Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
KÖZÉPPONTBAN A NEVELÉS Szorosabbra fűzik a kapcsolatot Dél-balatoni amatőrtábor Kfóá * fcűrqsmű. Az 6 sa5Két búcs.úestet te tartottak Marcaliban a del-hala- tonl amatőrtábor résztvevői: műsorukat jelképesen úgy is fölfoghattuk, hogy ezzel mondtak köszönetét azért a két hétért, amit a városban tölthettek. Szorgalmasan próbáltak az együttesek, céljuk nem a pihenés volt, hanem újabb erőgyűjtés — a következő szereplésekre. És búcsúztak egymástól is a táborlakóik; nemcsak megismerték egymás murváját, hanem tisztelni is tudtak ezért a táncosok a fcóristá- kat, az irodalmi szmpadoeo- kat, és viszont. Haimaótózijen nendeztófc meg Marcaliban a dél-balatoni acnstőrtátxxrt, ahová versengenek a bejutat akaró együttesek. Huszonnyolc csoport jelentkezett az kién, A szegedi CanUcum kórusnak, a diósgyőri Vatta» táne- cgyitttetnek, a debreceni Alföld &*»ági irodalmi sz*n- r adnak átkerül* djtrtnl a ' árosba; e táborhoz csatlakoztak a heiffi gyermehmű- hebg tagjai, az áttörd fúvószenekar tagjai és a Kanyó F error MtaáMsz yeartte fotőestábL A H I f, - » aa«— -*■ te • batenmében * szegedi kóros tagje#wal beszélgettünk. Égyetengstat fiSskráások alkotják a taáwwti 1978 karácsonyán. a&atocdt a fiörfi- kvartBtttna és az egyetemi énekkar tagjaiból. Gyüdi Sándor a seaetíbe. Kimondta, hegy a kóros összetételénél fogva — tizenhét tagú és ebből csupán négyen férfiak — reneszánsz kori és mai modern műveket énekelnek, ffletsse szívesen fog- 1 al koznak ifcégerepirituálék- kal is. Enékszstoos méndDasze négy van. közöttük, de — s ezt tőlük tudom — korántsem kell arra gondolni, hogy ők az erősségei a kórusnak. Valamennyien szép hangúak. — Hasznos volt az itt töltött két hét? — Ha nem ml jöhettünk volna, hanem mások, akkor is valahol összejöttünk volna, hogy gyakoroljunk. Szeptember elején a szegedi dómban szerepelünk: arra készülünk... Az egyetemi kórusok között* a legmagasabb elismerést érdemelték ki, a fesz- t ír a l kórus minősítést kapták meg. , — Hamarosan el kell majd búcsúzniuk egymástól. Végeznek a főiskolán, az egyetemen. — Két évig még: mindent bele! Ez a mi technikánk — mondja a kórus vezetője. — Aztán pedig mindenki folytatja ott, ahol tudja... A kórus után jött Mészáros Mihály debreceni fiatal zeneszerző. — Miért? — Szerettem volna megismerni ezt az együttest; sokat hallottam már róla. Ügy terveztem, hogy egy-két napot itt töltök velük, de maradtam végig. — Ügy hallottam, Irt is mar nekik egy számot. — Igen, egy kirándulás, illetve pontosabban: egy szabadtéri szereplés alkalmával, a bisztróban. Három részeg ember lelkiállapotát vegükre született meg az én dallamom. A aemesaerag váHaJkoajott arra, hogy patronálja őket, szereplés lehetőséget biztosit számukra, újabb művekkel ajándékozza meg a Mkgs ftatalokat. A diósgyőri táncosok: tnű- ■wésaetj vezetője Országi Mi- hat». A podbft a táncosok számára kondáctófejiesiztó is. — Azért jöttünk; hogy dolgozzunk. Otthon előkészítettük as áj táncokat, most a begyakorlás a feladatunk. As ország egyik legrégebben alakult táncegyüttese. 1946-tól működik folyamat»- san. ^ Szeptemberbe« ax ésrariemagyaromzági néptáncfesztiválon mutatják be új műsorukat. — A csoport teljes létmámban. el tudott jönni ? — Nem, sokat nem enged-' tek el a munkahelyükről. Ez isaonyú gondot jelent az együttesnek. Nehányan fizetés néű kiüli szabadságukat töltik most velük; számukra a fizetésikiegészítésről a Vasas Művelődési Központ gondoskodik. A csoportokról próba közben Kanyó Ferenc fotóművész rendszeresen. készít felvételeket. Ezeket az együttesek is föl tudják használni: látják, mit kell még csiszolni. Képmagnó is segíti a próbákat. — Mit jelent egy fotóművész számára ez a tábor? — Mindig is érdekeltek a társművészetek, azok vizuális megjelenítése. „Kamera- közeli élményforrás” a tábor a fotósnak, másrészt szellemi töltés. Ügy érzem, sokat gyarapodtam itt, Marcaliban, valóságismereteim- ben j& — Fotóművész és amatőr- rők? — Tíz évet töltöttem el én is amatőrkén t, és most is szívesen gondolok vjssza azokra az évekre Mesterségesnek tartom azt a megkülönböztetést, hogy amatőr és profi. Az érteik, az alkotás mondja meg, ki amatőr és ki művész... A tábor lakói a próbák mellett rendszeresen vállaltak szereplésit is a Balaton- parti üdülőkben, öt alkalommal léptek nyilvánosság elé. Erről is meséltek, ezekre is szívesen emlékeznék vissza. Boldizsár Iván író dicsérő szavaira, elismerésér re; a közönség szeretetére — ahogy fogadták őket. A pedagógusok többsége szabadságát élvezi, sokan vannak azonban olyanok, akik most is dolgoznak: készülnek az új tanévre, gyermekeket visznek kirándulni, külföldre, úttörő-, KlSZ-tá- borban vannak, továbbképzésen vesznek reszt. Ez a nyár arra is lehetőséget teremt, hogy átgondolják a pártszervezet tanév végi Beszámoló taggyűlésének megállapításait, vita alapján kimunkált feladatokat. Az oktató-nevelő munka sajátosságait figyelembe véve tartják a pedagóguspártszervezetek beszámoló taggyűléseit a tanév végén. Nyugodtan elmondható, hogy ezek a fórumok egyben fontos „zárszámadások” is arról, hogy miképpen sikerült, a kommunisták példamutatása, önzetlen ösztönző munkája révén emelni az oktatás színvonalát, miként erősítették közösen a világnézeti nevelést. Azok, akik részt vettek valamelyik iskola taggyűlésén, azzal búcsúztak el: sem a beszámoló, sem a vita nem szűkült le a belső iskolai dolgokra, mindenhol belehelyezték az eredményeket és a gondokat a társadalom általános helyzetképébe, felelősséggel és szenvedélyesen elemezték kapcsolataikat a szülői házzal,. az üzemekkel és intézményekkel. Ez volt az általános. Természetesen ettől eltérő tapasztalatokat is szereztek, akik egy-egy pártszerv képviseletében meghallgatták a számadást. Az eredmények között el sóként emelném ki, hogy a taggyűlésen szót kérő pedagógusok közül sokan értékelték a pártvezetőség, a párt- szervezet munkáját. Ügy fogalmaztak : az irányító-ellenőrző tevékenység hozzájárult ahhoz, hogy az oktató-nevelő munka gyakorlattá megfelel a párt politikájának. Az elismerésen kívül azonban a hatásfok növelésére is fölhívták a figyelmet. Siófokon például úgy vélekedtek, hogy a pártszervezetek légyenek kezdeményezőbbek; a vélemények szerint elsősorban a nevelők hangulatát befolyásoló helyi tényezők alakításában vár rájuk nagyobb szerep. Egy iskola tantestületének sem mindegy, hogyan javulnak a tárgyi és személyi feltételek, a szociális körülmények. A marcali járásban arról is szó volt, hogy tegyenek többet a pártvezetőségek a még teljesebb pedagógiai egységért. A felszólalók azt kérték, hogy szorgalmazzák a vezetési stílus és módszer finomítását, vállaljanak feladatot a közéletiségre való nevelésben is. A kommunisták egész évi tapasztalatukra támaszkodva tették mérlegre, ' hogy milyen az iskola és a szülői ház kapcsolata. Általában az volt a vélemény, hogy léHorányi Barna I Pavel Rozvald: A gyűjtő — Apu, ez kvalc — mondta egyszer a hatéves fiam, és az asztalra buhantott egy félkilós macskakövet. A szigorú hangú megdorgálás- nak — hogy nem szép dolog megrongálni az úttestet — semmi hatása nem volt. A fiam elhatározta, hogy köveket fog gyűjteni. — Honzik — fordultam hozzá kábé egy fél év múlva —■ ez így nem mehet tovább. Nézd csak, mi lett a lakásunkból. Egy kőbánya! Ma reggel pedig anyádra , esett egy földpat, és csoda, hogy el nem veszítette a szemevilágát... De a fiú csak ezeknek a köveknek élt! Más gyerekeknek görkorcsolya vagy villany vasút kellett, a mi Honzikunk pedig szakirodalomra kunyerált pénzt. Olvasni, igaz, meg nem tudott, ezt mi csináltuk helyette, botladozva, meg-megakadva a bonyolult, nehéz szakkifejezésekben. Ügy tűnt, hogy a nem egészen hétéves legényke megtalálta az életcélját, ám egyszer csak hirtelen minden megváltozott. Egy nap, ahogy hazatértem a munkából, egyetlen követ sem találtam a lakásban. Honzik az asztalnál ült kézében egy postabélyeggel, amit egy nagyítón keresztül vizsgálga- tott, és rövid, elragadtatott, kotkodácsolásszerű hangokat hallatott. E naptól kezdve a filaté- liával fertőződött meg a gyerek. Most a lakás a postai bérmentesítési eszközök igája alá került. Bélyegek voltak mindenütt, és isten ments, hogy valamelyikünk megfeledkezvén magarái 'egy hirtelen mozdulatot tegyen1 Mert akkor apró kis színes papírdarabkák emelkedtek a levegőbe, Honzik pedig olyan ordítást csapott, mintha a világ vége érkezett volna el. Tizenkét éves volt, amikor egy hatalmas fekete bogarat hozott haza. Az anyja követelésére, hogy azonnal dobja ki ezt a mérges pókot, míg el nem pusztítja vele az egész családot, Honzik az igazi gyűjtők megrendithe- tetlen nyugalmával válaszolt: — Ne izgulj. Ez az új gyűjtőszenvedéUiem kezdete. Ez egy közönséges szarvasbogár gyönyörű példánya... A lakás lassanként megtelt zörgéssel, zümmögéssel és röpködéssel. Nem lehetett leülni egy székre anélkül, hogy valami nyomban bele ne csimpaszkodott volna az ember puhább részébe az ollójával. a felső vagy alsó rigójával, vagy az isten tudja mijük volt azoknaff a teremtményeknek. Fiunk az egész vakáció alatt és minden vasarnap a varon kornyékén csatangolt nyegesen javult, ha az előző évihez viszonyítják. A mérce természetesen sokkal magasabban van. A vállalatok, a szocialista brigádok szervezetten, sokat segítenek az iskoláknak, az óvodáknak, s most már szorosabb a kapcsolat a közművelődési intézményekkel. A világnézeti nevelés eredményeit számba véve elsősorban azt szorgalmazták a megye több iskolájában, hogy a tantestület minden tagja vállaljon nagyobb részt a tanulók neveléséből. Afníg a tudás feladatlapokkal — általában — mérhető, az úgynevezett neveltségi szintet a cselekvésben mutathatják ki, épp ezért nagyobb figyelmet kell fordítani a személyiség változását, formálását befolyásoló tényezőkre. ; A szülőj házzal való kapcsolatnak nemcsak napfényes, hanem árnyékos oldala is van. A világnézeti nevelést is nehezíti nem egy helyen. hogy a tapasztalatok szerint fölerősödték a családi „ellenhatások”. A megye városai közül különösen Siófokon, Nagyatádon esett erről sok szó. A siófoki pedagógusok egyik tapasztalata mindenképpen figyelemre méltó: most már azoknak a gyerekei járnak iskolába, akik maguk is a felszabadulás után születtek, a mi iskoláinkba jártak. S ahogy „egyre fiatalabb” szülök gyerekei kerülnek az iskolába, egyre jobban tapasztalható n tanulók munkafegyelmének romlása. A nagyatádi és a barcsi szakmunkásképző intézet taggyűlésén a vita középpontjában álltak a családdal való kapcsolat gondjai. A nagyatádi pedagógusok szerint például nem megnyugtató az együttműködés. Kevés szülő jár szülői értekezletre, ugyanakkor az osztály- főnökök is nagyon kevés családhoz jutnak el. A barcsi szakmunkásképzőben a változtatás igényével tették szóvá az iskolai fegyelemben tapasztalt lazulásokat, a tanulók között végzett politikai nevelőmunka fogyatékosságait. Az elfogadott akcióprogram szerint már szeptemberben változtatna,': a helyzeten, új módszereket is alkalmazva. L, (i. A köjál ellenőrei a Balaton-parton Bezárták a Kistücsököt meg az Ezihtpontyot A Balaton .somogyi partján jártak a köjál szakemberei a hét végén; a kánikula nagy vendégforgalmában arra voltak kíváncsiak, milyen a higiénia. Mint dr. Herczeg Tibor elmondta, csaknem száz egységben jártak:' huszonegy ABC-áru- házban és élelmiszerboltban, huszonkilenc étteremben, kifőzdében, hét büfében, bisztróban, tizenkilenc lángossü- tőt, halsütőt kerestek föl, s voltak néhány cukrászdában és kempingben is. Hetven esetben maradt nyoma a köjál-ellenőrzésnek — s hogy milyen, arról bővebben szólunk. Két egységet bezártak. A boglárlellei Ezüstponty büfé azért jutott erre a sorsra, mert a tulajdonos a nagy forgalomban „megfeledkezett” az alapvető higiéniai rendszabályokról. A fagyasztott halat a napon olvasztotta ki, s nem gondolt arra, hogy nemcsak a vendégek szeretik a ropogósra sült keszeget, a kissé csípős halászlét, hanem szívesen belekóstolnak a húsba — még nyersen — a legyek is... A kétnapos köjál-ellenőrzés legborzongatóbb látványa szintén ott fogadta a szakembereket: a WC-t a konyhában találták... Bezárták a balatomszemesi Kistü- csök vendéglőt is. Szerfölött egy 1epkehálóral meg egy egész hátizsáknyi skatulyával — amiket velünk ra- ga-sztatott este munkaidő után. Azt mondta, mindenkinek — ahogy tőle telik —, hozzá kell járulnia q tudomány fejlődéséhez. Végül is belenyugodtunk. Persze sajnáltuk, hogy mások gyerekei úgy nőnek fel, mint a gyerekek: orvosi vagy könyvelői szakmákról ábrándoznak, a miénk pedig semmi másról nem akar hallani a bogarain kívül. Tizenhét éves volt, amikor mind a hétezerháromszázti- zenegy bogár és lepke úgy eltűnt, mintfia egy varázspálcával intettek volna, Helyettük az ajtóban ott állt a mi Honzikunk. A szeme ragyogott, mögötte egy szimpatikus sportdzsekis fruska állt. — Ismerkedjetek megl — szólt hozzánk Honzik. — Ez Alena... — Az új gyüjtőszenvedély kezdete — súgta a feleségem, és felsóhajtott. Juhász László fordítása nagy volt a rendetlenség, a takarításra alig fordítottak gondot.-Helyszíni bírságot tizenhárom egységre vetetlek ki. A megbírságoltak összesen mintegy huszonötezer forintot fizetnek. Huszonkilenc esetben olyan határozatot hozott a köjál, amelyben elő* ■ írták, milyen változtatásokra van szükség, hogv az.,, egység zavartalanul működhessen. Tizenegy strandot, kempinget kerestek f,öl szombaton és vasárnap. Ezek jórészt tiszták voltak, csupán a bélatelepi szabadstrandot találták szemetesnek, mivel nincs elég gyűjtő és a ,WC-t is rendbe kell tenni. A sóstói Gamásza kemping vezetőjét a környezetszennyezésért marasztalták el. Az ifjúsági táborok higiéniai állapota megfelelő.. Általában teltek a kempingek, egy vadkempingező csoporttal találkoztak csak az ellenőrök. Siófokon, az Aranyparton egy autóparkolóban fedezték föl őket. Szintén Siófokon, egy magánháznál népes sátortáborozó csapatra leltek, s azért szúrtak szemet a köjál szakembereinek, mert — megtudták — nem volt módjuk a tisztálkodásra. Szembeötlően javult a tópart köztisztasága — állapították meg a kétnapos ellenőrző körút után a köjálnál. A még tisztább Bala- ton-partért a településtisztasági vállalat tehet legtöbbet; javasolták, hogy csak ők végezhessenek el ilyen munkát. Az idei nyári „portya’-’ során a WC-k tisztaságát fokozottabban ellenőrizték, a szennyvíztárolókra és a rovarirtásra is jobban figyeltek a szakemberek. Ezúttal nemcsak,szemmel mérték föl a tisztaságot, hanem — ahol szükségesnek látszott — laboratóriumi fölszerelésekkel is ellenőrizték a higiéniát. Elmúlt a hét vége, ám ezzel az ellenőrzőkörúttal nem ért véget a köjál munkája. Mindennap ellenőrzik a tisztaságot, a rendet — hogy még véletlenül se fordulhasson elő olyan baj. ami a higiéniára vezethető vissza. H. B. SOMOGYI NÉPLAP
