Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-15 / 164. szám
Munkásdrök Hárman egy családból Szabálysértés és bírságslás Fontáé társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a tanácsok szabálysértési hatóságai következetesen, de rugalmasan érvényesítsék munkájukban a jogpolitikai elveket. Vagyis derítsenek föl- minden vétséget és bírságolják meg kellő szigorral az elkövetőt: egyéneket épp úgy, mint jogi személyeket: intézményeket, gazdasági vagy más szervezeteket. E tekintetben a tanácsi ügyintézőkre nagy teher nehezedik Somogybán is. Ennek ellenére — amint ezt a, .negyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban megállapította — az utóbbi években egyre gyorsabban és szakszerűbben végzik munkájukat, mind nagyobb fölkészültséggel, bővülő szabályismerettel és megalapozott gyakorlattal látják el sokrétű feladatukat. Bizonyítja ezt az is, hogy a szabálysértési följelentések túlnyomó . többségét harminc napon belül elbírálják és az ügyek 96 százaléka első fokon, azaz föllebbezés nélkül fejeződik be. A bírságolási gyakorlat szigorú és kiegyensúlyozott. A különböző szintű szabálysértési hatóságok között korábban tapasztalt indokolatlan eltérés jelentősen csökkent, a kiszabott bírságok összege alkalmas a visszatartásra, a nevelésre. A szabálysértési hatóságok munkájában kellő figyelmet kap a társadalomra fokozottabban veszélyes szabálysértések elbírálása, különösen a társadalmi tulajdon, a fogyasztók* érdekvédelme, a környezet, a köztisztaság és a természet megóvása, illetve a közbiztonság fenntartása. Ebben mind fontosabb szerepe van a helyszíni bírságolásnak. A benne rejlő lehetőségekkel azonban következetesebben és körültekintőbben kell élniük a helyi tanácsoknak. Mindenekelőtt azzal, hogy a legrátermettebb személy -két ruházzák föl bírságolási joggal, és munkájukat irányítsák tervszerűen, ellenőrizzék. segítsék — anyagilag és erkölcsileg is elismerve. Ugyancsak több figyelmet igényelnek a községi szabálysértési bizottságok, melyeknek fontosabb szerepet kell juttatni — a nagyobb nevelő hatás és visszatartás érdekében — különösen a társadalomra veszélyes ügyek elbírálásában. Közreműködésükkel szigorúbb bírságolási gyakorlatot kell folytatni a cselekmények elkövetőivel szemben. A vb nem tartotta kielégítőnek a tanácsi szervek földerítő tevékenységének javulását, g ennek jobb megszervező«íré hívta föl a figyelmet. Böhönye, Csokonai utca 8. Szép családi ház, kellemes környezet. Itt él Nilcolausz Ferenc a feleségével és két gyermekével. Munkaszüneti napon zavartalanul lehet pihenni itt. Nikolausz Ferenc, a Volán nagyatádi kirendeltségének autoousz-vezetöje szabadnapos. Kaszával a kezében találjuk, épp a ház körüli kert magasra nőtt pázsitját vágja le. — A nagykanizsa—böhönye—(kaposvári útvoftaíon StózlakeoeK járművemmel. Korábban én is Nagyatádon laniam, az tan megnősültem, úgy költöztem ide a községbe, mert a felesegem szülei itt élnek. Apósom kőműves- mester: az ő segítségével építettem családi házunkat hat esztendeje. Épp tíz éve buszvezető. Bononyere költözve ismerkedett meg a községben levő munkásórszakasszai, s akkord parancsnokával, Tánczos Ferenccel. Az ő javaslatára lett 1975-ben elóképzős munkásőtr. 1976 januárjaiban tett-esküt. — Örülök, hogy így döntöttem. A szakasz és a marcali Kovács József egység miuinkasőreivel azóta tovább erősödött a 'kapcsolatom, még közelebb kerültünk egymáshoz. Amikor 1977-ben a part soraiba kértem a fölvételemet, egyik ajánlóm a szakasz volt. Nikolausz Ferenc azóta mar magáénak mondhat egy kiválömunkásór-jeiivényt. A szolgálat kiemelkedő ellátásáért kapta. Nemcsak a testületben tevékenykedik, hanem a község MHSZ-klub- jat is ő irányítja, a vállalatnál pedig szakszervezeti bizalmi. Felesége a nagybajom! Somogy Ipari Szövetkezet bo- hőnyei varrodájában dolgozik évek óta, s emellett tevékenyen részt vesz a Hazafias Népfront munkájában, a békemozgalomiban. — Ezt, ugye, nem kell különösebben magyaráznom, hogy miért! Két gyermekünk van: Gyöngyi 12, Csaba pedig ötesztendős lesz. Az ő jövőjükért, a sok-sok millió gyerek nyugodt életéért fáradozom. l^ájusban vette át A Bé~ kéért kitüntetést- az Országos Béketanácstól. Erre nagyon büszke. S legalább ennyire büszke arra is, hogy férjével tökéletesen megértik egymást a közéleti feladatok vállalásában. A múlt évben a pártszervezet őt is fölvette soraiba, s amikor pártmegbizatásul azt kapta, hogy legyen ő is munkásőr, készséggel vállalta. Tavaly már előképzésként megismerkedett a testület életévei, feladataival, az idén pedig esküt tett Azóta férjével együtt jár szolgálatba, gyakorlatra. — Miért jelentkeztem ? Egy kicsit irigyeltem a férjemet, hogy miunkásőr. Az MHSZ lövészeteire és1 más fogÄlkozäsokra, rendezvényekre gyakran elmentem vele kispuska- és pisztolylövészeten is részt vettem. Társaim, a többi varrónő szurkol nekem, hogy a imn- kásőri feladatokét jó eredménnyel oldjam meg. Legutóbb a géppisztoly-iskolalő- gyakorlaton kiválóan szerepeltem. Férjem közben raj- parancsnok lett, az ő rajába kerültem, ez azonban nem zavar. Hallgatóim a házaspárt, nézem a szépen berendezett, barátságos< otthont. — Mi lesz a gyerekekkel, ha mindketten munkásőrségbe mennek? Az asszony válaszol: — Szüleim itt élnek a községiben, édesanyám a fiamat elviszi és hazahozza az óvodából. Gyöngyike nagy lány, ő már sok munkát elvégez itthon. Különben ő is kissé már kötődik a testülethez. Evek óta eredményesen működik a községben az útBefejezték az aratást a ba- latonkiliti Űj Tavasz Termelőszövetkezetben. 584 hektárról betakarították a búzát — valamivel többet a tervezettnél. Péter—Pál után. kezdte a munkát a három E—512-es és egy nagyobb teljesítményű, E—516-os kombájn, s hajnaltól késő estiig dolgozott, csaknem két hétig. A kombájnosok tudták: egyetlen szál sem mehet veszendőbe, és csak ha a magtárakba^ lesz a búza, elsök között alakult meg a megyében. Rendszeresen tartják a kapcsolatot felnőtt példaképeikkel, s szeptember 29-én minden esztendőben virággal, kedves szavakkal köszöntik őket a fegyveres erők napján. Az idei úttörő avatáskor Nikolaus® Gyöngyi is jelentkezett az úttörö-munkásőrsza- kaszba. Értelmes; nagyon határozott kislány. Még nincs 12 éves, mégis' megfontoltam vall a jövőjével 'kapcsolatos tervekről. — Én is követem majd szüléimét a munkásőrségbe, ha alkalmasnak találnak. A tanulás elég jól megy, 4,8-as átlaggal fejeztem be az ötödik osztályt. Életcélom, hogy újságíró lehessek. Férj és feleség együtt szolgál a munkásőrségben. Kislányuk az 6 példájukat követve lett úttörő-munkásőr és lép majd, talán felnőttként a testületbe. A szülők mindketten húsz-húszévi szolgálatot vállaltak. Nagyon várják azt a napot, amikor lányukkal együtt, hárman Indulhatnak szolgálatba. Szálat László akkor „lazíthatnak” egy kicsit ... Nos, a nagy munkát vasárnap befejezték. A termés magtárba került — vége az aratásnak. Az idő kedvezett: egyetlenegy esős délelőtt volt csak, ám délután már . akkor is rá lehetett menni a földre. Közepes termés volt idén, a bújt minősége azonban jó. S a tsz már a teljes mennyiség háromnegyedét átadta a gabonaforgalmi vállalat siófoki kirendeltségének. Magtárban a bűzm A nap állásához mérve dolgozunk Hogyan szervezi megosztja be egy-egy munkanapját? — kérdeztük néhány termelőszövetkezetben vezető szakemberektől. — A szövetkezetpolitikai tevékenység irányításával és gazdaságfejlesztési feladatokkal foglalkozom, de ezenkívül országgyűlési képviselő is vagyok — mondta Pasz- tohy András, a memyei tsz elnökhelyettese —; ebből következik, hogy rengeteg elfoglaltságom van. Nagyon jól meg kell szervezni a napokat, hogy mindenre jusson idő. Országgyűlés, megyei tanácsi ülések, fogadóórák.. Ez még a kisebb része a dolognak, hiszen nem csupán ilyen alkalmakkor, hanem napról napra figyelemmel kell kísérni a körzet ügyeit, A munkaidő itt nem fejeződik be fél ötkor: a rendes napi teendőkön kívül föl kell készülni a váratlan, nem tervezhető dolgokra is. Maga ma a harmadik váratlan látogató... Meggyőződésem, hogy az emberesre jobban kell figyelni, upnt az általában szokás. Nincs idő, mégis szakítani kell rá; a beszélgetést, a személyes kapcsolatot, az emberek megismerését nem pótolhatja semmi. Ezért is jó, hogy most februártól a szövetkezetpolitika és a gazdaságfejlesztés egy kézben összpontosul, nem szakad el egymástól — nem kerül a perifériára a személyi, emberi oldal —; ennek a halasa már most érezhető. — Napi teendőim közé tartozik az ellenőrzés, a munka megszervezése, a tervkészítés, a zárszámadás és sorolhatnám még tovább — mondta Fónay István, ■ a ráksi termelőszövetkezet főkönyvelője. — Hetente kétszer kimegyek a határba, és az állattenyésztési telepet is rendszeresen ellenőrzőm. Ha ezt nem tenném, nem volna képem arról, mi folyik a gazdaságban. A mai követelmények között már a főkönyvelő sem engedheti meg magának egy mezőgazdasági üzemben, hogy az irodába zárkózzon a számok és kimutatások közé... — Sok kötelezettség van: tárgyalások, Uúüguáog, .ülések .. Ott kell lenni, ez a szokás, „megsértődnek”, ha nem az elnök megy — mondta Sebők József, az igali termelőszövetkezet elnöke. — Napi teendőim közé tartozik, hogy hajnalban gyakran végigjárom az állattenyésztési telepeket, negyed hét körül érek be az irodába, végiglátogatom a munkakezdést, a munkahelyeket, aztán jönnek az ügyfelek, a tárgyalások, délután újra kinti üzem- látogatás. Hat-hét körül végzek. ha épp nincs aratás, vetés, kampánymunka, mert akkor nincs vége a munkaidőnek, amíg le nem megy a nap ... No, és eközben a gondok, amelyek foglalkoztatják az embert, a fejlesztések, amelyekre kevés a pénz... Jól meg kell fontolni mindent. — Fél hét körül kezdek — mondta Ősz Nándor, a somogyszili tsz termelési elnökhelyettese. — Végigjárom a munkakezdést, elintézem a telefonokat, aztán határszemle, tárgyalások, munkahely-látogatások, értekezletek. Nincs „klasszikusan” szervezett munkabeofigtá; som: jó lenne „heti’ tervet” készíteni, de a tsz-ek meg nincsenek olyan szinten, hogy ezt meg lehetne csinálni. Fontos azonban a rendszeresség: mindent meg kell nézni, legalább kétnaponta; aratáskor, kampány idején pedig a munka végeztéig dolgozunk mi is. Az az igazság, ha pusztán csak ott vagyunk és nézzük, akkor is jobban megy a mun. Ica; kell még „a gazda szeme” ... — Nekem js hasonló a munkabeosztásom — mondta Sámoly Endre, a somogyszili növénytermesztési ágazatvezető. — Munkakezdések, gépek ellenőrzése, határszemle. Ha meghibásodik valami, rögtön intézkedni kell, hogy ne álljon a gép. Nap közben aztán, gyakrsm adódik valami változás. Munkaidő addig van, ameddig rá lehet menni a földre. íjálunk a nap állásához mérve folyik a munka: a nyári időszámítás idején tulajdonképpen egy órával előbb kezdünk és eggyel tovább dolgozunk ... M. E. Bánásmód A parti nagyközségben élt egyszer egy népművelő. Egyetemi diplomát szerzett; ott voltam az Eotvós-klubban, amikor hívták, csalogatták Somogyba. Jött. Tele ambícióval, lelkesedéssel, korszerű tudással. És három év múlva összetörtén, szárnyaszegetten tért vissza a fővárosba. „Kikészítették’’ — mondták a falubeliek, nem éppen szép szóval illetve pályafutása körülményéit. Idegkimerüléssel távozott. Utóda. állítólag, már azzal érkezett. Úgy mondják: tudták róla, hogy „összeférhetetlen”. Az „ilyen ismeretek birtokában miért alkalmazták?” kérdésre vállvonogatás volt a válasz. A közművelődésben mindenki, még „ítészei” által is elismerten tevékenykedő közművelődési ember hercehurcájának dokumentumai kötetre rúgnak. Saját emberi hibái és „megköveztetésé- nek” kálváriája helyi, járási, megyei, miniszteriális, bírósági emberek sokaságát foglalkoztatta már, s a „beavatásból” nem maradhatott ki a televízió, a rádió, az írott sajtó sem. Az illetőnek végül is részben igaz, részben koholt vádak alapján (amelyekhez az összeférhetetlenség mellé a sikkasztás képtelen gyanúja is társult) fölmondták. A bíróság megsemmisítette a döntést. Üjra fölmondták. Minden dokumentum a „megszabadulás” szándékát, a „hatalom” erejét volt hivatott tanúsítani. Évekig tartott, még tart az ügy; a „főhős” betegállományban van, de az utóda már munkához kezdett: kíváncsian várja, milyen út lesz az övé. Nem a nagyközség vezetőinek „égbekiáltó sorozatlövése” a témám. Ámbár szívesen elmondanám, hogy a tortúra előtti évben még magas kitüntetésre ajánlották a népművelőt; meg is kapta, hogy azután lépten-nyomon alkalmatlanságának koholt „bizonyítékaival” találkozzon. Elmondanám, hogy nem volt vétlen, hogy a simulékonyság, a „hatalom” fenntartás nélküli tiszteleté nem volt a sajátja. Megemlíthetném, hogy minden korábbi előd igyekezetét felülmúlva csakugyan számotter vő sikereket ért el, s amikor megkezdődött „kiűzetése a paradicsomból”, úgyszólván minden közművelődési esemény megszűnt a nagyközségben. De miért beszéljek róla, hiszen hónapok óta mindenki mindent elkövetett azért, hogy ez az ügy — mint annyi más — „maradjon köztünk”. Egyébként is a jelenség izgat. Mert tudom, más alapokon, más jellemzőkkel, de hasonló töltésű históriák föltárásáról még sok helyen „lebeszélhetnének”. A bánásmód, a módszer foglalkoztat. Az a tény, hogy a tanácsok sok településen máig sem készültek föl a művelődési intézmények irányítására. Emberek sokasága „hullik” emiatt. Megszerezni ma már könnyebb, megtartani azonban csaknem képtelenség a népművelőt. Az ok legtöbbször a bánásmódra, a módszerek kialakulatlanságára, emberi gyengeségekre vezethető vissza. Meddig elégszünk meg e tények puszta megállapításával? Tudom, az olvasó szívesen venné a konkrétumokat. Most én beszélem le erről Önöket. Tiszteletben tartom, becsülöm is a szakirányítás szándékát, miszerint az a fontos, hogy rendet teremtsünk és nem az, hogy vihart kavarjon bárki is. (Ámbár megjegyzem: emlékezetem szerint általában nem a sajtó, hanem az események előidézői szoktak vihart kavarni.) Higgyék el: általános észrevételeim mögött konkrétumok sokasága halmozódott föl. A téma nem új. Emlékszem, mennyit hadakoztunk azért,' hogy képzett, nemcsak elméletileg fölkészült, hanem belső indíttatású, alkatilag is rátermett emberekre bízhassuk a közművelődést. Nem volt népművelőképzés. Azután lett. Jó lett volna nemcsak képzett, hanem tapasztalt fiatalokat is állítani a vezető posztokra. A kényszer azonban nagy úr: a diploma — rendszerint — igazgatói megbízással járt. Ha tudnák, hogy mi mindenhez kell értenie, mi mindent kell csinálnia, mi mindenért felelős egy-egy művelődési ház igazgatója, akkor megértenék, hogy teljesen értelmetlen pályakezdőktől a lehetséges maximumát követelni. Hát ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a népművelők is emberek; azaz nem hibátlan lények ... Többségük kínlódik, akar, néhányan azonban „eleresztik magukat”, és ez utóbbiak sorsa rendszerint a bukás. Pedig a vétkes, az összeférhetetlen, a pénzügyi szabálytalanságairól ismert embereket gyakran földicsérik, azaz „eladják” másoknak. (Ez a helyi káderpolitika csődje.) A hibátlanabbak, a jól dolgozók meg azért állnak odébb, mert az irányítók hangneme, lekezelő módszerei gyakran csakugyan elviselhetetlenek. Az eddigiekből kitűnhet: kár volna egyoldalúsággal vádolni. Ismerem az objektív okokat, és azt is, hogy mi mindenben lehetnek hibásak a népművelők. A közművelődés érdekében mégis inkább az 6 oldalukon állok. Azt kérem, azt szeretném: tanuljuk meg becsülni őket, „fontos személyiségeknek” tekinteni, bízni bennük és (az ellenőrzést sohasem elhanyagolva) önállóságot, teret biztosítani számukra. Példákat mondok. Konkrétakat — helymegjelölés nélkül. „En legalább úgy értek a közművelődéshez, mint ez a... na, hogy is mondjam: ifjonc. Akkor se játssza meg magát, ha diplomával jön ide, én jobban tudom, mi kell a falunak.” (Csak azt tudnám, miért nem ő csinálja?) „Fél tízkor kerestem, még nem volt a művelődési házban.” (Azt nem tudta, hogy este tízkor még ott volt!) Hadd szúrjam közbe: sehol sincs tisztázva, hogy a népművelőknek kötetlen a munkaidejük; ez a munka- szerződésekben sem olvasható. Miért? „Mit akar ez? Ha az én fiamnak jó a kétezer forintos magnó, akkor miért akar hétezer forintosat vetetni a tanáccsal?” (Mert nem a fiának veteti.) „Mert ez mindig mindenre ráfizet.” Nekem az a véleményem, ha egy színházi előadás hatezer forintba kerül; ha ötezer a bevétel; s ha a darab korszerű mondanivalót hordoz, akkor ez nem gazdaságtalan vállalkozási Nem folytatom. De csak azért nem, mert nincs hely a képtelenebbnél képtelenebb „kinyilatkoztatások” közlésére. Térjünk vissza egy percre a népművelőkhöz! Korábban azt ostoroztuk: nincsenek megbecsülve. A pedagógusok helyzetével vetettük össze az övékét. Azóta a kezdő népművelők fizetése 7—800 forinttal több a pedagógusokénál. Részt vehetnek a közétkeztetésben, lakásépítéshez ugyanúgy kölcsönt kaphatnak, mint a pedagógusok, kedvezményesen vásárolhatnak gépkocsit. Csupán letelepedési segélyt nem kaphatnak. (Nem tudom, miért.) Nem akarom megnevezni azt a valamikor volt járást, amelyet most városkörnyéknek neveznek, de tény, hogy a térségben öt év alatt átlagosan kétszer cserélődtek a vezetők a művelődési házak élén. Nagy a fluktuáció a megyében. S noha ma már kellő számú népművelőt képeznek az országban, „örökös” gonddal küzdünk. Egy részük nem is választott pályáján helyezkedik el, mert tudja, hogy egy kicsit „cirkuszigazgatói” tevékenységet várnak tőle. Szervezzen, zongorát cipeljen, buszt szerezzen a csoportnak, tartsa „nagyérdeműnek” a vezetőit és tűrje, hogy örökösen megleckéztessék. De ha közművelődési terv kell, azt ő alkossa meg, s ott legyen mindenütt, és felelősen, a lehető legképtelenebb helyzetekben is. „Pénzt, azt nem »zabad bízni rájuk” — hallottam az egyik titkártól. Tudni kell, hogy a közművelődés irányítása a tanácstitkárok feladat«. Egy részűk érti is a feladatát. B ánásmódról beszélek. Arról, hogy az indokolatlan munkásvándorlás letűnt kora után próbáljuk megakadályozni végre, hogy népművelőink egyre-másra vándorbotot vegyenek a kezükbe. Ha meg tudtuk oldani a népművelőképzést, akkor fordítsunk egy kicsit nagyabb figyelmet arra, hogy akikre tartozik, azok tanulják meg a közművelődés vezetőinek irányítását. Jávori Bél*
