Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-30 / 177. szám

Az timúlt hetekben több •ttommal jártunk Bar- .,A Balaton-parti kulilet pezsgéséhez foghatót ugyanis csak itt fedezhettünk föl a megyében. A Dráva menti nyár rendezvénysorozatának csaknem másfél hónapos „kínálata" vonzó volt számunkra is. A július 12-én kezdődött program augusztus 20-án fejeződik be. Bizonyságul szolgál a barcsi példa arra, hogy az igényeket nyáron is bátran lehet ébresztgetni.

Barcson a helyi sajátosságok figyelembevételével hagyományteremtésre is gondoltak. Ezekben a hetekben megélénkül a kis- határmenti kulturális kapcsolat, jugoszláv résztvevőket is várnak a rendezvénysorozatra.

összeállításunk tükrözni igyekszik azokat a törekvéseket, amelyek már kiállták a „próbaidőtöt évvel ezelőtt kezdődött... Most itt tartanak.*4

Drávamenti nyár

Hagyományteremtés

Barcs megtette a várossá fejlődés útjának első lépéseit, múltja és jelene a távlatokat is megrajzolja. Az új törekvések hagyományokait teremtenek. Ezekről beszélgettünk Gaál Endrével, s városi tanács elnökhelyettesével.

— A város és ez a tájegység a délszláv és a szulöki német nemzetiségi hagyományokon. kívül nem rendelkezik művelődési tradíciókkal A gazdasági élet meghatározó szerepe mellett hiányzott a kulturális háttér. Az urbanizáció során, arra is gondolnunk kellett, hogyan fejlesszük kulturális életünket. Tulajdonképpen e gondolatból született a Dráva

menti nyár rendezvénysorozat. Eleinte csupán néhány napra való programot terveztünk. Augusztus 20-an volt a központi rendezvény Három éve bővítettük a Dráva menti nyár tematikáját, és önbizalmat éreztünk arra is, hogy nagyobb nyilvánosság elé lépjünk.

— Hagyományt teremteni talán nehezebb feladat, mint a meglevőket ápolni, fenntartani.

— Nagyon vigyáztunk arra, hogy ne másoljunk másokat A fúvószenei tábor, a zenei élet fejlesztése serkentőleg hatott egész kulturális tevékenységünkre. Erre bizton alapozhattunk. ' Mennyiben

Á rezesek csatát nyertek

más a Dráva menti nyár. mint bármilyen nyári rendezvénysorozat az országban? Ezt a kérdést most azért tettem föl, mert megkérdezték tőlünk, és erre itt is szeretnék felelni. Ügy érezzük, hogy egészen sajátos programot sikerült kialakítani. A nemzetiségi hagyományok beépültek a nyári rendezvénysorozatunkba. Kiállításokat szervezünk a kishatárimenti kulturális csere is erre az időszakra összpontosul. Korábban a vendégegyüttesek, vendégkiállf- tások elszórtan szerepeltek Barcs közművelődési programjában, most ezeket a rendezvényeket tervszerűbbé tettük.

— Barcs etrzel partnereket Is szerzett, társakat, akikkel összefogva rangos programmal gazdagíthatják a város — hadd tegyem hozzá. a megye — közművelődését, iüz emberek életét.

Alaposan próbára tették a barcsi általános és középiskolák falainak szilárdságát július 12. és 25. között a harmadik országos rézfúvős kamarazenei tábor résztvevői. Bármerre jártunk is a városban, barokk vagy klasszikus versenyművek, kortárs Kompozíciók előadásaiban gyönyörködhettünk reggeltől estig. S ami a legmerészebb elképzeléseket is felülmúltad legifjabb városunk lakossá-« ga nemcsak megadással, hanem egyenesen örömmel a jó százötven szakközépiskolás és zeneakadé- mista „erőszakos” népművelői tevékenységét A közönség, mintha piros vagy lila hasú bankókat osztogattak volna, úgy verődött össze az úttörő-fúvószenekarok térzenéjére, a világszerte ismert Budapesti Rézfúvós Kvintett koncertjére, a nyilvános versenyre, sőt, a ladi szabadtéri színpadon tartott hangversenyre is. A kezdeményezés, mely négy esztendeje amatőr fúvószenekarok vezetőinek szánt országos kurzusként indult, nemcsak jellegével szélesedett ki a kamarazenélés teljességét átölelni hivatott tanfolyammá, hanem megnyerte azt a csatát is, melynek célja a közönség szívének-lelkének „bevétele”, volt.

Á sikert az Idén is néhány neves művész és pedagógus — Tarjáni Ferenc, Steiner Ferenc, Szilágyi Pálma, Neumayer Károly és mások — szorgalmának, kitartásának köszönheti a ■Jeunesses Musicales és a barcsi Vikár Béla Zeneiskola kezdeményezésére meghirdetett, s ezenkívül még nyolc szerv által támogatott tábor. Foglalkozásain valamennyi hazai felső- és középfokú zeneoktatási intézmény hallgatói közül részt vettek. A szakmai konzultációk, az iskolai kamarazene- oktatás hiányosságainak pótlására hivatott együttes muzsikálások színvonaláról — a résztvevők mellett — elragadtatással nyilatkozott

IAng István, a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke, a Paul Yoder, • CSPM-nek, ez UNESCO zenei szervezetének elnökségi tagja, az alabamai egyetem tanára is.

A technikai, zeneelméleti, esztétikai témájú előadásokon, konzultációkon, kamaramuzsikálásokon kívül volt a táborozásnak egy másik, szinte felmérhetetlen haszna is. Nevezetesen: a kortárs magyar zene iránti fogékonyság fejlesztése, az új zenei stílusok elsajátíttatása. Szinte nem akadt egyetlen együttes sem a huszonegyből, mely ne tűzte volna itt műsorára Hidas Frigyes, Szokolay Sándor, P^tachich

Iván, Borgujua András,-Bo-zay Attila vagy más zeneszerzőnk darabjait, s ne másolta volna szívesen a kotita- ritkaságokat úgy, ahogyan annak idején a karthauzi és ferences barátok a graduólé- kat. Nemcsak versenyszellem alakult ki Ily módon, hanem barátság is. Hadd hivatkozzunk Hollós Lajosra, a KŐ» TA vezetőségi tagjára, a Magyar Rádió szerkesztőjére, aki a most ugyancsak megrendezett zenekarvezetői tanfolyam tanáraként töltött két hetet Barcson, immár sokadszor. „Valameny- nyiünket fenyegeti az elidegenedés veszélye. Előle csak

újfajta, szilárd közösségek létrehozásával menekülhetünk meg. A zenei mozgalmak — foglalkoztassanak bár amatőröket vagy profikat — az ilyen, társadalmi szempontból is hasznos közösségek terjedését segítik elő. Sikerük ezért nemcsak a vájtfülűek ügye.”

Nyilván ezt Ismerték föl Barcs vezető testületéi is, amikor minden elképzelhető módon támogatták a szép kezdeményezést, nemzetközivé szélesítették az eddig csak hazai szakemberek és leendő szakemberek „istápolására” alapított tábort.

— A zenei tábor esetében ez különösen megnyilvánul. A Művelődési Minisztérium, a megyei művelődési központ, a KISZ-bizottság, úttörőelnökség, a művelődésügyi osztály támogatását élvezzük.

— Ügy tudom, — egy meghívóban olvastam —, létrehoztak egy bizottságot, amelyik a Dráva menti nyár rendezvénysorozattal foglalkozik.

— Intéző bizottságot hoztunk létre, hogy biztosítsuk ennek a programnak a szervezettségét. tartalmas megvalósítását. Szeptember au- án ül össze legközelebb a bizottság, értékeli az idei nyári rendezvénysorozatot, és meghatározza azokat a feladatokat, amelyeket 1982- ben figyelembe kell venni.

A zened tábor rendezvényei után elsőként néptámc- egyűttesek műsorára látogattunk Barcsra; a Somogy és a Boróka lépett színpadra. Sokan voltok kíváncsiak a vendégeikre és a helyiekre. Takács László János, a Boróka vehetője így beszélt az öt éve működó csoportról.

Külföldiek a kamarazenei táborban

Hazad kiválóságaink mellett külföldi szaktekintélyek is részt vettek a barcsi fúvószenei tábor munkájában. Véleményük azt bizonyítja: a kezideményezés jelentősége lassanként nemzetközivé válik, a szocialista országok muzsikusainak bőségesen van közölnivalójuk egymással.

Hans-Joachim Krumpfer,

a berlini Hans Eisler Zeneművészeti Főiskola tanszék- vezető docense szigorú, szenvedélyes tanáregyéniség. A legparámyitob hibát sem tűri el. Am rögtön feloldódik, amint a foglalkozás után a táboriban szerzett tapasztalatairól kérdezem.

— Tény, hogy a magyart elsősorban „vonósnépként” ismerik külföldön; tény, hogy német földön a fúvószenének nagyobbak a hagyományai. Az NDK-beli és a magyar muzsikusok színvonala közt mégsem érzek különbséget, sőt. a barcsi és a pécsi gyerekektől olyan produkciókat hallhattam, melyek az évenként ismétlődő lipcsei kamarazenei fesztiválokon is kimagasló teljesítménynek számítanának. Be kell vallanom: néhány esztendeje a világhírű Concertino Pia ga-versenyen egy általam betanított csoport gyengébb teljesítmény- nyel nyert első díjat’, mint amilyeneket itt hallottam. Egy . másik nagy erénye ■ * felhívja

a figyelmet a kamarazenélés fontosságára. E vonatkozásban az én hazáimban sincs minden, rendjén, lesz hát mit mesélnem otthon!

A Pozsonyból érkezett Kamii Roskót ugyancsak „jegyzik” a nemzetközi zenei világban. Négy évig a düsseldorfi—duisburgi Rajnai

Német Operaház zenekarában játszott első trombitásként Alberto Erede és Eugen Jochum „keze alatt”, most a Szlovák Filharmónia szólistája. A táborban a legtürelmesebb, legkedvesebb tanárok között tartották számon.

— Vélétlenül szereztem'tudomást a barcsiak vállalkozásáról Fetr Mihalicától, a néhány hónapja Önöknél vendégszerepelt pozsonyi hegedűművésztől, véletlenül kerültem ide, ám a tapasztalatok minden elképzelésemét felülmúlják. El kell mondanom: Svájcban, Mont- reux-ben is megfordultam már többször, a világszerte ismert fafúvóstáborban, de az itteni színvonal nem vagy alig gyengébb annál. Nálunk, Szlovákiában jobbára a vonós hangszerek népszerűek; a fúvószene korántsem oly elterjedt, mint a cseh területeken. Kevés a jó szólistánk, kevés a kottánk, smég legjobb zeneszerzőink, Su- choni, Cikker is valamiért idegenkednek fúvósegyüttesek számára komponálni. Itt pedig valósággal elárasztják a csoportokat jobbnál jobb művekkel' Hidas éa Síóko

lay néhány darabját szeretném megtanítani nemrégiben alapított kvintettemmel, s talán nem hiú ábránd, hogy jövőre itt is eljátszhatjuk őket.

Stefan Hadrys, a varsói . Chopin Zeneakadémia tanszékvezető professzora — a debreceni tanítványai szerint — a legtürelmesebb pedagógus-egyéniség. Nagytudású, rutinos szakember, aki mindenütt megjelenik Európában, ahol komolyabb fúvószenekari találkozót rendeznek.

— Mi, lengyelek, nem panaszkodhatunk hagyományainkra. Évszázadok óta divat nálunk a toronyzenélés: hadd utaljak itt csak a krakkói Márta-templomban óránként felhangzó szignálra, a Hajnalra, melyet magyar barátaink is jól ismernek, vagy a czestochowai kolostorban ma is élő tradíciókra. Legjobb komponistáink, Lutoslawski, Penderecki sem idegenkednek a fúvósmuzsikától. Zeneiskoláinkban. húsz éve kötelező tantárgy a „kama rázás”.

Amit itt láttam, hallottam, mégis elképesztett. A magyar diákok szorgalma, kitartása, gondossága és muzikalitása határtalan. A kortárs zene előadásában pedig szinte verhetetlenek. Jövőre együttessel szeretnék eljönni: a fiatal lengyel muzsikusok nem vesztegetnék itt hiába az.idejüket,-'«!,« .L

Múzeumi séta

„Fölkapták a Dráva menti nyarat Nemrégiben a televízió pécsi körzeti stúdiója forgatott Barcson, a múlt hét végén A Hét stábjával találkoztunk. A belváros főterén kólót táncoltak a kamerák előtt a helyi táncegyüttes tagjai. A múzeumban újabb eseményre voltunk hivatalosak.

Útközben a szomjúságot oltandó betértünk a presz- szóba.

Fodor Bél áné- val beszélgettünk.

Húsz éve él Barcson, már nemcsak otthonosan, hanem településére büszkén Is.

— A megnyitóra népművészeti vásárt rendeztek, rengeteg vendég megfordult a városban. Messzi vidékekről is jöttek. Elismeréssel beszéltek Barcsról és a rendezvényről. És ha én az ország más vidékére utazom, ott is tapasztalom, hogy Barcs egyre ismertebb település.

A múzeumban a nyáron sok vendég megfordult. A Május 1. parkerdőben ezekben a hetekben fiatal táborozok csoportjai váltogatják egymást. Nem kerülik el a múzeumot sem.

Az állandó kiállítás képet ad a város halászati hagyományairól, a környék nemzetiségiek lakta vidékeinek a múltjáról. Augusztus 20-a tiszteletére fölavatják a múzeum emeleti részében a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet új állandó kiállítását. Barcs története elképzelhetetlen a tsz története nélkül. Legalábbis nem lenne teljes.

— Barcs háború utáni történetében meghatározó szerepe volt a Vörös Csillag

Termelőszövetkezetnek — mondta a városi tanács elnökhelyettese. — Embert formáló hatása van a szövetkezetnek. Ez az új kiállítás nemcsak a tsz történetéről szól, hanem Barcsról is.

A Dráva Tájmúzeum a megye legfiatalabb ilyen intézménye. Most érdekes könyvkötészeti bemutató várja az ide látogatókat. Váci György, a Duna-kanyar világhíres könyvkötője, a régi könyvek „orvosa” a könyvkötészet múltjáról és saját műhelyének munkájáról készített vándorkiállítása nemcsak az olvasó embernek szerez élményt, hanem mindenkinek, aki szereti a szépet.

Barcs János költő, a város szülptte egy ízben megkérdezte Vácitól: — Melyik a legkedvesebb színe?

— A fehér — felelte ő. — Nagyon szeretem a hófehéret arannyal, ez után az éles bordó következik. De a megrendelő kívánsága a döntő. Sokat köszönhetek megrendelőimnek, s elmondhatom, hogy sokféle kívánságuk teljesítése emelt « mesterség magasságába.

A Boróka a strandszínpadon

— Hullámzó fél évtized áll mögöttünk. Hat vezetője volt ez idő alatt az együttesnek. Én három évet töltöttem velük, ekkor az - együttes ezüst minősítést szerzett. Sokat szerepelünk. Részt vettünk a szövetkezeti tánc- együttesek lellei seregszemléjén, fölléptünk Pécsen és a jugoszláviai Burdevacon.

— Távolabbi célkitűzés?

— Jövőre ismét minősül az együttesünk, szeretnénk a meglevőnél jobbat szerezni.

A Boróka zenekarában a bőgőnél Vértes György, a barcsi művelődési központ igazgatója.

— Ritka látvány, hogy a népművelő-igazgató maga is szereplője annak a programnak, amelyet ő szervezett.

— Szinte mindig szükség van arra, hogy helyettesítsek valakit a zenekarban. Szívesein teszem. Ahogy kinőttem a beat-ből, a dzsessz meg a népzene kezdett érdekelni,

A tánc öröme két fiatal arcán. Bitó Éva és Nagy László, a barcsi Boróka két táncosa széki párossal jeleskedett. Két ember az életéről vallott, több volt ez a jelenet áz egyaaetrű tánctudásnál. Bitó Éva a Dráva

áruház műszaki osztálván dolgozik. Nagy László a Dél- somogyi Állami Gazdaságban,

— A tánc képes arra is, hogy az embereik megismerjék egymást. Szorosabbra fonódnak a kapcsolat szálai. Igaz?

— Na, Laci? — int a szemével a lány.

— Nem titkoljuk. Megértjük egymást. .És már nemcsak a táncban, hanem a magánéletünkben is,

Éva: — A csoport minden tagja jó barát.

Délkeletről fekete felhőket kerget a szél a színpad felé. Belekap a lányok szoknyájába. Néhányan előveszik az esernyőt, készenlétbe he- ivezik, néhányan a kijárat felé igyekeznek. A kapuból még egy pillantást a színpadra vetnek. Szívesen maradnának. Nagy cseppek, ben esni kezd. majd jég is hull. A szabadtéri táncházat elverte a vihar ...