Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-14 / 111. szám

Tervek, utak, utasok — Siófokon Ä siófoki párt-végreha j fő­bizottság határozata alapján a gazdaságpolitikai munka­bizottság elemezte a Bala- ton-parti város tömegközle­kedését, a munkásszállítás lehetőségeit és a tanácsnak e témákkal kapcsolatos koordinációs tevékenységét. A bizottság több fontos in­tézkedést is javasolt a tö­megközlekedés fejlesztése végett, különös tekintettel a balatoni idegenforgalomra. Dr. Gáti István, Siófok ta­nácselnöke elmondta, hogy a város területén 26 kilomé­ternyi úthálózat a KPM, a többi a tanács kezelésében van. Ezek az utak nem a legjobb minőségűek, s nein elég szélesek; a csapadékel- vezetés hiánya, valamint a sok túlsúlyos jármű megrö­vidíti élettartamukat, s ál­landó javításra szorulnak. A városfejlesztési terv megha­tározza az ezzel kapcsolatos feladatokat is. Ennek meg­felelően már elkészült a Ta­nácsiház utca, a hozzá tarto­zó aluljáróval és a déli Sió- híddal; 120 millió forintba került. (Az új Sió-hídon már az utolsó simításokat végzik az építők, s e hónap 27-én átadják.) A nemrég még sárban, porban fuldokló Ta­nácsház utca, amely most széles, négysávos, nagyvá­rosias és a főszezon közle­kedési dugóiban sokszor em­legetett. várva várt máso­dik Sió-híd minden bizony- nyál kellemes meglepetés lesz az idei nyár gépkocsi­val közlekedő vendégednek. Megkezdték a harmadik Sió-híd építését, s a VI. öt­éves terv időszakában elké­szül az északi mentesítő út. Ez év végén hozzálátnak a Volán-pályaudvar építésé­hez; az előkészítés jó ütem­ben halad. Folytatják az utak aszfalt szőnyeggel való ellátását is — a napokban fejezték be ezt a munkát a Mikszáth utcában. Tekintet­tel a szezon gyalogosforgal­mára, az idén három és fél millió forintot költ a ta­nács a járdák felújítására. A város utasforgalmának nagy részét a MÁV és a Volán bonyolítja le. A sió­foki autóbuszállomáson na­ponta 13 ezer ember száll föl a helyi járatokra, a helyközi és a távolsági au­tóbuszokon átlag 16 ezren utaznak. 1980 második felé­ben a vasútállomás pénztá­ránál 280 ezer ember váltott jegyet. A Volán naponta 580 járatot indít, illetve érkeztet. Az idén — az igényeknek megfelelően — jelentős vál­tozásokat tapasztalhatnak majd az utasok a helyi já­ratokkal kapcsolatban. Az 1. sz. járat főddónyben húsz­percenként, a 2-es . huszonöt percenként indul, s az utób­bi (miniden harmadik busz) Baiatonvilúgosig közlekedik; a 3-ason egy busszal többet indítanak. A legtöbb válto­zás a 4-es járattal kapcso­latos — ez közlekedik ugyanis Siófok és Kiüti kö­zött Csúcsidőben tizenkét percenként indulnak majd buszok a Kiüti városrészbe, egyébként pedig harmincöt percenként. (Eddig óránként indult a busz.) A főidényben 23 óra 10 perckor is lesz autóbuszuk a színházlátoga­tó kintieknek. Vasárnapom­ként és szabad szombaton harmincöt percenként indul busz Siófok és Kiliti között Egy új járatot (6-os) is ter­veznék a főidémytre — ez a siófoki hajóállomást köti össze majd az Aranyparttal. A pulóverpdac mellett egy ezer gépkocsi befogadására alkalmas parkoló készül el a szezonra, s egy autóbuszvá­rót is építenek a vásártér közelében. Még az idén meg­történik a 6401-es jelzésű út (Siófok—Enying) összekötése a 70-essél; ezen az új úton Siófok ipartelepének forgal­mát bonyolítják le A keres­kedelmi pályaudvar kitele­pítése (az előkészületi mun­kát már megkezdték) a kö­zéptávú terv időszakinak vé­gén esedékes. Sz. A. KALINYIN MEGYE SertéshSzlalé automata Hatvanhatezer sertést gon­doznak »A Szovjetunió 55 éve« szovhoz állattenyésztő telepein. E szovhoz a Kali- nyin terület legnagyobb ser­téstenyésztő-komplexuma. Gépesítési és munkaszerve­zési színvonalát tekintve korszerű ipari vállalathoz hasonlít. Az állattenyésztők büszkesége az ötemeletes kí­sérleti sertéshizlalda, ahol 5600 állatot ellátó automata dolgozik. Itt minden folya­matot — etetést, itatást, tisz­tántartást — gépesítettek. Az »üzemet« egyetlen em­ber irányítja — a központi vezérlőpultról. A modern berendezések nagymérték­ben megkönnyítik az állatte­nyésztők munkáját. A sertéstenyésztés az utób­bi évtizedben jelentős mér­tékben fejlődött a Szovjet­unióban; az ország különbö­ző részein jól gépesített ser­téstenyésztő-komplexumok épültek és épülnek. Korsze­rűsítik a kolhozokban és szovhozokban működő ki­sebb gazdaságokat, és külön gondot fordítanak a teljes értékű, tudományosan meg­alapozott takarmányozásra. Változott a minőség is. A korábbi években, amikor az országnak nagy mennyiségű zsiradékra volt szüksége, a zsírsertésfajták tenyésztését szorgalmazták. Most megnőtt a fehérjedús élelmiszerek iránti igény és a zsírtalan sertéshús iránti kereslet. En­nek kielégítésére új sertés­fajtákat tenyésztenek ki a különböző éghajlatú és ta­karmánytermesztési lehető­ségű övezetek számára. E fajták jellemzője az igényte­lenség, az ellenállóképesség, a nagy szaporodási arány. A sertésgondozó állatte­nyésztők mindent elkövet­nek az ország élelmiszer- és mezőgazdasági nyersanyag- szükségletének biztosítására. A mostani XI. ötéves terv­ben áz évi hústermelést 17— 17,5 millió tonna vágott hús­ra emelik. Hamarosan átadják az új Sió-hidat Heti ötméteres sebességgel épül a Tisza-hid A Hídépítő Vállalat kom­Szeptemberben kezdődnek az ifjúsági parlamentek lói üzemegységének dolgozói megkezdték a csongrádi új Tisza-híd „csúsztatását”: a két pillértől elindították egy­mással szembe, illetve a híd- lejárók felé a négy zsaluzó­kocsit, amely a hídpájyát betonozza. Kezdetben lassú próbamemetben, majd he­tente mintegy 5 méteres se­bességigei haladnak előre a hatalmas acélszerkezetek, s közben szinte a levegőben húzzák maguk után' az új híd 510 méteres betonívét. Az úgynevezett szabadon beto­nozott és utóíeszített híd­szerkezet elkészítését már gyakorlati tapasztalatokkal felvértezetten kezdték el a komlói hídépítők, ök alkal­mazták először hazánkban ezt az eljárást a győri moso- ni Duna-híd pályájának be­tonozásakor. Hét éve rendezték meg először az ifjúsági parla­menteket. A legújabbak ta­valy lettek volna esedéke­sek, ám ezeket a KISZ kö­zelgő X. kongresszusára va­ló tekintettel egy évvel el­halasztották. A Miniszterta­nács határozata értelmében 1981 szeptembere és 1982 április vége között hívják újra össze az ifjúságinak ezt a sajátos fórumát. Az idei ifjúsági parla­mentek feladata az, hogy értékeljék az ifjúsági tör­vény végrehajtását, megvi­tassák a parlamentek kö­vetkező időszakra terjedő új intézkedési tervének terve­zetét, mozgósítsanak a gaz­dasági feladatok megoldásá­ra, teremtsenek fórumot a KISZ-kongresszus határo­zatainak megismertetésére. Ezenkívül adjanak lehetősé­get a KISZ érdekvédelmi, érdekképviseleti jogáhak gyakorlására. A parlamen­tek szervezése mindenütt az állami, gazdasági vezetők feladata, ám az előkészítés­ben részt vállal a szakszer­vezet és az ifjúsági szövet­ség. A rendező szerveknek lehetőséget kell teremteniük, hogy valamennyi fiatal részt vehessen. Meghívják a gyer­mekgondozási segélyen levő anyákat és a sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalo­kat is. Külön figyelmet kell for­dítani a szakmunkástanulók­ra. Hasznos a vállalatoknak, ha a harmadéves diákokat is meghívják. A parlamentek sikerének feltétele természe­tesen a fiatalok aktivitása — ezt megalapozhatják az előzetes beszélgetések és a körültekintő előkészítés. Az ifjúsági fórumot mindenütt munkaidőn kívül, illetve szombat—vasárnap tartják; a parlament helyét és ide­jét a rendezőknek lehetőleg három-négy héttel előbb kell közölniük az ifjúsággal. Megyénkben szintén ké­szülnek már az ifjúsági par­lamentekre, néhány válla­latnál az elmaradt pótlása­ként a múlt év végén üze­mi fórumot tartottak. A par­lamentek szervezéséhez részletes útmutatót adott ki az Állami Ifjúsági Bizottság, a KISZ Központi Bizottság, és a SZOT Ifjúsági Bizott­sága, s ez az útmutatás tar­talmazza a módosított hatá­rozat előírásait is. Két élményemet szedet­ném megosztani az olvasók­kal. Ezek adták ugyanis az első lökést ahhoz, hogy fel­idézzem magamban, mit je­lent a! közélet iránt érdek­lődő, a feladatokat mindig szívesen és önzetlenül vál­laló embereknek o szoros kötődés egy-egy szervezet­hez, testülethez. Néhány héttel ezelőtt ott voltam a KISZ zászlóbontá­sa tiszteletére rendezett em­lékülésen. Még nem kezdő­dött meg az esemény, oda­kint gyülekeztünk az előtér­ben. Volt, aki a rögtönzött kiállítás képeit nézegette, mások csoportokba verődve beszélgettek. Sokan hosszú évek után Itt találkoztak megint, pedig valamikor éveket együtt dolgoztak az ifjúsági mozgalomban. Hol itt, hol ott hangzott föl a nevetés. Régi, megtörtént eseteket idéztek az egykori KlSZ-esek. Némelyikük ma már ősz fejű, a lelkesedése azonban épp olyan ifjonti, mint évtizedekkel ezelőtt. Itt a mutogatást nem szé- gyelite senki: „Odanézz, ott a valamikori titkárunk!” S már következett is a derűs történet arról, hogy amikor az emlékművet készítették a sántosi útkanyarban a nagy nehezen kikönyörgött máso­dik világháborús ágyút a titkár nevére küldték el, s vasárnap reggel azzal riasz­totta a postás: azonnal vi­tesse el az állomásról... A másik ilyen élménye­met egy találkozó adta, A népfron ».mozgalom régi és új aktívái gyűltek össze a kongresszus előtt. Tájékozta­tót hallgattak meg, majd ők summázták a bizottságok újjáválasztása során szer­zett tapasztalatukat, mond­ták el a véleményüket a fölkészülésről. Különösen megragadott egy fiatal csur­gói munkásasszony .hangos töprengése”. Társaival Is megosztotta érzéseit, gondo­latait; egyfajta vallomás volt ez arról a kötődésről, amely őt e mozgalomhoz fű­zi. Gyorsan leírtam a meg­állapítását, arra gondolva, hogy ezt egyszer érdemes lesz fölidézni: „Nagyon sze­retem a népfrontmunkát, olyan fórumokat teremt ne­kem, ahol elmondhatom « véleményemet. Sokféléi és sokféleképpen lehet eljutni a közéletbe. Van, aki egészen kicsi meg­bízatással kezdi, másnál vi­szont úgy hozza a sorts, hogy rögtön belecsöppen a bizal- miságba, a tanácstagságba — környezete előlegezett bizal­ma révén. Hosiszú évek ta­pasztalatával mondhatom, hogy a helytállás, a bizo­nyos idő múlva mindenkinél előforduló fásultság leküzdé­se attól is függ, milyen az érzelmi kapcsolata a szerve­zettel ét annak vezetőivel. Egy délelőttöt üldögéltem a múltkor a cukorgyári szakszervezeti titkár irodá­jában. Nem egyszer félbe­szakítottuk a beszélgetést, mert kopogtak, s hol egy bizalmi, hol az információ­felelős kért tanácsot, mon­dott véleményt valamilyen ügyben. Egy csöppet sem bántam, hogy meghallgattam ezeket a párbeszédeket. A kötődést éreztem ki belőlük, azt a szoros összetartó erőt, amely nélkül el sem képzel­hető a jól végzett közösségi tevékenység. Más szervezet életéből is hozhattam volna bőven pél­dákat, azt hiszem azonban, hogy ennyi is elég. Amikor a mozgalmi módszerekről beszélünk, erről a vonzásról van szó. A hétköznapi kö­tetlen kapcsolatokról, az egymás iránti tiszteletről és megbecsülésről, a kölcsönös megértésről és támogatásiról. S mivel a legkiválóbbak ad­ják a párt utánpótlását, nyilván, hogy e tapasztala­tok alapján ők is továbbvi­szik az érzelmi kapcsolatok, a szoros kötődés követelmé­nyét ottani munkájukba is. I* G. „Szfinxek” értekezieten Ha egy kisiskolás nem fi­gyel az órán, hanem társai­val fecseg, hangosan, és ki­küldik az osztályból, nem különösebben meglepő. Ugyanez az alaphelyzet felnőttek között a jövőt tag­laló komoly értekezleten már nem oly természetes. A hatodik ötéves terv me­gyei feladatairól rendeztek eszmecserét néhány hete az egyik gazdasági terület me­gyei irányítói — az érdekelt vállalatok képviselői részé­re. Az egyik vezető beszélt a többiek figyelték, jegyze­teltek. Egyiküket kivéve. Az előadó néhány percig pró­bálta észre nem venni a re- nitenskedő hallgatót, aztán kifakadt: — .. .ha nem érdekéi a tanácskozás, légy szíves, fá­radj ki és fecsegj ott han­gosan. Már öt perce egy­folytában mondod a maga­dét. Azóta, .hogy beszélek. A fura helyzet másképp fejeződött be, mint az isko­lában, ahol ilyenkor a ne­buló leforrázva föláll és ki­megy. A feszólított elhall­gatott ugyan, de sértődött képet vágott Később az ér­tékeléskor kiderült: a terü­let egyik legrosszabbul dol­gozó vállalatának képviselő­je zavarta a tanácskozást. Az, akinek a legjobban kel­lett volna figyelnie. Most, amikor nehezebb körülmények között gazdál­kodunk, szükség van a gya­koribb konzultációra, a módszerek egyeztetésére. Az új tervidőszak kezdete is szaporította, a tanácskozások számát. Természetesen csak a valóban hasznot hozó esz­mecserék szükségesek, az. „alibi” értekezletek szárn- űzendők. Ám az alkotás szándékával összehívott megbeszéléseken arra is szükség van, hogy a meghí­vottak hajlandók legyenek elfogadni azt a segítséget, amelyet a tanácskozás ad nekik. Azaz nemcsak az ,aübi” értekezleteket kell megszüntetni, hanem a meg­beszélésekre alibiből járó embereknek is kijár a fi­gyelmeztetés: nem szüksé­ges, hogy épp ők üljenek an­nál az asztalnál. A súgdoló- zók, a sí,lkában újságot ol­vasók, a hangosan beszélge­tők figyelmének hiányát végső soron az a közösség érzi meg, amelyet képvisel­nek. Nincs szükség ezekre a „szfinxekre”, akik fittyet hánynak minden változás­nak. Persze ha meghallják a figyelmeztetést, nagyon meglepődnek — mint ahogy a példánkban szereplő fe­csegő is meglepődött az elő­adó rendreutasító szavait hallva. Épp ezért nincs rá­juk szükség! Mert a gazdál­kodásban is meglepetések érik őket: nem képesek „gyorsításra”, s így munká­juk során is sorozatosan nem várt helyzetbe kerülnek, • a nehezebb feladatokat nem tudják megoldani, mivel nem készültek föl rájuk. A gaz­dasági életbein pedig nincs lehetőség arra, hogy a ké­születien „vizsgázó” néhány nap múlva kijavítva az „egyest” — a gazdasági pót­vizsgákért esetleg milliókat kell kifiizietai. Sokasodnak a figyelmezfe-’ tések. És nemcsak a közve­tett jelzések, hanem a ki­mondott, névre szóló inté­sek is. Ideje azon is gondol­kozni, hogy gyakrabban el­lenőrizzük hatásukat. A „ta­nári” tekintély és a „tanít­ványok” jobb előmenetele érdekében nem szabad meg­állni félúton. Ne bilincsel­hesse magát biztonsága tel­jes tudatában asztalához, aki nem hallgat a jó szóra. Ne maradjon a helyén — sértődötten — a „nebuló”, hanem menjen ki a „folyo­sóra”! L. P. Kötődés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom