Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-18 / 167. szám

Tisztelt Szerkesztőség! Július 12-én, vasárnap délután a Kaposvárról Szom­bathelyre Fonyódon át közlekedő — 16.45 órakor induló — személyvonattal utaztam Boglárlellére. Mivel Fonyód­ról csak másfél óra múlva indult személyvonat, Kaposvá­ron megváltottam a csatlakozó gyorsvonathoz a pótje­gyet, hogy így hamarabb célhoz érjek. Amikor szerelvé­nyünk a fonyódi állomásra érkezett, a gorsvonat már ott állt a negyedik vágányon. Mire leszálltunk, legnagyobb meglepetésünkre a gyorsvonatot elindították. Az összes át­szálló utas lemaradt. Bementünk a forgalmi irodába, és tiltakoztunk az ilyen eljárás ellen. Ott azt mondták, hogy a gyorsvonat nem csatlakozó vonat, ebben nincs igazuk, mert a Kapos­várról a vonat 17.59-kor érkezik Fonyódra, a gyors pedig Fonyódról 18.05-kor indul. Az érkezési és indulási idő között 6 perc van! Tehát csatlakozó vonat. Ha pedig nem az, tokkor miért várta meg vonatunkat a gyors, 18.10-ig? Kérem az illetékesek intézkedését, hogy hasonló kel­lemetlen eset ne fordulhasson elő az utasok bosszantására. Tisztelettel: Jónás lózsef Balatonlelie, Rákóczi u. 230. Tisztelt Szerkesztőség! Szabó Ferencné — Kaposvár, Vörösmarty u. 1 a szám alatti lakos — 1981. június 15-én megjelent levelére az alábbi tájékoztatást adom: Kaposváron az Arany János utca és a Füredi utca keresztezésében kialakított gyalog- átkelőhely valóban balesetveszélyes. Ezért a gyalogátkelő­hely előtt figyelmeztető táblát helyeztünk el a Somogy megyi Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztá­lya forgalomtechnikai előírásainak megfelelően. A gyalogátkelőhelyet áthelyezni nem célszerű, mert a gyalogos-főforgalmi iránytól távol kerülne és a gyalogo­sok a biztosítatlan úttesten közlekednének. Tisztelettel: Lebó Gábor i csoportvezető Kaposvári Városi Tanács V. B, ÉKV-osztálya TV-JEGYZET Fegyverletétel XXXVII. évfolyam, 167. szám 1981. július 18., szombat „Házhoz megy" a gyermekkönyvtár Egy fanatikus forradalmár alakját mintázta meg Ga­lambos Lajos a Fegyverleté­tel című drámában, s Haj- dufy Miklós rendezett belőle tévéjátékot. Hadd kezdjem azzal jegyzetemet: olvasva izgalmasabb, összetettebb és meggyőzőbb volt a darab, s benne a főszereplő, Kenéz alakja. Talán a feldolgozás kiszámított színpadiassága keltett bennem hiányérzetet. És zavart Kozák András örökké rezzenéstelen arca, amelyen csak olykor suhant át valami kapiaszos bájú, gúnyos mosolyféle. Alakítá­sából e mesehősök naiv ma­kacssága, a felvilágosító, mozgósító szavak erejébe ve­tett feltétlen hit sugárzott. A dráma világos képletet állított föl — és oldott meg — a szereplők jelleme és a cselekmény öntörvénye sze-. rint: a magányos hős sorsa szükségszerűen tragédiába torkollik. Az egyén, sorstár­sainak támogatását nem igé­nyelve és így nélkülözve, egyedül nem képes változást előidézni, eseményeket más Szervezésből elégtelen Élt egyszer egy Mari néni a „szomszédos” Somogyszo- bon. Fogott kétezer frintot, s megkérte a szomszéd Jós­kát, és máris gurult a Lada Kaposvár felé. A városban első útjuk a Domusba vezetett. Mivel Jóska csak munkaidő után ért rá (van olyan, aki tény­leg nem munkaidőben szo­kott bútort vásárolni!), így délután 16.50-kor értek a mélykék színű épülethez. Mari néni gyorsan megta­lálta a kis szekrényt, amit keresett. Az udvarias eladó pillanatok alatt elintézte a papírokat, s már mehettek is fizetni. Űjabb egy-két perc, s minden kész, irány a hátsó raktár. Mert ott ad­ják ki az árut. Illetve adnák — ha még nyitva lenne. Ötkor ugyanis bezár. Igaz, hogy az áruház hatig van nyitva (kivéve a csütörtököt, amikor hétig), de a raktár ezzel mit sem törődik. Az aprócska kis szekrényt, ami a gépkocsi hátsó ülésén is elférne, csak másnap vi­hetik el. Mit lehet erre mondani? Legföljebb annyit: szerve­zésből elégtelen. Gy. L. Negyven-ötven évet fiatalodott mederbe terelni. De hiszen — mondhatná bárki — min­dig is szükség van olyan emberekre, akik egy-egy mozgalom élére állnak, erős egyéniségükkel szinte fana­tizálják a kisebb-nagyobb csoportokat. , Ez így igaz. De csak azok kerülhetnek élre és alkot­hatnak maradandót — eset­leges bukásukban is —,akik kapcsolatot találnak osztá­lyos társaikkal, fontosnak tartják a szervezettséget, a közös döntéseket, még ha ez természetszerűen ' csak egy szűkebb csoportra vonatko­zik is. Mégpedig úgy, hogy figyelembe veszik az erővi­szonyokat, és nemcsak igaz­ságuk szilárd hitét, hanem a halandó tömegeket is ma'guk mögött tudják. Kenéz senkit meg nem hallgatva, kellő mérlegelés nélkül, naív forradalmiság- tól indíttatva döntött. Szán­dékának tisztességét aligha lehet kétségbe vonni, vá­lasztott útja azonban a siker reményében nem követhető. P. L. Tisztább lett a Velencei-tó A szakemberek szerint a Velencei-tó húsz év alatt negyvenöt-ötven évet fiata­lodott. A legutóbbi vizsgála­tok azt mutatják, hogy az elmúlt két évtized nagysza­bású vízminőségvédelmi in­tézkedéseinek eredménye­ként tisztább lett a Velencei­tó: a KGST-szabványok ne­gyedik osztályából a harma­dikba került. Ez azt jelenti, - hogy vizének egy-egy literjé­ben csak 15—25 milligramm- nyi szennyező szerves anyag található, fürdésre tehát al­kalmas. A nagyszabású vízminő­ségvédelmi munkálatok so­rán kikotorták a medret'bo- ritó — szerves anyaggal te­lített — iszapnak több mint a felét, s kétszáz hektár pusztuló nádat távolítottak el. A tavat a part menti te­lepülések közművesítésével óvták a szennyeződéstől. Ki­építették a regionális szenny­vízhálózatot, csatornáztak, s egyik legveszélyesebb szeny- nyézőforras, Csákvár vizé­nek elvezetésiére megkérdtéK a tisztítómű építését. A cél most az, hogy a víz­minőség a VI. ötéves terv­ben tovább javuljon, és a tó ismét egy osztállyal följebb — „kissé szennyezett” víz- minősítéssel — a második kategóriába kerüljön. A könyvtárak az iskolai szünidőben sem fel edkeznek meg kis barátaikról. Kettős fel­adatot látnak el ilyenkor a könyvtárosok: az úttörő- és a napközis táborok lakóival me- sedélutánokat. irodalmi vetélkedőket tartanak s helyben kölcsönöznek könyveket, illetve a könyvtárakban várják játékos programokkal a gyerekeket. Képünkön: a Szabó Ervin könyvtár 9-es gyermekkönyvtárának dolgozói rendszeresen látogatják az ifjúsági parkban a napközis tábort. (MTI-£otó — Cser István felv.) Kirakatrendezők találkozója Reklám és társadalom Műanyag falburkolat, ízléses csillárok, vadonatúj berende­zés, tapétázott falak... És különterem azoknak, akik étkez­ni jöttek. Megújhodva fogadja néhány nap óta a vendége­ket az oszt:;tár.i büfé. Két év alatt ez az üzlet a 19., ame­lyet átalakíttatott a kaposvári áfész. A szövetkezeti tagok jelentős társadalmi munkával segít eltek a korszerűsítési. Négy megye — Baranya, Fejér, Somogy és Tolna — kirakatrendezői gyűltek ösz- sze Kaposváron szakmai ta­lálkozóra. A kétnapos ren­dezvénynek a Kiüián György Ifjúsági és Üttörő-művelődé- si Központ adott otthont. A Magyar Reklámszövetség és a megyei tanács kereskedel­mi osztálya hívta össze ezt a regionális tanácskozást. Dóri János, a kereskedel­mi osztály vezetője ’ tegnapi megnyitójában elmondta: Somogy szívesen vállalja a házigazda szerepét többek között azért is, mert, az ide­genforgalom — különösen a Balaton-parti vendégjárás — nemzetközi szintű követel­ményeket állít a helybeli kereskedők elé, így tapasz­talatokat is kell gyűjteni, és átadni is lehet. Külön szólt a megnyitóban a reklám és a reklámozók társadalmi fe­lelősségéről. A megnyitót követő elő­adásban Csepregi Miklós, a Magyar Hirdető vezérigazga­tó-helyettese többször kitért a reklám társadalmi hatá­saira. Hiba lenne ugyan túlbecsülni az árupropagan­da szerepét, ám „közéleti” befolyása vitathatatlan. Az előadásban a vezérigazgató- helyettes hangsúlyozta, hogy csak a gazdasági célokkal összhangban levő és a min­den eszközt céltudatosan használó reklám érheti el célját. Így a szakemberek­nek tájékozottnak kell len­niük minden téren, s nem elég csak szűkebb szakterü­letüket ismerni. Egy sor rossz példát is hozott célta­lan, eltévedő, hibás eszkö­zökkel dolgozó reklámokról. Mondandóját úgy summázta: csak a feladatot tisztán meg­határozó s minden propa­gandaeszközzel pontosan cél­zó reklámtevékenység lehet a gazdasági-társadalmi fo­lyamatok katalizátora. Az ’ általános követelmé­nyeket meghatározó előadást követően szűkebb szakmai tájékoztatókat hallgattak meg a tanácskozás résztve­vői, például a kirakatrende­zés, a dekoratőrt munka és a művészet kapcsolatáról hangzott el vetítettképes elő­adás. A találkozó tegnap es­te baráti beszélgetéssel foly­tatódott. A mai programban újabb előadások szerepelnek a kirakatrendezésről, majd kötetlen vitában összegezi tapasztalatait a rendezvény száz résztvevője. A megyénkben megrende­zett szakmai tanácskozás eredményei remélhetőleg tükröződnek majd a somogyi kirakatokban is. Kocsmában „Miért »legyen csupán antipatikus — hiszen * ha néhány pohárral többet iszik a kelleténél, igazi disznó is lehet?!” Temetőben „Itt senkinek sincs Joga * virágot tépni — csak an­nak, aki saját temetésére megy.” Az egyetem bejárata fölött ,A kultúra csúcsainak meghódítására nem lehet tengerészgyalogságot kül­deni.” Laboratórium „Munkám titkos jellege nem engedi meg, hogy tudjam, mit csinálok.” Plakát ­egy hajtűkanyar előtt „Taposson rá a gázpe­dálra, és hízzon a szeren­cséjében! Mi megvásáro­lunk mindent, ami az ön gépkocsijából marad.” — Ócskavas-hasznosító cég. Párbeszéd — Ez kissé homályos számomra: ön mint játék­vezető miért ismételtette meg kétszer ezt a tizen­egyest? — Épp ön kérdi?! Hi­szen ön műsorigazgató a tévénél... — hangzik a vá­lasz. Szórakozott A szórakozott professzor mondja: — Igazán örülök, hogy látom... Hogy van a ked­ves férje? — Nem vagyok férjnél, professzor úr. — Ügy? Akkor tehát a férjein®. agglegény, nem« debár? Csak illedelmesen Anya és gyermeke be­szélget. — Csokoládés kekszet akarók! — Hogyan kell monda­ni? — Csokoládés kekszet szeretnék! — Hogyan kell kérdez­ni? — Szabad kémem egy kis csokoládés kekszet? — Nem, kisfiam. Mind­járt ebédelünk. Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő; JÁVORI BÉLA Főszerkesztö-b.: Paál László Szerkesztőség: Kaposvár, Latinra Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár PL; 3L 7401. Telefon: 11-510, 11-511« 11-512 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár, PL: 31. 7403 Felelős kiadó: Balajcza János. Terjeszti a Magyar Posta. * Előfizethető a hírlapkézbesítö postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy bőnapra J4 Ft, negyedévre 102 Ft, fél évre 204 Ft, egy évre 400 Ft lnde%: 25 967 ISSN 0133—060« Készült a Somogy megyei Nyom­daipari Vállalat kaposvári üze­mében Kaposvár. Május i. u. 101 Felelős vezető: Farkas Béla igazgató Kéziratokat nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza

Next

/
Oldalképek
Tartalom