Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-02 / 153. szám

A „piros vonal” alatt a rm meghatározása sze­rint korsaerű, hatékony ál­lategészségüggyel rendelke­zik: minden olyan ország amelynek: állattenyésztési vesztesége nem haladja meg az ágazat bruttó termelési, értékének 15 százalékát. A leguiéfabi statisztikai adatok szerint; hazánk állattenyész- tésénefc évi bruttó termelési éraeke* 65 milliárd forint. Az á 1 lalbetegfx-g ek okozta évi kár körülbelül haitmilliárd forint Ez az összeg jóval a ..pirog vonal” alatt van. Európában a tbc- és brucel- Józismentes állatállomány arányát ■ tekintve a skandi- náVitáHamok, az NSZK és Svájc i után következünk. Bár a hatmii!tárd férintős veszteség az állatbetegségek számláján szelepei, nemcsak az orvosilag pontosan meg- hatánoeiható fertőző betegsé­gek kórokozói a „bűnösök”. A veszteség soikféle. A beteg átlátok kevesebb húst, tejet, tojástistb. adnak, s ebből 2— 3 miÉiárd forint veszteség száiffloazáik, az é!touüásí>cxl pedig csaknem, egymilliánd forint Az állategészségügyi okokból származó veszteség másüc^íelót a helytelen ta- kaaynBinyoeásii és -tartási kö- niitriények okozzák. AafSHattenyésztésben egy­re^ jpbban tért hódító ipari szöuliéiért fokozatosan szem­bekerül; az állatok biológiai i fényeivel. Az Állategészség­ügyi n Kutatóintézet vélemé- nyeirBtaesän* például az opti- nagyüzemi libaállo- :ná»y—a Jelenleg elterjedt l ariásáimódszerrék: mellett — Á vérbei! horgász tavasz­tól késő őszig, sőt olykor té­len is hódol szenvedélyének. De leginkább nyáron! Nyáron t.z igazi. Ilyenkor eszik a legjobban a hal, a melegebb hőmérsékletű vízben gyor­sabb az anyagcseréje, szinte állandóan keresi, fogyasztja a táplálékot S ilyenkor ve- ,ák ki a legtöbben a . sza­badságot is, ezekben a hóna­pokban jut a legtöbb idő a vizek pástjának látogatásá­ra. Az üdülés során gyakran jut vízközeibe a pihenésre vágyó ember, s a zsákmá­nyolás csábítása, no meg a mindenkiben ott szunnyadó ősi ösztön könnyen horgá­szatra ingerel. Ilyenkor gyor­san kerül másfél-két méte­res vessző, damil, s a végé­re hajlított gombostű. Ahol hal van, ott ezzel a szere­léssel is lehet fógni. Nó, de vigyázat! Horgász­ni csak engedéllyel szabad. Hogy hol, és milyennel, azt a Magyar Horgászok Orszá­gos Szövetsége állapítja meg. Az sengedélyek nem egy­SOMOGYI NÉPLAP nem lehet több ötezer da­rabnál. s ezzel szemben az országban több helyen tízez­res telepet tartanak, sőt van már öivenezres is. Az egyoldalú gazdasági szemlélet természetesen megbosszulja magát. A nagyüzemi állattartás tech­nikai fejlődését — tagadha­tatlan előnyei és eredményei mellett — árnyékként köve­tik a hibás tartásból »adódó üzemi \ betegségek. Csak egyetlen példa: a kocák és a hízók helytelen tartásából eredő corynebaciilosis (geny- nyes fekélyekkel járó beteg­ség) miatt az évi kár körül­belül ötvenmillió forint. A II. világháborút megelő­ző évtizedekben a7, állatok egyedenkénti gyógyítása — tehát a szorosan vett orvosi tevékenység — volt az állat­orvos fő feladata. Az akikori körülmények között a legve­szélyesebb, úgynevezett be­jelentési kötelezettség alá eső fertőző betegségek elleni küzdelmen kívül szervezett betegségmegelőző munkára nem lehetett gondolni. Mégis az állatorvosok közreműkö­désével — több európai or­szágot megelőzve — elsőnek nálunk számoltak föl vagy szorítottak vissza néhány veszedelmes állatbetegsé­get, mint például a veszett­séget, a takonyként, a te- nyésábénaságot és a sertés­pestist. Ezekkel a betegségekkel újra meg újra meg kellett küzdeni. A nagyüzemi állat- tenyésztés kialakulásával párhuzamosan lépésről lé­formák. Mást kap az alkal­mi üdülőhorgász, mást az egyesületi tag, mást az, aki az országot akarja járni. Hazánkban sok szép, jól horgászható vizet találni. Közülük néhány jelentősebb a folyóvizeken kívül: a Ba­laton, a Velencei-tó, a cse­peli kavicsbánya-tavak, a Kiskunsági-csatorna, a Sze- lídi-tó, a Cikolai-tavak, a Kákafoki-holtág, a bánhi- dai, oroszlányi, lőrinci hű­tőtó, a ráckevei £>una-ág, a Délegyházi-tavak, a pécsi- orfűi tavak, a lázbérci víz­tároló, a Rakacai-tó, a fe­hérvárcsurgói tároló, a fan- csikai tározó, a Hortobágy csatorna, a Cseke-tó, a Csá­szárszállási víztároló, a kis­körei tároló, a faddi holt­ág, és még százával lehetne sorolni a jóbbnál jobb hor­gászhelyeket. Aki kedvet kap ehhez a kellemes, szórakoztató és egészséges időtöltéshez, az a MOHOSZ központjában, az ügyfélforgalomnál (V. kér. Október 6. u. 20., I. emelet. Nyitva szombat—vasárnap kivételével reggel 8—17, pénteken 16 óráig. Telefon: 325—315) felvilágosítást kaphat arról, hogy melyik vízre, milyen engedélyt, mi­lyen áron lehet váltani. Természetesen •» foto viaeét­pésne „át kellett programoz­ni” az állatorvosokat is. A naigy tömegben együtt tar­tott állatoknál a járványtan, de még inkább a gazdasági megfontolás azt diktálja, hogy egyedi betegkezelés he­lyett az állatorvosoknak a céltudatos takarmányozás kialakításával, egészséges tartási, ápolási technológiák megteremtésével a betegsé­gek megelőzését kell elérni. Sajnos, ezek a feltételek csak laboratóriumi körülmények között hoznának tökéletes eredményt. A gyakorlatban a gazdasági és az egészségügyi szempont szembekerült egy­mással — többnyire az utób­bi rovására. Sokszor felmerülő, kérdés, hogy Magyarországon dolgo­zó háromezer-kétszáz állat­orvos tulajdonképpen or- vos-e'vagy mezőgazdász? A hivatalos egyetemi állásfog­lalás szerint a ma állator­vosa az orvosi ismereteken túl már rendelkezik mind­azokkal az állattenyésztési, takarmányozási, közgazda- sági és szervezési ismeretek­kel, amelyeiknek birtokában a gyógyítás mellett különö­sen jelentőssé válik beteg­ségmegelőző tevékenysége és szükség esetén irányítani is tudja az egyes állattenyésztő ii zemek munkáját. Az állat­orvos feladatköre tehát a mezőgazdasági termelésben rendkívül sokrétűvé1 vált, és adott helyzetekben ho’ az orvosi, hol a termelésirányí­tói szerep kerül előtérbe. B. P. re, mint például a Balaton­ra, a Velencei-tóra nem kell állami horgászjegy, területi engedély vagy napijegy, mert ide úgynevezett üdülő* jegy is váltható egy és két hétre, az üdülés idejére. Hazánk vizeiben sokféle hal található: békés, raga­dozó, kis testű és nagy sú­lyú egyaránt. Ilyenkor nyá­ron leginkább a pontyra, a keszegfélékre, az amurra, a ragadozók közül a süllőre a legérdekesebb horgászni. Pontyra legalább 30-as zsi­nórral — tízesnél nem na­gyobb számozású horoggal, főtt kukoricával,, főtt krumplival, kenyergyurmá- val csalizva. A keszegfé­lékre — dévér, pirosszámyú, karikakeszeg, bagolykeszeg stb. — maximum 20-as vas­tagságú zsinórral, pici ho­roggal, kenyérgyurmával, tarhonyával, gilisztával, csontkukaccal; az amurra erős zsinórral, horoggal, szintén kukoricával, külön­böző zöld növényzettel, míg a süllőre élő kishallal vagy halszelettel ajánlatos hor­gászni. A már jártas hor­gásznak nem újdonság az ilyesmi, de akik először próbálkoznak, azoknak jó tudni. A horgászat nem olcsó, de nem is olyan drága. Nem kell mindenképpen márkás fölszerelést vásárolni, kez­detnék az egyszerű is meg' felel. A kezdő lehetőleg gyakrabban előforduló, könnyebben kapó, ezért ke­vesebb türelmet igénylő ke­szegfélékre horgásszon, s ezeknek a fogása közben ta­nulja meg az elemi tudni­valókat. A keszegezéshez szükséges fölszerelés lehet egy vessző, néhány méter zsinór, parafa úszó, de a horgászboltokban (Budapes­ten a Lenin körút 92. és a Váci utca 59. szám alatti a legnagyobb) 300 forintért meg lehet vásárolni egy fölszerelt nádbotot, hozzá kis tárolóorsót, 15—20-as zsinórt, horgot, könnyű úszót. A Shakespeare-, a DAM-botok és orsók, vala­mint járulékaik csak a hoz­záértőknek való, arról nem szólva, hogy borsos az áruk. A horgászáshoz idő és tü­relem kell. A víz, a kör­nyezet szépsége, a levegő, a napfény frissítő, egészséges hatása, valamint a fogás él­ménye, izgalma azonban bő­ségesen ellensúlyozza. Péter Róbert Idegenforgalmi kaleidoszkóp Horgászbottal Kölcsönzési körkép Legtöbben a kerékpárt keresik Gumimatracok, kerékpárok, takarók, csónakok, labdák, habszivacs heverek, gyéké­nyese sokasága sorakozik az Iparcikk-kölcsönző Vállalat balatonié! dvári üzletében. A május közepétől szeptember elejéig nyitva tartó kölcsön­ző napi forgalma olyan, mint az időjárás — épp úgy változik: alkalmazkodik a napsütéshez vagy a borús időhöz. Júniusban átlag két­ezer forint a napi bevétel, júliusban ennek csaknem a kétszerese. Jó időben főként gumi­matracot, csónakot bérelnek itt az emberek, ha beborul az ég, a kerékpár a legka­pósabb. A kempingbicikli a „menő”:" idősek, fiatalok szinte kivétel nélkül azt ké­k védelem Megjelent a peronoszpóra A peronoszpóra már jú­nius első napjaiban megje­lent — elsősorban a Bala- ton-part közelében — a szőlők levelén. A betegség erőteljes terjedését egy ide­ig gátolja a meleg, ám az utóbbi hetek csapadékos időjárása következtében föl­gyorsult a kórokozó fejlődé­se. Fennáll a fiatal fürtök fertőzésének veszélye is, ezért most különösen fon­tos a védekezés. A permete­zést eső után feltétlenül el kell végezni. Ha permetezés után legalább 4—5 óráig nincs csapadék, tehát a per- metlé rászáradt a levelek­re, a védekezést nem kell megismételni. Ebben az esetben, — még esős idő ese­tén is — elegendő a 6—7 naponkénti védekezés. A záporok, zivatarok, a szél és a jégverés után fo­kozódik a szőlöbotritisz fürtfertőzésének veszélye is. Védekezésre most az Ortho- P hal tan 0,2—0,3 vagy a My- codifol 0,2 százalékos olda­tát ajánljuk — e szerek mindkét betegség ellen vé­delmet nyújtanak. Akik nem tudják beszerezni a fenti gombaölő szereket, azok a Fundazol 50 WP 0,1 vagy a Topsin—Metil 0,1 százalékos oldatához keverjék vagy a Zineb 0,3, vagy a Dithane M—45 0,2, vagy az Antra- coll 0,2—0,3, esetleg a Mil- tox Special 0,4, vagy a Re- cin—Supér 0,4—0.5, vagy a Curzate Super CZ 0,3—0,35, illetve a Curzata Super Z 0,25—0,3 százalékos tömény­ségű gombaölő szert. A szőlőlisztharmat első tünetei az idén szokatlanul korán megjelentek a fürtö­kön, és számolni kell a fér' tőzés fokozódásával is. A permetléhez, illetve a per- metlékombinációhoz feltét*7 lenül keverjük vagy a Ka- rathane FN—57, vagy a Kara- thane LC 0,07—0,1 százalékos oldat*!. rik, hiába több a bérleti díja, mint a hagyományosé. A sátor már sokkal „mos­tohább” — alig-alig veszik bérbe. A kölcsönző dolgozói tudják: ennek oka a kem­pingek helyára. Inkább szo­bát bérelnek a nyaralók — ott legalább a víz sem fo­lyik be. Ősszel aztán a köl­csönözhető tárgyak vissza­kerülnek az ellátóhoz, a kölcsönzővállalat bogiári ki- rendeltségéhez, s alapos fel­újításnak vetik alá őket. 1936-ban Segesd részbeni ura, gróf Széchenyi Berta­lan vilianytelepet építtetett magának, hogy a kastélyába is eljuthasson az áram. Nem­csak magának csináltatta a telepet, ia falunak is akarta a villanyit. Nem kért sokat cserébe, csupán ezerkétszáz oszlopot. Még a vezetékeket is ingyen adta volna. Se­gesd azonban makacsul ra­gaszkodott a régihez: „Jó nekünk a petróleumlámpa is...” — hajtogatták. Szé­chenyi kastélyában az égő, a község hajaiban a petró­leumlámpa világított. Nem tudni, hogy ki és mikor bánta meg először a kiha­gyott lehetőséget, annyi azonban bizonyos: 1948-ban alig várták a falubeliek, hogy hozzájuk is eljusson a távvezeték. Segesd megbán­ta ragaszkodását a régihez, mégsem tanult belőle. Az új hallatán másodszor is ma­kacs lett. De hallgassuk meg erről a község tanács­elnökét, Bencze Imrét. — 1953-ban hozták létre a segesdi szociális otthont. Évekig saját kútból kapták a vizeit, de mivel bebizonyo­sodott, hogy nálunk az ásott kutak egészségtelenek, mély fúrású kutat kellett, készíte­ni. Tíz évvel később meg­csinálták. Hogy elméretez- ték-e vagy sem, azt eldön­teni nem a mi dolgunk. Lé­nyeg, hogy a percenkénti 190 literes hozam elegendő­nek bizonyult a falu egy ré­szének ellátására. Felaján­lották: ha a falu társul, vi­zet kap ... Segesd ragaszkodott az ásott k útjaihoz. Mindössze ötven ház adott pénzt. Ha akkor összefognak... De nem így történt. Évek múl­tán Segesd újból bán halta makacsságát. Egyre többen hitték1 el: az ásott kutak vi­ze nem jó a gyerekeknek. Késő bánat! A tanács segí­tett, amíg tudott. A régi* kút azonban nem bírta so­káig. Előbb 1971-ben, majd 1974-ben kellett új kutat fúrni. Hozzunk létre új vízműtársulást — ajánlották a tanácsiak. Az egészséges víz nélkül élők nyolcvan százaléka örömmel fogadta a hírt. Társadalmi munkában készült a terv. de már ké­sőn, Segesd bánhatta önfe­jűségét! Idézzük újból Bencze Imrét: — A terveket jóváhagyás­ra küldtük. Balszerencsénk­re akkor született meg az új rendelet, amely más elő­írásokhoz kötötte a vízmü­vet. Űj tervek kellettek. Hatvanháromban elég lett volna az ezerháromszáz fo­rintos hozzájárulás, később már ötezer forintot kellett volna kérnünk. Ma viszont húszezer forintról beiszé­A lellei strandon levő kempingcikk-kölcsönzőben a félmillió forint értékű — kölcsönzésre váró — kész­letben akad pingpongasztal, sőt vízibicikli is. Kerékpár­nak azonban nincs helye az üzletben, hiszen a strand területéről kitiltották a két keréken közlekedőket. Akik azonban nem tudják elkép­zelni a nyaralást kerékpáro­zás nélkül, azok a mólónál igénybe vehetik. A kölcsön­ző ez évi terve: százezer fo­rintos forgalom, s ezt — előreláthatólag — el is éri. Csak az időjárás ... A kölcsönző dolgozói örültek az idei szállítmány­nak, hiszen sok cikk egye­nesen a gyártótól érkezett. A matracok, labdák, csóna­kok ugyanis könnyen ron­gálódnak, s átfestéssel, ra- gaszgatással csak ideig—óráig lehet használhatóvá tenni őket. Igaz, az emberek vi­szonya is. megváltozott a bérelt tárgyakhoz: tavaly . mindössze két matrac ve­szett el csúcsforgalomban. Jegyzőkönyvre pedig már jóformán nincs is szükség, mert az elveszett vagy megsérült cikkek árát a bérlők azonnal megtérítik. lünk, s még kémünk kell kétezer forint értékű társa­dalmi munkát. — Mégis megépült a há­rom kutat összefogó vízmű, tehát lesz víz a faluban. Senki sem zúgolódott? — A legelső szervezésnél akadt, aki azt mondta: mi­ért nem akkor agitáltunk, amikor még csupán ezerhá­romszázat kértünk. Azután kiderült: éppen az illető ag­gályoskodott annak idején. Végül mindenki fizetett, mert szükségét érezte a jó vízinek. Miért? Barakonyi János vb-titkár statisztikákat és a múltat idézve segített: — Hatvanban szervezték a léeszt. Tíz-húsz íorint volt a „napidíj”. Havi hatszáz akkor is «ellett a megélhe­téshez. Évtizede, hogy jött a málna. Kevés embert talál Segesdein, aki he foglalkoz­na málnával. Átlagban évi negyven-ötven ezer forintot hoz, akad persze olyan is, aki kétszázezret vehet föl. ( Ehhez számíthatjuk a mun­kabért. Szép summa, nem? Az aktív keresők ötven százaléka ipari üzemekbe jár. Szóval, aid dolgozik, az nem szűkölködik. Ami az ő érdeküket szol­gálja, ahhoz nem kell sokat agitálni: pénzt és punkát szívesen adnak a segesdiek. 1976-ban mindössze 342 ezer forint társadalmi munkát végeztek, tavaly már négy és fél millióval járultak hoz­zá községük gyarapodásá­hoz. Bővítették a kettes számú óvodát. Egy kilomé­ter csökkentett paraméterű út alapja már az idén ké­szült ... Ä málna pénzt, a városi munka igényeket hoz. Az emeletes házakhoz fürdőszo­ba kellett, a fürdőszobákhoz víz. Segesd összefogott, de makacs maradt, mint négy évtizede. Csakhogy ez az ön­fejűség már nem a régi: ak­kor makacsul ragaszkodtak a régihez, ma ugyanúgy akarják az újat... . Nagy Jenő A VOLÁN 13. SZ. VÁLLALAT rakodó­munkásokat fölvesz Jelentkezés: vasútállomáson, a Szállítmányozási Kirendeltség vezetőjénél. (158935) Makacsság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom