Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-26 / 199. szám

Moszkva Az afgán kormán/ nyilatkozata Líbia — Egyesült Államok A felhívás nagy visszhangra talált A világ parlamentjeihez és népeihez intézett szovjet fel­hívás nemzetközi visszhang­járól tárgyalt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége kedden megtartott ülésén. Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, az el­nökség elnökének első he­lyettese a többi között el­mondotta: a felhívás, ame­lyet a tanács legutóbbi ülés­szakán Leonyid Brezsnyev terjesztett elő, nagy vissz­hangra talált az egész vilá­gon, mély benyomást tett a nemzetközi közvéleményre. „A világ közvéleménye igen fontos, időszerű politi­kai lépésnek tekinti a felhí­vást, melyre feszült pillana­tokban került sor, és amely a nukleáris háború fenyege­tésének elhárítására irá­nyul” — mutatott rá Kuz­nyecov. „Külön is kieme­lik az állásfoglalás érvelő, kiegyensúlyozott hangvéte­lét.” Az elnökségnek az előter­jesztéssel kapcsolatban elfo­gadott határozata megálla­pítja: a felhívásra érkező válaszok arról tanúskodnak, hogy az abban foglalt javas­latok elfogadása, azok szé­les körű elterjesztése előse­gíti az SZKP XXVI. kong­resszusán elfogadott béke­program megvalósítását, fo­kozza az erőfeszítéseket, amelyeket az enyhülés ki- szélesítése, elmélyítése érdé-; kében fejtenek ki az egész világon, segíti a fegyverke­zési hajsza megfékezését. Az elnökség javasolta, hogy a legfelsőbb tanács bizottságai, a parlamenti csoport tagjai folytassák a felvilágosító munkát a többi ország par­lamentjeivel, képviselőivel fenntartott kapcsolataik so­rán, ismertessék meg velük a felhívást, az abban foglalt javaslatokat. Begin Alexandriába érkezett Menahem Begin izraeli miniszterelnök Alexandriába érke­zett. A repülőtéren Mubarak egyiptomi alelnök fogadta (Telefotó — AP—MTI—KS) Kedden délelőtt az egyip­tomi Alexandriába érkezett Menahem Begin izraeli mi­niszterelnök és a vezetése alatt lévő magas szintű mi­niszteri küldöttség. Az egyiptomi fogadóküldöttséget Hoszni Mubarak alelnök ve­zette. Az alexandriai csúcstalál­kozó jellemző egyiptomi bel. politikai vetülete, hogy kez­désének napján nem jelen­hetett meg az utcán a parla­menti ellenzéket vezető Szo­cialista Munkapárt hetilapja, az Al-Saab. Mint a párt tit­kárságán közölték, a hatósá­gok elkobozták a számot, amely a párt politikájának megfelelően élesen bírálta az izraeli politikát és a Camp David-i folyamatot. Vitassák meg a rendezés kérdéseit A politikai rendezés leg­főbb célja és alapvető tar­talma az Afganisztán bel- ügyeibe való fegyveres és másfajta beavatkozás teljes, szavatolt megszüntetése — hangzik az Afgán Demokra­tikus Köztársaság kormá­nyának a Bakhtar hírügy­nökség által ismertetett nyi­latkozata. Tekintettel arra hogy az afganisztáni területre való fegyveres behatolásokat és más felforgató akciókat je­lenleg mindenekelőtt pakisz­táni területről hajtják vég­re, az Afgán Demokratikus Köztársaság kormánya már nem egy alkalommal java­solta és most újra javasol­ja a pakisztáni kormánynak, hogy a két ország képviselői találkozón vitassák meg a kapcsolatok rendezéséről megkezdendő tárgyalásokkal összefüggő kérdéseket. Az Afgán Demokratikus Köztársaság kormánya meg­erősíti az Iráni Iszlám Köz­társaság kormányának arra vonatkozóan tett javaslatát, hogy kezdjenek tárgyaláso­kat a két ország közötti ba­ráti és kölcsönösen előnyös együttműködésről szóló meg­állapodás kidolgozásáról, be­leértve a kereskedelmet, a gazdasági együttműködést, az átmenő forgalmat és a kul­turális kapcsolatokat. Az Afgán Demokratikus Köztársaság kormánya sze­rint a Pakisztánnal és Irán­nál való kétoldalú tárgyalás lenne a legelőnyösebb és legbiztatóbb, ugyanakkor kész háromoldalú tárgyalá­sokra is amennyiben Pakisz­tán és Irán ezt kívánja. Az Afgán Demokratikus Köztársaság kormánya nem ellenzi, ha a Pakisztánnal és Iránnal folytatott akár két-, akár háromoldalú tárgyalá­sokon részt vesz az ENSZ fő­titkára vagy annak megbí­zottja. A nyilatkozat ezt kővetően a szomszédos országokból ha­zatért afgánoknak adott biz­tosítékokkal foglalkozik. Az Afgán Demokratikus Köz­társaság kormánya hozzájá­rul ahhoz, hogy szomszédai­val megvitassa az adott probléma gyakorlati vonat­kozásait. A politikai rendezésnek megbízható nemzetközi biz­tosítékokat kell tartalmaznia az afgán belügyekbe való fegyveres és másfajta be­avatkozás beszüntetéséről és jövőbeni kizárásáról létre­jött megállapodásokra néz­ve. Anélkül, hogy a garantá­ló államok teljes körét meg­határozná, az Afgán Demok­ratikus Köztársaság korma- • nya — a korábbiakhoz ha- I sonlóan úgy véli, hogy a sza­vatoló államok között ott kell lennie a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, valamint néhány olyan más államnak, amélyek Afganisz­tán és tárgyaló szomszédai számára egyaránt elfogadha­tók. A nemzetközi biztosítékok kidolgozását, valamint az Afganisztán érdekeit érintő valamennyi más kérdés meg­oldását az Afgán Demokra­tikus Köztársaság kormányá­nak részvételével keli vég­rehajtani. Az Afganisztán belügyeibe való fegyveres és minden másfajta beavatkozás meg­szűnése és a beavatkozás ki­új ulása elleni biztosítékok létrejötte esetén megszűn­nek azok az okok, amelyek Afganisztánt arra kényszerí­tették, hogy korlátozott szov­jet katonai kontingens behí­vását kérje a Szovjetuniótól. Minél előbb létrejönnek és a gyakorlatban is érvényesül­nek az afganisztáni beavat­kozást kizáró megállapodá­sok, annál hamarabb meg­kezdődik és befejeződik a szovjet csapatok kivonása. Az Afgán Demokratikus Köztársaság kormánya nem ellenzi, hogy az afgán prob­léma nemzetközi vonatkozá­sait az öböl térségének bé­kéjét és biztonságát érintő kérdésekkel együtt vitassák meg, feltéve ha mindkét kér­dés megvitatásának lehetsé­ges résztvevői többségének is ez a véleménye. A biztosítékokról szóló tár­gyalások egyetlen formája — kétoldalú, háromoldalú vagy többoldalú — esetén sem ké­pezhetik a vita tárgyát az Afganisztánban fennálló rendszerrel, a kormány ösz- szetételével összefüggő, vagy más, Afganisztán belügyét képező kérdések. Ezeket a kérdéseket a jövőben is csak az afgán nép oldhatja meg — mutat rá végül a nyilat­kozat. (MTI) Hadifogolycsere Az egymással harcban álló Irak és Irán kedden nyolc­vanöt hadifoglyot cserélt Ki a ciprusi Larnaca nemzetkö­zi repülőterén — jelentette ki a ciprusi kormány. A hadifosolycsere a Nem­zetközi Vöröskereszt követí- tésével jött létre. Egy iraki repülőgép negyven iráni ha­difoglyot hozott Larnaca re­pülőterére és negyvenöt ira­ki. hadifogollyal tért vissza Bagdadba. Az iraki fogság­ból szabadult irániak a Nemzetközi Vöröskereszt különgépével utaztak Tehe­ránba. Kabul a rendezésért Afganisztán körül élénkül a diplomáciai mozgás. Az úgynevezett afgán-kérdéssel összefüggésben egyszerre három eseményre irányul a figyelem; Kabulban nyilvá­nosságra hozták az Afgán Demokratikus Köztársaság kormány nyilatkozatát’ Nyi- koláj Firjubin szovjet kül­ügyminiszter-helyettes Pa­kisztánban tárgyal, Claude Cheysson francia külügymi­niszter pedig befejezte láto­gatását Új-Delhiben. Ami az afgán kormány ál­láspontját illeti, a nyilatko­zat rendkívül reális hang­nemben fogalmazódott, s ér­ződik belőle a rendezésre irányuló őszinte törekvés. Abból indul ki, amit a ká­bult kormányzat minden ko­rábbi állásfoglalásában vilá­SOMOGYI NÉPLAP gosan értésre adott: azt kö­veteli. hogy szavatolják az Afganisztán belügyeibe való mindenfajta beavatkozás tel­jes megszüntetését. Közis­mert, hogy az ellenforradal­már bandák elsősorban Pa­kisztán területéről érkeznek, illetve onnan kapnak után­pótlást. Kabul most ismét kinyilvánítja azt a készsé­gét, hogy vitassák meg Pa­kisztán képviselőivel a kap­csolatok rendezéséről indí­tandó tárgyalások feltételeit. Iránnak már korábban ja­vasolta. hogy kezdjenek két­oldalú eszmecserét. A baráti és kölcsönösen előnyös együttműködésről szóló meg­állapodás kidolgozása elé Afganisztán semmiféle aka­dályt nem gördít — állapít­ja meg a kormánynyilatko­zat, hangsúlyozva, hogy mind Teheránnal, mind ls- lamabaddal kész akár két-, akár háromoldalú tárgyalá­sokat kezdeni.' Kabul hozzá­járul ahhoz is, hogy ezeken az-eszmecseréken részt ve­gyen az ENSZ főtitkára vagy annak képviselője. Emlékezetes, hogy a fran­cia kormány korábban java­solta: hívjanak össze nem­zetközi konferenciát az úgy­nevezett afgán-kérdés ren­dezéséről. Bár erről nem tesz említést a nyilatkozat, arra viszont utal, hogy a nem­zetközi biztosítékok kidol­gozásában és az Afganisz­tán érdekeit érintő vala­mennyi más kérdés megtár­gyalásában a törvényes ka- bulit kormány ragaszkodik részvételéhez. Afganisztánt ma szüntele­nül fenyegetik az tfnperia- lista körök altat támogatott belső és külső ellenforradal­mi erők. Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok, va­lamint más országok szava­tolják a beavatkozás minden formájának megszűntét• az agressziót kizáró megállapo­dások érvényesülésével egy- időben megkezdődik és befe­jeződik a szovjet csapatok kivonása. Világos, ésszerű és rend­kívül reális álláspontot tük­röz a kabuli nyilatkozat. Feltehetően ugyanebben a hangnemben fogalmazta meg Firjubin szovjet külügymi­niszter-helyettes kormányá­nak véleményét a pakisztáni vezetőkkel folytatott tárgya­lásokon. A Szovjetunió fon­tos érdeke, hogy a térség nyugalmát, biztonságát ne veszélyeztesse az Afganisz­tán és Pakisztán közti fe­szültség. Moszkva ezt most Nyikoláj Firjubin közvetíté­sével félreérthetetlenül Pa­kisztán tudomására hozta. Valószínű, hogy a francia diplomácia vezetőjének in­diai megbeszélésein is szóba került Afganisztán. Annál is inkább, mert Indiát ugyan­csak nyugtalanítja a válság elhúzódása. Most azonban — legalábbis a jelekből ítélve — komoly remény mutatko­zik arra, hogy az érdekelt felek között megkezdődik a párbeszéd. Persze csak ak­kor, ha a rendezést Pakisz­tán és Irán őszintén óhajtja. Kabul jószándékát a kor­mánynyilatkozat híven tük­rözi. Cy. D. Egy provokáció háttere Egy pillanatig sem hitte senki, hogy a Sidra-öbölbeli provokáció a véletlen műve. így foglalható össze a Líbia ellen elkövetett amerikai lé­gi kalózakció nemzetközi visszhangja. De az amerikai vezetés — ellentmondásos nyilatkozatai ellenére — sem hagyott kétséget a szán­dékosság felől. Reagan el­nök, Haig külügyminiszter és Weinberger hadügymi­niszter kihívó, arrogáns nyi­latkozatai felfedték: az ame­rikai kormány előre- meg­fontolt szándékkal rendeztet- te a 6. flotta hadgyakorlatát tesen segíti a palesztin nép önvédelmi harcát az izraeli agresszió ellen, s végül, hogy ebben a politikájában szorosan együttműködik a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A szüntelenül folyó ame­rikai aknamunka ellen til­takozva 1979. decemberében líbiai Hálálok megtámadtak az amerikai nagykövetséget Tripoliban. Ez a diplomáciai kapcsolat egyoldalú meg­szakításához vezetett. Azóta az amerikai érdekek képvi­seletét Belgium látja el. Az idén májusban, viszont — Reagan a Constellation repülőgép-anyahajón. olyan vizeken, amelyről az 1973-as líbiai kormánynyi­latkozat óta köztudott, hogy az líbiai felségterületnek számít. A provokáció hátterét vizsgálva könnyű felismerni, hogy a líbiai nép forradal­ma elleni amerikai agresszió egyik újabb, kétségtelenül eddig legsúlyosabb lánsze- méről van szó. A hivatalos Washington haragja akkor zúdult Líbiára, mikor 1969 szeptemberében a forradal­mi kormányzat megdöntötte az Amerika-barét Idrisz ki­rály uralmát. Ezzel az Egye­sült Államok nemcsak hű szövetségesét, hanem a Lí­biában lévő, a közel-keleti terveiben fontos szerepet játszó katonai támaszpontja­it is elvesztette. Az Egyesült Államok azóta mindent el­követett, hogy megdömtse a líbiai forradalmat, s ha szükséges, fizikailag is meg­semmisítse annak vezetőjét, Kadhafi elnököt. Washingtonban úgy igye­keznek beállítani a mai Lí­biát, : mint a „nemzetközi terrorizmus központját”, s ezért minden eszközt meg­engedhetőnek tartanak elle­ne. A világ előtt azonban már jó ismert, hogy mit ta­kar ez az amerikai rágalom- Washingtonban nem tudják megbocsájtani a Kadhafi ve­zette Líbiának, hogy határo­zott antiimperialista politi­kát folytat, hogy támogatást nyújt a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, következe­minden előzmény nélkül — az amerikai kormány utasí­totta a Washingtonban lévő líbiai diplomatákat, öt na­pon belül hagyják el az Egyesült Államok területét. A két ország kapcsolatainak fokozatos romlása ellenére még mindig kétezer líbiai diák tanul az Egyesült Álla­mokban, és több, mint két­ezer amerikai olajszakember dolgozik Líbiában. Az utób­biakat az amerikai kormány felszólította, térjenek sürgő­sen haza, de ezek hivatKoz- va jó munkakörülményeikre és biztonságukra, megtagad­ták a hazatérést. Reagan elnök meglepő nyíltsággal jelentette ki, hogy támogat mindenkit, aki meg akarja dönteni a lí­biai forradalmi rendszert. Szadat egyiptomi, továbbá Nimeri szudáni elnök kato­nai és gazdasági támogatás fejében „hallgatott a szóra”, s hónapok óta csapatössze­vonásokat hajt végre a lí­biai határ mentén. A Sidra-öbölbeli provoká­ció azonban, új fordulatot jelent a Libia-ellenes ag­resszióban, s egyben az arab nemzet elleni katonai akci­ókban. Az amerikai haditen­gerészeti és légierők állandó jelenléte más országok terü­letén és felségvizeinek köze­lében súlyos fenyegetést je­lent a szóbaníorgó térségek s a világ békéjére, bizton­ságára. K. 1. A SIÖFOK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 1981. október I-től 1981. december 31-ig terjedő időre szerződéses üzemeltetésre kiadja az alábbi egységeit: 111-es Paprika Csárda, Zamárdi, Honvéd u. 1. 128-as Vadkacsa Italbolt, Balatons zéplak alsó, Siófoki út. 144-es Sirály Presszó, Kiüti, Vörös Hadsereg u. A pályázatokat kérjük 1981. szeptember 19-ig benyújtani a szövetkezetünk központjához, Sió­fok, Kálmán Imre sétány 4. 2. em. 5. számú iroda, ahol pályázati űrlapot is rendelkezésre bocsátanak. A versenytárgyalás időpontja: 1981. szeptember 29-én 9 órakor a siófoki Ltd- és Siirbár helyisé­gében, Síólok, Kálmán Imre sétány 5. sz. alatt, közjegyző jelenlétében. A szükséges tájékoztató adatokat és bővebb fel­világosítást szövetkezetünknél: Csajáginé Geiger Valéria főkönyvelő-helyettes és dr. Jobbágyné Papp Erzsébet jogtanácsos ad. SIÖFOK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ IGAZGATÓSÁGA ____________________________________________ (85334)

Next

/
Oldalképek
Tartalom