Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-07 / 132. szám

Munkások külföldön Homokvihar és forróság Irakban Új konténerszállító Helybeli szakemberek tervezték A napokban újabb ver­senytárgyalást nyert meg Irakban a siófoki Kőolajve­zeték-építő Vállalat. Sivata­gon és pálmaerdőkön át 270 kilométer hosszú propán-bu- tán-gázvezeték építésére ka­pott megbízást. A munka ér­téke 10,6 millió dollár. A vállalatnak ez már a máso­dik munkája Irakban. Ide készül a Dél-dunántúli Víz­ügyi és Közműépítő Vállalat is: a Kemimas raktárbázis építését vállalta. Nassziriá- ban, s a somogyi vállalatot bízta meg a térbetonozás egy részének elkészítésével, az alapozási munkákkal. Az első emberek és a gépek a jövő héten indulnak útnak. Tizennégy hónap kiatt mint­egy 40 millió forint értékű munkáit kell elvégezniük. A Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat február vége óta az NSZK-ban is dolgo­zik: Darmstadtban lakásokat és garázsokat épít. Átmenet és deviza — Mi indokolta a külföldi munkavállalást? Zábrák Sándor, a Kőolaj­vezeték-építő Vállalat igaz­gatója: — A mi területünkön, itt­hon csökkent a beruházási igény: kapacitásunk kitölté­se. a meglevő technika és szellemi kapacitás kihaszná­lása tette szükségessé, hogy külföldön is dolgozzunk. Ha a hazai igények átmeneti csökkenésének hatására szél­nek eresztettük volna a nagy tapasztalattal rendelkező munkásgárdát, többé nem le­hetne összetoborozni őket. Gyulavári Tamás, a SAÉV igazgatója: — Az építőiparral foglal­kozó határozatok ennek az ágazatnák is előírták, hogy fokozza az exportot és já­ruljon hozzá az ország devi­zamérlegének javításához. Ez az érdek és a vállalat ér­deke egybeesik. A SÁÉV el­sősorban lakásépítéssel fog­lalkozik itthon is, és ezek a munkák nem hoznak olyan nyereséget, amelyre a válla­latnak szüksége van. Több évig tartó előkészítő munka után végül is a Tesco köz­vetítésével vállaltuk ezt a feladatot, s meg kell monda­nom, hogy tapasztalatszer­zésnek sem rossz. A vállalat — és a kint dolgozó munká­sok — most találkoztak elő­ször a külföldi megrendelő igényeivel, tapasztalják az ottani munkaszervezést, ta­nulják a rendet, fegyelmet. Vigh Sándor, a Délviép fő­mérnöke: — A mi döntésünkben is a deviza termelés volt az egyik indok; a másik pedig az, hogy biztosítsuk a vál­lalat további egyenletes fej­lődését. Számunkra ez a megbízás lesz a „kóstoló”. A feladatot a debreceni válla­lattal közöse^ oldjuk meg: ők ötven emoert adnak, a másik ötvenből harminc lesz somogyi, a többieket Zalából szerződtettük. Minőség, megbízhatóság — A külföldi megrendelő a hazainál érzékenyebb a mi­nőségre, új szemléletet köve­telve a vállalatoktól, a kint dolgozó emberektől is. Mi­ként sikerül ezt kialakítani? Zábrák Sándor: — A nem­zetközi piacon nagyon kemé­nyek a feltételek. A minősé­get éppúgy feltételként ke­zelik, mint a megbízhatósá­got. Az első munkánkat, amelyet Irakban vállaltunk —, augusztusban fejezzük be: egy 190 kilométer hosszú táv­vezetéket készítünk. Az ira­ki—iráni háború megszakí­totta a folyamatos munkát. A második megbízás elnye­résében része volt annak is, hogy — mihelyt lehetősé­günk volt rá — azonnal foly­tattuk a munkát: ez növelte a megbízhatóságunkat a meg­rendelő szemében. A minő­séget egy norvég biztosító vállalat garantálja. A köve­telményekhez csupán egy adalék: ez a cég ellenőrizte a tenger alatti vezetékek mi­nőségét is. Tőlünk ugyan­olyan paramétereket követel meg. Mindezt sivatagi körül­mények között keli biztosí­tani. Gyulavári Tamás: — Vál­laltunk egy feladatot — ti­zenkét darab egyenként négyszintes ház, valamint föld alatti garázsok építését —, és egy határidőt. A meg­bízó ehhez minden feltételt megteremtett: folyamatos a munkaterület, az anyag- és gépellátás; pontosak, jók a tervek. Megbízottja azonban mindent ellenőriz: ha a fal­ra rácsöppen a malter, azon­nal le kell törölni. A legap­róbb hibát is szóvá teszik és kijavíttatják. Azt, hogy elé­gedettek a munkánkkal ab­ból is látjuk: újabb megbí­zásra tettek ajánlatot Pedijí a kint dolgozó kőművesek sem jobbak, mint az ittho­niak. De nagyobb a. fegye­lem, a jó munkát fokozottab­ban elismerjük, a rosszat pe­dig erőteljesen büntetjük. Volt fegyelmezetlen munká­sunk, akit hazahívtunk, mert az a véleményünk, hogy a kint dolgozóknak nemcsak a vállalat, hanem a magyar építők hitelét is védeniük kell. — Közbevetőleg: ez a mun­ka nem okoz a hiányszak­mákban még nagyobb hi­ányt itthon? — Éves átlagban legföl­jebb ötven ember dolgozhat Jkint. ök sem a hiányszak­mák képviselői: szakipari, valamint szak- és szerelőipa­ri szakmunkásokat nem kül­dünk ki, hiszen a legfonto­sabb feladatunk az, ho;gy itt­hon tegyünk eleget az igé­nyeknek. Keressük viszont _ azokat a kőműveseket és ácsokat, akik nem a terme­lékeny építőipari szerveze­teknél dolgoznak: kinti és itthoni munkásgárdánkat kí­vánjuk velük erősíteni. Leleménnyel — Hogyan élnek, miként keresnek a kint dolgozó munkások? Belpolitikai eseményekben gazdag hetet zártunk. Első helyre kívánkozik, hogy a megyei pártbizottság ülést tartott s megtárgyalta a tes­tület munkastílusának és munkamódszerének tapasz­talatait, továbbfejlesztésé­nek feladatait. A tanácsko­záson ott volt és felszólalt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Somogyi látogatását arra is fölhasz­nálta, hogy megismerkedjen a húskombináttal, amelynek a tevékenységét az ország- gyűlés tavaszi ülésszakáig a iá példák között említették a Magyar Nem­zeti Bankról szóló tájékozta­tóban. A Központi Bizott­ság titkára az exportüzem megtekintése után megálla­pította, hogy valóban jogos az országos elismerés. Figyelemre méltó az a megbeszélés, amelyen az SZMT és a Hazafias Nép­front megyei bizottságának vezetői az együttműködés továbbfejlesztéséről tanács­koztak a másfél évvel ez­előtt aláírt közös dokumen­tum alapján. Egyre nagyobb az igény, hogy a szakszer­vezeti és népfrontbizottsá- gok minél eredményesebben együttműködjenek. A két testület vezetői megelégedés­sel nyugtázták, hogy a mun­kakapcsolat sokat fejlődött 1979 szeptembere óta. s ezért most elsősorban abban ál­lapodtak meg, hogy milyen iöiaüatuki* __osszcontosúsa Gyul avári Tamás: — A munkaidő Darmstadtban nyolc óra; reggel 7-ikor kez­denek és — egyórás, ebéd­szünettel — ötig dolgoznak. A szállás jó színvonalú: reg­gel autóbusz viszi őket a mimika helyekre, este pedig vissza. Napközben azonban nincs megállás, nm lehet la­zítani. Gyakran esik ott az es4 de erre hivatkozva sem lehet szüneteltetni a munkát. Este mindig fáradtan érkez­nek ... Zábrák Sándor: — Sokat, az itthoninál jóval többet ke­resnek Irakban dolgozó em­bereink, de meg is érdem­lik, az utolsó fillérig. Eddig 180-an éltek a Kuwaitban vásárolt légkondicionált la­kókocsikban, az új munkánál már csak 140-en lesznek. Nem szabad elfelejteni, hogy teljesen más éghajlati körül­mények közt vannak: a 39— 42 fokos hőségben — ahol általában háromnaponta ta­lálják szembe magukat a mindent beborító homokvi­harral — nem könnyű a munka. Ezért tértek rá az I éjszakai műszakra. A hegesz- I tők éjjel kettőkor, a szigete- I lök pedig éjfél után egy óra­kor kezdenek, mert reggel nyolckor már olyan nagy a hőség, hogy a szigetelőanyag leolvad az átforrósodott cső­ről A varratok minőségét el­lenőrző röntgenesek is csak éjszaka tudnak dolgozni, mert nappali „megfolyik” a filmeken az emulzió. Ilyen körülmények közt érthető, hogy a kiutazás egyik felté­tele a trópusi alkalmassági vizsgálat. Igaz, hogy magyar szakács dolgozik kint, de például ser­téshúst nem tudnak venni. Tény, hogy az Euf rá teszem jó horgászhelyeket ismernek, de a leleményre is szükség van, hogy a megszokott hazai íze­ket megtalálják. És lele­ményben nincs hiány: a ma­zsolából bort préseltek, a datolyából pálinkát főztek. Ezek számúikra a kikapcso­lódás órái — a fárasztó, fe­lelősségteljes munka után. erejéf a szakszervezeti és a népírontmozgalom. Most az a legcélraveze­tőbb, hogy minden évben kialakítják a közös progra­mot, pontosam kimunkáljak a legfontosabb tennivalókat. Az 1981. évi program július végére készül el. A két me­gyebizottság vezetői azon a véleményen voltak, hogy működjenek együtt a VI. öt­éves tervvel kapcsolatos fel­adatok megoldásában. Erre az SZMT e témával foglal­kozó legközelebbi ülésén már meglesz rá a lehető­ség. A sok tennivaló közül ki­emelték a társadalmi mun­ka szervezését, a szocialis­ta demokrácia erősítését, a bejáró dolgozókkal, a gyes­en levőkkel való foglalko­zást, a környezetvédelmet, a munkás tanácstagok köz­életi tevékenységének együt­tes kibontakoztatását. Sok területen van még kiakná­zatlan tartalék, ilyen például a szakmaközi és a népfront­bizottság szorosabb együttműködése a községfejlesztésben, a he­lyi politika kialakításaoan. Az SZMT és a népfront-me- gyebizottság vezetői a ma­gúit részéről fölkészítik a testületeket a tartalmasabb munkakapcsolatokra. A megyeszékhely és Ka­posvár egész vonzáskörzeté­nek lakosságát érintő témát tárgyalt meg a héten a vá­rosi tanács-vb: a társadal­mi ünnepségeket és szertar- uuotuu szervező iroda lévé; A bútoripar szállítási, anyagmozgatási gondokkal küszködött. A legkorszerűbb módszer a konténeres szállí­tás, ám eddig nem tudták kielégítően megoldani: jár­műveikkel öt tonnánál na­gyobb súlyú rakományokat nem tudtak mozgatni, a sok „kicsi” szállítás pedig nem gazdaságos. A nagy, húsztonnás kon­ténerrakodó és szállítógépek, amelyek négy-ötmillió fo­Akarva, akaratlan, a te­levízió híradójának évente ismétlődő címe jut az eszem­be: gazdagok vagyunk, vagy szegények? A választ — megvallom — magam sem tudom. Mert hiába hivatko­zunk gazdasági helyzetünk­re, néha milliókat prédálunk el. Amit Somogyudvarhelyen is tapasztaltunk, enyhén szólva: meglepő ... Berzencéről Udvarhelyre menve — a helységnévjelző tábla után — kanyarodtunk balra, egy földútra. Az el­ágazótól már szembeötlött a néhány száz méterre levő gyár kéménye. A kopott va- kolatú épületen tábla: „Szeszipari Országos Válla­lat 812. számú mezőgazdasá­gi szeszüzeme, Somogyudvar­kenységét. Az 1972. január 1-én alakult iroda tevékeny­ségét három és fél évvel ezelőtt értékelték utoljára, s akkor is, most is elismerték, hogy sokat fejlődött c tevé­kenysége, emelkedJtt az ün­nepségek színvonala. Egyre többen veszik igénybe az iroda szolgáltatásait, ennek ellenére egyetlen esetben sem volt reklamáció. A tes­tület fontos feladatként ha­tározta meg, hogy tovább színesítsék a rendezvénye­ket, tegyék még vonzóbbá a szolgáltatásokat. S arra is szükség van. hogy fordítsa­nak még nagyobb gondot a propagandára. Harmincötödik születés­napját ünnepli az úttörőszö­vetség. A hét közepén tar­tott megemlékezésen lényegében megkezdődön — a pedagógusnap szellemében — a kiváló társadalmi mun­kát végző nevelők munká­jának elismerése is. Az is­kolába virágcsokorral siető tanulók a maguk módján köszönték meg a mindenna­pos gondoskodást, a társa­dalom elismerését pedig ki­tüntetések, pályadíjak for­májában kapták meg a leg­méltóbb pedagógusok. E hét végén kezdődött a KISZ különféle választott tisztségviselőinek fölkészí­tése is. Elsőként a pénzügyi ellenőrző bizottságok tagjai, a fiatal agrárszakemberek vonultak táborba, Balaton- fenyvesre. feajos Géza rintba kerülnek és csak nyu­gatról lehetett őket beszerez­ni, túl drágák és túl nagyok is voltak a bútoripranak. Ezért vette föl a kapcsola­tot a Bútoripari Egyesülés és a barcsi Unitech szövetkezet. A barcsiak egy Ifa alvázra szerelték föl a bútoriparban jól használható konténera- kodó - és . szállítóberendezésü­ket. A helybeli szakemberek tervezték ezt a gépet. Az új konténermozgató tíz tonna hely”. Már jegyzem is, de özvegy Petries Jenöné le­gyint: túlságosan is régi a tábla. — Valaha az országos vál­lalathoz tartozott, aztán az óbudai, majd a győri gyáré vol>. Legutóbb a szabadegy­házi vállalathoz tartoztunk. Azaz: még ma is onnan ka­pom a fizetésemet... Az udvarhelyi szeszgyár bejáratára 1968. június 27-én került lakat, s azóta csend van a tartályok meg a le­párlók között. Petries Jenőné férje egykor „főnök” volt itt, s amíg élt, karbantartotta a berendezéseket, ő még szá­mított rá, hogy egyszer újra befűthetik a kazánt. Nem így történt. Eszten­dőre rá, hogy Petries Jenőné özvegyen maradt, megjelen­tek a vállalat vezetői: Sza­bolcsból akartak almát hoz­ni, hogy újból szeszt főzhes­senek. De mert vezetőnek al­kalmas embert a környéken nem találtak, végleg lemond­tak a gyárról. Tizenhárom éve senki sem törődik az itteni berendezé­sekkel. Petries Jenőné szá­mítógépes nyilvántartást mu­tat: körülbelül két és félmil­lió forintnyi érték_ hever az épületben. Néhány'heti kar­bantartás után bármikor in­dítható gépek ezek. Ahogy sétálunk a tartályok és le­párlótornyok között, kiderül: mégsem egészen igaz, hogy tizenhárom éve senki sem gondol a gyárra. Ez idő alatt ugyanis villanyt vezet­tek ide, ventillátorokat sze­reltek föl, villanyszámlát fi­zetnek; minden szeptember­ben leltárt tartanak, sőt Pet­ries Jenőnének is havi 2600 forintot fizetnek — azért, hogy hetente egyszer kisö­pör, esténként fölkapcsolja a villanyt, reggel meg leoltja, s vigyáz a milliókra. A közelmúltban a járási hivatal elnökének és a helyi terhet , bír el és egymillió forinttal olcsóbb, tehát az importból beszerezhető gépek árának egyötödéért állították elő. Szintén új fejlesztés ered­ménye a sok helyütt hasz­nálható — traktorral vontat­ható — egytengelyes egység­rakomány-szállító kocsijuk. Ehhez az alvázat a Hódgép szállítja, a kiskonténerekhez alkalmas . rakodófelépítményt pedig az Unitech szereli rá. tanács vb-titkárának társa­ságában jártam Somogyud­varhelyen. Együtt néztünk körül, s együtt csóváltuk a fejünket — milliós értékeli pusztulásán. A járási hivatal elnöke levélben fordult a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat vezetőihez, s kérte őket, nyilatkozzanak. A vá­lasz: .....A gyárat beüze­me lni nem áll szándékunk­ban. A berendezéseket ko­rábban értékesíteni akartuk, de ez az épület megbontá­sa nélkül nem lehetséges, az épület megbontásához pedig az Országos Műemlékvédel­mi Felügyelőség nem járult hozzá...” Műemlék volna az udvar­helyi szeszgyár? A somogyi 1973-as jegyzékben nem ta­lálható. Próbálkozzunk talán az 1976-os változattal! Ott sincs rá utalás. Nem csoda. Tavaly novemberben állapí­tották meg, hogy az épület­nek városképi (községképi) jellege van. Ha érték, óvjuk meg, de ne hagyjuk veszendőbe men­ni! Mi a megoldás? A szabad- egyháziak szeretnének sza­badulni a gyártól. Nekik nem kell. Sajnos, másnak sem. A gyár kukorica, búza, burgo­nya, rizsliszt és gyümölcs feldolgozására egyaránt al­kalmas. A téesz „számolt”, s úgy találta, hogy neki sem éri meg. Talán a Solanum burgonyatermesztési rend­szernek, elvégre neki sok az ipari burgonyája. Ha feldol­gozná, nem menne veszen­dőbe a „semmire ítélt”. De eddig ők sem nyilatkoztak. A somogyudvarhelyi szesz­gyár állapota napról napra romlik. Nagy Jenő SOMOGYI NÉPLAP Dr. Kercza Imre Gyár — zárt kapukkal f 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom