Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-21 / 169. szám

KÖZÉPPONTBAN A NEVELÉS Szorosabbra fűzik a kapcsolatot Dél-balatoni amatőrtábor Kfóá * fcűrqsmű. Az 6 sa5­Két búcs.úestet te tartot­tak Marcaliban a del-hala- tonl amatőrtábor résztvevői: műsorukat jelképesen úgy is fölfoghattuk, hogy ezzel mondtak köszönetét azért a két hétért, amit a városban tölthettek. Szorgalmasan próbáltak az együttesek, cél­juk nem a pihenés volt, ha­nem újabb erőgyűjtés — a következő szereplésekre. És búcsúztak egymástól is a tá­borlakóik; nemcsak megis­merték egymás murváját, hanem tisztelni is tudtak ezért a táncosok a fcóristá- kat, az irodalmi szmpadoeo- kat, és viszont. Haimaótózijen nendeztófc meg Marcaliban a dél-bala­toni acnstőrtátxxrt, ahová versengenek a bejutat aka­ró együttesek. Huszonnyolc csoport jelentkezett az kién, A szegedi CanUcum kórus­nak, a diósgyőri Vatta» táne- cgyitttetnek, a debreceni Al­föld &*»ági irodalmi sz*n- r adnak átkerül* djtrtnl a ' árosba; e táborhoz csatla­koztak a heiffi gyermehmű- hebg tagjai, az áttörd fúvós­zenekar tagjai és a Kanyó F error MtaáMsz yeartte fotőestábL A H I f, - » aa«— -*■ te • batenmében * szegedi kóros tagje#wal beszélgettünk. Égyetengstat fiSskráások alkotják a taáwwti 1978 ka­rácsonyán. a&atocdt a fiörfi- kvartBtttna és az egyetemi énekkar tagjaiból. Gyüdi Sándor a seaetíbe. Kimond­ta, hegy a kóros összetételé­nél fogva — tizenhét tagú és ebből csupán négyen fér­fiak — reneszánsz kori és mai modern műveket éne­kelnek, ffletsse szívesen fog- 1 al koznak ifcégerepirituálék- kal is. Enékszstoos méndDasze négy van. közöttük, de — s ezt tőlük tudom — koránt­sem kell arra gondolni, hogy ők az erősségei a kórusnak. Valamennyien szép hangúak. — Hasznos volt az itt töl­tött két hét? — Ha nem ml jöhettünk volna, hanem mások, akkor is valahol összejöttünk vol­na, hogy gyakoroljunk. Szep­tember elején a szegedi dómban szerepelünk: arra készülünk... Az egyetemi kórusok kö­zött* a legmagasabb elisme­rést érdemelték ki, a fesz- t ír a l kórus minősítést kapták meg. , — Hamarosan el kell majd búcsúzniuk egymástól. Végeznek a főiskolán, az egyetemen. — Két évig még: mindent bele! Ez a mi technikánk — mondja a kórus vezetője. — Aztán pedig mindenki foly­tatja ott, ahol tudja... A kórus után jött Mészá­ros Mihály debreceni fiatal zeneszerző. — Miért? — Szerettem volna meg­ismerni ezt az együttest; so­kat hallottam már róla. Ügy terveztem, hogy egy-két na­pot itt töltök velük, de ma­radtam végig. — Ügy hallottam, Irt is mar nekik egy számot. — Igen, egy kirándulás, il­letve pontosabban: egy sza­badtéri szereplés alkalmá­val, a bisztróban. Három ré­szeg ember lelkiállapotát vegükre született meg az én dallamom. A aemesaerag váHaJkoajott arra, hogy patronálja őket, szereplés lehetőséget bizto­sit számukra, újabb mű­vekkel ajándékozza meg a Mkgs ftatalokat. A diósgyőri táncosok: tnű- ■wésaetj vezetője Országi Mi- hat». A podbft a táncosok számára kondáctófejiesiztó is. — Azért jöttünk; hogy dolgozzunk. Otthon előkészí­tettük as áj táncokat, most a begyakorlás a feladatunk. As ország egyik legrégeb­ben alakult táncegyüttese. 1946-tól működik folyamat»- san. ^ Szeptemberbe« ax ésrarie­magyaromzági néptáncfesz­tiválon mutatják be új mű­sorukat. — A csoport teljes lét­mámban. el tudott jönni ? — Nem, sokat nem enged-' tek el a munkahelyükről. Ez isaonyú gondot jelent az együttesnek. Nehányan fize­tés néű kiüli szabadságukat töltik most velük; számukra a fizetésikiegészítésről a Va­sas Művelődési Központ gondoskodik. A csoportokról próba köz­ben Kanyó Ferenc fotómű­vész rendszeresen. készít felvételeket. Ezeket az együttesek is föl tudják használni: látják, mit kell még csiszolni. Képmagnó is segíti a próbákat. — Mit jelent egy fotómű­vész számára ez a tábor? — Mindig is érdekeltek a társművészetek, azok vizuá­lis megjelenítése. „Kamera- közeli élményforrás” a tá­bor a fotósnak, másrészt szellemi töltés. Ügy érzem, sokat gyarapodtam itt, Mar­caliban, valóságismereteim- ben j& — Fotóművész és amatőr- rők? — Tíz évet töltöttem el én is amatőrkén t, és most is szívesen gondolok vjssza azokra az évekre Mestersé­gesnek tartom azt a megkü­lönböztetést, hogy amatőr és profi. Az érteik, az alko­tás mondja meg, ki amatőr és ki művész... A tábor lakói a próbák mellett rendszeresen vállal­tak szereplésit is a Balaton- parti üdülőkben, öt alka­lommal léptek nyilvánosság elé. Erről is meséltek, ezek­re is szívesen emlékeznék vissza. Boldizsár Iván író dicsérő szavaira, elismerésér re; a közönség szeretetére — ahogy fogadták őket. A pedagógusok többsége szabadságát élvezi, sokan vannak azonban olyanok, akik most is dolgoznak: ké­szülnek az új tanévre, gyer­mekeket visznek kirándulni, külföldre, úttörő-, KlSZ-tá- borban vannak, továbbkép­zésen vesznek reszt. Ez a nyár arra is lehetőséget te­remt, hogy átgondolják a pártszervezet tanév végi Be­számoló taggyűlésének meg­állapításait, vita alapján ki­munkált feladatokat. Az oktató-nevelő munka sajátosságait figyelembe vé­ve tartják a pedagógus­pártszervezetek beszámoló taggyűléseit a tanév végén. Nyugodtan elmondható, hogy ezek a fórumok egy­ben fontos „zárszámadások” is arról, hogy miképpen si­került, a kommunisták pél­damutatása, önzetlen ösztön­ző munkája révén emelni az oktatás színvonalát, mi­ként erősítették közösen a világnézeti nevelést. Azok, akik részt vettek valame­lyik iskola taggyűlésén, azzal búcsúztak el: sem a beszá­moló, sem a vita nem szű­kült le a belső iskolai dol­gokra, mindenhol belehe­lyezték az eredményeket és a gondokat a társadalom ál­talános helyzetképébe, fele­lősséggel és szenvedélyesen elemezték kapcsolataikat a szülői házzal,. az üzemekkel és intézményekkel. Ez volt az általános. Természetesen ettől eltérő tapasztalatokat is szereztek, akik egy-egy párt­szerv képviseletében meg­hallgatták a számadást. Az eredmények között el sóként emelném ki, hogy a taggyűlésen szót kérő peda­gógusok közül sokan értékel­ték a pártvezetőség, a párt- szervezet munkáját. Ügy fo­galmaztak : az irányító-el­lenőrző tevékenység hozzá­járult ahhoz, hogy az okta­tó-nevelő munka gyakorlat­tá megfelel a párt politiká­jának. Az elismerésen kívül azonban a hatásfok növelésé­re is fölhívták a figyelmet. Siófokon például úgy véle­kedtek, hogy a pártszerveze­tek légyenek kezdeménye­zőbbek; a vélemények sze­rint elsősorban a nevelők hangulatát befolyásoló helyi tényezők alakításában vár rájuk nagyobb szerep. Egy iskola tantestületének sem mindegy, hogyan javulnak a tárgyi és személyi feltéte­lek, a szociális körülmények. A marcali járásban arról is szó volt, hogy tegyenek töb­bet a pártvezetőségek a még teljesebb pedagógiai egysé­gért. A felszólalók azt kér­ték, hogy szorgalmazzák a vezetési stílus és módszer finomítását, vállaljanak fel­adatot a közéletiségre való nevelésben is. A kommunisták egész évi tapasztalatukra támaszkod­va tették mérlegre, ' hogy milyen az iskola és a szülői ház kapcsolata. Általában az volt a vélemény, hogy lé­Horányi Barna I Pavel Rozvald: A gyűjtő — Apu, ez kvalc — mond­ta egyszer a hatéves fiam, és az asztalra buhantott egy félkilós macskakövet. A szigorú hangú megdorgálás- nak — hogy nem szép do­log megrongálni az úttestet — semmi hatása nem volt. A fiam elhatározta, hogy köveket fog gyűjteni. — Honzik — fordultam hozzá kábé egy fél év múl­va —■ ez így nem mehet to­vább. Nézd csak, mi lett a lakásunkból. Egy kőbánya! Ma reggel pedig anyádra , esett egy földpat, és csoda, hogy el nem veszítette a szemevilágát... De a fiú csak ezeknek a köveknek élt! Más gyere­keknek görkorcsolya vagy villany vasút kellett, a mi Honzikunk pedig szakiroda­lomra kunyerált pénzt. Ol­vasni, igaz, meg nem tudott, ezt mi csináltuk helyette, botladozva, meg-megakadva a bonyolult, nehéz szakkife­jezésekben. Ügy tűnt, hogy a nem egészen hétéves legényke megtalálta az életcélját, ám egyszer csak hirtelen min­den megváltozott. Egy nap, ahogy hazatértem a munká­ból, egyetlen követ sem ta­láltam a lakásban. Honzik az asztalnál ült kézében egy postabélyeggel, amit egy na­gyítón keresztül vizsgálga- tott, és rövid, elragadtatott, kotkodácsolásszerű hangokat hallatott. E naptól kezdve a filaté- liával fertőződött meg a gye­rek. Most a lakás a postai bérmentesítési eszközök igá­ja alá került. Bélyegek vol­tak mindenütt, és isten ments, hogy valamelyikünk megfeledkezvén magarái 'egy hirtelen mozdulatot tegyen1 Mert akkor apró kis színes papírdarabkák emelkedtek a levegőbe, Honzik pedig olyan ordítást csapott, mintha a világ vége érkezett volna el. Tizenkét éves volt, amikor egy hatalmas fekete bogarat hozott haza. Az anyja köve­telésére, hogy azonnal dobja ki ezt a mérges pókot, míg el nem pusztítja vele az egész családot, Honzik az igazi gyűjtők megrendithe- tetlen nyugalmával vála­szolt: — Ne izgulj. Ez az új gyűjtőszenvedéUiem kezdete. Ez egy közönséges szarvas­bogár gyönyörű példánya... A lakás lassanként meg­telt zörgéssel, zümmögéssel és röpködéssel. Nem lehetett leülni egy székre anélkül, hogy valami nyomban bele ne csimpaszkodott volna az ember puhább részébe az ol­lójával. a felső vagy alsó ri­gójával, vagy az isten tudja mijük volt azoknaff a te­remtményeknek. Fiunk az egész vakáció alatt és minden vasarnap a varon kornyékén csatangolt nyegesen javult, ha az elő­ző évihez viszonyítják. A mérce természetesen sokkal magasabban van. A vállala­tok, a szocialista brigádok szervezetten, sokat segítenek az iskoláknak, az óvodák­nak, s most már szorosabb a kapcsolat a közművelődési intézményekkel. A világnézeti nevelés ered­ményeit számba véve első­sorban azt szorgalmazták a megye több iskolájában, hogy a tantestület minden tagja vállaljon nagyobb részt a tanulók neveléséből. Afníg a tudás feladatlapokkal — általában — mérhető, az úgynevezett neveltségi szin­tet a cselekvésben mutathat­ják ki, épp ezért nagyobb figyelmet kell fordítani a személyiség változását, for­málását befolyásoló ténye­zőkre. ; A szülőj házzal való kap­csolatnak nemcsak napfé­nyes, hanem árnyékos oldala is van. A világnézeti neve­lést is nehezíti nem egy he­lyen. hogy a tapasztalatok szerint fölerősödték a csalá­di „ellenhatások”. A megye városai közül különösen Sió­fokon, Nagyatádon esett er­ről sok szó. A siófoki peda­gógusok egyik tapasztalata mindenképpen figyelemre méltó: most már azoknak a gyerekei járnak iskolába, akik maguk is a felszabadu­lás után születtek, a mi is­koláinkba jártak. S ahogy „egyre fiatalabb” szülök gye­rekei kerülnek az iskolába, egyre jobban tapasztalható n tanulók munkafegyelmének romlása. A nagyatádi és a barcsi szakmunkásképző intézet taggyűlésén a vita közép­pontjában álltak a családdal való kapcsolat gondjai. A nagyatádi pedagógusok sze­rint például nem megnyug­tató az együttműködés. Ke­vés szülő jár szülői értekez­letre, ugyanakkor az osztály- főnökök is nagyon kevés családhoz jutnak el. A bar­csi szakmunkásképzőben a változtatás igényével tették szóvá az iskolai fegyelemben tapasztalt lazulásokat, a ta­nulók között végzett politi­kai nevelőmunka fogyaté­kosságait. Az elfogadott ak­cióprogram szerint már szeptemberben változtatna,': a helyzeten, új módszereket is alkalmazva. L, (i. A köjál ellenőrei a Balaton-parton Bezárták a Kistücsököt meg az Ezihtpontyot A Balaton .somogyi part­ján jártak a köjál szakem­berei a hét végén; a káni­kula nagy vendégforgalmá­ban arra voltak kíváncsiak, milyen a higiénia. Mint dr. Herczeg Tibor elmondta, csaknem száz egységben jár­tak:' huszonegy ABC-áru- házban és élelmiszerboltban, huszonkilenc étteremben, ki­főzdében, hét büfében, biszt­róban, tizenkilenc lángossü- tőt, halsütőt kerestek föl, s voltak néhány cukrászdában és kempingben is. Hetven esetben maradt nyoma a köjál-ellenőrzésnek — s hogy milyen, arról bő­vebben szólunk. Két egysé­get bezártak. A boglárlellei Ezüstponty büfé azért jutott erre a sorsra, mert a tulaj­donos a nagy forgalomban „megfeledkezett” az alapvető higiéniai rendszabályokról. A fagyasztott halat a napon olvasztotta ki, s nem gon­dolt arra, hogy nemcsak a vendégek szeretik a ropo­gósra sült keszeget, a kissé csípős halászlét, hanem szí­vesen belekóstolnak a húsba — még nyersen — a legyek is... A kétnapos köjál-ellen­őrzés legborzongatóbb lát­ványa szintén ott fogadta a szakembereket: a WC-t a konyhában találták... Bezár­ták a balatomszemesi Kistü- csök vendéglőt is. Szerfölött egy 1epkehálóral meg egy egész hátizsáknyi skatulyá­val — amiket velünk ra- ga-sztatott este munkaidő után. Azt mondta, minden­kinek — ahogy tőle telik —, hozzá kell járulnia q tudo­mány fejlődéséhez. Végül is belenyugodtunk. Persze sajnáltuk, hogy má­sok gyerekei úgy nőnek fel, mint a gyerekek: orvosi vagy könyvelői szakmákról ábrándoznak, a miénk pedig semmi másról nem akar hallani a bogarain kívül. Tizenhét éves volt, amikor mind a hétezerháromszázti- zenegy bogár és lepke úgy eltűnt, mintfia egy varázs­pálcával intettek volna, He­lyettük az ajtóban ott állt a mi Honzikunk. A szeme ra­gyogott, mögötte egy szim­patikus sportdzsekis fruska állt. — Ismerkedjetek megl — szólt hozzánk Honzik. — Ez Alena... — Az új gyüjtőszenvedély kezdete — súgta a felesé­gem, és felsóhajtott. Juhász László fordítása nagy volt a rendetlenség, a takarításra alig fordítottak gondot.-Helyszíni bírságot tizen­három egységre vetetlek ki. A megbírságoltak összesen mintegy huszonötezer forin­tot fizetnek. Huszonkilenc esetben olyan határozatot hozott a köjál, amelyben elő* ■ írták, milyen változtatások­ra van szükség, hogv az.,, egység zavartalanul működ­hessen. Tizenegy strandot, kem­pinget kerestek f,öl szomba­ton és vasárnap. Ezek jó­részt tiszták voltak, csupán a bélatelepi szabadstrandot találták szemetesnek, mivel nincs elég gyűjtő és a ,WC-t is rendbe kell tenni. A sós­tói Gamásza kemping veze­tőjét a környezetszennyezé­sért marasztalták el. Az if­júsági táborok higiéniai ál­lapota megfelelő.. Általában teltek a kem­pingek, egy vadkempingező csoporttal találkoztak csak az ellenőrök. Siófokon, az Aranyparton egy autóparko­lóban fedezték föl őket. Szintén Siófokon, egy ma­gánháznál népes sátortábo­rozó csapatra leltek, s azért szúrtak szemet a köjál szak­embereinek, mert — meg­tudták — nem volt módjuk a tisztálkodásra. Szembeötlően javult a tó­part köztisztasága — állapí­tották meg a kétnapos el­lenőrző körút után a köjál­nál. A még tisztább Bala- ton-partért a településtiszta­sági vállalat tehet legtöbbet; javasolták, hogy csak ők vé­gezhessenek el ilyen mun­kát. Az idei nyári „portya’-’ so­rán a WC-k tisztaságát fo­kozottabban ellenőrizték, a szennyvíztárolókra és a ro­varirtásra is jobban figyel­tek a szakemberek. Ezúttal nemcsak,szemmel mérték föl a tisztaságot, hanem — ahol szükségesnek látszott — la­boratóriumi fölszerelésekkel is ellenőrizték a higiéniát. Elmúlt a hét vége, ám ezzel az ellenőrzőkörúttal nem ért véget a köjál munkája. Mindennap ellenőrzik a tisz­taságot, a rendet — hogy még véletlenül se fordulhas­son elő olyan baj. ami a hi­giéniára vezethető vissza. H. B. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom