Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
Ünnepi ölét a megyei főügyészségen | Ki kell lépni a dobozból... Faragótábor Szőcsénypusztán Együtt indultak, együtt távoztak 1938-ban két egyetemista fiatalember találkozott és kötött barátságot Pécsen« Ettől kezdve nemcsak az előadásokat látogatták együtt hanem az atlétikai pályát is, ahol szabad idejük nagy részét. edzéssel, sportolással töltötték. A két hajdani egyetemista tegnap délután ugyanannál az asztalnál ült, és együtt hallgatta a különböző állami és társadalmi szervek, a munkatársak, barátok szavait. Utolsó munkanapjukat' töltötték ugyanis Kaposváron, a megyei főügyészség. a városi—járási ügyészség épületében, 'ahol egy negyedszázadon át vezető beosztásban dolgoztak. A délutáni ünnepi ülésen először dr. Halás: János megyei főügyész köszöntötte őket — dr. Rimay László megyei főügyészhel vei test és dr. Gebhardt József járási— városa vezető ügyészt —, valamint a legfőbb ügyész helyettesét. dr. Nyíri Sándort, Tanai Imrét, a megy« párt- bizottság titkárát, Tóth Károlyt, a megyei tanács elnökhelyettesét, a társszervek, az ügyészségek dolgozott. képviselőit. A nyugállományt« vonulok munkáját dr. Nyíri Sándor méltatta. Beszélt életútjuk egy-egy fontosabb állomásáról. arról a hosszú időről., amelyet vezetőként megyénkben töltöttek. Elmondta. hogy dr. Rimay László és dr. Gebhardt József nemcsak kitűnően képzett az igazságszolgáltatás, az ügyesei munka valameny- nyi területén jártas szakember, hanem igényes munkahelyi vezető is. Mindketten nagy gondot fordítottak a fiatalok nevelésére. Nemcsak a munkahelyö - kön dolgoztak, hanem — közéleti emberek lévén — társadalmi megbízatásokat is vállaltak:. Dr. Gébhandt József például 1955 óta a városi tanács tagja, hat éve a TIT helyi elnöke, s vezetőségi tag a jogászszövetség- ban is. Mindketten sokat tettek Kaposvár, megyénk fejlőd őséért. A legfőbb ügyész helyettese ezután-dr. Rimay Lászlónak gratulált, aki hétlón vette át a Munka Érdemrend arany fokozatát, majd a leköszönő járási—városi vezető ügyésznek átnyújtotta a Kiváló Munkáért kitüntetést. Következő mondataival azokat köszöntötte, akik a v nyugdíjba vonulók helyét, töltik be, s átadta kinevezésüket. A mai naptól a megyei főügyész helyettese dr. Buni István, a kaposvári járási—városi vezető ügyész pedig dr. Lukács Tibor. Dr. Nyílj Sándor két másik kinevezést is átadott. Megyei csoportvezető ügyész dr. Csizmadia Sándor, a járási— városi vezető ügyész helyettese pedig dr. Király Ferenc lett Ezután dr. Riirnay László a meghatottságtól néha el- csukló hangon köszönt el a munkatársaktól, majd dr. Gebhaidt József ázavai következtek, aki — csakúgy, mint a főügyészthelyeltes — az együtt töltött évekről, a közös munkáról beszélt. Szólt a társszervekről, arról az ’ egyre szorosabb kapcsolatról, melynek nagy részevein az eredményes ügyészi mun-* kábán. Erről a közös munkáról beszelt Tanai Imre is, aki a megye párt- és tanácsi szervei nevében köszönt el a nyugdíjba vonulóktól, s üdvözölte az újonnan beik- ta botiakat. Elköszöntek a búcsúzó vezetőktől a munkatársak is — az 6 szavaikat dr. Márton László tolmácsolta —. igaz, nem véglegesen, hiszen a társadalmi élet számos területén találkoznak még, a nagy tapasztaJatii ügyészeik tanácsaira pedig továbbra is igényt tartanak. W Irókongresszus Moszkvában A Szovjet, Írók Szövetségének kedden. megkezdődött VIL kongresszusán. Georgij Markov, a szövetség vezetőségének főtitkára terjesztette elő a vezetőség beszámolóját. A szovjet írók feladatairóí szólva Markov hangsúlyozta, hogy az irodalmároknak az élet igazságairól kell szólniuk, áktívan ki kell venniük részüket a kommunista építőmunkából és sajátos alkotói eszközeikkel hozzá kell járulniuk az ország előtt álló feladatok minél sikeresebb megoldásához. A harmadik nyáron rendezték meg Szőcsénypusztán a fafaragók táborát. Harminc somogyi résztvevő hozta el az utóbbi hónapok munkáját. A faragásokból rendezett kiállítás híven tükrözte, hogy a visszatérők sokat tanultak a marcali művelődési központ nyári kurzusán. Az idén nyáron az is meglepődött az egyhetes programon, aki sokadszor fbrdult meg itt. f<i kell lépni a dobozból — fogalmazták meg az avatott szakemberek, "a népművészek a táborról készült riportunk során. Az eddigiek mellett két újítással is találkoztunk Szőcsénypusztán. A pásztormű- vészetéröl híres megyében ezúttal a népi bútorkészítésből adtak ízelítőt a faragók, mások szívesen foglalkoztak a gyerekjátékokkal. Péterfjy László tervei nyomán par nap álatt néhány lakótelepi libikóka és körhinta készült el. Ezeken is fellelhetők a népművészeti hatások; kopjafa és állatfigura ötvözete az egyik játék, melyet szerdán Marcali új lakótelepén, a Berzsenyiről elnevezett városrészben állítanak föl a kicsinyek örömére. A kisbútorkészítők számára a hagyományok tökéletes megismerése jelenteibe a legfőbb tapasztalatszerzést. Varga László, a népművészet mestere mar a harmadik nyarat tölti a fafaragókkal Szőcsénypusztán. — Mi indokolta a programváltoztatást ? — Mindenki érzi, hogy ki kell, lépni a dobozból... A juhászkampó helyett már más kell, mert más az igény. A mai népművészet a laká' r sok felé fordult. A hagyományőrzés és az újító szándék itt ütközik a legélesebben. A mai faragók nagyon nehéz helyzetben próbálják keresni a helyüket.* A kerámia, a szőttes minderről „mit sem tud"; a faragást nehéz megőrizve megújítani. — A népi bútorkészílés az egyik kivezető út. Az idei tábor résztvevői népi gyerekjátékokkal is foglalkoznak. — Ez is formakeresés. Nézze, ott van az a csillagos oszlop, olyan, mint egy kopjafa. Nyomaiban fellelheti a népművészetet ezekben a munkákban is. Urmös István mindig szívesen faragott figurákat. — Ezekben a népi játékokban több ácsmunka van, mint fa- • ragás. De így az egész: kifejező. Nekünk is élmény lesz a felállítása. Barcson, a fürdő- parkba tervezek egy hasonlót. A libikóka elkészítésében tetemes munkát vállalt Huszár László mentőápoló és Poklos Marton ács. Mindketten — fafaragok is. Sok mindennel próbálkoztak eddig, például faragott faliképpel. Vargia László: — A faliképről az a véleményem, hogy nem sorolhatjuk be a hagyományok közé. És tulajdonképpen szükségtelen holmik. Kovács János fafaragó a közösségi munka előnyéről beszélt, amikor igy fogalmazott: — Szabadabb az ember ke- ■ ze itt, 'mint otthon. Nagyon sokat tanulünk egymástól. Az árnyas fák alatt idős népművészünket, Tóth Mihály bácsit fedeztük -föl. Kezében ceruza. — Ez egy Kapoli-szék lesz — mutatja az előrajzolt formát. nem farag most, hanem a motívumokat vázolja fel fiatalabb társainak.. A tábor meghívott vendégei között találkoztunk Kordes Ilonával, a Néprajzi Múzeum munkatársával: előadást tartott a résztvevőknek. — Hogyan tovább? Válságban a fafaragás? — Azt hiszem, kár szépíteni, ez volt a lényege mondanivalójának. :— Régen is nagyon sok ága volt a fafaragásnak, de ma hajlamosak vagyunk a pásztorművészettel azonosítani ezt a tevékenységet. — Amit ma látunk, nem mind népművészet? — Nem kell mindenáron az Felvételi — diploma — pályakezdés A felsőoktatás komplex korszerűsítéséről Ali#ia akad ma már olyan település hazánkban, beleértve a leskisebb falvakat is, amelyiknek lakói el ne mondhatnák, hogy körükből, közösségükből eljutottak fiatalok az egyetemekre, főiskolákra, s diplomás értelmiségivé nevelkedtek. A középiskoláiba járó diákok többségéinek egyetemistává lenni — ma is az álmok netovábbja. Ám nagyon is földi, göröngyös út vezet ódáiig. Nem elég a 12 évi tanulás, az érdeklődés, a szülőd biztatás — az alma materekbe bebocsátás záloga: a sikeres felvételi vizsga, A felsőoktatás korszerűsítését előkés zíitő vizsgálatok során, amelyek már két éve folynak, egyre határoaottáb- bá válik a megállapítás: a kelleténél nagyobb a szerepe a felvételinek. A felvételiztetés rövid ideje alatt kell átfogó jellemzést adni a jelentkezőről, s aki e felelős dömtes után beülhet az egyetemi padokba, már-mar automatikusan diplomával távozhat oamam. Jól jeHesna ezt a helyzetet a diákok körében népszerű szólásmom- das; ha el nem üt a villamos, diplomás leszek. ▲ középiskolai tanulmányok ■•szín vonalának touLömbözöfcége, s a x tényleges, népgazdasági igényektől eltérő társadalmi törekvések egyaránt növeltek a felvételik súlyát, s az idén is a felvételiken kell feloldani a társadalomtudományi szakok iránti öt-hatszoros túljelentkezés, a műszaki és természettudomány) képzés iránti csekély érdeklődés okozta feszültséget. Részben a jövő évtől, általánosan 1983-tóJ módosul a felvételiztetés .gyakorlata, s az elmúlt évék fogyatékosságain okulva, általános műveltségük és kommunikációs készségük riövelésére igyekszik késztetni az egyetemekre pályázó középiskolásokat A továbbjutáshoz szükséges két-három tantárgyra szűkült le eddig a középiskolások szorgalma ezért a jövőben hat tantárgy középiskolai eredményét számolják be a felvételi eredménybe. Ezzel a szakközépiskolások esélyeit is megenöveitek, reálisabbá tették. A szeptemberben kezdődő fakultációs oktatás pedig albban segíti a diákokat, hogy kedvenc tárgyaikat ne a többi rovására részesítsék előnyben, hanem párhuzamosan. de a. kedveiteket nagyobb óraszámban tanulhassak. A tanulmányi idő alatti pályamódosítás, az átszako- sodás a mai merev képzési keretek közt szinte lehetetlen. Márpedig az egyre erő*' sodó feszültségek a pályakezdésben legalább olyany- nyina éreztetik szükségét, mint egyéni ambícióik nyomán a hallgatók azt remélik. A felsőoktatás komplex korszerűsítéséről 1983-ig elkészülő terv előkészítése során már felmerült az a gondolat, hogy az egyetemeken és főiskolákon szélesebb alapképzést kövessen a special i- záció, s a kétféle intézmény képzési szintjei közt jobb összhang legyen. Ez kedvezően hatna a munkaerő- gazdálkodáson. belül a szakember-utánpótlás neális tervezésére is. A szakmai féladatokát alkotó módon megoldani képes diplomások nevelése érdekében a felsőoktatás előtt álló legfontosabb feladat a minőségi szempontok érvényre juttatása a képzésben, a nevelésben. Mindez elképzelhetetlen egyéniségek és személyiségek nélkül, a Kiváló tanárok presztízsének növelése, eredményes oktatási munkájuk feltételeinek javítása nélkül. A kiváló eredmény megszerzésében. tanulási készségük élénkfté• seben, úgy tetszik, a hallgatók körében is elkel néfni ösztönzés. Az egyetemi és főiskolai hallgatókkal való törődés ki kell, hogy terjedjen tanulási feltételeik javítására is. A kötelező óraszámok fokozatos növelése oda vezetett, hogy ma sok egyetemista heti 37—40 ’ órán vesz részt, s az egyéni tanulásra alig jut ideje. Az amúgy is előnytelen, tanórákkal • és más elfoglaltsággal szétforgácsolt időbeosztásuk a rövid szorgalmi idő után hosz- szú, és túl intenzív tanulással eltöltött vizsgaidőszakba torkollik, s e szakaszos megterhelés nem teszi lehetővé a folyamatos, elmélyült munkát. 1 ' A következő tanév a diákok szociális támogatásában is változással jár, 1982 elejétől emelkedik ösztöndíjaik összege, s az elosztás elveinek megvitatására is alkalmuk lesz az őszi hónapokban. Az intézmények demokratikus vonásainak erősítése a következő időszakban remélhetően azzal' is együtt jár, hogy a hallgatók közéleti tevékenységre nevelésében szélesebb körű gyakorlat alakul ki. A «diplomások. egy része vezető beosztásiban dolgozik tanulmányai befejezése után, s e felelősségben nem szűkölködő munkakörök ellátására is fel kell készülniük. Az egyetemisták és főiskolások, miközben legszebb, önállóságot próbáló éveiket élik, a maguk gyarapításával nem pusztán szakmai feladatok ellátására készülnek. A munkahelyi helytállására túl szolgálat vár rájuk a társadalmi élet más területein is, s akár , pedagógusok, akár mérnökök vagy agronómu- sok lesznek munkájuk szerint, közös felelősségük lesz környezetük alakításában, a műveltség terjesztésébén. Ezért a diplomáig tartó öthat évben az önálló tudásgyarapítás készségét is el kell sajátítaniuk. A diploma rövid idő alatt puszta bizonyító irattá válik, ha birtokosai a mögé kívánkozó alkotókészséget, ismeretgyarapítást elveszítik, ha a szakma törvényei szerinti alkotás képességét megújítás nélkül is öröknek tekintik!. S nem kevés tapasztalat igazolja, hogy az alkotókészség megőrzésére az egyetem és főiskola középszerű, lelkesedés nélküli elvégzése nem elég Törekvésben, minőségben több kell — s esz az igény épp eleg teret ad a felsőoktatás korszerűsítésének mar, kezdeti, es későbbi, nagyobb ívű lépéseihez. S. A. legyen. A mi korunk már túllépett ezen. A hagyományőrzők minden elismerést megérdemelnek, de mellettük létezhetnek mások is, akik a mai kor igényeit próbálják megfogalmazni munkáikban. Engedjük hát őket is kibontakozni, ne kénysze- rítsük arra, ami nem a sajátjuk. ' , Múzeumi szakember szájából ezek a szavak különösen merésznek tűntek. Nem kell félnünk ezután még jobban a mindent elárasztó giccsektől, ezek rbha- mos elburjánzásától? Azt. hiszem, meggyőzött a néprajzos, amikor azt mondta: — Engedjék szabadjára a tehetségeket, ők majd megmutatják ... Hogy mit? Azt hiszem, ez nemcsak rajtuk áll, hanem azokon is, akik Szőcsénypusztában lehetőséget látnak. Az mindenképpen fantazmagória, hogy itt öt nap alatt „megváltják” a magyar népművészetet, vagy legalábbis ideális feltételeket teremtenek a népművészeti tárgyak megújítására, elkészítésére. A marcali libikóka, gondolom, sok helyi gyermeknek nyújt igazi játékos élményt, de a megyében még sok kis pajtásuk örülne hasonlónak. A szőcsény pusztai tábor JjOvábbfejlesztése máris sürgető! Korányi Barna SOMOGYI NÉPLAP
