Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-27 / 149. szám

VITÁK AZ ÁRUELLÁTÁSRÓL Minőség és választék Ä’ somogyi élelmiszeripari vállalatok kereskedelmet el­látó munkáját, az áruválasz­ték, a minőség és az élelmi­szer-szállítás kérdéseit a megyei tanács vb augusztusi ülése tárgyalja majd meg. Korai volna hát a minap tartott mezőgazdasági fej­lesztési albizottság ülésén előterjesztett tervezet alap­ján állást foglalni. A vitá­ban azokban — a készülő vb-anyag kapcsán — elhang­zott néhány meggondolásra késztető vélemény Divat lett szidni a kenyér minőségét, még pontosabban a „gyári kenyeret”. Tény, hogy kenyerünk épp a „min­dennapi” volta miatt a leg- orzékenyebb élelmiszeripari termék, és az is, hogy a pék­áruk minőségét kifogásolni nova tovább hagyomány. Nem kétséges: az este vásá­rolt vekni reggel már nem túl kívánatos... Igaz az is, hogy a tavaly megvizsgált 242 somogyi sü­tőipari termékminta közül — a MÉVI jelentése szerint — 56, azaz 23 százaléknyi, kifogásolható volt. Ez több a sütőipari minőségi kifogások országos arányánál. Nem kétséges tehát, hogy a bírá­latok jó része jogos. Más kérdés, hogy a kenyér minő­sége nem „gyári mivolta” miatt kritizálható, sokkal inkább egyes sütőipari, szál­lítási és bolti dolgozók fe­gyelmezetlensége, nemtörő­dömsége miatt. Aki a ke­nyérgyárban látott már a ke­mencéből kivett kenyeret, nehezen tudja elképzelni, hogy az ugyanaz, mint ame­lyet a boltban néhány órával később elé tesznek. Joggal mondhatná bárki, hogy mindez legföljebb a „gyári” jelzőt menti, de nem a súlyhiányos, nyomott ke­nyeret Sajnos félő, hogy a kenyérszidás divatja azzal sem érne véget, ha e minő­ségi hibákat egyik napról a másikra sikerülne megszün­tetni. A némiképp elkényez­tetett fogyasztó ugyanis ma a kézzel készített, meleg ke­nyeret -tekinti „alapkövetel­ménynek”. Különösen igaz ez ünnepek előtt, amikor a gyártól a szükséges mennyi­ség megtermelése is erőfe­szítést követeL A jelenlegi gyártási, szállítási és tárolási kapacitás kétszeresére volna szükség ahhoz, hogy szomba­tonként is langyos kenyérhez jussunk. Márpedig aligha volna ésszerű egy Ilyen, a hét hat napján kihasználat­lanul álló kapacitást — több millióért — létrehozni pusz­tán azért, hogy a .gyári ke­nyér” valamelyest hasonlít­son a házi sütödék termékei­hez. Végül is a gyárnak tö­meg igényeket kell kielégíte­nie a jelenlegi technológiai, szakember-ellátottsági és gazdaságossági realitásokon belül. Meghökkentő az adat, hogy például a Kaposvári Hús­kombinát csaknem 170 féle terméket gyárt, melyek kö­zül a megyében 123 félét for­galmaz. A tejipar- 120 termé­két árusítják Somogybán. A sütőipar 109 féle terméket gyárt.. Felvetődik a kérdés, hol található ez a gazdag válasz­ték? Még a megyeszékhely üzleteiben is ritkán találni húsznál több hentesárut vagy tejterméket, s akár csak 8— 10 féle pékárut. A megyei tanács fölmérése szerint például a 641 élelmi­szer-kereskedelemmel foglal­kozó somogyi üzlet közül mindössze ötben található meg — legalább időnként — 40 hús- és szalámiféleség. A vita egyik résztvevője szerint megoldást az hozna, ha a vegyesboltok és kis ABC-k helyett szakboltokat hoznánk létre, melyek az­után képesek fogadni és szakszerűen elhelyezni a tel­jes választéks-kálát. A ve­gyesbolt még az alapvető cikkekből sem tud kielégítő választékot py új tani. Igen ám — hangzott a vá­lasz —, csakhogy hol áll ren­delkezésre az az árumennyi­ség, amelyik kielégítené az esetlegesen létrehozandó szakboltok hálózatát? A hús­kombinátnak például az egyetlen kaposvári minta­boltjának a teljes termékvá­lasztékkal történő naponkén­ti ellátása is sok nehézséget okoz. Míg ugyanis a 123 féle termek egy részét vagonban, addig egy másik részét kiló­ban számolják. Egy, a mai lehetőségeket messze meghaladó saakboltt- hálózat-fejlesiztési program­mal is legföljebb az üzletek töredékében volna mód a vá­laszték megkétszerezésére. Nem hagyhatók figyelmen kívül a mai vásárlói szoká­sok sem: az emberek több­sége mindent egy helyen és gyorsan igyekszik beszerez­ni. Szerencsére van reálisabb megoldás — természetesen a kereskedelmi munka javítá­sa mellett — a választék bővítésére: ez pedig a mai bolthálózat árufogadó képes­ségének korszerűsítése. A konténeres áruszállítás mó­dot adna a választék gazda­gítására és a minőség megőr­zésére, pillanatnyilag azon­ban — ezért torpant meg a húskombinát ezzel kapcsola­tos korábbi kezdeményezése — az üzletek képtelenek fo­gadni és elhelyezni ezeket a „guruló mini szakboltokat”. A konténer az árurakodás nehéz fizikai munkája és a minőségromlás megszünteté­se mellett módot adna az éj­szakai szállításra is. A ter­mék a gyári futószalagról akár percek alatt — és ere­deti minőségben — kerülne a fogyasztók elé. Eme előnyök kiaknázására most újabb kezdeményezé­sek születnek. A húskombi­nát ismét fölvette fejlesztési programjába a konténeres „termosz rendszerű” áruszál­lítás bevezetését. A tejipar­nál az ezzel kapcsolatos kí­sérletek — az országban el­sőként — októberben kez­dődnek. Kezdetben 100 hűtő­konténerrel alakítanak ki szállitóláncot. Ezek fogadásá­ra 1982 elejéig három kapos­vári üzletet — a Zselic, a Somogy melletti és a kali- nyini ABC-t — tesznek al­kalmassá. Ugyancsak 1982- től tervezi bevezetni a kon­téneres áruszállítást a sütő­ipar. Sajnos e korszerű „áiru- terítés” feltételeit a boltok­nak csak töredéke — 14 üz­let tudja megteremteni. Ezek az első lépések, ame­lyek, ha nem -is adnak mó­dot az egyes üzemek 100— 160 féle termékének teljes kínálatára, mégis érzékelhető változást hozhatnak a vá­lasztékban és a minőségben. Bíró Ferenc Idegenforgalmi kaleidoszkóp T uristaköltségvetés Akik a nyarat külföldön szeretnék tölteni — legyen az szocialista ország vagy akár nyugat-európai — hasz­nos, ha utazás előtt költség­vetést készítenek. Kevéske valutánkat hogyan osszuk be ésszerűen, ahhoz jó tudni, milyenek az „alapárak”. Itt elsősorban szállodára, étke­zésre, benzinárakra gondo­lunk. Segítségül készítettünk egy összeállítást a magyar turisták által kedvéit, láto­gatott országok áraiból. SOMOGYI NÉPLAP Igyekeztünk a közepes, il­letve olcsó szállások, ebédek árait megtudni, természete­sen ez nem jelenti azt, hogy az ügyes szemű, tájé­kozott turista nem talál ezeknél még olcsóbbat. Egy jó tanács: ne ragaszkodjunk a legismertebb helyekhez. Közelükben, 5—10 kilomé­teres körzetben mindig, min­den kevesebbe kerül. Csehszlovákia: szálloda 40—60 korona, egy ebéd ára 20—25 korona. A benzin, ára: szuper 7,50, normál 6,60 ko­rona. l^cngyelország: szálloda 500—600 zloty, egy ebéd 100—150 zloty. A benzin ára: normal 16, szuper 18 zloty. NDK: szálloda 30—40 már­ka, ebéd 4—5—6 márka, ben­zint talonért lehet vásárolni. Bulgária: egyágyas szállo­dai szoba reggelivel 10—15 leva között, 1 kg kenyér 30 sztotinka. Egy liter szuper- benzin 1 leva, a 93-as oktán­számú 80 sztotinka, a nor­málbenzin 70 sztotinka. Románia: szálloda 50—60 lei, egy ebéd 20 lei. Benzin: 98 oktánszámú 7,50 lei. Jugoszlávia: szálloda 350 dinár, egy ebéd 100 dinár. Benzin: normál 23, szuper 26 dinár. Ausztria: Turistaszállóban fürdőszoba nélküli szoba: 6—7—8 dollár, 1 ágyas, für­dőszobás: 26 dollár. Egy ebéd 7,50 dollár. Benzin: 89 oktánszámú 9,70, 96 oktán­számú 10,40, dízel ár 9,35— 9,55 schilling. NSZK: Egyágyas szoba fürdőszoba nélkül 21—25 dollár, fürdőszobás szoba 36 dollár, egy ebéd: 8—20 dol­lár. Benzin: 91—92 oktán­számú 1,20—1.32, 99 oktán­számú 1,28—1,37, dízel ár 1,16—1,24 DM. Franciaország: 2 ágyas szoba 41—43 dollár, ebéd 16 dollár körül. Benzin: 90—92 oktánszámú 3,52, 97—99 ok­tánszámú 3,73, dízel ár 2,71 ír. frank. Olaszország: 1 ágyas szo­ba 16, ebéd 7—9 dollár. Ben­zin: 85—84 oktánszámú 815, 96—100 oktánszámú 850, dí­zel ára 350 líra. Spanyolország: 1 ágyas, fürdőszobás szoba 12—16, 2 ágyas, fürdőszobás 16, ebéd 9 dollár. Benzin: 90 oktán­számú 55, 98 oktánszámú 61—63, dízel ár 34 peseta. Anglia: 1 ágyas, fürdőszo­bás szoba 29, 2 .ágyas 50, ebéd 13 dollár. Benzin: 90— 93 oktánszámú 1,31—1,50, 97— 99 oktánszámú 1,33—1,52, dí­zel ár 1,34—1,59 font/gallon. Magyar „baromfigyár" a Szovjetunióban A világ egyetlen országa, még a legfejlettebb sem ké­pes arra, hogy a termelés minden, területén vagy akár egyes ágazatokban a legfej­lettebb, a változó követel­ményeket is magas szinten teljesítő termelési feltétel- rendszert alakítson ki. A kérdés nem is az, hogy szük­ség van-e az együttműködés­re, hanem az, hogy mikép­pen lehet ezt úgy tenni, hogy az a lehető legelőnyösebb legyen minden ország szá­mára. A KGST-országok nagy gyakorlattal rendelkeznek az együttműködésben; az el­múlt években több termék­re — növényfélékre és ál­latfajtákra — rendszerszerű, a természeti adottságok op­timális hasznosítására irá­nyuló termelési és tartás­technológiák alakultak ki. Moldáviában, Ukrajnában a korábbi néhány száz hek­táros területről több ezer hektárra növekedett a ma­gyar technológiai rendszerek szerint termelt kukorica ve­tésterülete, s alaposan ja­vultak a terméshozamok. Ugyanakkor Magyarország átvette — szintén 1976-ban — a szovjet cukorrépa-ter­mesztési technológiát. A nádudvari kukorica- és iparnövénytermesztési rend­szer módszereivel Romániá­ban tavaly már 1200 hektárt műveltek. A termesztési rendszerért cserébe a romá­nok napraforgó-termesztési rendszert adtak. Csehszlová­kiában több száz hektáron az IKR kukorica- és a So­lanum burgonyatermesztési technológiát alkalmazzák olyan sikerrel,, hogy a cseh­szlovákok tovább szeretnék bővíteni az együttműködést. Bulgáriában is hosszabb ide­je alkalmazzák az IKR-tech- nológiát, s az e rendszerben termelt kukorica termésátla­ga három év alatt 25—30 százalékkal nőtt. Az állat- tartási technológiák közül kiemelkedik a bábolnai ba­romfi-tenyésztési rendszer, amelynek legnagyobb adap- tálója a Szovjetunió; Gavri­lov kában éppen most épül egy bábolnaihoz hasonló üzem. A technológiai cserék ke­retében Magyarországnak szovjet rizstermesztő, cseh­szlovák tavasziárpa-, komló­termesztő, valamint juhte- nyésztési rendszer átvételére tettek ajánlatot. Az eredmények többek között annak köszönhetők, hogy a hetvenes években a hagyományos együttműkö­dési formák mellett egyre gyakoribbá vált a tudomá­nyos—műszaki, valamint a termelés kooperációján és szakosításán alapuló együtt­működés. Emellett nagy szerepet ját­szanak a tagországok kö­zött megszületett hosszú tá­vú egyezmények. Ilyen pél­dául az 1973-ban kötött, a vetőmagvak és szaporító­anyagok termelésszakosítá­sára és kölcsönös szállításá­ra vonatkozó egyezmény, melyhez 1981-tól Jugoszlávia is csatlakozik. Ez az egyez­mény mintegy harminc nö­vény-, termékfaj tára vonat­kozik, ebből Magyarország tizenöt fajta szakosított ter­melésére vállalkozott. Hat éve, 1975-tól van ér­vényben a bor szállításáról szóló egyezmény, melyet Magyarország mint szállító, az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és a Szovjet­unió pedig mint vevő írt alá. Az egyezmény évenkén­ti részletezésben rögzíti a Magyarország által szállítan­dó hordós bor, palackos bor és pezsgő mennyiségét. Az idén például 1,5 millió hek­toliter bort szállít Magyaror­szág az egyezményt aláíró országoknak. Ugyancsak jelentősek a szocialista országok között kötött kétoldalú egyezmé­nyek. Ilyen például a ma­gyar—szovjet hosszú távú kertészeti egyezmény, mely a friss és tartósított zöld­ség, valamint bor szállításá­ra vonatkozik. Az NDK-val 1990-ig van érvényben egy komplex együttműködési egyezmény, mely a mező- gazdaság az erdőgazdaság és az élelmiszeripar terüle­tét öleli fel. A komplex egyezmény a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek szállítása mellett kiterjedt például a gépesítésre, a mű­trágya- és növényvédőszer- szállításra, valamint a mű­szaki és tudományos együtt­működésre. A magyar élelmiszer-ter­melés más vonatkozásban is kapcsolódik a KGST-együtt- müködéihez. Különösen je­lentős az élei miszer-terme­lés háttériparában kialakult termelés- és gyártásszakosí- tási kooperáció. A gépipar­ban ez a traktor-, a kom- bájngyártás és az élelmi­szer-feldolgozó vonalak ki­építését, a vegyiparban az állatgyógyászati termékek gyártását jelenti. B. P. PIACI KÖRKÉP Mákvirágok A tegnapi kaposvári he­tipiacon néhány újdonság­nak még megkérték az árát, így sem maradt azonban üres egyetlen szatyor sem. Alig érett kajszit már 20-ért is árultak, tízzel került töb­be az elsőre is kívánatos francia barack. Miközben Egerben még senki sem lá­tott idei egrest, Kaposváron már válogatni is lehetett benne 10—12 forintért. Megyeszerte rengeteg a meggy, így jócskán mérsék­lődött az ára. 10-ért szép kapható. Fogyóban a cse­resznye. Az ínycsiklandóbb- jét 12-re tartották. Ennél olcsóbbat az országban se­hol nem árulnak. Pesten 15, Győrben 18, Veszprémben 14 forint. Ennyiért adják a ribizli javát is. A fehér faj­tákból 8-ért kapható dzsem­nek való. A 13—15 forintos alma nemigen kelt eL A paradicsomot mérték 30-ért, de 50-ért is. Békés­csabán. 15 kilója, Debrecen­ben és Győrben 32. A pap­rikaárak most már senkit sem paprikázhatnék föl: 25— 30-ért kapható egy kiló. A hegyes erős darabja egy fo­rint, az extra töltenivalóé három. Alig hihető jnódon 50 forintért Szegeden' adják a legdrágább paprikát, fele ennyiért Szolnokon a leg­olcsóbbat. Kelendő a zöld­bab 20—25 forintért. Csa­bán már van olcsóbb, ugyan­akkor Pesten még 40-ért is kapnak rajta. A borso itt- ott már vénecske 20-ért. Egy tökfőzelék — feitet nélkül — hovatovább olcsó fogás. 7-ért kínálják kilóját. Nem drágítja meg a kapor sem, melyből forint egy csokor. 10 a tavaszi fejeskáposz­ta, és ennyi a kel is. Egy meglehetős fej karfiol 15-ért talált vevőre. 10 forint az újburgonya, 6,50 az ó. Or­szágszerte hasonló az ára, csupán Pesten kapható 8-ért. Komlón 15 forint. A még mindig csomós tavaszi hagy­ma immár akkorára csepe­redett. mint az őszi főző. A különbség csupán az árban van. Utóbbinak 11 forint ki­lója, a tavaszi csomója (20 deka) 3—4 forint. A gombahegyek alatt nem látszottak a csarnok kőasz­talai. Legtöbb a csiperkéből volt, így ennek literét már 12 forintért is kínálták. A vargányából a pudvásat sem adták 90-nél olcsóbban. 60- ért dúskáltak a vevők a ró­kagombában. 40-ért galam- bicát, 20-ért keserű gombát tukmáltak. A baromfipiacon a csikre­húst 50-ért mérték, Pesten már 60-ért. A fővárosból hovatovább megéri Szegedre utazni baromfiért. Ott csak 39 forint az élő csirke ki­lója. és még ennél is ol­csóbb a tyúké. A tojás hivatalos ára 1,70, mégis jól járt, aki két fo­rintnál olcsóbbat kapott. Or­szágszerte ,1.70—1.80 az ára, míg Pesten és Szolnokon 40 fillérrel drágább. Nyilván nem önkritika­ként hozott egy virágárus mákvirágot 5-ért; dáliából 25-ért, kötöttek csokrot, mar­garétából 10-ért. Szebb volt pedig a háromforintos, szí­nes búzavirág. A tátika és a hortenzia csokra 8 forint. B F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom