Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-24 / 197. szám

KEVESEBB IS ELÉG Kongresszusok előtt A nélkül, hogy naponként gondolnánk az ener­giaválságra egyre ta­karékosabban gazdálkodunk a különféle energiahordozók­kal. Az ok nyilvánvaló: a nö­vekvő energiaárak. Ennek ha­tására a lakosság, fogyasztá­sában új szemlélet alakult ki. Ennek jelei: mintha a koráb­binál nagyobb lenne a keres­let az energiatakarékos ké­szülékek iránt. Egyre többen keresik a jó hőszigetelő épí­tőanyagokat, a nyílászáró szerkezeteket. Jelentősen nőtt az ablakszigetelő szala­gok forgalma is. A használt gépkocsik piacán pedig a „mennyit fogyaszt” egyre fontosabb kérdésnek számít. Lakásonként — folyó ára­ztat számítva — évente 6000— 10 000 forintot költünk ener­giára (nem számítva a ben­zinköltséget). Ez az energia- költség sajnos egyre nagyobb lesz, minden érv tehát a ta­karékosság mellett szól. A jö­vőben épülő lakások már jobb hőszigeteléssel készül­nek, ennek révén évente több mint ezer. forintnyi költséget lehet megtakarítani. S aki még nem jött volna rá: az olajkályhák és a hozzá tartozó kémények karbantartásának, a készülékek beszabályozá­sának kézzelfogható eredmé­nye van. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztás 15—20 százalék­kal csökkenthető. (A karban­tartó hálózat fejlesztésire a VI. ötéves tervben 400 millió forintot költenek.) Minden lakosnak érdeke te­hát, hogy több figyelmet for­dítson háztartásának energia­fogyasztására. Ezért hasznos lehet az alábbi néhány jó ta­nács: Egy teljesen tranzisztori­zált televízió évente 400—500 kWn-val kevesebb energiát fogyaszt, mint a csöves ké­szülék, aminek eredménye­ként vidéken évente 800— 1000 forinttal kisebb a vil­lanyszámla. A különféle hű­tőszekrények napi energia­felhasználása 0,8 és 2,5 kWh között változhat. Nem mind­egy tehát, hogy vásárláskor milyen hűtőszekrény mellett döntünk, lehet, hogy a drá­gább olcsóbb! Akárcsak azok az automata mosógépek, me­lyek „hagyományos” elődjeik­nél ugyan ezer forinttal drá­gábbak, ám energiatakarékos programjaik miatt ez a befek­tetés pár év alatt megtérül. A lakosság energiafogyasz­tása — bár nem elhanyagol­ható — mégis csak egy része az ország összes energiafel­használásának. Az energia- gazdálkodásnak —, ami egyet jelent az ésszerű felhasználás­sal —, tehát rendkívül tág tere van. Ezt fogalmazza meg az elkövetkezendő öt évre szóló energiagazdálkodási program. S hogy miért volt erre szükség egyáltalán? Néz­zünk egy pillanatra a közel­múltba ! 1973 és 1980 között a világ­piacon a szén ára mintegy négyszeresére, a koksz és az urán ára ötszörösére, a kőolaj ára pedig tízszeresére emel­kedett. Az energiahordozók árnövekedése részint azt eredményezte, hogy az im­portőr országok fizetési mér­Térvén felül vállalták Vasúti sínből tároló A kukoricatároló vázszerkezete Jó kukoricatermésre szá­mítanak az idén megyénk­ben. A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben az okozott gondot, hogy hol tá­rolják majd a várható nagy termést. Ezen segítettek a csokonyavisoptai gépjavító társulás szocialista brigád­jai. Vállalták: vasúti sínek­ből terven felül készítenek tárolót. — Különösen a lakatos­üzem Ságvári Endre brigád­ja végzett nagy munkát. Mintegy 800 órát dolgoztak, amíg a síneket méretre vág­ták, majd összehegesztették. Most már csak a helyszínre valói szállítás, illetve a föl­állítás van hátra. A termelő- szövetkezetnek ezzel 5500 tonna kukorica tárolását tettük lehetővé — tájékoz­tatott Filipovics Pál, a gép­javító társulás igazgatója. A tárolót Viktorpusztán állítják föl. Fóliával béle­lik, s amikor a kukorica bele­kerül, ugyancsak fóliával ta­karják be. A termelőszövet­kezet lényegesen olcsóbban jutott megfelelő tárolóhoz, mintha hagyományos módon építették volna. A társulás az első félévi tervet teljesítette. Huszon­egy millió forint termelési értéket állított elő az évi negyven millióból. Terven felül készítettek három tíz­köbméteres táptartályt U a Vörös Csillag Tsz sertéskom­binátjához. Évek óta megrendelőjük a székesfehérvári Köfém, oda az idén 16 millió forint ér­tékben készítenek kohászati berendezéseket, fölszerelése­ket A barcsi Unitech Ipari Szövetkezet megrendelésére háromszáz darab, gépkocsira szerelhető hulladékgyűjtő konténert gyártanak ebben az évben. Ugyancsak nekik készítenek szőlőszállító kon­ténert is: az idén .ötven darabot. Több városi és községi ta­nács szerepel a társulás megrendelői között. Nagy­atádra, Barcsra, , Berzencére négyajtós ucai hulladékgyűj­tőket gyártanak, összesen nyolcvanat rendeltek, s negyven már kész. A hulla­dékgyűjtőből többfélét is gyártanak. Az idén például kétszáz darab hatajtósat. Létszám-, illetve munkaerő­gondokkal küzd a társulás autójavító részlege, ennek ellenére az idén elvégzik mintegy ezer gépkocsi javí tását, műszaki vizsgára, ket­tes szemlére való fölkészíté­sét. E részleg évi termelési értéke 12 millió forint. Évek óta végeznek bér­munkát forgácsoló üzemük­ben a Ganz bajai villamos­sági gyárának. Mintegy öt­venféle alkatrészt készítenek fénysorompókhoz, mozdo­nyokhoz 3—3,5 millió forint értékben. A bajaiak igen elégedettek a Csokonyavisontán készülő alkatrészekkel. Megyei szövetkezet! afog/vaüiés Kaposváron lege deficitessé vált, másrészt, sok országban a gazdaság nö­vekedési üteme lelassult vagy visszaesett, s csökkent az életszínvonal. A kőolaj jelenlegi árának fenntartása — ami természe­tesen az exportáló országok­nak busás hasznot hoz —, vagy emelése, (ami az olaj- monopóliumok közös érdeke), elgondolkodtatta az import­őröket. Már csak azért is, mert a prognózisok szerint a kőolaj 1990-ig gazdaságosan nem helyettesíthető, s addig megduplázódhat az ára. Ma­rad tehát az egyetlen megol­dás: takarékoskodni kell az energiával! A jelentős import­ra szoruló országok — hoz­zánk hasonlóan — nehézsé­gekkel terhes évtizednek néznek elébe, s védekezésül új energiastratégiát dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy a szük­ségletek növekedését lassít­ják, a hazai forrásokat foko­zottabban hasznosítják, új el­járásokat, kutatásokat kezde­nek mind az energiaterme1 lésben, mind a felhasználás­ban. Magyarország — talán fe­lesleges is mondani — kény­telen lemondani az új eljárá­sokról, s önellátásra sem rendezkedhetünk be. (2000-re a hazai energiahordozók részaránya legfeljebb 65 szá- , zalék lesz.) A z energiaszükségletek növekedési ütemének csökkentését. alátá­masztja az előttünk álló idő­szak lassúbb gazdasági növe­kedése, a termelési szerkezet kevésbé energiaigényes fej­lesztése és az energiahordozók termelői és fogyasztói ár- ■ emelésének hatására kibonta­kozó takarékosság. A hazai energiagazdálkodá­si program célja, hogy az energiaszükséglet — az el­múlt öt év mintegy 20 száza­lékos növekedésével szemben — legfeljebb 10 százalékkal növekedjen a VI. ötéves terv során. A program szerint a felhasználás 2—3 százaléká­nak megfelelő import ener­giahordozót (kőolajterméket és kokszot) olcsóbb tüzelő­anyagokkal) földgázzal, szén­nel, hulladékokkal, geotermi­kus energiával stb.) kell he­lyettesíteni. A cél az, hogy a kőolaj és kőolajtermékek részaránya csökkenjen. " A takarékosság persze ma­gától nem valósul meg. A vállalatokat, a lakosságot az energia ésszerű felhasználásá­ra kell ösztönözni. A nehéz esztendőket csak így tudjuk átvészelni. Nagy György A soronlevő országos szö­vetkezeti fórumokat előkészí­tő események sorában megha­tározó jelentőségű voit a teg­nap Kaposváron tartott aktí­vaülés, mely a megye külön­féle szövetkezeti ágazataiban dolgozó kommunisták kép­viselőinek adott elemzést a mozgalom somogyi helyzeté­ről és feladatairól. A vitában mód nyílt arra, hogy a külön­féle szövetkezetek képviselői megismertessék egymást terü­letük sajátos gondjaival, s ar­ra is, hogy közös — a kong­resszusok elé tárandó — ál­láspontot alakítsanak ki a mozgalom mai helyzetét és fejlődését meghatározó kér'1 désekben. Az aktívaértekezleten részt vett dr. Czimbaltnos Béla a TOT főtitkára, Bőié Dezső a SZÖVOSZ főosztályvezetője és Fábi András az OKISZ főosz­tályvezetője is. Tóth Károlyiak, a megyei tanács elnökhelyettesének megnyitó szavai után Kovács Béla a megyei pártbizottság titkára tartott vitaindító elő­adást, Bevezetőben arról szólt, hogy megyénkben különösen nagy a szövetkezetek súlya. Nem csupán azért, mert 160 ezres taglétszámuk Somogy lakosságának 44 százalékát adja, de azért is, mert ez az ágazat adja többek közt a me­gye mezőgazdasági termelésé­nek 66 százalékát, kiskereske­delmi forgalmának pedig csaknem felét. • A megyei párt VB az elmúlt időszakban tizenkét alkalom­mal tárgyalta — s folyamato­san figyelemmel kísérte — a szövetkezeti mozgalom vagy az egyes szövetkezeti ágaza­tok megyei helyzetét. Az elmúlt hónapokban — lévén ötéves tervek forduló­ja — dokumentumok sora ér­tékelte öt év szövetkezeti munkáját, s legalább ennyi adott programot a következő évekre. Kovács Béla az ismert tények elemzését új szempon­tokkal tette figyelmet ébresz­tővé, sőt vitára sarkallóvá. A decemberi termelőszövetkeze­ti kongresszus elé kívánkozik. például a kérdés, miért ma­radt el az elmúlt években a jövedelmezőség a termelés nö­vekedésének ütemétől.. Kevés a megnyugtató válaszhoz, hogy a kívánatosnál lassúbb volt a gazdaságok alkalmaz­kodása az új, szigorúbb köve­telményekhez, vagy hogy to­vábbi szerkezetváltáSra van szükség... A VI. ötéves terv kukoricatermeléssel vagy épp sertéstenyésztéssel összefüggő célkitűzéseinek megvalósulá­sa alapvetően attól függ, si­kerül-e fokozni a termelői ér­dekeltséget. Rendkívüli figyelmet keltett az előadásnak a szövetkezeti tagok vagyoni kötődésével foglalkozó része. A mozgalom — s elsősorban a mezőgazda- sági szövetkezetek — további fejlődésének meghatározója, sikerül-e ismét megszilárdíta­ni ezt a ma lazuló kötődést. A földjüket, szerszámukat kö­zösbe vivő egykori gazdák nemzedékéből már csupán ke­veset találhatunk a gazdasá­gokban. Az újabb tagok • jó része már csak hírből ismeri a tulajdonosi érzést. Márpedig a közös érdek és személyes kockázatvállalás olyan hajtó­erő, amelyről a holnap szö­vetkezetei sem mondhatnak le. Támogatni és szorgalmazni kell hát minden olyan kezde­ményezést, amely a tagok sa­ját forrásait is mozgósítja — természetesen megfelelő érde­keltség mellett — a közös cé­lok érdekében. Ez a mód is­mét valódi résztulajdonossá tenné a ma nemegyszer al­kalmazottként gondolkodó ta­got, ugyanakkor lehetőséget nyújt sok — pénzhiány miatt megvalósíthatatlan — hasznos fejlesztésre. A szövetkezetek előtt álló rendkívüli erőfeszítések kü­lönösen fontossá teszik a nyíltságot és az őszinte han­got» A demokratikus fórumok csupán akkor képesek mozgó­sítani, ha munkájukat a for­maságok helyett tartalmi vo­nások jellemzik. Fontos, hogy a különféle kiadott tájékoz­tatók — például közgyűlési beszámolók — közérthetőek legyenek. Kovács Béla vége­zetül utalt a szövetkezeti kongresszusok küldötteinek felelősségére, s a majdan ott elfogadásra kerülő dokumen­tumok jelentőségére. Demkó János, a marcali áfész elnöke elsősorban egy munkájukat nehezítő ellent­mondásról szólt. A kistele­pülések ellátása fontos politikai kérdés is. Ugyan­akkor épp ez az a te­vékenységi ág, amely a sza­bályozók módosítása óta vala­mennyi áfésznél jórészt vesz­teséges. Kérdés, meddig szol­gálhatja a szövetkezet a köz­ellátást saját eredménye ro­vására? Kis Pál, a barcsi Unitech Ipari Szövetkezet einöl« sze­rint az önmegújítási készség növekedésétől függ a kisebb ipari szövetkezetek életben maradása. Szólt a személyzeti munka még ma nem minde­nütt kellően átérzelt felelős­ségéről. „Egy rosszul1 kiválasz­tott, vagy nem a megfelelő posztra állított szakirányító az évek során több kárt okoz, mint egy hibás beruházási döntés.” Dr. Szabó András, a Ko­vács Sebestyén Lakásszövet­kezet elnöke a megyénkben még hőskorukat élő lakásszö­vetkezetek lehetőségeit korlá­tozó gondokról szólt. A he­lyenként megdöbbentő tények sorához csatlakozott felszó­lalásában Bencze József, az OTP megyei igazgatója is. A tanácsok nem kellő segítő­készsége az egyik oka, hogy irreális összegbe, 220—240 ezer forintba kerül az egy lakásra jutó „telekár”. S hovatovább jól jár, aki ilyen áron, is hoz­zájut, nincs ugyanis kijelölt építési terület Kaposváron, és ez kétségessé teszi az ötéves tervben előírt lakások meg­épülését. Böhm József, a Barcsi Vö­rös Csillag tsz elnöke a szö­vetkezeti társülásokban rejlő lehetőségekre hívta föl a fi­gyelmet. Mint mondta, érde­mes volna megvizsgálni, mi­lyen módon lehetne hitellel is segítem az ilyen társulásban részt venni kívánó, de saját erővel nem rendelkező szövet­kezeteket. Szóvá tette, hogy a háztáji termelés sikereiben ismerjék el jobban a közös részét is. A háztáji termelő ugyanis zömé­ben azt a nyereséget vágja zsebre, amiről a nagyüzem például az önköltséges szol­gáltatásokkal, takarmányel­adásokkal lemond. Sok lehe­tőség rejlik még a háztáji és a közös együttműködésében, a kulcsszó azonban itt is az érdekeltség Dr. Czimbalmos Béla, a TQT főtitkára elsőként , a de­cemberi tsz-kongresszust meg­előző nemzetközi érdeklődés­ről szólt. Ez a figyelem jórészt összefügg a magyar mezőgaz­daság által az elmúlt évek­ben elért világszínvonalú eredményekkel. Ezt a rangos nemzetközi pozíciót megőrizni csak úgy lehetünk képesek, ha sikerül feloldani néhány, a fejlődést gátló feszültséget. Ebben vár nagy szerep többek között a rövidesen sorrake- rülő kongresszusra. Tóth Károly zárszavának két részlete kívánkozik fel­idézésre: „Minden módon tá­mogatjuk és Segítjük a koc­káztatni is merő, az újat vál­laló vezetőket...” A beszámolóban hangzott - el, hogy a somogyi szövetke­zetek kooperációs készsége nem elég fejlett. Ehhez kap­csolódva mondta: a szövetke­zeti ágazatok együttműködése olyan erőforrás, amit nem szabad nem kihasználni. Ahol a helybeliek is bejárók Némi túlzással azt lehetne mondani a BVG tabi gyár­egységének dolgozóiról, hogy náluk még a helybeliek is bejárók. Az üzem ugyanis csaknem öt kilométerre van a nagyközség központjától, s gyalogszerrel kijutni csak­nem egy órába telik. — Nagy a vonzáskörze­tünk — tájékoztat Szőke Je­nöné személyzeti vezető. — Háromszáz dolgozónk közül legföljebb harmincan-negy- venen járnak ki Tabról, a többiek a távolabbi —köze­lebbi községekből jönnek hozzánk. — Hogyan oldják meg a közlekedést ? — Erre nem lehet pana­szunk. Egyetlen távolsági já­rat kivételével valamennyi autóbusz megáll a bejárat előtt. A menetrendet már eleve úgy állították össze, hogy hozzánk és a többi ta­bi üzembe műszakkezdésre beérkezzenek a dolgozók. Ugyanez a helyzet a mun­kaidő után és a délutános műszakba járókkal. — Nincs a gyáregységnek saját járműve? A választ már Balázs Ist­ván szb-titkár adja meg: — Van egy kis Ikaru- sunk. Nem is olyan régen egy hónapig kísérletképpen azzal szállítottuk munkába és haza dolgozóink egy ré­szét. De kihasználatlan ma­radt a jármű, így most kü­i lönféle alkalmi szállításokra használjuk. Például a tabi kisgyermekes mamák enge­délyt kaptak, hogy később járjanak be dolgozni, mivel csak ily módon tudják el­vinni a gyerekeiket a böl­csődébe és az óvodába. Őket is ezzel a busszal hozzuk ki. A beszélgetésekből kide­rült — és a számok is azt bizonyítják —, hogy a hely­beliek körében nem nagyon népszerű munkahely a BVG. Szívesebben vállalnak mun­kát lakásukhoz közelebb, bent a községben. — Az autóbusz beállításá­tól azt is reméltük, hogy többen jönnek majd ide dolgozni — mondja az szb- titkár, — Sajnos, ez a szá­mításunk nem vált be. Akik viszont vállalták' ezt az életformát, azok több­nyire kitartanak mellette. A környékbeli kis települések ugyanis nem kínálnak túl­zottan bőséges választékot a munkavállalóknak, kényte­lenek tehát ingázni. Arra a kérdésre, vajon, nem ter­hes-e számukra az utazga­tás, az általános válasz: „megszoktuk”. — Steinbacher János esz­tergályos 1972 óta — a gyár­egység létrehozásától — jár be naponta a kilenc kilomé­terre fekvő Miklósiból a BVG-be. — Mikor kell fölkelnie, ha délelőtti műszakba* dolgo­zik? — Ml. ötre álfftnr» be az ébresztőórát. Negyed hatkor már itt vagyok. Hat óráig elmegy az idő az átöltözés­sel, a reggeli kávézással és a munkára való felkészülés- sel­— És műszak után? — Kettőkor vége a mun­kaidőnek, háromnegyed há- » romkor indul a busz. Húsz perc alatt érek haza. A vi­szonylag rövid távolságot azért ennyi idő alatt teszi meg a busz, mert négy he­lyen megáll, és mindenütt elég sok a fölszálló. — Mi történik, ha mun­kába indulás előtt véletlenül lekési a járatot? — Jönnék a következővel. Azzal is beérnék időre. Meg aztán stoppolni is lehet. Biztosan akad ismerős, aki behozna kocsival. — Magának nem érné meg azzal bejárni? — Kiszámítottam: körül­belül négyszer annyiba, ke­rülne. így pedig: százötven forint a buszbérlet, ebből hatvankét forintot a válla­lat visszatérít. — Mikor tudja elintézni Tabon ügyes-bajos dolgait, bevásárlásait? — Az apróbb bevásárlá­sokra elég az a műszak utá­ni háromnegyed óra; be tu­dok ugrani a faluba. Ha hosszabb időt vesz igénybe, akkor kocsival jövök. Ami­kor hazaérek, általában ott­hon folytatódik a munka. Mindig akad a ház korul tennivaló. Most még elég hosszúak a nappalok, sok mindent el lehet végezni. Este aztán egy kis tévézés következik, de nem sokáig maradok fenn, mert másnap reggel korán csörög a vek­ker •.. Az irtgázás sok embernek kényszermegoldás. Egvre többen találnak azonban munkalehetőséget saját fa­lujukban is. A jó munkahe­lyi légkör, a kedvező szo­ciális feltételek, s nem utol­sósorban a kiemelkedő mun­kát végzők jobb bérezése „odakötheti” őket a régi munkahelyükhöz. Ez is egy módja lehet a vállalatoknál a munkaerő megtartásának. L. J SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom