Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-26 / 148. szám

Veszteségrendezés után Kertépítők héttől ötig Tíz évvel ezelőtt szinte divat volt szidni a termelő- szövetkezetek melléküzem- ágait hozzánemértés, ala­csony műszaki színvonal cí­mén vagy azért, hogy a té­eszek a jobban kifizetődő ipari munka miatt elhanya­golják fő profiljukat, a me­zőgazdasági tevékenységet, azóta rájöttünk: az üzem­ágak jelentős része társadal­milag hasznos produktumot teremt, gyakran hézagpótló, nagyüzemileg nem kifizető­dő szolgáltatásokat nyújt, s inkább segíti, mintsem el­nyomja a növénytermesz­tést vagy a mezőgazdaságot. A szőlősgyöröki Béke Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezetben csak most, 1981. január 1-én alakult meg a melléküzem kertépítő ága­zat néven. Szinte a semmi­ből hozták létre, de nagyon is fontos célok érdekében: a téesz kertészei rendezik a Balaton-parti üdülőfalvak parkjait, az üdülők átalakí­tását, kisebb utak építését vállalják. S hogy erre mi­lyen nagy szükség van, azt néhány alaposan elhanyagolt nyaralóhely tanúsítja. Emberek, gépek — Körülbelül február kö­zepére sikerült összeverbu­válnunk azt a 23 fizikai dol­gozót, aki jelenleg is állo­mányunkba tartozik — ma­gyarázza Kersák Sándor üzemágvezető. — Addigra nagyjából együtt volt a mai géppark is: teherautó, mar­kológép, kertitraktor, meg a különböző kisgépek. Es az autóbusz, amivel a munkás- szállítást oldjuk meg, azt hi­szem, igen kulturáltan. — Milyen fontosabb meg­rendeléseket kaptak? István János ágazatvezető felel: — Legnagyobb munkánk a Minisztertanács központi gyermeküdülőjének parko­sítása Balatonszemesen; munkánk értéke kétmillió forint. Ugyanott 400 ezer fo­rintért alvállalkozóként ala­pot építünk a Pósa Lajos utcához. Egy másik brigá­dunk Boglárlellén a költség- vetési üzem részére a strand feltöltését és .a Kaposvár fe­lé vezető Kossuth Lajos ut­ca parkosítását végzi. A Sio- tourtól is kaptunk megren­delést: Zamárdiban, Szárszón és Szemesen a partvédelmet erősítjük, a kerteket, köz­tereket rendezünk. — Szezonban? — A minisztertanácsi gyer­meküdülő játszóterének, sportpályáinak átalakítását az előszezon kezdetére befe­jeztük, s a többi munkát is igyekszünk úgy ütemezni, hogy ne zavarjuk az üdülő­ket. Ha esetleg mégis elő­fordul, kérjük, gondoljanak arra, hogy mi végtére is az ő érdekükben dolgozunk: azért, hogy ezentúl nyugod- tabb körülmények közt, esz- tétikusabb környezetben nya­ralhassanak. Legnagyobb megrendelő­jük tellát a Minisztertanács üdülője. Huszóczy József műszaki vezető elégedett a Béke Termelőszövetkezet munkásaival. — A határidőket pontosan tartják, munkájuk ellen mi­nőségi kifogás nem emelhe­tő. Bár minden kertészeti cég így dolgozna! Sajnos, vannak rossz tapasztalata­ink ... — Folytatják az együtt­működést? — Feltétlenül. Á követke­ző években fokozatosan fel akarjuk újítani a felnőtt­üdülő parkját, a közeljövő­ben pedig átépítjük egyik házunkat, amelyben a Sfcü; la Áruház nyit kisebb üzle­tet; már meg is kötöttük a megállapodást a györökiek- kel. Differenciálni! — A munkások zöme So- mogyfajszon, Buzsákon és Bogláron lakik. Reggel hat óra körül megy értük a busz, hétkor kezdik a mű­szakot, és pontosan délután öt órakor fejezik be. Minden szombatjuk szabad, ezért hosszabb a napi munkaide­jük. — A kereset megfelelő? Bogdán József egy percre abbahagyja az útalap egyen- getését. — Korábban a vízügye­seknél dolgoztam; ott is megvolt ez a pénzem vagy majdnem ennyi, de a mun­ka összehasonlíthatatla­nul egészségtelenebb volt. Tudom, a csatornázást meg a csőfektetést is meg kell csinálnia valakinek, de én megtettem a magamét, le­húztam ott egypár évet. Szóval most majdnem öt­ezer-ötszáz forintot keresek; néha többet, néha keveseb­bet. — Ugyanis teljesítmény­bérben dolgozunk, s meg­próbálunk a havi produk­ciók, no meg az egyénenként változó teljesítmények között differenciálni — szól közbe Miseta János csoportvezető. — Ez a törekvésünk nem mindig talál megértésre, az emberek vitatják, hogy ez vagy az a társuk többet csi­nált, de szerencsére vannak bizonyítékaink... Azt hi­szem, inkább a szokás okoz­za az ellenkezést, mert ahol eddig dolgoztak, ott legföl­jebb a jutalmakban volt különbség, az alapórabért általában egyformán számí­tották az egy beosztásban dolgozóknak. De hát a ni- vellálás korszaka elmúlt... — El, hálaistennek — jegyzi meg Sipos László Pusztakovácsiból. — Nekem a legutolsó havi fizetésem ötezernyolcszáz forint volt, 228 munkaóra után. Itt nincs lazsálás; kevés az ál­lásidő, de meg is van a lát­szatja. Igaz, van helye ná­lunk a pénznek: két nagy gyerekem van, a feleségem háztartásbeli és velünk el a 86 éves édesanyám. Neki meg csupán 1D2Ü forint a té- esanyugdíja. A szociális helyzet A szociális körülményeket sem a dolgozók, sem a ve­zetők nem tartják kielégítő­nek. Egyelőre öltözni is csak a buszban tud, aki nem munkaruhában jött el ha­zulról, bár ez a gyakoribb. Üzemi étkezést csak akkor tud biztosítani nekik a szö- vethezet, ha van hová befi­zetni, mint például a nagy üdülőkben. — Távolabbi terveink? — kérdi Kersák Sándor. — Van két komolyabb meg­rendelésünk, azt szeretnénk teljesíteni. Az egyik a len­gyeltóti tanács megbízásából rendbe tesszük az új ifjúsá­gi lakótelep környékét; jár­dát építünk, parkot terve­zünk. A másik; 1982-re föl kell újítanunk a postásüdü­lő kertjét Bala tonfenyvesen. Aztán javítani kell a szo­ciális helyzeten, s szeretnénk minél jobb jövedelmet biz­tosítani ennek a negyedszáz dolgozónak. Ha úgy hajtunk, mint eddig, ez is menni fog. ' B. B. A. Vannak visszatérő gondja­ink, emberek ezreinek sor­sát, jövőjét meghatározó kö- teiezettségeink. Megyénk ■termelőszövetkezeteiben ilyen évről évre ismétlődő feladat a pénzügyi hiánnyal záró nagyüzemek veszteség- rendezése. Ezeknek a gaz­daságoknak a helyzetéről, a már lezárult szanálások ta­pasztalatairól, az útkeresés­ről dr. Gyári Józseffel, a megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztá­lyának vezetőjével beszélget­tünk. — Hány szövetkezet zár­ta pénzügyi hiánnyal a múlt évet, s közülük hány gaz­daságban volt szükség vesz­teségrendezési eljárásra? — Az 1980-as gazdasági évet tizennégy szövetkezet zárta negatív eredménnyel — mondta dr. Győri József. — Az összes pénzügyi hiány ötvenegymillió forint volt, ebből a veszteség harminc­millió. Nyolc szövetkezetünk az alapok bevonásával, ön­erőből rendezni tudta gond­jait, hat szövetkezetünkben A marcali Kovács József egység szakasznyi munkás­őre Balatoni enyvesen dol­gozik. Többségüknek mun­kahelye a Balatonnagybereki Állami Gazdaság. Traktoro­sok, kombájnosok, szerelők, növénytermesztők Györkös János, a pártvezetőség tit­kára így foglalja össze a gazdaság vezetőinek véle­ményét a munkájukról. — Kulcsfontosságú beosz­tásban vannak valamennyi­en. Traktorosaink, kombáj- nosaink, a szerelők, s a töb­biek fegyelmezett munkája-, tói függ elsősorban, sikerül-e teljesíteni gazdasági felada­tainkat, tervünket. Ügy ítéljük meg, hogy vala­mennyien becsülettel helyt­állnak. Elfoglalt ember Vörös Béla a munkásőr - szakasz parancsnoka az im- remajori pártaiapszervezet titkára; tagja a gazdaság pártvezetőségének, s irányí­tója, vezetője, a tizennyolc tagú traktoi’os'brigádnak. Épp egy megbeszélést feje­zett be. — A holnapi munkaelosz­tásról tárgyaltunk. Traktoro­saink jelenleg a 650 hektár­nyi széna begyűjtését végzik, eddig ötven vagonnal szál­lítottunk be. Brigádom fel­adata az 1500 szábadtartású szarvasmarhát rendszeresen ellássuk takarmánnyal és vízzel. Már most előkészít­jük a gépeket a 650 hektár­nyi kukorica őszi betakarí­tására. kellett elrendelni a szaná­lást, ezek összes vesztesége huszonegymillió forint volt. Összehasonlításul megemlí­tem, hogy egy évvel koráb­ban a huszonegy pénzügyi hiányos szövetkezetünkből tíz szorult szanálásra, és ak­kor 119 millió forintot kel­lett ,,rendezni”. Ha nem is látványos, de mindenképpen a fejlődést bizonyító tény ez. — Milyen általános és egyedi okok vezettek a pénz­ügyi gondokhoz? — öt szövetkezet — a be- degkéri, a görgeteg], a ná- gocsi, a simonfai és a szent- balázsi — tartósan vesztesé­ges gazdaság, náluk általá­nosíthatók a hiányhoz veze­tő okok, míg a hatodik, a fonyódi, egyedi esetnek te­kinthető. Itt figyelmetlenség, az irányító gárda mulasztá­sának sora vezetett a vesz­teséghez. Ez a szakmai meg­ingás nagy lecke volt. A hat közül ez az egyetlen szövet­kezet, mely a veszteségét képes kigazdálkodni, hiányát önerőből rendezni. A többi­eknél összetettek az okok. Lakatosként kezdte a gaz­daságban huszonnégy évvel ezelőtt, annak pedig épp ti­zenhét éve, hogy munkásőr lett. Elvégzett egy háromhó­napos szakaszparancsnoki is­kolát Balatonaligán. — Húsz évet vállaltam a testületben, három még hát­ravan. Ha az egészségem engedi, lehet, hogy tovább szolgálok... Példát mutatnak Mindenki figyelemmel ki­séri a munkásőrök tevé­kenységét. Akit a testületbe javasolnak, azoktól azt vár­ja a gazdaság vezetősége, hogy példát mutassanak. Ti­zennégyen dolgoznak szocia­lista brigádban, az idén egy kommunista műszak kerese­tét a mozgássérülteknek ajánlották föl, Szanyi József esztergályos a gépesítésben dolgozó Má­jus 1. brigád vezetője, munkásőr rajparancsnok. Tavalyi munkájukért kiér­demelték az aranykoszorút. Vörös Béla szakaszparancs- nok kiváló munkásőr. a gaz­daság kétszeres kiváló dol­gozója: a Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatá­val is kitüntették. Németh György növénytermesztő, pártvezetőségi tag, Nyárádi György, Bene István, Csucz- ka János. Varga János, Papp Antal. Illés István, Pernecz László kiváló munkásőr, ki­váló parancsnok, illetve ki­váló dolgozó. Vetésszerkezetük még min­dig nem illeszkedik kellően az adottságokhoz. Állatte­nyésztésük meglehetősen nagyarányú, s köztudomású, hogy ennek az ágazatnak szerény a nyeresége. Mivel tartósan veszteségesek, alap­vető. gondjuk, hogy évek óta nincs fejlesztési alapjuk, semmit sem tudnak tenni a bővített újratermelésért. Az eszközszegénységre egy pél­dával utalok: a megye tsz- eiben átlagban egy hektár termőterületre 16 570 forint értékű nettó állóeszközérték jut — ez az országos átlag­nak csak hetvenöt százalé­ka! Ugyanakkor Bedegkéren 11471, Simonién pedig mindössze 8502 forint ez a mutató. Hasonló általánosít­ható gond ezekben az üze­mekben, hogy rendkívül ala­csony a nyereséget „terme­lő” melléküzemági, ipari te­vékenység. — És a vezetési színvo­nal? — Az okok között kétség­telenül ott állt . a személyi feltételek hiánya. Fonyód kivételével az elmúlt két év alatt mind az öt szövetke­zetben vezetőségcserét kel­lett kezdeményeznünk. — A jelenlegi vezetőség tehát még az előző idők gondjaival birkózik. A most végrehajtott szanálási eljá­rások milyen tapasztalatokat hoztak? — A szanálás az érvény­ben levő rendelkezések sze­rint csak a pillanatnyi pénz­ügyi gondok rendezését szol­gálja, a továbbfejlődéshez, a kibontakozáshoz nem teremt módot. Ezért kezdtünk hoz­zá már korábban — és igen kedvező tapasztalatokat sze­reztünk — a veszteséges szövetkezetek egyedi rende­zéséhez. A mostani vesztesé­gesek közül Nágocsot szeret­nénk ilyen módon nemcsak talpra állítani, hanem felté­telt teremteni a további eredményes gazdálkodáshoz is. A szanálások során azon voltunk, hogy mindegyik szövetkezetnél olyan megol­dásokat keressünk, melyek a pénzügyi egyensúlyon túl valamiféle biztosítékot is je­lentenek a kibontakozáshoz. Az érintett üzemek külön intézkedési tervet készíte­nek, ennek végrehajtását fo­kozottan és rendszeresen el­lenőrizzük. Apák és fiaik Szép hagyomány, hogy több család gyermeke követi édesapja példáját. Ide, a gazdasága jön dolgozni, a munkásőrségbe is belép. Idősb Szanyi János alapító munkásőr volt, ma 73 éves, és mint tartalékos rendsze­resen. jár kiképzésre, foglal­kozásra. Fiai —■ János és József — követték apjuk példáját, a nyugdíjas Nyárá­di György fia, ugyancsak ezt az utat választotta. A Haohl testvérek — a kombájnos Sándor és a vizvezeték-sze- relő Gyula — is beléptek a testületbe. Emlékezetes volt az az ün­nepélyes párttaggyűlés Im- remajorban, amikor egyszer­re négy fiatal munkásőr tagfelvételét tárgyalták. Munkásőr társaik javasolták őket a pártba. A tagság egy­hangúan úgy határozott: if­jabb Szanyi János, Szanyi József, Győréi István és Hachl Sándor alkalmas ar­ra, hogy a soraikba kerül­jön. Így döntöttek legutóbb is. amikor Hachl Gyulát vet­ték föl, s igy került a kom­munisták közé dr. G. Nagy Sándor, a szakosított telep körzeti állatorvosa, a len­gyeltóti szakasz munkásöre. Családi est A fenyvesi szakaszban szolgál Péter István a fo­nyódi településtisztasági vál­lalat vezetője. Kovács Lajos, a fenyvesi állomáson kocsi- \ — Gyakran említi a ki­bontakozást. Melyik üzem milyen feltételek között ké­pes lábra állni? — Amikor a hiányhoz ve­zető általános okokról szól­tam, akkor egyben azt is megfogalmaztam, milyen ál­talános feladatok várnak ezekre a gazdaságokra. Fo­nyód, mint már említettem, önerőből képes talpra állni. Nágocson kiemelt egyedi rendezés lesz. Bedegkéren jelentős szerkezetváltás kö­vetkezik, mérséklődik a fő veszteségforrás, a szarvas­marha-ágazat, és fejlődik az ipari tevékenység. Görgete­gen a sertéstenyésztés volt a fő veszteségforrás, azért itt ez az ágazat megszűnik, he­lyette az adottságokhoz job­ban illő juhászat fejlődik. Az ismétlődően veszteséges, ed­dig is súlyos milliókat föl­emésztő simonfai szövetkezet megszűnik. Eszközeit, mun­kaerőit a szomszédos kapós- mérői Latinca Tsz hasznosít­ja. Így biztosítható a tag­sági jogok folyamatossága, és az eszközök — beleértve a földet is — a szövetkezeti szektorban maradnak. A ta­gok nagy része már át is lépett földjével együtt a mé­rői szövetkezetbe. Bízom benne, hogy az év végéig a tagsági, munkaügyi, szociális és földügyi kérdések ember­séges megoldásával befejező- tóik a szövetkezet felszámo­lása. Egyedül a szentbalázsi szövetkezet gondiát nem. oldja meg a mostani szaná­lás. Ennél a gazdaságnál az ottani vezetőkkel egyetértés­ben tovább keressük a ki­vezető utat. — Az említett intézkedé­sek nyomán lát-e valamifé­le garanciát arra, hogy az érintett üzemek gazdaságilag megerősödjenek? — Szentbalázs kivételével bízom a talpra állásban. A megyei vezetőség a korábbi­aknál is nagyobb figyelmet fordít erre, minden törvé­nyes eszközzel segíti ezeket a gazdaságokat. Természete­sen a megerősödéshez nem elég egy év. Meggyőződé­sem, hogy a jelenlegi veze­tők alkalmasak és képesek arra, hogy a nehéz helyzet­ből kivezessék ezeket a gaz­daságokat — fejezte be a beszélgetést dr. Győri József. V. M. Vörös Béla szakaszparanes nők vizsgáló lakatos, mindketten alapítók és kiváló munkás­őrök. Jő a kapcsolat, az együttműködés a szakasz­ban. — Megbecsülik, elismerik munkánkat — mondja Vö­rös Béla szakaszparancsnak. Az év eleji ünnepi egy- séggyűlést követően a gazda­ság vezetői rendszeresen ju­talomban részesítik a kitün­tetett munkásőröket. Most harmadszor köszöntik őket a Balatonná,gyberekd Állami Gazdaságban bensőséges ün­nepségen. Erre a családta­gokat, hozzátartozókat is meghívják. Kijut a köszö­netből nekik is. hiszen az otthoni munkából sokat vál­lalnak, hogy a férj, a fiú a gazdaságban, a munkásőr­ségben helytállhasson. Szalai László SOMOGYI NÉPLAP Hattípusú röntgenképhez készül vezérlőszekrény a Me­dicor iharosberényi gyárában. Az üzemben évente ötszáz da­rabot gyártanak ebből a termékből. A vezérlőszekrényeket Budapesten építik egybe az asztalokkal. Fenyvesi munkásőrök Köszönet a családtagoknak \ Készülnek a vezérlőszekrények

Next

/
Oldalképek
Tartalom