Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-23 / 145. szám
/ NEM MELLÉKES MELLÉKÜZEM Sok szó esik mostanában a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek ipari tevékenységéről, egyéb kiegészítő munkáiról. Bár a kiegészítő tevékenységből származó jövedelem csökkenti az időjárástól .is függő mező- gazdasági termelés kockázatát, nem minden gazdaságban van lehetőség ipari, illetve szolgáltató vállalkozásokra berendezkedni. Csak egy példát említve: a bedolgozást, a kooperációs alkatrészgyártást sok esetben a gyáraktól való távolság, a drága szállítás miatt nem lehet vállalrriAz országban megyénként, illetve megyecsoportonként változik a melléktevékenység „sűrűsége”. Például Pest megyében a téeszek bevételének átlag 70, Komáromban 50 százaléka származik kiegészítő tevékenységből. A téeszek 12 százaléka Pest, Komárom és Veszprém megyében működik: ezekben a gazdaságokban a bevétel több mint 33 százaléka származik kiegésizítő tevékenységből. (Országos átlagban az összes árbevétel 20 százaléka ered ezekből a vállalkozásokból. Ennél kevesebb csak Baranya, Győr, Szolnok és Tolna megye té- eszeire jut.) Ez az arány azért is elgondolkoztató, mert számítások szerint azokban a gazdaságokban, ahol az ipari, illetve szolgáltatói tevékenység árbevétele meghaladja a 30 százalékot, ott gyakorlatilag nem lehet veszteséges a mezőgazdasági üzem. Az ismert összefüggés alapján — a kiegészítő tevékenységből származó jövedelmek nagy részét a mezőgazdaság fejlesztésére fordítják — minél kifizetődőbb a kiegészítő tevékenység, annál jobban emelkedik az egy hektárra jutó alaptevékenységből származó bevétel. Bármennyire is kifizetődő volt a gazdaságokban a melléktevékenység, a népgazdaságban csak akikor nyert polgárjogot, amikor kiderült; e tevékenység fejlesztésére az iparnak épp olyan szüksége van — ha más szempontok miatt is —, mint a mező- gazdaságnak. Ez a szükség: a háttéripar, pontosabban az alkatrész-, részegység-, fél- késztermék-gyártás fejletlensége. Mindenki tudja, hogy a hazai gyártás híján importálni kényszerült alkatrészek nehezítik vagy épp gazdaságtalanná teszik sok késztermék exportját. A téeszmelléküzemek háttériparrá való előléptetése több annál, mint lehetőségek puszta fölkínálása. Ahhoz például, hogy a melléküzemek egyáltalán tudják, mivel foglalkozzanak — mikor milyen alkatrészeket gyártsanak például — az érintett iparágaknak cikklistákat kellene összeállítaniuk és azokat közreadni. Sőt elsősorban az ipari vállalatoknak kellene szervezniük az ipari igények és a melléküzemek 1 lehetőségeinek összehangolását, a technológiai és alapanyagok beszerzését, a késztermékek értékesítését. Felül kellene vizsgálni — minden bizonnyal — néhány adózási előírást is. A különösen fontosnak ítélt alkatrészek, részegységek gyártásánál is ugyanolyan munkadij-adókedvezményt lehetne alkalmazni, mint például a zöldség- és bogyósgyümölcsök termesztésénél vagy a szőlő és a gyümölcs telepítésénél. ezzel még csak egyetlen akadály gördülne el az iparral ösz- szehangolt „melléktevékenység” útjáboi. JL F. Ne ismételünk! t KOMMENTÁRUNK Kétszázmillió köbméteres tárolót építenek Dunakilitinél a gabcsikovó— nagymarosi vízlépcsőrendszer létesítése folytán. Felvételünkön: a tároló töltésén, valamint a szivárgók és csatornák földmunkáin dolgoznak a gcpck. (MTI-fotó — Tóth János felvétele) Július l-sői ötnapos munkaiét A textilművekben és a cérnagyárban Az ötnapos munkahétre elsőként a Pamutfonó-ipari Vállalat nagyatádi és a kaposvári gyara tér át Somogybán. A munkarendváltozás több mint másfél ezer embert érint. A bevezetés programját a társadalmi szervek és a fölöttes hatóságok a hónap végén fogadják eL Az ötnapos munkahétre a gyárakban is föl kellett készülni. Az előkészületek a múlt év őszén kezdődtek — amikor a kongresszusi irányelvekben, később pedig a kongresszus határozatában is megíogiaknazták, hogy a vállalatok fokozatosan térnek át az ötnapos1 munkahétre. A Pamutfonó-ipari Vállalat vezetői ügy döntöttek, hogy megkezdik az előkészületeket. Novemberre elkészült a gyárakra vonatkozó elóterv, s ennek egyik kiindulópontja az volt, hogy a termetes, neon csökkenhet. Kiszámították az öt munkanapos hét alapján kieső munkaidőt, meghatározták, hogy mit kell pótolni műszaki intézkedésekkel és melyek azok a területek, ahol szervezésre, létszámát- csoportosííá&ra lesz szükség. Megvizsgálták, hogy elégséges-e minden technológiai folyamat géplépcsője az előzetes terv végrehajtásához. Vizsgálták a bérek alakulását is: a műszaki intézkedéseket ugyanis követni kell a normákkal. Megállapították azokat a munkaköröket, ahol ezentúl nem lesz ötnapos a munkahét. Az őröket, a portásokat, a szállítási és az erőtelepi dolgozókat, az óvodai és a bölcsődei alkalmazottakat — munkájuk jellege miatt — nem érinti ez az intézkedés. A kaposvári texfiliművek idei tervét nerp módosítjjL az áttérés. Februártól már az előre kidolgozott operatív terv alapján dolgoznak. A cémagyárban is intézkedések sorát hozták, hogy az ötnapos munkahét bevezetésének feltételeit biztosítsák. Tavaly az áttérésre 'kidolgozott tervet mindkét gyárban kibővítették azokkal az intézkedésekkel, amelyek a kormányrendelet megjelenése után szükségessé váltak. A textdlipűvekben negyven műszaki és szervezési intézkedésre volt szükség, hogy ne csökkenjen a termelés. A gyárban most mérik az éves terv időarányos teljesítését, és számítják az operatív terv szerinti teljesítést is. A mennyiségi terv teljesítése érdekében ugyanis az első félévben 3,1 százalékkal több fonalat gyártanak változatlan üzemidővel, a második félévben pedig az üzemidő csökken 3,1 százalékkal, de a tervnek megfelelő meny- nyiségű terméket készítenek. Az operatív terv megalapozottságát ' mutatja — mondta Bayer Nándor, a textilművek igazgatója —, hogy a programot június 13-ig 100,09 százalékra teljesítettük. A teljesítménybéres munkahelyeken könnyű volt a dolgunk, hiszen a többlet- termelés a dolgozók pénzén is meglátszik. A teljesítést a második félévtől az alapbérben is el kell majd ismernünk, hiszen a dolgozók nem kereshetnek kevesebbet. — Az ötnapos munkarendre való áttérés nem jelenti azt, hogy mindenki számára szabad lesz minden szombat... — A fonodában sem lesz szombatonként minden dolgozó szabad; hétszáznyolc- vanhárman háromműszakos munkahelyeken dolgoznak,' ők minden szombaton otthon lesznek. Más munkahelyeken a hét bármelyik napján kiadható a szabad nap. Háromszázharminchárom fizikai és nem fizikai dolgozó egyműszakos. A termeléshez kapcsolódó fizikaiak számára is biztosítani kell a hét; negyvenkét órás munkaidőt. — Hetente százhúsz pere részmunkaidőt kellett valahogy elosztanunk. Az ésszerűség azt diktálta, hogy ezt egyszerre dolgozzák le, így egy hétig ötször nyolc órát, a másik héten három napig újra nyolc órát, egyszer tizenkét órát, egyszer pedig nyolc óra húsz percet tölte-' nek munkával. A rendelet szerint ugyanis a tizenkét órát egyszer, minimum húsz percre meg kell szakítani, de ezt valahol vissza is kell adni. A többi fizikai dolgozó az alkalmazotti munkarendihez van kötve: az ő esetükben negyvenkét óra a heti munkaidő és naponta húsz perc az ebéd, ezért számukra a munkaidő négy napig fél nyolctó; fél 'ötig, egyszer pedig fél nyolctól tizenöt óra tíz percig tart. A fonodában és a cérnagyárban is folyamatosan tájékoztatták a dolgozókat az új munkarendhez szükséges időbeosztások kialakításáról. Eléjük tárták a lehetőségeket, s javaslataik alapján választották ki a legmegfelelőbbet. A programot a cérnagyár bizalmi testületé június 12-én, a fonodáé pedig 15-én hagyta jóvá. A megvalósítás a vállalati szak- szervezeti tanács, az ágazati szakszervezet és az Ipari Minisztérium kedvező döntése után kezdődhet. Cseke László Jót mosolyogtunk az egyik értekezleten, amikor a mellettem ülő odasúgta: milyen gyorsan fejlődik az olvasómozgalom, már mindenhol ott vannak a „felolvasó” emberek. S mivel a körülöttünk levők egytől agyig bosszúsak voltak az időhúzásért, egyikük keserűen kiegészítette az előbbi megjegyzést azzal, hogy az ismétlés a tudás anyja. Szó szót követett, s eljutottunk odáig, hogy aki ismétel, egyben hajtogat, sőt elcsépel, még rosszabb esetben szajkóz is. Kaposvár fontos testületéinek egyike a város VI. ötéves tervéről tárgyalt. Aki kérdezett, felszólalt, általában az általa problémát jelentő elképzelésekhez, a megvalósítás nehézségeihez fűzött figyelembe veendő megjegyzést. S akkor szót kért valaki, aki a résztvevők egyre kínosabb feszengése közepette fölolvasott egy terjengős beszámolót üzeme helyzetéről, terveiről. S ami már ilyenkor szokásos, ez a gépelt „felszólalás” telistele volt számokkal, adatokkal, s ebben a formában nem tartozott sem a témához, sem a testület elé. Mindig mosolyt fakaszt, ha valaki azzal kezdi a mondandóját, hogy nem akarom ismételni az előttem elhangzottakat, mert a kijelentéssel homlokegyenest más következik: szinte gondolatról gondolatra ugyanazt hajtogatja. Ilyenkor aztán mindenki az óráját nézegeti, az elkeseredettebbek csomagolni kezdenek, összehajtják a noteszt, elrakják a tollat. A szórakozottabbak pedig „rajzolgatnak”. Nagy tehertétele közéletünknek, hogy oly sok elhatározás után sem tudjuk hatásosan megszüntetni az ismétlést. Ez annak is következménye, hogy a tanácskozások, az értekezletek elnökei jóságosán biztató arckifejezéssel szinte ösztönzik a felolvasót, ismételgetőt, hogy csak mondja-mondja. Egyre- másra az tapasztalható, hogy elmarad a határozott figyelmeztetés, ugyan már fogja rövidebbre a mondanivalóját, csak a megjegyzéseit, a javáslatait kérjük. S ami ennél furcsább, az elnöki „összefoglalók” egy része is átcsap ismétlésbe, végtelen felsorolásba. Akkor, amikor egyre drágább az idő, minden területen az ésszerűségről,. a nagyobb hatásfokról beszélünk. Sokan egyetértenek azzal, hogy az értekezletekről mindenképpen ki kell iktatni a terjengösséget, az állandó ismétlést — csak épp elérni nehéz. Az utóbbi két évben sokan kerültek tisztségbe, megválasztották őket tanácstagnak, szakszervezeti bizalminak, népfrontelnökségi tagnak. A rossz péída ragadós, mert látván a „felolvasásokat”, ők is segítséget kérnek az üzemi szakszervezeti bizottságtól, mástól, hogy állítsanak, össze valamilyen „anyagól” a következő ülésre. S ebben már eleve benne van az ismétlés veszélye, mert a szekrényből előkerülnek a már kész beszámolók (az egyik termelési tanácskozáson, a másik bizalmi testületi ülésen hangzott el), s ebből „megszületik” a felszólalás — kis módosítással. Ezek az anyagok — mint tá-. jékoztatók — nyilván helyénvalónk a testületek munkáját, döntését azonban itt nem segítik, a!h ügyet nem viszik előre/ S így többet ártanak, mint használnak. F. G. Több mint 200 milliós fejlesztés Mintegy 216 millió forintot költ fejlesztési célokra ebben az ötéves tervben a homokszentgyörgyi tsz. A legnagyobb összeget, több mint 72 millió forintot az építési beruházásokra fordítják. Ezekben a hetekben kezdődik a legjelentősebb munk^: 650 férőhelyes tehenészeti telepet alakítanak ki József majorban. Az új létesítmény, amelynek teljes átadását 1983-ra tervezik, lehetővé teszi majd á jelenleg szétszórt, korszerűtlen kis telepeken levő tejelőállomány összevonását. A fejlesztést nem csupán az ésszerűbb munkaerő-gazKiállításra készülnek a felnőtt és ifjú kertbarátok A népszerű, egyre több embert vonzó kertbarátmozgalomban szép hagyomány, hogy minden év augusztus 20-hoz kapcsolódva megrendezik megyénkben a kertbarátok és kisállattartók termény-, termék- és ötletbemutatóját. Ehhez az eseményhez fűződik a megyei kertbarátszövetseg közgyűlése is. Az idén a siófoki vásár- csarnok ad otthont a rendezvénynek. A siófoki Hazafias Népfront városi bizottsága már megkezdte a nevezések összegyűjtését. Uj vonással is gazdagodik az idén a kertbarátok, kis- állatlartók értékes tevékeny-1 ségét reprezentáló kiállítás; a vásárcsarnok igazgatósága a kistermelőkkel való áru- kapcsolat erősítése, szélesítése érdekében az előző évektől eltérően lehetőséget biztosít az árusításra is. A kiállító nemcsak bemutatja termékeit, hanem egyúttal vételre is kínálhatja a látogatóknak. Megyeszerte nagy érdeklődéssel készülnek erre az ese- rftényre. Így van ezzel a mintegy másfélszáz tagot számláló nagyatádi kertbarátkor is. Tavaly ők voltak a kezdeményezői Bognár János vezetésével annak, hogy az . utánpótlás biztosítása érdekében vonják be a diákokat is az értéket teremtő, hasznos elfoglaltságot jelentő mozgalomba. Szakmai irányításukkal, segítségük- • kel akkor huszonegy diák termelt önállóan húsz négyzetméteren, s a legügyesebbeket az áfész anyagi segítségével könyvjutalomban részesítették. A licitálok lelkesedése — az idén már harminchétén csatlakozlak a mozgalomhoz — arra buzdította a felnőtt kertbarátokat, hogy továbblépjenek, az I önzetlen társadalmi összefogásnak újabb szép példáját adva. A cérnagyár kivételével a város valamennyi üzeme, vállalata ötszáz-ötszáz forintot ajánlott föl az ifiú kertbarátok mozgalmának támogatására, így az idén ismét megszervezik a diák kertészkedők versenyét. Az állami gazdaság, a termelő- szövetkezet, a konzervgyár és az áfész vállalta, hogy szakembereik rendszeresen fölkeresik a diákokat, és a helyszínen szaktanácsot, segítséget adnak. A jövő hónap végefelé a diakok sorra látogatják egymást, megszemlélik egymás kertbirodalmát, egymástól is tapasztalatokat gyűjtve. Augusztus 15-én, 16-án pedig termékeikkel, terményeikkel is bemutatkoznak az ifjú . kertbarátok. A művelődési házban kiállítást T szervezne^ részükre, bemutatott termelvényeiket zsűrizik és egy háromszázforintos első, két kétszázforintos második és három százforintos harmadik díjjal jutalmazzák. Bizonyos, hogy a nagyatádi kertbarátok hasznos tevékenységének lesznek folytatni dálkodás és munkaszervezés lehetősége indokolja, hanem az is, hogy a gazdaság tehenészete a jelenlegi 3500— 4000 liter közti átlagos tejtermelési szintet már csupán a tartási körülmények javításával képes meghaladni. Emlékmajorban is egyr% kevesebb dolog emlékeztet a néhány éve még az enyészetnek kitett hajdani településre. Az ipartelep építése — tavaly egy bakelitsajtoló részleget és egy szerelő-üzemcsarnokot . adtak át — az új ötéves tervben is folytatódik, mintegy 140 ember részére teremtve korszerű munkahelyet és, folyamatos kereseti lehetőséget. A termelési értékét idén megötszöröző — a VBKM kaposvári gyárával kooperáló — üzem most újabb 60 fős szerelőműhellyel bővül. Emellett befejezik az üzemi konyha és a bekötő utak építését. Régi gondot orvosló beruházás lesz a szárító-tároló építése, valamint a keverőüzem csaknem négymilliós rekonstrukciója — erre 1984- ben kerül majd sor. Egy évig még a „megszokott” mostoha körülmények között dolgoznak a szuloki gépműhely szerelői, utána azonban végre elkészül az új szociális épület, fürdő- és étkezőhelyiségekkel. Négy éve kezdődött a gazdaság területének egészét átfogó talajjavítás és melioráció. Eddig a kálmáncsai részen fejeződött be a „természetátalakítás”, jelenleg a homokszentgyörgyi határban dolgoznak. A munkának új lendületet ad majd, hogy a következő években újabb 65 milliót költenek meliorációra. Gépvásárlásokra 1985-ig évente tízmilliót fordít az Aranyhomok Tsz, Lépésről lépésre
