Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

KlSZ’kongresszus előtt Fiatalok — hátizsákkal MAI [kommentárunk Felkarolt javaslatok lassan a végéhez közele­dik a tatjév, nemsokára be­zárulnak az iskolák kapui. A fiatalok előtt, akik év köz­ben is szívesen keresik íöl hazánk tájait, kitárul a vi­lág. A két-három szabad nyári hónapba (amit persze csökkenthet a munkavállalá­sok, építőtáborok, szakmai gyakorlatok, az esetleges vizsgák hosszabb-rövidebb lekötöttsége) természetesen mindenki igyekszik beiktat­ni pihenést, üdülést, ország- vilógjárást. A dolgozó fiata­lok számára is ez az évszak a szabadságok fő szezonja, alkalom a megszokott kör­nyezetből, a hétköznapok ru- tintevékenységiéből való kilé­pésre. Hiszen kiben nem él a vágy, hogy hátizsákot, bőrön­döt ragadjon, s útnak indul­jon új, ismeretlen vidékeik felé? Nem vitás, hogy a turiz­mus a szabadidő eltöltésének egyik leghasznosabb, legtar­talmasabb, legértékesebb formája — akkor is, ha nem hosszabb üdülésekre, csak egy-egy hétvégi kiruccaná­sokra gondolunk. A felnőt­tek s még inkább a fiatalok számára két okból is az egy­részt az ifjúsági turizmus egyaránt játszik testedzési, szórakozási, tapasztalatszer­zési és tanulási szerepet (gondoljunk példáid a tanul­mányi kirándulások el nem évülő hasznosságára), s mint ilyen, az ifjabb korosztályok­nak — ha néha rejtve, köz­vetve is — nevelési eszköze lehet Másrészt figyelembe kell venni, hogy a_ fiatalok tekintélyes részének' az ifjú­sági turizmusban való rész­vétel — akár csoportos vá­rosnézés, akár táborozás* kid- vagy belföldi kirándu­lás — egyben egy közösség­ben élvezett esemény, a kö­zös, társas élményszerzés forrása is. Ahhoz pedig, hogy ennek jelentőségét föl­ismerjük, szintén nem kell if­júsági vezetőnek, szervezeti aktivistának lenni. Érthető, hogy az ifjúsági turizmus fontosságát a KISZ központi programjai is tük­rözik, s szerepe, lehetőségei­nek bővítése minden fóru­mon, így az ifjúsági szövet­ség mostani, X. kongresszu­sán is várhatóan megfelelő hangsúlyt kap. Negyedszáza­da alakult meg á fiatalok önálló utazási irodája, az Expressz. (Eredeti neve: Expressz Ifjúsági- és Szol­gáltató Vállalat volt, s 1958 októberétől — akkor került az intézmény a KISZ Köz­ponti Bizottsága felügyelete alá — hívják Expressz Ifjú­sági és Diákutazási Irodá­nak.) Az ő feladata az ifjúsá­gi turizmus fejlesztése terén kitűzött célok megvalósítása. Mai forgalma 25 évvel ez­előtt elképzelhetetlen lett volna: a kezdeti néhány ezer­rel szemben tavaly már majd hétszázezer fiatal vett részt az iroda valamelyik prog­ramján. Tömegeket mozgatnak meg a különböző spoztakciók, az Expressz ugyanis gazdája több testedzési mozgalomnak, így az edzett ifjúságért prog­ramjainak is. Igen sikeres például az aranyjelvényesek ötpróbája, amely — átke­resztelve és megújítva, de változatlan alapcélkitűzéssel — folytatja az 1980-as arany­jelvényesek az olimpiára ak­ciósorozatot. S egyre nő a fiatalok érdeklődése a szom­szédos és távolabbi államok, elsősorban a baráti szocialis­ta országok iránt. 1 Tavaly több mint százezer magyár fiatal utazott az Expressz se­gítségével külföldre, más or­szágokból pedig 120 ezer ha­zánkba érkezőt fogadtak. Kétségtelenül imponálóak a számok. Mégis — mint az ifjúsági turizmus problémái­ról nemrég rendezett kerek- asztal-megbeszélésen Völgyi István, az Expressz igazga­tója elmondta — föl kell fi­gyelni néhány olyan tényre, amely a fiatalok utazási, üdülési sapkásait, lehetősé­geit is érinti. Elsősorban ar­ról van szó, hogy — s ez persze nem az ifjabb nemze­dékek országjárásának eddig tárgyalt fontosságát kérdője­lezi meg —, hogy a megvál­tozott gazdasági helyzet az ifjúsági turizmusra kedve­zőtlenül hat Még akkor is, ha a felnőtt-turizmustól elté­rően a fiatalok érdeklődését sokkal inkább a kínált prog­ramok befolyásolják, nem pedig a szállás vagy az ét­kezés színvonala, s ez lehe­tőséget ad az irodának arra, hogy árait mérsékeltebben emelje, illetve kiterjedtebben alkalmazza a különböző ked­vezményeket. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy az Express^ «-hőskorának« sokszor kom­fort nélküli sátortáborai ma már nem bizonyulnak meg­felelőnek. Márpedig nyilván­való, hogy a belföldi turiz­mus alakulásában alapvető a megfelelő szálláskínálat. A fiataoik számára valamelyest javulást hozott néhány éve az úgynevezett kollégiumi rendelet; eszerint a nyáron üresen álló diákszállások he­lyeire az Expressznek »elő­vételi joga« van, bár több helyen az érdeklődők közvet­lenül is fordulhatnak a ki­jelölt tanintézethez. A rende­let 8—9 ezer kollégium­ágyat biztosít nyaranta. Ez mindenképpen nagy segítség, de további, eddig ki nem használt lehetőségeket — pél­dául más oktatási szerveze­teik, így a KISZ-iskolák szál­láskapacitását — is föl le­hetne még tárni. Szükség is van további kezdeményezésekre, a válto­zó ifjúság változó — növek­vő — igényeihez való állan­dó alkalmazkodásra. Az útra készülő fiatalok akár egyedül, akár csoportosan, szervezett formában vagy ötletszerűen indulnak, országunkkal, va­lóságunkkal ismerkednek. Emberekkel találkoznak, szűkebb-tágabb környezetü­ket, .hazánkat ismerik meg. Segítségükre, támogatásuk­hoz minden erőfeszítés in­dokolt: a ma hátizsákot ra* gadó ifjak lesznek a holnap világjáró turistái, a holnap sokat látott felnőttjei. Sz. G. Mindig érdeklődéssel hall­gatom, amikor egy-egy ta­nácselnök, párttitkár beszél­getés közben megemlíti, hogy most járt náluk az or­szággyűlési képviselő, tájé­kozódott arról, milyen el­képzeléseik vannak a telepü­lés fejlesztésére, s megkér­dezte, mi gátolja a tervek megvalósítását. Ez biztos je­le annak, hogy a képviselők rendszeresen tartják a kap­csolatot választókerületük­kel. A képviselőcsoport leg­utóbbi ülésén is szó volt ar­ról, milyen fontos a részvé­tel a falugyűléseken, a ta­nácsüléseken. Különösen fon­tos, hogy fogadóórát is tart­son a képviselő, lehetőséget adva a választópolgároknak, hogy tanácsot kérhessenek, elmondhassák panaszukat. Kaposváron, Nagyatádon is kialakulóban van az a he­lyes módszer, hogy a képvi­selő fogadónapját mindig ugyanarra az időpontra te­szik, így az emberek szintén »betervezhetik« a találkozást a képviselővel. Most, a VI. ötéves terv készítésének idején különö­sen fontos az, hogy a képvi­selők jól ismerjék a megyei, a helyi elképzeléseket. Ilyen szempontból különösen hasz­nos volt, hogy a képviselők a megyei tanács elnökével személyesen konzultálhattak a képviselőcsoport legutóbbi ülésén. A helyi tapasztala­tok alapján elsősorban a tár­sadalmi munka jobb meg­szervezése, a közös összefo­gással megszerezhető előny megyei elismerésének rend­je érdekelte őket. A telepü­léseken élő emberek jól tud­ják, hogy sokkal előbb épül meg az út, a járda, a vízve­zeték, ha pénzzel, társadalmi Jobb minőségű, izletesebb hentesáru kerül a fogyasz­tókhoz, annak a minőség- ellenőrző szervezetnek a mű­ködése nyomán, amelyet a fővárasba szállító húsipari vállalatok megbízásából a budapesti Húsnágykereske- delmi Vállalat hívott életre. A minőséget eddig általá­ban az üzemek maguk ellen­őrizték. A vizsgálatok sze­munkával előrelenditik az ügyet. Azt kérdezik a képvi­selőktől, hogy előnyt élvez­nek-e akkor, ha az átlagot, meghaladó hozzájárulást ajánlanak fel. Természetesen ellenpéldák is vannak. Néha visszahúzó ereje van a társadalmi mun­ka rossz megszervezésének, amint azt a képviselők is ta- tavasztalták. S annak is, ha nem figyelnek arra, hogy az utcában lévő egyedül élő, be­teg emberek nem képesek ki­fizetni a közösen megaján­lott összeget. Ha ezt elmu­lasztják, akkor még a képvi­selőknek. is sok munkát ad, amikor a tengeri kígyóvá duzzadó ügy panasz formá­jában eljut hozzájuk. A tanácsok vezetői, a la­kosság azt várja a képvise­lőktől, hogy határozottan véleményt mondjanak, ha valamivel hozzájuk fordul­nak. A megyei tanács elnö­ke most arra kérte őket, hogy mindenhol támogassák a helyi kezdeményezéseket, ugyanis a költségvetésben szerepelnek összegek ezek támogatására. Az a fontos, hogy olyan ügy érdekében fogjon össze a helyi lakos­ság, amely minél több em­ber érdekét szolgálja. Sokféle fórumon vesznek részt mostanában képvise­lőink, s igyekeznek haszno­sítani mindazt, amit a me­gyei tanács elnökétől, s amit az országgyűlés legutóbbi ülésén hallottak. Ott is szó volt ugyanis arról, milyen fontos a lakosság véleményé­nek, jelzéseinek, kezdemé­nyezéseinek meghallgatása, felkarolása. Most, a tervek végleges összeállításának időszakában ez valóban fon­tos kötelességük. rint a Budapestre szállított napi 100 tonna termék túl­nyomó többsége megfelel a szabványelőírásoknak. A nagykereskedelmi vál­lalat a termékekből rendsze­resen kóstolókat, bemutató­kat szervez. Legutóbb pél­dául a Kaposvári Húskom­binát hurkáiról, disznósajt­jairól kérték ki a fogyasztók véleményét. SOMOGYI KRÓNIKÁJA L. G. Központi ellenőrzés, Izletesebb húsáru Mernyel május Az időjárás ugyan nem kedvezett, a hét közepén mégis megkezdődött a nyári üdültetési idény a Balaton somogyi partján. Ez azon­ban csak az egyik oka, hogy a figyelem oda irányult, a másik az, hogy nemzetközi jelentőségű, országos konfe­renciák, tanácskozások szín­helye volt Balatonföldvár, Siófok. Háromnapos nemzet- köri elméleti KONFERENCIÁT rendeztek Balatonföldváron, s ezen negyvenhét kommu­nista és munkáspárt képvise­lői több fontos témát vitat­tok meg. Siófok adott ott­hont az országos munkavé­delmi konferenciának, a vál­lalati jogászok tanácskozásá­nak, s ott nyitották meg a balatoni közegészségügyi na­pokat. Ezek a tanácskozások a somogyiak nagy számú rész~ vételét is lehetővé teszik, s ez nyilván a megvitatott fontos témák gyorsabb to­vábbvitelében, a döntések végrehajtásában is érződik majd. Mindenképpen el­mondható ez a kétnapos or­szágos szakszervezeti mun­kavédelmi konferenciáról. Évről évre fejlődik a szak- szervezeti szervek munkavé­delmi tevékenysége; a XXIV. kongresszuson is szó volt ar­ról, hogy a munkavédelmi tevékenység nagy erőforrása volt és marad e széles körű körű társadalmasítás. Orszá­gosan csaknem kétszázezerre tehető azoknak az aktívák­nak a száma, akik rendsze­resen segítik a munkavédel­mi feladatok végzését. A kongresszus öt évre szóló határozata szerint nagyon fontos, hogy a szociálpoliti­kai, a munkavédelmi és kör­nyezetvédelmi feladatok min­denütt szex-epeljenek az üze­mi, vállalati, intézményi ter­vekben. A siófoki konferen­cia abból indult ki, hogy a munkavédelmi feladatokat a szakszervezetek legutóbbi kongresszusa már megszabta, a plenáris üléseken elhang­zott előadások, a hét szek­cióban folytatott vita szerint most a végrehajtásra kell összpontosítani az erőket. Egy szakma dolgozóinak sajátos helyzetéről, a gazda­sági és a szakszervezeti fel­adatokról úgy is lehet be­szélni, hogy közben Somogy ellátásának javítását is elö~ relendítse. Jó példa e szem­pontból a KPVDSZ megyei bizottságának ülése: ÖSZTÖNZÉST ADOTT ugyanis a jelen levő szak- szervezeti titkároknak, aktí­váknak, a megyei bizottság tagjainak az egy év munká­ját értékelő tanácskozás. Közvetlenül érzékelhették például milyen fontos a VI. ötéves tervek demokratikus megvitatása a végleges ki­dolgozás előtt a kereskedel­mi, a vendéglátó vállalatok­nál, az áfész-eknél. A lakosság közérzete szem­pontjából különösen fontos a kiegyensúlyozott ellátás, erről a belkereskedelmi mi­niszter is beszélt annak ide­jén a kormányprogram elfo­gadásakor az országgyűlésen. Most a tervezéskor a szak- szervezeti szervek is sokat tehetnek a tartalékok feltá­rásával, mozgósításával. S mivel az árualap nyolcvan százalékát a hazai üzemek, válallatok, szövetkezetek ad­ják, van mit tenni azért, hogy » szakemberek véle­ményét meghallgatva a ter­vezéskor elérjék A I0BB ELLÁTÁST, az áru útjának lerövidítését. Nagyon fontos a lakosság szempontjából is a kaposvári városi és járási tűzoltópa­rancsnokság munkája, hiszen a hetvenötezer lakosú me­gyeszékhely tűzmegelőzési tevékenységét is ők látják el. A városi tanács vb. ép­pen azért tárgyalta meg a parancsnokság munkáját, mért nagy értékek védelmé­ről gondoskodik tevékeny­ségével. Tavaly csökkent a tűzese­tek száma a városban és a járásban, s két év alatt csak­nem félmillió forint értékű szakmunkát végeztek a tűz­oltók saját maguknak és a 2. számú bölcsődében. A vég­rehajtó bizottság ezért, va­lamint a tűzvédelmi megelő­zésben elért eredményekért joggal ismerte el a tevé­kenységüket. Lajos Géza A nehéz művelésű, kötött talajú földek már elnyelték a magot, s csöndben, észre­vétlen nő a vetés. A mer- nyei termelőszövetkezet dim- bes-dombos területein já­runk. — Hogyan alakul Mer- nyén az idei tavasz? — Gonddal kezdem — mondja Takács Dezső, a ter­melőszövetkezet elnöke. — Nem kaptunk meg tíz va­gon nvi nitrogén műtrágyát, amelyre igen nagy szükség lett volna. Ez másutt is hiányzik, a gyár állítólag külföldre adta el. Ha két hé­ten belül szállítanák, már akkor is elkéstünk vele. — Egyébként? — A munkákkal egyéb­ként nincs baj: ma éjszaka befejezzük az ezerhektáros kukorica vetését. Május ele­jén az eső okozott ugyan né­mi késedelmet, de sok már nincs hátra; sőt ha egy gép hibája miatt nem állunk két napig, májusra be is fejez­tük volna... A háztáji terü­leteket is most vetjük, már végeztünk a talajmunkákkal. Az év eleji gondok ellenére — ezer hektárnyi őszi mély­szántás maradt el — a mun­ka ütemével elégedettek va­gyunk. — Bizonyára itt is hiány­zik a csapadék. — Több mint a fele ku­koricát száraz, szikkadt ta­lajba kellett vetni; közben megjött az eső, de ez már nem változtat a költségtöbb­leten. A szárazság másik következménye egészen fur­csa: az őszi árpa már ápri­lisban kalászt hozott. Ilyet még a legidősebbek sem lát­ták ... Félek, hogy gond lesz a napraforgóval is. A cukor­répánál láttam más tesz-ek- ben: a vetés együtt kel a gyommaL Attól tartok ná­lunk a napraforgó lesz így. — Van-e változás a vetés- szerkezetben ? — Igen, a kalászosok ja­vára. A kalászosok területe 1000 hektárról 1300—1400 hektárra nőtt, a kukoricáé épp fordítva. 1000 hektár a búza, 200 az őszi árpa, 200 pedig a tavaszi. Változnak az idők: korábban a kukori- va volt a „kincs”, most ar­ra a területre vetjük, ami „marad”. A vetésszerkeze­tünk nem szokványos: a nö­vénytermesztés döntő hánya­da árunövény, nemrég ugya­nis nagy profiltisztítást haj­tottunk végre az állatte­nyésztésben, s csak 60—70 vagon abraktakarmányra van szükségünk. — Mi volt ez a profiltisz­títás? — 1979-ben fölszámoltuk a sertéstelepet, a szarvas­marha-tenyésztést pedig most fejlesztjük. Az idén kezdő­dik a rekonstrukció, a máso­dik félévben. 520 férőhelyes fejő-tehenészetünk lesz, a. beruházás 30 millióba kerül. Tízmillió forint az állami tá­mogatás, a többit saját erő­ből és hitelből fedezzük. Ígéretet kaptunk a megyétől is fejlesztési támogatásra, ez még később dől el. Van egy másik, új ágazatunk is: a ló- tenyésztés. — Ezt milyen céllal hoz­ták létre? — Három év is eltelt, hogy egyetlen általános iskolás sem jelentkezett hozzánk, sem ösztöndíjjal továbbtanu­lásra, áem munkára. 1979- ben vettünk néhány vágólo­vat a főiskolától és Somogy- gesztiben kiadtuk a gyere­keknek lovagolni. Már ab­ban az évben volt két je­lentkező a tsz-be, s azóta egyre többen jönnek hoz­zánk. Tavaly elhatároztuk: ha kicseréljük az állományt magyar félvérekre, megpró­báljuk létrehozni a tenyésze­tet. A lótenyésztés most konjunktúrában levő ágazat, a sportló pedig különösen az. Tavaly már szerepeltünk, a területi versenyeken most is ott leszünk Kaposváron, a közép-dunántúli verseny el­ső fordulóján, M. E. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom