Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
/ SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Rippl-Rónai — a miénk pedig nem más, mint a jelenlegi Zárda utca 27. szám alatt levő ház, közvetlenül a kereskedelmi iskola mellett, dél felöl.” Gruber János író és hírlapíró azonosította az épületet, dr. Vísky Károly nemzeti múzeumi őr és az Üj Somogy felelős szerkesztője, dr. Thury Zsigmond jelenlétében. „A nevezett házban volt még a Mester nagybátyjának, az öreg Rippl bognármesternek a lakása, s az udvar keresztépületében a műhelye.” 1928-ban, a cikk megjelenésekor Fehér Lajos műhelye állott az udvarban. Belépek a kapun. Özv. Gaál Andorné mutatkozik be; lánykori névén Fehér Teréz, az egykori géplakatos lánya. Igen, nagyon jól emlékszik arra, hogy családi körben emlegették, ebben a házban született Rippl-Rónai József. 1944-ben, a házassága évében pedig egy fehér hajú, idős úr kereste meg s azt mondta néki: — Bárki érdeklődik, mondja, hogy itt született Rippl-Rónai József. A ház mai lakója megadott egy pécsi címet is: Heim Andrásnéét. Heim Andrásáé — Fehér Margit, személyesen ismerte a festőt, a Lonka-hegyen volt nekik is és Rippléknek is szőlőjük. A nagyapja mesélte, a Zárda utca 27-ben született Rippl-Rónai József. (Kiss Nagy Jánosnak hívták a nagyapját.) A Rippl-Rónairól elnevezett utca kijelöléséről időben gondoskodott a város. Az Üj Somogy 1927. november 26-án gyászkeretes szalagcím alatt közölte a hírt: Meghalt Rippl-Rónai József. A nekrológtól függetlenül rövid tudósítás szólt arról, hogy befejeződött a Kontrássy utca aszfaltozása, s új utca nyílik az említett és az István utca között — ezt nevezik el a festőről, tgy is történt, és ma senki sem kérdi, miért épp erre az utcára esett a választás. Magyarázatért forduljunk Dénes Zsófiához, aki az Ünnep című képes hetilap számára riportot készített Kaposváron, a festő halála után nyolc évvel. Az elmarasztaló írás címe: Az elsüllyesztett Rippl- Rónai. Sírját gondozatlannak találta az írónő, a polgármester pedig csak panaszkodott, hogy nincs elég pénz a kultusz ápolására. „Egy újonnan vágott és meglehetősén kopár utcát elneveztek róla néhány évvel ezelőtt Rippl-Rónai kaposvári évtizedeiről. A szülői ház földerítése aligha a mi dolgunk — megtettük —, további sorsát rábízzuk a városra. De amellett semmiképpen sem mehetünk el, hogy Rippl-Rónai kultuszát, emlékének ápolását nem tartjuk kielégítőnek. Ehhez nyilván hozzátartozik, hogy helyi szakember igazán nem foglalkozik életművével, a helytörténet sem, a megye és a megyeszékhely lakossága pedig keveset hall ahhoz róla, hogy szívében őrizze és büszke lehessen rá. A nem hivatalosan érkező vendégek sem kapnak elég ösztönzést — ha csak belső vágy nem fűti őket —, hogy kizarándokoljanak a Róma- hegyre, ahol a néhány éve felújított műterem és villa berendezve várja az érdeklődőket. Az anyaggyűjtés néhány mozzanatát a helybéli újságíró számára is a keresés-kutatás jellemezte. Sok vendég fordult meg nála a Róma- hegyen, köztük hírességek is: Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc. Medgyessy kőszobrai a festő és a szobrász közeli barátságát hirdetik a park fái alatt. Nem lett ilyen zarándokhely az a ház, ahol 1861. május 24-én született Rippl-Rónai József — a korabeli születési bejegyzés szerint Josephus, Franciscus Rippl. Nem jelöli márványtábla az egykori lakását az Anna utcában, a ma Tóth Lajos utca 3-as számú házat, ugyanis lebontották. 1957 novemberétől vörös márvány emléktábla hirdette itt: „A Rippl-esalád e régi házában festette Rippl-Rónai József sok jelentős kaposvári képét.” A kis földszintes épület helyén új ház magasodik. Az emléktábla eltűnt. (Bemáth Mária Rippl-Rónairól írott könyvében ezt a lebontott házat jelölte meg a festő szülőházának, s ennek a fényképét közölte.) Takács Lajos építész tervezte az új épületet, őt kérdeztük: — Hol van az emléktábla? Tudomása szerint a Tóth Lajos iskola akkori igazgatója, Csajághy Károly vette át megőrzésre. A városi tanács azzal engedélyezte az épület lebontását, hogy beadványában leírta: nem ebben a házban született Rippl-Rónai. Ha nem itt, hát hol?-i; Kinek tegyem föl ezt a kérdést? . ________ S zeretem bennük, hogy különböző vonásaik külsőleg is megnyilatkoznak, hogy hivatásuk, mesterségük társadalmi mivoltuk már a formájukból, mozdulatukból kitetszik. Ezeket a jellemző formákat, vonalakat, mozdulatokat, színeket pemzlivégre, krétaalá fogni — íme, a képeim.” 1908 júliusában vásárolta meg a Roma-hegyen a hazat, ahol élete végéig dolgozott, ott újította meg festészetét úgynevezett kukoricás kepeivel. Utolsó művei jórészt pasztellek, Rippl-Rónai festészetében fölfedezhetjük a „képíró” sajátos kaposvári krónikáját is. Píacsek bácsi gyakori szereplője kepeinek íPiacsek bácsi babakkal, Apám es Píacsek bácsi vörösbor mellett). A Roma-hegyi parkban pedig mintha mindig meztelen lányok sétáltak, táncoltak volna... (Park aktokkal) A villa Rippl-Rónai múzeuma lett, ahol a látogatóban felötlik: egyszer csak betoppan a szobaha Rippl-Rónai... Műveinek hatása aló! senki sem vonhatja ki magat, „ ... ha kezébe vette az ő kedves pasztellkrétáit, ha lágy ujjakkal, puha, kövérded, gyöngéd ujjaival elkezdett Bikarolni az edes papíron, abból rögtön valami csoda született ... — emlékezett meg barátjáról (a festő halála után) Móricz Zsigmond. Petrovies Elek gyászbeszéde pedig előrevetítette: „Mi pedig csodálkozva nézzük, hogyan indul meg új és igazi élete ...” Műveiben tovább él Rippl-Rónai József. Emlékét magunkban őrizzük tovább, hogy fénye sose halványulhasson. Szülővárosában magunkon kell érezzük örök időkbe nézd tekintetét. Horányí Eama A születési anyakönyvében rejtélye« módon csupán ez áll: Kaposvár. 401. A levéltárban a város régi térképe fölé hajolunk Andrássy Antallal, aki nagyon sokat segített a szülői ház keresésében. A késő délutáni órákban abban egyeztünk meg, hogy a 401-es szám a kórházat jelzi. Rippl-Rónai József édesapjának több telke volt Kaposváron, s mindegyik fia máshol született Ödön, a képtár alapítója, a mai Kossuth tér környéken, valahol a Noszlopy utcában, Lajos négy évvel később — az Anna utcában. Korabeli újságok —• a nagyszerűen segédkező Rippl-Ronaí bibliográfia — vezet tovább, hol keressük a festő szülőházát. Azt hiszem, megleltük. Az utat maga Rippl-Rónai mutatta meg ,.. „Érdekes megemlíteni, hogy maga a mester nem tudta biztosan, hogy melyik hazban látta meg a napvilágot. Szerkesztőségünkben tett látogatása! ajkalmava! többször tett említést arról, hogy itt a közelben született » Pap utcában (a mai Zárda utcában), köze! a régi kálvinista templomhoz, de hogy melyik házban, azt nem tudta, csak ás volt előtte bizonyos és világos, hogy az utca nyugati oldalán állott, vagy talán áii még ma is az a ház, amelybe született.” Az Üj Somogy 1928. május 27-i számát lapoztam. A Cikk így folytatódik: „Szerencsés véletlen folytán sikerült hiteles .nőjön megállapítani Rippl-Rónai mester szülőházát, amely még ma is all a Zárda utcában, sőt nemrégiben lett tatarozva, külsejéről most egészen új gyanánt ötlik a néző szemébe. Ez a hás — írja Dénes- Zsófia. — Nem azért, mintha itt született volna, mert a párhuzamosan haladó Zárda utcában állt a szülői háza. De a tényleg ott álló zárda nem engedte, hogy Rippl-Rónairól nevezzék el ezt a főútvonalat.” Sorozatunk talán furcsa írásai született meg 1936. szeptember 7-én: „Kaposvár közönsége méltó keretek között leplezte le nagy szülöttének, a világhírű festőnek, Rippl-Rónai Józsefnek a szobrát a Tsleky parkban. A leleplezési ünnepélyen, melyet a rádió is közvetített, sokezer főnyi közönség jelent meg és az ünnepségnek különösen szép színt adott az oda felvonult szennai gyöngyösbokréta. Lányi Dezső szobra előtt Kunffy Lajos mondott beszédet. Idézzük egyik mondatát: „Kaposvár az egész ország elismerésére tarthat számot, amikor emlékének ezt a szobrot emelte.” ■ Ezt a szobrot később áthelyezték a temetőbe, s helyére Medgyessy egész alakos kőszobra került. Nézem a korabeli fotón Lányi alkotását. Megpróbálom fölidézni magamban a temetőből ismert síremléket, ami tehát nem annak készült. Valami hiányosságot gyanítok rajta. Kiugrók a temetőbe. Hiányzik a teljes mű egyik részlete, egyik figurája! A festékestubust tartó kisfiú, a „feBtőinas”, Hol van? Megvan! A kaposvári költségvetési üzem udvarán áll, csákányluggatta fejjel, aranymázzal átfestve. Fontos szerepe volt hajdanán, míg helyén állt a teljes szobor — a Te- Jeky parkban —, ez a íestőinas volt a szökő- kútfigurá. Tubusából spriccelt a víz a medencébe. A temetőben nyilván szó sem lehetett arról,'hogy ezt a funkciót is teljesítse a szobor, de azért még nem kellett volna megfosztani a kisgyerek alakjától Lányi alkotását ... A festő tizennyolc évet töltött egyhuzamban Kaposváron — gyermekként. Ebből három évet az Arany Oroszlán patikában g'yógy- szerészinaskodott. 1881-ben, visszatérve a Budapesten megszerzett mesteroklevéllel, épphogy ismét belekóstolt a porok keverésébe. Erre így emlékezett Rippl-Rónai: „Még most is van az Arany Oroszlánban tégely az én szignatúrámmal... Aztán egyszer sósav ömlött a bal kezemre. Pestre vittek kezelésre a Rókusba ... pályám itt abbamaradt.” — Nem akartam mindig itthon maradni. Túl akartam menni Toponáron is — mesélte halála évében. Túl is ment, még Toponáron is — München, Párizs festővilágában forgott. Közben — már neves művészként — haza-hazalátogatott Kaposvárra is. 1901—1902-ben — néhány hónapot leszámítva, Somogyaszalóban lakott testvérénél, Ödönnél. 1902-ben Kaposváron a Fő utcában kis házat vásárolt, enteriőr képeinek javát ott festette. Ettől fogva ismét szülővárosában élt és dolgozott, huszonöt éven át — haláláig. így vail róla önéletrajzában. „Ez idő javát szülővárosomban, Kaposvárott, kis fehér házamban töltöttem, képeim motívumai mind innen valók tehát. Rövídebb, közbeeső olasz- országi utamnak inkább csali lelki emlékei maradtak, főleg az, hogy a Masacciók, Fra Angelicók egyszerre-festett műveinek készítése módjában a magam módjához való hasonlatosságot örömmel kellett konstatálnom. Idehaza az intim élet adta meg az inspirációkat. A család, rokonság, ismerősök szokásait, életét figyeltem meg. Kisvárosi alakok, típusok érdekeltek. Ezeket festettem a társadalom minden rétegéből. Engem nagyon érdekelnek a kőműves, a tanár, a pap, a pincér, a suszter, az asztalos — mind megannyi karakterkép. Mindegyik egy-egy külön világ. Egy-egy jellemző vonásuk van, mint a természeti tárgyaknak, a kőnek, vasnak, fának. *
