Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-07 / 105. szám
Négyszázan vannak. A megyeszékhely környékéről, tizenhat községből járnak be naponta, busz- szál, vonattal, szülők, ismerősök kocsijával. Az otthon melegségét, a szülőfalu iskolájának benső- ségességét kellett elhagyniuk, hogy jól fölszerelt, lakályos, szép tantermekben sajátíthassák el a matematika és a grammatika rejtelmeit. A körzetesítés „haszonélvezői”, egyik-másik esetben áldozatai ők. Faluról, esetleg „osztattam” iskolákból jött gyermekek. Kis mo- tyójuk mellett olykor kisebbrendűségi érzéseiket is magukkal hozzák a városba, hátrányaikat, szorongásaikat, melyeknek legyőzéséhez ■ szinte emberfeletti erőre van szükségük nemcsak nekik, hanem a pedagógusoknak is. Erről a négyszáz gyermekről tárgyalt tegnap^ a Kaposvári Városi Tanács V. B. A határozati javaslatban a közlekedés, a szociális ellátás javítása is megfogalmazódott. Erről a négyszáz általános iskolásról lesz szó összeállításunkban is. KORAI INGÁZOK A pedagógus szemével. Hatvankét gyerek utazik naponta a toponári Szalma István Általános Iskolába Zimányból, Őreiből, Antalra aj orból és Répáspusztáról, az intézmény tanulóinak csaknem egyötöde. A körülmények ugyan itt sem eszményiek: nincs ebédlő, jószerivel kézmosási lehetőség is alig, a diákoknak jórészt toldoaott-foldozott, kicsiny szükségtantermekben kell elsajátítaniuk a százalék- számítás és az igeragozás csínját-bínját. A körzetesítést mégsem lehetett tovább halasztani, hiszen a tanulók lakóhelyén vagy a megfele- 16 helyiségek hiányoztak, ivagy a pedagógus, vagy az „osztás” lehetősége, a csekély létszám miatt. Tehát — hatvanketten utaznak naponta. Ki buszon, ki vonaton. Gondjaikról, bajaikról; örömeikről, tanulmányi eredményeikről Balassa TiborA felnőttek ritmusára Megyeszékhelyünk több mint nyolcezer általános iskolása közül csaknem négyszáz a bejáró, tizenhat községből, illetve .társközségből. Olykor bizony a városi iskolák zsúfoltsága is megváltás számukra a failu szénkáűy- hával fűthető, zömmel gyengén fölszeréit tantermeihez képest. Előny az »osztottság-« is, a szaktantermek rendszere, a szaktanárok viszonylagos -bősége. A körzetesítés nyomán azonban gondqk is keletkeztek. ElsősorbanV a szociális ellátásban, amelynek mutatóiból rögtön. kide- 'rül: a bejárók hátrányos helyzete csökkent, de nem szűnt meg. A kaposvári kisdiákok negyvenhat százalékának van lehetőség© arra, hogy délutánonként a napköziben, készüljön fel a másnapi órákra, játsszon és pihenjen. Ezenkívül még nyoicszázan élvezhetik a menza örömeit. Összesen ötvenhat százalék ez, lényegesen jobb az országos átlagnál, s nem rosz- szatíb a megyeszékhelyek középarányosánál. Az ingázóknak azonban csupán huszonnégy százaléka részesül e szociális kedvezményekben, holojt az iskolák igazgatói rendszerint előnyben részesítik — azaz részesítenék — őket a jelentkezéskor. A szakemberek kiét okkal magyarázzák e fogyatékosságot Az egyik — a szülők egy részének rövidlátása. Sokan még minidig «magántulajdonnak« tekintik gyermeküket, akinek gyomra, egészsége kárára is lehet kupor- gatni. Nagyobb gond azonban, hogy az iskolai ebéd és a napközis foglalkozások idejét nem lehet összeegyeztetni az autóbuszok, vonatok indulásának időpontjával A kizárólag a felnőttek életritmusához »idomított« menetrend gyakran rendetlenséghez vezet a gyermekek életében, értékes óráktól fosztja meg őket. A kicsinyek csupán menetrendszerű buszokkal közlekedhetnek, úgynevezett iskolabusz Kaposvár körzetében nem létezik. Holott a számításokból kiderül: ilyen, a menzához, a [tanulószobához, illetve a napközihez alkalmazkodó iskolabusz beállítása két vonalon is megérné a pénzt és a fáradságot Szennából például több mint hetven diák utazik naponta Kaposvárra és vissza; az egy vonal- mentén fekvő Simon- fáról, Bőszénfáról, Zselicki6- lakról és Zselicszentpálról pedig száztíz! Tehát a közlekedési vállalatot nem £mé veszteség. névál, az iskola igazgatójával és Gombás György ifjúságvédelmi felelőssel beszélgettünk. —. Előfordul, hogy a gyermekek — közlekedési nehézségek miatt — reggel fáradtan érkeznek az iskolába. Így van-e ez itt is? Balassa Tiborné: A Zi- mányból és Őreiből busszal bejáró tanulókkal nincs * ilyen gond, annál nyomasztóbb viszont a répáspusztai és az antalmajori gyerekek helyzete. Nekik legkésőbb fél hatkor föl kell kelniük, hogy elérjék a vonatot. Hétkor már itt vannak az iskolában. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy olykor fáradtabbak, ingerlékenyebbek a többieknél, s tanulmányi eredményeik — ha nem is „veszélyes” mértékben — gyengébbek az átlagosnál. Az összkép persze korántsem sötét: egykori „bejáró” tanulóink közül ma sokan mérnökként, tanárként, orvosként dolgoznak. — Mennyire különbözik a bejáró diákok neveltségének, műveltségének színvonala a Toponáron élőkétől? Gombás György: a tapasztalatok nem egyöntetűek. Antalmajorban és Répáspusztán az utóbbi években, felgyorsult a „pauperizáló- dás” folyamata, sokan települtek be olyanok, akiknek társadalmi helyzete ingatag, A hatvankét tanuló közül tizenheten veszélyeztetettek! két bejáró tanulónkból tizenöten napközisek és hárman veszik igénybe a menzát. A többiek hozzák a kis tnotyójukat és abból falatoznak, hol bőségesebben, hol szegényesen. Családjukban az a szokás, hogy esténként fogyasztanak meleg ételt. Tudjuk, hogy a napközisek és a menzások száma — a szükségletekhez képest — csekély, boldogan adnánk kedvezményeket is a bejáróknak, csakhogy a bizonytalan körülmények között élő szülők többsége a havi száz-kétszáz forintot is sajnálja, amibe a napközi vagy a menza kerül. Nem kényszer! thetj ük őket... Nincs saját étkezdénk. A gyerekeket természetesen nem csapjuk ki az utcára órák után: pedagógusok felügyelnek rájuk a busz vagy a vonat indulásáig. Ám ez csupán afféle szépségtapasz. Mit sem változtat azon, hogy a tanulóknak — a közlekedési nehézségek miatt — gyakran „kettétörik” a délutánjuk. — Milyen megoldást képzelhetnénk el az „ingázástól” elgyötört gyermekek gondjainak csökkentésére? Gombás György: A legki- látástalanabb az antalma- járiak helyzete: ők télen sötétben érkeznek az iskolába és sötétben térnek haza, döcögő személyvonaton. Helyzetükön bizonyára jar Rengeteget rontanak a gyerekek erkölcsi értékrendjén a vonatozás közben tapasztalt magatartásformák is — az italozás, a kártyázás, a verekedés. — Ebben a helyzetben különösen fontosnak látszik az iskola otthcmjellegének erősítése, a napközis ellátás fejlesztése. Mennyire sikerült elérni ezt a célt? Balassa Tiborné: Hatvanvítana, ha az Antalmajor és Répáspuszta közti, mindössze két kilométernyi dü- lőutat makadámúttá alakítanák át, s buszokat közlekedtetnének arrafelé. De a gyerekek terheinek könnyítéséhez a tárgyi feltételek jobbítására, a szülők nagyobb türelmére, a vonaton hajnalban utazó dolgozók nagyobb önfegyelmére is szükség volna. öt fogadja a bejárókat Vándortarlsznya A Kaposvár környéki tanulók egy része vándortarisznyával járta a megye- székhely általános iskoláit Elhelyezésük attól függött hogy éppen hol volt rájuk szükség. Jelenleg a város tizennégy általános iskolájából öt fogadja a bejárókat: a Bartók Béla úti, a Hannán Kató, a Kinizsi lakótelepi, a Petőfi Sándor és a Szalma István iskola. A Zrínyi iskola, az 1971 '72- es tanévben, indulásakor 8 városkörnyéki település gyermekeit fogadta — itt volt szükség rájuk a tanulócsoportok kialakítása miatt. A Rákóczi iskolát szintén ilyen érdek vezette, hogy körzetes tanulókat ültessenek a városi gyerekek mellé. A magyaregresi gyerekek 1904-ben a Rákóczi iskolába jártak, hét év múlva a falu tanulóit a Zrínyi iskolába irányították. 1979-től a Hámán Kató általános iskolában találhatjuk a magyaregresieket. További sorsuk bizonytalan. Garat László, a városi művelődésügyi osztály vezetője elmondta: rendet szeretnének teremteni a Kaposvárra járó tanulók iskolai körzeteinek a kialakításában. Eddig csak a fogadó iskola oldaláról szemlélték a bejárók gondjainak megoldását, nem vették figyelembe a tanútok érdekeit, a közlekedés szabta föltételeket. Amikor tűrhetetlenné vált az iskolában a zsúfoltság, a terhet átadták másoknak ... A Hámán Kató iskolában két éve ismétlődött még az, ami korábban a Rákócziban, illetve a Zrínyiben. Reméljük, a vándortarisznya végleg lekerül a bejáró tanulók válláról. A térképen szemléletesen rajzolódik ki a két alapvető iskolakörzet, illetve a jövő lehetséges útja. A Bartók Béla úti iskola körzete továbbra is marad: Töröcske, Simonira, Bőszénfa, Zselickis-. lak és Zselicszentpál. A többiek számára egy új városi iskola amúgy is szükséges megépítése hozhat elfogadható megoldást. A cseri városrészben, a Madár utcában tervezik, s ide járnának majd Szennából, Kaposszer- dahelyről, Szilvásszentmár- tonbál, Zselickisfaludról. Továbbra is a Szalma István iskolához tartoznak a zirrjá- nyiak, az orciak és a répás- pusztaiak, a Petőfibe járnak a somogyaszalóiak és a kapusi ürediek. Az utolsó tanév Simonién Somogy, de talán az ország legkisebb általános iskolája Kaposvártól kilenc kilométerre található: Simonién. Csupán a dombok takarják el a várost a falu elől. Hat gyerek békés, családias légkörben ismerkedik a tudás birodalmával Fetzer Zoltánné tanítónő irányításával. S a hat gyerekből három a szomszédos községekből jár be, mint ahogy a tanító néni is ... Kaposvárra harmincegy tanuló iratkozott be a Bartók Béla úti iskolába SimonfáróL Valameny- nyien elsősök. Az iskolás korú gyerekek szülei javarészt Kaposváron dolgoznak, a gyerekek már óvodás korban megismerkednek a kétlaki élettel. A megyeszékhelyi óvodába járnak, innen pedig az út a Bartók iskolába visz. Akik maradtak Simonién: két elsős, ugyanennyi harmadikos és negyedikes, öt éve ebben az iskolában kezdte pályáját a fiatal tanító néni, akkor huszonöt gyerek ült a tanteremben. Lassan elfogytak körűié — Mi-indokolta, hogy az 1980f81-es tanévben még itt maradjanak? — Nem lehetett előre látni, hogy hány gyerekünk lesz. A tsz juhászatának a fellendülésében bíztunk, abban, hogy a faluba beköltözőkkel gyerekek is jönnek. Nem lett belőle semmi. — Az oktató munka \ nem sínyli meg, hogy ilyen kicsi a létszám? — A kevés gyerek köny- nyebbséget jelent a tanításban, sokat tudok velük foglalkozni. De nagyon is hiányzik ezeknek a gyerekeknek a közösség. Meg unják is, hogy állandóan egyénileg foglalkozom velük. Nem bápom, hogy kipróbálhattam, milyen egy ilyen kis iskolában dolgozni. A jövő tanévet már Kaposváron, a Bartók úti iskolában kezdem — velük együtt. A gyerekek érzik, hogy közel az iskolabúcsúztató, egy kicsit riadtan tekintenek a jövő tanév elé. Szép Szilvia szép barna szemű, bőszénfai kislány, a harmadik osztályba jár. ö nemcsak a simonfai iskolától, de a pajtásaitól is megválik a jövő tanévben, mert Szentbalázsra iratkozik be, A három helybeli — fiú. Szentes Zoli negyedikes. Szeptembertől városi diák lesz. A sakktábla mellől hunyorogva néz föl. A távolságot méri összehúzott szemével — ez a távolság aligha mérhető kilométerekben. Nem lett volna célszerűbb már tavaly megszüntetni a simonfai kisiskolát? Hiszen a faluból egyosztálynyi tanuló már Kaposvárra jár. Az illetékesek végre fölismerték, hogy a tavalyi döntést a bizonytalanság diktálta és nem a célszerűség. Egy na A Kinizsi lakótelepi általános iskola tanulói között szép számmal vannak bejárók: Szennáiból, Kaposszer- dahelyről, Szilvásszentmár- tonból, Zselickisfaludról. Hétfőn délelőtt különös feladatot kaptak: írják le, hogyan telik el egy napjuk. Néhányan rajzot is készítettek. Orsós Laci a szombati FTC—Budapesti Honvéd mérkőzés csatarendjét vázolta föl a rajzlapra Két tanuló a tanítási órákat idézte föl: a padok, a székek üresek, csupán a tanítónő alakja jelenik meg előttük a rajzokon. A fogalmazások sikerültebbek, hívebben tükrözik a gyerekek napirendijét, mindennapos életét. ‘Több ötödik osztályos gyerek dolgozatából állítottuk össze a bejáró tanuló napirendjét. — Reggel hat órakor kelek. Előfordul, hogy ilyenkor látok hozzá a házifeladathoz, vagy a buszon. Anyu az ötórás busszal, apu a hatórással megy dolgozni. Bátyámmal mi etetjük meg reggel az állatokat. Hét órakor elindulunk az autóbuszhoz.., — Tegnap reggel édesanyám fél hétkor ébresztett fel. Azt gondoltam, ráérek egy kicsit, nem keltem föl azonnal. Pár perc múlva mégis fölkeltem, kimentem a hideg fürdőszobába és megengedtem a méleg vizet. Mandarin szappannal mosakodtam, majd rózsaszínű törülközővel törülköztem. Édesanyám kikészítette a ruhámat, csak fel kellett vennem. — Fél hétkor keltem. Megmosakodtam, felöltöztem, elmentem tejért, aztán kitakarítottam. — Fél hétkor anyu keltett. Kiválogatta á ruhámat. I Felöltöztem, kimentem a konyhába és bekapcsoltam a rádiót. Teát ittam, ez volt a reggelim. — Amikor beér a busz Kaposvárra, még sok időm van. Elmegyek a tejboltba, megreggelizem. — A tanítás után elkére- tőzöm kenyeret venni, vagy amit rámbíztak. Két órakor érek haza. Átmegyek a mamához és eszem főtt ételt. — Később értünk haza, mint szoktunk. Az asztalon várt egy üzenet, hogy menjek el a postára. A húgom készítette el az ebédet. Nagyon finom volt. Tejfölös túró, kenyér és hagyma. Ebéd közben hallgattuk a kívánságműsort. Negyed ötig tanultam, majd elmentem a szomszédba, hogy a kazettára fölvegyek néhány számot. — Otthon először elmosogattam, aztán tüzet raktam, fél ötkor ettem. Az öcsivel elmentem a barátnőmhöz, este megfürdettem, fél tízkor feküdtem le. — Anyámat, öreganyámat megtréfáltam. Soha nem szoktam kopogni. Most kopogtam. Nagyon meglepődtek. Várták, hogy bemegyek és kinevettem őket. Anyám elkezdett veszekedni velem, de láttam, hogy nem tiszta szívből teszi. — Vacsora után apuval bezárkózunk a szobába. Ha jó filmet játszanak, megnézzük a tévében. — Van olyan nap, hogy lemegyek a moziba. Este hat felé elnézek a kocsmába, játszom egyet-kettőt a játékgéppel, és megiszom egy-két jaffát... SOMOGYI NÉPLAP
