Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-09 / 107. szám
ALAGÚT Szomjas föld, ázott föld... Tanítőszív dig 'kilenc osztályvezető váltotta egymást... Volt közben háború hadifogsággal, felszabadulás és megújulás, majd „fagypont” az oktatási éleiben. Gyula bácsi azonban nem tért le a néptanítók hagyományos útjáról. Az eredmény: több mint kétszáz egykori diákja közül hatvannégyen érettségiztek, s többségük egyetemet vagy főiskolát is végzett. S a „lámpás” világa Biissíi felnőtt lakosságát sem kerülte el. A tanító negyvenkét színdarabot rendezett. — Ornak kevés volt akkoriban a tanító szülőfalumban, Nagyberkiben, parasztnak azonban sok. Hatalmát nem lehetett a jegyzőéhez vagy a papéhoz hasonlítani, de legalább úrnak szólították. ezért határozott úgy az én szegényparaszti sorban élő apám, hogy tanítóképzőbe ad. „Papnak nem engedlek: akkor maradj inkább paraszt! Ahhoz, hogy orvos vagy jegyző légy, kevés a pénzem” — mondta —: „arra azonban, hogy tanítónak tanulj, még telik az erszényemből.” Az időrend fonala itt összegabalyodik. Varga Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztályának nyugalomba vonult csoportvezetője szinte lubickolni kezd emlékeinek zuhatagáhan. Nagyszerű „riportalany”: mindenre pontosan emlékszik, ám sohasem mulasztja el, hogy a gyermekkori él-, ményanyagot az oktatásban töltött huszonöt év tapasztalataival össze ne hasonlítsa, azzal az ékes stílussal, mely- olyannyira jellemzi a régi iskolát járt pedagógusokat. Imigyen: „Az én időmben olyanok voltak a gyerekek, mint a szikkadt föld, mely pillanatok- alatt felszívja a vizet s hálás annak, aki meglocsolta... A mai gyerekek többsége azonban ázott föld... Többet tud, mint a régiek, de összehasonlíthatatlanul kevésbé mélyen .. S mert az egykor szomjas föld termőre fordulván sem feledkezik meg jótevőiről, Gyula bácsi — ne tartsa senki ezt holmi bizalmaskodásnak, hiszen megyeszerte ezrek szólítják így, és csak így! —, egyszóval: Gyula bácsi hosszan, s nem titkoltan a példaadás szándékával néhány, azóta elhalt kiváló pedagógusának arcát rajzol-, ja föl újra. A nagyberki Gál Dénesit, a, lelkes és az akkori követelményekhez képest hallatlanul korszerű eszközökkel oktató néptanítóét, akinek ahhoz is volt mersze, hogy a hittant egyszerűen bifláztassa ^ katolikus elemi iskolában. S a serdületlen nebulók már tudták, mi a tanító úr eme ridegségének oka... És szól Dobosi Elekről, a bajai tanítóképző puritán, de szabadelvű és művelt igazgató járói, aki — nem éppen a korszellem jegyében —büszke volt arra, ha növendékeit csinos lányok társaságában látta. Hagyott persze komolyabb szellemi örökséget is tanítványaira. Például ezt a bölcsességet: „Ne engedjék, hogy a falu húzza le magukat, inkább maguk emeljék fel a falut!” Ez volt Varga Gyula vezéreszméje is, amikor 1939- ben kezdte tanítói pályáját Büssüben. Nem volt könnyű egyenes ösvényen haladni: az oskolát felügyelő két helyi, nagyság, a pap és a jegyző állandó marakodása megkeserítette a fiatal tanító szájaízét is. O tt-tariózkodá- sa során hat pap adta egymásnak a plébánia kilincsét, a megyei tanácson jóval később. eltöltött évek alatt pa-. — Persze sohasem avatkoztam be a két .ifjúsági szervezet, a MADISZ és az EPOSZ csatározásaiba:mindkettőből toboroztam tagokat a színjátszókörbe. Egyszer a kaposvári színházban is felléptünk, A kőszívű ember fiainak dramatizálásával. S amit korábbi sok találkozásunk során sohasem sejtettem volna Gyula bácsiról: a zord Baradlay Kázmért játszotta és a vérszomjas Havnaut... 1956 nyarán, amikor a járási tanácson, vállalt állást Varga Gyula, bizonyára nem gyanította még, hógv hamarosan jórészt neki kell rendbehoznia a járás oktatási életét. Türelme'és embersége átsegítette az akadályokon akkor, i azután, húsz esztendőn át, amikor a megyei tanácson tevékenykedett alsótagozatos felügyelőként, majd az. általános iskolai csoport vezetőjeként. Igaz, sohasem volt „vajszívű”. Megszámlálhatatlanul sok órát látogatott, ám mind- öocTe tizenhatot s minösí+ett kitűnőre. Valón egyszerűen rigorózusságből? — Nem. erről szó sincs! A pedagógusok fiatalabb nemzedékeinek fejtben jóval több van, mint a miénkben. A szívükben azonban, félek, jóval kevesebb! Megszűnt már az az állapot, melvet még a háború előtt, epv filmben, íav jellemeztek: „A tanító ütsz éli kilométerkő, melybe a legutolsó koldus, is be'etörölheti sáros bakancsát!” De mintha megcsappant volna a lelkesedés is, a hú, a megszállottság... Az egykori nagyberki parasztim, a kitüntetéssé) abszolvált „segélydíjas tanító” és a negyedszázadnvi tapasztalatra szert tevő tisztségviselő csupán egyetlen nagy „tüskét” hordoz a lelkében: sohasem taníthatott történelmet, holott igazán ezt érezte volna hivatásának. Most históriai témájú olvasmányok tömegével kárpótolja magát. . Szekrényében — több más kitüntetés mellett — ott csillog a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozata, arcán pedig a két pedagógusfiú apjának, talán a „dinasztiaalapítónak” büszkesége. Egyszersmind a klasszikus néptanító hite. tapasztalata, amelyről az utolsó munkahely — Gyula bácsinak, a megyei tanácsosnak kimondhatatlan örömére — nem szándékozik lemondani. Lengyel András Száz éve jelent meg a Népiskolai Szemle Haladó pedagógiai közlöny maradt Akik az 1881. május 10-én Csurgón megjelent szerény küllemű — alig egy ívnyi terjedelmű, rotációs papírra nyomott — lapocskát kézbe vették, aligha gondoltak arra, hogy a megye művelődéstör- ■ténetében, de a magyar tanügyi sajtó történetében i* egy kivételes vállalkozás tanúd. Talán magiuk a szerkesztők — Adorján Miklós, a csurgói tanítóképző gyakorló elemi iskolájának tanítója, az időben a Somogy megyei Tani tóegylet elnöke, Horváth József, néhány éve még kadankútá tanító, akkor már a képző tanára és Sza- loky Dániel, a csokonyai református népiskola megye- szerte ismert, tekintélyes tanítója — sem remélték, hogy ez a lap 16 éven át, 1896-ig rendszeresen megjelenik majd, betöltve vállalt szerepét. A helyi körülmények legalább is nem biztattak, sok jóval. Igaz, Roboz István 15 évvel korábban, 1866-ban indított »vegyes tartalmú hetilapja«. a Somogy kezdetben — híven liberális szerkesztői programjához — szívügyének tekintette az újjászülető magyar népoktatás támogatását, ám ezekben az években már a lapot fenntartó gazdasági -társadalmi körök nyomásának engedve alig-alig adott teret ilyen tárgyú írásoknak. Az 1870-es évek elején Kovács Sebestyén Gyula, Somogy első tanfelügyelője kísérelte meg egy megyei »népművelési közlöny« életre hívását; a Somogy megyei Tanügyi Lapnak, azonban csupán egyetlen saáma jelenít meg, a folytatás eiőfi- zetők hűén elmaradt Az 1868. évi népiskolai törvény hatására jelentősen gyarapodott megyénkben az iskoláik és a tanítok száma, mmtegy 20 százalékkal növekedett az iskolába járó tankötelesek aránya. Javult a tanítóság összetétele, s erősödött a szakmai összefogás igénye is. A járási és a megyed felolvasóüléseiken rendszeresen szereplő tanítók neve gyakran megjelent a Népiskolai Szemle hasábjain is. Mindezek hátterében pedig ott volt a megye iskolaügyének fellegvára, az Eötvös alapította csurgói állami tanítóképző, s a képző létszámában és szellemiekben egyaránt gyarapodó saját növendékein túl az otthont adó megye tanítóságáért is felelősségét érző tantestülete. Ez a folyóirat felbecsülhetetlen értékű forrás a megye művelődéstörténetét kutatók számára. Csaknem két évtized alatt több ezer cikkben, közleményben, ismertetésben, híradásban és szerkesztői üzenetben megőrzött közoktatási-pedagógiai információi révén bepillanthatunk a magyar népoktatás fejlődése szempontjából jelentős korszak Somogy megyei iskoláinak életébe,* műhelytitkaiba. A kor hivatalos pedagógiai dokumentumaihoz képest arról is tájékozódhatunk, hogyan értelmezték a közművelődés, a népoktatás funkcióját, a népiskolai munka nevelési és didaktikai problémáit, az egyes tantárgyak tanításának feladatait és módszertanát A lap címe 1886-ban Iskolai Szemlére változott, tartalma bővült, s kiterjedt a polgári iskolai- és a Jiözépis- kolai oktatásra is. Nem változott azonban szándéka és szelleme: demokratikus, újat kereső, tájékozódó és tájékoztatni akaró, haladó pedagógiai közlöny maradt. Dr. Kelemen Elemér Filmet rendez a színész Lukáts Andor — egy szerepben képek elevenednek meg előtte, melyek nemcsak az ő szorongásainak termékei. ( — Ezek - a „képek, káprázatos egyben Lukáts Andori sziirreáliák is? — Valóban azok. Gyakran álmodom; álmaim egyes részletei állandóak, ismerem a jelentésüket, azt, hogy milyen szimbólumklisék. A háború nekem például eget eltakaró, hatalmas zeppelinek formájában jelenik meg ... Egyébként erősen vizuális • típus vagyok. A forgatókönyv témája négy év óta foglalkoztatott: a két egymás utáni álmot kapcsoltam össze s írtam belőle forgatókönyvet. Négyévi „kihordási idő” után szinte kiszakadt belőlem. — A szereplőkről és a helyszínekről is szívesen hallanánk valamit. — Főként a Csiky Gergely Színház művészei játszanak majd benne, de kaposváriakat, utcáról és egyéb helyekről megismert embereket í* felkértem közreműködésié. A helyszínek között lesz, a kaposvári strand úszómedencéje, illetve Szenna, a Jutái út, az abaligeti, és a bonyhádi álugút, az aszófői XIII. századi romos kápolna stb. A forgatás július hattól hu- ,j -.onkettedikéig tart majd. Feszültségben élek, mióta eldőlt, hogy filmet csinálhatok: a filmezést nem tanultam, s először rendezek. L. U A Csiky Gergely Színház népszerű művésze, Lukáts Andor eddig csak játszott filmekben. Július hatodikén a íelvevőgép mögött áll majd: filmet ■ rendez. — Milyen irodalmi alapanyagból? ■— ezt kérdeztük először. ' * — A forgatókönyv szerzője is én vagyok. Az az igazság, hogy régóta írok, de munkáimmal elégedetlen lévén . nem engedtem ki őket a kezemből Ez az írásom először szinopszis formában létezett: beadtam a Balázs Béla Stúdiónak, s onnan az a bíztató válasz érkezett, hogy írjak belőle forgatókönyvet. Épp akkor hirdettek egy forgatókönyvpályázatot, s azon részt vett az én munkám is, és elfogadták. — A Balázs Béla Stúdió filmjei több rendezőgeneráció figyelembe vételével is, minőséget, eredetiséget képviselnek. A ,,cégjelzés" egyben védjegy is. Miről szól majd Lukáts Andor filmje? — A címe: Alagút. Két szorongató álmomból írtam; ez azt is jelzi, hogy szürrealista film lesz. A XX. század „betegségeit” vizionálja a hős, aki egy alagúton áthaladva kerül sokkos, szorongásos állapotba ... .Olyan Reneszánsz és barokk Benkő Dániel, lantművész a napokban koncertet tartott az óbudai Zichy-kastély ban. Andrea von Kamm, svájci énekesnő közreműködésével reneszánsz és barokk müveket adtak elő Nyelvi V'; ' \' — gondokkal „A technika megvan, csak élni kell vele" Somogy általános iskoláinak húsz százalékában működik nyelvi laboratórium. Országos viszonylatban ez az arány jobb az átlagnál, mert másutt a pedagógusok nem szívesen vállalják a sok munkával, előkészülettel járó »gépesített« oktatást. A személyi feltételek mellett biztosítani kell a megfelelő minőségű és mennyiségű programozott anyagot, érteni kell a technikai eszközökhöz, meg kell szervezni a differenciált osztálymunkát... — A tapasztalat azt mutatja, hogy azokban az iskolákban, ahol nyelvi laboratóriumokat is az oktatás szolgálatába állítják, lényegesen jobbak az eredmények, mint másutt — mondja Félix. Ferencié vezető szakfelügyelő. — Kevés a bukás, és a gyerekek nyelvi készsége is jobban fejlődik. A hagyományos módszernél a nyelvet tanító pedagógusnak sincs lehetősége a beszéd gyakorlására, gya, koriak a kiejtéshibák; igy nékii is nagy segítség, ha anyanyelvi szinten hallja a program anyagát., s ezzel saját nyelvtudását Is fejleszti. —|- Több iskolában megvásárolták a laboratórium kellékeit, ám valamilyen okból nem használják... — A személyi feltételeken kívül még sok szempontnak kell megfelelni, hogy a labo- ros nyelvoktatás eredményes legyein. A megyében végzett felmérésék szerint gondot okoznak a gyenge felvételek és hogy a felszereléshez nem mellékelnek magyar nyelvű használati utasítást Hiba esetén közvetlenül a forgalmazóhoz kell fordulni, így meglehetősen sok időbe telik a javítás. Zsúfolt iskolában, nagy létszámú osztályoknál különösen nehéz megóvni a berendezést. Központi anyagok csak korlátozottan állnak rendelkezésre, ezért a megyei szakfelügyelet kétévi mun,kával maga dolgozott ki programozott tananyagot, így jutott minden iskolának. — Hogyan készítik föl a nyelvi laboratórium*« oktatásban résztvevő pedagógusokat? — Kétszer szerveztünk egyéves tanfolyamot,. s ezen részt vett valamennyi nyel- vilaboros pedagógus. Szükség van az alapos felkészítésire. hiszen e nyelvtanárokra még egyszer akkora munka vár, mint a többiekre. Az alapos felkészülés, a rendszerezés a sikeres oktatás alapja, ezt azonban az órarendek kialakításánál, az óraszámoknál nemigen veszik figyelembe. Központi intézkedéssel kelleme szabályozni, hogy a laboros óra előtt a tanárnak legyen legalább negyvenöt perc szünete a technikai eszközök fölkészítésére. — Az ilyen nyelvoktatás differenciált vagy egyéni osztálymuinkát igényel. Miként oldják ezt meg nagy létszámú csoportoknál? — A folyamatos munkában a nagy létszámú iskolák tanulóinak csupán a fele vehet részt. »Széttördelik« az órákat, s ez semmi esetre sem jó. A nyelvi laborokat nem szabad nagy létszámú osztályokra tervezni; legjobb, ha a ma meglevő szaktanteremhez kapcsolják a labort. Azok a gyerekek, akiknek a legkevesebb segítség kell, ott dolgozhatnak a többiekkel közvetlenül foglalkozik a pedagógus, s amikor megkapták a megfelelő előkészítést, ők is a laborrészen folytatják a munkát, helyet cserélve az előző csoporttal. Ily módon hármas differenciálást lehet kialakítani; a gyerek terhelése optimális, és megoldható a. korrekciós munka is. — Várható-e, hogy a megye más iskoláiban is alkalmazzák majd e nyelvi oktatást? — Feltehetőleg egyre többen térnek át erre, a nyelv- oktatásban ugyanis ez a jövő útja. Beszélni akarjuk megtanítani a gyerekeket, ehhez pedig beszéltetni kell. A beszédtechnika a laboros oktatással ugrásszerűen lavúl. Ha, nem akarjuk, hogy a gyerek az iskola befejezésével elfelejtse, amit például oroszból .tanult, ezt a módszert kell alkalmaznunk. A technika már megvan hozzá, csupán élni kell vele. A. A.
