Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-24 / 172. szám

Kézikönyvtár a propagandistáknak

Magyarázatot várnak a dolgozók

Filmmel szemléltetnek

:A párttttkár mosolyogva mondja el — példaként —, hogy nemigen siethet egyik irodából a másikba a cukorgyár udvarán, mert egész biztosan megállítja valaki, s magyarázatot kér a televízióban látott kommentár, a rádióban, hallott hír kapcsán.

— Ezt az érdeklődést tapasztaljuk min den üzemrészben, a szocialista brigádokban is “ fűzi tovább a szót Laki László, a Kaposvári Cukorgyár pártvezetőségé- nék titkára. — S ez a gyári helyzettől a népgazdasági tervig, Kaposvár fejlődésétől a nemzetközi eseményekig mindenre kiterjed. A politikai tömegoktatás jó lehetőséget teremt arra, hogy megvilágítsuk az összefüggéseket, választ adjunk a dolgozókat foglalkoztató kérdésekre. Négy-öt év óta megnőtt a kedv az oktatás iránt. A gyár pártvezetősége májusban értékelte az 1980— 81-es év tapasztalatait az oktatási bizottság beszámolója alapján, s meghatározta a feladatokat. Kimondtuk akkor, hogy nem növeljük tovább a létszámot, ehelyett inkább az oktatás tartalmát javítjuk.

Nagy segítséget jelent a párt- és a tömegszervezeti oktatás összehangolásában az oktatási bizottság, amelyet három évvel ezelőtt szerveztek meg az egyik beszámoló taggyűlésen elhangzott javaslat alapján.

— Ebben a testületben a gyári pártvezetőség, a KISZ, az szb, a négy pártalapszer- vezet képviselteti magát — magyarázza a titkár — Sokkal jobb azóta a munka összehangolása, nem fordul elő olyan, hogy egy dolgozó két tanfolyamra is „beiratkozik”. S az oktatás tartalmi szempontból is fejlődik.

Friss József agitációs és propagandafelelős a gyári pártvezetőségben, s egyben az oktatási bizottság elnöke. A tapasztalt kommunista állandóan képzi magát, épp most fejezte be a szakosítót.

— A bizottság az oktatás gazdája, fő feladatunk a szervezés, az összehangolás, az ellenőrzés a pártvezetőség irányításával. Már látszik a bizottság működésének eredménye; természetesen még sokat lehetne tenni. Mi magunk is sok hiányosságot tapasztaltunk, ezeket jeleztük fölfelé is. Érdekes például az a megfigyelésünk, hogy a dolgozók szeretnek minél több újat hallani a tanfolyamokon, s nem szeretik, ha sok az ismétlés.

— Ez valóban így van. — veszi át a szót Laki László. — Egy-egy hallgató háromnégy év alatt mind Végigjárja a nálunk megszervezett tanfolyamokat. Még ha mi beleszőjük is a helyi gazdasági témákat, akkor is „elölről” kezdi a tanulást. Ez, bizony, gondot jelent. S most már a nyolc oktatási forma helyett csak hat van.

— Milyen problémáik vannak még?

— A legnagyobb gondot a szemlélet okozza, még a párttagoknál is — kezdi a titkár. — Noha a szervezeti szabályzat előírja, hogy minden kommunistának kötelessége a politikai ismereteinek gyarapítása, sokan úgy vélik: a pártoktatáson való részvétel önkéntes. Elsősorban az idősebbekkel van ilyen gondunk; nekik megmagyarázzuk, hogy ez másra vonatkozik, például a tanfolyam formájának

Új termékek, beruházás nélkül

Az utóbbi hónapokban

ibb olyan terméket fejlész- jttek ki a Fővárosi Finom- íechanikai Vállalatnál,

melyek nem igényeltek kü- ►n beruházást.

hozhat e téren. Alkalmazásával — szerény számítások szerint is — öt—húsz százalékos energiamegtakarítás érhető el.

megválasztására. Bár ezen a téren is van mit tenni, hiszen néhányan a képzettségüknél alacsonyabb oktatási formát választanának S ne hallgassuk el, egyik-másik párttagot év közben figyelmeztetni kellett: járjon el rendesen a szemináriumokra.

Az ősszel kezdődő oktatási évre készülnek a pártós a 'tömegszervezetek a cukorgyárban. Mint megtudtam, már' megszervezték a pártoktatás tanfolyamait, most fizetik be a pénzt a tananyagra. A tömegszervezetek ugyanígy állnak.

— Tartalmi szempontból különösen fontos, hogy a tanfolyamokat az igények szerint szervezzük meg — mondja Laki László. — Három évvel ezelőtt kezdtük a magyar munkásmozgalom, két évvel ezelőtt pedig a nemzetközi kérdések tanfolyamát, mert n<*gy volt irántuk az érdeklődés A politikai vitakört továbbképző formának tekintve szerveztük meg. Nálunk harminchét nyugdíjas párttag is van, az idén sikerült számukra négy foglalkozást tartanunk. Most abbahagyjuk a pártélet kérdéseinek oktatását, helyette megszerveztük a marxista—leninista esti középiskola kihelyezett szakát. Harmincán jelentkeztek, most augusztusban lesz a fölvételi beszélgetés. Örömmel mondhatom, hogy bőven van szakosítót, esti egyetemet végzett propagandistánk, még a tö- megszervezeíeknek is mi adunk.

Előreléptek a szemináriumok szemléletében, színesítésében is. Pártnapon ismertették a VI. ötéves tervet, tartottak külpolitikai fórumot, szovjet filmeket szereztek az MSZBT-tagcso- port révén. Fölhasználták a Kossuth Könyvkiadó diafilmjeit is, bár ezt anyagában réginek tartják. Most például grafikák készülnek az oktatáshoz az üzem legfontosabb gazdasági, szociális és egyéb eredményeiről.

— Itt van ez a kézikönyvtár — mutat Laki László a sarokban álló szekrényekre. — Ügy határoztunk, hogy fölfejlesztjük. S még egy tervünk van: megalakítjuk a propagandisták klubját. Ott lesz alkalom a jó tapasztalatok kicserélésére.

Lajos Géza

Húsz éve termelnek a hajdúszobosziói gázmezők

Hat föld alatti rétegből 1961 óta termelnek a hajdúszobosz- lói földgázmezők. Az elmúlt húsz évben a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói húszmilliárd köbméter földgázt, illetve nyolcszázötvenezer tonna cseppfolyós propán-bután gázt adtak a népgazdaságnak. A három- szláz fős gólyási bányászkollektíva ma is az ország földgáztermelésének egyhatodát szállítja. Képünkön: Kétszázötven köbméteres gömbtartályokban tárolják a cseppfolyós gázt

Díjazott pályamunkák

A nagy igyekezettel, kutatással és elemzésekkel „összehozott”, szakmailag méltóképpen földicsért — értékes dijakkal jutalmazott — pályamunkákat gyakran minden ceremónia nélkül „eltemetik”. Valahogy úgy, hogy a vaskos dossziévagy fekete borítás dolgozat egy fiókba kerül. Persze nem mindig, és korántsem mindenütt. Van úgy, hogy a pályamunkát el sem teszik, hanem frissiben „bevetik” — hadd hasznosuljon, jzen alkalmas rá, ezért kapott erkölcsi és anyagi elismerést.

Olvasom, hogy a Műszaki és Természettudományi

Egyesületek Szövetségének országos, energiatakarékossági pályázatának harmadik fordulójára száztíz pályamunka érkezett, s ebből a bíráló bizottság harminchetet ítélt hasznosíthatónak. Többet, mint amennyit díjaztak, illetve jutalmaztak! A hasznosítható pályaművek sorsát az MTESZ figyelemmel kíséri, s ez érthető is, hiszen a különböző munkahelyeken a műszakiak tehetnek legtöbbet a takarékosabb energiafelhasználásért, s ha erre külön — kivitelező — módszert kidolgoznak, igencsak dicsérendő.

Vajon mindenütt megnézik-e: mi történik a dolgozattal — azután hogy „dobogóra került”? És kinek áll érdekében, hogy rajta tartsa a szemét? A szerző megtette a magáét, s ezért elismerésben részesült. De ott tudnak-e róla, ahol a feldolgozott téma gyümölcsöztethe- tő?

MAI

kommentárun«'

Az MTESZ megyei szervezete évente kiírja a pályázatot, különböző témákban, s rendszerint a műszaki és közgazdasági hpnap nyitó rendezvényén ünnepélyesen átadják a díjakat az arra érdemes dolgozatok szerzőinek. így volt az idén májusban is. Hogy a legjobb pályamunkákat el ne temessék, arról is gondoskodtak: ismerje meg őket mindenki. A szervezet rendszeresen megjelenő kiadványában, a Somogyi Műszaki Szemlében mindig közzé- tesznek egyet. S ugyanígy közlik az országos pályázaton eredményesen szereplő somogyi munkákat is — legutóbb például Szendrei Andrásnak, a Kaposvári Húskombinát igazgatóhelyettesének dolgozatát adták közre arról, hogyan szüntethető meg a hígtrágya környezetszennyező hatása — energiatermeléssel — a Balaton térségében.

A pályamunkák végülis annyit érnek, amennyi ezekből az érintett területeken — a kamatos megtérülés reményében — befektethető. Mégis vannak fiókokba, szekrényekbe temetett dolgozatok... Érdemes volna átlapozni őket — és közkinccsé tenni! Mert aligha hihető, hogy ezeknek szerzői öncélúan munkálkodtak, s nem a szakmai előrelépést akarták segíteni.

H. F.

Jelzés — időben

Jószerivel még be sem fejeződött az aratás, már javában készülnek az őszi vetésekre. A gazdaságokban most értékelik a tapasztalatokat, döntenek a fajtákról: melyek vizsgáztak a legjobban melyéket érdemes termelni tovább.

A dombóvári vetőmagltar- melteitő vállalattól kapott jelzés szerint a somogyi nagyüzemek eddig nem egészen hétezer-négyszáz tonna nemesített fémzárolt őszi búza és 932 tonn® hasonló minőségű őszi árpa-vetőmagot rendeltek. Elgondolkodtató viszont, hogy ez a mennyiség ezerötszáz tonnával kevesebb mint amennyi nemesített vetőmagot tavaly

igényeltek. Tény, hogy több gazdaság vetőmagitarimelést folytatva saját maga gondoskodik szükségletének kielégítéséről — de ilyen volt már korábban is.

Ahhoz hogy a területi központ megfelelő időben és megfelelő minőségben ki tudja majd elégíteni az igényeket, idejekorán, pontosam ismernie kell a szükségletet. A jelzés most jókor jött: tekintsék át készleteiket ® gazdaságók, és annak ismeretében döntsenek a rendelésekről. Nehogy a késve befutó igények zavart okozzanak a nem is olyan sokária sorira kerülő őszi vetéseknél!

liftek a szekerek búzával...

Emíékidézés egy tájékoztatás ürügyén

Ilyen például az az univerzális autódiagnosztikai műszer, amely kiválóan alkalmas a motor műszaki állapotának ellenőrzésére.

Megjelenésével nem lesz többé szükség az importra, már csak azért sem, mivel ez a készülék legalább any- nyira jó, megbízható, mint a külországi gyártmány. Alkalmazásával az ipari szövetkezetek, az állami vállalatok, valamint a kisiparosok munkájukból kiszűrhetik a „szubjektivitást”, az ügyfelek gépkocsijait úgy bocsáthatják útjukra, hogy a fogyasztás és a belső műszerek beállítása a legnagyobb rendben legyen. Hasonló célt szolgál a másik újdonság, a stroboszkópos mérőműszer is. A készülék elsősorban a benzinnel működő motorok előgyújtási szögének beszabályozására használható. Már korábban is nagy érdeklődés nyilvánult meg a riasztó berendezések iránt, melyek a járművektől távol tartják az illetékteleneket. A vállalat új, továbbfejlesztett típusa a korábbinál korszerűbb, már csak akkor szólal meg, ha arra nyomós oka van.

A lakótelepi lakásokban élők panasza, hogy nem tudják szabályozni a szoba hőmérsékletét, sok helyen télen emiatt az utcát is fűtik. A helyzet tarthatatlanságára már több központi utasítás is felhívta a figyelmet, de megfelelő műszer híján sok-sok millió forint értékű energiát pazaroltunk >*'. A Finommechanikai Vállalat prognamkapcsolója — amely szintén az új lonsások listáján szerepel — fordulatot

Nem tudom, ki hogyan van vele, de az vesse rám az első követ, aki ha falusi származású, nem gondol vissza néha-néha szívesen a régi gőz- vagy a komótosan forgó kerekű vízi malmokra. Voltak — nincsenek. Legalább is Somogybán ma már egy sincs. Néhány éve még Pécs környékén láttam egy vízi malmot: nem működött már — múzeumiként mutogatják az érdeklődőknek ...

Valamit azonban, ponltosí- tani kell. Ezek a malmok nem „tűnitek el”: egy részük ma is őröl, de nem gőz vagy víz adja hozzá az energiát, hanem villainy.

(Székely Ferenc, a Somogy megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese: — Üj malom egy sincs Somogybán, csak felújított, korszerűsített: összesen

nyolc. Az ötvenes évek második felétől voltak jelentős átalakítások a megyében, s ezzel megnőtt a feldolgozókapacitás is — például Barcson, Porrogszentkirá- lyon, Balatonbogláron. Kaposváron két malom is működik; a kisebbnél az idén kezdődik a rekonstrukció.)

Nálunk, Ladon is — akár csak a megye legtöbb „malmos” településén, az uradalmi gőzmalom vált. a felszabadulás után „közhasználatúvá". Sorba állt ott gae»

kefével a nemrég földhöz juttatott újgazda-, a kis- és középparaszt. Megoldották a lovak istrángját, levették a tehenek nyakáról a jármot, amíg várakozni kellett. Előkerült a tarisznyából a hazai, s a gazdák a kocsideszkán vagy az oldal árnyékában falartozással ütötték agyon az időt. Közben szót váltott a pusztáról, a környező falvakból érkezetted — dicséritek vagy sza- pulták az időjárást. Csak a várakozást tűrte megértőén mindenki. Nemcsak az isten malmai őröltek lassan akkoriban, hanem az államé is — erre adott módot a háborúban megrongált, majd úgy-ahogy rendbe tett fölszerelés.

(— A nyolc somogyi malomban évente 8000—8200 vagon gabonát őrölnek, de ez a mennyiség a kapacitásnak csak 70—77 százalékos kihasználását jelenti. A teljesítőképességből 10 000— 11 000 vagonra futná, még úgy is, hogy minden malomban évente egy hónapig folyamatosan, illetve havonta egy nap karbantartást végeznek. Részben somogyi fölhasználásra, részben más megyéknek dolgozzák föl a gabonát, s ha valahol az országban egy-egy malmon rekonstrukció történik — mint most például Szombathelyen —, akkor megnő az igény a mi üzemeink teljesítményért., ,J>

■ --V t—t.-r—•

És kik őröltek? Előfordult ugyan, hogy az egykori „lisztesek” a háború után búcsút intettek a volt uradalmi malomnak, de az esetek többségében — maradtak. Szükség volt rájuk —, egyébként ezek a malmok korábban sem kizárólag az uradalom gabonáiét őrölték, hanem a lakosságét is —, más dolog, hogy a negyvenes évek második, illetve az ötvenes évek első felében igencsak megfogyatkozott a munkájuk. Emlékszem, nemcsak a hajdina divatja járta akkoriban — sokain esküsznek rá ma is, hogy sokkal jobb töíitéléfc- amyaga a hurkának, mint a rizs —, hanem a kukorica- készítményeké is. De sok kuikoricakását e\'ett meg hagymát zsírral, kukorica- prószát szilvalekvánnal akkortájt a £adu népe!..;

Aztán a ladi gőzmalom leégett. A tűz éjszaka keletkezett. Szaladt odltami a falu apraja és nagyja. Hordták a nehéz zsákokat — ki az égő épületből. És senki sem nézte, kiét rr.,jri|ti. ősi ösztön hajtotta valamennyiü- ket: a búzát', az életet mentették. ;

Azóta sem épült ú"á a malom. A molmá.jól „darálós^’ lett, s akik nemrég még „saját” malmukba vitték a terményeiket, más falvakban „vendég* skedtek”.

Ott, ahol a legközelebbi malom volt s ahol ugyancsak jobbára régi molnárok foglalkoztak őrléssel.

— Még ma is jó néhányon munkában vannak a regi molnárok közül, szerencsénkre. Közel járnak már a nyugdíjhoz, de még dolgoznak. Van ugyan szakmunkásképzés és szakközépiskolai képzés Székesfehérváron, s akik szakközép- iskolában végeztek, később technikusi minősítést is szerezhetnek, az innen kikerülők azonban éppenhogy csak pótolják azt a három—négy dolgozót, aki évente nyugdíjba megy. Nem sok fiatal jelentkezik malomipari tanulónak, pedig a régiek ragaszkodása, hűsége a régi mesterséghez bizonyítja, hogy szép ez a szakma. Előfordult, hogy egyáltalán nem kaptunk fiatalt., s kénytelenek voltunk több éves gyakorlattal rendelkező betanított munkásokat házi tanfolyamon „szakmásítani”, viszont semmivel sem gyengébb képességű szakemberek ők — ezt tanúsítja azóta végzett munkájuk is —. mint akik az intézményes képzésből, kerültek a malmainkba.)

A lisztet a boltban vesz- szük. A falvak háztáji álla*- tokát tartó gazdáinak többsége már saját villanydarálóval rendelkezik, a szükséges tápokat pedig az áfésztól vagy a téesztől szerzi be. Bennünket tehát ellát az állami es. szövetkezeti kereskedelem azokkal a gabonaipari készítményekkel, amelyekkel régebben a malmok közvetlenül szolgáltak — ezek a mostani termékek is malmokból kerülnek ki! —, a jószágtartók - nak pedig ugyancsak szinte a házhoz viszik az állatok eleségét, és ennek már csak egy része az egykori malmokból jól ismert dara és korpa.

A kevesebb, de nagyobb kapacitású üzem többre képes, mint amire hajdan a sok kicsi volt. Egy dolog azonban nem változott: nyaranta új terméssel érkeznek a járművek, s ezeknek a szállítmányoknak az átvétele mindig egy kicsit ünnepibb; várakozással és bizakodással teli, még akkor is, ha erre már egyre kevesebb malomban kerül sor. Az üzemek száma ugyanis egyre csökken — a malmok egy része nem üzemel eredeti rendeltetése szerint. Némelyik fél va«v egész évszázadot szolgált, s ráfért az „agyusztálás”. Fennállása alatt azonban a legfontosabbat adta: a kenyérnek, a kalácsnak valót.

(— Miután csak helyi őrlési feladatot látott el, tavaly leállt a böhönyei és a somogyjádi malom is. Várható, hogy jövőre ismét megszűnik Somogybán egy malom.)

Hemesz Ferenc