Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-07 / 157. szám

A béke és barátság jegyében Táncos ünnep Boglárlellén Egy évben egyszer bizto­san tele van a nézőtér Bog­lárlellén — a lellei szabad­téri színpadon. Több mint két évtizede, hogy július elején szövetkezeti táncosok veszik birtokukba és szá­mot adnak a tánc, a dal, a zene iránti szeretetükről. A sikerben talán annak is ré­sze van, hogy e rendezvényt kétévenként — így az idén is — Béke és barátság cím­mel szervezik meg. Kattogtak a fényképező­gépek és peregtek a film­felvevők, amikor a 12 tánc- együttes bemutatta menet- táncát Lellén, a hajó- és vasútállomás közötti sétá­nyon. Több mint tízezer né­zőt ragadtattak tapsra a szín pompás népviseletek, a menettáncba szőtt koreográ­fiák. Különösen hangulatos volt a marcali Baglas, a berzencei, a barcsi Boróka cs a nagyidai (Csehszlová­kia) együttes felvonulása. Az előadáson — sajnos — csak 15 '3 nézőnek tudtak helyet adni, így több százan, állva nézték végig a 135 perces műsort. A műsor előtt Biczó Péter, a Szövetkezetek Somogy me­gyei Koordinációs Bizottsá­gának soros elnöke köszön­tötte a közönséget, a tánco­sokat és szólt a nemzetközi szövetkezeti nap jelentősé­géről. (A hivatalos megem­lékezést szintén itt tartot­ták, délután.) Valamennyi szereplő csoport dísztálat és oklevelet kapott a Kiszöv elnökétől. A zsűri elnöke, Olsvai Im­re zeneszerző, népzenekuta­tó így összegezte tapasztala­tait: — A bemutatott zene-, ének- és táncszámok legna­gyobb része magas fokú igé­nyességről, jó előadókész­ségről tanúskodott. Néhány kisérőhangszer azonban nem találta meg a kellő ritmust. Egy-két énekelt dallam vagy túl mélyre, vagy túl magas­ra sikerült, s ilyen esetek­ben az előadás vesztett szép­ségéből. Kiemelkedő volt a Kassa melletti Nagyida együttesé­nek lendületes zenélése, éneklése és tánca. Teljesít­ményüket a többi zsűritag is a legjobbak között értékel­te, a közönség pedig vas- tapssal jutalmazta. A nagy- idaiak nem is szőkébb ha­zájuk, hanem a Felső-Tisza vidékének dallamvilágát és táncait hozták el Boglárlel- lére. A zsűri tagjai érdekesnek, átfogónak találták a befeje­ző számot, a Somogyi tánco­kat és dalokat, amelyeket Csikvár József „kötött cso­korba” a szennai, a karádi, a berzencei és a törökköp- pányi együttes bevonásával. Ennél a műsorszámnál külö­nösen igényes volt a zene­kíséret. A műsor egységét nem halványította el a kü­lönböző együttesek sajátos zenei és mozgáskultúrája. Színvonalas volt a balaton­szentgyörgyi • Kisbalaton, a buzsáki népi együttes és a marcali Baglas műsora, kü­lönösen az utóbbiak regölő tánca aratott nagy sikert. A szakemberek és a nézők is örömmel tapasztalták, hogy a szuloki német és a Dráva délszláv együttes ismét mű­ködik. A lakócsaiak zeneka­ra ennél nagyobb feladato­kat is meg tudna oldani. A közönségnek kellemes meg­lepetéssel szolgált a barcsi Boróka: a délszláv táncokat rendkívül meggyőzően mu­tatta be. A görög vendég együttes műsorát a siker ellenére is halványabbnak éreztük, mint a korábbi években. Dévai Zoltán A tankötelezettség kutatása Megjelent az Iskolai Szemle Megyénk oktatáspolitikai, pedagógiai folyóirata, az Is­kolai Szemle harmadik évfo­lyamának második számá­ban figyelmet keltő írást ol­vas! unk Deli István tollá­ból. Hogyan segítheti a tu­dományos kutatás a tankö­telezettség még fokozottabb teljesítését? — erre keresi a választ egy, a télen alakult megyei kutatócsoport. Deli István írása folytatása an­nak a hozzászólássorozatnak, amely a folyóirat hasábjain 1979-ben kezdődött. A most közölt kutatási tervtanul- mány az országos tapaszta­latokba ágyazza a megyei­eket, s ezek alapján állítot­ták össze a kutatócsoport programját. Pillantsunk be­le: feltételezik a szakembe­rek. hogy a jelenlegi érté­kelőrendszer, az iskolaérett­ségi vizsgálati módszerek szelektív hatása erősebb, mint differenciáló hatása, ez pedig ellentmond a kötele­ző iskoláztatás követelmé­nyének. Rámutatnak, hogy a gyerekek érdekében na­gyobb gondot kellene fordí­tani a hátrányos helyzet megelőzésére, mint annak , ■gyógyítására”. A kutatócsoport 1982 nya­rán lát hozzá a program­hoz; 1988-ig ajánlásokat dol­goznak ki a tankötelezettsé­gi törvény előírásainak mi­nél teljesebb megvalósítása érdekében. Milyen tapasztalatok tet­tes. szükségeséé a kutatást? Az 1978/79-es tanévben a so­mogyi első osztályosok 10,5 százaléka nem jutott máso­dikba. Ugyanabban a tanév­ben a nyolc évvel korábban induló első osztályosok 74,5 százaléka végezte el ered­ményesen a nyolc osztályt Ez az arány az országban a a legalacsonyabb. A kutatási terv tanulmányt olvasva azonban felötlik bennem az a kérdés, hogy vajon — bármily mélyre is sikerül „leásniuk” a szakem­bereknek — fkellhet-e hat év ahhoz, hogy a föltárt tények alapján hozzálássanak az ajánlások gyakorlati megva­lósításaihoz Somogy megyé­ben is? Csokorba foglalta a folyó­irat azokat az előadásokat amelyek a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 62. évfor­dulójának alkalmából hangzottak el a megyei em­lékülésen. Miklós Endre a mozgalmi hagyományok szerepére mutatott rá a kö­zépiskolai fiatalok történe­lemiszemléletében, a marcali forradalmi hagyományokról és azok ápolásáról Grübl Lászlóné emlékezett meg. Marcali történelme bővelke­dik olyan eseményekben, amelyek tartópillérei lehet­nek hazafias érzelmeinknek, formálhatják ifjúságiunk er­kölcsi arculatát, szellemvi­lágát — állapítja meg töb­bek között a szerző. Pás­ra ÍH Ferenc és Pandurics István a hat—tíz éves ta­nulók testi fejlettségéről ír: — Az alapvető fogyatékos­ságok, amelyek az alsó ta­gozatos gyerekek testi fej­lettségének elmaradottságá­ról vallnak, e korosztály szomatikus fejlesztésének el­hanyagolásában keresendők — ez a tanulmány egyik fő megállapítása. S a kiútra is rámutat: időszerű a testne­velési tanterv mellett olyan program kidolgozása, amely a napközikben folyó fejlesz­tőmunkát is pontosabban megszabd. H. B. Sok madár hosszan tarló énekversennyel védi a terü­letét. Sőt: minél nagyobb egy madár dalműsora, annál na­gyobb területet tud sikere­sen megvédeni. A természe­tes kiválogatódás — feltehe­tően — előnyben részesítet­te az olyan, dalrepertoárok kifejlődését, amelyeknek se­gítségével a madár azt a 'benyomást tudta kelteni, 'mintha a területet nem egy, hanem több énekes birto­kolná. Ezt az elméletet he­vesen vitatták tudományos ’körökben, nemrég azonban a Rockefeller Egyetem Te- repkütató Központjában dol­gozó Ken Yasukawa döntő 'támogatásban részesítette ezt Táborozok ecsettel, ceruzával A nyári táborozásba kü­lön színt hoznak a művé­szeti programmal szervezett csoportok. Nagyatádon a na­pokban gyermek- és ifjúsá­gi képzőművészeti tábor működik, s ezt váltja föl az úttörő fúvósoké; Marcaliban a íelnőtt-amatörtáiborban részt vesznek a foglalkozó-, sokon a helyi gyermekmű- hely és az úttörőzenekar tagjai. Hasznosak ezek a kezdeményezések, a nagy­atádi már a negyedik év­adot indította el. A gyer­mek- és ifjúsági képzőmű­vészeti táborban harminc gyerekkel foglalkoznak a leg­kiválóbb rajztanárok a mű­velődési központban. Nagy áldozatra volt képes a nagy­atádi művelődési központ, amikor megteremtette a fel­tételeket a tábor számára. Ideálisnak mondható a föl­szereltség is, amit sajnos nem kapnak meg a gyere­kek — és a rajztanárok — az iskolákban. Tehetséggondozás a javá­ból az atádi képzőművésze­ti tábor. A gyermekek pá­lyázat útján, vehetnek részt a foglalkozásokon, s a kép­zőművészetek sok ágával is­merted he t.nek meg. A négy­éves tábor, gondolnánk, fo­kozatosan átment a pedagó­gusok íköztudatáha és egyre több gyereket „küldenek” Nagyatádra. Sajnos, nem így van. Az iskolák „megfeledkez­nek” a megyei gyermek- és ifjúsági képzőművészeti tá­borról: kevés az a harminc gyerek, pedig a lehetőség óriási. Jó páran közülük már a pécsi képzőművészeti szak- középiskolából jöttek vissza, hogy a megszokott környe­zetben, a jól irányított tá­borban is dolgozhassanak, mások — akik két-három éve rendszeresen visszatér­nek — az idén felvételt nyertek Pécsre. Ilyen a táv­lata azoknak, akik tehetsé­gesek és akikkel az iskolai oktatáson túl is foglalkoz­nak. Dallal védik a birtokukat... az igen valószínűtlen hipo­tézist. A hipotézisből az követ­kezik, hogy egy repertoáron ’belül a daloknak épp olyan változatosaknak kell lenni­ük, mint az egyes énekesek közt — máskülönben a be­tolakodók fölismernék, hogy a különböző dalok ugyanat­tól az énekestől származ­nak. Dr. Yasukawa terepen tanulmányozta a vörösszár­nyú gólyát (Agelaius phoe- niceus), s azt bizonyította: az olyan jellemzők, mint a dal hossza, frekvenciája és hasonlók, valóban ugyanúgy változnak repertoáron belül, minit két repertoár közt... Az általános iskolai ok­tatás mellett különösen szükségles a tehetséggondo­zás, mivel a rajzórákon er­re kevés lehetőség nyílik, szűkösek a rajztermek, s a ra j zszajktkörökben is alig johb a helyzet. És elég ke­vés működik belőlük me­gyénkben ! Ezt mutatja az is, hogy a gyermek- és ifjúsági képzőművészeti tábor mel­lett szervezett rajztanári és szakkörvezetöi kurzuson csupán tizennégyen vesznek részt A fele kaposvári rajz­tanár, a fele vidéki. (A vidé­kiek zöme csurgói.) A rajz­tanár szakkörvezetők közül egy tanárnő vezet csupán négy éve iskolai szakkört, a többi egy-két éve tevékeny­kedik. Tudom, ennél többen vezetnek szakkört a megyé­ben, de föl nem foghatom, hogy saját érdekükben, fej­lődésük biztosításáért — in­gyen — miért nem áldoz­nak rá időt. Nemcsak a sa­ját érdekük parancsolná ezt, hanem a rájuk bízott gye­rekeké is, a tehetséggondo­zás! A gyermek- és ifjúsági képzőművészeti tábor egyik kurzusvezetője fogalmazta meg: — Elméletileg általá­ban jól fölkészültek a gye­rekek, de kevés a gyakor­latuk. A rajzolásban, fes­tésben ez, azt hiszem, ala­pos hiiba, s azt mutatja, hogy a rajztanárok egy része nem képezi önmagát sem, azaz nem fest, nem rajzol. És településenként, isko­lánként is elég nagy a kü­lönbség a gyerekek föiké- szültséigében — állapíthatták meg a nagyatádi táborban a csoportvezető tanárok. A rajztanárok, szakkörve­zetők nyári továbbképzésén csupa lelkes pedagógus vett részt. Nem biztos, hogy a legtehetségesebbek, de any- nyi bizonyossá vált előttem: akár idősebb fejjel is szí­vesen tanultak. Szorgalma­san rajzoltak, s ha megállt kezükben az ecset vagy a ceruza, tapasztalataikat szó­ban is kicserélték. Azt ír­tam az imént, <feupa lelkes pedagógussal találkoztam a nagyatádi táborban. Igen. Tizennégyen voltak. Horányi Barna Tanulmány Latinovitsról Kaposvár is — a színházi sorozatban Az év második felében több újdonsággal is jelent­kezik a Népművelési Propa­gandairoda. Tavaly József Attila születésének 75. év­fordulója alkalmából adta közre a költőről készült fo­tókat tartalmazó kötetet, a sorozat második részeként a napokban kerül forgalomba a Jókai Mórról készült ösz- szes fényképet közreadó könyv. A képek mellett a fotók keletkezésének törté­netét is ismerteti a kiad­vány. A sorozatban — a ter­vek szerint — ez évben Ka­rinthy Frigyes fényképeit is közreadják. Nemrég szó érte a könyv­kiadást, hogy nem követi elég rugalmasan a múzeumok programját, azaz a kiállítá­sokhoz kapcsolódóan kevés művészeti album, mappa je­lenik meg. A kritikát meg­szívlelve a Népművelési Propagandairoda a Szépmű­vészeti Múzeummal együtt­működve elkészítette a Rembrandt évszázada, vala­mint a KX. századi grafi­kák című mappák E kiad­ványok a kiállítások húsz­húsz művének reprodukció­ját tartalmazzák. Üjabb kötetekkel gyara­podik a filmbarátok kis­könyvtára könyvfüzér. A napokban két magyar ren­dezőről — Bacsó Péterről és Kovács Andrásról — készí­tett monográfia kerül a könyvesboltokba, s elhagyja a nyomdát az a két füzet is, amely Ruttkai Éva és hati- novits Zoltán művészi pá­lyafutását ismerteti. Az NPI — színháztörté­nettel foglalkozó — szké­nétéka sorozata a színház­művészet nagyjainak állít emléket s földolgozza a magyar színházak világát. A Várkonyi Zoítón-kötet után az idén közreadják a Gel­iert Endréről, valamint a kaposvári színházról szóló művet SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom