Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-16 / 165. szám
Emberek, gépek, aratás Napfényre várva A héten már befejezzük Több mint százezer hektár kalászos, repce és magborsó termésének a betafMrítása a nyári időszak most folyamatban levő feladata. Hétköznap és vasárnap, kora reggeltől késő estig dübörögnek a kombájnok, zúg és zúdul a búza a szárítókon át a magtárakig. Megtermett a kenyerünk. És az ember nagy felelőssége most abban van, hogy a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön biztonságba a mag. Ha- valamikor, akkor az idén különösen körültekintő fölkészülés előzte meg az aratást. Talán mert mintegy hétezer hektárral kisebb területen vethettek búzát gazdaságaink, mint szerették volna; talán azért, mert az időjárás szélsőségei miatt már a tavaszon nyilvánvalóvá vált, hogy kevesebb lesz a termés, mint egy évvel korábban. És mázsákat, tonnákat nyerhetünk vagy veszíthetünk — attól függően, hogy milyen feltételek közt, folyamatosan, zökkenőmentesen megy-e a nagy munka. Több mint hatszáz kombájn áll rajtra készen, zavar nélküli munka esetén ezzel az erővel csaknem hatezerhétszáz hektár termése takarítható be naponta. Kombáj- nos és gépkocsivezető, szárítómester és raktáros, terményátadó és átvevő összehangolt, odaadó munkája dönt most — véglegesen. Az árpa betakarítása után most a búza aratásának csaknem kétharmadánál vagyunk, óráról órára nő a learatott terület, és a becslések után egyre teljesebb lesz a bizonyosság: mit hozott a mezőgazdaságnak — egyben mindnyájunknak — az idei aratás, összeállításunkban az 1981-es aratás jellemzőit igyekeztünk csokorba szedni, bemutatva azt a régihez képest ma már maroknyi csapatot is, amelynek gondja, feladata a termés, a kenyémekvaló betakarítása ... Az utolsó Fülledt meleg van; a naf> fénye fáradtan terül szét a táblán. Szél se rezdül. A búza lélegzetvisszafojtva vár. S hajdan büszke szárát — mit tehetne — utolsót roppanva, megadóan hajtja a vasfogak alá. A vas nem kegyelmez — ügyesen lábra állítja a menekülés reményében jó előre megdőlt búzát is. — No, ezt jól kifogtam! — bosszankodik a kombájnos, minden együttérzés nélkül, jobbra-balra kormányozgat- va a gépet, hogy állni kényszerítse a makacsul oldalra dőlt szárakat. — Ez a legnehezebb; ha előre vagy hátra dől a búza, könnyebb dolgom van vele. — Mióta jár kombájnon? — 1969 óta. Eredetileg kovács voltam itt, Komlósdon, Hétfőn délután hatalmas eső „verte ki” a munkából a .kombájnosokat. Kedden tizenegy- órakor az akácfák védelmében, a búzatábla mellett ott sorakozik a hat gép, vezetőik egy csoportban valamelyik alkatrészt bütykölik. — Tizenegyre terveztük az indulást, de még mindig nem lehet rámenni — jegyzi meg Varga János kerületvezető. — Várunk. — Várjuk a napfényt — szólt egyikük. — Nem valami jó dolog az ilyen kényszerszünet. Most kéne legjobban hajtani! A csurgói 'Zrínyi szövetkezetben igen kemény munkacsúcsot jelent a nyár: a repcével együtt ezernyolcszáz hektár termését > kell betakarítani. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kétszázhúsz hektár borsó munkái is „őszmétereken később kerültem csak gépre — mondja Gál Lajos. — Segédvezetőként dolgoztam egy darabig, aztán Ádándra küldtek tanfolyamra... Bele lehet jönni: két éve második lettem a megyei versenyen, az E—512-es kategóriában. Kár, hogy a jutalomüdülésre nem tudtam elmenni, épp akkor született a gyerek... — Az idén is benevez a versenyre? — Persze, ugyanazzal a kombájnnal. Ezen a gépen dolgozom már hatodik éve, ismerem kívül-belül. Szerencsém is volt vele — négy ilyen kombájn dolgozik a tsz-ben, de egyik sem vált be ennyire. — Milyen a jó kombájnos? — Karbantartja a gépét. Hajnalban teszi rendbe, nem nappal, amikor aratni is lehet. Ismeri a kombájnt, mint a tenyerét; ha meghibásodik mégis, tudja, hogy kezdjen hozzá. Menet közben ürít; ha lehet, nem áll meg, hogy kevesebb üzemanyagot használjon el. Fél a tűztől, megtesz mindent a veszély elkerülésére. Ilyen táblán, mint ez, nem megy gyorsan, mert itt elég erős a búza. A megdőlt növényt is fölállítja, learatja; vigyáz, hogy ne legyen szemetes a búza, ügyel a fordulásnál. Nem hagy veszni egy szálat sem... — Mióta aratnak? — Jó egy hete kezdtük, árpával. Két nap alatt elkészültünk, aztán jött a búza. Hajnaltól sötétedésig... A héten talán befejezzük. Egy nap alatt hat vagonnal is le lehet aratni, ha rendesen dolgozik az ember, összejön a hatszáz forint. Most kell a pénz is: nyaralni szeretnénk az Adrián. szecsúsztak” az aratással, akkor könnyen érthető, hogy embernek, gépeknek igen szoros munkát hoztak a mostani hetek. — Eddig elég szépen haladtunk — jegyzi meg Tóth Lajos elnök. Kész a kétszázhatvan, hektár repce, betakarítva százhatvan hektárról az őszi árpa, négyszáz hektárról a búza. A másik négyszáz hektár búza még hátra van, éppúgy, mint a százötven hektárnyi tavaszi árpa, ugyanennyi zab és kétszázharminc hektárról a rozs. Ezek az adatok még érthetőbbé teszik a kombájnosok türelmetlenségét. Meg azt is, amit Tóth Lajos így fogalmazott meg: — Az aratásnak tűzön-vi- zen mennie kell! Az elszánt elhatárolás mögött a végigélt nehézségek, gondok sokasága húzódik meg. Épp a legfontosabb kalászost. a kenyérbúzát nem sikerült elvetni a kívánt területen, s ráadásul nem is a legjobb földbe került a mag. — Bántja az embert ez. Jártuk a táblákat, lestük a fejlődést, szinte könyörögtünk a növénynek: sűrűsödjön. De hiába. És ez most meglátszik a termésen. Viszont a kenyeret nekünk kell előteremteni. És az izgalom a gabona beérésével nem ér véget. Az „elég szépen haladtunk” megállapítás nem jelent „Az ember naponta cid- rizve végzi a dolgát” — hallottam a rekkenő hőségben az egyik kombájnostól. Furcsálltám. Hamarosan kiderült, hogy nem a hőmérsékletre gondol, hanem az alkatrészellátásra. Fél a meghibásodástól — és nem alaptalanul. Mert már a fölkészülés is keserves tapasztalatokkal szolgált. Az idén különösen az NDK-gyártmá- nyú kombájnok alkatrész- hiánya öltött aggasztó méreteket. Ahhoz, hogy mégis több mint" hatszáz kombájn láthatott az aratáshoz a megyében, nagyban hozzájárult a leleményesség. Hallottam ilyen véleményt: „Ha nem olyan hajtósak meg ötletesek a szerelőink, mint amilyenek, az öt német kombájnból legföljebb kettő arathatott volna.” Addig „bütyköltek”, barkácsoltak tehát, míg munkaképessé tették őket... Mert hiába rendelték meg egy évvel ezelőtt a szalmarázó ládát, nem érkezett meg. Volt üzem, ahol egy régebbi gépet szedtek szét, hogy a két újabb ingondtalanságot. Mert alig indult el a feladat elvégzéséhez éppenhogy elég nyolc kombájn, két Dominátor és az új E—516-os máris kiesett. Egy Dominátor azóta elkészült és sok utánjárással most már van remény arra is, hogy a másik kettő munkába allhat. Kimondani mindezt így egyszerű, de akit szorít a felelősség, annak - nagyon nehéz napokat jelent. Mert a gazdaember ilyenkor, aratás idején már számol is. Az év sikere jelentős részben a nyári csúcsidőben dől el. — Ha az egészet nézem, talán nem lehangoló a kép. Elfogadhatóan sikerült a repce, az árpa, árban valamivel többet hoz a borsó; mindez talán pótolja a búza vékonyabb termését. Kedden tizenegy órakor még a napot várták a kom- bájnosok. Bütykölték a masinát, a kényszerszünetet is hasznosítva. Együtt voltak. Mint ahogy az aratásban végig így vannak. Ahogy hallottam: jóban, rosszban együtt. Mert egy táblán belül sem egyforma a búza, és a teljesítménybérnél úgy kívánja az igazságosság, hogy a jobb részből is, a gyengébből is jusson mindenkinek. Ennek a napnak a krónikájához hozzá tartozik az is, hogy kedd délután újabb felhőszakadás jött. 1 A kenyércsata javában tart. dúlni tudjon. Ilyen körülmények között érthető, hogy kombájnos reszket az aratás derekán — nehogy valami hiba legyen. . Nem sokkal könnyebb az aratást irányító vezető helyzete sem. Ahhoz, hogy a kombájnok az egyik tábláról a másikra közúton, menjenek, útvonalengedélyt kell kérni — természetesen megfelelő illeték lefizetésével. Az engedély megvan, de rajta áll az is, hogy 21 órától hajnali 5 óráig érvényes. S ha délelőtt tizenegykor végeznek egy táblán, akkor az engedély értelmében este kilencig ott kellene rostokolniuk. Tétlenül — a legkedvezőbb aratóidőben... Mit tesz ilyenkor az aratást irányító? Vállalja a kockázatot — mármint a büntetés kockázatát —, és .szervezett oszlopban, késedelem nélkül a következő táblára vonul. Mert a büntetés összege mindenképpen kisebb, mint az a kár, ha peregni kezd a mag../ Útvonalengedély, alkat- részgomd — ez is a nagy munka kitérője. Ütemesen zakatoló gépek közül kerül elő Nyíri Kálmán, a balatonszabadi termelőszövetkezet szárítóüzemének műszakvezetője. Sárga sapkáján „kincskereső” felirat. — Lehet a búzában kincset találni? — Hogyne, sörösüveget. Ureset... Persze ez csak igen ritkán fordul elő. — Hogyan lesz valakiből szárítómester? — Én elég „kanyargós” úton kerültem ide. Az eredeti szakmám gyümölcstermesztő és faiskolakezelő; korábban a szőlészetben dolgoztam. Kevés volt a pénz, épp építkeztem, így elmentem traktorosnak. Egy év után szárítóberendezés-kezelői tanfolyamra küldtek Mosonmagyaróvárra, majd Nagyigmándra. Négy-öt éve • dolgozom már a szárítóüzemben. — Mikor kezdték a szárítást? — Két hete, árpával. Utána jött a búza. Most két napra leálltunk vele, mert a (kombájnok a borsóföldeket járják. A héten így is befejezzük a búza szárítását, az ezer hektárnyi területből már csak 200—250 hektár lehet hátra. Jó minőségű a termés, csupán a kampány tartunk — mondja Borbély András raktáros, telepvezető. — A súgván tsz 214 vagon étkezési búzára szerződött, száz már beérkezett; a balatonküiti tsz 220 vagonból 120-at adott át. A nagyberényi tsz 50 vagont ígért, 46-o,t mér leadott, a kóröshegyiek szintén, 50-re szerződtek — a fele javító, a fele malmi —, s most húsznál tartanak. Balatonsza,hadiból 200 vagon malmi búzát veszünk át, a többit a tsz tárolja, Zamárdiból 60 vagon étkezési búza érkezett, s ma kezdik a javító búza szállítását. A Siófoki Állami Gazdaság száz vagon étkezési búzájából 50-et már behozott és száz vagon javító jeliegűre is szerződött. — A minőség megfelelő? — Kifogás taian; egyáltalán nem kell szárítani. A tsz-ek többsége rostáltál!, jó hektoliters úlly al szállít. A víztartalom is megfelelő: 14 —14,5 százalékos, így minőségi gond nincs’. Teljesen elkülönítve tudjuk tárolni a javító búzát, van elegendő tárolóterüak; eddig nem volt fennakadás. Tavaly 4500 vagon gabonát forgalmaztunk, s ebből 2000 volt a búza; ennyi az idén is meglesz. Nagy része expótra megy. Zugor Gyöngyi már egy éve dolgozik a siófoki telepen, s munkájáról csak jót hallani. Tavaly még iker testvérével együtt vizsgálta a elején volt néhány napig magasabb a víztartalom. A termés zöme a gabonaforgalmi vállalat siófoki telepére kerül, takarmánybúzából marad valamennyi a tsz-ben is, a keverőüzem részére. — Hogyan tudnak takarékoskodni az energiával? — Most „könnyen”, hiszen az alacsony víztartalomnak köszönhetően nem kell szárítani, csupán hideg levegővel. A takarékosságnak -persze más módja is van: például saját magunk javítjuk a meghibásodott gépeket, nem szorulunk a tmk munkájára. A balatonszabadi szárító gáztüzelésű, s ez jóval olcsóbb, mint az olaj. Kevés van ilyen az országban, az olajtüzelés jóval általánosabb; annak idején külön kellett vizsgáztatót küldeni Pestről a mi tsz-ünk „hallgatóinak”. — Hányán dolgoznak egy műszakban? . — Hárman: egy műszakvezető, egy szemételbordó, egy tolólapos. Egyikük szabadságon van, a másik a munkásőrségen, így most én vagyok egy személyben mind a három... A munka nem állhat. A búza után jön majd a napraforgó, a kukorica... Három műszakban dolgozunk állandóan. gabona minőségét, testvére azonban januártól gyesen, van; így hét hónapig egyediül végezte a minősítést, csata most, a nyári kampány kezdetén kapott segítségiül egy pusztaszemest lányt. Igaz, kezdő még; s így betanítása is Gyöngyire vár. — Korábban is minősítőként dolgozott? — Nem, eladó voltam, és annalc idején nekem js teljesen új volt itt minden. Kaposvárra" jártam tanulni, megismerkedtem a műszerekkel, a méréssel, s lassanként belejöttem. Muszáj volt hiszen rám volt bízva minden, s a minősítéseknek meg kell lenniük rendben, időben ... Nem keveset túlóráztam, amíg egyedül voltam, most pedig itt a nyári kampány... — Milyen az idén a búza? — A tavalyihoz hasonlóan jó minőségű. Akad persze gyengébb is; a nagyberényi tsz búzájának a víztartalma például magasabb. 15-ös, hektolitersúlya 80,1-es, a tört szem százalékaránya 3,4-es. Igen jó viszont a ságvári tsz termése: ennek a víztartalma 13,9, hektolitersúlya 82, a tört szem 3,4 százalék. SOMOGYI NÉPLAP Lelemény és kockázat 510 vagonnyi gabonát vettek át már a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat siófoki üzemegységében, 500 vagon étkezésit és 10 vagon javító jellegű búzát. A szállítmányok folyamatosa n érkeznek: július eleje ,óta naponta 60—70 vagon. A siló iassan megtelik és a fedett kalodák fel töltését is megkezdték. A javító jellegű búza zöme ezután érkezik: 170 vagonnal várnak. — Mennyi van. még hátra? — Most 'a szerződött mennyiség 45 százalékánál 3ó minőségű a búza
