Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-10 / 134. szám

Bartók Ferencvárosban Tayasxy Noémi kiállítása Egy budapesti kiállításra kalauzoljuk el ol vasóm kát: a képzőművészét élményt nyújtó eseményére. Buda­pesten a Ferencvárosi Fince- tárlaton a somogyi születé­sű Tavaszy Noémi jubileu­mi bemutatkozásának témá­ja Bartók Béla. s a kiállítás a száz éve született zene­szerzőnek állít emléket. Hommage a Bartók című kiállításával Tavaszy Noémi grafikai munkásságának ünnepi eseményéhez ért: ez a századik nyilvántartott szereplese. (Csupán zárójel­ben jegyzem meg: a azaz-, bál jő par Somogy'ban jött létre — Tabon, Kaposváron, a Balaton-parton.) A kerület egyetlen kiállí­tási intézményét sokan — elsősorban a diákok — lá­togatják. A kerületi taná­csot arra ösztönözte az ér­deklődő közönség, hogy bő­vítse a kiállító..' .-met.. A nyá­ron majd lezárja kapuját, átépítik, és majd kétszeresé­re bővült terem várja az új látogatókat, -művészeket. Ál­talában kéthe­tente rendeznek Itt kiállítást, . és ez nyilván sürget­ni fogja az építő­ket is — a mun­ka mielőbbi befe­jezésére. Ebbein az évben megszaporodtak azok az esemé­nyek, amelyek­nek középpontjá­ban Bartók Béla áll, Bartók a kép­zőművészetben, címmel több he­lyen is rendeztek kiállítást. Mind­egyikük tükrözte a géniusz iránti tiszteletet; művei szellemiségének hatását, és azt a kockázatot is, hogy egyáltalán lehet-e a képző­művészet nyelvé­re lefordítani Bar­tókot. Ta-vaszy Noémi tisztességesen járt el, amikor önnön lehetőségeit fölmérve csak annyit vállalt a művészi tiszteletadásból, amennyire képességéből te­lik. Nem lépte át ezt a ha­tárt. Ezért is őszintének, ér­zem . képeit. S egyébként is: a bartóki források ismereté­ről tanúskodik valamennyi. A népdal világa egy festő számára is földolgozható té­mát jelent — ha ismeri an­nak nyelvét, és rokon a kép­zőművész elképzeléseivel. Tavaszy Noémi nem először nyúlt ilyen témához: végig­kíséri munkásságát a folklór­hagyomány ápolása. Csupán egy művén, a Pásztornótán is érzékelhetjük az iménti megállapítás helyénvalósá­gát. A somogyi pásztor-fa- ragómjűvészet kincseinek több motívumát használta föl a Pásztomóta című kép esetében. A két ötletét visz- szavezethetjük egy karcolt szarura. A népművészeti for­rással együtt kell említeni a zenét is, mely a ritmus ré­vén képi elemként jelentke­zik. A képi ritmusra —mint egy festői módszerre — jó példa Tavaszy Noémi Virá­gok Bartóknak című soroza­ta. A kiállítás, bizonyára. So­mogyba is eljut majd. Nem­csak az évforduló miatt idő­szerű, hanem mert Tavaszy Noémi megérdemli a figyel­met azoktól, akik érdeklőd­nek a képzőművészetek iránt. H. B. Tanulmányok a gyermek- és ifjúságvédelemről A Somogy megyei Peda­gógiai Intézet gondozásában — egy sorozat tizennegyedik köteteként — Orbán István­nak, a megyei 'gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgató­jának a tollából összegezés és útmutató, tanácsadó gon­dolatokat tartalmazó kiad­vány jelent meg a veszélyez­tetettség okairól, a gyermek­es ifjúságvédelem szerveze­teiről, Intézményeiről, illetve a nyári szökések, csavargá­sok okainak, jellemzőinek tapasztalatairól. A veszélyeztetettség oko­zói között tartják számon a kedvezőtlen egészségi és er­kölcsi helyzetet, a szülök alacsony -jövedelmét, a rossz lakásviszonyt, az alkoholiz­must. Ezek az okok többnyi­re halmozottan találhatók. Az utóbbi időben a veszé­lyeztetettség forrása a tár­sadalmi mobilitás nem . kí­vánt hatásaként a családi nevelés gyengülése is, külö­nösen a rohamosan fejlődő városokban.. A legnagyobb gondot a szülők felelőtlen magatartá­sa okozza — olyanoké, akik képtelenek a gyermekneve­lésre, mivel sokszor ők ma­guk sem tartják be a társa; dalmi együttélés normáit. Á válások nagy száma is ked­vezőtlen — állapítja meg a tanulmány. A válás önma­gában azonban nem oka az állami gondozásba vételnek. Am a gyermekek vállalásá­nak meg nem gondolt, szo­morú eseteit mutatják a cse­csemőotthonok, ahol évek óta mintegy hatvan—kilenc­ven gyermek elhelyezéséről gondoskodnak. Somogybán 1979-ben 1719 veszélyeztetett kiskorút tar­tottak számon. Kétszázötve­nen anyagi okok,miatt ke­rültek ilyen helyzetbe, 1010- en környezeti hatás miatt, 409 -pedig a magatartása miatt vált veszélyeztetetté. A tavalyi statisztikában már IBS? gyerek szerepel, kü­lönösen megnőtt az egész­ségügyi okból veszélyezte­teltek szama. (47-ról 89-ro!) A gyermek- és ifjúságvé­delem munkáját nehezíti, hogy az egészségügyi háló­zat nem készült föl a fogya­tékos — halmozottan sérült — gyerekek fogadására, a jejenlegi hálózat csak a há­rom évesnél idősebbeket fo­gadja. A gyermek- és ifjúságvé­dő intézet egyik igen jelen­tős feladata e rendszeres ne­velési segély juttatása a rá­szorulóknak. Míg 1974-ben tizenegy család kapott neve­lési segélyt Somogy megyé­ben, tavaly már száznyolc­vannégy. Huszonnégyezer forintról csaknem három- százezerre emelkedett a gye­rekek neveléséhez való hoz­zájárulás összege. A tanul­mány megállapítja, hogy a nevelési segélyben részesü­lök húsz—huszonöt százalé­ka egészségügyi gondozást is igényel. A gyermek- és ifjúságvé­delemnek sokat segítenek a Vöröskereszt-ala pszerveze­tek és lelkes aktivistáik: részt vállalnak a földerítés­ben, a felvilágosító munká­ban, a megelőzésben. Példát mutatnak az üzemek, a szo­cialista brigádok is — csa- ládpótló tevékenységükkel. A Kaposvári Húskombinát, a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, a ka­posvári termelőszövetkezet és a dömsödi téesz általános patronálási megállapodást kötött a kaposvári gyermek­es ifjúságvédő intézettel. A kiadvány végén hasznos jogszabálygyűjtemény ol­vasható. Azokat a legfonto­sabb rendeleteket ismerteti, amelyek a gyermek- és if­júságvédelemmel foglalko­zókat naponta útbaigazítják. KARDZSALI TALÁLKOZÁSOK Három cirillbetű Tűzpiros por jelzi az utat Georgi Aposztolov birodal­mában. Az üzemvezetőnek nincs irodája: a kapcsolóte­remben — ahonnan az egész folyamatot figyelemmel le­het kísérni — ventülátoirok zaja „festi alá” a beszélge­tést. Kardzsali ban az Ölöm— Cinkgyár míniumüzemóben vagyunk. Évente tízezer ton­na készül ebből az anyagból, és mindent pirossá tesz, amihez hozzáér. Az üzemvezető negyedszá­zada lépett be először a tűz­piros por birodalmába» Ti­zenötször köszöntöttek új esztendőt azóta, hogy jelen­legi beosztásába kinevezték. Kemény szorítású a keze, ősz hajjal keretezett arca pedig állandóan mosolygós. Beosztottai — negyvenen vannak — a pillantását is értik. Sóikat, részletesen me­sélt nekünk a technológiáról és arról, hogy a minőségért sokat kell áldozni. A Kard- zsaliban készült minium K- jelzéssel kerül a vagonokba. Azt jelenti ez, hogy megfe­lel a világszínvonalnak. A minőségről sok szó esett Kosztodén Szpaszov igazgató irodájában is. A főmérnök­ből lett igazgató sok adat­tal bizonyította az itteni munka minőségét. Egyet ér­demes külön is kiemelni: a több mint ötven termék 84 százaléka K-jelzésű. A lon­doni börzén minőségvizsgá­lat nélkül veszik át azokat az ólom- és cinktömböket, amelyek a kardzsali kohók­ból kerülnek ki. A gyár há­Mi/yenek a felnőttek 7 így látják a harmadikosok A gyerek bizonyítványt állított ki a felnőttről, ami­kor a pedagógus evvel a címmel íratott vele fogalma­zást: Milyen felnőtt szeret­nék lenni? Nem tanulságok nélkül való az a huszonhat dolgozat, amelyet egy ka­posvári iskola harmadikosai írtak. * Milyenek akarnak lenni a nyolc—kilenc évesek? Az — úgy gondolom — természe­tes, hogy majd' mindegyik azt válaszolta: rendes, mun­kaszerető. Ebben benne van a munkaszeretetre nevelés — mint pedagógiai feladat — sikeressége. Sokan azon­ban azt is megírták, milye­nek nem szeretnének lenni felnőtt korukban. Ezt pél­dául hárman is leszögezték: „Nem lökdösném ki a sor­ból a boltban a gyereke­ket!” Ugye. eleven tapaszta­lat „diktálhatta” a monda­tot? S leírták néhányon ezt is: „Nem akarok olyan termé­szetű lenni, mint a felnőt­tek.” Noha tálán mii' ezen az életkorszinten sem sze­rencsés az általánosától, e motívumok talán magyará­zatot adnak a negatív kije­lentésre: „Nem fogok sze­szes italt inni.” Vagy.: g'Nera szeretnék reszeg lenni. ly.iti­dig becsületesen végezném a munkámat.” Ez a megfogal­mazás talán még az előbbi­nél is pontosabb: „őszinte és okos akarok lenni. Nem szeretnék inni, káromkodni, irigy lenni és önző.” Bizonyos, rossz tapasztala­tok sugallták a nyolc—ki­lenc éveseknek ezt a — 'fel- .nött ismerőseikre nézve — rossz bizonyítványt. A mik- roköm vezet jjozitiv hatása érzékelhető viszont az ilyen válaszokban: „Olyan szeret­nék lenni, mint anyukám.” Ezt tisztviselő édesanya lá­nya írta. Ezt meg egy tűz­oltó apa fia: „Becsületes, ki­tartó, ügyes szeretnék lenni, mint apukám.” (Ez a család igazi kis közösség: jól be­osztott keresetből három gyereket nevelnek példamu­tató módon, közös élmények lendítő erejét jól kihasznál­va.) Mókán már leendő család­jukat is megálmodtak. „Lesz feleségem, kérd hazban fo­gok lakm. A felesegem is szakmát tanul majd.” Álta­lában neon a nagycsalád- modellt részesítik előnyben: ery gyerek, két gyerek az általános elképzeléseikben. Sokan még a nemüket is „megtervezik”. Egy érdekes valasz mögöttes tartomá­nyán el lehet gondolkodni: „A gyerekeket és az állato­kat szeretném ' legjobban. Föléig az én gyerekeimet. Szi­gorú ' lennek, de sohasem verném meg őket. Ha vala­ki leverne egy fec.skefészkel, vagy valamilyen gólyafész­ket, vagy kisebb állatot bán­tana, akkor azt szétmorzsol­nám!" Az elképzelésekbe beleját­szanak a környezeti tapasz­talatok. Az értékrend csalá­di mércéje is érzékelhető az ilyen válaszokban: „Gazdag leszek. Sokat fogok külföld­re utazni. Emeletes házban élek majd, mert ott nem olyan unalmas. De lesz csa­ládi házam is.” Vagy: „Min­dent meg fogok venni, amit akarok.” És: „Dadát tartok majd a gyerekeimnek.” Az elképzelt foglalkozások körött most meg sok a vágy kép: idomár, régész, író, kaszkadőr, színész, csillagász, „tévében népi láncos” stb. Ám a gyerekek egy reszeljen mű­ködik a realitásérzék is. Ezek — sokszor szülői példára — óvónők, pedagógusok, szak­munkások, állattenyésztők szeretnének lenni. Lesznek, amilyenekké ne­veljük őket. L L. rom-cirillbetűs monogram­ja — az OCZ — egyben mi­nőségi tanúsítvány is. Ne­gyedszázada már, hogy az első szállítmányt elküldték a felhasználóhoz és még egyszer sem kaptak rekla­mációt. A gyárban 1900 ember dől-, gozik, s a Rodope érceit dol­gozza föl. Azt, hogy a he­gyek olyan, ércet rejtenek, amelyben ólom, cink, réz, ezüst; arany, antimón, biz- mut van, bolgár és szovjet geológusok fedezték föL A bányászoknak az egyik te­rületen csak ötven méter mélyre kellett menniük az ércért, másutt tízszer ilyen mélyen találtak rá. A lelő­helyeket gondosan rejti a hegy: a végtelen drótkötél­pályák jelzik csak a látoga­tó számára, hogy erdőkön, sziklákon túliról érkezik a „szürke por” a dúsítóba. Onnan teherautók szállítják a kohó tárolójába. Két egymással szorosan összefüggő feladat áll' a kora üzem épült — nálunk tanultak. Negyedszázada Kardosab­ban. ez volt az egyetlen nagyüzem. Ma csupán egy a többi között. Igaz, hogy a boríték itt vastagabb, mint a többi gyárban, de ezért ke­mény munkát is várnak. Aki vállalja az izzó fémek pa­rancsolta rendet, mindent megikap a gyártól. Van öt­száz lakásuk, saját szakkö­zépiskolájuk; naponta tiszta fehérneműt és munkaruhát kap, aki belép az öltözőbe. A munkást az üzemben tej, szódavíz várja, fogkrémet és ' mosóport kap. Negyedéven­ként pedig tetőtől talpig megvizsgálja az orvos. Pi­henni fekete-tengeri üdülő­be, illetve a Rodope 1600 méter magas, tiszta levegő­jű hegyei közé küldik a munkásokat. — A műszaki fejlesztés mo6f azt a célt szolgálja, a berendezések korszer üstté­, sén tűk hogy védjük az em­berek egészségét — mond ja gyár előtt: minden fémet ki kell olvasztaná az ércből, s olyan terméket kell gyárta­ni belőle, amely könnyen el­adható. — Megoldani ezt a fel­adatot csak folyamatos mű­szaki fejlesztéssel, korszerű szervezéssel lehet — mondta az igazgató. — Amikor ne­gyed százada megindult ez a gyár, nem volt tapasztala­tunk. Bulgária egyik legel­maradottabb vidékének szá­mított e hegyektől körülzárt terület a felszabadulás előtt. Az első brigádok — a gyár építésének idején — a Szov­jetunióban tanulták a szak­mát, s amikor megérkezett az első ércszállítmány, már itt álltak a kohók mellett. A műszaki fejlesztés és a szel­lemi kapacitás, a tapasztalat növelése azóta is elsőrendű feladatunk. Állandó a kap­csolatunk a plovdivi kutató- intézettel, a szófiai Vegyipa­ri és Kohászati Főiskolával. Itt, a gyárban pedig techni­kum működik, s aki tanu­lásra adja a fejét, minden segítséget megkap hozza. Negyedszázada a lelkesedés es az új gepek biztosították a minőségei. Most a műsza­ki fejlesztés es a tapaszta­lat. Azok közül, akik az in­dulásnál segítettek, még 140-en itt vannak. Ma ők a tanítók. Segítségükkel nem­csak a mi utánpótlásunkat neveljük, hanem a másutt épült ■ kohók szakembereit is kiképeztük. A plovdivi ko- kohaszok — ott kétszer ek­az igazgató. — Azokon a helyeken, ahol a szervezetre káros gőzök felszabadulnak, nem tartózkodik már ember: távolról irányítják a folya­matot. A munkásokat azonban nemcsak ezért érdekli a kor­szerűsítés. A kohászok szür­ke színű köpenyében kísér bennünket Mihail Dimov, az üzemi párt bizottság tit­kára. Azt mondja: — A korszerűsítés közügy lett. A pártbizottság javas­latára úgy döntöttek a gyár vezetői, hogy minden mun­kás évente húsz napot a re­konstrukción dolgozik, füg­getlenül attól, hogy melyik üzembe szól a beosztása. A módszer beváltó: az emberek munkájuk gyümölcsének éreznek minden új gépet, korszerű technológiát. Ólomtömbök között kér­dezzük a párttitkárt: — Nehéz volt ezt a húsz napot kérni az emberektől? Elmevett magát: > — Soha nem volt köny- nyebb dolgunk; az első szó­ra jöttek. Nemcsak a régiek, az újak is." A három rsr*nfr*»Híhöz fő- ■zódő bizalom gyökereit itt kell keres»!. Dr. Kérem Imre, Lajos Gém SOMOGYI NÉPLAP I

Next

/
Oldalképek
Tartalom