Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-28 / 123. szám

Rendnek kell lennie!

Május első napjai bizonyára emlékezetesek Bogdán János életében. Néhány nappal ezelőtt még nem gondolta, hogy az érettségi és a felvételi vizsga előtt egy másik próba is vár reá. A rendtartás baljós paragrafusát rásütötték a bőrére: befejezte tanulmányait, tehát a továbbiakban nincs helye a kaposvári középiskolai kollégiumban.

A vezetőség Intézkedése néhány végzős tanulót érintett, közülük az egyik Bogdán János.

— Az érettségi nem kötelező — pattan a zár a további kérdésekre. T erényi Zoltán, a Damjanich utcai kollégium igazgatója kioktatja az újságírót: — Ha 'Tóth Antal piszkálódásáról van szó, nem nyilatkozom az ügyről.

Nem csomagoltam össze jegyzeteimet.

— Ez egy pedagógiailag Indokolt döntés volt, a közösség érdekét szolgálta — hallom.

Bogdán János osztályfőnöki jellemzése: — Szerény anyagi és rossz lakásviszonyok között élő tanuló. Szülei írástudatlanok, gyerekük taníttatását igyekeztek biztosítani. Jó tanulmányi munkájával kitűnik tanulótársai közül.

Az ifjúsági szervezet véleménye: — Kiemelkedő közösségi munkát végez. Egyik vezetője a KlSZ-alapszerve- zetnek. Érdeklődése sokirányú.

Tanulótársat az érettségi

szünetében: — Bogdán csinált olyat, ami nem jellemző a közösségre. Nem járt szilenciumra, helyette önállóan tanult. Később kelt. De sasé késett el.

Kis» Sándor a szobatársa volt: — Nagyon sokát tanult. Azt mondják, a kollégium a negyedikeseknek május 9-től csupán lehető- ség. Utána már cask megtűrik őket. Azokat, akik maradhatnak.

A diáktanács titkára* —'• Jogunk? A véleményünket nem hallgatták meg ebben. Ab Igazgatóhelyettes azt mondta, aki a ballagás után maradhat, az érezze Jutalomnak.

Vlda László, m leköszönt diáktanács titkára: — A véleményünket általában meghallgatták. Volt azonban túlkapás is a nevelők részéről. Fékiául kiszórták a szemetet a szoba közepére.

— Miért?

— Mert fölment a vérnyomásuk. Rajtakaptak egy diákot, hogy cigizik. Megfenyegettek, ha nem mondom meg, ki volt az, igazgatóit kapok.

Bogdán azon a napon hazament, és mindent elmondott a szüleinek. Megtakarított pénzükből ötszázat a fiúnak adtak, vegyen ki egy albérletet Kaposváron, hogy nyugodtan készülhessen az érettségire.

Tóth Antal osztályfőnök: — A döntést követő napokban fölkerestem az igazgatóhelyettest. (Az igazgató távol volt.) Elmondtam, hogy nem értek egyet a kollégium határozatával. A demokratizmus súlyos megsértését látom az ügyben. Később a gépészeti szakközépiskola igazgatója is jelezte ezt a kollégium vezetőjének. Beszéltem a párttitkárral is, úgy érzem, hogy ő megértett.

Bogdán János birkatürelmes. Szája vonalát mintha zárójelbe foglalták volna. Ügy kell kihúzni belőle minden szót. Tekintete nyílt. Kerüli a szenvedélyes szavakat.

— Mikor határoztál, hogy magyar—történelem szakos tanárnak készülsz, s nem a szakmádban helyezkedsz el? Gépi forgácsolónak tanultál,

— A harmadik év végén.

— Azóta gyűlt meg a bajod a kollégiummal.

— A második félévben kaptam egy nevelői rovót, mert nem volt felmosva reggel hétre. Csak felsöpörtem.

— Később keltél, később feküdtél. Rendszeresen.

Tóth Antal: — Este minidig könyv volt a kezében.

— Fegyelmi úton kaptál értesítést, hogy hagyd el a kollégiumot az érettségi előtt?

— Nem. Csak mondták.

Ä kaposvári középiskolai

diákotthon felügyeleti jelentése tizennégy oldalnyi terjedelmű.. A vizsgálat 1980. december és 1981. március 1. között tartott. A jelentés néhány megállapítása ide kívánkozó.

„A tanulmányi idő napirend szerint meghatározott. Vizsgálódásom idején két alkalommal a szilencium kezdetén megvizsgáltam * tanulók szilencium kezdését Egyik alkalommal 129, máskor 153 tanuló nem volt jelen- Ezt a számot még akkor is magasnak tartom, ha a távollevő tanulók igazoltan hiányoztak iskolai és egyéb elfoglaltság miatt. Nem látom biztosítottnak ezen tanulók másnapi zavartalan felkészülését, a íelké- szüles tanárt ellenőrzését. Javaslom, hogy az intézmény vezetése vizsgálja meg egy későbbi szilencium kezdés lehetőségét, a délutáni elfoglaltságok iskolai koordinációjával segítse a 'tanulási idő védelmét.”

Sárközi kiállítás Decsen

Bogdán nemcsak az érettségire készült, hanem a főiskolai felvételire is. A könyvtárat bújta, szakkörbe és felvételi előkészítőre járt.

Nevelő tanára tiltakozva bújik meg a névtelenség mögött. Amit mondott, leírhatom.

— A döntést a nevelőtestület hozta.

— Milyen lelkiismerettel

közölte a fiúval?

— A kollégium életébe nem tudott beilleszkedni a három év alatt. Nem volt hónap, hogy rendszeresen fölkelt volna pontosan a reggeli szemle idejére.

— Milyen ,.bűne” volt még -Bogdán Jánosnak?

— Nem járt a szilencium- ra. Olyan egyéniség volt, hogy egyedül tudott csak tanulni. A gépészetiből nem szoktak magyar—történelem szakra jelentkezni. Mi lenne, ha mind a négyszáz gyerek egyszer azt mondaná, hogy nem tud közösen tanulni? Gátlásos volt.

— Nem kaphatott volna felmentést a közös tanulás alól?

— Felajánlottunk neki egy szobát, hogy ott csalt egyedül tanulhat. Nem • fogadta el. Bogdán hajthatatlan volt.

— Mondjuk tíz év múlva, ha találkoznának mint kollégák?-— Kollégák? Nem mon- i dóm, hogy nincs erre lehetőség. Kíváncsi vagyok, hogyan vélekedne erről az időszakról. Meggyőződésem, hogy megváltozna.

Nem tudom, md lenne, ha Bogdán János egyik nap úgy határozna, visszamegy a kollégiumba, elfoglalja helyét, s ott készül az érettségire, a fölvételre. Hiszen fe- gyelmileg nem távolították el. Persze, dehogy megy vissza. Igazát sem maga kezdte bizonyítani.

— János, hogyan mondják otthon a szüleid: jó utat? Jó utat az életbe...

— Jó — azt hiszem: bűne... Nem tudom tovább. A szüleim is keverik • magyart a cigánnyal.

— Hát akikor János, bűne.;; bum». Ahogy mondtam! jó utat!

Horteyí Ram*

Magnószalagon a föld hangja

Az űrcica sikert hozott

Meglepő kísérletet hajtott végre — méghozzá sikerrel és 'többször is — a kaposvári Kisfaludy utcai Általános Iskola három nyolcadikos lánya. Ember és kutya már járt a világűrben, ők egy cicát vittek magukkal űrhajójukban. Persze, neon volt ez olyan egyszerű dolog. , Hiszen először is keresni kellett egy macskát, amely alkalmas a feladatra, aztán már ment, mint a karikacsapás. Hogy még mindig képtelenségnek látszik? Pedig egy cseppet sem az. Csupán egy kis képzelőerő kell hozzá, s kezdődhet a visszaszámlálás. Háromszor startoltak, éfl mind a háromszor sikerrel tértek vissza. A legutóbbi úti céljuk Budapest volt: az országos orosz nyelvi versenyen vettek részt, n a.a első tíz között végeztek. E különös bevezetőt, Szabó Oézáné — a fölkészítő tanáruk — szaval magyarázzák meg.

— öt fordulóból állt * verseny, ennek egyik íresza a

műsor volt. Sókat tanakodtunk, hogyan is állítsuk ösz-- sze. Egy biztos pont volt: az

űrhajózással és az úttörő- mozgalom évfordulójával legyen kapcsolatos. Kitaláltuk ezt az űrU'tat, majd jött.az ötlet, hogy vigyünk magunk, kai egy cicát. Az áros« nyelv barátainak városi versenyére sikerült is olyan klscicát szerezni, amely tűrte a játékot, ám mire eljött a megyei vetélkedő ideje, elütötte egy autó. Újabb izgalom, keresés, és az utolsó pillanatban megint találtunk egyet. De az országos döntőre nem vihették magukkal a lányok, mert azt Budapesten tartották. Ott egy báb- macska volt a kellék. A képzeletbeli űrutazás alkalmával kapcsolatot teremtettek a földdel is — természetesen minden oroszul szólt —; ezt Bódls József személyesítette meg, 6 a magnószalagra rögzített hangjával szerepelt. A műsor olyan sikert aratott, hogy * záró ünnepségen újra el játszatták a gyerekekkel.

Az eredményes szereplésiről a tanárnő is csak hallomásból tud, ő ugyanis nem izgulhatta végig tanítványaival a versenyt A lányok

Levéltár a kastélyban

A Tolná megyei Decsen, a művelődési ház padlás termében a sárköziek régi földmű » elő, kertészeti, é’tattartási, halászati és házi eszközeit, használati tárgyait tekinthetik meg a; érdeklődők

Csaknem ebek harmincadjiáma jutott kéit esztendeje * néhai Vigyázó grófok kastélya Nagyberkiben. A kétszáz- húsz esztendeje épített, országosan nyilvántartott barokk műemlék falait megrongálták; ablakait betörtek; a faliképekkel díszített, kupolás dísztermet is kis híján tönkretették a ' „hossaú pórázra” engedett gyerekek és a vandál felnőttek. A szép építményre — amint annyi más somogyi kastélyra — már szinte keresztet vetettek a humán értékék szerelmesei. Ki gondolta volna akkor, az iskola kitelepítése után, hogy a grófi családok egykori hajléka —melyet a dinasztia utolsó tagja, Vigyázó Ferenc jó negyven éve a Magyar Tudományos Akadémiának adományozott végrendeletében! — megmenekül, s mi több. megyénk tudományos életének egyik fellegvárává válhat a megyei tanács és a helyi köz- igazgatási szervek segítőkés zségének eredményeként ?

Igaz, a felújítással kapcsolatos hercehurca még alig kezdődött el, a Somogy megyei Tervező Vállalait a napokban készítette el a projektumokat, Kanyar József, a megyei levéltár igazgatója azonban módfelett derűlátó. A kastélyt jó esetben az ötéves tervidőszak végén, birtokába veszi a levéltár, S itt rendezi be a felszabadulás után keletkezett dokumentumok tárát Több kuta- fószobát hoznak létre a história búvárainak, a nagytermet pedig tudományos tanácskozások rendezésére -teszik alkalmassá. Lesz a kastélyban vendégszoba, néhány

* Bociál is helyiség, kézáfcömyv- ter, valamint restauráló műhely, ami különlegességnek) számít, hiszen, a megrongálódott levéltárt állomány felújítását csupán a fővárosban végezhetik eszményi körül-, menyek között.

— Az évtized közepére a megyei levéltár állománya, valószínűleg meghánomsiao- roaódiiik, elérheti a tizenöt- tizenhat ezer folyómétert — mondja Kanyár József, miközben az egykori francia park elcsúfított és elhanyagolt maradványait szemléljük a kastély ablakéiból. — Nem csekély mennyiségű anyag rejtőzik: az országos íntézmén vekben: ezekét is megkapjuk, ha a tisztességes raktározásukról gondoskodni tudunk. Egyre-másra kerülnek elő a megyénk múltjára vonatkozó, eddig ismeretlen dokumentumok is: például Borsa Iván több mint háromszáz szenyéri oklevelet, okiratot talált nemrégiben Esztergomban. Finoman szólva: nem kell hát attól tartanunk, hogy jelenlegi otthonunk és a felújított kastély üresen marad.

S a leglényegesebb szempont, melyet az igazgató ugyancsak nem hallgat el: a szocialista „közelmúlt” kutatása — éppen a raktározás gondjai miatt — eddig mostohagyereknek számított Somogy tudományos életében, holott az izgalmas fonnák száma végtelen. Hogy csak a leglényegesebbeket említsük: egyelőre nem léteznek részletes elemzésék, összefoglaló munkák a negyvenes—ötvenes évék mezőgazdasági politikájáról,

* teeszesítes történetéről, iu

urbanizációs folyamat kezdetedről, az idegenforgalom kibontakozásáról, sőt, az 1945 ■—48 közötti korszak politikai eseményeiről sein. Mindezeknek. a teher foltoknak az eltüntetésére ad majd le-: hetoseget a nagyberki levéltári részleg. Talán a bőség zavarával is meg kell küzdeniük a historikusoknak néhány év múlva, hiszen a szocialista Magyarország harmincöt esztendeje alatt — amint dr. Kanyar József elmondta — a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul több dokumentum keletkezett.

Egyszersmind a kutatás eredményeinek népszerűsítésére, a história „közfogyasztásra.” alkalmassá fotelére is módot ad az épület Az egykori grófi rezidenciában ugyanis, a raktánakkal es a kii'tartósizobá'klkal egyidejűleg, helytörténeti múzeumot is létrehoznak, mély a Kapos-völgye múltjából ad Ízelítőt a kíváncsiskodó látogatóknak. Helyreállítják a parkot ia, Igaz, nem eredeti formájában, hiszen Nagyberki nem Versailles, és nem is Potsdam vagy Pet- rodvorec, ám a kertészek eredetien szép, üdítő zöldövezetét ígérnek.

A restaurálás munkálataiba az Országos Műemléki Felügyelőség szakembereit is bevontéit, ami garancia lehet arra, hogy a szép kastély — melyen a rongálások óta villámsebességgel végezték eű a legfontosab munkálatokat a további romlás megakadályozására — értékes Idegenforgalmi látványossággá is válhat az évtized közepére.

fc- A.

már túl vannak az izgalmon, sőt Horváth Kinga egy tüdőgyulladáson is.

— Négy napig tartott a vetélkedő, én már az elején belázasodtam, állandóan orvosihoz jártam. Szerencsére, ennek ellehére jól sikerült minden.

Nemcsak a verseny, hanem az előzetes fölkészülés is nagy erőpróba volt; hiszen novembertől napi három—négy órában gyakorolták a nyelvet

— Tíz év óta készítők föl versenyre gyerekeket — mondta Szabó Gézámé —.de eddig mindig megragadtunk a megyei második helyezésnél. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen magas eredményt értünk eL Igaz, hihetetlenül sokat készültünk. Nagy terhelés volt, de megért*! A legnehezebb feladat sz űrhajózással kapcsolatos szakszavak megtanulása, megértése, hiszen ezekben a technikai dolgokban még magyarul is nehéz eligazod-. ni. különösen általános iskolásoknak.

Ma már mosolyogva emlegetik azokat a pillanatokat, amelyek a társalgási feladatok közben riadalmat okoztak. Ezt Hodics Tímea eleveníti föl.

— Kinga lázas volt, és a szokottal ál is sápadtabb, A társalgás közben egyszer csak kipirult az arca, ki meredt. a szeme; úgy megijedtünk mindhárman, hogy nem tudtunk figyelni a zsűrire, meg sem hallottuk a kérdésüket. ők nem vették észre az «Icát. Valószínű, hogy abban a fordulóban nem értékeltek' bennünket olyan jónak. Számunkra az volt a, fontos, hogy Kingának nem történt baja.

Huszonhárom csapat mérte össze tudását, a zsűri tagijainak többsége orosz anyanyelvű volt. Halmos Agnes olyan szép kiejtéssel beszél oroszul, hogy ő köszönthette Valerij Kubaszovot. Jó nyelvérzékét az orosz származású Pássá Jánosné szintén dicsérte, a felkészülés utolsó idejében ugyanis őt kérték meg, hogy segítsen a hibák javításában,

— Ági kivételes tehetség, szinte tőkédetes a kiejtése. A többiek is nagyon jól fölkészültek, alig volt hiba: csupán a magán hangzó-váltakozást.. a hangsúlyt javítottuk. Én úgy érzem, jobb helyezést érdemeltek volna.

A félévi kemény tanulás meghozta gyümölcsét. Annyi ajándékot, jutalmat, sőt kü- (löndíjat kaptáik, hogy egy asztalt beborít. A fölkészülés idején sem romlott a tanulmányi eredményük, sőt azóta egy iskolai irodalmi versenyt is nyertek. A tudás pedig maradandó. Nyugodt szívvel léphetnek szeptemberben a gimnáziumba.

I. C.