Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-29 / 202. szám

ZSÚPOLÓK Egy résri mesterség két képviselője, a magyarliikafai Kei­zer Adám és Denkt Lőrinc dolgozik hétfő óta a szennai falumÚ7/eumban — a zsclickisfaludi présház zsúpolásán. Molnár János és brigádja az alapanyagot készíti elő: a rozsszalmát, amiből a zsúp készül (Gyertyái László felvételei) Piaci körkép Megázott a vewősetre Autóalkatrész-gondok Megszüntetik a hiányt Unalomig ismert téma: nincs elegendő gépkocsial­katrész. Hiába a sok elem­ző cikk, az illetékesek nyi­latkozatai ígéretei, a hely­zet nem változik. A sok átr szervezés sem vitte előbbre az ügyet. Még tavaly is a belföldi forgalmazók, a kis- és nagykereskedelmi válla­latok, a javító és az üze­meltető közületek közvetle­nül rendelték meg a , sze­mélygépjármű-alkatrészt a külföldi szállítóktól a kül­kereskedelmet lebonyolító Mogürtön keresztül. Az idén azonban változott a helyzet: a több beszerzési forrás igénybevételének lehetősége megszűnt, a szocialista or­szágokból származó személy- gépkocsikhoz szükséges al­katrészt csak az arra kije­lölt vállalat importálhatja. (A szovjet típusokhoz az Autókor, az NDK-bcli típu­sokhoz az Afit, a cseh. a lengyel és a, román gépko­csikhoz pedig a Mobil ad­ta föl az idei megrendelé­seket, 1380 áprilisában.) Jövőre újabb változásra kerül sor. A megrendelések már ennek megfelelően ké­szültek el. Ezután ugyanis az Afit bonyolítja- le a tel­jes autóipari igények kielé­gítéséhez szükséges anyagok beszerzését és forgalmazá­sát — függetlenül a jármű típusától. A kereskedelmi célú alkatrészbeszerzést az Autóker és a Mobil végzi. Joggal vetődik föl ezek után a kérdés: ha a több- csatornás (1981 előtti) és az egycsatornás (jelenlegi) be­szerzési rendszer nem tu­dott megfelelő ellátást nyúj­tani, vajon a kétcsatornás (javítóipari és kereskedel­mi) rendszer hoz-e lényeges javulást? Hazánkban csaknem két­százezer tehergépkocsi és több mint egymillió sze­mélyautó közlekedik az uta­kon. Üzemeltetésükhöz éven­te 7—8 milliárd forint érté­kű pótalkatrész szükséges. Mivel járműparkunk zöme szocialista országokba'n gyár­tott autókból áll, alkatrész- ellátásunk elsősorban ezeken az országokon múlik. A partnerek azonban évről év­re kevesebbet szállítanak. Tavaly például az Autóker által megrendelt alkatré­szeknek csupán 76 százaléka érkezett meg. Alkatrész hí­ján járműveink egy része hasznáihatatlanul vesztegel, s a megcsappant készletek- hatása még az idén is érez­hető. Kétségtelen, hogy az al­katrészellátás legolcsóbb módja általában az import lenne. De tudomásul kell vennünk, hogy partnereink a késztermékek előállítása mellett nem tudnak elegen­dő pótalkatrészt szállítani, s ezt njas forrásból kell pó­tolnunk. Akkor is, ha így drágább! Persze nem arra gondolunk, hogy a hiányokat használható kocsik darabok­ra bontásával kell megszün­tetni, a megoldás csak az lehel, ha egyre több cikket gyártunk itthon. Jelenleg már a magyar ipar gyártja a szükséges alkatrészek 35— 40 százalékát. Elsősorban az univerzális — a gépkocsi tí­pusától független —. általá­nos technológiával és hazai alapanyagból is elkészíthető részegységek előállítása te­kinthető reálisnak és érde­mesnek. A belföldi gyártás meg­szervezésében — már ötödik Ötvenötezer fiatal 104 köz­ponti szervezésű építőtábor­ban 800 ezer munkanapon mintegy 300 millió forint ér­téket termelt — ezek az első és legfontosabb adatai an­nak a gyors számvetésnek, amelyet a KISZ KB Építő­táborok Bizottsága a táboro­zás alkalmával készített. Az MTI tudósítójának elmon­dották: ezen a nyáron, júni­us 28-a és augusztus 22-e között immár huszonnegyed­szer működtek a középisko­lás diákok nyári táborai, sa központiakon kívül több me­gyei szervezésű, illetve főis­kolai, egyetemi építcMábnr- ban is dolgoztak — dolgoz­nak — a fiatalok. A jelentkezések száma meghaladta a tervezettet, különösen sok Bäcs-Kiskun, Békés, Csongrád. Györ-Sop- ron. Heves. Szabolcs és Vas megyei fiatal vállalt mun­kát. Köztük kétszázötvenen voltak, akik már negyed­szer, hatvanan pedig, akik ötödször táboroztak — őket éve — nagy szerepet vállal az Alkátrészkoordinációs Iroda. Az Alit, a Volán és az Autóker közös irodája ugyanis lő feladatnak az im­port alkatrészek hiányának mérséklését tekinti. Eddig 3—400 hiányzó alkatrész ké­szítésére találtak hazai vál­lalkozót, több ezer gyártót, téesz- melléküzemágat, kis­iparosokat csakúgy, mint állami vállalatokat. Az ab­laktörlőket például a tata­bányai Keripar készíti. Szö­vetkezetek és kisiparosok az iroda fölkérésére gyártanak többek között visszapillantó- tükröket Trabanthoz, kötő­elemeket, fölszerelési cikke­ket, perselyeket. Wartburg- hűtőzsalukat, Trabant-autó- zárakat. A hiányok mér-1 séklését segítette az Autóker .közelmúltban megrendezett kiállítása Gyártót keresünk címmel. Jó néhány bemutatott al­katrészre sikerült előállítót találni. Persze a hiány nem pótolható teljesen a hazai forrásokból, hiszen például komplett motor vagy vezér­oklevéllel, emlékplakettel jutalmazták. A táborok nagy többsége a termelőszövetkezeteket, ál­lami gazdaságokat segítette. Az időszerű mezőgazdasági munkákkal foglalkoztak a fiatalok. Kilenc szakmai épí­tőtáborban 2500 szakmun­kástanuló választott hivatá­sának megfelelő feladatot kapott — nekik ez a munka a kötelező nyári szakmai gyakorlatba számított. Dol­goztak az új budapesti sportcsarnoknál csakúgy, mint Baranya, Győr-Sopron, Komárom. Pest, Szolnok me­gyei lakásépítkezéseken, az M 1-es és M 3-as autópá­lyánál. illetve vasútépítések­nél. Nyolc sportág utánpót­láskorú versenyzői úgyneve­zett építő-edzőtáborokban vettek részt: a délelőtti munkát délután edzések, mérkőzések, versenyek kö­vették. Az Országos Közle­kedésbiztonsági Tanáccsal közösen az idén már ötöd­ször rendeztek közlekedési szaktábort, 18 helyen. lóegység gyártására nagyon költséges volna berendezked­ni. A belföldi előállítási költ­ségek általában 30—40 szá­zalékkal nagyobbak, mint a* importárak, de előfordul en­nél nagyobb eltérés is. Még­is — amíg az importlehető­ségek nem javulnak — eb­ben az irányban kell halad­nunk, ha meg akarjuk szün­tetni a krónikus alkatrész- hiányt. Gazdaságos termelés esetén még az sem elkép­zelhetetlen, hogy mi szállít­sunk szocialista partnereink­nek is. Segíthet a gondokon, ha hasznosítják a kiselejte­zett gépjárműveket, felújít­ják az elhasznált alkatré­szeket. Az Autóker már 15 helyen gyűjti a kiselejte­zett kocsikat. Ugyancsak enyhítheti a gondokat a készletek ésszerű elosztása. A készletek jelentős része ma ugyanis nem .néhány termelőeszköz nagykereske­delmi vállalatnál van, ha­nem sok ezer üzemeltetőnél. Előfordul, hogy csak rész­ben használják föl, s álla­guk romlik — elavulnak. Bár nem vitás, hogy e hely­zeten érdemben csak ele­gendő készlet birtokában, állandó kínálat és választék megteremtésével lehetne változtatni. R. M. £. A brigádokat teljesítmény szerint értékelték. Szinte mindenütt túlteljesítették az előirt alapnormát. A gyors­mérleg egyik fontos tapasz­talata: az eredményes mun­kát mindenütt elismerték, ■ jól vizsgázott az új jutalma­zási rendszer. Így az idén a tavalyinál jóval több .— csaknem 13 millió forint — jutalmat oszthattak ki, a végzett munka arányában. A legjobban dolgozó brigá­dok iskolai KlSZ-szerveze- teit — mintegy százhúszat — a tanévnyitáskor 3000— 6000 forintos, összesen fél millió forint értékű sport­szervásárlási utalvánnyal ju­talmazzák. Az idén először a hazánk­ban tanuló kubai diákok egy 30 fős csoportja is munkába állt, sőt két turnust (egy hónapot) vállaltak — és tel­jesítettek — a biatorbágyi vasúti építőtáborban. A vi­etnami diákok — akik évek óta együtt dolgoznak ma­gyar társaikkal — az idén Tápiószelén segítették a munkát. A Német Demok­ratikus Köztársaságból 70, Bulgáriából 80 fiatal érke­zett ..cseretáborozásra” — helyükbe magyar fiatalok utaztak NDK-beli, illetve bulgáriai táborokba. Értéke 300 millió forint Gyorsmérleg az építőtáborok munkájáról Kaposváron a hetipiac vá­sárlóit tegnap a még min­dig nyárias választék sem tudta fölvidítani. Esett az eső. A iáhullott esőcseppek kívánatosabbá tették a nagy szemű csemege szőlőt: 20-ért mértek a javát, 18-ért a né­miképp elhamarkodott ,.elő- szüret” fürtjeit. S egyre íny­csiklandóbbá érik a körte is. Tíz forintért vették. Szilvá­ból nincs hiány: a púpozott kasornyák mellett erre utal az 5—6 forintos ár. Ennyibe kerül a pitébe való alma is. A nyári alma ennél ország­szerte drágább — kivéve a szegedi és a szolnoki piacot. . A vásárlók dinnye iránti bizalma megrendül. Többen még tettek egv utolsó kísér­letet a hetek óta 5—6 fo­rintért mért gyümölccsel. Akadt enyhén madárlátta, sárgadinnye is — hatért. Gyermekkorunk ízeit — sajnos, nem korhű árakon — idézte elénk egy nénike, aki szedret mért, literenként 12-ért. Mire beköszönt az ősz, nyoma sem lesz az ősziba­racknak. A portéka sokat fitymált maradványait teg­nap 8—16 forintért árulták. A zöldségpiacon a legdrá­gább a zöldség volt: egy gyér csomocska vegyes zöldségért nem átallották hat forintot kérni. És már-már meghök­kentő árat — 25 forintot — kértek egy fej fás kariioi ért. Tizenkét forintot csak kel­letlenül fizettek ki egy kiló kelért, a fejes salátának pe­dig nem háromforintos ára adott okot torzsalkodásra. A zöldbabon 15-értjeis kaptak. A vevőknek egy rossz sza­va sem lehetett a paprika- és paradicsomárakra. Ez mar hamisítatlan lecsószezon! Csincsi zsákszám öntötte a szatyrokba háromforintos paprikáját, az egyik kiske­reskedőnél pedig ugyaneny- nyiért volt paradicsom is. Ezek után már csak a kol­bász ára az oka, hogy nem a lecsó a legolcsóbb vacsora. A kenyér mellé való zöld­paprika 8—10 forintba ke­rül, ez 6—7 forinttal ol­csóbb a fővárosinál, ugyan­akkor 3—4-gyel több a sze­gedi álnál. A paradicsom java itthon 6—7-ért fogy. Szolnokon és Győrben a leg­szebbért sem kérnek 4-nél többet. A pesti ár ennek több mint a háromszorosa. Sok helyen kínáltak piros, vastag húsú, pritaminpapri- kát, 20—22-ért. A savanyí­tásra érett cseresznyepapri­ka kilója 15 forint. A főzőhagyma országszer­te 9—10 forint. A legolcsóbb burgonyát 5.50-ért Szolno­kon és Győrben szerezhetik be. nálunk 6.50—7 az ára. Kaposváron 35—40 forint a fokhagyma, Kecskeméten 50, Szegeden 20-szal olcsóbb. Fejtett bab bögrénként 12- ért kapható. Alig van tojás, így 2,50-et vasaltak be darabjáért. A csirke kilója nálunk 50, a tyúk 40 forint. Egy izmos kakast 130-ra tartottak. Mindössze 25 forintot kér­tek viszont egy galambpá­rért. B. F. 18. Ezzel a beszélgetéssel in­dult reggel a barátkozás, és a filmes addig nézegette Szigetvölgyi Károly ügykö­dését, amíg maga is megfo­gott egy-egy papírcsíkot, tartotta, hogy ne kunkorod- jék föl méretre vágás köz­ben, s szinte észrevétlenül együtt láttak a szoba kita­pétázásához. Persze, maga a tapétázás még odább volt egy kicsit. A plafon eredetileg is csak meszelve volt, s az új me­szeléshez Szigetvölgyi már előző este lemosta szappanos vízzel a mennyezetet. Aztán várt egy órát, és teddi-hen- gerrel egyszer átfestette. Ha­nem reggelre kiderült, hogy itt-ott foltos lett a fal, és gondolta, hogy mielőtt a ta­pétázáshoz kezdenek, még egyszer áthúzza az egészet. Csakhogy hiába száradt egy egész éjszakán át, a beton nem szívja be a meszet, s ahogy másodszor ráment a hengerrel, az új festék te­nyérnyi darabokban szedte k az előző esti rétégét. Ahol viszont megmaradt, táskáso­dó vastag rétegekben állt a festék. Hát ez így nem ma­radhat, le kell mosni az egészet, megvárni, míg telje­sen kiszárad a beton, s úgy rámenni egy vékony, de teljesen fedő réteggel. Ez pedig két-három nap idő- veszteség. Egye meg a fene, legföljebb előbb kitapétáz­nak. Végül is, a filmes tanácsá­ra, aki nem tartotta helyes­nek a sorrend fölcserélését, mondván, .hogy. ha tapétázás után festik le á mennyeze­tet, tönkreteszik az új tapé­tát — szóval a rendező ta­nácsára szereztek egv ko­rongecsetet, és nagyon híg, szülte vizes mésszel szét­hordták az egyenetlensége­ket. Ehhez a művelethez már a filmes is átöltözött, s ti­zenegy ólára, amikor végez­tek az undok betonmennye­zettel, már egészen termé­szetes volt mindkét férfi számára, hogy együtt fognak a tapétázásba, s abba se hagyják, amíg nem végez­nek vele. Most, délután fél három­kor már tökéletesen kiala­kított munkamódszerrel és munkamegosztásban dolgoz­nak: a rendező ruhakefé­vel viszi fel a csirizt a tape- tacsíkra, azután szakszerűen háromrét hajtja a papírt úgy, hogy a ragasztós részek feküdjenek egymásra, és fél­reteszi őket puhulni egy fel­fordított heverőre. A vil­lanyszerelő onnan visz be egyet-egyet a szobába, min­dig a legállottabbat választ­va ki, s nagy ügybuzgalom­mal, műgonddal ügyelve a minták egyezésére ás, száraz ruhakefével simítja fel őket a falra. Valika közben fo­lyamatosan főzi a háztartási keményítőt, ez a legalkalma­sabb tapétaragasztó, és bon­togatja a sörösüvegeket, íő- zi a feketekávét. Hiába, száraz itt a levegő, mert az ablakot nem lehet kinyitni a frissen föltett tapétára, s az ember állandóan csak inna. — Te, Sanyikám, ha ezt befejezed, ne kenj be többet — mondja Szigetvölgyi a rendezőnek. — Már csak az ablak körüli rész hiányzik, azokat a tapétákat meg kü­lön kell kímélnünk. De előbb most pihenünk egy ki' csit. A Vali csinált valami szendvicset, aztán megiszunk egy-két üveg sört. Meg el­szívnék nyugodtan egy ci­garettát is, mert így mindig kialszik a számban a bagó. Kezet mosnak a fürdőszo­bában, s mikor leülnek egy betétjétől megfosztott ágyke- raire, elégedetten nézegetik a szépen száradó mennye­zetet meg a frissen tapétá­zott falakat. Most érzik csak, hogy azért elfáradtak egy kicsit. — Te Karcsi, én nem is tudtam, hogy- te az Izzóban dolgozol. Azt hittem, hogy a HKI villanyszerelője vagy. — Á, fenét! Ez csak a mellékkeresetem, itt a ház­ban. Húsz éve vagyok az Izzóban technikus. Most a kontroli-műszeresek csoport- vezetője. — Hogyhogy kontroli- műszeresek? Ti csináljátok a műszereket is? — Persze. A Vali meg már huszonkét éve van a halogénüzemben. Szalag mellett! Azokat a szabad szemmel nem is látható kis szálakat teszik be az égők­be. Azt férfiak nem is tud­nák csinálni, beleőrülnének. A nők se bírják tíz-tizenkét évnél tovább, mert tönkre­megy a szemük. De Valinak valami különleges szeme lehet, mert ma is úgy dolgo­zik, mint a műszer. — Ez igen! Gondolom, meg is becsülik, mi?! — Hát meg, persze, fi a bezzeg-csaj. Hatszoros» kivá­ló dolgozó, meg négyszeres Szocialista Brigádtag, meg minden. De azért ő is vállal itt a házban két helyen ta­karítást, mert hát kell a pénz. Tudod, a gyerek, a ko esi, a lakás, a nyaralások. Szóval nem olcsó dolog ez, na! (Folytaljvh)

Next

/
Oldalképek
Tartalom