Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-12 / 109. szám
Egyszerűbben,érthetőbben Nagyobb gondot a fölkészítésre NINCS A TANKÖNYVBEN Kötődés a szmkmékm Tizenegy előadást tartottak a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola hallgatói Gödöllőn, az áprilisi tudományos diákköri konferencián. Négy nivódijat, három dicsérő oklevelet kaptak. Két hallgatót meghívtak a Bulgária által szervezett KGST-konferenciarc - a magyarországi agrárintézményekböl egyedül őket. Tanulságos vitára ösztönözte az Építők Szakszervezete megyei bizottságának tagjait az a téma, hogyan lehet a dolgozókat véleményük kifejtésére ösztönözni. Egy vállalat anyaga szerepeit ugyan a testület előtt, mégis olyan következtetéseket vontak le, amelyek minden építőipari vállalatnál hasznosíthatók. Az Építők Szakszervezetének kongresszusa is rámutatott: ma már nemcsak a végrehajtásra kell mozgósítani a dolgozókat, hanem arra is, hogy együtt alakítsák ki ff feladatokat, ■ együtt tervezzenek, döntsenek velük. Az építőipar előtt álló minden eddiginél nehezebb feladatok, a beruházási korlátozások szintén megkövetelik ezt. Épp ezért hangzott el olyan sok kérdés, megjegyzés, vélemény amikor a Sáév anyagát, az üzemi demokrácia fejlesztésének tapasztalatait tárgyalták. Figyelemre méltó például az a megállapítás, amelyet a vállalat szakszervezeti titkára tett: öt év alatt növekedett az üzemi demokratikus fórumok száma, ez azonban nem hozott akkora javulást, amekkorát vártak. A vállalat dolgozói elsősorban a termelési tanácskozást tartják az üzemi demokrácia legszélesebb, leghatásosabb fórumának. S ez azért van így, mert végeredményben mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy elmond„Szeretettel köszöntjük Önöket, a nemzetközi nőnap alkalmából, munkájukhoz sok sikert kívánunk” — ezzel a szöveggel küldték a dísztáviratot a kadarkúti bölcsőde dolgozói a Kapós- mérői Építőipari Szövetkezet Zrínyi Ilona szocialista brigádjának, s ők beragasztották a brigádnaplóba. Hogy miért kapták, erre ad választ a szép rajzokkal, a kis közösség gazdasági, társadalmi munkáját, a közös kirándulásokat megörökítő fényképekkel, a színházlátogatásokról visszamaradt jegyekkel és más emlékekkel teli brigádnapló. Huszonnégy asszonyból és egy tiszteletbeli brigád- tagból — Horváth Ferenc faipari mérnök — áll ez a kis közösség. Hétévi múlt van mögötte. Azóta van a brigád élén — társái bizalmából — Lázár Margit. — A szövetkezet asztalosüzemében dolgozunk, betanított munkások vagyunk. A Kanizsa bútorgyár részére készítjük a fotelek, heverek fa alkatrészeit, már több esztendeje. Tavaly üzemünk kilencmilliós értéket állított elő, az idei tervünk 13 millió forint. Sokkal többet kell tehát dolgozni üzemünknek és brigádunknak is, de úgy érzem, nem lesz lemaradás, megoldjuk ezt a feladatot is — mondja a brigádvezető. Erről vall a napló, ezt bizonyítják eddigi eredményeik. A napokban második alkalommal vették át — tavalyi munkájuk, a szocialista versenyben való részvétel alapján — a brigádmozgalom aranykoszorús fokozatát. Szerepel a naplóban az is, hogy a Kadarkúton élő brigádtagok szabad idejükben gyakorta fölkeresik az ottani bölcsődét, s mennek, a többiekkel együtt, a kapós- mérői gyermekintézményekbe is különböző munkát végezni. Egyik vállalásuk, hogy a szövetkezet által épített lakások takarítását ők végzik el társadalmi munkában. S ennek — a bejegyzések tanúsága szerint — ja a véleményét. A lehetőség természetesen nem egyenlő a tényleges véleménynyilvánítással, ezért került a vita középpontjába: hogyan lehet elérni a dolgozók tartalmasabb eszmecseréjét. Az egyik álláspont szerint nagyobb gondot kell fordítani a termelési tanácskozásokra. Rendkívül fontos például, hogy megfelelően fölkészítsék a műszaki vezetőket, s ok érthetően tájékoztassák a dolgozókat. Most például, amikor sok szó esik a VI. ötéves tervről, a szak- szervezeti bizottság tagjai, a bizalmiak is érzékelik, hogy a dolgozók egy része — éppen általános, a politikai, a közgazdasági ismereteinek hiányossága miatt — nem ért meg mindent a téma tárgyalásakor. Így nem csodálható az a szinte minden fórummal kapcsolatban tapasztalt hiányosság: az emberek részproblémákról beszélnek. nem a vállalat általános fejlődéséről, távlatáról, feladatairól mondanak véleményt. Elhangzott ezzel kapcsolatban egy megfontolandó javaslat: ismertessék a térvet rétegenként a vállalatnál, mégpedig valamilyen rövidített, egyszerűsített formában. A szakemberek felelőssége különösen nagy ebből a szempontból, hiszen tőlük függ: sikerül-e megértetni a feladatokat a brigádvezetőkkel, a bizalmiakkal. Természetesen az is megfontolandó, mindenkor becsülettel eleget tettek. Betanított munkások. Csiszoló és más faipari gépeken alakítják, formálják a heve- rők, fotelek darabjait, Lázár iytargit tizenkét éve, Kelemen Lászlóné és Kiss Józsefné tíz éve végzi ezt a munkát. Az utóbbi két brigádtag nem sokkal az általános iskola elvégzése után került a szövetkezet faipari műhelyébe betanított munkásnak. ők, illetve Lázár Margit, Major Jánosné és Túri Istvánná hozták létre ezt a kis közösséget, s ösztönözték társaikat is jobb munkára. Előbb a szocialista címet szerezték meg — a brigádvezető kiváló-jelvényt —, aztán kétszer az ezüst-, most másodszor pe- dip az aranykoszorút. — További céljuk? — Az idén a nagyatádi Komfort és a kaposvári vas—műszaki szövetkezet fölhívásához csatlakoztunk, s fölajánlottuk szabad szombati keresetünket a mozgás- sérültek javára... Tavaly is részt vettünk a pártkongresszus tiszteletére, felszabadulásunk 35. évfordulójára indított versenyben: azt a keresetünket, a kaposmé- rői óvoda es a kadarkúti milyen témák, kerüljenek a termelési tanácskozás elé. Azzal azonban nem értett egyet az Építők Szakszervezetének megyei bizottsága, hogy a termelési tanácskozások jelenlegi gyakorlata nem megfelelő. Ha ugyanis a munkahelyi vezető alkalmas arra, hogy milliós értékekkel gazdálkodjon, kiadja a termelési feladatokat az embereknek, akkor miért ne volna alkalmas arra, hogy kellően fölkészülve tájékoztatást adjon a feladatokról. Sok minden nehezíti az üzemi demokrácia fórum- rendszerének működését a párhuzamosságtól az időzavarig, ezek azonban nem adnak fölmentést, ha akadozik a mozgósítás, a feladatok megmagyarázása. A testület szerint ez ne csak az építésvezetőkig jusson el. Arról is meg kell győződni, miként készítik föl a középvezetők a dolgozókat. Van még vita azon is, ki hol vesz részt fórumon, kit miért hívnak meg vagy felejtenek ki. Mindenképpen probléma, hogy a munkahelyi vezetők nem vesznek részt a bizalmicsoportok ülésén. A témák például úgy kerülnek oda, hogy előtte nem egyeztetik a véleményeket. Nagyon fontos, hogy a bizalmiakkal együtt o művezetőket is fölkészítsék a közös feladatokra. bölcsőde fejlesztésére utaltuk át. Szeretnénk az idén is eredményesen szerepelni a versenyben és harmadszor is elnyerni az aranykoszorút — tolmácsolja társai elhatározását a brigádvezető. Néhány napja a kaposmé- rői tanács a társadalmi munka kapcsán a település fejlődéséről, a jövő feladatairól tárgyalt. Egyúttal köszönetét mondott az építőipari szövetkezet szocialista brigádjainak, köztük a .Zrínyi Ilona brigádnak is. Megérdemelték ezt az elismerést. Hiszen valameny- nyiüknek családja, gazdasági feladata mellett otthon is rengeteg sok munkája van: mégis szívesen mennek, s dolgoznak a közösségért. Erről vall a gazdagodó, az eseményeket hűen megörökítő brigádnapló. S nemcsak a munkában forrtak össze. Amikor brigádtársuknak, Gelencsér Józsefnének' kisfia született, felkeresték otthonában, virágot, ajándékot vittek neki. Tavaly Budapesten vol- ak kirándulni a szövetkezet autóbuszával, az idén Sopronba készülnek. S egyúttal emberileg is közelebb kerüljenek egymáshoz. Sz. L. Kiébert Antal harmadéves az általános állattenyésztési karon. „A takarmánygazdálkodás optimalizálása egy tejtermelő tehenészeti telepen” címmel tartott előadásáért nívódijat kapott. — Miért éppen ezt a témát választotta? — Mindig szerettem a matematikát, s a főiskolán számítástechnikai képzést is kapunk. A nyári gyakorlatot egy Baranya megyei gazdaságban töltöttem, az ott szerzett gyakorlati tapasztalatok bátorítottak fel a szakdolgozat írására. Sokan kifogásolják, hogy ez a téma messze áll a gyakorlattól. Az ellenvetés lényege: a számítógép áltál összeállított ;akarmányadag biológiai értéke nem feltétlenül jó. Szerintem ez attól függ, milyen feltételrendszert táplálunk a gépbe. A matematikus nem árhat jó programot, mert nem ismeri az állatot, s a „klasszikus” agráros is így járhat, mert hiába ismeri a gyakorlati feltételeket, ha nem tudja jól átültetni a matematika nyelvére. Ha .szabad kezet kapok, az első munkahelyemen be is bizonyítom, hogy ez a rendszer kiállja a gyakorlat próbáját. — Tudja már, hol fog dolgozni? — Igen, a csákvári tsz- ben — Fejér megyei vagyak. Bár falun nevelkedtem — Száron —, az udvarunkban soha nem volt állat. Mindig az erdőt jártam, a vadgazdálkodás érdekelt. Az állatok, a zene és a tánc. Ének tagozatos gimnáziumba jártam, most is tagja vagyok a mezőgazdászok és a tanító- képzősök népi tánccsoportjának, a Kalákának. Elvégeztem a fakultatív vadgazdálkodást. a Magyar Madártani Egyesület tagjaként pedig Somogy madárvédelmével is foglalkozom. A menyasszonyom tanítóképzős — gyakran mondogatjuk, hogy a közös tánccsoportot talán azzal a „hátsó gondolattal” szervezték meg: tanítónő és állattenyésztő, a leendő munkahelyeken, a falvakban pont ilyen párokra van szükség... Herczeg Béla és Németh Zsolt közösen Írtak dolgozatot „A nyúl tejtermelésének alakulása a szoptatások gyakoriságától függően” címmel — dicsérő oklevelet kaptak a kbnferencián. Harmadéves kisállattenyésztők. — Mennyi munkába került a dolgozat elkészítése? — Nagyon sokba — mondja Herczeg Béla. — 1979 novemberében kezdtük, a kísérletek egy évig tartottak, aztán jött a feldolgozás. ErMerev megyehatárunk egyre inkább „felengednek”, egyre közelebb kerülünk egymáshoz — hallom a rádióban, olvasom napilapjainkban. És érzem is, amikor egy-egy tájegység vezetőinek tanácskozásán arról beszélnek, miként foghatnak össze ilyen vagy olyan közös érdekünket szolgáló dolgokban. A népművelők tol vábbképzéseket tartanak a „szomszédok’'-kai, a kutatók közös terveket készítenek; a környezetünk védelmét szolgáló erőfeszítésekben pedig már régóta természetes mindez. Nagyszerű dolog! örülnénk is neki, ha közben nem botlanánk lépten- nyomon apró, de szerfölött szúrós tüskékbe. A minap az egyik somogyi községben jártam, a megye határán. A tanácselnök sok mindenről beszélt, többek között arról is, hogy néhány nappal korábban a közelben levő, de már a másik megyéhez tartozó városban volt, s látta a mostanában oly sokat emlegetett mozgó re az összefüggésre nemigen figyeltek eddig — kísérleteink bizonyítják, hogy a napi egyszeri szoptatás a legjobb. A főiskola nyúlistállójában dolgoztunk. Szinte minden fontosabb állatfajnak van kísérleti telepe, így az elméleti ismereteket nap nap után ellenőrizhetjük az „életben”. Én Heves megyei vagyok, otthon, a faluban is foglalkoztam nyulakkal, galambokkal, akkor még hobbiként. Napi 3-4 órát dolgoztunk a tanulás mellett. 620 nvy] adatait mértük meg mindennap. — Megérte? — Mindenképpen — mondja Németh Zsolt. — A dolgozattól függetlenül: annyi gyakorlati fogáfct, használható ismeretet szereztünk a két félév alatt, amennyit tankönyv soha nem adhat. Ha ennyi ideig — mondhatni — „együtt él” az ember egy állatfajjal, olyan tudásra tesz szert, amelyet ki sem lehet törölni az emlékezetből. — Hová valósi? — Nagykanizsára. Az állatok szeretetét én is gyerekkoromból hoztam, a galam- bászat fogásait nagyapáimtól lestem el. Mezőgazdasági szakközépiskolába jártam. Dolgozni Keszthelyen fogok égy mezőgazdasági szakszövetkezetnél: nyúlás, galambos, tyúkos háztáji szaktanácsadó ,szervező leszek. Feladatköröm négy megyére terjed ki, köztük Somogy déli részére is. Szakmáry László és Kosa Bálint tizenkét tyúkfajta tojástömegét vizsgálta meg. Ők is harmadéves kisállattenyésztők, dicsórőt kaptak. — Mi a jelntősége ennek a vizsgálatnak? — A tyúk genetikai tulajdonsága. hogy a termelési idő növekedésével nő a tojások tömege: a kezdeti 50 grammos tojások helyébe ABC-t, belülről is. A házigazdák azzal is elbüszkélkedtek, hogy milyen jól megszervezték a busz útját, mennyire ellátják a kisközségeket. Tanácselnök ismerősöm ott tudta meg hogy a mozgó bolt hetente jár a tőlük néhány kilométerre, de már a szomszédos megyében levő faluba. „Milyen jó lenne, ha a busz dolga végeztével nem fordulna a város felé, hanem nálunk is árusítanának. Így községünk friss felvágotthoz, mirelit termékekhez jutna” — mondotta, s az ötlettel rögvest elő is állt. Jó kedve azonban csakhamar elszállt. Mert arról már szó sem lehetett... A házigazdák azzal érveltek: a két falu között ott a megyehatár, a másik megye ellátása pedig már nem az ő feladatuk. Egyedüli ez az eset? Korántsem. A tanácselnök szerint számtalan ilyen található. Például az autóbusz. Az említett városból napjában többször is érkezik hozzájuk menetrendszerűen, hikésőbb 60—65 grammosok lépnek. Újabban a tyúkok jobb kihasználása végett nem selejtezik ki őket egy év után, hanem egy újabb tojatási időszak következik; ekkor a tyúkok kevesebb, de jóval nagyobb tojásokat adnak. Mindezt a felvásárló nem veszi figyelembe; ha a tojás tömege 20 százalékkal nő, a felvásárlási ár is nőhetne ennyivel. A tejnél, gyapjúnál, sertéshúsnál már figyelembe veszik az ilyen jellegű „apróságokat” — indokolt lenne. a tojásnál is. A leendő miunkám is „tyúkokkal” kapcsolatos: Komárom megyébe megyek, vagy tsz-felvásárlónak, vagy műszakvezetőnek a baromfivágóhídon. Végül újra egy „nyúlás”: Vargha Zsolt harmadéves kisállattenyésztő. Ő az egyik, aki előadást tartott a KGST tudományos diákköri konferencián is — orosz nyelven. A másik meghívott — másodéves kisállattenyésztő — Zsolt felesége. Vargha Zsolt dolgozatában a nyulak mesterséges megtermékenyítésével foglalkozott. — Kikkel versenyzett? — Az állatélettani szekcióban indultam, s ott főként állatorvostan-hallgatók vagy végzett állatorvosok voltak. A téma valóban újnak tekinthető: szarvas- marhánál, sertésnél, pulykánál már elterjedt ez a módszer, a nyulak mesterséges megtermékenyítésével azonban csak a Kömyei Mező- gazdasági Kombinátban foglalkoznak. Mi egy másik, a környeitől eltérő módszert dolgoztunk ki — célszerűbbet és talán olcsóbbat is. — Szintén falun nevelkedett? — Nem, én pesti vagyok. Mindig vágyódtam a természet után. Folyton az állatkertben voltam, biológia tagozatos gimnáziumba jártam és sorolhatnám tovább. A városi ember néha sokkal fogékonyabban, érzékenyebben, reagál a természet jelzéseire, mint akinek ez megszokott dolog. szén sokan járnak dolgozni az említett városba. Ha ezek a buszok egy néhány kilométeres kitérőt tennének, s bemennének a társközségbe, igen sok gondtól megszabadulnának. Kérték is, de nem lett semmi belőle, mert az autóbuszok a szomszédos megye közlekedési vállalatához tartoznak, s ott ugyanazt mondták, amit a mozgó bolt gazdái... Merev megyehatáraink „felengednek” — halljuk nap nap után a rádióban, a televízióban, olvassuk az újságban, amikor a szomszédos megyék vezetői asztalhoz ülnek, hogy közös ügyeinkben szót váltsanak. Nem ártana azonban, ha néhanapján az említett -tüskékről is beszélnének. Nem nagy dolgokról van szó, csupán apróságokról. De bosszantóakról. N. J. SOMOGYI NÉPLAP L. G. Telnek a napló lapjai Lázár Margit brigádvezető munka közben Molnár Erzsébet A borsó öntözését mintegy háromszáz hektáron készítették elő a ráckevei Aranykalász Tsz-ben M EGYE HATÁR
