Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
Ä siker és visszhangja H ajdani murkatárwmmal jó esztendei szünet után akadtam össze. Ahogy ilyenkor lenni szokott, •orr* vettük közit» temerő- aeinket. egykori barátainkat. K. Ernő neve is eszembe jutott. — Nemrég olvastam a kitüntetéséről — jegyeztem meg. — Fanyar mosoly, lemondó legyintés kísérte a választ : — ö került sorra. — Szerinted méltatlanul kapta az elismerést ? — Tette a dolgát. Mint a többi pedagógus. Beszélgetésünk alanyát jó negyedszázada ismerem Tudom róla. hogy nem csupán tanított, azaz megtartotta az óráit. Ennél jóval többet tett. Társadalmi munkák sokaságát szervezte, eszközöket készített, táborba vitte a gyerekeket.. Nyílt, derűs egyénisége csapatostul vonzotta maga köré a gyerekeket a szünetben. Szó se róla, nem volt — mint ahogy egyetlen ember sem az — maga a tökéletesség. Szakfelügyelője néha szóvá tette, hogy elmaradt a tantervi anyaggal, ét rendetlen a kémiai szertára. Nem tudom, hogyan fogadták a kjtüntetéeét, a csaknem fékraéa tagú tantestületben. Hányán gratuláltak neki szívből őrülve a sikerének és sntmk, hogy negyedszázáén vi szar*«, sokoldalú nevelő- munka kapott méltó elismerést. Ketten voltak? öten? Es hányán súgtak hasas a háta mögött, miután hosszan látogatták a kénét: — Hiába, mindig jó kapcsolatai voltak. A jópoíaság megérlelt« gyümölcsét Emberek vagyunk, tele hibával, Gyarló vonásaink között talán az egyik legvissza- tessátóbb az. hogy nem tudunk őszintén örüiai társaink eredményének, munkás 1- kereinek, tisztes törekvései, alkotó tevékeny aég» elismerésének. Mintha ügy éretnénk: valamit tőlünk vett el, a nekünk járóból csípett le az, akinek a kezébe piros dobozkában lapuló érmet nyomtak. Igazolásul felnagyítjuk hibáit, és minden kedvezőtlen megnyilvánulását összegereblyézzük, ellensúlyozva velük erényeit. Egy, a megye több munkahelyén végzett kérdőíves vizsgálat is megerősíti személyes tapasztalataimat. Eszerint két tantestületben a megkérdezettek negyede válaszolta, hogy őszinte örömmel fogadja közvetlen munkatársainak sikerét Érdekes, hogy két különböző — megyeszékhelyi, illetve nagyközségi — nevelői közösségről van szó, mégis nemcsak e kérdésben vallottak hasonló arányban azonos nézetet. Azok is csaknem megegyező hányadot képeztek, akik úgy tartották: környezetükben közömbösen veszik tudomásul, ha valakit elismerés ér. 45. illetve 48 százalékos arányt tettek ki az így vélekedők. Az utóbbiak tömbje termelő munkahelyen még vastagabb: egy ipari szövetkezetben 60, egy ' vízügyi munkásokból álló csoportban 53 százalékos. A társak sorsa lránt érzett közömbösség távol áll a közösségi társadalom etikai igényétől. Az irigység, a mások előrejutása, boldogulása által kiváltott önző érzés pedig — amelyben mindig ott munkál a „miért nem én, miért nem nekem?” kimondatlan elégedetlensége — társadalmi kapcsolataink magasabb szintre emelésének, az egyének közötti munka- és egyéb érintkezési viszony humanizálásának egyik fő akadálya. És hogy milyen mértékben hat ez az eléggé el nem marasztalható emberi vonás, arra ia adott példát az említett fölmérés : 5 és 36 százalék között oszlottak meg a válaszadók munkahely szerint, akik úgy vélték, környezetükben alig titkolt Irigységgel fogadják egymás sikerét. Amikor e jelenségről a fölmérést végzőkkel he»"!« gettóm. egyikük azt mondta: e* ember eredendően ilyen, azaz magának való, csak a saját érdekeit igyekszik érvényesíteni, képtelen önmagát és társait tárgyilagosan megítélni. Még altkor is így van ez. ha szavakban igazodik a környezet etikai normáihoz. Társa más véleményen volt. Szerinte lehet és érdemes küzdeni az önzés megnyilvánulásai ellen, ha eredményei aligha kecsegtetnek is gyors és látványos eredményekkel. Mégpedig a valós értékek elismerésével és őszinte, minél szélesebb körű tudatosításéval. Azt hiszem, az utóbbi né- . r.etben több az igazsáigtarta- lom. Valóban, az irigység és rokonai: az önzés, a befelé fordulás, a cinizmus stb. ott kapnak lábra. elsősorban, ahol nem a teljesítmény, a magatartás igazi értékei alapján minősítik az egyént — mégpedig nyíltan, a demokratizmus írott és íratlan szabályai szerint —, hanem másfajta jellemvonások esnek latba előléptetéseknél, jutalmazásoknál. kitüntetéseknél. Olyan tulajdonságok, melyek elfedik a valós értékeket, megtévesztik a döntésre hivatottakat, és amelyeknek révén elérik: a látszattevékenységet, esetleg a stílust, netán a modort díjazzák — az alkotás helyett. T udom, a még oly demokratikus légkörű munkahelyen sem lehet elérni, hogy az egész közösség egyetértésével találkozzon az egyén általános és konkrét értékelése. Mégis ez, vagyis a nyílt minősítés a legfőbb útja és módja annak, hogy az emberek gondolkodásába beépüljön ée mind meghatározóbb legyen mások értékeinek és érdekelnek őszinte elismerése. rail Limái Rtppl-Rónal limtfthn levelei Megjelent a Somogy Tn*4 József, • Rtppt-RófuH és az irodalom című budapesti kiállítás rendezője az előkészületek során hét levélre talált, ezeket Rippl írta Fenyő Miksához, a Nyugat című folyóirat szerkesztőjéhez. Négy levél különösen érdekes, mert Ismeretlen adatokat közöl Rippl-Rónal József Emlékezéseinek keletkezéséről — a Nyugat adta ki —, a könyvművésznek is kiváló festőművész terveiről. Két irodalmár is tollat fogott, hogy méltassa Kunffy Lajos nemrég megjelentetett Visszaemlékezéseit, Tüskés Tibor az ábrázoló erőt, a remek leíró képességet dicséri, kitűnő piktori emlékiratként emlegeti; Csányi László Kun- ffy fő művének nevezi a kötetet. Ugyancsak két véleményt olvashatunk a Vaspróba 78- ről. Győri László, az egy évtizede még körünkben forgott költő felveti többek között, hogy ideje volna átgondolni a vidéki antológiák helyzetét. A versíráa devalválódását is pontosan értékeli, amikor megjegyzi: — Még most is verset írni a legkönnyebb, a legkézenfekvőbb. E makacs tévhit változatlanul tartja magát. A Vaspróba 79 is igazolja. Kevés á versnek érezhető próba. Kerék Imre — szintén Somogy-szívű költő — így ír: — A közlés mértékét meg nem ütő, egészen gyenge vers elvétve akad a kötetben (ez mindenképpen az általános verskultúra fejlődésének jellemzője), ami viszont egy ilyen sok arcot felvonultató seregszemlénél elkerülhetetlen: több a közepes, átlagos színvonalú vers. Merényi Oszkárról, a nevps Berzsenyi-kutató haláláról és Varga Hajdú István grafikus- művész életének ellobbanásá- ról is megemlékezik a Somogy. Sípos Gyula születésének hatvanadik évfordulóján Szí; fártó István írását közli a folyóirat. Az inazurgene lázadé« somogyi eseményeit két uradalmi tisztviselő „tudósítása” mutatja be — ezeket közli a tanulmány írója, Bognár Tibor. Kirabolt, égő kastélyok, tönkrezúzott berendezések, kifosztott gazdaságok, agyonvert tisztviselők, minden vagyonukat hátrahagyva menekülő földesurak jelezték a föllázadt inszurgensek útját, akikhez számos helyen a lakosság is csatlakozott, történelmi leckét adva a megy« földesúri társadalmának — olvastuk a Sárközy-levéltár pusztulásának történeti hátteréről. Joggal tekinthető az in- szurgens lázadás és következménye a somogyi jobbágyság antifeudális mozgalmának, amely nem volt mentes az értelmetlen pusztítástól és kegyetlenkedésektől sem — Írja a szerző. Hochleuthner József ara- dalmi inspektor így írt Pap Ferenc grófi meghatalmazotthoz a Sárközy-kastélyban történtekről: „A Sérköry főbíró egy ürnögben futott el feleségestül, gyermekestől, mivel éjszaka mentek rájuk. Ennek mindenét a világon semmivé tették, az ajtókat, ablakokat összezúzták, pádimentumot a szobából fölvagdalták, meg a maltert falairól leverték. Egyszóval mindent elpusztítottak, egy pénzt érő jószága nem maradott, az írásait mind ga- nélében eláztatták.” Értékes írások mentek veszendőbe megyénk múltjáról, Sárközy kiterjedt kapcsolatairól, Irodalmi tevékenységéről. H. B. Babát vagy bábát Ágnesnek? Égboiltkupola emiatt, kápolna. lóvéban boszorkányos Moliére-farc«: poénok cs*1- tammiaik ás erainynchailáH osztó tenyerek • • • A nézőtér is csatlakozik egy hangos gag- gel, a „sok jóember kis helyen elfér”-közhely nem igazolódik : heringkonzervet „alakító” nézők alaitt recsegem éSsél adja meg magát a pad. Óriási a siker fent és lenit. Moiliéne. wadkwmping-,módra: megszületett, a com media dcll'arte és a farce mai stMustípusa, erőiletetóiség szellemi izzadságszag nélkül, görögtüzwB előadásban, ráadásul új fazont adva * műinek, A nők iskolájának, aiz iskoláját! Kiderült az is: Moüiére bogiára a bogiéin nyári színháznak, s ez a következő évadok tervezésénél is tamuteság lehet. A Vöröls-!ká35o])nia koronázó díszleteleme a játéktér mélyvörös épíltnrémyrendsze- rének. mely divatos „Bonanza-bútonstílusávar’ eirődít- ményjellegű. red ón ynen chsze- r* szinte tilt: idegen, kívül a helyed! Szegő György csá- ki-csuki díszlete!) Ez a swines börtön Ágnes bakii« egyszemélyes magánzárdo jn, abban az értelemben, hogy Amolphe úr lakat alatt tartja, mert készül kitüntetni avval, hogv nejéül fogadja. (Ambivalens lény ez az Amolphe: kegyeskedne feleségül venni valakit, ugyanakkor szarvíóbiától szenved embertelenül megalázva.) Persze, hogy közbejön egy fityfiritty legény- ke, és leszakítja a meüeghá- zi körűimén yelfc közt nevelt szép virágszálat! S ez maga a dairtab. i És még mentiyf minden! Az ti, hogy Amolphe-fal Moliér» örök típust teremtett. azt ez ubrrtkiaíám kapaszkodott polgárt, akt Igazi únnalto szeretne látszani, mint a ku/tytaibőröa nemesek ; "űnhiátnám polgár”, akárcsak: Joundain úr, vagy monsieur Argan, » kén zeit beteg, ■ bizonyos értelemben még a jámbor Organ tata is. Itt él közöttük! Legföljebb divatos angol kifejezéssel self made-man~nek nevezzük, vagy egyszerűen újgazdagnak, argóval pedig pénzes palinak. Ismerjük jelenünk Amolphe-jót; naná, hogy élemedetten is fiatal pipit, szeretne; akivel reprezentálni lehet! (Csakhogy éltesebb kodban a két „p" — pórnz és potencia — fordított arányú, s ilyenkor törvényszerűen az áramkörbe lép a megszakító, a fiatal szsrető. Babarczy László nendeaése — ahogy legutolján* A királyasszony lovagjakor — a mának szól úgy, hogy a minden korban érvényeset mutatja föl. Amolphe-ja nem Rzörmyetegségig fokozott Halló, itt a Balaton...! Tegnap reggelre beborult, az előző napokénál jóval hűvösebb idő köszöntötte a szabad szombatosokat, azokat, akik kirándulni, fürdeni, napozni szándékoztak. Akik ehelyett kinyitották rádiójukat, s meghallgatták a győri, a pécsi körzeti és nemzetiségi stúdió két és fél órás, a Balatonról sugárzott műsorát, azok kellemesen töltötték idejüket szombat reggel nyolc órától fél tizenegyig. Tájékoztatást kaplak a hangversenyekről, a hajók, sétahajók, katamaránok indulásáról, a pecázás feltételeiről, s arról, hogy' a kölcsönzők mivel állnak a nyaralók szolgálatára. Rövid visszapillantást; hallottunk Szántódpuszta és a füredi hajógyár történetéből. A Balatonnal összefüggő sok érdekesség hangzott el. Akik a tihanyi .visszhang miatt aggódnak, azok megnyuglató magyarázatot hallhattak: van, csak a nappali lárma, zaj elnyomja, viszont esté, éjszaka meg télen érthetően „visszabeszél”! Megtudtuk, hogy a badacsonyi hajóállomás közelében található Lányi Antalnak az emléktáblája, ő repülte át először a Balatont. Sok a holland, a nyugatnémet és a csehszlovák vendég *— hallottuk a tájékoztatást, s a tanácsot, hogy rossz időben hol és milyen kiállításokat lehet megtekinteni, hol található a kempingekben hely. Kereskedelem, vendéglátás, árak — 40 forintos babgulyás! — pénzbeváltás, Badacsony, Kisfaludy és Szegedi Róza, Siófok és Balalonfüred, földvári üdülőhelyi klub, s még nagyon sok minden került szóba a két és fél óra alatt, kellemes zenévél színesítve. S persze nem maradhatott ki a műsorból a tegnapi An- na-bálra való készülődés. Akik kíváncsiak, hogy ki lett a bál szépe, azok ma délelőtt Balatonfüreden megláthatják udvarhölgyei társaságában, amint a hagyományoknak eleget téve végigkocsizik a fürdőhely főútvonalain. Érdekessége volt az adásnak, hogy a Magyar Rádió történetében először hangzott el élő ötnyelvű műsor. Az információkat, híreket a magyaron kívül németül, oroszul, eszperantó és szerb-hor- vrtt. nyelven is elmondták. A hallgatók sok kérdést tettek föl telefonon a műsorban közreműködő tanácsi, idegenforgalmi, vendéglátó és kereskedelmi szakembereknek, Sz. L. balek, hanem szánni való — ás rokonszenves! — férfi, aki, bár téveszméi ellenére is fejjel magasodik ki környezetéből, a legfontosabbat. elpuskázza életében... Nem az az egydi- mertziójú síkíisgu- iia Babarczy elképzelésében ez az' Amolphe, akibe Moliére egyetlen, kifigurázni való tulajdonságot préselt ; a kaposvári Csiky Gergely Színház tábori körülmények között előállított produkciójának Araol- phe-ja ember. Eoce homo... S^t: arcé homo sapiens! Íme, a gondolkodó ember — csapdában. Ment a gondolkodó csapdája, ha elfogadja a kliséket: a itánfaadailmii ménetekben megszilárdult érték- sztmeotípiátaait! Jelen esetben art hogy a nő jáiték- szer. engedélmeskwdésine teremtett férfiúi gyönyömszer- zö forrás. Babarczynafc van «dtaotóilehetaege ahhoz, hogy elénk piaaztizálja ráadásnak a „saitmtya”, de traeMemiek- ben gazdag entellekil üél és nz izompacsirta szépfiú örök komfüktusát. Keresem a puritán, mégis ezernyi ötlettől sziporkázó előadás „jogi elődjét”. Rokoni* lehetett ennék az Ar- nolphe-nak Louis Jouvet korszakos alakítása, melyről ezt olvasom: „nem va~ lamiféle felfortyanó fráter volt, hanem kacsintásai, nevetései egy huncut kópét sejtettek, aki nem veti meg aa élet örötn«íf.” És Igen: az 1845-ös Nemzeti Szímház- beli Amolphe is Hont Ferenc rendezésében, Major Tamás alakításéiban, melyről Nagy Péter lesajnálva így felt: „az elhibázott rendezői felfogás — magyarázhatja meg, hogy olyan intelligens és jó színész, mint Major , Tamás, hogyan tobzódhatik ennyire a külső eszközökben. Hatalmas követ dob ki a cipőjéből, Horace-szal való beszélgetése közben sapkát, csónakot csinálnak a szóban forgó levélből, kínjában s dühében a kerítés folyondárját eszi...” Istenem, de nagy előadás lehetett! Ezektől ■ „külsőségektől” vált bizonnyal élővé, a kliséi igurák pedig jellemmé: a helyzetek helyzetkomikummá nemesedhettek.. j Onnan sejthetem ezt bele a* egykori előadásba, hogy a mostani éppen hasonló szellemű megoldásoktól vált jeles színházi élménnyé! Néhány példa. Ahány látogató megjelenik Ágnes bakfisnál, mind babát ajándékoz neki. noha 6 tán nemsokára inkább bábát igényelne .!. (Humonha.láa az ismétlődésben.) Amolphe szemüvege két szárával mutat szarvakéit. A cselédpár boihóctréfáikkal a nyers humorú. misztériumjátékok közben frissítőként előadott farce-Mtílust idézi, mély itt Is naturalista elemekben gazdag intermezzo. A bur- léstiket — kttűnőep koreog- rafált — rohemgásitás. a permetezés, a gázálarcban megjelenő Georgette-„lidére” sitib. Folytáthatnánk a lap aljáig. Élő Moliére ez, nem a klasszicizáló iskola „szépségbe haló” stílusa. S ki mondja, hogy nincs abban figyelmeztetés ma is: a nő egész ember, nem Áriámból kiemelt oldalborda! Amolphe — Hajh nnn Adóm. Ebben rz évadban ki teljesedett, szinte újjászületett a szerepel; által. Szemérmes íiyfttsá'r<rt! mondóm: nagy színésszé érett. Mintha lemutatót tartana kifogyhatatlan színészi eszköztárából ArSplndler Béla és Rajhona Adám nolphe-fal A rendezői koBi- oepció és az ő sugárzó egyénisége volt képes emberré. tenni — kortársi személyiséggé formálni ezt a figurát Szinte NesMUB-iinggé vált, pajta az elegáns fekete öltözet, mely persze egyre .koszosabb. verlléttebb ítész, ahogy veresége mind nyilvánvalóbbá válik. Mintha folyton fázna, mintha állandóan rettegne a magabiztosság álcájában; egy-egy megkéső reagala-sa az elbironytalano- dásJI. neurottzailaEt sejteti .. 1 Vállán az előadás, és Ő Atlaszként megtartja aat! Mészöly Dezső írta: „A rögeszmés ’ pedagógus, az eszelős házizsarnok', Ameilf szerelme (a Nők iskolájában) sokkalta érdekesebb, élőbb — a maga módján még tán meghatott is —, mint a fiatal... kié is? .. i Az ifjú amorozó nevét akartam lacirni, de már kiment a fejemből... s ez jellemző. Annak a fiúnak nincs is arca.” Ennek a Honace-nék van arca! Es n Svindler Béla tehetségének kösaön- hető. Egy felnőtté sohasem növő musizklimiskát játszik, aki talán: egy szomszédos líceum tornaterméből rohant át a sípjával, ahol tornatanár, a lányok bálvány»..; A szellemi kiskorúság teszi örök-dicsekvővé; esetéről esz. első jöttmewbiwk beszámol; infanttlizmuBét a szerelem még fokozz» is. És Spindler még valamit „tud”: ragyogni. Utánozhatatlan, neve „áruvédjegy”. Ez a Horace nagyon jól fog dini Ágnessel, aki — ezt ígéri a lány magéra eszmélé- se — kordában tartja majd. Ágnest egyébként rokonszenvesen, lendületesen egy érdes naiva — mai Horváth Teri — alakítja: Csonka Ibolya főiskolai hallgató. Békazöld pár a két cseled i foglár. Csákányi Eszter és Bezerédy Zoltán. A nyers tréfát képviselik; majdnem Beckett véglényei. Majmokként tét vésziednek, nyomkodják egymáson a ratta- néist, s ingyen is püfölik egymást, vagy mást.., Mintegy élő figyelmeztetés, úgy hatnak ebben áz előadásban; « legpagyogóbh intellektus is Ilyenné *114- nyodhart, ha a kontroll készség csődöt mond. Tóth Béla nyíite/im tapsot érdemelt ki Chrysaldé, szarvaikat kiegyensúlyozott lelki állapotba» Viselő^ figurájáéit. Mesterremék ta az alakítás; Tóth Bélé Újrafelfedezése folyamatban.,, Serf Egyed meglepetés égy önleértékelésben swan védő jegyző nagyszerű színpadra fogalmazásáért. Dánffy Sándor és Gatkó Bence megié- lenéso dcus ex machine, Isteni beavatkozás nioliéré-i módra. Ámen! Lc*kö László SOMOGYI NÉPLAP
