Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-06 / 183. szám

könyvespolc TÁRGYAK IDEJE A bűntelen Raszkolnyikov Esztétikus ez a könyv. So­rozatke,’dő kötet; a kiadó szerkesztői tudták, ha nem­csak szép, de fontosat is mond az. első, akkor az ol­vasó keresni fogja a máso­dikat. a harmadikat... És ez a könyv, Berták. László Tárgyak ideje című kötete nem egy a ver- seskötet-publikációk közül: fordulópont a szerző mun­kásságában, új minőség az ouvre-ben, a líra egészének nyeresége, olyan Mű, mely a költőt az élvonalba emeli. Az élvonal — másként első vonal — díszszemlén is, harctéren is. Ök lövik a dísz- sortüzet, s rajuk lőnek elő­ször ... „Én, aki a költészet közlegénye / vagyok és ma­radok mindörökre” — ha­tározza meg helyéi a lírá­ban Bérlők László. De — s erről nem a személyes el­határozás dönt — már nem közlegény ő! Vagy, ha az, akkor elő igazodási pont. Innen datálódik a költő­ség állapota: „Első igazi ta­lálkozásom a verssel akkor törtent, amikor bebizonyo­sodott, hogy gyerekkorom törvényei a világra nem ér­vényesek” — vallott a Fák felvonulása című kötet bo­rítóján. A költészethez való viszonyát mindig pontos de­finíciókba foglalta, a máso­dik kötetének — Emlékek választása — ajánlósoraiban így: „Megszenvedve és vál­lalva már a karcoló csön­det is, végképp tudom, hogy bőrömből nem bújhatok ki.” A véseíségből, a pécsi- ségból, az európaiságból; illyési tudatossággal. S eh­hez még csak ennyit, érde­kességként: amikor tudo­mást szereztem új köteté­nek megjelenéséről, hírt ad­tam róla — a neve a nyomdában Bertókról Bar­tókra változott. Nem he- lyesbíttettem a sajtóhibát, mert ez jutott eszembe: ahogy Bartók zenéjéhez a népdal volt az alap, úgy Bertók költészetének fun­damentuma és eredete, a fa­lust lét, szokásvilág, tisztes­ség — erre épít erős várat. Az „emberélet útjának felén” túl így fogalmazza meg új kötetének borítóján közérzetét: „Túl a negyve­nen a költő is ráébred, hogy végérvényesen felnőtt, és többször gondol már a ha­laira, njint a halhatatlan­ságra. S, hogy ne legyen olyan reménytelen, lassan elrejtőzik a tárgyaiban, Ahaelvek képletesek is le­helnek, s őrizhetik még va­lameddig.” Bertókot — ez a kötet biztosíték erre. — őrzik majd a „képletes tárgyak", a versek ... Hálátlan dolog verskö­tetről írni. Minden sört, minden költői képet elemez­ni lehetne; igen ám, de a sorok önmagukban olyan tökéletesek, mint a folyó csiszolta kavics. önmaguk formája, jelentése beszél legpontosabban, nem a ma­gyarázat, mely bizony gya­korta magyarázkodás ... Félrelökve a recenzensi „mindent értek’-bennfentesi jelmezt, azt is bevallom: nem. mindegyik vers üzene­te jutott el hozzám, s tu­dom, hogy bennem van a hiba. De azt is tudom, hogy' jön majd olyan villámfé­nyes pillanat, amikor ih­letett állapotban leszek ép­pen egy-egy ilyen versre, s akkor az üzenet megvilágo­sodik. Most ezeknek csak az ízét, zamatát érzékelem; forgatom nyelvem hegyén a szavakat .. Egy bűntelen Raszkolnyikov bűnhődik ke­gyetlenül, vállára véve a mi bűneinket is. Krisztusi Raszkolnyikov; most már tudjuk, létezik e/. a gondol­kodói állapot. Mert Bertók lászló, mint kötete, helytáll ezért a kifejezésért — gon­dolkodó, ügy, ahogy Illyés, Németh László. Aggódása még, ha a privát szférában jelentkezik is . olykor, mégis általánosabb érvényű: egész generáció — generációig! —. jellemzője ma. De szét kell válasz­tanunk a dolgo­kat! Tisztátalan iro­dalmi közélé- tünkoen nem érzi otthon magát, ez érthető: „a mézes darazsak, a sza­vak” fullánkosak, sebeznek. S Ber- tóknak kevés tár­sa lehet; kevesen vannak, akik kül­detést vállalva olykor szél elleneben prédikál­nak, a többség a sem­mit aggatja tele köl­tészetében fenyődíszekkel. A bertóki magatartásformától ez idegen, így vegképp-ide- geu eppen ő márad, a '„mez­telen király”-t verseivel ki­áltó... De ez csak az egyik, ami világossá vált a Tárgyak ideje olvastán. A másik: mint az igazi, váte- szi költők, nemcsak a jelen­ben gondolkodik, hanem a jövőben! Az emberiség jö­vője aggasztja, és ismerjük el — joggal: „Közben, ha­tos sorokban vége / annak is. ami mintha béke / lett volna lassan, Európa / kis­kertjébe beletaposva, / ágyá­sok, sírok közé útnak f , hogy legyen hely a háború­nak.” (Kockakövek) Való­ban gondolat-kockakövekből emelt barikád ez a vers — rossz a szó, de kifejezi a lényégét — nagy vers, a sze­mélyesség hitele teszi azzá; összegezés, megszenvedett felismerései« egymásra épí­tése — és a barikád mögött nemcsak magát védi! De magában is keresi az okot, amitől „Halmozódnak a na- gatívjai / a lehetségesnek, s nincsen aki / Kolumbusz- ként, Macedóniai I Nagy Sodorként, nemcsak fölis­meri, f de oda ü,ti, kettőbe szeli: / világokat mer ki­mozdítani?” S, hogy e majd­Bertők László versei nem-vízióból kilépjek, a hi­vatásos magyarázó tisztét teljesítve, a bertóki — már említett — fundamentum így van jelen e versben is: „Annyi mindenről lemaradva, I hogy lassacskán belenyu­godva I hagyatkozom a pil­lanatra, i mint apam szokott a. lovakra.” Mélyen intellek­tuális költészet, mely min- digt visszanyúiik a kezdet­hez. Bertók 'László a népdal szép unisonójától eljutott a kórusművek bonyolult, de a pentatóniában gyökerező iz­galmas diszharmóniájáig. Forradalmas verse, a Déd­apám, március a legjobb példa emberi-költői jelentő­ségének érzékeltetésére; ez a másik nagy vers egyfajta családi krónika, amilyet öregapáink — igaz, szűk szar vakkal — az írás üresen ha­gyott lapjaira szoktak írni. A bertóki attitűd: azonosulná az elődökkel, átélni azok sorsát, a személyiségeket összemosva világítani meg a történelem sorsokban meg­testesült: változásait, melyek embert próbáltak, tettek acélgerincűvé vagy szolgá­vá. Igen, igaza van, amikor programot így jelöl: „felül­vizsgálni, beismerni, s vég­re / megbékélni, ha egyszer egymás mellett I kell élni s múlttal együtt”. Van még remény. Leskó László TANYÁK A HOMOKHÁTON Erdősítés az „enyészet földjén — Ha most jönnék ’ide háznézőbe Szabolcsból, nem venném meg ezt a tanyát — mondja búcsúzáskor Pa- ládi Vince,' Pedig ő és családja varázsolta igazán lakályossá ezt a ta­nyát. De egyik gazdasági épülete jelzi a pusztulófél­ben levő település sorsát: a boltot és a kocsmát az áfész hetvenkilenc őszén el­adta bontásra, s ezeket Paládi Vince vette meg: a bontott cserép most a juh- aklot fedi. Orvos nem jár ki. Á ta­nácsi kirendeltség 1965 ja­nuárjától nem működik, épületét ugyancsak bontásra adták el, akárcsak az egyko­ri iskolát. 1970-ben még 325- en lakták a pusztát, amely­nek se villanva, se kövesút­ija nincs; 1980. január 1-én már csak harminchatan lak­tak Kakon. Óvodás vagy iskolás korú gyerek egy csa­ládban sincs. Hova lett a közelmúlt „egyéni gazda-rezervátuma”, ahol 1972 végén még csak­nem hetven. (!) család össze­sen 458 katasztrális hold földön egyénileg gazdálko­dott? Előbb a fiatalabb csa­ládtagok indultak; az öre­gek vagy utánuk mentek, vagy maradtak az ősi por­tán, mindhalálig. A föld pedig, amelynek művelésé­hez egyre fogyatkozott az erő, mind több gazt és bo­zótot „termett”. Az a terü­let menekült meg ettől, ame­lyiket gazdája még idejében felajánlott az államnak. A vb-titkárral és a nagy­bajomi erdészet vezetőjével azt a térképet nézzük, ame­lyiknek sűrű vonalazása mu­tatja: jókora területen he­lyezkedik el Lenesen, Kak, Fehértó és Galabárd — ko­rábban igencsak népes pusz­ta. Fleming, a penicillin feltalálója Száz esztendeje — 11)8! augusztus 6-án — született a skóciai Loudonban Ale­xander Fleming, századunk talán legnagyobb hatású or­vosi vívmányának, a peni­cillinnek a felfedezője. Fle­ming az emberiség rendel­kezésére bocsátotta az első igazán hatásos antibiotiku­mot, és a benne rejlő belát­hatatlan lehetőségekkel óriá­si távlatokat nyitott korunk örvös tudományának. Sorsa — amint André Maurois Fle­ming életútját megrajzoló könyvében kiemeli — önma­gában is regényes: fölfede­zése a véletlen és az alapos tudás harmóniáját jelenti, bár a nagy felfedező pálya­kezdésének elején inkább sportemberként, semmint tu­dományos lángelmeként tűnt fel, de fegyelmezettsége és kitartó érdeklődése végül a Nobel-díjhoz es az emberi­ség elismeréséhez vezetett. Fleming apja skóciai gaz­dálkodó volt. Korán elvesz-" tette. Előbb — középiskolái­nak elvégzése után — egy hajóstársaság szolgálatába állt, majd katonaként részt vett a búr háborúban. Or­vos fivére ösztönzésére vé­gül beiratkozott a londoni egyetem orvosi karára, és tanulmányainak színhelyé­ül a St. Mary kórházat vá­lasztotta. Valójában sebész akart lenni, de Freeman doktor (a kórház kiváló, bakteriológusa) löt> észcsa­patot szervezett, és fölfigyelt az ifjú Flemingre. Fleming nemcsak a lövészcsapáthoz csatlakozott, hanem Free­man ajánlására a St. Mary kórház bakteriológiai labo­ratóriumának munkatársa is lett, amelynek vezetője Wright professzor, a tífusz elleni védőoltás felfedezője volt. Ez a szérum a század­elő csodaszere, amelynek je­lentősege talán Paul Erlich német bakterioló­gus Salvarsan- j készítményéhez hason fi tható. Wright és Erlich szoros kapcsola­tot tartott fenn. Erlich 1909. évi londoni látoga­tásán figyelt föl Flemingre, ren­del kezésére bo- csátotta Salvar- •san-készítményét és útmutatásai­val elsőnek alkal­mazta London­ban. Az első ‘ világ­háború küzdel­meiben Fleming főhadnagyi rang­ban vett részt, katonaorvosi gya­korlatában álta­lánosan használ­ta Wright és Er­lich készítmé­nyeit. Számtalan katona életét' mentette meg, de fölfigyelt arra, hogy a gránátok tépte sebek milliárdnyi bak­térium okozta gennyesedésein és üszkösödésein nem tud­nak segíteni, tehetetlenül állnak a haldoklók mellett. Gyakran gondolt Erlich Sal- varsan-készítményére, amely a vérbetegség egyik csoport­ját, a spirochetákat pusztít­ja el és ez a gondolat adott ösztönzést későbbi kutatá­saihoz. Az élő szervezetre nem toxikus hatású antibak- teriális anyagot kívánt elő­állítani. 1924-ben fölfedezte a bakteriotikus hatású lizo- zimot, majd 1928-ban fölfi­gyelt arra, hogy a Penicil- lum notatum tenyészetéből nyerhető az az általa peni­cillinnek nevezett anyag, amely nagyobb hígításban meggátolja a sztafilokoku- szok növekedését. Figyelem­mel kísérte a baktériumok p em ci lliüérzékeny ségét, majd 1939-re előállította a kristályos penicillint, tisztáz­ta kémiai szerkezetét. Ek­korra már egyetemi tanár volt, akinek vizsgálódásait a világ egész, orvostársadalma figyelemmel kísérte. A peni- cillint 1941-ben mar embe­ren is alkalmaztak, és 1945- ben Fleming joggal nyerte el az orvosi élettan tárgy­körében a Nobel-dijat. Tekintélye óriási volt," s bár életművét még többen kiegészítették, jelentőségét nem homályosíthátták el. 1955. március 11-en hunyt el, és az-egész Világ gyászol­ta. A londoni Szent Pál szé­kesegyházban nyugszik. Lé­nyét egyszerű síremléke fe­jezi ki talán a legjobban, amelyen csak nevének kez­dőbetűi állnak. K. K. — A hetvenkilencben és korábban felajánlott, illetve hosszú időn át művekllen földek állami tulajdonba ke­rültek — mondja Varga Jó­zsef vb-titkár. — Ezeket helyszíni bejárás alapján át­adtuk erdősítésre a Sefag nagybajomi erdészetének meg a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezetnek. Nehéz volt a tulajdonjog tisztázása, a földek olykor a negyedik-ötödik előd nevén voltak. Fürdetéseket függesz­tettünk lei, hogy földerítsük némelyik ingatlan tulajdo­nosát, de nem mindegyik került elő. Időközben földcserére is vállalkoztak a mezőgazdasá- gi és erdészeti szakemberek. Nem is annyira újat terem­tenek, „mint inkább az ősi­eredetit állítják vissza, csak most már tudatos, megalapo­zott munkával. Kak északi részét a középkorban erdő borította. Kunmajorból — ma Nagy­bajom szerves része, s ne­ve Kunmajor utca — kiin­dulva ilyen pusztaneveket látunk az 1864. évi határ­térképen : Bödöcök, Csikota, Koroknya, Alsó- és Felső- kak, s köztük Lenesen. Ami­kor ez a térkép készült, a külterületen élő 1195 lakos­Terjeszkedik a „vadon” sor került az erdészet meg a tsz között; az erdészet az elmúlt két évben több mint 53 hektárt telepített be er­dei fenyővel és égerrel. — Kétszázhatvankét hek­tár állami területet kapott az erdészet az 1979-es föld- rendezéskor — mutatja Szá­lai László, az erdészet veze­tője. — A térkép is jól érzé­kelteti, mennyire tagolt, da­rabokra szabdalt például a kakpusztai határ: az udvar­részek, kertek nem kerülhet­nek nagyüzemi művelésbe, mert ki vannak szakítva .a területből akkor is, ha a portákat ma már senki se lakja. Megnehezíti * telepítést előkészítő munkát a szántó­földek elhanyagoltsága és az egykori — mostanára elva­dult — gyümölcsös, szőlő. Aki nem ismeri ezt a helyet, azt könnyen meglepetés ér­heti: itt egy beomlott pin­ce. ott egy gazzal benőtt kút ürege leselkedik rá. A bok­rok között egy-két évtizedes romok bújnak meg ... Ahol a múlt században IV. László idejéből való aranypénzt találtak, ott most a természet átformálására nak csupán lí százaléka írt és olvasott, 12 százalékuk csak olvasni tudott, 77 szá­zalékuk pedig írástudatlan volt. A íelsőkaki községi népiskola jóvoltából — itt az első tanító analfabéta- tanfolyamot is szervezett — 1920-ra az írástudatlanok aránya 35 százalékra csök­kent. Kakpusztán nincsenek gyerekek. A legfiatalabb, akivel találkoztam, Végh Zsuzsa volt, friss szakmun­kás-bizonyítványával. Lina néni nevelt gyerekei is ki­járták a kakpusztai iskolát, s most ' okkal büszke rá, hogy van közöttük, aki bá­nyamérnök Komlón, építész Pesten. Ma már csak néhány csa­lád él itt. Voltak, akiket el­fújt az idő”, mások „hátul- só kerékként az első után tartották”. A maiak terve­ket fontolgatnak. Közben körülöleli őket az új erdő, de a kivezető út mindig nyitva marad. S amíg lesz kinek, a kenyeret is kihoz­zák; s ha utasa lesz, a .kis­vonat is vegigcsattog a síne­ken. Herne»* Ferenc Szeptemberig: 230 milliót érő taneszköz Szeptemberre ■»z iskolák­ban lesz a megrendelt tan­eszközök, berendezések zö­me — mondják az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalatnál. Az év elejétől augusztus végéig 230 millió forint értékű taneszközt és 250 millió forint értékű bú­tort adtak, illetve adnak át az iskoláknak, oktatási in­tézményeknek. Köztük' van az új nevelési-oktatási ter­vek alkalmazásához szüksé­ges újabb nyolcféle eszköz isi A tanév kezdetén az álta­lános iskolai oktatók, tanu­lók rendelkezésére áll pél­dául az úgynevezett szerelő- készlet, amely 55 féle elemet és kilencféle szerszámot tar­talmaz, és amelyet a III. osztályban a technikai tan­tárgy tanításához használnak a nevelők. Űtnak indítják a 'hangosított diaképsorozatot, az írásvetítő transzparenst, a munkalapokat, a szókártyá­kat, a grafikus diaképeket tartalmazó csomagot a VI. osztályos . tanulók főnév tanu­lásához, s a nagyméretű szí­nes reprodukciókat a VII. osztályosok rajzóráihoz. A környezetismeret, az ének—zene. a magyar nyelv és irodalom és a történelem tanítását-segítő hatféle új eszközt a tanév kezdete után, az év végéig juttatja el az iskolákba a vállalat. Né­hány taneszköz — például az Arany Jánosról szóló hangosított diasorozat, né­hány falitérkép és hangsza­lag — gyártása késik, eze­ket a tanév második felében kapják kézhez a pedagógu­sok, a tanulók. Tovább gyarapszik a kö­zépfokú iskolák szemléltető eszközeinek száma is: a Tanért fénytani kísérleti készletet, a hullámmozgás demonstrálására ingasoro­zatot, nigós erőmérőt, dina­móméiért és más eszközöket gyártott. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom