Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-09 / 133. szám
Tiszteit Szerkesztőség! Az 1981. május 25-én megjelent „Tervszerűt tlen) ség’' című cikkhez kívánok néhány gondolatot fűzni mint szakma beli nyugdíjas. 13—14 évvel ezelőtt a KPM Közúti I 1 gazgatóságwnak dolgozójaként Siófokon és Kaposváron is éfjei festettük a közúti burkolati jeleket, a már akkor is szorító nappali forgalom emelkedése miatt. Az eredmény: a csendes éjszakában fokozott erővel hangzott a festőgépet működtető kompresszor berregése, dübörgése, fujtatása. Sorban nyíltak ki az ablakok és szidalmak özöne zúdult ránk, hogy miért nem nappal végezzük az ilyen munkát, mert ők — mármint a lakók — éjjel pihenni szeretnének. Ennyi talán elég annak igazolására, hogy nem kell a szomszédba menni szakmai tanácsért. A burlcolati jelek felújítása kötelező, valamikor pedig el kell végezni a munkát. Nappal csak néhány járművezető ökle és trágársága fenyeget, bizonyítván közlekedési morálunk és kultúránk magas színvonalát, de a lakók hallgatnak. Tisztelettel: Vámosi István nyugdíjas. Kaposvár, Zrínyi u. M. Tisztelt Szerkesztőségi Csaknem három éve, hogy Boglárlellén megnyitották a Kert utcát. A villany már be volt vezetve, s ígérték, hogy a vízre is hamarosan 's or kerül, ezért több család elkezdte az építkezést. A házak elkészültek, a tanács kiadta a lakhatási engedélyt. Az utcában többnyire fiatal házasok építkeznek. Ha sok lemondás árán végre fölépül otthonuk, víz hiánya miatt nem tudják használni. A rádióban, a televízióban gyakran halljuk, hogy buzdítják a fiatalokat családi ház építésére; mi ezt magtettük, de kérjük, az illetékesek segítségét és támogatását is, hogy a viz bevezetésre kerüljön. Tisztelettel: Kaposi Ferencné Boglárlelte, Szövetség u. tt.-f 11 aláírás XXXVII. évfolyam, 133. szám 1981. június 9., kedd Tartalmas szórakozás Népszerű a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának ifjúsági klubja. Tartalmas programok és táncolási lehetőség valtja itt egymást. Holnaptól új diszkóm tisor - vezető je is lesz a klubnak Van már hazai is „Fürdőruhafront” Szombaton és vasárnap el - elfogyott a víz, hörögtek a vízcsapok. Egy-két órás szünetek borzolták) a kedélyeket, különösen mikor beszappanozva állt az ember a fürdőkádban, és a zuhany „bemondta unalmast”. Kecskés István, a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat siófoki központjától elmondta: — A hé(t végén a szokásos ötezer helyett csak háromezer köbméter vizet tudtunk Kaposvárra küldeni a regionális Rendszeren. A Bala ton-parton a szárazság Önkiszeliáié piiieniiissg »Majd csak kilyukadunk valahol« jelszóval indult a túra, vasárnap. Ilyenkor nem árt ránézni a műszerfalra; van-e elég benzin.? Nincs. De mi sem könnyebb ennél; irány a kút. (Persze nem olcsó mulatság, de hát négyünknek már gazdaságos.) Előttünk egy zöld Lada tankolt, mi egy taxival együtt érkeztünk — két óra után a kaposvári vásártéri benzinfal thoz. Bejáratánál tábla hódetá: »önkiszolgáló«. A kutas — szökés, enyhén szeplős fiatalember — beszélgetett a zöld ladássaL Lajoskámuak szólította. Jő ismerősként köszöntötte a taxist is. 11 Elporzott a zöld. A taxis le elkezdte tölteni a tartályát. Soroltunk melléje, a másik oldalra. A fiatalember még egy feur- j autóssal ritenszönt »Lajos- k amtet«, aztán lánMSnnedt: — Záróm. Először nem értettük, hM megismételte: — Zárórai — fis félreért- heteden mozdulattal is kifejezte; menjünk a fenébe. A taxiz pedig még mindig tankolt. Tétován kérleltük a kút »királyát«: itt állunk pár perce, együtt jöttünk a »bérautóval«. Erre dühösen: — Záróra! Nincs benzin. Elég furcsa benyomást kelthettünk óriási csodálkozásunkkal, mert látszott: igen ónja már a jelenlétünket. Pökhendi képpel közelebb lépett, s gyengeelméjü- eknek kijáró lassúsággal mutogatott: — Záróra, benzin nincs! Nem tudjuk, hány óra hány perckor van záróra. Nem is érdekel túlzottan: Együtt érkeztünk a taxival, s mögöttünk már senki sem állt. Es öhkiszolgáliuk magunkat — pökhendiséggel, törp ehatalom-f itog tatással. E. P. Vízhiány volt Kaposváron (És másutt is) miatt már több hete vízhiány van, különösen a magasabb -területeken és a keszthelyi magasházakban. A víkend osaik tetézte; ezért kellett a magyar tengernél ^marasztalnunk” a vizet. — Számoltak-e azzal, hogy ez milyen gondokat okoz Kaposváron ? — Igen. Figyelembe vettük, hogy a megyeszékhely- röl is sokan a tópartra jönnek, tehát ott valamivel kisebb lese az igény. Meg kellett osztani a nyugat- balatoni regionális vízmű erejét. Hogy úgy mondjam: mindkét ujjúnkba beleharaptunk egy kicsit, egyik területen sem lehetett a teljes vízhiányt megkockáztatni, inkább vállaltuk a kisebb kellemetlenséget, mind a tónál, mind a megyeszékhelyen. — Mine szamshhatank ezután ? — Ha lesz csapadék, megoldódnak a gondok. Hétfőn újra a rendes ötezer köbmétert küldtük, így tegnap déliól a megyeszékhelyen megszűnt a hiány. Ha továbbra. is száraz masad az idő, a Balafon-parton is éb Hűs habokban lubickolni jó dolog. De mennyivel jobb, ha a nők és férfiak vadonatúj, mutogatni való fürdőruhában feszítenek! Körkérdésünk a kaposvári kereskedőkhöz: milyen a kínálat „úszóhacukából” ? Férfidivatbolt: — Panaszunk nincs, sok a vevő, s eddig bírtuk a választékkal is. Kilencventől háromszáz forintig nyúlhatott a pénztárcájába, alá vásárolni akart — Három százas egy úszónadrágért? — Nem sokallták. El is fogyott a Speedo márka: egy darab sincs belőle már. Több mint kétszáz nadrágot adtunk el az utóbbi napokban, Nőidivatbolt: — Az idei ellátás jónak mondható; néhány méret, elsősorban a nagyobb egész fürdőruha hiányzik csak. Százegynéhánytól ötszáz forintig terjed az árskála, s a márkás Triumphot keresték a legtöbben. — Az import tehát veri a mezőnyt? — Már nem egyeduralkodó. A magyar gyárak is ébredeznek, a váci kötöttáru- gyár fürdőruhái vetekednek a külföldiekkel is. — Visszatérő kérdés: egy- résaes-e vagy kettő? — A bikini még mindig uralkodik, s akkor szép, ha kisebb egy zsebkendőnél, A kaposvári' börzebolt mára ígér óriási fürdőruhavásárt. Dr. Nagy Gyula, az iparcikk-kereskedelmi vállalat igazgatóhelyettese elmondta: — ötezer fürdőruhát dobunk be: mind idei „friss, meleg” áru. Nagy részük szintetikus, divatos anyagból készült. Arra számítunk, hogy aki eddig spekulált, most vesz, és aki teheti, vesz még egyet. — Nem volt divat a kereskedelemben szezonban szezoncikket leárazni. — Ezek már „új szelek”. Hadd menjen az áru ... A börze ma kezdődik. Ajánlatunk: nem árt előtte gyakorolni a jéghokis bodi- cseket meg az önvédelmi sportokat. Miért lyukad a cukroszacskó? Sok bosszúságot okoz kereskedőnek és vásárlónak, hogy az egykilós kristálycukor műanyag zacskója sokszor kilyukad — elsősorban ott, ahol behegesztették. A boltokban a cukroskonténerek környéke néha, havas tájnak látszik, és hazafelé a bevásárlószatyorból is „cukoreső” hull. Csajághy Károlyt kérdeztük, a cukorgyárból, ö elmondta: — A TVK-tól kapjuk a fóliát és sajnos, igen változó a minősége; az el vékony odót elégeti a gép, a túl vastagot nem zárja le rendesen. A Tiszai Vegyi Kombinát ígéri, hogy javítani fogják a fólia minőségét. — Csak a csomagolóanyaggal van baj? — Szállításkor sem mindenütt bánnak „kesztyűs kézzel” a cukorral. A durva dobálást pedig a legjobb zacskó sem bírja ki. A következő állomás a nagykereskedelmi vállalat. Ott Baksa József tájékoztatott: — Ami a gyárból lyukasan érkezik, mi „kiszűrjük”, visszaküldjük. A sokszori átrakás valóban megviselheti a zacskókat; néha előfordul, hogy a rakodók is durván bánnak az áruval, de ez igen ritka eset. Ami a kiskereskedőkhöz hibásan érkezik és átvételkor észreveszik, mi visszahozzuk. — Mi történik • hibás zacskókkal? Moldován Károly, az élei- miszer-kisker igazgatóhelyettese : — Épp a napokban küldtünk körlevelet a boltokba cukorügyben. Sok gondot okoznak ott is a szakadt zacskók, sok a veszteség. Az átvételkor nem lehet mindent észrevenni; néha a hegesztésnél egészen kis érintésre is enged a műanyag fólia, s akkor már csak a kockázati alap terhére, ömlesztett cukorként újra csomagolva, olcsóbban értékesíthetjük ... Persze a rakodás is lehet rossz, no meg a vásárlók is dobálják az egykilós cukrot, dé sajnos sokszor már lyukasan kapjuk... „Lyukadási lehetőség” tehát van. A veszteség pedig mindannyiunk vesztesége. Egyetlen következtetés lehetséges: javítani kell, amit lehet. rendeljük az öntözési tálaimat. Kirándulás A gombaszedés megnyugtató, kellemes „sport”. Megnyugtató? Annak, aki ismeri az erdő, mező eső után» gyümölcseit. így lett kétszeresen is örömmel üdvözölt vendégünkből törtök” belőlünk pedig gömyedező, minden példányt bemutató szedő- brigád. Az utasítás pedig így szólt: — Komolyabb gombát ez ilyen „ kocavadászok’’ ne keressenek! Legjobb lesz hát a csibegomba — mivelhogy amúgy is egy kis marhalegelő mellett vitt ed az út. A csibegomba szedése nagyon kedves mulatság. Főleg, ha szaktanács is van hozzá, miszerint a tehénlepények környékét kell tüzetesen átvizsgálni. És hogy ne maradjon abba a rendelkezések sora : kurjongatva örülni fölösleges, inéit * láthatáron még két-három hasonló csapat hajladozik. Ez az utasítás azonban hatástalannak bizonyult. A társaság apraja — négyévesek — minden „fogást“ óriási hancúrozás és üdvrivalgás kíséretében vitt a kosárhoz, ahol a szakértő ítélt szigorúan. A csxtítgatás hiábavaló volt, s az „ellenséges” csapatok közeledtek. Szerencsére sikerült tárgyalások útján rendezni a dolgot: elnéző mosollyal közölték velünk, hogy ilyen fityfi- rittyet néhány- száz méterrel arrébb többet is találunk. „Apród- jaink” pedig a szép sampinyonokat, az impozáns vargányákat és a csodás őzlábgombákat bámulva kérdezgették: — Olyant akarunk szedni! Azt hol lehet?!? Kaptak választ, többet is, és gyorsan eldöntötték: — Akkor most kiborítjuk a pici gombát, és megyünk az üveghegyen túlra, a kerek erdőbe... Nem mentünk. De ezt valahogy meg kellett nekik magyarázni. Választási lehetőséget kínáltunk tehát: vagy megyünk, de akkor egy szót se, vagy maradunk, és lehet viháncolni. Viháncoltak. Csak a legkisebb nem tartott velük. Állt egy helyben, és gondolkodott. Végül kijelentette: — Ez csalás. Lehet kiabálni. A gomba nem madár, nem repül! Talán még ma is ezen gondolkozik. Mi meg azon, hogy miféle újabb kellemes „sportra” vigyük őket a betonházak közül. Luthár Péter Itt készül a mézeskalács Páznvándy László mézeskalácsos. Hajdúböszörményben dolgozik. A hatvanéves mester családi hagyományként tanulta ezt a ma már ritkaságnak számító szakmát (MTI-fotó — Oláh Tibor felv.—KS) Előrejelzés A meteorológus a heti időjárásiéi en test állítja össze. Műkor készen van, felolvassa a feleségének: — Hétfő: mérsékelten hűvös; kedd: derült; szerda: szeles; csütörtök: változó; péntek; esős. Felesége erre közbeszól: — Elfelejtetted, hogy pénteken Málcsi néniékhez kell mennünk. Tedd át az esőt szombatra. Kíméli Kovácsáé rászól a férjére: — Lajos, miént nem veszed föl az új nyakkendődet? • — Ugyan, szívem — felleli Kovács —, ebben a sáros időben a régi is jó lesz. Stréber — Látod ezt az embert? Ez a legnagyobb stréber a környékiéin. — Ne beszéLj! Honnan tudod? — Hallottam, hogy minden reggel, amikor bemegy a hivatalába, tüsszentőport szór a főnöke asztalára, hogy minél többször mondhassa neki: „egészségére”. Biztonság A betörő megkér*: — Mondja, kedves bör- tömór úr. miért van itt- mjodegyik ablakon rács? — A biztonság kedvéért. — Ugyan kérem, ez túlzás. Ki fog egy fegyházba betömi? Operabarát Kováosné dicsekszik Szabotténak. — Tegnap a férjemmel operában voltam. — Nagyszerű! És mit hallottatok? — Hogy Fehérék válnak. Telefon Pistike beteg, elhívják hozzá az orvost. Délben hazajön a papa és megkérdi: — Na, Pistike, mit csinált a doktor bácsi? — Itt volt — mondia Pistike —, és a hasamo~ telefonált. Az MSZMP Somogy megve’ Bizottságának lapja Főszerkesztő? JÁVORI BÉLA Főszerkesztő-h.: Paál László Szerkesztőség! Kaposvár. Latint; Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár Pf.: 31. 7401. Telefon: 11-510, 11-51’ 11-512 Kiadja a Somogy n-^vcf Lapkiadó Vállalat Kaposvár. Lafinca Sándor a. t Postacím: Kaposvár. PL: 31. 7401 Felelős kiadó: Balajcza János Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hirlat>kézbe*lté postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 34 Ft. negvedévr* 102 Ft, fél évre 204 Ft egy évre 400 Ft Indes 25 967 ISSN 0133—0609 Készült a Somogy megyei Nyomdaipart Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Május i. u. 101 Felelős vezető: Farkas Béla igazgató Kéziratokat nem őrzőnk meg, és nem adunk viasza.
