Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-28 / 123. szám

Rendnek kell lennie! Május első napjai bizo­nyára emlékezetesek Bogdán János életében. Néhány nap­pal ezelőtt még nem gondol­ta, hogy az érettségi és a felvételi vizsga előtt egy másik próba is vár reá. A rendtartás baljós paragrafu­sát rásütötték a bőrére: be­fejezte tanulmányait, tehát a továbbiakban nincs helye a kaposvári középiskolai kollégiumban. A vezetőség Intézkedése néhány végzős tanulót érin­tett, közülük az egyik Bog­dán János. — Az érettségi nem köte­lező — pattan a zár a to­vábbi kérdésekre. T erényi Zoltán, a Damjanich utcai kollégium igazgatója kiok­tatja az újságírót: — Ha 'Tóth Antal piszkálódásáról van szó, nem nyilatkozom az ügyről. Nem csomagoltam össze jegyzeteimet. — Ez egy pedagógiailag Indokolt döntés volt, a kö­zösség érdekét szolgálta — hallom. Bogdán János osztályfőnö­ki jellemzése: — Szerény anyagi és rossz lakásviszo­nyok között élő tanuló. Szü­lei írástudatlanok, gyerekük taníttatását igyekeztek bizto­sítani. Jó tanulmányi mun­kájával kitűnik tanulótársai közül. Az ifjúsági szervezet véle­ménye: — Kiemelkedő kö­zösségi munkát végez. Egyik vezetője a KlSZ-alapszerve- zetnek. Érdeklődése sokirá­nyú. Tanulótársat az érettségi szünetében: — Bogdán csi­nált olyat, ami nem jellem­ző a közösségre. Nem járt szilenciumra, helyette önál­lóan tanult. Később kelt. De sasé késett el. Kis» Sándor a szobatársa volt: — Nagyon sokát ta­nult. Azt mondják, a kollé­gium a negyedikeseknek május 9-től csupán lehető- ség. Utána már cask megtű­rik őket. Azokat, akik ma­radhatnak. A diáktanács titkára* —'• Jogunk? A véleményünket nem hallgatták meg ebben. Ab Igazgatóhelyettes azt mondta, aki a ballagás után maradhat, az érezze Juta­lomnak. Vlda László, m leköszönt diáktanács titkára: — A vé­leményünket általában meg­hallgatták. Volt azonban túlkapás is a nevelők részé­ről. Fékiául kiszórták a sze­metet a szoba közepére. — Miért? — Mert fölment a vér­nyomásuk. Rajtakaptak egy diákot, hogy cigizik. Megfe­nyegettek, ha nem mondom meg, ki volt az, igazgatóit kapok. Bogdán azon a napon ha­zament, és mindent elmon­dott a szüleinek. Megtakarí­tott pénzükből ötszázat a fiúnak adtak, vegyen ki egy albérletet Kaposváron, hogy nyugodtan készülhessen az érettségire. Tóth Antal osztályfőnök: — A döntést követő napok­ban fölkerestem az igazga­tóhelyettest. (Az igazgató távol volt.) Elmondtam, hogy nem értek egyet a kol­légium határozatával. A demokratizmus súlyos meg­sértését látom az ügyben. Később a gépészeti szakkö­zépiskola igazgatója is jelez­te ezt a kollégium vezetőjé­nek. Beszéltem a párttitkár­ral is, úgy érzem, hogy ő megértett. Bogdán János birkatürel­mes. Szája vonalát mintha zárójelbe foglalták volna. Ügy kell kihúzni belőle minden szót. Tekintete nyílt. Kerüli a szenvedélyes sza­vakat. — Mikor határoztál, hogy magyar—történelem szakos tanárnak készülsz, s nem a szakmádban helyezkedsz el? Gépi forgácsolónak tanultál, — A harmadik év végén. — Azóta gyűlt meg a ba­jod a kollégiummal. — A második félévben kaptam egy nevelői rovót, mert nem volt felmosva reg­gel hétre. Csak felsöpörtem. — Később keltél, később feküdtél. Rendszeresen. Tóth Antal: — Este min­idig könyv volt a kezében. — Fegyelmi úton kaptál értesítést, hogy hagyd el a kollégiumot az érettségi előtt? — Nem. Csak mondták. Ä kaposvári középiskolai diákotthon felügyeleti jelen­tése tizennégy oldalnyi ter­jedelmű.. A vizsgálat 1980. december és 1981. március 1. között tartott. A jelentés néhány megállapítása ide kí­vánkozó. „A tanulmányi idő napi­rend szerint meghatározott. Vizsgálódásom idején két alkalommal a szilencium kezdetén megvizsgáltam * tanulók szilencium kezdését Egyik alkalommal 129, más­kor 153 tanuló nem volt je­len- Ezt a számot még ak­kor is magasnak tartom, ha a távollevő tanulók igazol­tan hiányoztak iskolai és egyéb elfoglaltság miatt. Nem látom biztosítottnak ezen tanulók másnapi zavar­talan felkészülését, a íelké- szüles tanárt ellenőrzését. Javaslom, hogy az intéz­mény vezetése vizsgálja meg egy későbbi szilencium kez­dés lehetőségét, a délutáni elfoglaltságok iskolai koordi­nációjával segítse a 'tanulási idő védelmét.” Sárközi kiállítás Decsen Bogdán nemcsak az érett­ségire készült, hanem a fő­iskolai felvételire is. A könyvtárat bújta, szakkörbe és felvételi előkészítőre járt. Nevelő tanára tiltakozva bújik meg a névtelenség mögött. Amit mondott, leír­hatom. — A döntést a nevelőtes­tület hozta. — Milyen lelkiismerettel közölte a fiúval? — A kollégium életébe nem tudott beilleszkedni a három év alatt. Nem volt hónap, hogy rendszeresen fölkelt volna pontosan a reggeli szemle idejére. — Milyen ,.bűne” volt még -Bogdán Jánosnak? — Nem járt a szilencium- ra. Olyan egyéniség volt, hogy egyedül tudott csak ta­nulni. A gépészetiből nem szoktak magyar—történe­lem szakra jelentkezni. Mi lenne, ha mind a négyszáz gyerek egyszer azt monda­ná, hogy nem tud közösen tanulni? Gátlásos volt. — Nem kaphatott volna felmentést a közös tanulás alól? — Felajánlottunk neki egy szobát, hogy ott csalt egye­dül tanulhat. Nem • fogadta el. Bogdán hajthatatlan volt. — Mondjuk tíz év múl­va, ha találkoznának mint kollégák?-— Kollégák? Nem mon- i dóm, hogy nincs erre lehe­tőség. Kíváncsi vagyok, ho­gyan vélekedne erről az idő­szakról. Meggyőződésem, hogy megváltozna. Nem tudom, md lenne, ha Bogdán János egyik nap úgy határozna, visszamegy a kollégiumba, elfoglalja he­lyét, s ott készül az érettsé­gire, a fölvételre. Hiszen fe- gyelmileg nem távolították el. Persze, dehogy megy vissza. Igazát sem maga kezdte bizonyítani. — János, hogyan mondják otthon a szüleid: jó utat? Jó utat az életbe... — Jó — azt hiszem: bű­ne... Nem tudom tovább. A szüleim is keverik • ma­gyart a cigánnyal. — Hát akikor János, bű­ne.;; bum». Ahogy mond­tam! jó utat! Horteyí Ram* Magnószalagon a föld hangja Az űrcica sikert hozott Meglepő kísérletet hajtott végre — méghozzá sikerrel és 'többször is — a kapos­vári Kisfaludy utcai Általá­nos Iskola három nyolcadi­kos lánya. Ember és kutya már járt a világűrben, ők egy cicát vittek magukkal űrhajójukban. Persze, neon volt ez olyan egyszerű do­log. , Hiszen először is keres­ni kellett egy macskát, amely alkalmas a feladatra, aztán már ment, mint a karika­csapás. Hogy még mindig képtelenségnek látszik? Pe­dig egy cseppet sem az. Csu­pán egy kis képzelőerő kell hozzá, s kezdődhet a vissza­számlálás. Háromszor star­toltak, éfl mind a háromszor sikerrel tértek vissza. A leg­utóbbi úti céljuk Budapest volt: az országos orosz nyel­vi versenyen vettek részt, n a.a első tíz között végeztek. E különös bevezetőt, Szabó Oézáné — a fölkészítő ta­náruk — szaval magyaráz­zák meg. — öt fordulóból állt * verseny, ennek egyik íresza a műsor volt. Sókat tanakod­tunk, hogyan is állítsuk ösz-- sze. Egy biztos pont volt: az űrhajózással és az úttörő- mozgalom évfordulójával le­gyen kapcsolatos. Kitaláltuk ezt az űrU'tat, majd jött.az ötlet, hogy vigyünk magunk, kai egy cicát. Az áros« nyelv barátainak városi versenyé­re sikerült is olyan klscicát szerezni, amely tűrte a játé­kot, ám mire eljött a me­gyei vetélkedő ideje, elütöt­te egy autó. Újabb izgalom, keresés, és az utolsó pilla­natban megint találtunk egyet. De az országos dön­tőre nem vihették magukkal a lányok, mert azt Budapes­ten tartották. Ott egy báb- macska volt a kellék. A kép­zeletbeli űrutazás alkalmá­val kapcsolatot teremtettek a földdel is — természetesen minden oroszul szólt —; ezt Bódls József személyesítette meg, 6 a magnószalagra rög­zített hangjával szerepelt. A műsor olyan sikert aratott, hogy * záró ünnepségen új­ra el játszatták a gyerekek­kel. Az eredményes szereplés­iről a tanárnő is csak hallo­másból tud, ő ugyanis nem izgulhatta végig tanítványai­val a versenyt A lányok Levéltár a kastélyban A Tolná megyei Decsen, a művelődési ház padlás termében a sárköziek régi földmű » elő, kertészeti, é’tattartási, halá­szati és házi eszközeit, használati tárgyait tekinthetik meg a; érdeklődők Csaknem ebek harmincad­jiáma jutott kéit esztendeje * néhai Vigyázó grófok kasté­lya Nagyberkiben. A kétszáz- húsz esztendeje épített, or­szágosan nyilvántartott ba­rokk műemlék falait meg­rongálták; ablakait betörtek; a faliképekkel díszített, ku­polás dísztermet is kis hí­ján tönkretették a ' „hossaú pórázra” engedett gyerekek és a vandál felnőttek. A szép építményre — amint annyi más somogyi kastély­ra — már szinte keresztet vetettek a humán értékék szerelmesei. Ki gondolta vol­na akkor, az iskola kitelepí­tése után, hogy a grófi csa­ládok egykori hajléka —me­lyet a dinasztia utolsó tag­ja, Vigyázó Ferenc jó negy­ven éve a Magyar Tudomá­nyos Akadémiának adomá­nyozott végrendeletében! — megmenekül, s mi több. me­gyénk tudományos életének egyik fellegvárává válhat a megyei tanács és a helyi köz- igazgatási szervek segítő­kés zségének eredményeként ? Igaz, a felújítással kap­csolatos hercehurca még alig kezdődött el, a Somogy megyei Tervező Vállalait a napokban készítette el a projektumokat, Kanyar Jó­zsef, a megyei levéltár igaz­gatója azonban módfelett de­rűlátó. A kastélyt jó esetben az ötéves tervidőszak végén, birtokába veszi a levéltár, S itt rendezi be a felszabadu­lás után keletkezett doku­mentumok tárát Több kuta- fószobát hoznak létre a his­tória búvárainak, a nagyter­met pedig tudományos ta­nácskozások rendezésére -te­szik alkalmassá. Lesz a kas­télyban vendégszoba, néhány * Bociál is helyiség, kézáfcömyv- ter, valamint restauráló mű­hely, ami különlegességnek) számít, hiszen, a megrongá­lódott levéltárt állomány fel­újítását csupán a fővárosban végezhetik eszményi körül-, menyek között. — Az évtized közepére a megyei levéltár állománya, valószínűleg meghánomsiao- roaódiiik, elérheti a tizenöt- tizenhat ezer folyómétert — mondja Kanyár József, mi­közben az egykori francia park elcsúfított és elhanya­golt maradványait szemlél­jük a kastély ablakéiból. — Nem csekély mennyiségű anyag rejtőzik: az országos íntézmén vekben: ezekét is megkapjuk, ha a tisztességes raktározásukról gondoskodni tudunk. Egyre-másra kerül­nek elő a megyénk múltjá­ra vonatkozó, eddig isme­retlen dokumentumok is: például Borsa Iván több mint háromszáz szenyéri ok­levelet, okiratot talált nem­régiben Esztergomban. Fi­noman szólva: nem kell hát attól tartanunk, hogy jelen­legi otthonunk és a felújí­tott kastély üresen marad. S a leglényegesebb szem­pont, melyet az igazgató ugyancsak nem hallgat el: a szocialista „közelmúlt” ku­tatása — éppen a raktáro­zás gondjai miatt — eddig mostohagyereknek számított Somogy tudományos életé­ben, holott az izgalmas fo­nnák száma végtelen. Hogy csak a leglényegesebbeket említsük: egyelőre nem lé­teznek részletes elemzésék, összefoglaló munkák a negyvenes—ötvenes évék mezőgazdasági politikájáról, * teeszesítes történetéről, iu urbanizációs folyamat kezde­tedről, az idegenforgalom ki­bontakozásáról, sőt, az 1945 ■—48 közötti korszak politi­kai eseményeiről sein. Mind­ezeknek. a teher foltoknak az eltüntetésére ad majd le-: hetoseget a nagyberki levél­tári részleg. Talán a bőség zavarával is meg kell küz­deniük a historikusoknak néhány év múlva, hiszen a szocialista Magyarország harmincöt esztendeje alatt — amint dr. Kanyar József elmondta — a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul több dokumentum keletkezett. Egyszersmind a kutatás eredményeinek népszerűsí­tésére, a história „közfo­gyasztásra.” alkalmassá fo­telére is módot ad az épület Az egykori grófi rezidenciá­ban ugyanis, a raktánakkal es a kii'tartósizobá'klkal egyide­jűleg, helytörténeti múzeu­mot is létrehoznak, mély a Kapos-völgye múltjából ad Ízelítőt a kíváncsiskodó láto­gatóknak. Helyreállítják a parkot ia, Igaz, nem eredeti formájában, hiszen Nagy­berki nem Versailles, és nem is Potsdam vagy Pet- rodvorec, ám a kertészek ere­detien szép, üdítő zöldöve­zetét ígérnek. A restaurálás munkálatai­ba az Országos Műemléki Felügyelőség szakembereit is bevontéit, ami garancia le­het arra, hogy a szép kas­tély — melyen a rongálások óta villámsebességgel végez­ték eű a legfontosab munká­latokat a további romlás megakadályozására — érté­kes Idegenforgalmi látvá­nyossággá is válhat az évti­zed közepére. fc- A. már túl vannak az izgalmon, sőt Horváth Kinga egy tü­dőgyulladáson is. — Négy napig tartott a vetélkedő, én már az elején belázasodtam, állandóan or­vosihoz jártam. Szerencsére, ennek ellehére jól sikerült minden. Nemcsak a verseny, ha­nem az előzetes fölkészülés is nagy erőpróba volt; hi­szen novembertől napi há­rom—négy órában gyakorol­ták a nyelvet — Tíz év óta készítők föl versenyre gyerekeket — mondta Szabó Gézámé —.de eddig mindig megragadtunk a megyei második helyezés­nél. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen magas ered­ményt értünk eL Igaz, hi­hetetlenül sokat készültünk. Nagy terhelés volt, de meg­ért*! A legnehezebb feladat sz űrhajózással kapcsolatos szakszavak megtanulása, megértése, hiszen ezekben a technikai dolgokban még magyarul is nehéz eligazod-. ni. különösen általános is­kolásoknak. Ma már mosolyogva em­legetik azokat a pillanato­kat, amelyek a társalgási feladatok közben riadalmat okoztak. Ezt Hodics Tímea eleveníti föl. — Kinga lázas volt, és a szokottal ál is sápadtabb, A társalgás közben egyszer csak kipirult az arca, ki me­redt. a szeme; úgy megijed­tünk mindhárman, hogy nem tudtunk figyelni a zsűrire, meg sem hallottuk a kérdé­süket. ők nem vették észre az «Icát. Valószínű, hogy ab­ban a fordulóban nem ér­tékeltek' bennünket olyan jó­nak. Számunkra az volt a, fontos, hogy Kingának nem történt baja. Huszonhárom csapat mér­te össze tudását, a zsűri tagijainak többsége orosz anyanyelvű volt. Halmos Ag­nes olyan szép kiejtéssel be­szél oroszul, hogy ő köszönt­hette Valerij Kubaszovot. Jó nyelvérzékét az orosz szár­mazású Pássá Jánosné szin­tén dicsérte, a felkészü­lés utolsó idejében ugyanis őt kérték meg, hogy segít­sen a hibák javításában, — Ági kivételes tehetség, szinte tőkédetes a kiejtése. A többiek is nagyon jól fölké­szültek, alig volt hiba: csu­pán a magán hangzó-válta­kozást.. a hangsúlyt javítot­tuk. Én úgy érzem, jobb he­lyezést érdemeltek volna. A félévi kemény tanulás meghozta gyümölcsét. Annyi ajándékot, jutalmat, sőt kü- (löndíjat kaptáik, hogy egy asztalt beborít. A fölkészülés idején sem romlott a tanul­mányi eredményük, sőt az­óta egy iskolai irodalmi ver­senyt is nyertek. A tudás pe­dig maradandó. Nyugodt szívvel léphetnek szeptem­berben a gimnáziumba. I. C.

Next

/
Oldalképek
Tartalom