Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-09 / 133. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Papíron nálunk is leket Az egyik tervezőintézet fiatal építészei megtervezték legújabb lakótelepüket. Ugyanúgy, mint a többit: ezt is 4—10 emeletes épületekből, a megszokott építési móddal. Aztán fogták magukat, s ugyanarra a területre terveztek egy másik lakótelepet — , önszorgalomból. Olyat, amilyet beruházóként maguknak rendelnének. Ebben a tervben — először is — nem gyalulták simára az építési területet, hanem meghagyták a még jó állapotban levő házakat, így „nyertek” 200 lakást. Utána egyemeletes, tetőtér- beépítéses — de továbbra is panelos technológiájú — épületekből megterveztek kétezer lakást. Igaz, hogy így — a szabvány szerint tervezett lakótelephez képest — négyszáz lakást veszítettek, csakhogy a lakások átlagos alapterülete 53 négyzetméterről 65-re nőtt, s ez egyáltalán nem mellékes szempont manapság. És ami ugyancsak lényeges: az egy lakásra jutó költségek csökkentek. Az első — úgymond „hivatalos” — változat lakásainak bruttó költsége 756 ezer forint, a csupán kedvtelésből alkotott lakásoké — az alapterület növekedése ellenére is — 44 ezerrel kevesebb. A kísérletből — természetesen — levonható néhány tanulság. Először is: tévhit, hogy a gazdaságosság hívja életre a mai 5—11 szintes lakótelepéket. Ugyanannyiból, ugyanazokkal az eszközökké! — tehát a sokat szidott panelból is — lehet alacsonyabb, szebb lakóterületeket kialakítani. Céltévesztés Megjegyzések egy társközségi alapszervezet taggyűléséről — Nem formális részvevői szeretnénk lenni a taggyűlésnek, hanem tartalmi hozzászólói — mondotta anagy- berényi községi pártalap- szervezet egyik idősebb tagjai, miután meghallgatta a beszámolót. Láttam, többen apró bólogatásotokal adtak igazat az észrevételnek. Magam sem vélekedtem másként A vb-titkár tájékoztatójának első mondatai után ugyanis már nyilvánvalóivá vált: az összegezés nem az alapszervezet taggyűlésére készült. Vagy ha igen, összeállítója tévesen értelmezte a fölkérést. A szakkifejezésekkel, számokkal teletűzdelt felolva-' sás ugyanis a múlt évi köz- ségfejlesztési terv végrehajtásáról és az idei feladatokról, tartalmát fölépítését tekintve legföljebb a tanácstagi csoport ülésén felelt volna meg — de ott is inkább a formai követelményeknek. Mert a célt: véleményt kérni, javaslatokat, ötleteket felszínre hozni, s még inkább mozgósítom a lakosságot a feladatok elvégzésére, a lehetőségek és. a célok, az eszközök pontos, világos föltárásával — ezzel a tájékoztatóval a tanácsi fórumon sem lehetett volna elérni. Pártalapszervezeti taggyűlésen pedig csupán arra volt alkalmas, hogy az elhangzottak kapcsán ki-ki szóvá tegye, mint tanácsülésen, falugyűléseken, legszűkebb környezete, utcája gondjait Elmondja, hogy akadozik a vízszolgáltatás, egy traktor kidöntött két korláitoszlapot és az egyik utcában életveszélyessé vált a járda. Kétségkívül lényeges kérdések ezek, sőt az adott környék legsürgetőbb tennivalóira utalnak. A gondok megoldása, elhúzódása vagy súlyosbítása jelentős«! befolyásolja a közhangulatot. Politikai tartalmuk vitathatatlan. Tehát nem arról van szó, hogy ilyen témák nem kerülhetnék szóba taggyűléseken. De egy a Lapszervezet, a település vezető politikai ereje nem ragadhat le ezeknél. A pártélet e legfontosabb fóruma ugyanis nem községi ejíe&ziési témákkal foglalkozik, hanem feladata a községpolitikai elvek kialakítása, a feladatok meghatározása, és — természetesen — végrehajtásuk segítése, ellenőrzése. Ezt figyelembe véve — mint az említett hozzászóló is kifejezte — a községi pértalap- szervezet taggyűlése tájékoztatást kérhet a tanácstól, hogy a korábban elfogadott, jelen esetben községfejlesztési határozatokat hogyan hajtotta végre a tanács. Ennek kapcsán azt is elemeznie kell, hogy a kommunisták — mindenekelőtt a tanácsban tagként vagy tisztségviselőként dolgozók, de a másutt tevékenykedők is — miként vettek részt a községfejlesz- tésd tervek végrehajtásában, mennyiben tekintették e tevékenységet fontos politikai munkának, milyen eszközöket használtak föl a szervezésre, a mozgósításra —vagv éppen milyen mulasztások terhelik őket. Az, hogy a taggyűlés egy tanácstagi csoportülés hangvételét, színvonalát idézte, nem csupán a beszámolót felolvasó vb-titkár hibájául róható föl. A vezetőségnek is megfelelő követelményeket kellett volna támasztania a tájékoztatóval kapcsolatban, hangsúlyozva annak politikai, mozgalmi jellegét. Végiül még egy — és aligha egyediülinek Ítélhető — vitakérdésről is kell szólni. Arról, vajon mit tárgyaljon egy községi alapszervezet taggyűlése: a közös tanács, jelen esetben négy község összevont fejlesztési tervét vagy csupán a saját gondjait, tennivalóit vitassa-e rfteg, figyelmen kívül hagyva a tanács többi településének törekvéseit, érdekeit. A vélemények megoszlottak. A vb-titkár szerint az egyes „költséghelyeken” együtt, összevonva kezelik az egész körzet bevételeit és kiadásait. Az elnök — aki alapszervezeti tagként volt jelen — ezt még megtoldotta azzal, hogy csak egységes szemlélettel lehet közeledni e témához. Ebben 'kétségkívül igaza van. A községi közös tanács működése valóban magasabb szintű, szé~ lesebb körre kiterjedő érdekközösséget kíván. Mégis a községi pártalapszerveze- teknek saját területükön kell irányítaniuk és segíteniük a politikai munkát; elfogadtatni a célokat, irányítani a helyi társadalmi szervezeteket és mozgalmakat, föltárni a sajátos lehetőségeket, és minél többet tenni a községpolitikai kérdések megoldásáért. Igaz, eközben nem hagyhatják figyelmen kívül a többi település érdekeit, a már korábban, magasabb szinten kialakított, a községek pártvezetősége által meghatározott feladatokat. A helyi politizálás ilyen szempontból is nagy körültekintést, elvi megalapozottságot igényel azoktól, akik az átlagosnál nagyobb felelősséget vállalnak lakóhelyük általános — tárgyi és politikai — fejlődéséért Paál László A munkaidő — pénz Ritka meglepetéssel kezdődött az SZMT egyik bizottságának ülése a múltkoriban: az elnöklő ősztályvezető elnézést kért mindenkitől, hogy kénytelenek korlátozni az időt. A jelen levők egy részének váratlan elfoglaltsága miatt mindösz- sze egy óra állt rendelkezésükre. A két szakmai megyetitkár szóbeli tájékoztatója, egy rendeletismertetés, a legfontosabb megállapításokhoz véleményt mondó résztvevők hozzászólása is belefért azonban e hatvan percbe. S mindenki úgy kelt föl az asztal mellől, hogy két vagy három óra alatt sem lehet lényegesen többet megtárgyalni — tartalmi szempontból. Minden más már időhúzás lett volna. S mivel az elnök végig emlékeztetett arra, hogy csak tömören, így nem is fordult elő időhúzás. Ezt a példát nem úgy hoztam föl, hogy most aztán mindenhol próbálják meg „így” behatárolni a tanácskozások idejét. Valamilyen megoldásra azonban mindenképpen szükség van, amint például a KPVDSZ megyebizottságának egyévi munkát értékelő ülésén is elmondta az egyik szakszervezeti titkár. Köztudott, hogy a szak- szervezetek most sokkal nagyobb erőt és figyelmet fordítanak a papírmunka csökkentésére, mint bármikor —, az a fontos, hogy a szándék valósággá váljon minden területen. S épp most jön a választott szakszervezeti tisztségviselők állandó gondja: ők társadalmi munkában látják el a feladatukat, s mivel a termelésben ugyancsak helyt kell állniuk, sőt a példamutatást is elvárják tőlük, egy csöppet sem mindegy, mennyi a fölösleges teher. A szóban forgó szb-Htkár épp azt kérte, hogy a központi vezetőség, a megyebizottság jól fontolja meg, milyen tennivalókat ad. az alapszervezeteknek. Most még elsősorban az a probléma, hogy sok feladat zúdul a szakszervezeti bizottságokra; már az is segítene, ha kevesebb témát kellene megtárgyalni, csökkentve természetesen a párhuzamosságokat is. Ez olyan szempontból is hasznos volna, hogy akkor viszont alaposabban meg tudnák vitatni az egész közösség mimikáját érintő feladatokat. A munkaidő pénz, s egyre többet ér. Ezért jogos a társadalmi munkáA végzők véleménye, hogy őket se vegyék ki fölöslegesen a munkából. Ha kevesebbszer értekezhetnének, s természetesen rövidebben, könnyebben megfelelhetnének a mind nagyobb követelményeknek. S ehhez a változtatást elsősorban azoktól várják, akik összehívják a tanácskozásokat, akik kiadják a kötelező témákat megtárgyalásra, akik továbbképzéseket szerveznek, örvendetesen nő például a lányok és az asszonyok aránya a tisztségviselők között. A megyén kívüli tanfolyamokra azonban épp ők tudnak a legnehezebben elmenni — családi kötelezettségeik miatt. Érdemes volna ezért figyelembe venni az ő igényeiket is: otthon szeretnék elolvasni a tananyagot, s csak konzultációra járni időnként. Soha nem tapasztalt igény nyilvánul meg a választott tisztségviselők körében a munkaidő nagyobb tiszteletben tartására. Mindnyájunk érdekében kérik a korszerűbb módszereket. És ez teljesíthető is. L. G. valamennyiük képviseletében két közösség a kitüntetést. Hogy a sportpályát lebi- tuminozhatták, van esti mérkőzésre, / edzésre is alkalmas világítás, abban része van a Rákóczi Termelőszövetkezetnek és persze a község nagyon sok lakójának. Ez az erőteljes fejlesztés az utóbbi öt esztendőben tapasztalható. Azóta a tanács szinte minden évben kap valamilyen elismerést — most oklevéllel jutalmazták őket, a település gazdagításában, szépítésében végzett munkájukért. Olyan nagy a lakosság segítő szándéka, hogy ezt az erőt a tanács nem falunapon, hanem faluhéten kamatoztatja ebben az esztendőben. És a KISZ-isták is segítenek az idősebbeknek a rend, a tisztaság megteremtésében. A parkokba, utcákra elültettek 600 fát, s vállalták ezeknek a gondozását is. Az idén is tovább akarnak lépni, s ebben is főleg a lakosság összefogására számítanak. A Privát utcában csaknem teljesen elkészül az út, s egy új lakótelep alakul ki. A vízvezeték árkát is társadalmi munkában ásták ki, nemcsak az utat. Az ABC mellett parkolót létesítenek, s parkot is alakítanak ki a pálinkafőző mellett is. A további tervek? A sporttelepre egy második pályát is építenek; oda különösen szívesen mennek dolgozni az emberek. Öt éve kezdődött az erőteljes, a lakosság összefogására alapozó községfejlesztés. Ez idő alatt 3,5—4 millió forint értékű munka készült el. Érthető, hogy idei társadalmi munka tervükben bizakodással határozták meg a kétmilliós célt. Sz. L. nak átnyújtotta a Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést, ezeket mondta: — A Jedlik Ányos brigád vezetője, Sürge Lajos és az Április 4. vezetője, Szegény János valamikor tanítványom volt, az intézetben ismerkedtek meg a szakmával. Büszke vagyok arra, hogy nemcsak szakmájukat értik és szeretik, hanem lakóhelyüket is, és nagyon sokat fáradoznak érte... Az óvodában a napsütötte udvaron vidáman játszadoznak az apróságok. A kis autókat, mászókát, hintákat és más játékokat a gépjavító társulás szocialista brigádjai készítették szabad idejükben — hulladék anyagból. S nemcsak a két kitüntetett közösség, hanem a társulásnak mind a tizenegy brigádja nagyon sokat fáradozott. — Munkájuk értéke a múlt esztendőben meghaladta a 600 ezer forintot — tájékoztatnak a községi tanácson, hozzátéve: volt már ennél több is, 800 ezer forint. Szinte lehetetlen felsorolni mindazt, amit a társulás brigádjai településünknek a fejlesztése érdekében tettek. Csak néhányat a sok közül: az általános iskolához röplabdapályát készítettek, dolgoztak a sportpályán, a napközi otthonnál, s amikor a könyvtár melletti parkot meg a szép emlékművet kellett megcsinálni, 40—50 ember is tevékenykedett a gépjavító brigádjaiból. Megérdemelten kapta meg tehat Csokonyavisonta, 1981 A KÖZSÉG SZERETETE Másodszor: ha ez így igaz, miért tartja magát ma is az előbbi hévhit? És az építészekben miért született meg ilyen sokára ez a fölismerés? Pedig figyelmeztető jel volt — van — elég: a betonerdőből némi menekülést kínáló víkendház-pszi- chózis, az iparszerű termelés alapvető törvényét — már mint az olcsóságot — negligáló gyakorlat... No, és a legfontosabb, hogy a világ sok táján bebizonyították: zsákutca a középmagas — magasházas — lakótelep, mert azt önszántából kevés ember választja lakóhelyüL Végül, visszatérve a hazai építészcsoporthoz: tagjai váltig hangoztat ják^ hogy nem találtak föl semmi újat. A világ nem egy táján építenek ilyen emberléptékű lakóhelyeket. Nálunk nem lehetne? N. K. G. A szemnek is tetszetős. Az áthaladó autósok még az előírtnál is lassabban mennek, hogy gyönyörködhessenek a könyvtár épületét körülölelő parkban. Gondozott pázsit, virágok, cserjék, díszbokrok és fák sokasága varázsolja kellemessé a környezetet. Látszik, olyan része ez Csokonyavi- sontának, amelyre büszkék az itt lakó emberek. — Közös munkájuk eredménye is. Az itt lakóknak a községük iránti szeretete csodálatos. Nagyon sokan és szabad idejükben fáradoztak, hogy a könyvtár olyan környezetben működjön, ami egy ilyen kulturális intézmény rangját emeli.,. A tanács vezetői állapították meg ezt a nemsokkal korábban tartott ünnepi tanácsülésen, ahol az előző évi társadalmi munkát értékelték. Volt miről számot adni: a tervezett 1,9 millió forint helyett kétmillió 336 ezer forint értékű munkát végeztek el Csokonyavisonta és a hozzá tartozó Rinyaúj- lak lakói. Több mint 700 számítógép üzemel az országban A számitástechnika széles körű alkalmazása hazánkban is intenzív szakaszába érkezett. Az intézményeknél és vállalatoknál magas fokon képzett szakembergárda dolgozik, a nagyobb számítógépekből álló- géppark 18 milliárd forint értéket tesz ki. A több mint 700 számítógépet közvetlen vagy közvetett formában 2500 vállalat használja rendszeresen. Körülbelül száz vállalat saját berendezéssel rendelkezik — elsősorban az ügyviteli és nyilvántartási munkákhoz. Az utóbbi időben azonban mind inkább előtérbe került a számítógépes termelésirányítás megszervezése is. Magyarországon jelenleg 25 intézmény biztosit folyamatosan számítás- technikai szolgáltatást, náluk található a hazai számítógép-kapacitás egyharma- da. Ezek az intézetek megtervezik a különféle alkalmazási rendszereket, gépi adatfeldolgozó és más programokat. Ilyen szolgáltatást legalább 500 ipari és kereskedelmi vállalat vesz igénybe. A következő években — részben a beruházási korlátozások miatt — jóval kevesebb új berendezés beszerzésére nyílik lehetőség. Nem is cél a géppark olyan gyors ütemű bővítése, mint eddig, annál inkább a meglevő kapacitás sokkal jobb kihasználása. Az előzetes felmérések szerint 1981—1985 között több mint 30 vállalat vállalkozik a számítástechnika nagyobb arányú alkalmazására. Valamennyien a termelés hatékonyságának és a minőség javításának szolgálatába állítják e korszerű berendezéseket. Amikor Pandur István, a Barcsi Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatója, a Hazafias Népírotft megyei bizottságának tagja a községben levő gépjavító társulás két szocialista brigádjá/
