Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-11 / 135. szám

Uj tanácstagok Jólesik a köszönöm Határozott, értelmes fia­talember Sandrik Miklós. Huszonnyolc éves, mégis van már közéleti tapaszta­lata. Tevékenykedett KISZ- szervezőtitíkárként, három éve pedig bekerült a kom­munisták soraiba. Egy év­vel ezelőtt Marcali 43-as vá­lasztókerületének polgárai szavaztak neki bizalmat, így került be a tanácsba, sőt a végrehajtó bizottságba is. Amikor találkoztunk, töp­rengett; kerülte a nagy sza­vakat. — Mit mondjak erről az ember, bátran bekopog min­denhová,. s ez sokat számít. gozik a textilművekben, most a gyűrűsfonó—1 a munkahe­lye. Tíz évig brigádveaető is volt. Szókimondó, határozott — Jólesett, hogy a régi ta­nácstagok mindent szívesen elmagyaráztak, ha megkér­deztem valamit. Együtt ké­szülünk föl egy-egy ülésre a tanácstagi csoportban. Mint nőt és fiatalt meghí­vott egy-egy tanácskozásba a népfront-, majd a KISZ-bi- zottság is. E fórumokon hasznos tájékoztatókat kap­tunk a miunkánkhoz. A ta­nács vezetői segítőkészek, így aztán nem volt különös problémám. Egyszer busszal körülvittek bennünket Ka­posváron, s megnéztük a sportlétesítményeket, mielőtt a sport helyzetéről tárgyal­tunk. Ezt a módszert jó vol­na követni máskor is! Sudárné örömmel végzi társadalmi megbízatását. — Szeretek emberekkel foglalkozni — mondja. — Persze nem minden sikerül. Az viszont jó érzés, amikor azt mondhatom: elintéztem az ügyüket Jólesik érte a köszönöm... Őszintén, nyíltan Icát és általában a tava­lyi választásokon bizalmat kapott új tanácstagokat úgy említi Sebök István, a Mesztegnyői Községi Közös Tanács vb-titkára, mint jó­tékonyan ható friss erőt. — őszintén, fiatalos nyílt­sággal beszélnek, s a meg­oldásra egyenes választ kér­nek — így a vb-titkár. A tanács körzetében a központi • községen kívül Gadány, Ke- levíz, Hosszúvíz meg egy ide tartozó kisebb település, Cserfekvés található. Tavaly öt új tanácstag került a Bátorítottak, segítettek évről? Talán azt: nagy őröm számomra és minden itt la­kónak, hogy van gázunk. Sajnos, a város ivóvízének minőségéről nem mondhatok ilyen jót; baj van a belvíz­zel ott, ahol lakom, a Sza­badság utcában, és más ut­cákban is. Mély a talaj, csa­tornázni kellene. Persze, a pénz előteremtése gondot okoz... — Elmondta már vélemé­nyét a testület ülésein? — Nem hiányoztam egyet­len tanácskozásról sem. Két­szer kértem szót; nem azért, mert szeretem hallani a hangomat: úgy éreztem, el kell mondanom a vélemé­nyemet. Legutóbb például azt ki­fogásoltam,, hogy az Uni­tech Ipari Szövetkezet nem fordít gondot a szakmunká­sok nevelésére, inkább a kész embereket viszi el más­honnan. Ez nem segíti a vá­ros szakmunkásokkal való ellátását. — Miként fogadták a ta­pasztaltabb tanács- és vb- tagok? — Egyenrangú társuk­ként. Bátorítottak, segítettek, hogy fejtsem ki véleménye­met, Különösen Marton Ti­bor boronkai iskolaigazgató, Papp János OTP-fiókvezető volt nagyon készséges, átse­gített a kezdeti bátortalan­ságon. A többiekrői is csak ilyet mondhatok. Sandrik Miklós körzeti vil­lanyszerelő a Dédász-nál. Amikor nemrég azt tapasz­talták egy vonalbejárás so­rán, hogy a Május 1. Ruha­gyár telepe előtt baj van a transzformátorral, nem tö­rődtek vele, hogy szombat' van, lejárt a munkaidő; hat társával együtt késő estig dolgozott, s kijavítottak a hibát. Hétfőn minden zavar nélkül folytathatták a mun­kát a gyárban. S ha valamit meg kell ol­dani társadalmi munkában, például aiz öregek napközi otthonának átépítését, fa ül­tetését a parkokban vagy az utcákon, együtt megy a kör­zetében lakókkal. Tudja, hogy a személyes példa a legjobb agitáció. testületbe, közülük hármas társközségi választókat kép­viselnek. Egyikük a Keáe- vízem lakó, Mesztegnyőn ta­nító Horváth Zoltánná, a pe­dagógus-pártszervezet titká­ra. Két órát tanított, aztán hazaugrott Ladájával — így a szőlőhegyen találtuk: édes­apjának segített a sürgető munkákban. Köztiszteletben áll a kele- víziek előtt. Ö a legfiata­labb ebben a tisztségben az öt kelevízi tanácstag közül a háromszáznyolcvan lelket számláló községben. — Igyekszem megszolgál­ni a bizalmat. Időm nagyobb részét Mesztegnyőn töl­töm ugyaain, a lyukas óráimban azonban fölke­resem a mi asszonya­inkat a termelőszövetkezet határában — a mesztegnyői Ladi János Tsz-ben dolgoz­nak a keleviziek is —, és beszélgetünk arról, mi ho­gyan megy a falunkban, mit kellene csinálni és mi az, amiben rájuk is számítha­tunk. Több tennivaló követi egymást. Itt van mindjárt a ravatalozó építése, amihez sok társadalmi munka kell. Akikkel eddig beszéltem, többnyire pénzt ajánlottak. A Széchenyi utcában járda készül egy darabon: hozzá árkot is kell ásni... És ha­marosan jön a víz: az egyik majorból hozzuk vezetéken. A megvalósításhoz elkel a társadalmi összefogás... Sokat foglalkoztatnak az is­kolai problémák. Félő, hogy Mesztegnyőn nem készülnek el időben az iskola felújítá­sával, pedig jó lenne, ha e beruházás — a gyerekek jobb elhelyezése végett — szaporábban menne. — Milyen a kapcsolata a tanács vezetőivel? — Jó; csak épp a tennivalók befejezése csú­szik néha indokolatla­nul Hogy mire gondo­lok pontosan? Például: buz­dítást kapunk társadalmi munka szervezésére, mi kö­vetkezetesen elvégezzük a feladatot, aztán késik a foly­tatás, a befejezes. Ez vi­szont már nem a mi dol­gunk, jóllehet az itt lakók tölünk kérik számon... Sudár Lászióné éjszakás volt a textilművekben; édesanyja bement, szólt naki, hogy keresik. Amikor men tegetőztünk, hogy bennünket úgy tájékoztat­tak, délutános műszakban dol­gozik a héten, gyorsan meg­nyugtatott : — Amióta ta­nácstag, meg­szokta, hogy a vá­lasztópolgárok ide, a lakásra is eljönnek, ha mon­danivalójuk, ké­résük van. Sudámé felöl­tözött, megf csül­ködéit, s moso­lyogva tessékelt be a szobába — Sokan fölke­resik? Előkerülnek a följegyzé­sei. — Elég sokan. Elsősorban a Losonc közből, utcából, a Léva közből, a Nádor és a Kisfaludy utcából jártak ná­lam. — Sikerül elintézni az ügyeket? — Volt, amit igen, volt, amin megakadtunk. — Mi nem sikerült? — Valaki a gáz bekötését kérte, de a körülmények mi­att ez nem volt lehetséges. A munkatársaim egy része megbízott, próbáljak szólni az érdekükben: csinálják meg a Kecel-hegyi út bejá­ratát Ez volt az első inter­pellációm témája. Sajnos, várni kell. amíg megkezdő­dik ott az útépítés. Sudámé tizenöt éve dol­Á tő partján besaélget­fcümk Mihalicz János rendőr alhadnaggyal, a vízi rendé­szeti őrs parancsnokával, aki egy éve a fonyódi tanács tagja. Bármilyen téma keiül szóba, elóbb-utóbb mindig visszakanyarodunk igazi nagy „szerelméhez”, a Bala­tonhoz. — Tősgyökeres fonyódi vagyok; itt születtem, itt élek azóta is. Csaknem húsz éve járom a vizet mégsem tudok betelni a táj szépsé­gével. A tó mindennap más arcát mutatja. — Hogyan kezdődött köz­életi tevékenysége? — Amolyan izgő-mozgó emlber voltam, s mindig ér­dekelitek a közösségek gondjai, az emberek problé­mái. Hivatásomból is adó­dik, hogy sokfelé megfordu­lok, sokat tapasztalok. Vol­tam már alapszexvezett párt­titkár, propagandista, a nép­frontban bizottsági tag; ezek a megbízatások szintén hoz­zásegítettek. hogy jobban lássam az összefüggéseket. A tanácstagi megbízatást szí­vesen vállaltam, mert re­mélem, hogy segíteni tu­dok a körzetben lakoknak ügyes-bajos dolgaikban. A nagyközséghez tartozó településeken hatvan tanács­tag tevékenykedik. A testü­let tagjainak hatvan száza­lékát a múlt évben válasz­tották meg élőszór. Noha életkorukat tekintve többsé­gük nem. tartozik a huszon­évesek közé, új tisztségüket fiatalos lendülettel látják eL — Akik megválasztottak— folytatja —, gyerekkorom óta ismernek, kertelés nél­kül elmondják véleményü­ket, a jót és a rosszat is. Lakótársnak, barátnak te­kintenék, akinek céljai, ér­dekel azonosak az övékével. Ha sikerül valamit elintéz­ni, kimondhatatlanul jó ér­zést kelt bennem. Ilyen veit például leg­utóbb, hogy a tanácstagok Javaslatára módosították a községben az autóbusz út­vonalát — így több ember kényelmesebben jut el mun­kahelyére. Ugyancsak a la­kosság kívánságára sikerült megoldani a heti háromszori szemétszállítást. — Említhetném azt a ren­geteg társadalmi munkát is, amelyet együttesen végez­tünk. Nincs annál jobb, mintha kézzelfogható, látha­tó a munkánk eredménye. Különösen nagy örömmel veszik tudomásul a község lakói — és természetesen a tanácstagok is —, hogy min­den problémára figyelnek a község vezetői, és a lehető­ségekhez képest igyekeznek is megoldani azokat. — A múltkor kimentem a vízre, s ahogy elhaladtam a fonyódi rész előtt, felötlötték bennem a húsz évvel ez­előtti képek: milyen foghíjas volt akkor a part... És az­óta mennyi minden épült! A víz felől mindezt sokkal szebben látni. Egy éve szavaztak bizal. mat azoknak, akik So­mogy 2631 községi és 326 városi választókerületében képviselik a lakosságot a tanács testületéiben. Meg­tisztelő, nehéz megbízatást kaptak ezzel, hiszen min­den véleménynyilvánítás, döntést megerősítő szava, zat nagy felelősséggel jár. A tizenkét hónap ta­pasztalata azt bizonyítja, hogy az új tanácstagok többsége béilleszkedett a testületekbe, s egyre többet fűd arról, a közéleti tiszt­ségről, amelyet betölt. Ki- nek-kinek a végzettségé, tői, eddigi közéleti pálya­futásától függően alakult a tevékenysége. A községi, a városi tanácstagi beszá­molókon sokan elmondták véleményüket a választó­polgárok közül is: az elis­merés, a köszönet bizo­nyítja, hogy méltóak a bi­zalomra. A megyei tanács vizsgá­lata, a megyei néplrontbi- zottság tájékozódása is alátámasztja, hogy az egy éve tisztségükbe került ta­nácstagok többsége jól indult a közéleti pályán. A sikerek és a kudarcok ugyan egymást követik; nem minden ügyben le­het intézkedni, nem köny- nyű megmagyarázni az okokat sem a választópol­gároknak. Egyre nehezebb a részvétel a testületek vi­tájában, hiszen az egész község, város érdeke oly­kor nem esik egybe a vá. lasztókerületével. Sok Ígéret elhangzott egy évvel ezelőtt, ezeknek azonban csak egy részük valósult meg. Mivel sok új ember került a testületek­be, fontos lett volna a fölkészítés, a szervezett képzés. Munkatársaink azt tapasztalták, hogy még mindig nem késő. Haté­konyabb támogatásra, a tisztséggel együtt járó fel­adatok alapos elmagyará- zására van szükség I Mi­vel a munkahelyeknek sem közömbös, hogyan állja meg a helyét dolgozójuk, van mit tenni ott is az eli­gazításban. Hazahozzák a fiatalokat A huszonkilenc éves se- gesdá Talián Attilát szép fel­adattal bízták meg egy év­vel ezelőtt. A község egyes számú választókerületét, az­az saját utcáját, a Jókai meg a szomszédos Perczel Mór utca lakóit képviseli a helyi tanácsban. Hogy mi­ért kapott bizalmat Talián Attila? Segesden született, s bár a fiatal autóvillamossá­gi műszerész éveket töltött Böhönyén, Nagyatádon és Budapesten, jól ismeri az itt élő emberek életét, gondja­it... — Hogy telt az első esz­tendő? — Legfőképp ismerkedés­sel. A tanácstagi munkát meg kellett tanulnom. Egy- egy közösséget képviselni számomra nem jelent gon­dot, hiszen a sportkör elnö­ke vagyok, ma is kézilabdá­zóm a megyei első osztály­ban versengő csapatunkban. A tanácstagi munka azonban egészen más: különböző ko­rú és gondolkodású embe­rek gondjaira kell orvossá­got keresnünk, közös célok megvalósításához kell moz­gósítanunk, s ugyanakkor meg kell győznünk a vá­lasztókat a testület határo­zatainak helyességéről. — Miért kért szót a tes­tületi üléseken? — önkritikusan mondjam? Sokkal többet tehettem vol­na. Eddig jobbára szociális ügyekről beszéltem. Idősebb választóimnak kértem se­gélyt Vagy az adójuk eltör­lését igényeltem, mert a jogszabályok ezt lehetővé tették. Most a járdaépítést és a csatorna elkészítését szor­galmazom, Tehettem volna persze már tavaly is. Elő­zetes Ígéretet kaptam: a ta­rack sódert, követ ad, mi pedig társadalmi munkában elkészítjük... — Még soha sem kardos­kodott társai érdekében a sportkör elnökeként? — Dehogynem! Be kell azonban látni: a tanács pénztárcája nem feneketlen; a „rejtett tartalékokat” kell tehát fölkutatnunk. — Mindenkinek van vala­milyen álma, amit megbíza­tása idején szeretne valóra váltani. Talián Attilának is? — Községünkből sokan járnak dolgozni Nagyatádra es a környező településekre. Elsősorban a fiatalok men­nek el. Szeretném, ha visz- szajönnénék Remek műve­lődési házunk van, szórakoz­ni itthon is lehet. Évek óta azon munkálkodunk, hogy minél több munkalehetősé­get teremtsünk. Szó volt varrodáról, elektroncső­üzemről ; sajnos, mindegyi­ket el kellett vetni. Talán a málnafeldolgozó üzem meg­épülhet. Kétéves a teker­cselőműhely, amelynek lét­rehozásában mágaim is részt vettem; először ketten dol­goztunk benne, ma már ti­zenhatan vagyunk. És épül a fafeldolgozó is ... A fiatal tanácstag, aki egyébként tagja a szabály­sértési bizottságnak, szép célt tűzött maga elé. Lehet-« szebb annál, mint hogy va­lamit tesz a fiatalokért? SOMOGYI NÉPLAP Fiatalos lendülettel

Next

/
Oldalképek
Tartalom