Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-04 / 129. szám

« Nagy érdeklődéssel fi­gyelte megyénk lakossá­ga a KISZ X. kongresz- szusának tanácskozását. Egész társadalmunk fel­adata az ifjúság szocia­lista szellemű nevelése, ezért az elhangzottak ugyanúgy érintették az idősebbeket, mint a . fia­talokat. A háromnapos tanács: kozás egyik értéke, hogy a plenáris és a szekció­üléseken a fő kérdések­ben egységre jutottak, csak az úgynevezett rész­kérdésekben ütköztek a különféle nézetek és javaslatok. A KISZ min­den szervezetének példát adott a kongresszus ab­ban, hogy érdemes meg­vitatni a fiatalok kisebb és nagyobb csoportjaival az őket legjobban érdek­lő témákat. Ez gondol­kodásra és a megvalósí­tásban való lelkesebb részvételre ösztönöz. Kongresszus után Ki lehet KISZ-tag? „A KlSZ-nek természetesen minden ifjúsági rétegre nagy fi­gyelmet kell fordítania, de különösen a munkásifjúságra . .. . . . egyes KISZ-isták, akikkel vitatkoznunk kellett, arra a hibás következtetésre jutottak, hogy szűk, elit ifjúsági szövetséget kell szervezniük ... . *. Az ifjúság soraiból a jelenleginél széle­sebb körű KISZ tagságra van szükség.” (Kádár Jánosnak a KISZ X. kongresszusán elhangzott beszédéből.) A VBKM Kaposvári Gyá­rának többszörösen kitünte­tett KISZ-szervezete a gyár­ban dolgozó fiatalok 55,7 szá­zalékát tömöríti. Ez az arány jónak mondható, de arra is rávilágít, hogy vannak még tartalékaik. Frank Sándor, a gyár KISZ-bizottságának tit­kára beszélt a tagi el vétel ék­ről: — Kétféle módszerrel pró­bálkozunk. A pártfogó lási rendszert alkalmazzuk több­nyire, de van néhány Killi- án-körünk is. A patrónus és a tagjelölt közvetlen kapcso­lata célravezetőbb, a Killián- körökben több a lemorzsoló­dás. Legnagyobb gondunk az átigazolásokkal kapcsola­tos; a szakmunkásképzőkből, főiskolákról és más oktatási ' intézményekből érkező „újoncok” nem törődnék ez­zel, nem jönnek hozzánk; hogy ők tanulóként KISZ-ta- gok voltak. Sokszor előfor­Hatodszor is bizonyítanak Kor* reggel tartják a vegyvédelmi foglalkozáso­kat. Mindenki igyekszik legjobb tudása szerint el­végezni a gyakorlatot. Mi ösztönzi őket ? — Egységünk ötszörös élenjáró, s most hatodszor is bizonyítani akarunk. KISZ-szervezetünk kétszer nyerte el a KISZ KB ki­váló zászlaját. Ez is köte­lez bennünket. Nem szólva mindarról, ami a KISZ X. kongresszusán elhangzott, s ami a sorkatonai szolgála­tot teljesítőkre is feladato­kat ró. Török József őrvezető, alapszervezeti KISZ-titkár, KISZ-hizottsági tag, civil­ben a kaposvári Afit szere­lője válaszolt így. Forral László, a Csepel marósa, már a jövőre is gondol: — Nagyobb gondot kell majd a minőségre fordítani gyá­runk valamennyi dolgozó­jának. Termékeink többsége exportra megy. Figyelmesen hallgatják Puskás Béla hadnagyot, a KISZ-bizottság titkárát, aki küldöttként vett részt a X. kongresszuson. Élményeiről A diákok dönthetnek A nagyatádi gimnazisták érdeklődéssel várták, milyen határozatokat hoz az ifjú­sági szövetség X. kongresszu­sa, hisz mindennapjaikat érintő "kérdésekre akartak választ kapni. Az iskolai KISZ-küldöttgyűlésükön nemrégiben éles vita tárgya volt az alapszervezetek szer­vezése. Úgynevezett verti­kális alapszervezeteket vagy osztály-alapszervezeteket hozzanak létre? A felsőbb szerv képviselői akkor vész­jóslóan mondták: jövőre úgyis csak osztály-alapszer­vezeteket lehet létrehozni. De miért? — firtatták ők, hisz náluk bevált a vertikális rendszer. Talán a nagyatádi hozzászólásoknak is köszön­hető, hogy a szövetség úgy foglalt állást: minden isko­la ifjúsága maga döntse el, milyen szervezeti formában akar dolgozni. A kongresszust követő má­sodik napon heves viták ta­núi lehettünk az iskola könyvtárában. Másodikosok és harmadikosok érveltek a határozatok mellett, megem­lítve a gondjaikat is. Knits Katalin szerint mintha keve­set foglalkozott volna a kongresszus a tizenévesek problémájával, pedig népes táboruk a KISZ-tagság je­lentős sémáét adja. Járt Zol; tán szerint jó, hogy a mun­kásfiatalok helyzete került előtérbe. Ezért nem lehet „megsértődni”, hisz a mun­kásfiatalokat érintő kérdé­sek egyben a mai diákokat érintő kérdések is. Ahogy fiatal barátaink fo­galmaztak: munkájukat se­gítő határozatokat hozott a kongresszus, csupán az a kérdés, hogy ezeket miként hajtják végre. Mert szépen hangzik az, hogy a mozgal­mi életnek demokratiku- sabbnak kell lennie, az if­júsági szervezetnek mindin­kább érdekképviselővé keli válnia, de a gyakorlatban nehezen valósulnak meg e helyes elvek. Ez utóbbi meg­nyilatkozás heves szóváltá­sokra adott alkalmat. A diá­kok elmondták, hoéy példá­ul az ötnapos tanítási hát bevezetésénél senki sem volt kíváncsi a véleményük­re, pedig hasznos lehetett volna, ha elmondhatják, mekkora terheket ró majd ez rájuk. Nemcsak azért, mert egy-egy osztálynak na­ponta hét órája lesz, hanem azért is, mert se tanulásra, se szórakozásra nem marad idejük, hogy a KlSZ-akció- kat ne is említsük. Szomba­ton kell majd megtartaniuk a különböző ifjúsági rendez­vényeket, ami aem biztos, hogy, iá lesz. beszélt és arról, hogy md hangzott el a honvédelmi hazafias nevelésről — Becsülettel, többet és Jobban kell dolgozni. Ez ná­lunk annyit jelent, hogy még fegyelmezettebbem tel­jesítsük a katonai feladato­kat, a lövészeteket, a kü­lönböző gyakorlatokat. Több segítséget kell adnunk a most bevonulóknak, hogy mielőbb teljes értékű kato­nák lehessenek. Ezután Heidecker Péter, Somogyi Dezső, Füstös Ist­ván és Sásdi Pál is arról az erőről beszél, amely a KISZ-fiatalok összefogásá­ban rejlik. Igenis van ér­telme szóvá tenni a jó ki­képzési eredmények eléré­sét, a szabad idő hasznos eltöltését, a sportversenyek­re való kellő felkészülést gátló akadályokat. Fölötte- seik szinte azonnal intéz­kedtek. Kongresszusi hetekkel, az élenjáró cím elnyeréséért folytatott szocialista ver­sennyel köszöntötték a KISZ- nagy jelentőségű eseményét. — Folytatjuk a versenyt. A kongresszus beszámolója, a felszólalások, Kádár János szavai-, szocialista hazánk, a béke védelme valameny- nyiünk ' számára' rengeteg feladatot adnak — mond­ták Dunai Imre alezredes ötszörös élenjáró egységé­nek KISZ-dstái. dúl, hogy egy-két évre meg­szakad a szövetségi tagsá­guk, azután újra fölvesszük őket. — Ki lehet KISZ-tag? — A mérce elég szigorú, hiszen lógós, hanyag embe­reket nem szívesen veszünk föl, de nem is elitgárdát akarunk. Amikor egy fiatal a gyárba kerül, brigádok fo­gadják és támogatják, -a KISZ szintén igyekszik fi­gyelni, biztatni, pártfogolni. Ha azután belép közénk, ak­kor egy-egy tapasztalt, jól fölkészült KISZ-tagot állí­tunk mellé. — Mi történik, ha vélet­lenül a jelölt fölkészültebb? — Erre vigyázunk, előbb megismerjük. A felvételnél sokat nyom a latban a gaz­dasági vezető véleménye, mert a munka az első köve­telmény. Azután a pártfogó jellemzése következik. Bancsics István ez egyik túl sokat követelő KISZ- titkár : — Lehet, hogy minket ma­ximalistáknak neveznek, mégis: a területünkön dol­gozó fiatalok hetven száza­léka KISZ-tag Azt tartjuk, színvonalas gárda szükséges, mert különben ellaposodik a munka. — És a kevésbé „színvona­las” embereket nem kellene inkább a szövetségen belül nevelni? Hen.cz János szervező tit­kár: — Legalább fél év kell ah­hoz, hogy megismerjük az új embereket. Még így is előfordult, hogy „befüröd- tün'k”. Fölvettük az új mun­katársunkat, és később de­rült ki, hogy nem való kö­zénk. — Ezek szerint a beszél­getések során, a munkában, a hétköznapokban meglát­szik, hogy ki. a KISZ-tag és ki nem az? — A KISZ-esek talán job­ban érdeklődnek a vállalat belső gondjai és örömei iránt. Amúgy, világlátásban, politi­kai fölkészültségben nem le­het különbséget tenni, sőt több KISZ-en kívülit isme­rek, aki jobban eligazodik a társadalmi kérdések között. Törekvések, célok apróbb- nagyobb belső ellentmondá­sokkal. A nemrég lezajlott KISZ-kongresszus vitáiból, határozataiból merítve újult erővel leküzdhető ellentmon­dásokkal. Otthonteremtés saját erőből A kaposmérői Hunyadi János ut­cában már azrntol- só simításokat vég­zik a magánerőből épülő négylakásos társasházon. Mező Endre, a Finom- mechanikai Válla­lat kaposvári gyá­rának marósa, az építési akció egyik elindítója. — Egyik kollé­gám kérdezte meg tőlem: nincs-eked­vem részt venni egy lakásépítési akcióban. Városi születésű vagyok, de sohasem von­zott igazán a város forgataga. Mérő­be nősültem. Meg­tetszett a városkö­zeli környék, a csend, a jó ellátás. A csaknem 240 négyszögöles telket tartós használatba, 70 esztendőre béreltük az állam­tól. — Ügy tudom, hogy több­nyire szakemberekből áll a társaság. — Ez nagy szerencse, hi­szen egy-két kivételtől elte­kintve mindent magunk csi­náltunk. Az egyik társunk kőműves, a másik esztergá­lyos, a harmadik vasipari szakember. Kalákában ástuk az alapot, betonoztunk, s en­nek a jókora háznak, ahol egy lakás alapterülete meg­közelíti a 100 négyzetmétert, két nap alatt felhúztuk a fa­lait. — Mennyi alaptőkével In­dultak? — Nekünk mindössze húsz­ezer forintunk volt. Negy­venezer forintot adott a Víz­kutató és Fúró Vállalat, ahol a feleségem dolgozik. OTP- kölcsönt is kaptunk, s a két gyerek után szociálpolitikai segítséget. Az FMV és a fele­ségem vállalata megértőén fogadta kéréseinket. Sokszor adtak kedvezményes fuvart, segítettek az ügyintézésben. Azt tanácsolom a fiataloknak, ne sajnálják a munkát, meg­éri. Csakugyan kár volna várni a „sült galambra”. Őszinték voltak a válaszok Lapunk munkatársa, ízmé- nyi Éva, három napig tudó­sította olvasóinkat a kong­resszusról. — Milyen élményeket, be­nyomásokat hoztál a tarso­lyodban, amelyeket még szívesen megosztanál az ol­vasókkal? — Beszámolóimban igye­keztem érzél^ltetni azt" a derűs hangulatot, mely a kongresszus résztvevőit az Fizetés teljesítmény szerint Hatan ülnek körülöttem, lányok, fiatalasszonyok és egy férfi. Valamennyien a Ka­posvári Ruhagyár dolgozói. Kazsoki Istvánná, Tóth Ilona, Kosi Margit és Herczeg Györgyi ugyanazon a szala­gon dolgozik, Gyulákovics Lajoshé egy másikon. Mun­káról, bérezésről, teljesít­ményről beszélgetünk: a fize­tési borítékon mennyire lát­szik, ki hogyan végzi a mun­káját. — Nálunk csoportbérezés van — mondják —, azaz a csoport teljesítményét mérik. Órabért kapunk, ez persze változó. Akad, aki 8,50-ért dolgozik, mások 16 forintért. Ez attól függ, milyen a szak-, képzettsége, hányféle művele­tet tud, mióta van a vállalat­nál. Megesik,, hogy egy régi dolgozónk kevesebbet keres, mint az, aki nemrég jött. — Ki dönt arról, mennyi órabéremelést kap valaki? — A szalagvezető, a műve­zető a szakszervezeti bizal­miakkal közösen dönt — mondja Gyulákovicsné. — Nálunk, a 13. ifjúsági szala­gon például februárban az egy személyre jutó órabér­emelés 1 forint 30 fillér volt. Akadt, aki csak 20 fillért ka­pott, más 1,50-et. Ezenkívül van mozgóbérünk is, ez havi 1500 forint, erre jön a minő­ségi prémium, úgy 800 forint körül. — Az egyéni teljesítmények tehát a csoporton belül nem mérhetők? — De igen, csak itt jobban „eltűnik” az, aki nem dolgo­zik megfelelően. Persze keve­sebbet keres, hiszen nem kap mozgóbért, kevesebbel emel­kedik az órabére is. Ám mi­vel a közösség teljesítménye a döntő, gyakoribbak a nézet- eltérések: ha valaki többször kimegy rágyújtani, rászólnak, esetleg veszekednek. Ügy ér­zem, nem ez a bérezési forma a jövő útja. Fábián Antal a 10. szalagon egyéni darabbérben dolgozik. — Nálunk nagy különbsé- gek vannak a fizetésben. Az átlagkereset 2500 és 6000 fo­rint között változik. — Egyszóval, aki többet teljesít többet keres. — Általában Igen. Csak­hogy vannak munkaigény es műveletek. Olyan, hogy az embernek teljes erőbedobás mellett is 60 forint a napi ke­resete, míg a másik könnyen megkeresi a 160-at. Az tény, hogy amióta áttértünk a da­rabbérre, nőtt a szalag telje­sítménye. — Mi lenne a megoldás? Valamennyien egyetértenek abban, hogy a darabbér, az egyéni teljesítmény szerinti elosztás, ülésteremben és azon kívül jellemezte. Különösen jól­esett, hogy a két somogyi felszólaló fiatalosan, vidá­man és felszabadultan be­szélt. Mondanivalójuk nagy visszhangot keltett, sokan gratuláltak nekik. Érezni lehetett, hogy egyre nagyobb szerephez jutnak a fiatalok a közéletben, s hogy érzéke­nyen reagálnak a társadalmi problémákra. — Volt-e „tabu” téma? — Minden lényeges kér­désről szó esett. A fiatalok legégetőbb gondjáról, a la­káskérdésről éppúgy, minta KISZ-en belüli változatosabb szervezeti formákról. Őszin­tén, kertelés nélkül tették föl a kérdéseiket, és azonos hangnemben kaptak választ. Különösen a szekcióüléseken voltak élénk viták. Szú esett a fiatalok szegényes törté­nelmi tudásáról, amelyen sürgősen változtatni Kell. Az egyetemistáik a közművelő­dés fontosságára hívták föl a figyelmet, és sokat vitat­koztak azon, hogyan lehet a hiányszakmákat és az egye­temek kevésbé népszerű sza­kait vonzóbbá tenni. A fő­iskolások, egyetemisták Kül­döttei nagy örömmel fogad­ták az ösztöndíj fölemelésé­nek hírét. ■— Hogyan érezték magu­kat a küldöttek szabad ide­jükben? — Túlságosan sok szabad ideje senkinek sem volt, a rendezők mégis igyekeztek változatos programot össze­állítani. A folyosókon a szü­netekben, este a színház elő­terében láttam beszélgető, vi tázó csoportokat. A délelőtt elhangzottakat tárgyalták. Sok új ismeretség, barátság szövődött ezekben a napok­ban. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom