Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-23 / 171. szám

VÍZ, FÉNY - HANGULAT Az idén már az elősze­zon is jó időt hozott, s eddig a főidényben sem volt szükség huzamosabb , ideig esőkabátra, esernyő­re. Igaz, az utóbbi néhány nap kedvezőtlen időjárása elűzte «J partról a fürödni vágyókat, de tegnap óta különösen sok a vendég a Balaton partján; a hétvé­gék a sokat emlegetett 1978-as szezon szombat­jaira, vasárnapjaira emlé­keztetnek. A fizetőstrandok és a szabad fürdőhelyek egyaránt zsúfoltak; szinte az egész part egyetlen hatalmas strand. A parti községek taná­csai az idén is sokat tet­tek azért, hogy a nyaralók kellemes körülmények kö­zött tölthessék napjaikat. A siótoki fürdőigazgatóság dolgozói például 350 ezer négyzetméternyi területü­kön utakat építettek, s több mint tízezer köbméter földet mozgattak meg a négy kilométer hosszú aranyparti szabadstrandon. A szárszói fizetőstrandot felújították, a szemesit pe­dig bekapcsolták a szenny­vízhálózatba. A fonyódi Sándor-telepi strandon - tőként társadalmi munká­val - sportpályát épitet- .tek, ahol nappal labdáz­hatnak, este pedig disz­kózhatnak a fiatalok ... Reméljük, a szezon hátra­levő idejében üdülő ven­dégek is kipihenten, kel­lemes élményekkel — és lebarnulva — utaznak majd haza a Balatonról. Fiatalok a szomszédos országokból Magyar szót alig hallani: lengyel, cseh, német, orosz mondatok kavarognak körü­löttünk. Énekszó szűrődik ki a .Mókus társalgójából — egy baráti búcsú akkordjai. Az étterem előtt hosszú sor kígyózik. Csak a ma érke­zettek türelmetlenek, a töb­biek már megszokták a vá­rakozást. Az Expressz Ifjú­sági és Diákutazási Iroda ba- latonföldvári nemzetközi tá­borában 840 fiatal üdülhet egyszerre, ezenkívül 400-at magánházaknál helyeznek el; gyakori azonban, hogy a külföldi partner irodák a vártnál nagyobb létszámot küldenek — ezeknek a ven­dégeknek már csak sátrak­ban tudnak helyet adni. Az ide érkezők elsősorban a Ba­laton miatt keresik föl ha­zánkat, így az általános prog­ramokon kívül nem kérnek mást, ha jó idő van, első a fürdés. Andreas Schwenke, az "gyik NDK-beii csoport ve­0 SOMOGYI NÉPLAP Üdülés négy gyere Még a hűvösebb idő, a szürkén gomoly gó .felhők sem tudják a szobában tar­tani a gyerekeket. Örülnek, hogy végre kiszabadulhattak a lakótelepek betonrengete­géből, s két hétre a szülői szigor is enyhül egy kicsit. A Panoráma a somogyi partnak egyiik legújabb, leg­szebb üdülője. Két-, három- és négy gyermekes családok kapnak ide SZOT-beutalót. A kényelmes faházaik kö­zött nagy zöld terület — na­pozásra, játszásra. Csak ebéd- és Vacsoraidőben, lehet észrevenni, hogy egyszerre négyszüzhu&z "ember nyaral itt. Farkas Sándor haitodima­gával érkezett Budapestről. Otthon érzik magukat, még új lakóhelyük beosztása is hasonlít a pesti lakáshoz. A törékeny altoaitú fiatalasszony akár öccsének is momdlhait- ná tizenöt éves fiát. Az idegen kissé meglepődve hallja, hogy övé mind a négy gyerek. Csak arcán látszik a fáradtság. Bizto­san jókor jött a pihenés. — Már nagyon vártam a nyaralást; az utóbbi időben kimerültem idegileg. A nagyfiam most választott szakmát, és. huzavona volt, hogy hova jelentkezzen. Vé­gül az letjt, amit ő is, mi is szerettünk volna: föl­vették a kereskedelmi szak­zetője visszatérő látogató a Balaton parton. — Ma vagyunk itt utolsó nap; azt hiszem, mindenki kellemes élménnyel tér ha­za. Voltunk Keszthelyen, Ti­hanyban, Badacsonyban, megnéztük a környék műem­lékeit, nevezetességeit. Vol­tunk vitorlázni. A legkedvel­tebb program azért persze a fürdés és napozás. — Hogy tetszik az üdülő? — Nagyon kellemes. Mi magánházaknál lakunk, iga­zán meg lehetünk elégedve, csupán ez a sorbaállás fur­csa az étkezésnél, Roman Porrmann Drezda megyében pedagógus. Van összehasonlítási alapja; — Voltara Bulgáriában, Csehszlovákiában, Romániá­ban és a Szovjetunióban; Magyarországra a Balaton vonzott. A mi tengerünket már jól ismerem. Itt mele­gebb a víz, többet süt a nap, és látnivalókban sincs hiány. Nagyon élveztük, hogy sok országból nyaralnak itt fia­talok, néhánnyal össze is ba­rátkoztunk. Sajnos, vége már az üdülésnek, elfogyott a pénzünk, így indulunk haza. középiskolába ... Nagv öröm a gyerek, de ilyen gondokkal is számolni kell. — A velük való törődés, a nevelés a szabadság alatt ugyancsak folytatódik ... — El sem jönnék nélkü­lük; azt szeretem, ha kö­rülöttem vannak. Eredeti­leg a férjem egy gyereket sem akiant, ón legföljebb hármat, s végül négy lett belőle. — Persze a legtöbb vita is a gyerekek miatt van — szól közbe a családfő. — A feleségem nem szívesen en­gedi el maga mellől őket, én pedig nagyobb szabadságot adóik. A két középső gyerek, Erika és László gyűjtőkör- útra indul: kukacot keres­nek horgászáshoz. Bár egy­általán nem biztos, hogy a fogásból vacsora is lesz, azért jó szórakozás. A leg­apróbb Farkas, a beszélni-. még alig tudó Zsuzsa nyug­talanul fészkelődik anyja [ ölében; mióta fölfedezte a I járás izgalmait, azóta nem I lehet egy helyben tartani. A legidősebb, Sándor már alig várja, hogy kisüssön a mao, s végre ő is fürödhes- sen. Az első napokban só­várogva nézte a vízben pan­csolókat, sportolás közben megsérült lába miatt egy ideig „böjtolnie” kellett... Farkasné a-z esti programon gondolkodik, NDK-est lesz az üdülőben, azt szeretné megnézni. Majd a férje vi­gyáz addig a gyerekekre. — összebarátkoztak már valaikivel? — A szomszéd családdal beszélgettünk; az ilyen ba­rátkazást mindig a gyere­kek hozzák össze. Az ő köz­vetítésükkel ismerjük meg a többi nagy családot; itt min­den- korosztályban akad pajtás. A felhők közül élőbújó ntap láttán, nagy az öröm. Holnap már nem lesz szük­ség a meleg ruhára, a hul­lámzó víz is elcsitul addig, és „barnára sülten” utaz­hatnak haza. 1 Nudizmus éjszaka A hullámok háta meg­megcsillan a hold fényében. Néptelenedett strand, ahol délután egy zsebkendőnyi helyet is alig találtunk. Né­hány lámpa vet csak hal­vány fénycsóvát a padokra. A levegő kissé lehűlt, a víz azonban annál melegebb. Az éjféli óra nemcsak a szel­lemjárás, hanem az éjszakai fürdőzés ideje is. Az egyik pádon fürdőköpenyek, tö­rölközők — a parttól nem messze vidám társaság lu­bickol. Nagyokat csobban a víz, hangos nevetés hallat­szik. Lassan kifelé indul a csa­pat. A lépcsőn többen már azzal a remény- nyel fogtam, hogy az idei nyáron kölcsönzőt nyit­hatok a Balaton­nál. Sejtettem, hogy van rá igény .. Nem csalódtam. Na­gyon gyorsan, bü­rokráciától men­tesen megkap­tam az engedélyt. — Hogyan vált be az üzlet? —t Az első hó­nap nehéz volt. A tanulás, a tapasz­talatszerzés he­tei... 30 kiló gyan­tát használtam föl javításra. Ez ért­hető. Ide főként kezdők jönnek, akik nem éppen kíméletesen bán­nak a hajóval. Széllovas­kapitány — Hány hajóból áll az ár­mádia? — Pillanatnyilag tízből — feleli Bergl Péter széllovas­kapitány, azaz a déli part első és egyetlen szörfköl­csönzője. A „Nagy Armada” az Európa-szálló mögött ta­lálható. a szabad strandon. Bergl Péter a hajó készítő­je. tulajdonosa nemcsak köl­csönöz, hanem ha úgy kí­vánja az üzletfél, ott hely­ben meg is tanítja széllo- vazni. Pedig maga sem rég­óta ismeri e különös vízi alkalmatosságot. De mihelyt megismerkedett vele — az Óbuda Tsz sportegyesületé- ben —, szenvedélyévé vált. — Úgy kezdődött, hogy vásároltam egy hajót, s mi­után megtanultam szörfözni, rá kellett döbbennem sport­eszközöm kezdetlegességére, rossz minőségére — mondja. — Elhatároztam, hogy ma­gam próbálok készíteni. Eh­hez persze meg kellett ta­nulnom a szakmát. Bíztam magamban, és a kezemben; nem sajnáltam a fáradságot, az időt. Mindenkit megke­restem és kifaggattam, aki számít valamit a műanyag­szakmában. Pesti lakásomon, a második emeleten készí­tettem az első széllovast, ami — szerintem — már jobb minőségű volt, mint amit az üzletben lehet kap­ni. Utána 15 hajót csinál­tam. E vállalkozásba már Megfizettem a tanulópénzt is mindjárt az elejéin: egyik hazánkfia lo­pott személyi igazolvánnyal kibérelt egy széllovast, s „ellovagolt” vele örökre... Most már úgy érzem, van némi balatoni tapasztalatom. Beszereztem egy csomó al­katrészt. Ha például eltörik egy „csukló”, ne tartson hosszú ideig a hajó kény­szerpihenője. A hibákat itt, helyben javítom. — És a tanítás? — A bérleteseknek tartok két órát. — Ennyi idő alatt meg le­het tanulni a széldeszka természetét? — Igen. Egyébként van egy szakkönyvem is. Né­metből fordítottam néhány barátommal. Kitűnő segítség a munkában. — Mielőtt a szörffel meg­ismerkedett, mi volt a fog­lalkozása ? — Gépkocsivezető-jelölte­ket oktattam. Amikor a labda vízbe esik .. akkor először egy fiú ugrik utána, s követi a má­sodik, a harmadik; azután a lányok is „megkívánják a Balatont”. Végül mind a tizenegy finn diák a víz­ben lubickol, pedig ma nincs épp „túl meleg”. A nap fel­hők mögé bújt; fodros a tó. — A mi gyerekeink 14 fokos vízben is me-gf űröd­nek — mondja az oului ta­nárnő, Pirkko Lehto. — A Balaton vize nekünk most is meleg; becslésem szerint 16—17 fokos lehet. A labdajátékot a vízben folytatják. Majd néhányan vacognak is. Mintha fehér fürdőruha lenne mindany- nyiukon — úgy látszik egy pillanatra. Pedig csak a he­lye fehérük. Nudisták? Csu­pán éjszakánként egy-két órára. Olyankor nem bot- ránkoztatnak meg senkit, hiszen nincs, aki megbot- ránkozna. Meleg köpenybe burkolóznak, s aztán indul­nak haza. Holnap reggel fürdőruhá­ban térnek majd vissza — olyan apró bikiniben és nadrágban, amit nagyanyánk idején még szemérmetlen „meztelenkedés”-nek mond­tak volna. elhagyják a kört, beljebb mennek, mert úszni csak ott lehet igazán, ahol már nem ér le az ember lába. — Egy nap sem telhet el fürdés nélkül — mondja a tanárnő magyarul. — Igazán jól beszéli a nyelvünket — jegyzem meg. — Gondolom, nyelvé­szeti tanulmányai során foglalkozott vele. — Igen. A finn nyelv és irodalom tanára vagyok, és az egyetemen kezdtem ma­gyarul tanulni. De az össze­hasonlító nyelvészeti vizs­gák után sem hagytam ab­ba; nagyon megtetszett. Mi­után némi jártasságot sze­reztem benne, irodalmuk és történelmük is érdekelni kezdett. A labda ismét a parton pattog. Négy fiú —, magas, jó kötésű mindegyik —, a többi lány. Ouluinak, Sió­fok testvérvárosának kül­döttei, a Balaton-parti vá­ros vendégei. Szállásuk az 523-as szakmunkásképző in­tézetben van; közvetlenül a parton laknak, s szinte minden program után — naponta háromszor-négyszer is — megfürödnek. — Hogy érzrtek magato­kat? — Remekül — mondja Eila Kanniainen magyarul. Meglepődöm. (A tanárnőt kértem meg, hogy tolmá­csoljon.) — Hát te is beszélsz ma­gyarul? — Nemcsak én, Er ja Moilanen Is. Azért tanultunk meg, mert Magyarországra akartunk jönni, s tudtuk, hogy az itteni fiatalok többsége csak magyarul be­szél. Szót akartunk érteni velük. — Te hány nyelven be­szélsz? — A finnen, kívül své­dül, angolul, franciául, egy kicsit oroszul és magyarul. Angolul, franciául, svédül csaknem valamennyi társam jól beszél. Az általános is­kolában és a gimnáziumban is több nyelvet tanítanak nálunk. Tizenegy nap, rengeteg él­mény. Megmutatták közösen írt naplójukat. Hajókirándu­lás í iliainyba, díKesszkoncert a Beloiannisz fedélzetén, ta­lálkozások, barátkozások a siófoki zeneiskolásokkal, gimnazistákkal, szakmun­kástanulókkal. Diszkó a Del­tában. Családlátogatások, vacsorameghívások, Jaikab- napi búcsú, budapesti kirán­dulás. Gáti Männikkö lo­vagolni akart. Szántódpusz- tán előző ' este lecsutakolta a kiszemelt paripát, és másnap nyeregbe pattant, S fürdés napozás, sok-sok ze­ne és tánc ... — Vain-e még ivalami kí­vánságotok? Er ja Moilanen válaszol: — Halászlét szeretnék en­ni. Sokat hallottunk, a ma­gyar halászléről. (Azóta megtudtam: ez a vágyuk is teljesült.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom