vannak. Ebbe per­sze nem lehet sóhajtozással és széttárt karokkal beletö­rődni. Hogy a következő években, évtizedekben ne kallódjanak el a tehetségek, már a legkisebb gyerekek körében is vannak tenniva­lóink. Olyan légkört kell te­remtenie a szülőnek, a csa­ládi környezetnek, amely a gyermek természetes megis­merési vágyát erősíti, azt minél teljesebben kielégíti — tehetségének megismerését, fejlesztését megkönnyíti. És mit tehet a pedagógus? Neki kell fölismernie, kinek mihez van tehetsége. Olyan igazságos, természetessze­lekcióra van szükség, amely­ben nem a divat, a család hiúsága vagy szokása, hanem kizárólag a tehetség, az al­kalmasság. a szorgalom, a tüjjás megszerzése és hasz­nosítása iránti vágy irányít­ja az egyetemekre, a főisko­lákra a fiatalokat. S zoktuk ' mondani: az igazi tehetség minden körülmények között utat tör magának, és érvé­nyesül, Azt hiszem, ez csak a kivételes képességűekre vonatkozik. A többség azon­ban egyszerűen „csak” te­hetségesnek mondható: olyannak, aki a családban, az iskolában, a munkahelyen is segítségre, biztatásra és ösztönzésre szorul. Ellenkező esetben könnyen elkallódhat. Akár önhibájából, akár má­sok közönye vagy hozzá nem értése miatt. g j Á 6714-es személy Tar Sándor a 6714-es sze­mélyvonattal érkezett az iro­dalomba: a vicinális minden állomáson elidőzött vele. Hi­szek azokban, akik „sze­méllyel” jönnek. Van ide­jük a tapasztaláshoz. Mert tapasztalatok nélkül nincs prózaíró, csak >,presszóíró" „ Negyven évig érlelte ma­gában az írót Tar Sándor, hogy ezt a karcsú könyvet a Magvető kiadónál megjelen­tethesse. Tíz írás, és majd­nem mindegyik munkáskö­zegben játszódik- Ez fehér holló ritkaságú mai irodal­munkban, amikor egyfajta írói személyiségkiteregetés, már-már pszichés exhibicio­nista szertartás a divat, szó­mágiával. öncélú formai ját­szadozással „izgalmassá ’ té­ve. Először akkor figyeltünk föl Tar Sándor láttató erejé­re, amikor országos szociog­ráfiai pályázaton első díjjal jutalmazták. A szociográfus Tar „apja” a novellista Tar Sándornak: minden prózai müve a valóság talajáról sarjad. Hajdúsámsonban szü­letett 1941-ben; gépipari technikumot végzett és dol­gozik. Ez ad hitelt ábrázoló erejének. Ezerkilencszázhet- venöt. óta publikál, szerepelt az Isten tenyerén ülünk cí­mű „fiatalok”-antológiában. A fekete vonat utasainak sorsába helyezkedő író Tar Sándor. A bejáró, ingázó és hetelő munkások elkötele­zettje még akkor is, ha oly­kor-olykor megérezzük — mert ez „átjön” prózáján — a borzongását. Ösztönlét- homályban élő hőseivel na­ponta találkozunk Kaposvá­ron is, ahogy Miskolcon, Ózdon, Győrben, Pécsen vagy Szombathelyen.., írásainak színhelyei is jel­lemzők: hárommüszakos, ne­hézipari munkahelyek, fe­kete vonatok, munkásszállá­sok, albérletek, tanyák- Tar nem hamisít, nem ruházza föl olyan jellem tulajdonsá­gokkal hőseit, melyekkel nem rendelkezhetnek. De épp ez­által éri el, hogy tudomásul vesszük, létezik ez a Ma­gyarország is. A mai mun­kásosztálynak 52—53 száza­léka falun él; jelenleg abban az életformában, amely egy­szerre mutat parasztot és munkást, valamiféle átmene­ti munkaerő — munkásem­ber! — sajátosságait érzé­keltetve. Pozsgay Imre mondta ki nemrég ezt az igazságot: „A munkásságnak mint osztálynak a megsze- mélyts"tise és szén tulajdon­ságokkal való felruházása könyvespolc leginkább magának a mun­kásosztálynak ártott. Lz az idealizálás ugyanis akadá­lyozta azoknak a kapcsola­toknak a továbbépítését, amelyben a vezető, az irá­nyító erő csak a munkás- osztály lehet..Tar Sán­dor pontosan és totál.san ábrázolja a jelenre jellemző helyzetet: munkahely, mun­kahelyi demokrácia, közös­ség és egyén viszonyát. Ismeri „a” munkát, a kü­lönböző szakmák munkafo­gásait. íveket tud megtölte­ni egy-egy munkafolyamat ábrázolásával. írói humora a munkáshumor: „melósdu­mák”, munkahelyi sloganek. „sóderolás”. •. Egyszer-egy- szer a szürreáliák magasá­ba kapja a történetet, de ilyenkor valahogy hitelét veszti a novella. A madár, A víztorony.) Egyszerű történetek ezek: a hétköznapok monotómiá- ján rést ütő dráma — job­bára mások által észrevét­len konfliktus — leírásai. Mintha valamely nagy gépe­zet működésének tehetetlen részesei lennének ezek a fi­gurák. A gépezet működésé­nek leírásában mester Tar szinte „elrejti” az egyení tragédiát... Vagy csak je­lentőségének megfelelően, a gépi hangyaboly méreteihez arányítva — persze, hogy ki­csi a személyes sorskomflík- tus! — ábrázolja. A 6714-es személy című „feketevonat-szociográfia” szülte a Téli történet című novellát. A fentiek ismere­tében kegyes csalás azt mon­dani: Tar novellája arról szól, hogy egy tanyáról in­gázó fiú elveszít egy lányt, mert az evolúció törvényei­nek megfelelően az erősebb — s itt nem is a fizikailag érettebb — elveszi tőle . • . Tar Sándor írása több en­nél: egy kegyetlenségében is emberi életforma papírra ve­tése, az életmódváltás első generációt megroppanta drá­májának érzékeltetése. A nagyszerű Éjszakai műszak iker testvére az előző novel­lának: egy talaját vesztett művezető — se munkás, se értelmiségi — megkívánja a „mindenkivel lefekvő” se­gédmunkás nőt, Annát, de mire az engedne neki. mar képtelen a cselekvésre. Ez így summázva olyan, mint­ha egy élő organizmusból egvetlen sejtet kiragadnánk mikroszkóppal fölnagyítva. „Elveszik" a sztori az éjsza­kai műszak hajszálpontos megrajzolásában, jobban mondva: beépül abba. Tar olyan figurákat — jelleme­ket! — tud elénk állítani látszólagos könnyedséggel, amelyek szinte a gorkiji munkásfigurákkal egyenérté­kűek. Itt van például a nyammogó Orbán, aki be­mutatja lányának az üzemet a Celofányvirágok című no­vellában. Szándéka nem is titkos: szeretné szobatársá­val, a „gyenge gondolkodá­sú” Gyulával elvetetni. Gyu­lát — megsejti az olvasó —. épp mert kirí a többiek kö­zül, a munkahelyi kollektív védekezőmechanizmus bé­lyegezte gügyének. Míg Or­bán, a volt tanyás paraszt a vetésre oktatja társait, lá­nyát megerőszakolják.. • Mondom, Tar nem idealizál; kemény, következetes író, nem kíméli az olvasót sem. Mert eredményt csak így ér­het el. Nem hittem volna, hogy a háborúról harmincöt év után is lehet aktuálisat, fájót mondani: 6 tud a Dá­liák című novellává!, amely­ben egy elborult elméjű nő drámáját boritja ki. örök­ké című monoton monológja pedig méltán sorakoztatható Móricz Zsigmondi remeke, az Árvácska mögé. Hiszem, hogy az ér leg­jobb elsőkötetes piózaíróját olvastam. Lesk« László Kortársunk: Sarkadi Imre Hatvan éve született a Körhinta írója Rejtélyesen halt meg, zaklatottan élt, két végén égette a gyertyát Szinte már 1961. április 12-e haj­nalán, halálakor, új legenda szüle­tett: Sarkadi Im­re legendája. Az­óta húsz esztendő telt el; megjelen­tek összegyűjtött írásai, könyvek, tanulmányok tár­ták föl életét, élet­művének értékeit. A legenda széjjel- oszlott — egy je­lentős szocialista ihletésű író ma­radt a helyén. Hatvan évvel ezelőtt, 1921. au­gusztus 13-án szü­letett, viszonylag jómódú debrece­ni civiscsaládban. Leérettségizett, jogi egye­temre járt, aztán fölcsapott újságírónak, egy debreceni kormánypárti lapnál. 1945- ben a Nemzeti Parasztpárt tagja lett mint annyi más, a népi mozgalomhoz közel­álló értelmiségi, a párt lap­jának újságírója — Darvas József hívására. Illyés Gyu­la is'rátalált: „Irodalmi föl- fedezettem volt; kedves, folyton dorgálás alatt álló vidéki édes öcsém, .. I re­ménységem, hogy nem gyön­gül a magyar irodalom”. Ek­kor lett igazi újságíró: hol a Tiszántúlon, hol a Dunán­túlon bukkant föl s lelt rá mindig a falu legégetőbb kérdéseire. A polgári-értelmiségi szár­mazású fiatalember a pa­rasztság életének egyik leg­jobb ismerője. Cikkei akkor­tájt mindig a falu változá­sairól szólnak, elbeszélései azonban még egy ideig (kö­rülbelül 1948-ig) értelmiségi gondolatkörben mozognak. A fordulat éve számára is változást hoz: akkor válik szépíróként a parasztság áb­rázolójává. Monográfiájának szerzője azzal magyarázza, hogy Magyarországon a fel- szabadulás után a paraszti élet sűrítette magába a leg­nagyobb változásokat. Hoz­zátehetnénk egyéb okokat is, a lényeg ugyanaz: Sar- kadi számára a magyar falu átalakulása jelenti azt az él­ményt, amely őt az elkötele­zett, szocialista szemléletű, realista elbeszélések, kisre­gények, drámák felé hajtja. 1949—1955 közötti korsza­kának legjobb műve a Gál János útja. /?/. előszóban ő maga fogalmazza meg, hogy Móricz 1 Z sigmond Boldog emberének folytatásául szán­ta. A születő új embert áb­rázolta: a cselédből a maga gazdájává, termelőszövetke­zeti taggá váló nincstelent. A regény 1950-ben jelent meg, egy sematikus áradat­ban, amelyből szenvedélyes­sége, átéltsége, hitelessége messze kiemelte. Másik ne­vezetes alkotása abból az időből az új magyar film­művészet egyik legnagyobb büszkeségének, a Körhintá­nak a forgatókönyve. (A Kutban című elbeszéléséből kerekítette.) A Tanyasi dó­rád című regénye szintén akkori, méltó párja a Gál János útjának. Első színre vitt drámái is e tájt szület­nek: az Üt o tanyáról, s a Szeptember. Mind-mind ki­vétel nélkül a paraszti élet tükre. Igaz, néha torzít a tükör — Sarkadi Imre sern kerülhette ki a sematizmus buktatóit. Talán épp ezért taláft ma­gára nehezen 1956 után. Pe­dig egy pillanatra sem vál­lalt közösséget az ellenforra­dalommal. József Attila-dí- jas és Kossuth-díjas iró volt, egészen fiatalon, MHSmé­nyei mégis mostohára for­dultak, s ő az irodalmi élet szélére került. Ráadásul megbetegedett, súlyos műté­ten esett át. Tovább alkotott, de már nem a parasztság érdekelte, nem járta az or­szágot; irodalmi élűjét élt a fővárosban, arról irt, amit a legjobban ismert, s ami talán akkor izgalmasabb is volt: az értelmiségről. A vergődő értelmiség izgatta, azaz önmaga. Négy jelentős mű zárja le emberi és alkotói életútját: A gyáva, a Bolond és ször­nyeteg című kisregény, va­lamint két drámg, az Elve­szett paradicsom és az Osz­lopos Simeon. Sötét képek­kel küszködik bennük, küz­delme „az élet értelmét, tár­sadalmi helyét elvesztett, de azt szüntelen kereső, vissza - perlő ember tragikus küz­delme”. S ezzel * azakasmal esu- kódífe be Sarkadi Imre élet­műve. Halála véletlen volt, és korai. Nem szabad anar­chikus hőseihez hasonlítani. A teljes Sarkadi Imréhez hi­telesen hozzátartozik • Gál János útja, a Körhinta és természetesen A gyáva k. Egyszer a szocialista rea­lizmus mibenléte felől el­mélkedett. Az ő legjobb mü­vei kétségtelenül bele tar­toznak. Hívem, lelkesen szol­gálta a felszabadulás utáni új rendet, még bizonytalan - ságai, útkeresései ellenére is a miénk. Az érdeklődő olvasóknak Hajdú Ráfis és Kónya Judit Sarkadi-könyveit ajánljuk, s természetesen a* iró nagy példámyszámbam megjelenő, gazdag könyvtermését. Friss és tanulságos olvasmányok. Győri László Kétfejű istenszobrot találtak Megújul * debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakkö­zépiskola hangversenytermének 1894-ben festett mennyezet- képe. Mirkovszki Géza 36 négyzetméteres szekkó techniká­val készült alkotását korábban két ízben már javították. Most Haraszti Margit és Szoboszlay Éva restaurátor művé­szek feltárják az átfestett részeket, konzerválják és kiegé­szítik a mennyezetképet Kétfejű istenszobrot talál­tak a Dévaványa határában fekvő Sártó-dülöbesi a har­madik angol—magyar ré­gészexpedíció kutatói. A na­pokban kezdődött háromhe­tes föltárás első, különösen értékes lelete egy fél négy­zetkilométer területű — új- kőkori — településen került elő- A kisméretű, vörös szí­nű, égetett agyagszobrocská­hoz hasonló „kétfejű iste­nek” eddig csak a Balkánról voltak ismertek — a déva- váwyai istenszobor a tiszai műveltséget hordozó telepü­lés szenzációs tárgyi emlé­ke. Az oxfordi Ashmolean­múzeum, az MTA Régészeti Intézete, és a békéscsabai Munkácsy múzeum szakem­berei — öt angol és három magyar kutató — a csepeli tanárképző hallgatóinak se­gítségével vallatják a lelőhe­lyet A két korábbi expedí­ció során az újkőkori tele­pülésrendszer föltérképezé­sét végezték el, az idén egyetlen nagyobb, a váro­siasodás fokát megközelítő település föltárásához fog­tak hozzá. A dévaványa— sártói telep rendkívüli érté­ke, hogy a négy-hétezer esz­tendővel ezelőtti időkben is lakott hely volt, a leletek épségben, megmaradtak, s így a régészek egy hely«» tud­ják vizsgálni a háromezer évet átfogó korszak művelt­ségét, ezen belül ae alföldi mezőgazdaságot. Üjabb barlangi leletek a Baradlában A miskolci Herman Ottó Múzeum régészed befejezték a leletmentő ásatást az agg­teleki karsztvidéken levő világhírű Baradla barlang­ban, ahol a Styx patak me­derkotrása során egy embe­ri csontváz maradványai ke­rültek elő. Koponyaformá­jánál fogva a már korábban fellelt kőkorszaki marad­vánnyal mutat hasonlóságot, hogy valójában mely kórból származik, azt most vizsgál­ják. Aranytallér két magyar táncosnak Magyar siker született az olaszországi Amalfiban meg­rendezett nemzetközi balett­versenyen. A helybeli ide­genforgalmi vállalat évente meghirdetett versenyén — amelyen első alkalommal szerepeltek magyar táncosok — az Állami Balettintézet nyolcadik évfolyamos két növendéke, Volf Katalin cs Kovats Tibor vett részt. A nyolc páros közül a zsű­ri Menyhárt Jacqueline ba­lettmester két tanítványá­nak ítélte oda a győztesnek járó „Tari d’Oro” — Arany­tallér-díjat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom