Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

Lengyel küldöttség Somogybán Karádi népviseletbe öltö­zött kislányok kenyérrel és sóval fogadták megyénk ha­tárán az MHSZ testvérszer­vezetének Waclaw Jagas al­tábornagy vezette küldöttsé­gét, amelyet Kiss Lajos ve­zérőrnagy, az MHSZ főtit­kára kísért Somogyba. A lengyel delegációt n siófoki pártszékházban Ba­lassa Béla, a járási, és Tóth János, a városi pártbizottság első titkára tájékoztatta a déli part fővárosa, valamint a siófoki járás társadalmi, gazdasági életéről. Ezután az országos hírű siófoki rádioklubot látogat­ták meg a vendégek. A klub vezetője elmondta, hegy a tíz éve működő közösség- neík 50 tagja van, s a terü­leten 15 adó működik. Be­mutatta a korszerűen fölsze­relt géptermet, a műhelyt és az idén megnyitott, múzeu­mot, ahol a 60—70 éves rá­dióalkatrészek, dokumentu­mok sem ritkák. E múzeum anyagát a klub tagjai gyűj­tötték. Tudományos munká­val is foglalkoznak: ennek bizonyítéka többek között A morzézás története című sokszorosított kiadvány. (Ed­dig összesen 120 ezer össze­köttetést létesítettek a sió-’ foki rádiósklub tagjai.) A delegáció ezután meglátogat­ta a Turjányi házaspár ott­honát, s a két kitűnő szak­ember úgynevezett egyéni rádióállomását. Turjányi Jó­zsef a Népköztársaság kivá­ló sportolója, felesége pedig érdemes sportoló. A siófoki November 7. Termelőszövetkezet balaton- szabadi üzemegységében Klabuzai Miklós elnökhe­lyettes, országgyűlési képvi­selő tájékoztatta a vendége­ket a szövetkezet gazdasági eredményeiről. terveiről, majd a Mp.hart Balatoni Üzemigazgatóságának kikö­tőjét, hajóit tekintették meg. Délután Kaposváron Var­ga Péter, a megyei pártbi­zottság első titkára fogadta a vendégeket, és tájékoztatta őket Somogy gazdasági, tár­sadalmi és politikai helyze­téiről, a megye fejlődésének eredményeiről. Ma Boglárlellére utazik a küldöttség, ahol az egykori lengyel gimnázium épületé­ben megkoszorúzza a II. vi­lágháború idején Somogyba menekült honfitársaik tisz­teletére elhelyezett emlék­táblát Több mezőgazdasági kisgépet adnak kölcsön Az Agrotröszt vállalatai­nak kisgépkölcsönző szolgá­lata, mely a vidéki Agroker kirendeltségeken önállóan, másutt pedig az áfész-ekkel, a tsz-ekkel és a mezőgazda- sági szakcsoportokkal közö­sen tevékenykedik, az idén már az összes megyében fióküzletet létesít. Így min­denhol hozzáférhetővé válnak majd a kisgépek, kistrakto- rok, kapák, permetezők stb. Ezekből gyakran nincsen ele­gendő az üzletekben, a meg­rendelésekre több esetben csak előjegyzést vesznék föl, és így nagy szükség van a kölcsönzött gépállományra. Az év.második felében ma­gyar gyártásból minden ed­diginél több motoros talaj­művelő berendezés kerül majd az üzletekbe, és vár­hatóan némileg mérséklődik az érdeklődés a kölcsönzés iránt, a kistermelők és akis- telek-tulajdonosok egy része azonban továbbra is törzs­vendég marad, ezért javítják ellátásukat. Már eddig is nyolc megyé­ben álltak a kistermelők Befejezés előtt a kukorica vetése Finisébe érkezett a kuko­ricavetés. A fontos takar­mánynövény vetését Győr- Sopron megye legtöbb gaz­daságában már befejezték, kedden az utolsó hektárokon fordultak már a traktorok a Kisalföldön. Befejezéséhez ■közeledik a munka a Fejér megyei gazdaságokban: mindössze tízezer hektárnyi termőterület vár még a mag­ra, 85 ezer hektáron már földbe került a kukorica. Ami még hátra van, azzal két-há- rom nap alatt végeznek a gazdaságok. A déli ország­részben a 80 ezer hektárnyi kukorictermő terület 85 szá­zalékán elvetették már a ku­koricát Ha még az idő is melegebb lenne, gyorsabban kelnének a tavaszi magvak, például a cukorrépáé. Az utóbbi nö­vény vetésévéi legtöbb vidé­ken már végeztek. rendelkezésére a gépek. Egyebek között 120 permete­zőgép, 90 szőlőprés és több száz kismotoros kapa és kü­lönböző méretű univerzális gép volt a kölcsönzőboltok­ban. A tavaszi—nyári hóna­pokban csaknem mindenütt nagy az érdeklődés. A gépek értéke elérte a hatmillió fo­rintot. Az Agroker vállala­tok mellett a belkereskedel­mi kölcsönző is foglalkozik ezzel a szolgáltatással, több mint 200 talajművelő beren­dezést biztosítanak erre a célra. Az üzletekben ezekben a hetekben nagyüzem van, kü­lönösen a hét végeken köl­csönöznek sokan mezőgazda- sági eszközöket, fölszerelése­ket. Juhászok összkomfortban Messze hallik a bégetés a viszakpusztai legelőkön. A zőldülő dombhátakkal, er­dőkkel övezett gyepterületet fehérlő folt szakítja meg: az osztopáni birfkanyáj. Mellet­te bajszos, fiatal juhász — zöld kalapja beleolvad a környezetbe. Fenn, a tetőn — nem messze a hodályoktól — kétszobás juhászlakások, konyhával, fürdőszobával, szépen fölszerelve. Egy om­ladozó falú épület még tán a régi majorságból maradt itt; de már ott áll a gép, hogy eltüntesse a múlt ro­mantikus, ám terhes emlékű nyomát. A két új, hatszázférőhe­lyes hodályt már az oszto­páni termelőszövetkezet épí­tette. Lebontották lassan­ként az egykori Viszakpusz- ta málladozó gazdasági épü­leteit — helyükön már két szolgálati lakás emelkedik. Így nem nehéz szakembert kapni. Nem is olyan rég a ho­dály végében, rissz-rossz fa­rostlemezzel leválasztott kuckóban lakott a juhász. Most a „számadó” mellett — apja, nagyapja is az volt — három fiatal juhász dol­gozik, sőt egyiküknek a fe­lesége — bizony, illik rá, hogy „szép juhászné” — a bojtár. — Termelőszövetkezetünk 1976 óta foglalkozik juhá- szatta.1 — mondja Tóth Ist­ván főállattenyésztő. — Kez­detben voltak szakembergon­dok, de ezt megoldottuk a körülmények javításával, 1 társadalmi támogatás ereje Két szorosan összekapcso­lódó témát vitatott meg áp­rilis utolsó napján a Haza­fias Népfront megyei bizott­sága. Jóváhagyták a mozga­lom öt évre szóló, átfogó munkaprogramját, melyet a VII. kongresszus és a me­gyei küldöttértekezlet alap­ján dolgoztak ki, és különös részletességgel foglalkoztak ennek a széles körű prog­ramnak egy jelentős fejeze­tével, a mozgalom előtt álló gazdaságpolitikai feladatok­kal. A tartalmas eszmecsere alapjául Brandtmüller Ist­vánnak, a megyei tanács tervosztálya vezetőjének vi­taindítója szolgált, aki a me­gye VI. ötéves tervi tanácsi fejlesztési terveiről, az ezek megvalósításához szükséges társadalmi támogatásról, népfrontmozgalmi feladatok­ról szólt. Eg? folyamatos, fe­lelősségteljes munka érkezett új szakaszához. A népfront különböző bizottságai tevé­kenyen részt vettek a döntés előkészítésében, a terv kiala­kításában, több javaslatuk, észrevételük épült be a kö­zéptávú programba, most pe­dig a végrehajtás következik. Ha gazdaság- és társadalom- politikái céljaink végrehaj­tásához eddig nélkülözhetet­len volt a társadalmi támo­gatás alkotó ereje, akkor a soron következő években erre még inkább szükség lesz. A tanácskozáson többször is elhangzott: nem mindegy, hogy miként és milyen ered­ményességgel hasznosul azaz erő. A magyébizottság tagjai nemcsak arról kaptak tömör, jól áttekinthető képet a vita­indítóban, hogy a tervidő­szak tanácsi fejlesztési tervei milyen főbb feladatok elvég­zését határozzák meg, hanem arról is, hogy mely területe­ken van leginkább szükség a népfrontmozgalom hatékony támogatására. A legelső ter­mészetesen az, hogy' segítsék megismertetni a lakosság szél« rétegeivel gazdaságpo­litikai céljainkat, a lakosság életkörülményeinek javítását szolgáló, számos új vonást tartalmazó középtávú prog­ramunkat. A terv . végrehajtására a helyi tanácsoknak is cselek­vési programot kell kidol­gozni. Ebben a munkában fontos szerep vár a népfront­beiskolázással: juhászaink a tenyésztési társaság, az Oviscoop iskoláján tanultak. Ma már kétezer ainyabir- kánk van, magyar fésűs me­rino fajtából. Most próbál­kozunk épp a keresztezéssel: az ausztrál fajtát az Ovis­coop hozatta. Az F—1-es ál­lomány állítólag, a kísérle­tek szerint, mintegy 40 szá­zalékkal több gyapjút ad, mint a régi. A szaporulat most 1,1-es az osztopáni its-z-ben, a gyap- júhozam pedig öt kiló anyánként — ez évente ösz- < szesen tízezer kiló gyapjút jelent. A juhok 500-as fair kákban legelnek a telepített gyepen. Az osztopániak most új kísérletbe kezdtek, a Ka­posvári Mezőgazdasági Fő­ra. A helyi tanácsokkal az eddiginél sokkal szoro­sabb együttműködésben, a la­kosság igényelnek ismereté­ben, olyan célokat fogalmaz­zanak meg, melyek a ren­delkezésre álló pénzeszkö­zökkel elérhetők. Ebben a tervidőszakban a megyeszékhely rovására bi­zonyos mértékig nő az alsó­fokú településeknek juttatott központi fejlesztési lehetőség, jóllehet 'korántsem olyan mértékű ez, ami fedezné a sok esetben jogos igényeket. Ezért fontos a rangsorolás, a döntés után pedig a megha­tározott cél minden erővel és eszközzel való elérése. Az el­múlt tervidőszakban a köz­ségek kiemelkedő munkát végeztek; tények bizonyít­ják, hogy a társadalmi erők helyes mozgósításával mesz- sze túlszárnyalták terveiket. Ez a nagy értékű társadalmi erő mérsékelt fejlesztési le­hetőség mellett is jelentősen elősegítheti az életkörülmé­nyek javítását. Nemcsak a beruházásoknál van szükség erre, hanem fokozott mér­tékben a fenntartásoknál, p, környezetvédelmi feladatok végzésénél, a lakóhely szépí­tésénél. Ahogy a megyebizottság állást foglalt a tanácsi fej­lesztési tervek alapján, a népfrontmozgalom is a la­kás- és az ivóvízellátás, az iskolaépítés és az egészség- ügyi fejlesztések társadalmi támogatását tartja legfőbb feladatának. Nemcsak ebben a határozatban, hanem a kö­zéptávú munkaprogramban is benne van, hogy kiemelt feladatnak tekintik a falvak népességmegtartó erejének növelését, a városba áram­lás mérséklését. Ezt a célt igyekszik elősegíteni a kö­zéptávú terv azzal, hogy ti­zennyolc településen kiemel­ten fejlesztik az alapellátást, és ezekre a községekre is ki­terjesztik a munkáslakás- épíitési lehetőséget. A széles körű, tartalmas vita zárszavában, ahogy Ros­tás Károly, a megyebizott­ság elnöke mondta, a VI. öt­éves terv megteremti a me­gye továbbfejlesztésének le­hetőségét, de ehhez még tu­datosabb cselekvési egység­re, a lakosság legszélesebb rétegeinek mozgósítására, ér­téket teremtő társadalmi ösz- szefogásra van szükség. V. M. iskola javaslatára: az anyá­dat a legelőn elletik: ezzel takarmányt, munkát takarí­tanak meg. Pecsenyebárány-hízlal ás­sál is foglalkoznak: Somogy- ból és máshonnan is vásá­rolják a tejes bárányokat, hizlaldává pedig a Bodrogon levő volt sertéstelepet ala­kították át. Évente tízezer bárányt adnak el, főként ex­portra: Olaszországba és Lí­biába. A hatalmas kamionok gyakran egyenesen a telep­re mennek. Húsvét előtt hat vagon, bárányt vittek olasz piacra. A kísérletezés­nek, a hozzáértő munkának van is látszatja: az idén a juhászati ágazattól másfél­kétmillió forint nyereséget várnak. M, E. Emberi alkat M icsoda blődség — mondta első riportalanyom —: ml az, hogy emberi alkat? Rólunk van szó, emberek­ről? Akkor ez az alkat csak emberi lehet. (Mert el­lentétpárját csak az »állatiban« látta, holott ez eszembe sem jutott.) Érik az embert ilyen kudarcok kérdtezősködés közben. Mások azután fizikai, szellemi tulajdonságokat so­roltak, nem is vitatkozhattam velük, ámbár akkor még nem egészítettem ki a kérdést azzal, hogy kit mire tartanak al­kalmasnak. Azaz van-e szerepe az emberi alkatnak, adott­ságnak abban, hogy kitől mit várhat, mire számíthat a kö­zösség? Furcsállottam kissé, hogy jellembeli tulajdonságokat alig említettek. Mintha a »jellemes ember« — nem a való­ságban, hanem a minősítésekben — kiment volna a divat­ból. Jobbára negatív értelemben emlegetik, akkor, amikor valakire ókkal vagy ok nélkül ráütik a jeilemtelenség bé­lyeget. Pedig jellemes emberek soka ságával vagyunk körül­véve. Rájuk kell — kellene mindenkor — építeni a társa­dalmat. Alapjában így is van. De akik »görcsöt« idéznek elő, akik nehezítik az utat, akik eredendően nem tudnak ügy bánni beosztottaikkal, munkatársaikkal, ahogy kellene, azoknál legtöbbször kiderül — jóllehet művelt, okos, kép­zett és sokoldalú egyének —: éppen emberi alkatuk miatt képtelenek jól ellátni a tisztüket. Vannak ilyenek? Ki vi­tathatná? Évtizedek óta a nyílt, őszinte káderpolitikára szavaz az ország népe. Az elveket, a hármas követelményt jól ismer­jük. Politikai alkalmasságot, szakmai hozzáértést és vezetői rátermettséget követelnek megfontolt elveink mindenkitől, aki bármilyen poszton szolgálatot vállal. Az alapállást vita nem követte, ellenvélemény nem csorbíthatta soha, hiszen ha jól értelmezzük, mindent, még az emberi alkatot is ma­gában foglalja. A hármas egységből önkényesnek látszik ki­ragadni a vezetői rátermettséget, de hát erről szeretnék be­szélni. Mégpedig arról az oldaláról, mely az élet forgatagá­ban gyakrabban elsikkad, s amely sem iskolai végzettséggel, sem különböző dokumentumokkal nem mérhető. Jómagam legalábbis még nem láttam olyan pecsétes diplomát, amely azt tanúsította volna: X. Y. élete munkájával, embertár­saihoz fűződő viszonyával, döntéseivel és állásfoglalásaival bizonyította, hogy jellemes ember. A napokban egy terjedelmes, megfontolt jelentésben ol­vastam, hogy egyik járásunkban — a párt káderpolitikai határozata nyomán — rendkívül nagy eredményeket értek el. A vezetők — néhány kivétellel — megszerezték az elő­írt politikai végzettséget, teljesítették a szakmai képzett­séggel kapcsolatos követelményt. A változást következetes iskoláztatással és nem kevés személycserével érlék el. (Hat év alatt például az iskolaigazgatók felét »cserélték le« ve­zetői alkalmatlanság miatt.) De hol van itt szó az emberi alkatról? Nos hát nem átallották megjegyezni az előter­jesztők, hogy az emberek általában a napi munkában és teljesítményben mérik a vezetőket, és nem azzal, hogy ki­nek milyen iskolája vagy hány diplomája van. Magyarán: a megszerzett ismeretek gyakorlati hasznosítását kérik szá­mon, és nem a pecsétes papírt. Rendszerint ilyenkor kerül szóba az emberi alkat is. Nézem az értelmező szótárt. Azt mondja, hogy az em­beri alkat nem más, mint -»az ember vele született testi és lelki sajátosságainak összessége«. Beszélgettem hivatott mar­xista ideológusokkal is, akik. hozzátették: ez azonban nem egyszer és mindenkorra adott. Változhat, formálódhat a jel­lem, és nem független a társadalmi közegtől. Elfogadom, Csakhát ebben az esetben még szembetűnőbb a helyenkénti kisiklás. M ert ugyebár ismerünk becsületes, tisztességes, meg­fontolt és körültekintő, higgadt és eredendően őszinte embereket. A felsorolt tulajdonságok egyike-másika mégsem zárja ki a jellembeli torzulásokat — ha már elfo­gadjuk, hogy nemcsak született személyiségvonások létez­nek. Egy kis <*;figyelmetlenség« is elég ahhoz, hogy valaki »véletlenül« magasra tartsa a talpát, és máris kielégülést szerez a talpnyalóknak, akik — ha mindenki a földön járna — képtelenek lennének élni eme szenvedélyüknek. Az »epés« alkat még csak elviselhető, ámbár örökös veszély- helyzetben él, mert kiváltképp az igazságot nem túlságo­san kedvelők gyorsan rásütik a »cinizmus« bélyegét. A »flegmatikus« ember alig viselhető el, hiszen lenéz, lekezel, lekicsinyel mindent, hogy önmaga óriásnak látsszon a »tör­pék országában«. De mit kezdjünk az agresszívekkel, a hiú és önző, a fölfelé napraforgóként mosolygó és alázatos, a lefelé kíméletlenül durva és taposó emberekkel? Vagy ki * vitathatná, hogy élnek még közöttünk fejbólogató szolgglel- kűek és agresszíven mindent elutasítók? És mire megyünk a képmutatókkal, akik mindig és mindenütt tudják, hogy mit kell mondani? Hova legyünk a íéltékenykedőkkel, s az úgynevezett »jó fiúkkal?«, akik csak abban következetesek, hogy rendszerint mást mondanak a beosztottaiknak, mint a főnökeiknek? Ma is közismert figura az olyan középvezető, aki azzal akar kitűnni — és természetese^ előbbre jutni—, hogy felettese nem létező malmára igyekszik hajtani a vi­zet. Ha valahol fölfedezik a »turpisságot«, sajnos sohasem a »fogadatlan prókátort«, hanem az ügyben teljesen ártat­lan vezetőt ítéük el, akinek fogalma sincs arról, hogy be­osztottja milyen »vizeket« kavar. Pedig nagy baj, ha nem ismeri föl mézes-mázos tanácsadóinak valódi szándékát... Fura hasonlat, tudom, de ha a ficánkoló halat partra vetik, csak néhány percig, fél óráig vergődhet; a gyom sem él a kukoricatáblában, mert megtalálták az ellenszerét. Az emberi alkat, a jellem negatív, visszahúzó vonásai is csak addig élhetnek, amíg »termőtalajt« biztosítunk a számukra. Hallottam róla, hogy Budapesten és néhány nagy város­ban — jogosítványszerzés előtt — már vizsgálják a jelölt emberi alkatát. (A gépkocsivezetés is vezetés!) Reflexképes- ségén kívül egyéniségét, jellemét. Az agresszív típust pél­dául eltanácsolják, hogy jobb szót ne találjak. Olvastam nyomtatott könyvecskét a káder- és személyzeti munkáról. A vezetői rátermettség — a harmadik követelmény — jel­lemzői között ilyenek állnak: »Ismeri munkaterületének lé­nyegi összefüggéseit; igényes önmagával, lépést tart a fejlő­déssel, kezdeményező, az új alkalmazására buzdít, döntésre kész; határozott, kiegyensúlyozott és következetes.« A másik két követelménynél szigorúan vizsgálják végzettségét és fel- készültségét. Az emberi alkat vizsgálata azonban gyakran elmarad. Ennek csak egy oka lehet: nem ismerjük eléggé az embereket. P edig ez volna a kiindulási alap. Ha valaki megfelelő, megértő közegben, hiúságtól és féltékenységtől men­tes környezetben, becsülettel dolgozik, akkor 28—30 eves 'korára ki kell derülni róla, hogy vannak-e vezetői adottságai. (Mint ahogy egyáltalán nem bizonyos, hogy va­laki 60 éves korára »kiég«, mint ahogy mondani szokás gyakran a negyvenesekről is.) S ha igaz, hegy legalább há­romszor annyi vezetésre alkalmas — de még nem vezetésre érett! — ember él az országban, mint ahány vezetőre szük­ség van, akkor érdemes elgondolkodni az »emberi alkat* gyakoribb vizsgálatának, döntés előtti megismerésének kö­vetelményén. . \ Jávori Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom