Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

Hetvenöt válasz közügyben Száz kérdőívet juttatott el nemrég a csokonyavisontai tanács a lakosságnak, köztük tanácstagoknak, a község üzemeiben, intézményeiben, a termelőszövetkezetekben dolgozóknak, szocialista bri­gádoknak. Mielőtt tanácskoz-' tak volna, kíváncsiak voltak, hogyan vélekedik a lakosság a kereskedelmi ellátásról, az üzletek, vendéglők számá­ról. Hetvenötén küldték vissza a kérdőívet Ezzel nem' csu­pán azt fejezték ki, hogy a valamennyi ükét érintő köz­ügyben szívesen mondanak véleményt, hanem azt is: he­lyesnek tartják e módszert amikor a lakosság egészét érdeklő kérdésben elsősor­ban az ő véleményükre ala­poznak, r Érdekesek a válaszok, s ezek nem csupán egy-egy ember, brigád, hanem na­gyon sok más csokonyavison­tai és rinyaújlaki ember vé­leményét is tükrözik. Akik együtt örültek, ha kielégítő volt az ellátás, vagy bősz- I szankodtak, ha nem sikerült valamit megvásárolni, eset­leg az eladók, felszolgálók udvariatlanul, gorombán vi­selkedtek velük. A megkérdezettek 45 szá­zaléka nem tartotta elegen­dőnek a községben levő ke­reskedelmi, vendéglátóhelyek számát. Ugyanilyen arány­ban vélekedtek így a keres­kedelmi szolgáltatásról, a vendéglátóipari kiszolgálás kulturáltságáról. A kenyér­rel, péksüteménnyel való el­látásról ugyancsak ez az össz­kép alakult ki. A megkérdezettek 50 szá­zaléka megfelelőnek tartotta az ellátást az alapvető élel­miszerekből, és csak 31 szá­zaléka volt részben elégedett. Az alkoholtartalmú italokból 48 százalék (megfelelőnek, 33 százalék viszont — ez az egyetlen ilyen megállapítás! — túlzottnak tartja a vá­lasztékot. 71 százalék nem tartotta jónak az ellátást láb­beliből, 50 százalék a felnőtt­ruházatból, 55 százalék pedig a méteráruból. Az építő­anyaggal és a tüzelővel való ellátásról 61 százalék mon­dott kedvezőtlen véleményt Kiragadott példák ezek, le­hetne sorolni mé'g azokat a kérdéseket, melyekre a több­ség részben jó vagy megfele­lő minősítést adott. A tanács a tapasztalatokat nem csu­pán testületi ülésen haszno­sította, hanem eljuttatta a barcsi áfész-nek is, hogy a terület ellátásáért- felelősök levonják a szükséges követ­keztetéseket, s intézkedhes­senek a változtatás érdeké­ben. Hasznos volt tehát a köz­vélemény-kutatás, ezért ha­tározott úgy a csokonyavi­sontai tanács: ezt a módszert követik majd a sok embert érintő kérdésekben. Legköze­lebb akkor, amikor a tömeg- közlekedés helyzetét tárgyal­ják. Sz. L. A határon felelősség élni Figyelő tekintetek kísérik az idegent, ha valamelyik határmenti faluba vezet az útja. Gyékényesen sincs másként Itt is ezernyi jelét tapasztalni annak, hogy a lakosság tettrékész segítő­ként áll határőreink mellett. — Itt élni felelősséget je­lent: Nem várhatjuk csak a határőreinktől, hogy ők vé­Tovább tanul a határőr- tiszt fiú, Sándor clelmezzék nyugalmunkat, biztonságunkat, ebből ne­künk is részt kell vállal­nunk. Tíz esztendeje elnyer­tük a határőrközség címet, s ez kötelez bennünket. Idős Jánosa Sándor, a gyékényes i Csokonai Tsz pártvezelóségének a titkára. Minden emléke ide köti. Hatévesen már aratni járt, kőtelet terített, vizet hor­dott, segített idősebb család­tagjainak, hozzátartozóinak. Volt traktoros, a csurgói és az iharosberényi gépállomá­son brigádvezető, azután visszahívták a tez-be mű­helyvezetőnek. Hetedik éve a pártivezetőiség titkára. Köz­ben tanult, mezőgazdasági technikumot végzett, jelen­leg Kaposvárra jár kétéves speciális kollégiumra. Húsz esztendeje önkéntes rendőr, gyakran jár szolgá­minden embert személyesen ismer. Az önkéntes határ­őrök szakmai fölkészítése mellett az úttörő-határőrök, a Szivük István gárdazászló­alj nevelésével foglalkozik. — Nagyon jó a kapcsolat a lakossággal. A tsz, a hánya sokat segít nekünk, s ezt mi társadalmi munkánkkal viszonozzuk. Ennek a jó kap­csolatnak is az eredménye, hogy őrsünk az utóbbi négy évben sorozatban elérte az élenjáró 'címet. Tizedik éve, hogy a szö­vetkezetben végzett jó mun­kájáért, KISZ-beli tevékeny­ségéért . a tsz kommunistái soraikba fogadták. Hamaro­san elköszön a falu tói: aka­démiára megy, tanul. A kisebbik Jánosa gyerek, László élete is szorosan kö­tődik a faluhoz, a termelő­szövetkezethez. Amikor mé­lád családi házat épít Életéről beszél az apa zőgazdasági gépszereiőtanu- lónak jelentkezett 1968-ban, a tsz-szel kötött szerződést Télen a műhelyben dolgo­zik, most kombájnon, hogy az 1600 hektárnyi Kalászos termése mielőbb raktárba kerülhessen. Öt is a szövet­kezetben vették föl a kom­munisták soraiba. A határőrizeti feladatok vállalásából nem marad le édesapja és bátyja mögött. Tagja—a járási pártbizott­ságnak, most az egyéves pártiskolára készül. — A határőr Ifjú Gárda­egységnél vagyok raj parancs­nok." a katonaságnál szerzett tapasztalataimat eredménye­sen tudom hasznosítani. Az őrs határőreivel, az önkéntes határőrökkel»és rendőrökkel igen jó a kapcsolat, az együttműködés. Nyáron kö­zös ellenőrzéseket tartunk majd. A határ mentén élni fele­lősség! Ez tűnik ki a három Jánosa, a termelőszövetke­zeti párttitkár apa, a határ­őrizetet élethivatásként vá­lasztó nagyobbik fiú, s atsz- szerelő öcs vallomásából. Szalai László Háztáji bizottság a termelőkért Olcsóbban kapják a takarmányt latba a hivatásos és az ön­kéntes határőrökkel, szemé­lyesen is példát mutat. Ezt ismerték el két éve a Kiváló határőr kitüntetéssel. Gyerekkorában gyakran találkozott katonai szolgála­tukat teljesítő fiatalokkal ifjú Jánosa Sándor, Nyaran­ként a tsz-ben kombájnozott — segített a határőröknek is az őrs földjének megműve­lésében. Az általános iskola ötödik osztályától kezdve úttörő-határörként tevékeny­kedett, gimnazistaként pedig a határőr Ifjú Gárda-egység­ben. — így kaptam kedvet a határőri szolgálathoz. Sokat beszélgettem a közeli őrsi ak­kori parancsnokával, Novak Miklós főhadnaggyal, ő is ösztönzött példájának köve­tésére. Ezért jelentkeztem a Kossuth Lajos Katonai Főis­kola határőr szakára. Most a közeli Lankócaer- dőn teljesít szolgálatot, fő­hadnagy. Gyékényesen és a környező falvakban szinte Háztáji bizottság alakult a siófoki November 7. Ter­melőszövetkezetben a ter­melés koordinálására, az ér­tékesítésre szánt áruk átvé­telének megszervezésére és azért, hogy megfelelő össz­hang alakuljon ki a közös és a háztáji gazdaságok között. Ezt a tevékenységet a keres­kedelmi és háztáji ágazat foglalja keretbe. Az ágazaton belül Adandón és Siójuton, illetve Siófokon és Balaton- szabadiban külön üzemág .foglalkozik a háztájival. A szövetkezetben az idén 2500 háztáji hízósertés felvásár­lását tervezik, ebből, eddig 2300-ra kötöttek szerződést a gazdákkal. Előirányzatukban mintegy 8000 nyúl átvétele is szerepel, ebből 6300-ra már megállapodtak a tenyész­tőkkel. A téesz — a húskombinát közreműködésével — százte- nyészkocát helyezett ki a háztájiba. További ötven ko­cára van igény, rövidesen ezt is kielégítik. Az állatokat másfél év alatt kell kifizet­ni, akkor, amikor a szaporu­latot értékesítik — erre egyébként hízlalási szerző­dést köt a téesz a sertés­tartókkal. Tervezik, hogy kiterjesztik a háztáji árutermelést, illet­ve felvásárlást naposcsibe­kihelyezésre, zöldség, gyü­mölcs, tojás és baromfi át­vételére is. A háztáji gazdálkodás — természetesen — semmire se menne, ha a szövetkezet nem nyújtana messzemenő támogatást a takarmányter­mesztésben és -értékesítés­ben. Az idén tavasszal mint­egy 420 hektárnyi háztáji te­rületet és zártkertet szántott . föl, 400 hektáron végzett ta­lajmunkákat és 280 hektáron vetett a tsz saját gépeivel. Az igényeknek megfelelően biz­tosított a vetéshez kukori­cát és burgonyát. A szálas takarmányt a tagok jóval ol­csóbban kapják, mint a kí­vülállók. A „fácánosi" ABC x ✓ % Szép üzlet — gazdag választék A környéken nyaralók — a szomszédos vendéglő neve után — csak „fácánosi” ABC-nek nevezik a 7-es út, illetve a Balatonőszödre vi­vő űt mentén lévő élelmi­szerüzletet Az itt dolgozóit a szezonban keveset pihen- npínPK mert vasa ma nőnként forintos tervnek. Áruval fel­készültünk, 1,7 milliós kész­letből válogathatnak vevőink — mondja Ács Lajos vezető, aki negyedszázados kereske­dői tapasztalataiból jól isme­ri a vevő igényeit, s ez meg­látszik a kínálaton is. Tőkehúst, minteßv 40 féle Május végéig a forgalom el­érte a 4,5 millió forintot. A kitűnően fölszerelt ABC a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat kezelésében van. Két hatalmas, egyenként 30—30 mázsa húsáru tárolására al­kalmas hűtőkamra működik, külön raktárakban van a liszt, a cukor, a vegyi áru. is várják a vevőket. « — Helyettesemmel, Tóth Lászlóval felváltva tartjuk a vasárnapi ügyeletet, így jut idő a pihenésre is. Forgal­munk az időjárástól függően váltakozik napi 30—80 ezer forint között. Ebből kell meglepnie az idei 11,5 millió felvágottat — köztük olyan különlegességet, mint a Haj­dú megyei sonkásait -- árul­nak. Legal.k-b :’C0 féle kon- zervet, gu.'-dofol és mirelit ételeket tartanak, üdítő ital­ból pedig szinte mindegyik megtalálható. vegyi áruk, játékok intése kaphatók. Zöldséget és gyümölcsöt is árusítanak. S hogy a benti íorgalmat ne zavarják, most építenek egy pavilont, me­lyet a napokban nyitnak meg. Egy üvegvisszaváltó he­lyet m létesítenek. Az a cél, hogy az ilyen tevékenységgel foglalkozók helyben jussanak az álla­taiknak szükséges takar­mányhoz, és zavartalan le­gyen a felvásárlás. A háztá­ji sertésállomány takarmány­ellátását például úgy szer­vezték meg, hogy minden községben megkaphassák a kívánt mennyiséget és vá­lasztékot. Ádándon és Bala- tonszabadiban a korábbi he­lyen adják ki a tápokat, jú­lius 1-től — új lehetőségként — Siófokon is megkezdik az értékesítést. A tápon kívül a szemes termények beszerzé­séről is gondoskodott a téesz. Azok, akik szarvasmarha­tenyésztéssel foglalkoznak, területbér ellenében a sió­marosi és a balatonszabadi részen legeltethetik jószágu­gat. Feszillséialdás H a igaz, hogy a feszültség felcsigázott lelkiállapot, mi több: ideges várakozás és izgalom; akkor e nem ritkán tapasztalható jelenség oldása feltételezi, hogy idegesség és várakozás helyett előrelátás, megfontolt tervezés és tettek sora váltja föl az összegabalyodni készülő szálakat. Az izga­lom marad! Hiszen csak a befejezett cselekvés teremthet ki­egyensúlyozott'lelkiállapotot __ E rövid bevezető után sejtheti az olvasó, hogy valami olyan témára bukkantam, amelyből nem hiányzik a feszültség. Felelősei azonban keresték és megtalálják az ellenszerét. Ami­kor náluk jártam, éppen a feszültségoldás módszerein munkál­kodtak. Ily módon hát példaadó is lehet az eset, s bár csak tervekről volt szó, az előző évek barcsi tapasztalásai megnyug­tathatnak, meg is győzhetnek bennünket afelől, hogy elkép­zeléseik valóra válnak. Különleges helyzete nem abban van ennek a Dráva-parti városnak, hogy várossá érett, s hogy a korábbi, évtizedes kény­szerű tespedés után végre megmutathatja mire képes. (Ezt a lehetőségét, a felbuzdulás létjogosultságát miért is vitatnám?) Különleges helyzetét annak „köszönheti”, hogy Somogybán egyedül városkörnyéket, azaz egy egész volt járást irányíthat, illetve kell irányítania. Ezernyi gonddal jár. (Kitaposott úton könnyebb volna a gyaloglás.) S hogy az „erdei rengetegből” most a közoktatás ügyét ragadom ki, higgyék el, nem vélet­len. Élénk szemmel feszültséget fedeztek föl benne, s számom­ra az volt a megnyugtató, hogy nincsenek „görcseik”. Míg má­sutt, ahol bonyolultabb, nehezebb a helyzet, s tettek helyett (pénz birtokában!) még mindig azon vitatkoznak, hogy milyen technológiával építsék az iskolákat, a tantermeket; addig ők — a pénz mellé — saját lehetőségeiket méricskélik, és azt hi­szem, újabb meglepetésre készülnek. A demográfiai hullám nem ijesztő rém; a nemzet fenn­maradásának, továbbfejlődésének egyik feltétele. Miért ne lenne orom, ha több magyar gyermeket taníthatnak meg a be­tűvetésre; ha többen olvassák Petőfit és Adyt; ha József At­tila mutathatja meg a múltat, hogy értékelni tudjuk a jelent; s ha nincs akadály a tudásszomjjal, képességgel megáldott ifjak előtt, mint néhány évtizede? A több gyerek persze min­dig gond. Az a családban, az a társadalomban is. Felemelő, jövőt építeni akaró „küszködés”. Ezt fedezték föl felelősség­gel a barcsiak. (És hiszem, hogy rajtuk kívül sokan mások.) Két általános iskolájukban az idén 1454 gyerek tanult. Tudják pontosan, hogy a 85—86-os tanévben háromszázzal többre kell számítaniuk. Talán furcsán hangzik, pedig igaz: lelkiismeret-vizsgálattal kezdték a tervezést. Vajon megtet- tek-e. mindent az előző ötéves tervben, hogy biztosítsák a fia­talok alapműveltségének megszerzését; a lehetőségeket ahhoz, hogy kibomoljon kisiskolásaik értelme, s világra csodálkozá­suk után megkereshessék a legjobb lehetőséget a továbbjutás­hoz? Nem kell szégyenkezniük. Két ötéves^tervben összesen 8 tanterem építésére kaptak központi pénzt, és 16-ot építettek — társadalmi összefogással. (A zeneiskoláról nem is szólva!) Mostani adataik mégsem a legmegnyugtatóbbak. Az idén 33 tantermük volt, 1986-ra — ha nem tesznek többet — 38 lesz. Most 44 gyerek volt egy tanulócsoportban, 1986-ban 46 lesz! (A megyei átlag 1980-ban 25 volt!) És szükségtantermek vár­nak pontásra. 1979-ben, amikor a II. sz. iskola elkészült, csu­pán annyival változott a helyzet, hogy három tanulócsoport­tal több járhatott délelőtt iskolába. Egyébként két „műszak” van, a felnőttoktatás a harmadik. Nem nevezhető éppen ideá­lis állapotnak. 1980—81-ben hat első osztály volt Barcson, a 81—82-es tanévre tizet kell indítaniuk. A gyermeklétszám később sem csökken; legalább nyolc évig számítanak emelke­désére. Márpedig ha így igaz, akkor cselekedni kell... M eglehet, sok lesz a szám, de hát ezek bizonyító tények: a VI. ötéves tervben 8 tanteremre kapnak központi pénzt, és négyet — a szükségtantermeket — le kell bontani. A ruhagyár volt épületéből — amelyet oly sok min­denre szántak már! — most iskola lesz; négy tanterem, nem is akármilyen.' És ebből is érzékelhető az oly sokszor hiányolt * előrelátás haszna. Mi várható, ha egyszer majd csökken a gye­reklétszám, és sok lesz az iskola ... ? Ez is foglalkoztatja a barcsi vezetőket. Nem esnek kétségbe. Már most hármas funk­ciót szánnak az épületnek, amely délelőtt iskola, délután nap­közi, este pedig közművelődési feladatokat lát el. Az SZMT ad berendezést, azaz úttörő- (amelyet jelenleg a folyosók vé­gében próbálnak szervezni) és szakszervezeti, mozgalmi tevé­kenységre is alkalmas lesz az épület. Érdemes figyelni rá — a barcsiak már az előző ötéves tervben rájöttek, hogy állami pénzből kétmillióba kerül egy tanterem; a vállalatok, a lakosság összefogásával meg félmil­lióba! Nem is tudom, miért hagyatkozunk örökösen az „állam nagybácsira”? Vagy annak a pénzéből is lehetne olcsóbban építeni? Megfontolandó. Igaz, hogy az utóbbinál bővítésről, átalakításról is szó van. (Az előbbinél meg rendszerint arról; hogyan lehetne egyedit, ily módon is újat és drágábbat, még sehol sem létezőt építeni; olyat, amely lehetőleg ne is feleljen meg az oktatás-nevelés követelményeinek.) Dilemmáimmal — azt hiszem — nem vagyok egyedül. Ahogy megtudtam: legalább nyolcmilliót akarnak „össze­hozni” vállalati és lakossági hozzájárulásból, anyagból, szel­lemi kapacitásból ahhoz, hogy megszülessen a harmadik álta­lános iskola Barcson. S hogy mitől függ a siker? Azt mondták: a szervezés hőfokától! Mert mindenre meg lehet nyerni, min­denre meg lehet mozgatni az embereket. Nem mindegy, ho­gyan. Szerintük a kiindulási alap az: „ha te adsz, én is adok”. S a városkörnyék vezetői nagyon vigyáznak arra, hogy ne ma­radjanak a lakosság adósai! De maradjunk az előrelátásnál. Tudják, hogy az állami gazdaság hatvan lakást épít Somogytarnócán. Ésszerű — hi­szen javarészt fiatalok költöznek oda , hogy az alsó tagoza­tosokat továbbra se hozzák be Barcsra. Megoldják napközis ellátásukat is. A városban viszont a régi bölcsődét minden­képpen föl» kellene újítani, ráadásul közvetlenül kapcsolható a napközihez. Ésszerű megoldás. (Jelenleg a tanulók 54 száza­léka kap napközis ellátást, az igény 70—75 százalékos. És a ré­gi helyétt — társadalmi összefogással — új bölcsődét építe­nek. liehet, hogy túlterheltem az olvasót a részletekkel, de azt hiszem, ezek nélkül képtelenség volna bizonyítani: csakugyan feszültségoldás tanúi lehetünk. Azt mondták a barcsiak: „Az oktatás-nevelés minőségi követelményeihez megteremtettük a személyi feltételeket. Barcson nincs képesítés nélküli nevelő, s 1982-től a városkörnyéken sem lesz. A fölszerelés jó, részben a tárgyi feltételek sem hiányoznak. A tantermi ellátottság fe­szültségei miatt azonban sem a személyi, sem a tárgyi felté­teleket nem tudjuk kellőképpen kihasználni. Mi más dolgunk volna, mint hogy tantermeket építsünk minden erővel.” r' E s hogyan? Mitől függ az előbbrejutás? A szervezés hő­fokától. Az emberi kapcsolatoktól. A „te is adsz, én is adok” nagyszerű gondolatától, azaz a kölcsönösségtől. A megértéstől, az egyet akarástól. Miért mondjam tovább. Ezek­nek a tartalmas emberi vonásoknak az igénybevételével, okos felhasználásával lehet kiegészíteni az „állam nagybácsi” pénz­tárcájának tartalmát. Feszültségoldásként. Jävori Bél*

Next

/
Oldalképek
Tartalom