Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-14 / 190. szám

Neutron fogy vor — TASZSZ~nyifa1kozat KAMBODZSA Repülésirányítók sztrájkja Tanácskozik a nemzetközi szövetség vezetősége A népek akarata elleni cinikus kihívás Csütörtökön Amsterdam­ban megkezdődött a légiirá­nyítók Nemzetközi Szövetsé­gének kétnapos rendkívüli vezetőségi ülése, amelyen megvitatják az amerikai irá­nyítók sztrájkjával kapcso­latos intézkedéseket. Az első napon az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy a szö­vetség bekapcsolódhat-e a sztrájkolok támogatására kibontakozott nemzetközi szolidaritási mozgalomba, avagy álláspontunk megha­tározásában csupán a légtér biztonságosságának kérdé­seire kell szorítkoznunk. Egyesült Államok légitár­saságainak vesztesége hiva­talos bejelentés szerint mint­egy napi 30 millió dollár. Több nagy társaság bíróság elé vitte az ügyet, de Robert Poli, a légiirányítók szak- szervezetének elnöke szer­dán egy New York-i bíróság előtt kijelentette: nem ren­delkeznek olyan pénzalap­pal. amelyből ki lehetne fi­zetni a bíróság által meg­ítélt 4,5 millió dolláros kár­térítést. Nem adtak ki közös köz­leményt Thomas Endersnek, a washingtoni külügymi­nisztérium latin-amerikai ínyekben illetékes államtit­kár-helyettesének nicaraguai tárgyalásairól. Az amerikai diplomata anélkül utazott haza, hogy legalább a legiz­galmasabb kérdéseket meg­válaszolta volna a két ország meglehetősen fagyos kapcso­latait illetően. Ismeretes, hogy az ameri­kai kormányzat mindvégig bizalmatlanul, mi több, el­lenségesen szemlélte a san­dinista felszabadítási front rezetesével Nicaraguában kibontakozó baloldali, népi mozgalmat és még Carter elnöksége idején az utolsó percig támogatta a gyűlölt diktátort, Somozát. Majd mi­után világossá vált, hogy az alig két és fél milliós közép­amerikai országban jó, ha száz ember akad, aki So­moza feltétlen hive, Carter sebteben politikai örökös után nézett. Ekkorra azon­ban már a liberális burzsoá­zia szemében is lelepleződött az amerikaiak taktikázása, s rriég az olyan nagyiparos is, mint Alfonso Robelo gyáros, inkább a sandinistákkal szö­vetkezett. Két éve, a forradalom győ­zelmét követően Washington még a „türelmi időt" sem adta meg az új nicaraguai kormánynak, mindjárt „kom­munista-barátnak" minősí­tette. Reagan elnök már Nicaraguában és a szomszé­dos Salvadorban akarta meg­állásra kényszeríteni „az elő­retörő kommunizmust". El­ső intézkedései között meg­tagadta a szenátus által ko­rábban már megszavazott se­gélyek és hitelek folyósitá­A TASZSZ szovjet hírügy­nökség csütörtökön nyilatko­zatot tett közzé arról, hogy Reagan amerikai elnök el­rendelte a neutronfegyver sorozatgyártását. A szovjet hírügynökség, amely a népek akarata elleni cinikus kihí­vásnak minősíti a döntést, ismételten emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió több íz­bén is javasolta a kölcsönös lemondást a neutronf egy vér­ről, erről konkrét tervezetet terjesztett az ENSZ leszere­lési bizottsága elé, s a szov­jet vezető körök véleménye változatlanul az. hogy ez felelne meg a béke megszi­lárdítása, valamint minden állam és nép érdekének. Ugyanakkor a nyilatkozat arra is figyelmeztet, hogy a Szovjetunió az amerikai lé­pés következtében megteszi a szükséges lépéseket bizton­sága érdekében. A szovjet állásfoglalás em­lékeztet arra, hogy Reagan döntése cinikusan semmibe sát, ezzel gyakorlatilag gaz­dasági blokádot kényszer-.tett Nicaraguára. Ellenséges ma­gatartásának ezután is szá­mos tanújelét adta. Épp a hét elején közölte Bayardo Arze, a sandinista front or­szágos vezetősége. politikai bizottságának koordinátora, hogy az Egyesült Államok te­rületén új somozista kikép­ző táborok nyíltak, hogy az utóbbi időben fokozódott a Cl A tevékenysége Nicaraguá­ban, hogy szakszervezeti ve­zetőket próbálnak megnyer­ni a sandinista forradalom belső destabilizálására. Wa­shington szinte diplomatájá­nak managuai érkezésével egyidöben újabb barátságta­lan lépést tett: Kolumbiával ratifikált egy olyan szerző­dést, amelynek nyomán „le­mondott” néhány kis sziget­ről — Kolumbia javára. A szóban forgó szigetek nica­raguai felségvizeken talál­hatók. Mindez azt bizonyítja, hogy Washington csupán taktikai húzásból küldte dip­lomatáját Managuá ba, ér­demleges tárgyalási javasla­tokkal nem látta el. Thomas Enders ugyan találkozott a sandinista front számos ve­zetőjével — köztük Daniel Ortegával, a kormányzóta­nács koordinátorával —, mi­niszterekkel, gazdasági szak­értőkkel, s az ellenzék ve­zéreként ismert Alfonso Ro- belóval, ezeken a tárgyald sokon semmi olyan nem hangzott el, amely Washing­ton megváltozott latin-ame­rikai politikájára utalt vol­na. Marad tehát a régi ame­rikai „rendező elv": szoros barátság a térség katonai diktatúráival és konzervatív kormányaival, elnyomás, fe­nyegetés, a belügyekbe való beavatkozás a haladás útját járó államok irányába. & M veszi a föld népeinek aka­ratát és érdekeit, megvaló­sítása következtében új, kü­lönösen kegyetlen tömegpusz­tító eszközzel növekszik az Egyesült Államok egyébként is hatalmas nukleáris fegy­vertára. —. Az Egyesült Államok kormányának ez a lépése újabb, szembeszökő bizonyí­ték arra, hogy a nemzetközi ügyekben tanúsított maga­tartása rendkívül veszélyes következményekkel terhes — hangoztatja a szovjet állás- foglalás. — Ha egységes lán­colatba foglaljuk össze, mit tett az elmúlt években e té­ren az Egyesült Államok — rendkívüli mértékben meg­növelte katonai kiadásait, meghiúsította a SALT—II szerződés ratifikálását, elő­készületeket tesz arra, hogy Nyugat-Európába új, köze­pes hatótávolságú amerikai nukleáris rakétákat telepít­sen, s végül döntést hozott a neutronfegyver gyártásá­ról, — akkor teljességgel nyilvánvalóvá válik, hogy Washingtonban a korlátlan fegyverkezési versenyre, a nemzetközi helyzet súlyosbí­tására vettek irányt. Amit ma az Egyesült Ál­lamok „belügyinek” minősí­tenek, más földrészeken em­berek milliói pusztulásának forrásává, az egész világot átfogó nukleáris tűzvész kez­detévé válhat, olyan tűzvész kezdetévé, amely az Egye­sült Államokat is elborítja. — Washingtonban nyilván úgy döntöttek, hogy megmá­síthatatlan tények elé állít­ják NATO-szövetségeseiket: előbb létrehozzák a neutron- fegyvef-készleteket, azután majd arra kényszerítik őket, hogy ezeket a fegyvereket befogadják saját területükre. Ezért jelent különösen nagy felelőtlenséget egyes nyu­gat-európai állami vezető személyiségek magatartása, akik a gyakorlatban a bűnös amerikai tervek megvalósí­tását segítik elő, amikor olyan benyomást igyekeznek kelteni, hogy a washingtoni döntés nem érinti őket. — Az amerikai elnöknek a neutronfegyver gyártás­ról hozott döntése különö­sen élesen világítja meg, milyen képmutató az a washingtoni állítás, amely szerint az Egyesült Államok kész a nukleáris fegyverzet csökkentéséről szóló meg­egyezés kérésére — szögezi le a TASZSZ nyilatkozata. — A valóságban a hang­súlyt az erőre helyezik — noha az elmúlt évtized ta­pasztalata vitathatatlanul bi­zonyítja, hogy egyáltalán Szerdán este repülőgépen hazaindult Washingtonból a szovjet Polovcsak-házaspár. A nagy nemzetközi visszhan­got keltett ügy szereplői Uk­rajnából vándoroltak ki az Egyesült Államokba, majd — miután csalódtak az ame­rikai paradicsomban — múlt év márciusában hazarepülesi kérelmet nyújtottak be a washingtoni szovjet nagy- követségre. Az engedélyt | megkapták, gyermekeiket ^zonban ukrán nacionalis­ták megtévesztéssel és erő­szakkal visszatartották, s a 18 éves Natalja és a 12 éves Vlagyimir politikai mene­dékjogot kért és kapott az amerikai hatóságoktól. A szülök hiúba fordultak bíró­sághoz, követelésüket jogta­lanul elutasították, s már több mint egy éve nem is láthatták gyermekeiket. Idő­közben a legszörnyűbb nyo­morban éltek: Mihail Polov- csakot elbocsátották állásá­ból, felesége pedig kórházi takarítónőként minimális összeget keresett. Polovcsakék végül kilátás­talan helyzetükben úgy don­nern ez a béke és a népek biztonsága biztosításának útja, — beleértve az ame­rikai nép biztonságát is. Pontosan az ellenkezője az igaz. — A neutronfegyver meg­jelenése a katonai fegyver- készletben veszélyesen le­szállítaná az úgynevezett nukleáris küszöböt, magya­rán mondva növelné a nuk­leáris háború kirobbanásá­nak veszélyét. Ezért minden felelősség az Amerikai Egye­sült Államokra hárul. — Veszélyes illúzió az az állítás, amelyet most az amerikai stratégák próbál­nak ráerőszakolni az embe­rekre, s amely szerint a neutrontöltet valamiféle „tiszta”, szinte ., humánus” fegyver. Ezt arról a fegyver­ről állítják, amelyet kifeje­zetten az emberek elpusztí­tására hoztak létre, s amely­nek alkalmazása a tudósok figyelmeztetése szerint igen hosszú időre szóló következ­ményekkel jár, végzetes ha­tást gyakorol a felnövekvő nemzedékre. Ilyen a wa­shingtoni „humanizmus”! — Minden becsületes em­ber kötelessége, hogy fel­emelje szavát az emberiség legalapvetőbb joga, az élet­hez való jog védelmében, meghiúsítsa az amerikai ka­tonai vezetőknek a neutron­fegyverrel összefüggő ter­veit. A józan ész azt diktál­ja- hogy a háborúhoz szük­séges új és ú.iabb eszközök felhalmozásával a fegyver­zet, így a nukleáris fegyver­zet korlátozásának, csökken­tésének és végső soron meg­semmisítésének alternatívá­ját kell szembe szegezni. — Mint ismeretes, a Szov­jetunió nemegyszer javasol­ta, hogy állapodjanak meg a neutronfegyverről történő kölcsönös lemondásról, e fegyver eltiltásáról. Az er­ről szóló nemzetközi kon­venció konkrét tervezete, amelyet a szocialista orszá­gok nyújtottak be, a tárgya­lóasztalon van, a leszerelési bizottság asztalán, Genfben. — A szovjet vezető körök­nek változatlanul az a meg­győződésük, hogy ez a meg­oldás felelne meg legjobban a béke megszilárdítása fel­adatának, minden ország és nép érdekének. — Ugyanakkor senkinek sem lehet kétsége az iránt, hogy a Szovjetunió az Egye­sült Államok által foganato­sított lépések fényében fog­ja értékelni a kialakult hely­zetet. és megteszi a saját­maga, barátai és szövetsége- si biztonságának megvédésé­hez szükséges intézkedése­ket — hangoztatja a TASZSZ nyilatkozat. töttek, hogy gyermekeik nél­kül is hazatelepülnek, de — mint elutazásukkor a TASZSZ tudósítójának el­mondták — még reményked­nek abban, hogy egyszer Na­talja és Vlagyimir is haza­térhet. Ezt azonban valószí­nűtlenné teszi az amerikai hatóságok álláspontja, akik a Polovcsak-család szétvá­lasztásával nemcsak az ame­rikai törvényeket, hanem a -helsinki záróokmányt is dur­ván megsértik. A SZÜV KAPOSVÁRI SZÁMÍTÓ­KÖZPONTJA fölvételt hirdet 1 nyugdija* férfi részére, futár munkakörbe. Jelentkezni lehet: a SZÜV Kaposvári Számi tóközpont ná Kaposvár, Rákóczi tér 9—11. (85223) NDK—lengyel hadgyakorlat ■'Ugkezdődött az NDK és Lengyelország néphadseregeinek közös hadgyakorlata. Képünkön: a kijelölt egységek a gya­korlaton Hiábavaló taktikázás Polovcsak-ügy Gyermekeik nélkül... Egy nép újraéled h. „A khmer nem­zet halála”, „Kambodzsa * ki­pusztul” — ilyen es hasonló aggódó kijelentésekből talán minden­napra jutott még két évvel ezelőtt. Mára azonban ez a fajta aggódás tovatűnt, s azok, akik akkoriban még a khmerek túlélési esélyeit latolgatták, most egy kambodzsai családtervezési program lehető­ségeit mérlegelik, önmagában ez is érzékelteti, hogy a sokat szenve­dett indokínai ország az elmúlt két év alatt a semmiből a vala­mibe jutott, hogy elérte a stabi­litásnak azt a szintjét. amely már a jövőről való gondolkodásra ösztönöz. Először 1979 szeptemberé­ben láthattam a kambodzsai fővárost, Phnom Penh-t és környékét. Délkelet-Ázsia egykori gyöngyszeme a tu­datosan pusztulásra ítélt fantomváros volt. Csekély számú lakója sem kívánt mást, mint a puszta túlélést. Az akkoriban már működő kórházába nem meggyó­gyulni. hanem meghalni mentek az emberek. A rá egy évre visszatérő a szemé­nek is alig akart hinni: Phnom Penh emberekkel volt teli, lakosainak számát félmillióra becsülték. Bené­pesültek a vidéki városok, a falvak, a rizsföldeken fér­fiak. aszonyok hajlongtak. A megdöntött Pol Pot-rend- szer idején kényszermunká­ra ítélt emberek lassan re­generálódtak, visszatért munkakedvük is. A Pol Pot-i lidércnyomás miértjeire egyszer válaszol­ni kell majd, miként arra is, hányán vesztették életüket ezekben az években. A ma­napság Kambodzsát járónak azonban egy dolog minden­képpen szembetűnik: a de­mográfiai robbanás, amelyet szakértők a második világ­háború utáni Európáéhoz hasonlítanak. E szakértők szerint ha a jelenlegi irány­zat változatlan marad, akkor Kambodzsa rövid időn belül elérheti az 1970. évi lélek­számút. Jelenleg az ország lakos­ságának számát 5,7 millióra becsülik. Nincsenek pontos adatok, hány ember életét követelte az 1970-től 75-ig tartó polgárháború, majd a Pol Pot-rezsim négyéves véres uralma, a valóságos népir­tás. Egyes becslések a pol- potisták áldozatainak szá­mát teszik hárommillióra, mások szerint ennyi áldoza­ta volt az elmúlt évtizednek. Am már a jövőbe tekint­ve: a kambodzsai egészség- ügyi minisztérium becslese szerint az országban tavaly 4,8 százalék volt a születési arányszám, amely a legma­gasabb a világon. A magya­rázat — Ang Sarun igazga­tóasszony szerint — nagyon is egyszerű: 1979 januárját, a Pol Pot-rezsim megdönté­sét követően az addig szer­teszórt családok ismét egye­sültek, felújult a négy csa­ládnak, mint a jövő biztosí­tékának hagyománya és ter­mészetesen lezárult az a kor­szak is, amikor a pol-potis- ták az ellenőrzést férfiak és nők szexuális kapcsolataira is kiterjesztették. Ezzel egy­idöben az új kambodzsai kormányzat — nemzetközi támogatással — rendkívül nagy erőfeszítéseket tett egy országos egészségügyi háló­zat kialakítására, Kambod­zsában ma minden tarto­mányban működik kórház, a fővárosban négy is, létre­hozták a körzeti, falusi ren­delőintézetek hálózatát. Ez jelentősen hozzájárult a ha­lálozási arányszám csökke­néséhez, (A fővárosi kórhá­zakban az 1979-es 40 szá­zalékról 7 százalékra szorí­tották vissza.) Az országban több százezren kaptak kole­ra elleni védőoltást, és moz­gó csoportokat hoztak létre a malária elleni harcra. Ha még nem is a mai ál­lapotokra értve, de már a jövőre gondolva mondhatta Ang Sarun asszony: „Termé­szetesen több emberre van szükségünk, de terveznünk kell a jövőt. És minden bi­zonnyal szükségünk lesz majd családtervezési prog­ramra is”. A kambodzsai egészségügyi és szociális kér­dések tervezőinek a jövőben sajátos gondot is okozhat a házasságon Jcívül születő gyermekek sorsa. Ennek leg­főbb oka: a pol-potista nép­irtás miatt a felnőtt lakos­ságnak több mint a 60 szá­zaléka nő. ZaJai István A Dél-dunántúli Vízügyi Építő Vállalat 41. sz. Vertikális Építésvezetősége fölvesz gyakorlattal rendelkező, minősített ívhegesztőket Jelentkezés helye: Kaposvár, Szokola-telep. (158942) Tipizálás miatt 1 darab 2500 literes ürtartalmú új bevizsgált hydroíortartály eladó Érdeklődni: Mezőgazdasági Főiskola kísérleti telepe, Kaposvár, Déncsmajor 2. Telefon: 14-604 (2028641

Next

/
Oldalképek
Tartalom