Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
Jászai Mari levelei Földes Imréhez Földes Imre, a századforduló utáni évtizedek sikeres drámaírója, Kaposváron született. Ki kell ezt emelni azért is, mert utolsó megjelent írásában szülővárosáról és gyermekkorának élményeiről vallott. Nem sokkal múlt el húszéves, amikor először hajolt meg művének bemutatóján a Nemzeti Színház közönsége előtt. Pár évvel később gyors egymásutánban két — kortársait elkápráztató — művet írt. A császár katonáiban a polgári . radikalizmus elveinek megfelelően vállalta annak kimondását, hogy a monarchia katonai drillje embertelen. A császár katonáit a Magyar Színházban mutatták be, s a premieren ott volt többek között Jászai Mari is. A művészek játékától annyira el volt ragadtatva, hogy másnap egy-egy csokrot küldött minden szereplőnek, valamint külön babérkoszorút a szerzőnek és Márkus László rendezőnek. A Magyar Színház tagjai válaszként egy tizenhét kis babér- koszorúból összefont hatalmas koszorút adtak Jászai Marinak. A művésznő végül a következő levelet küldte A császár katonái szereplőinek: „Művészet ifjú harcosai, Ti! Művelődésünk kedves katonái! (...) mi nem nem- zetiszínú frázisokkal szolgáljuk törekvő, haladó kis hazánkat. hanem azzal, hogy kultúrájához teljes erőnkkel hozzájárulunk. Ezért a belőletek kisugárzó hazaszeretetért, mely művészeteteket megacélozza, fogadjátok tőlem arany babérkoszorúm maradványát, melyet az Elektráért adott nekem a főváros közönsége és melynek felét a meg nem jutalmazott költőnek: Csiky Gergelynek törteim le. Eme felén kérlek osztozzatok meg olyan formán, hogy mindenitek, akik A császár katonáiban játsztok, törjön le bélőle egy-egy levelet, ha mi még megmarad, azt kerlek adjátok át nevemben a darab írójának, Földes Imrének, aki valóban egész arany koszorút érdemel, egész a szív vérével írott hős költeményéért. Kérlek mondjátok meg neki, hogy Petőfi csodás mondása — ha senki sem védné is a Hazát... — jutott eszembe drága, megszentelt munkája hallatára!” Jászai Mari Eiektra-koszo- rújából Földes Imrének végül a két részt összefogó elem jutott, amelyik a tra- gikai és a komikai maszkot ábrázolta. Ezt a relikviát — mint. kedves elismerést — élete végéig őrizte az író (halála után ajándékozta a család a Színháztörténeti Intézetnek). Ilyen megbecsülés után törvényszerű, hogy Földes, amikor A császár katonái könyv alakban megjelent, dedikált példányt küldött Jászai Marinak. A művésznő ennek átvétele után írta az alábbi levelet: „1908. Márc. 16. Mélyen tisztelt barátom 1 örömmel és hálával fogadom el gyönyörű könyvét. Boldog vagyok, ha csak egyetlen napra is félre taszíthattam sors néném-asz- szony buta kezét, mellyel már szőtte rám a pókhálóját! Ez a mi, külön, magyar, Sors-as62onyságunk még a rendes közönséges sorsoknál is lustább és indolensebb — de hála Istennek az ön nagy lelkének tiszta lángjától most, egyszer megint lobbot vetett! Ha Petőfi élne, forró szívére szorítaná Önt a Császár Katonáiért! Olyan igaz, egész mű az Ön műve, hogy egy szebb jövő kezdetét merem reményiem belőle, nemcsak irodalmunk, de nemzetünkre nézve. Az ön hangiján kell beszélnie a jövő művelt Magyarjának, aki jogait és köTandori Dezső Gondolatok egy magánkönyvtárban Előbbre jutott-e a könyvek által a világ? Hátrább maradtunk volna a könyvek nélkül, az bizonyos. És mindannyian nem lehetünk háttérben; akkor az előtérben nem lenne senki. De az átalakulásokon néha ámulhatunk. Ahogy ez a négyszer-három méteres könyvpolc, ez a teljes fal, ahogy ez más-lényegű már: két veréb mozgástere. Felderítették először is az odúkat; miért épp bizonyosakat kedveltek meg., másokat nem, ki tudja. Egyikük be is zuhant Shakespeare drámái mögé. Pedig Samu nevű herceg vagy lord, pláne király, nem szerepel a Halhatatlannál. És egy beszorult madár: halandó. Akkor mind a tizenkét négyzetmétert ellenőriztem, falig tologattam a köteteket. A verebek, látom, berepülnek egy-egy útvonalat: néha ötször-hatszor leröppen Szpéró — ő a másik — a Valóság évfolyamairól, le a váltamra, de csak azért, hogy visszaröppenjen és a végén azonnal be a résen, a polc, és a folyóiratok közé. A bűnügyi regények közül a minap kölcsönadtam néhányat, fordítani; Samu tiltakozó hangjai közepette szedegettem ki a könyveket, és verebem addig nem nyugodott meg, amíg a hiányzók helyére újakat nem tettem. Ezeket aztán gyanakodva méregette. Egyáltalán, mi közöd neked ehhez a polchoz, valami ilyet véltem kihallani a köszörülő hangokból ; hanem az ál-verébcsipogásomra bármikor lejön; Szpéró nem. telességeit egyformán fogja ismerni. És most Isten áldja meg! Azonban nem volnék öreg asszony, ha nem egy tanácscsal végezném: — meg Sancho Panza is mondja: »De sok doktor is van a világon!« Kérem én is, legyen sokat a napon! önt közös kincsünknek tekintem! Legyen sokat a napon! A többi magától jön. Hódoló níve Jászai Mari” A levél ismeretében nyilván nem hat túlzásnak az a tény, hogy volt olyan történelemtanár akkor Budapesten, aki egész évben ébren tartotta diákjai érdeklődését a Földes-mű iránt, mert nagyon fontosnak érezte mondanivalóját. Ettől kezdve drámáit érdeklődéssel várta a közönség és a művészvilág. Egy évvel később a Hivatalnok urak bemutatóján is részt vett Jászai Mari, s levelet küldött a szerzőnek a Magyar Színházba. „Nagyságos Földes Imre úrnak, Magyar Színház. 1909. Márc. 9. Egés-z szívemből kívánok szerencsét szép, kedves, új darabjához, mélyen tisztelt Földes úr! Köszönöm, hogy alkalmat nyújtott az első előadáson megismernem. Nagy jó érzés volt látni, hogy következetes nemes Múzsájához, és megint, nemcsak egy kedves darabot írt, hanem nagyszerű jócselekedetet vitt véghez, mert nagy tehetségével a gyámoltalanokat oltalmazza. A legméltóbb cél' egy nemes lélek munkálkodása számára! A jó Isten adjon erőt, egészséget a továbbiakhoz! Mély tisztelettel igaz híve Jászai Mari” Aligha véletlen, hogy éppen ehhez a két színpadi alkotáshoz gratulált a művésznő. A császár katonái és a Hivatalnokurak valóban kiforrott eszközökkel és éles valóságlátással megárt két mű, melyek a kor legjobb színpadi munkái közé tartoznak. Különösen az utóbbi számított sikerdarabnak. Színpadismerete és szerkesztő készsége okán Földes Imre neve ott szerepelt századunk első két évtizedében a legjobb öt drámaíró között Jászai Mari levelei is bizonyítékok arra nézve, hogy Földest méltán emlegették Molnár Ferenc, Bródy Sándor és Lengyel Menyhért mellett. Laczkó András Freskótöredék a padozat alóI Hétszáz éves Mária Tavaly tavasszal nedve- sedni kezdett a veszprémi Gizella-kápolnának a püspöki palotával közös fala. Féló volt, hogy megiongálja a kis műemlék templom freskóit. Ez a hat. bizánci hatást tükröző, ám itáliai eredetű apostolábrázolás az európai művészetben is jelentős érték. Művészettörténészek és í'égészek a XIII. századi Magyarországról fennmaradt legbecsesebb faliképeknek tartják. Ezért is tekinti meg évről évre egyre több turista Veszprém várában. A múlt nyáron azonban a látogatók előtt zárva volt a Gizella-kápolna. Ajtaja mögött régész: dr. Kralovánsz- ky Alán, a Bakonyi Múzeum munkatársa dolgozott. A vizesedés okát igyekezett földeríteni. Csakhamar megtudta. hogy csőtörés, illetve szerelési hiba okozta, azt azóta ki is javították. Közben a kápolna padozata alá óvakodott kutatóásó évszázadok mélyére hatolt. Egyesek találgatták, hátha egy nagyobb templom újabb maradványát lelte meg, amelynek része volt a Gizel- la-templom is. Talán első kiValószínűsítő rajz vályúnk, István felesége építette és rendeztette be székesegyháznak? ... Legalábbis ez a legenda, s a hagyomány innét származtatja az elnevezést is. Történeti hitele azonban nincs igazolva. Az újabb ásatás sem szolgált bizonyítékot arra, hogy az első királynőnknek köze lett volna a később róla elkeresztelt kápolnához. Viszont értékes leleteket hozott felszínre a régész. A középkori járószint alatt 1,60 méternyire sziklafelszínre bukkant. A rajta levő földben freskótöredékeket és kőfaragványokat lelt. S mivel a falakon levő apostol- figurák formája, színe csaknem teljesen megegyezik a törmelék darabjaival, ezért a leleteket is a XIII. századból származtatja a tapasztalt szakember. A most előkerült fres kődarab- kák színe üdébb, mint a falakon levőké. Hiszen azokat eredeti állapotukban őrizte meg, konzerválta a föld, ezeket pedig átfestették, és a levegő fakította. Kralovánszky Alán kutatása nyomán bizonyos, hogy a leletek akkor kerültek a sziklaalapra, amikor 1768-ban elbontották a már a püspöki palota előtt is itt álló középkori nagy épületet. Tom Forrestall kanadai festőművész képe. Műveit kiállítá- M>n a Szépművészeti Múzeum mutatta be. Mihail Koloszov Csalhatatlan szimat Nekem aztán csalhatatlan a szimatom, amikor az effajta tarhálókat kell fölis.- memi; ezeknek soha sincs egyetlen cigarettájuk, állandóan lesnek az emberre, vi- lágéletükben a markukat tartják, hol egy rubelra vágnak le, hol kettőre, de vissza soha az életben nem adják... Én az ilyen alakoknak egy mérföldről is megérzem a szagát. Egy ilyen tarháló dolgozik velem egy műszakban: a neve Vászja Rizsikov. Ha összeraknánk azt a töméntelen sok félrubelesí, amit évek során már kölcsönkért, bizony, jóval nagyobb summa kerekedne ki belőle, mint az egyhavi fizetése. Bár ha jobban megnézzük, kiderül, egészen jóképű legény; csak kissé félénknek látszik. Mégis roppantul kiszipolyozza az embereket. De engem még sohasem tudott átverni! Megesett például, hogy odasündörgött hozzám: — Adj kölcsön holnapig egy rubelt! Én ezt válaszoltam: 1 — Nincs apróm. Csak papírpénzem van: háromrubeles. — Nem, dehogy — szabadkozott — három az nagyon sok. Nem kell neki az a hárorh. rubeles, csak lopva rásandít, mint a macska az asztalon álló tejfölösbögrére, amelynek tartalma nem rá vár. Mert Vászja lelkiismeretes, és nagyon jól tudja, hogy három rubel: nagy pénz, ezt már illik megadni. Miután így kiismertem a fiút, ezzel a csalhatatlan módszerrel mindig megúsztam a kölcsönkérést. Egy ízben előfordult ugyan, hogy már nyúlt a háromrubeles bankó után, de én gyorsan zsebre vágtam: — Bocsáss meg, testvér, nékem is szükségem van rá. Tehát én még akkor sem mentem lépre. Történt egyszer, hogy az egyik környékbeli kolhozba küldtek bennünket, néhá- nyadmagunkkal, hogy javítsuk meg az önműködő itatot. Vászja is velünk volt. Ügy két hétig tartott a munka. Az utolsó nap aztán odajött hozzám, és tarhálni kezdett: — Adj már kölcsön egy rubelt... Ha hiszed, ha nem: egy vasam sincs, nem tudom megvenni a vonatjegyet hazafelé! Hittem, miért ne hittem volna. Bajban senkit sem szabad cserbenhagyni. A zsebembe nyúltam, és az or- ra alá nyomtam a bankót: — Nesze, itt egy ötös. Magamban pedig így okoskodtam: „Öt rubel: ez már nagyobb summa, ezt csak nem felejti el megadni. De ha csak egyet kap, arról biztosam megfeledkezik”. — Köszönöm — szabadkozott —, de hát nekem egy rubel is éppen elég... — Vedd csak el ezt az ötöst — unszoltam. — Ki tudja, mi történhet út közben ... — Nem, dehogy... Hosszas rábeszélés után mégis kötélnek állt. Miután hazautaztunk, hamarosan, beteg lett, aztán kivette a szabadságát, és vidékre utazott. Az öt rubelről persze megfeledkezett, mintha nem is lett volna. Hónapok múltak el, és már kellemetlen lett volna visszakövetelnem a pénzt. Néha már magam is kételkedtem : „Valóban kölcsönvette vagy nem.” Persze, hogy kölcsönvette, hiszen többé nem kért egy vasait se. Leszokott a tarhálásról ... Ö. kitünően ismerem én ezeknek a táblásoknak a lelki világát; egy mérföldről is megérzem a szagukat. Engem ugyan nem veinek át, nem bizony! Gellert György fordítása Előbb — eddig' ismeretlen indokok miatt — leverték xóla a freskókat, azok törmeléke belezúdult az akkor borospincének használt helyiségbe. Erre a törem lék rétegre földet hordtak, visszaél iílották a középkori járó- szintet, s a kápolnát 1772- ben fel is szentelték. Azóta háborítatlanul ' hevertek a freskótöredékek a földben. Sok ezren járkáltak fölöttük. Most nem kevesen kíváncsiak rá: mi lesz a sorsuk? A töredékeket egyelőre Kral Éva és Felhősi István, a veszprémi Bakonyi Múzeum képzőművész restaurátorai illesztgetik össze. Eddigi fáradozásuk nyomán öt férfi és egy női figura vonásai rajzolódnak ki. Köztük négy apostol. Jézus Krisztus és Szűz Mái'ia ábiázolás valószínűsíthető. Hétszáz éves Madonna... Hamai'osan befejeződik a döntést előkészítő rekonstrukció. Szakértő csoport határoz majd, hogy a freskók és a velük együtt előkerült kőboltozat-bordák helyreállítva a Gizella-kápolnába kerülnek-e, vagy esetleg másutt Veszprémben csodálhatják meg az érdeklődők. R. I. Bencze /ózef versei Korhadás hunyorog Korhadás hunyorog szól a tücsök zene, árnyéklány vetkőzik holtszín-meztelenre. A szentlelkű özek nézni alig győznek, vadászok nem értik — fákkal kergetöznek. Tejút televényét Tejút televényét öregapám szántja, izzik, mint egy tűzvész a csillagbarázda. Aradi Napló Gerencsér Miklós új regénye az Aradi Napló. Gerencsért gyerekkora óta izgatta ez a téma, s magában hurcolta az „aradi tizenhármak” nevét. „Szándékom és tárgybeli felkészültségem akkor vált határozott írói feladattá, amikor találkoztam Ignaz Böhmmel, Aradvár egykori osztrák főtörzsorvosával. Rögtön felismertem benne szellemi és erkölcsi társamat, a formát a kiváltó tartalomhoz, amely nem akar romantikus kiesergés lenni a régi történetek felett, hanem tárgyilagos tényszerűségével kívánja ösztökélni közös emlékező hajlandóságunkat. Mert nagy tölgyek zúgnak a történelemben. Törpék maradnánk, ha nem ismernénk őket,” — írja a kötet ajánlásában a szerző. SOMOGYI NÉPLAP
