Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-25 / 198. szám

a'*-* X XKDODo KAPOSVÁR Mint arról tegnapi lapunk­ban már beszámoltunk: a Magyar Könyvtárosok Egye­sülete Kaposváron tartja Xlll. vándorgyűlését, A nagyszabású rendezvény teg­nap reggel 9 órától szekció­ülésekkel folytatódott. A .So­mogy megyei Tanacs föld­szinti kistermében például a levéltárak szakemberei —is­mert tudósok• történészek — tartottak ülést. A megjelen- ‘ teket dr. Súgván Ágnes, Bu­dapest Főváros Levéltárának igazgatója, a levéltáros szek­ció elnöke köszöntötte, kü­lön kiemelve a könyvtáros résztvevőket. Elmondta be­vezetőjében. hogy fontos kér­désben ülhettek össze dön­teni: a levéltári forráski­adás őrs-apó« egységesítésé­nek szükségessége és ennek kérdései képezik a vita tár­gyát, s az előrelépéshez, az egyes levéltári források pub­likáció« szempontjainak ki­dolgozásához munkabiaott- ságokat hoznak létre. Mint mondta, a probléma nem új keletű, haszon tíz éve meg­oldatlan. A rendezvény te­hát az egész magyar levél- tárügy, illetve forráskiadás tevékenységét illetően is döntő fontosságú. Azt m el­mondta. hogy a korreferátu­mokat még az idén Ran Pé­ter szerkeszteoebea megje­lentetik. Renda Kátmán, a Magyar Tudományos Akadémia Tör­ténettudományi Intézetének fomunkatarsa rövid, de szen­vedélyes beszámolójában vá­zolta a magyarországi for­ráskutatás ét kiadás törté­netét. A kiváló szaktekintély — akinek éppen a napokban jelent meg úi könyve, — a Kerekes Istvánnal közös Ol­vastam valahol gimú törté­neti ismeretterjesztő mű — a XVIM. századig vesette \ issza hallgatóit. A források tudatos gyűjtése — mondta — egyidős a történetírás kezdeteivel. A jezsuiták, majd Bőd Péter, Bél Má­tyás stb. az úttörők ebben a tevékenységben. A források gyűjtésének kezdetén az ér­deklődés természetesen egy­háztörténeté vonatkozású, de már a század második felé­től kezd egyetemesebb jelle­gűvé válni. Bél Mátyás első forráskiadványa 1730-ban je­lent meg. Patonai István l?fW-ban negyvenegy kötet­ben publikálta anyaggyűjté­sének eredményeit. Rumy Karoly szembefordult a je­zsuita szemlélet aulikus —a becsi udvar konzervatív po­litikáját támogató — vonat­kozásaival. Kovachich György pedig az országgyűlés emlé­keit'adta ki. Jelentkezik a forráskritika is. A század­forduló dokumentumai alap­ján Bonfini, Istvánífy for­rásmunkáit kezdik kritikus szemmel vizsgálni; • ezeket megjegyzésekkel látják el, egybevetik az eredetit a má­solattal stb. Ennek az európai színvo­nalú iskolának később nem volt folytatása, az utódok­nál hanyatlás jelei mutat­koztak: nem tudtak intéz­ményt létrehozni. A polgári irányzat romantikus mesék­ben jelentkezett, Horváth István es Fehér György hi­báktól hemzsegő „forrás­munkákat'’ tesz közzé. A for- ráskiadvanyozá* történetén végigvonul a nemességcent- rikusság; a parasztságról, polgárságról szó sem esik. Majláth János hamisító „forrásművét” külhonban sajnos még ma is használ­ják ... A szabadságharc után viszont megélénkült a kuta­tás és a kiadás: egyfajta po­litizálás! lehetőség a múlt- kutatás. Ezt a korszakot Sza­lag László és Horváth Mi­hály neve fémjelzi. Szilagyi Sándor megindítja — sajnos rövid életű — sorozatát a magyar nép községi és ma­gánéletére vonatkozó forrás- kutatásáról. A forráskiadás a Magyar Tudományos Aka­démia feladata lesz. 1855- ben a Történeti Bizottságot hozzák létre. 1856-ban meg­indul a Magyar Történelmi Tár, 1857-ben pedig — száz­hetven kötet jelent meg — egy sorozat a magyar nép történetéről. Am a színvonal Szekcióülésekkel folytatódott Tanácskoztak a levéltárosok is elmaradt a várttól, az anyag­feldolgozás pedig lezárult 1711-gyel. A forráskiadvá­nyozást az esetlegesség jel­lemző az Akadémia egyre kevésbé gazdája az ügynek... A szakértelemmel felvér­tezett, kritikai szemléletű új nemzedék az 1867-ben meg­alakult Magyar Történelmi Társulat mögött sorakozott föl, és 1885-ben döntött a forráskiadványok . szabályo­zásáról. Ettől kezdve — bár igazi áttörés 1920-ban követ­kezett be — mintaszerű munkák láttak napvilágot. 1921-bep átfogó forráskiadá­st szabályzatot hoztak létre. A Társulat működésében ha­nyatlás 1930 után követke­zett be.. Benüa Kálmán előadásá­ban beszélt az 1945 utáni helyzetről is: alkalom nyí­lott a hiányok megszünteté­sére, a parasztság, illetve a munkásosztály történeté­nek publikálására, forráski­adványokkal. Majd — kam­pányfeladatként — néhány témakörben szinte kontroll nélkül jelenhettek meg mun­kák; a történetiség saját szempontjai elsikkadtak. Az Országos Levéltár lassan magára maradt a kiadvá­nyozással. noha vidéken ép­pen ekkor — s ismét kont­roll nélkül —- gomba módra kezdtek megszapor odni a ki­adott müvek. A forráski­adás egységesítése égetáen aktuális■ feladattá vált! A témakörben érdekes, egyes részterületek kutató- tevékenységet illetően fontos korreferátumok hangzottak el Trócsányi Zsolttól, Korok­nál Ákostól, Dán Pétertől stb. Az egyházi levéltárakról tieke Margit, Kormos László, Landesmann György es Vétő Béla adott tájékoztatást a szekcióülés résztvevőinek. Poprádu Géza vezetésével szekcióülést tartottak a mű­szaki könyvtárosok, Vály Gábor elnökletével pedig a társadalomtudományi könyv­tárosok; összeültek a gyer­mek- é* ifjúsági szekciótag­jai Ralogh Ferencné irányí­tásával, Skaliczky József né vezetésével a zenei könyvtá­rosok is. A módszertani, háí lozati munkáról Szita Fe­renc vezetésével, tunácskoz- • tak tegnap, az audio-vizualis bizottság dr. Tóth Dezső el­nökletével ült össze A ple­náris ülést a Killián György Ifjúsági e« Üttörö Művelő­dési Központban tartották. Este a vendegek megtekin­tettek Harold Pintér A me­legház című drámáját a Csi- kjr Gergely Színházban. Ma a megyével ismerkednek, és hajókirándulással er veget a program. I. L. Munkaértekezlet a MÁV nevelőotthonban Kékkútati a Fő útra 55. szám alatt áll Veszprém megye legújabb tájháza. A XIX. században épült füstösházat, amely agyagba rakott költői épült, az elmúlt hetekben állították helyre. A fiislösház nevét azért kapta, meri a ház kémény nélkül készült es a konyhából a padlástérbe távozott a füst Nyolc év után most újrj Kaposvár látta vendégül a MÁV nevelőotthonok nyári munkaértekezletének részt­vevőit. A tegnap kezdődött kétnapos tanácskozás témája az. 1980—-8 i-es tanévben vég­zett munka értékelése, az eredmények és a következő tanév neveié i feladatainak ismertetése. A 21. értekez­letre az ország hat MÁV nevelőotthonának több mint nyolcvan nevelője jolt el. A megnyitót dr. Kuru^sai Lász­ló. a KPiVl szakos/lalyveze­tő-helyettese tartotta. Részt vett a tanácskozáson dr. Horváth Sándor,. a megvei pártbizottság osztályvezetője is. — A tanév fő nevelést fel­adatai között szerepelt a ne­velőotthoni és mozgalmi kö­zössegek fejlesztése, a tanu­lók önkormányzatának erő­sítése' a világnézeti, erköl­csi, közéleti nevelés. M’md- annyiunk előtt ismert, hogy a nevelőotthoni nevelés fo­lyamatáért a pedagógus kö­zösség - a "felelős. Ahhoz, hogy a nevelő megfelelően irányíthassa a közösseget, is­mernie kell a tanulók sze­repét a közösségben. Az elmúlt évben hatvan gyermeket vettek lel, ezek kétharmad része a rossz szociális háttér mellett a gyenge tanulmányi ered­mény miatt került altalános iskolai nevelőotthonba. Az év vegére javult tanulmányi eredményük, az első osz­tályban bukottak száma pél­dául tíz százalékkal csök­kent. Ám a helyzet nem mindenhol ilyen jó. Míg a békéscsabai első osztályos középiskolasok közül nem bukott meg senki, addig Sze­geden hatvankét tanulóból tizenöten. A tantárgyak kö­zül a legalacsonyabb átlagot magyar nyelv és irodalom­ból. matematikából, fiziká­ból kémiából és orosz nyelv­ből érték el. Az általános is­kolás otthonok közül csak a kaposváriaknak sikerült magyar nyelv és irodalom­ból közepes tőié emelkedni. A tanév első felében meg­tartott igazgatói értekezlet egyik fő témája a kommu­nikációs nevelés. Ennek oka az volt, hogy az ellenőrzések alkalmával kedvezőtlen ta­pasztalatokat szereztek a szakemberek: a növendé­keknek elég fejletlen a kom­munikációs képessége A szó­beli kifejezőképesség fejlesz­tésében kiváló eredményt ért el Csoboz Imréne, ka­posvári alsótagozatos peda­gógus. A gyermekekben ér­zelmi ráhatással igyekezett felkelteni az olvasás iránti igényt, s törekedett sikerél­ményhez juttatni a gyengébb képességű tanulókat is Az osztály tanulmányi átlaga négyes lelt. A beszámoló kitért a gyer­mekek fizikai munkára ne-' velésére. melynek eredmé­nyét számszerű adatokkal bizonyították. Jelentős köz­hasznú társadalmi munkát végeztek az ország hat MÁV nevelőotthonának diákjai. Az intézmények kö/.üL a szegedi vezet mintegy huszonhétezer órával, növendékenként azonban Bodrogolaszi telje­sített a legtöbbet. Jelenrós kulturális élet íolyik a ne­velőotthonokban. Elég csak a kaposvári kórusra gondol­ni. melyet megyénkben jól ismernek. A nevelők munkáját alap­vetően meghatározza a nö­vendékek összetétele. Sajná­latos. hogy mindössze 56 százalékuk él rendezett csa­ládi körülmények között. A veszélyeztetett környezetből jött gyerekeknek tehát nem második otthont, hanem ma­gát az otthont, a családot helyettesítő közösséget kell megteremteni. Emelkedett az idült alkoholista szülők szá­ma, s így nő a személyisé­gében sérült, nehezen ne­velhető, érzelemszegény gyermekeké is. Ez fokozott figyelmet követel a neve­lőktől. A növendékek egy- hurmad része elvált szülpk gyermeke. A pedagógusok jól ismerik azt a hatást, a megrázkódtatást, melyet a .válás vált ki a gyerekből. Az otthonok egy részében az. iskolások mellett óvodás korú gyermekekkel is fog­lalkoznak. így a nevelő-ok­tató munkán belül hang­súlyt kapott az iskolára való felkészítés. az anyanyelvi nevelés, a'gyermek szókin­csének gyarapítása, a be­szédhibások kiszűrése, s a hibák javítása. Ez a tevé­kenység mindkét otthonban — Kaposváron és Kőszegen — eredményes volt. A tanácskozás első napja sokféle kérdés felvetésére adott alkalmat. A délután a pihenésé volt. Kaposvárral es Szennával ismerkedtek a vendégek. Nagy érdeiilödés- sel várták a mai programot' melyben dr. Veczkó József docens tart előadást a peda­gógus gyermekismeretéről végzett vizsgálatok eredmé­nyeiről. I. E. Évadnyitó társulati ülés Mától már próbák A huszonhatodik szezonját kezdte meg tegnap délelőtt 11 órakor ünnepi társulati üléssel a kaposvári Csiky Gergely- Színház Az új ta­gokat — köztük Aseher Ta­más rendezőt, Saád Katalint és távollétében Szűcs Ildikót — Babarczy László igazgató mutatta be. Bevezető beszédében Ba- barczy László utalt arra, hogy a színházi viták íel- újulásának időszakát éljük; a viták ideológiai—muvé- szetpolitikai jellegűek. Mint az igazgató elmondta, ezek­kel kapcsolatban a színház­nak feladata van. Jobban át kell gondolni, meg kell fo­galmazni az alapvető célo­kat. Babarczy László ezt tette értekezés-értékű beve­zetőjében. Annak a színházi mozgalomnak a gyökereit kereste s találta meg. amely körülbelül tíz éve indult el, s egyik letéteményesévé a Csiky Gergely Színház vált. Két hét „szabadság Gyöngyivel először nyári munkát vállaló fiatalok között találkoztam az egyik kapos­vári üzemben. Szomorú-tekin­tetével, szótlanságával úgy hatott a viháncoló, fiúkkal kacérkodó diáklányok mellett, mint egy szárnyászegett, be­teg kismadár. Amikor be­szélgetni akartam elhárította: — Nem vagyok diák. Itt dolgozom. Kísérőmtől tudtam meg, hogy a tizenhat éves kislány állami gondozott. Néhány napja került ide a toponári intézetből. Ez az első munka­helye. Albérletben lakik kint a városban egy családnak Félrehívtuk Gyöngyit, s meg­kérdeztem, hogy egy másik alkalommal beszélgetne-e ve­lem? Beleegyezett. Egy héttel később az üzem vezetőnője sajnálkozva foga­dott: — Ha azt a kislányt keresi, hiába jött. Már nincs nálunk. — Három napja színét sem láttuk. Egyszerűen nem jött be dolgozni. — Hol találhatnám meg? — Nem tudom. Csak né­hány napja jöttem vissza sza­badságról. — Mit tudnak itt róla? — Elég keveset. Amikor a partfogója idehozta, megesett rajta a szívem. Volt már ná­lunk intézeti lány, de azzal is így jártam. Néhány napig rendesen bejárt dolgozni, az­tán egyezerre c*ak eitúnL Pedig ezért a kislányért még szabálytalanságot is elkövet­tem : nem lett volna szabad teljes munkaidőre felvennem, hiszen még nem töltötte be a tizennyolcadik évét. Mond­tam a munkatársaimnak, hogy en tartom érte a hátamat, hi­szen olyan egyedül van sze­gény, és biztosan kell neki a pénz... — Most mi a szándéka? — Ha egy-két napon belül nem jelentkezik, nem veszem vissza. A bérét a munkaköny­vével együtt elküldjük az in­tézetnek, hiszen még hozzá­juk tartozik ... Azt javaslom, kérdezze meg a közvetlen munkatársait, ők talán töb­bet tudnak róla! A művezető: — Csendes kislány volt, rendesen dolgozott. Tfem so­kat beszélt magáról. Annyit elmondott, hogy előzőleg az édesapjával és a mostohaany­jával élt egy másik megyében. E>e volt ott egy nagyobb lány is, az asszonyé, es Gyöngyi úgy érezte, mellőzik. Eljött az édesanyjához Somogyba, itt viszont a mostohaapja nem úgy közeledett hozzá, ahogy egy. apának kellene a lányá­hoz. Ugye érti, mire célzok. A munkatársnő: — Műszak után együtt, mentünk hazafelé, mert en is arrafelé lakom. Kérte, hogy este velem jöhessen, mert ál­lítólag * fiuk ki akarnak kez­deni vele. Egyszer-kétszer láttam is, hogy variak itt a bejarat előtt, de nem ment el velük. Pontosan nem tu­dom, hogy hol lakik, de me­sélt valami sárga kerítésről. Azt mondta, hogy az anyja elszedi a pénzét, csak egy szá­zast hagyott nála. Panaszko­dott, hogy egy hete nem evett főtt ételt. Itt adtunk ne­ki, ami éppen volt. Mi lesz ezzel a .lánnyal?! Itt hagyta a pulóverét is, azért se jött be. A sárga kerítése« ház. A szállásadónő párnákat szel­lőztet a napon: — Ma reggel visszavitték őket az intézetbe. Gyöngyi rendes lány volt, *a barátnője vitte a bajba. Mondtam is ne­ki: kislányom, miért kérted, hogy őt helyezzék ide melléd .lakótársnak? Azt felelte: azért, mert ő a legjobb ba­rátnője. Alig, hogy idejött az a másik lány, elkezdtek kima­"í'adozni. Volt éjszaka, hogy nem aludtak itthon. Pe mond­ja: mit tehetek én? Nem őriz­hetem őket állandóan! — Meddig laktak itt? — Két hétig se .-. . Szerző­désem van az intézettel, de ezután már meggondolom, hogy befogadjak-e még egy­szer ilyen lányokat. — A többiek is csavarog­tak? ­— Volt köztük rendes is. Elhelyezkedett, szakmát ta­nult, takarékoskodik. Meg most is meglátogat néha. De többségük visszakerül az in­tézetbe, nem tud megállni a maga lábán. A toponári Gyermek- és If­júságvédő Intézetben először azt mondják, hogy Gyöngyi kint él a városban, és dolgo­zik. Végül valakinek eszébe jut, hogy megnézik az elkülö­nítőben. Kopogtatunk. Belül­ről megzörren a kulcs a zár-* ban. Gyöngyi ölbetett kézzel ül egy pádon.. Alig lehet ki­húzni belőle egy-két szót — Miért került ide? A gondozónő segít: — Akik megszöktek, azokat ide hozzuk. Itt kell tölteniük néhány napol, amíg megvizs­gálják őket. — En nem szöktem meg — szól közbe Gyöngyi. — Miért nem járt be a munkahelyére? — Úgyis csak ideiglenesen lettem volna ott. Egy másik gyárban megígérték, hogy egy hónap múlva felvesznek ál­landónak. — Gondolja, hogy jó aján­lólevél lesz a „kilépett” be­jegyzés a munkakönyvében? Vállrándítás a válasz. — Azt mondjak, kimaradt éjszakánként. — Csak egyszer. Az anyám­hoz utaztam, dolgom volt ve­le. — Most mi lesz magaval? — Nem tudom. Egy biztos: apamékhoz haza nem me­gyek ... Az elkülönítő ajtaja bezárul mögötte. A két hét „szabad­ság” letelt. lawdvar iáméi A folyamat — mondtá az igazgató — 1945-ben kezdő­dött, hiszen korábban csak nagy egyéniségekről, nagy művészekről — Hevesi Sán­dor, Paulay Ede stb. — le­hetett beszélni, akiknek kí­sérletei elsikkadtak, az avantgardista törekvések ku­darcba fulladtak, mert a társadalmi feltételek az ol­csó szórakoztatás felé vittek a színházi eletet. Gellért Endrével, Major Tamással, Várkonyi Zoltánnal új kor­szak kezdődött: a hiteles áb­rázolás nagyszerű korszaka. A hatvanas évek elején Ka­zimir Károly Körszínházá­val, Adóm Ottó Madách Színház-beli tevékenységé­vel stb. ismét ezen az úton lépett .előre a magyar szín­ház. Ám a törekvés nem volt hosszú életű A hetve­nes években néhány társu­latnál — köztük a kapos­várinál — vállalták a szín­házi élet megűjilásanan nagy kísérletét. S ez folyta­tódik majd az új évadban is. Dr'. Balassa Tibor, a So­mogy megyei Tanács kultu­rális elnökhelyettese a parl- és állami vezeles nevűben köszöntötte a társulatot. Si­keresnek értékelté a nyári bogiári szereplést, maid utalt az igazgató egyik nem régi — Film, Színház, Mu­zsika-beli — nyilatkozatára, melyben Babarczy László olyan színházat vázolt lel, amely a világot mutatja meg, annak rejtett zugait is. A való élet tényszerű be­mutatása nagy művészi fel­adat — szögezte le dr. Ba­lassa Tibor —; olyan abla­kot nyitni, mely a gondokra, de az eredményekre, illetve arra az útra tárul, melyen továbbhaladnunk érdemes. Találja meg e korszerű szín­ház a tartós, szoros kapcso­latot közönségével, mert hatni így tud legeredménye­sebben. Legyen elkötelezett, nyújtson művészi élményt, a nézőt megtisztítva jobbra — többre buzdítsa. A társulat titkos szava­zással döntött a Komor Ist- ván-emlékgyúrű idei tulaj­donosáról: kiváló művészi teljesítményeiert Spindler Béla színművésznek ílelte azt. Ma megkezdődnek Turge- nyev "Egy hónap falun és Lehár A víg özvegyének probat. I,. L. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom