Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-06 / 131. szám

Őrizzük meg Értékeinket! Tanácskozás a környezetvédelemről Kaposváron a megyei ta­nács tanácstermének előte­rében — mintegy az oda­benn zajló tanácskozás il­lusztrációjaként — színes és fekete—fehér tablók hívták föl a figyelmet tegnap . So­mogy természeti értékeire. Az alkalmi bemutató a kör­nyezetvédelmi világnap ka­posvári eseményéhez kap­csolódott. Az MTESZ me­gyei szervezetének elnöksé­ge. a megyei tanács környe­zet- és természetvédelmi bi­zottsága meg a Kaposvári Várossaépítő Egyesület veze­tőségének közös rendezvé­nye sok érdeklődőt vonzott, a tanácsterem karzatán pél­dául középiskolások hallgat­ták a tájékoztatókat. Dr. Orosz László, az MTESZ megyei szervezeté­nek; titkára köszöntötte a részvevőket a környezetvé­delmi világnapra való meg­emlékezés, illetve a megyei műszaki és közgazdasági hónap befejezése alkalmá­ból. Ezután Rakonczay Zol­tán, az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hiva­tal elnökhelyettese méltatta a környezetvédelem világ­méretű jelentőségét, s szólt a műszaki értelmiségre váró feladatokról is. A világot foglalkoztató nagy. kérdések egyike ma a környezetvédelem. Az utób­bi évtizedben egyre inkább kiterebélyesedett a tömegek­re ható és támaszkodó tevé­kenység ezen a területen. Amiben a műszakiak külö­nösen sokat tehetnek: a pa­zarlás elleni harc, a hulla­dékmentes technológiákra való törekvés, amelyeknek végeredményeként kiiktat­ható a hulladékok összegyűj­tésével, megsemmisítésével járó munka és költség. Az előadást sok erdőgazdasági dolgozó hallgatta, s ez nem véletlen: a természet védel­méért — szakmájukból adó­dóan — az erdészek tehetnek legtöbbet. Hogy Somogybán e téren nincs különösebb probléma, az ezeknek a vi­gyázó embereiknek is kö­szönhető. — Fontos1 a természet megmentése önmagunknak és az utánunk jövőknek — nlondta Rakonczay Zoltán. — Vegyük úgy, hogy a ter­mészetet, amely ma körül­vesz bennünket, az unokák­tól kaptuk kölcsön* akiknek ezt majd hiánytalanul, sőt kamatostul kell visszaad­nunk. Somogy megye vízi kör­nyezetvédelmi helyzetéről dr. Kaurek Róbert, a Dél­ei unáritúli Vízügyi Igazgató­ság osztályvezetője tartott előadást. Értékelését rend­szeresen végzett vizsgálatok, minősítések alapján mondta el a résztvevőknek. Képet adott a Balatonról és víz­gyűjtőiről, a megyében levő vízfolyásokról — elgondol- ikodtató és tettekre serkentő megállapításokat kötött cso­korba a vízi környezetvéde­lemről. Jancsó Gábor, az ÉVM főmérnöke a település- környezetvédelem eredmé­nyeiről és gondjairól szólt. Az előadásokat követően a rendezvény résztvevői szek­cióüléseken vitatták meg az elhangzottakat és más, ezek­hez kapcsolódó témákat. A balatoni üdülőkörzet somogyi területének környezetvédel­mi feladatairól, a megye or­szágos jelentőségű természet- védelmi területeinek fejlesz­tési és kezelési gondjairól, a Kaposvári Városszépítő Egyesületnek a települési környezet fejlesztésére és megóvására készített prog­ramjáról. a KISZ és a Ha­zafias Népfront környezet­védelmi céljairól, illetve ak­cióiról, illetve azok eredmé­nyeiről tanácskoztak. Ott szorgoskodik társaival ifjabb Füle István, aki egyébként a műhelyben gép­szerelő, tagja a tsz vezetősé­gének. — Ilyenkor, meg nyárom, ha aratni kell, és az őszi be­takarításkor, én is gépre ülök, és segítek a többiek­nek, hogy időben végezhes­sünk. Az állatoknak kell a friss takarmány. Vasárnap hajnali négy órakor kijöt­tem, levágtam, ami arra a napra kellett, s mentem ha­za, dolgoztam a családi há­zamon. A termelőszövetkezetben lett kommunista. Amikor a katonaságtól leszerelt, azt kapta pártmegbizatásul, hogy tevékenykedjen a munkás­őrségben. — Nehéz ugyan ellátni a azolgálatot e munkáin mel­lett, főként amikor sok a határban a tennivaló, végte­lenül örülök mégis, hogy kö­vethettem édesapámat... Füle Zoli, a fiatalabb test­vér szintén a Rákóczi Ter­melőszövetkezetben dolgo­zik Csokonyavisontán, s tag­ja a tsz KlSZ-vezetőségé- nek, meg önkéntes tűzoltó is. A műhelyben taiáljuik, amint egy gépkocsi sebességváltó­ját javítja szorgosan. — Én csak most kértem fölvételemet a munkásőrség­be. Hamarosan megkezdőd­nek az elő képzős foglalkozá­sok; szeretném majd kiérde­melni a testületben a párt­ba való fölvételemet. A bá­tyámmal együtt megtisztelő­nek tartam, hogy abban a testületben szolgálhatok, amelynek édesapám is egyik alapítója. Büszke vagyok arra, hogy ő pártmegbizatá- sának teljesítésével és más közéleti munkájával kiérde­Idősb Füle István melte a Munka Érdemrend arany, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Szeretném ebben és a szö­vetkezetben végzett mun­kámmal az ő példáját követ­ni. Amiikor évekkel ezelőtt idősb Füle Istvánnal találkoz­tam, arról beszélt, hogy sze­retné, ha fiai követnék a példát. Sokszor elvitte őket egy-egy foglalkozásra is. — Akkor lennék igazán boldog, hogy tartalék állo­mányba vonulásomkor a leg­kisebb fiamnak adhatnám át azt a fegyvert, amit negyed­századdal ezelőtt igen nehéz körülmények között igaz cél­ért vettem kézbe — mondja most is. Zoli ott lesz az esküt te­vők soraiban. És lehet, hogy épp ő veszi majd át édes­apjától a fegyvert. Idősb Fü­le István kovács szép példát mutatott fiainas, Sz. L. István * lucematáblánáj Zoli előképzés lett • * * *. A megyeszékhely vonzáskörében Uf telkek és házak a városkörnyéken Kaposfön húsz házhely kö­zül válogathatnék: augusztus végére készítik elő a terüle­tet a Zrínyi és a Csokonai tömbbelsőben. Utána évről évre hasonló mennyiséget kínálnak az építkezni szán­dékozóknak. Az igény persze nem olyan nagy, mint Kaposmérőben. Hiába, ez már a harmadik község Kaposvártól. Ennek ellenére szomszédjához ha­sonló ütemben fejlődött: tíz év alatt 55-tel szaporodott a lakások száma. Hasonló a bejárók aránya, az oktatási és egyéb körülmények is. Lépéselőnyben a mozit is magába foglaló művelődési otthon építésében, illetve f el­újításában vannak: elkészí­téséhez jórészt együtt van az építőanyag. A festői tájba lapuló Szen­na már nem biztat hasonló lehetőségekkel. Igaz, jóval kisebb a település. Itt és Kaposszerdahelyen csak két- három év múlva tudnak tar­tós használatba adható tel­keket kialakítani. A letele­pedni szándékozóknak azon­ban akkor is számolniuk kell azzal, hogy helyben nincs óvoda, és az általános isko­lások többsége is Kaposvár­ra jár. Mindezekkel szem­ben — igaz, a gyermekes családoknak ez gyenge vi­gasz — boltja, vendéglője hí­res a jó ellátásról. Szóval a nagyobb arányú építkezésre mindenképpen várni kell, de a legutóbbi ta­nácsülésen máris azt kér­dezték: kinek hiányzik még 40—50 család a községből? Arra utaltak, hogy a ház­helyek kialakítása a falu ki­adásait növeli, és belőle semmiféle haszon nem vár­ható. Ez nem egészen így van. Egy esetleges létszám- növekedés olyan igények ki­elégítését jelentené, amelyek az egész falu, tehát a régi lakók- érdekeit is szolgálnák. Gondolok itt elsősorban a kedvező óvodai, iskolai cso­portlétszámokra. A város északnyugati szomszédja, Juta viszont szí­vesen várja az építkezőket. Itt három ütemben 40 la­káshoz kínálnak telket. Az első utcák modern házai már tető alatt vannak. Számítva a beköltözésre, egy kis bolt is épült az új telep szélén, melynek lakói között kapos­váriak is lesznek. Hetesen 17 telek áll át­adásra készen. Gazdái ugyan még nincsenek, de eddig nem is verték dobra e lehetősé­get. Bíznak azonban abban, hogy nem sokáig marad a nyakukon. A község az álta­lános ellátottság terén igen előkelő helyen áll: meleg­konyhás vendéglőjükben 80— 100 főre főznek, boltjuk kor­szerű, mozi és ifjúsági klub áll a szórakozni vágyók ren­delkezésére. — Négy év óta megállt a község addigi lassú fogyá­sa — mondta Bánóczi Gyula vb-titkár. — Újabban szíve­sen építkeznek itt a fiatal családok, és még Kaposvár­ról is akad érdeklődő. A szentbalázsi tanács fia­tal pénzügyi előadója, Pohn Árpádné példát mutat a letelepedésben. — Mi is itt építkeztünk — újságolta —, és az egyik fia­tal agronómus is belevágott. Igaz, magántelekre, mert a községben egyelőre nincs le­hetőség házhelyek kialakítá­sára. Hat-nyolc telket ugyan elő tudnánk készíteni, ha beépítési kötelezettséget ír­nának elő, de erre talán ké­sőbb kerülhet sor. — És Sántoson? — Tizenkét házhelyet ki­utalhatnánk, ha a tsz végre kiköltöztetné üzemanyag­tárolóját a kijelölt terület­ről. Egyelőre azonban nem kap kivitelezőt az új telep megépítésére. Mindkét község fekvése, kedvező közlekedése bizo­nyára több érdeklődőt von- zana, ha a körülmények biz­tatóbbak lennének. A másik, Kaposvárral szomszédos községben. Ta- száron 42 240—320 négyszög- öles házhelyekből álló töm­böt alakítottak ki. Eddig 23 talált gazdára. A közeljövő­ben nagyobb érdeklődésre számítanak, esetleg Kapos­várról is. A terület közvet­lenül a főútvonal mellett fekszik, ami nagyszerű köz­lekedést tesz lehetővé. A község általános ellátása az átlagosnál jóval kedvezőbb. Áttekintésünket a vonzás- körzet peremén fekvő Nagy­berkivel és társközségével, Mosdóssal fejezzük be. Mind­két község szélén új utcaso­rok jelzik: itt sincs hiány az építési kedvben és kész­ségben a feltételek megte­remtésére. Ezt erősíti meg Frech József, a közös tanács elnöke is. — Még az idén újabb 32 telket készítünk elő. Beépí­tésükkel szép tömb kialaku­lása fejeződik be. Jellemző a letelepedési kedvre, hogy az egyik utcában kétszintes beépítési módot írtunk elő, és a követelményt minden további nélkül elfogadták. Egyébként tőlünk is jó a be­járási lehetőség Kaposvárra, és ezzel sokan, élnék is. A községben sürgető fel­adat az óvoda egészségesebb elhelyezése. Másik gondjuk a művelődési otthon hiánya. Iskolájuk viszont korszerű, az átadás előtt álló szolgál­tatóház pedig bizonyára so­kat segít a lakosság igényei­nek kielégítésében. E néhány községgel ter­mészetesen nem merültek ki a városkörnyéki magánépít- kezés lehetőségei. De a rövid tájékozódásból is kitetszik: a különböző — helyi és irá­nyító — szervek több in­tézkedést tettek az utóbbi években és különösen az el­múlt hónapokban, hogy ott­hon teremtési lehetőséget kí­náljanak a helybeli, a kör­nyék kistelepülésein élő és esetleg távolabbról vagy Ka­posvárról ide költöző fiatal családoknak. Kétségkívül hallatlan erőfeszítéseket tesz­nek és ezt még fokozniuk is kell azért, hogy a csa.ád* házak köré megfelelő szo­ciális és kulturális feltétele­ket alakítsanak ki. Ehhez azonban nem csak a helyi erők jobb feltárására, a tár­sadalmi munka hatékonyabb megszervezésére van szük­ség: a vonzáskörzetben ki­emelkedő szerepet játszó községeknek megkülönööz- tetett támogatást kell kap­niuk fejlődésükhöz az álla­mi és gazdasági szervektől. Paál László Ha nem használ a meggyőzés Tartalmasabbak az ellenőrzések Sok hasznosítható javaslat, vélemény hangzott el az SZMT elnökségének legutób­bi ülésén, amikor a testület a szakszervezetek társadal­mi ellenőrzésének tapaszta­latait összegezte. A mozga­lom az alapszervezetektől az ipari-ágazati megyebizottsá­gokig, az SZMT-ig minden szinten eleget tesz a felada­tának, így a szakszervezeti ellenőrzés minden formája — célját, módszerét, a részt­vevőket tekintve — társa­dalmi ellenőrzésnek tekint­hető. Az alapszervezetek elsősor­ban a helyi érdekvédelmi feladatokra építve vesznek részt az ellenőrzésben. Ez a tevékenységük az üzemi de­mokrácia rendszerében való­sul meg. Természetesen a szakszervezet ellenőrző sze­repe túlnő a közvetlen ér­dekvédelmen, így kiterjed a terület, a társadalom egészét érintő érdekek védelmére is. Jól szolgálják ezt például azok az ellenőrzések, melyek a területi tervek végrehajtá­sával, a lakóterülethez kap­csolódó érdekvédelmi felada­tokkal foglalkoznak. Nem volt ugyan szó min­den szakszervezeti feladatról a testület ülésén, a legjel­lemzőbb tevékenységek ta­pasztalatait mégis megvitat­ták azzal a szándékkal, hogy tovább javítsák a színvona­lat. Érdekes például a mun­kavédelemmel kapcsolatos jrétemenjrcsen. A viut el­sősorban amiatt pattant ki, hogy tavaly az ellenőrzések során kevesebbszer szabtak ki pénzbírságot, mint 1979- ben. Volt olyan elnökségi tag, aki úgy tette föl a kér­dést: ennyire javult-e a hely­zet. vagy netán az ellenőrök voltak liberálisok. Sem az egyikről, sem a másikról nincs szó, inkább arról, hogy éppen a közvélemény kéré­sére a mozgalmi eszközök kerültek előtérbe: először a meggyőzést, a nevelést vá­lasztják, s csak utána alkal­mazzák a büntetést. Rendszeresek a környezet- védelmi ellenőrzések is, itt elsősorban a gyárak, üzemek tevékenységét vizsgálják. Sajnos, még mindig nem ta­lálják kielégítőnek a fejlő­dést a zajártalom csökkenté­sében, az élővizek szennye­zésének megszüntetésében. Hatékony a szakszerveze­tek részvétele a megye egész­ségügyének társadalmi el­lenőrzésében. A testület el­ismerte, hogy megállapítá­saikat, tapasztalataikat mesz- szemenően figyelembe veszik, sok javaslatukat megvalósít­ják. így az eredmények is közösek, mint például a táppénzes helyzetben. A me­gyei kisebb emelkedés elle­nére még mindig keveseb­ben vannak táppénzen, mint országos átlagban. Az egész megye la­kosságát érinti, hogy egy­re nagyobb arányú a kereskedetai láSMáéUt ellenőrzés. Tavaly pél­dául a négyszáz aktíva há­romezer-kétszáz vizsgálatot végzett, s ez hat százalékkal több, mint 1979-ben volt. Továbblépést jelent, hogy most már a népi ellenőrök­kel közösen is vizsgálódnak, és alaposabbak az ellenőrzé­sek. Ennek eredményeként tavaly a vizsgálatok tizenhét százaléka tárt fel hiányossá­got. A fogyasztók érdekét védi, hogy fölfedték az ár­jelzések hiányát, a súlycson­kítást, s azt is, amikor a pró­bavásárláskor többet szá­moltak. Figyelemre méltó, hogy szaporodtak az áru-, illetve választékhiánnyal kapcsolatos jelzések. Az el­lenőrzések fejlődéseként a vizsgálatok kiterjednek az ár- és üzletpolitikára is. A szakszervezetek tenniva­lói is változnak. A mostani körülmények és változások indokolják, hogy az ellenőr­zések jobban terjedjenek ki a környezetvédelemre, az áruellátásra (feltárva példá­ul, miért hiányoznak bizo­nyos cikkek az üzletekből). Különösen nagyok a ta-talé- kok abban, hogy bevonják e munkába a nagyközségekben, a községekben működő szak­maközi bizottságokat is. Kö­zösen ugyanis szélesebb kö­rű lehet az ellenőrzés. L. G. 4 — Tél volt, havas eső esett. Ott leúsztunk a közép- rigóci sűrű, áthatolhatatlan fenyyeserdőben, hogy efiog- junk egy körözött bűnözőt, aki át alkart szökni a hatá­ron. Ez 1958 decemberében történt. A tűlevéltől később alig tudtuk megtisztítani a ruhánkat, a bűnözőt azonban elfogtuk. Az idős Füle István, a barcsi Gábor Andor murnkás- őregység egyik alapítója idé- íá fői csaknem negyedszáza­dos élményeit. Csöndes bé- szédű, megfontolt ember — mint a nehéz fizikai munkát végzők általában. Négy évti­zede kovácsként dolgozik — most már hosszú ideje az Épgép barcsi gyárában. — A szaikmát 1941-ben kezdtem, Csokonyavisontán. Nehéz, de igen szép mester­ség Egy ideig lakatosként is dolgoztam, de most ismét ko vács vagyok. Különböző szerszámokat, alkatrészeket készítek. Étiből a beosztá­somból aíkarok majd nyug­díjba menni... Hosszú ideig volt párttit­kár a gyárban. Most a vá­rosi pártbizottság tagja és a fegyelmi bizottságban tevé­kenykedik. —■ Meddig marad a testü­letben? — Megvárom a negyedszá­zados évfordulót, s akkor el­köszönök a munkásőrségtől. Egészségem, sajnos, nem a legjobb, úgy volt, hogy nyugdíjba megyeik, de képte­len voltam otthon tétlenked­ni. Ügy köszönhetek el, hogy lesz; áká a helyemre lép... Erdők ölelik körül a Rá­kóczi Tsz hatalmas lucerna­tábláját; gépek vágják a ta­karmánynak valót, s a te­A kovács és fiai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom