Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-25 / 198. szám
Egy igazi szabadnap Az ötnapos munkahét tapasztalatai Nemsokára elmúlik a második hónap is, amelyet a kaposvári fonoda dolgozói az ötnapos munkarendben dolgoztak le. A rövidített munkahét bevezetésének tapasztalatairól érdeklődtünk Bayer Nándor igazgatótól. — A bevezetést követően nem volt semmi különösebb nehézségünk. A dolgozók annyira megszokták az ötnapos munkahetet, hogy szinte már nem is beszédtéma közöttük. Sem a termelésben vagy az adminisztrációban — például a bérszámfejtésben — sem a külső kapcsolatokban nem okozott fennakadást az új rendszer. — A nem műszakban dolgozók közül i mindenkinek megfelelő a megváltozott munkaidőkezdés? — A közlekedéssel nincs semmi gondunk — mondta az igazgató. — Csupán tíz dolgozónak kellett felmentést adni a jelenlegi munkaidőkezdés alól, mivel ők nem tutinak idejében beérni Kaposvárra. A fél nyolcas munkaidőkezdetre a dombóvári, a magyaratádi és a somogysárdi vonalról nem tudnak bejönni a dolgozók. Így ez a tíz ember negyed órával később kezdi a munkát a többieknél. De mind a helyközi, mind a helyi menetrend jól illeszkedik a mostani munkarendünkhöz. Nem tudjuk ugyan számszerűen kimutatni, de úgy érezzük, hogy az ötnapos munkahét bevezetése mérsékelte a kilépések számát, s az ilyen szándékot is csökkentette. A legjobban a bölcsődei *és az óvodai elhelyezés miatt aggódtam. De itt sem volt gond, szombaton mindenki otthon tartotta a gyerekeket. Most hetente két napra szinte kiürül a gyár, csak az őrszemélyzet és a porta ügyel a rendre. — S akik nem szombaton kapják meg a heti második pihenőnapot? — A szállítási ügyeleti szolgálat dolgozói, az őrök, portások, s télen a hőkö?- pont munkásai, mintegy harmincán érintettek ebben a kérdésben. Ök korábban is tíz nap után kaptak két szabadnapot, amely nem feltétlenül esett szombatra vagy vasárnapra. Munkaidő-beosztásuk a régihez lesz hasonló, úgy, hogy a szabadnapok között kevesebb lesz a szolgálatban eltöltött napok száma, s egyszer egy hónapban két szabadnapot szombat-vasárnapra esően kapnak meg. A szállítási részleg és a hőközpont dolgozói pedig havonta kétszer kapják a hét végén a szabadnapokat. Az alkalmazottaknak is ér annyit a havi két újabb szabad szombat, hogy szívesen dolgoznak a hét többi napján 20—30 perccel többet. — Hozott-e újat az ötnapos munkahét bevezetése a munkásellátási feladatokban? — A leányotthonban eddig a" szombat és vasárnap is biztosítottuk az étkezést. Mostantól vasárnap mindenkinek, aki marad hét végére, magának kell gondoskodnia az étkezésről. Erre egj’ébként minden feltétel adott, hiszen van konyha, lehet főzni. Az ötnapos munkahét bevezetése tehát nem okozott zökkenőket sem a termelésben, sem a dolgozók alkalmazkodásában. Másfél hónap nem olyan hosszú idő, hogy ne lehetne összevetni a korábbi heti életritmust az újjal. Erről kérdeztem Tormási Jánosnét a gyűrűsfonóból, s Kovács lstvánnét az előfonóból. — Tormási Jánosné: —Két gyermekem van. Az egyik már dolgozik, de a másik még iskolás, s eddig mindig hozzá kellett igazodnunk, ha menni akartunk valahová. Most minden hét végén együtt vagyunk. Kovács Istvánná: — Az én fiam az 503-as ipari szakmunkásképzőbe jár, s eddig a délutános héten egyáltalán nem, az éjszakás héten pedig csak ritkán találkoztunk. A szabad szombat belépésével van időm ahhoz, hogy foglalkozzam a gyerekkel. Ez sokat jelent tizenöt éves fiamnak; látom, hogy tanul. Tormási Jánosné: — Van egy nap, amikor el lehet kapni a gyereket. A műszakba járók gyerekei nagyon megérzik ezt. Régen a délelőttös héten pénteken be kellett vásárolni, mert szombaton már nem volt rá idő. Kovács Istvánná: — Meg fáradtak is voltunk. Most nem kell kapkodni, a nagymosást, takarítást nyugodtan el lehet tenni szombatra. Akkor aztán lehet dolgozni orrvérzésig, s vasárnap az ember igazán pihen. Cs. L. Háromezer Szellő a Napsugárból Készül az őszre a csurgói szövetkezet Nyáron a Szellő volt a ,.Sláger” a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet termékei közül. E fantázianév a kajakosdzseki könnyűségére utal, melyből szállítottak már a Triálnak, több nagykereskedelmi vállalatnak és sportegyesületnek. Idén már háromezer darab Szellőt készítettek — nyolcféle színben —, s még most sem állították le a gyártását. A szövetkezetben azonban már az őszi—téli' hónapokra készülnek. A téli sportokhoz alkalmas öltözetekhez nemcsak anorák, hanem nadrág, mellény, overall is tartozik. Újdonság a hosszú, steppelt síkabát. Belföldre több mint hatezer síruhát gyártanak ebben az évben, elsősorban gyermekméretben, s mintegy ötvenezret — bérmunkában — tőkés exportra. Gondolt a szövetkezet azokra a lányokra, asszonyokra is, akik nem szeretik, ha ruhájuk sokszor „visszaköszön” az utcán. A Franciaországban vásárolt egy vagonnyi gyapjúszövetből hatezer női kabát készül, melynek gyártását hamarosan megkezdik. Őszre már az üzletekben lesznek a kis szériás, színben, mintában, anyagában változatos téli holmik. A férfiakat elegáns öltönyökkel örvendezteti meg a szövetkezet. Az öltözetekhez az alapanyagot, a szükséges tartozékokat a Napsugár Jugoszláviába szállítja, ahol a partner vállalat a varrást végzi el. A munka ellenértékeként déli szomszédunk magyar bélésanyagot kap. A kész öltönyöket októbertől a FÉR forgalmazza hazánkban. Az együttműködéssel a csurgói szövetkezetnél jelentős kapacitás szabadul fel. így van lehetőség arra, hogy NSZK-megrendelésre százötvenezer téliesített fér; fiballon gyártását kezdjék el. Az új beruházásokkal egyidoben női és bakfis művelúr kabátot is készítenek. Október végéig tizenkétezer darab készül el belőle. Műbőr kabátot — a szövetkezet által szállított alapanyagból — ugyancsak Jugoszláviában varrnak A keresett termékből ez évben ötezer készül. Szép öregség Tarka virágoktól diszlő, szépen gondozott kert fogad So- mogycsicsóban a Rákóczi út 71. szám alatt. A házból főtt paradicsom édes, kellemes illata árad, amit még a szakadó eső sem tud elnyomni. Itt él egyedül, magányosan — férje 1956-ban meghalt — a nyugdíjas Kösz Lajosáé. —- Egyedül élek, de nem magányosan... Fiam, Jenő, Csurgón lakik, s három gyermeke, unokáim — Jenő, Tünde, Csaba — szinte az egész nyarat nálam, velem töltötték ... Azután a napokban volt itt a másik fiam, Lajos — rendőrtiszt Siófokon — a feleségével meg a negyedik unokámmal, Ágikával... Nézze csak, milyen szép ajándékokat hozott a kislány a Szovjetunióból, ahol egy hónapot töltött, azt hiszem, olyan nyelvi-táborban volt... S máris szedi elő a doboz orosz teát, mutatja a falon függő, népi motívumokkal díszített kanalat, a. virágtartó kosárfélét. Ágika saját maga készítette ezt . — fonálból, hogy a nagyit megajándékozhassa. — Ha a gyerekek, az unokák nem jöhetnek, akkor betérnek a szomszédok, ismerősök; váltunk néhány szót, beszélgetünk erről-arról. Olvasni is szeretek, több napi- és képeslap jár. No, persze, most nem érek rá, mert paradicsomot teszek el, lesz vagy negyven üveggel... Adok belőle a csurgói fiamnak, a siófokinak nem kell, mert ők kertbarátok, megtermelik, ami szükséges. Lefoglal a \;irágok gondozása, azután burgonyát, babot, zöldséget termelek, néhány éve még szerződésre adtam uborkát, a lábaim azonban már nem bírják. Van kevés aprójószágom is, akad tehát mit tennem... Ősz hajú, kedves arcú asszony Kosz néni. Bözsi néninek tisztelik a faluban a fiatalabbak és a vele egykoruak. A jó ismerősök pedig csak „Te, Bo- zsi”-ként szólítják. Tisztelik és becsülik őt, s ezt nem csupán a korával — éppén hatvanhat esztendős —, hanem fiatalos szorgalmával, igyekezetével, a közéletből való részvállalásával érdemelte ki. A csicsóiak a tanácsok alakulásakor elnökhelyettesnek, majd egy évvel később tanácselnöknek választották meg. S ezt a tisztséget töltötte be egészen addig, amíg a községet nem csatolták köz- igazgatási szempontból Csurgóhoz. Ezt követően — sőt a nyugdíjazása után is —, ellátta a kirendeltség-vezetői tisztséget. Ennek most már több mint másfél évtizede. Harminc esztendővel ezelőtt került a kommunisták soraiba. Előtte egy esztendőn át tagjelölt volt. Most pedig a Zrínyi Tsz pártszervezetében pártcsoport-bizalmiként igyekszik hasznosítani magát. — Nem sok a dolgom, mert a fiatalabbak eljárnak, mindössze ketten vagyunk nyugdíjasok. Kívülem Szabó János, aki tsz-nyugdíjas. A többiek másutt vesznek részt a párt-> munkában. Igaz, a nagyközségi tanácstól is megkértek, hogy segítsek az állatkísérő lapok kiállításában, ha valaki vesz vagy elad, mert én ismerem jól ezt a munkát, meg a gazdákat is, tudom, mit kell tenni. Megcsinálom, futja az időmből... S még nagyon sok mindent csinál. Beszélget az emberekkel, s a saját háza előtti útszakasz gondozásával, a szép virágos kerttel ösztönzi őket a falu szépítésére, a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalomban való eredményes részvételre. Időnként bemegy a tsz, a nagyközség pártszervezetéhez taggyűlésekre, bizalmi értekezletekre. Aztán otthon elmondja az információkat a községében élő kommunistáknak. Bözsi néni valamikor szülőfalujában, Somogyudvarhe- lyen cselédeskedett. Lassan fél évszázada lesz, hogy idejött Somogycsicsóba férjhez. Itt lett kommunista, a falu vezetője, s éveken át tevékenykedett az itt élőkért, előrelépésükért. Ezt megelőzően is közös sorsot vállalt velük, amikor férjével elsőként lépett be és dolgozott növény- termelőként az akkori csicsói Béke Termelőszövetkezetben. Egyszerű asszony volt és maradt. Szépen, közmegbecsülésben telnek napjai. Élete munkásságával, a másokért való szüntelen fáradozásban érdemelte ki ezt Rratai Lásató Szeminárium nyugdíjasoknak összetalálkoztam a múltkor az egyik nyugdíjas ismerősömmel. Annak idején nagyon tevékeny ember volt az üzemben, minden gyűlésen, rendezvényen ott láttam. Amikor búcsút mondott a gyárnak, még - akkor is érdeklődött a gazdasági eredmények iránt, meghallgatta munkatársait, ha a gondokat sorolták. Továbbra sem húzódott vissza, gyakran hozzászólt a párttaggyűlésen. Teltek-múltak az évek, s lassan kihunyt belőle ez az izzás. Sokan megkérdezték, hogy miért, s ő mindig őszintén válaszolt, sőt nemegyszer — megelőzve a kérdést — maga hoza-, kodott elő vele: nagyot változott az élet, megfelelő friss ismeretek nélkül nehéz eligazodni a gazdaságpolitikai, társadalmi kérdésekben. S mintegy summázva. a helyzetét, megjegyezte: azért nekünk sem ártana lépést tartani a fejlődéssel... Jó lenne, ha egy kicsit nagyobb gondot fordítanának a politikai képzésünkre a gyári alapszervezetben. Persze megérti, hogy elsősorban a saját dolgozóik nevelése a legfontosabb. ’ Azt hiszem, hogy nagyon sok tapasztalt párttag gondja hasonló. Még mindig az egykori vállalatuk pártszervezetében tevékenykednek. Egyrészt nagyon kötődnek a gyárhoz, másrészt — mint például Kaposváron — még mindig kevés a körzeti alapszervezet ahhoz, hogy oda átjelentkezhessenek. Éppen ezért hallottam nagy örömmel a Kaposvári Cukorgyárban, hogy új módszerként egy órával—másféllel előbb hívják meg a nyugdíjas párttagokat a taggyűlésre. S ezt az időt kihasználva fontos politikai kérdésekben tájékoztatják őket. A cukorgyár négy KOMMENTÁRUNK j alapszervezetében harminchét nyugdíjast tartanak nyilván. Természetesen ók aszerint vesznek részt a párt- életben, hogy milyen az egészségi állapotuk. Aki tud, áz mindig szívesen tesz eleget a meghívásnak. A gyár pártvezetőségének titkára elmondta, hogy az ötletet egy „vita” adta. A nyugdíjasok közül néhányan — ez ellenpéldája a cikk elején felhozottaknak — már nem tartják fontosnak a politikai oktatásban való részvételt. A vezetőségek ezt nem hagyták annyiban. A szervezeti szabályzatra hivatkozva kijelentették, hogy minden kommunista kötelessége a politikai képzés, ismereteik növelése. Az önkéntesség csak a tanfolyam formájára vonatkozik. Szerencsére a nyugdíjasok között is azok voltak többségben, akik igényelték a szemináriumokat. Így bevált a kísérlet, s ősztől folytatják a • nyugdíjasok összevont pártoktatását a cukorgyárban. A tapasztalatok azt mn- tatják, hogy az egyórás foglalkozások nagyon hasznosak, az ott elhangzottak növelik a nyugdíjasok biztonságérzetét. S így má,r a taggyűlésen sem „kapkodják a fejüket”, hogy ugyan miről beszélnek a munkatársaik. A gazdaságpolitikai ismeretek birtokában megjött a bátorságuk, s néhányan még a vitába is bekapcsolódtak. Érdemes átvenni ezt a plódszert máshol is. Már az jó, ha ezáltal sikerül javítani a köztiszteletben álló egykori munkásók, vezetők közérzetét. , L. G. Óránként egy hektárnyi cukorrépát takarít be A szekszárdi Mezőgép Vállalat gépújdonságát, az öujávó cukorrépa-betakarító gépet a napokban működés közben ismerhették meg a Szakemberek. Az új gép óránként Hegyhát kilométeres sebességgel haladva csaknem egy hektáron végez a munkával, és különféle adapterekkel fölszerelve más mezőgazdasági munkára is alkalmas (MTI-fotó — Fehérváxy Ferenc felv. — KS) Hazai alumínium import réz helyett Eddig kizárólag vas es réz felhasználásával készítették az Egyesült Izzóban az égőfejeket, ezentúl — igaz, még csak kísérletképpen — hasznosítják az alumíniumot is. Külföldön már jó néhány lámpagyár áttért a sokkal olcsóbb alumínium felhasználására, itthon azonban — bár alumínium van bőven —, mostanáig váratott magára az új eljárás és technológia kialakítása, alkalmazása. A Székesfehérvári Könnyűfémművel kötött megállapodás szerint az Egyesült Izzó folyamatosan kap a tungsram lámpagyártásához jó minőségű, magnéziumötvözetű alumíniumlemezt. A fehérváriaknak sikerült olyan nagy- szilárdságú ötvözetet kikísérletezniük, amely mindenben megfelel a szigorú előírásoknak. Ez év első felében az Egyesült Izzó sikeres kísérleteket folytatott az alumínium lámpafejekkel, amelyek kiállták a próbát. Az új izzófej nem lágyult meg, amikor az üveget belefolyatták. Az év végéig már 25 millió lámpa készül ily módon. Az izzósok számítása szerint a hazai alumíniummal rövid idő alatt feleslegessé teszik a drága külföldi sárgarezet. Nem kevésről, legalább évi háromszázezer tonna rézről van szó. S ami nem kevésbé lényeges: a Tungsram-iz- zók minősége nem lesz rosz- szabb as alumínium lámpafejekkel.
