Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
Van munkánk Kitüntetett brigádok A távközlés „megszállottjai” Titokzatos világ. Legalábbis a laikus elfogadottam* segít.ség váró tekintettel áll a távbeszélőközpont termedben, a káotikusmak tetsző berendezések „sűrjíjé- ben”. Csupán a telefonkészüléke ismerős, s egy-egy kifejezés a műszerész szókincséből. Hogy mit jelent például a crossbar rendszer, már megtanultuk; tudjuk, hogy először a 06-ot kell tárcsázni, majd a körzetszámot; például & 82-t, ha Kaposvárra alkarunk telefonálni, és csak azután az előfizető számát A kényelmet szolgáló, korszerű adottságokat hamar megssaokja az ember. Alig egy évtizedes ez a lehetőség, s már is úgy tetszik, sohasem várakoztunk órák hosszat egy-egy vidéki beszélgetésre. Nos, miközben a siófoiki posta műszaki brigádja munkahelyével ismerkedem, magamban saját munkám nagyvonalú segítőjét a „06-ot” dicsérem. A 19 tagú brigád tagjai közül néhányat sikerült a központban találom, A műszakiak ugyanis a központ berendezésén, karbantartásán kívül a híradástechnikai berendezések egész sorát üzemeltetik a postákon, Aligá- tól Szemesig, és Tab körzetében. Hozzájuk tartoznak * különféle vállalatok úgynevezett alközpontjai és a gép- távírők (telexeid Is. — 1966-bam, alakulása évében mindössze öttagú volt a Béke brigád — mondja Fenyő Tibomé, aki Itt mindenkinél régebben, 1954- ben kezdte a munkát, ö a brigád vezetője és a posta párttitkára. (Közben, 12 évig Kerekes Bertalan is vezette a szocialista munkacsapatot.) — Kezdetben elég volt az öt ember — folytatja Fenyőmé —, a fejlődés azonban megkívánta a nagyobb létszámot Budapest után itt valósult meg először az úgynevezett góckörzet, siófoki központtal. — A Balaton-pairti távbeszélő-rendszer korszerűsítése, a crossbar technika merőben új feladatok elé állított bennünket — mondja Kerekes Bertalan. — Szinte újra kellett tanulni a szakmát. Az új elvek megvalósításához kevésnek bizonyult a régi műszerésztudás, tapasztalat. Azóta sok víz lefolyt a Sión. A szakmát újra tanuló műszerészek ma már e technika legtapasztaltabbjai. Kerekes Bertalan és Balogh László a szakiina országos hírű művelője: ahol az új rendszert bevezették, szükség volt a tudásukra. Dolgoztak Győrött, Mosonmagyaróváron, Szekszárdon, Szegeden, Pécsen. S ha ők vagy más brigádtagok Siófoktól távol munkálkodtak, itthon a többiek dolgoztak helyettük. így szokás ez náluk. Már abban az időben sem kaptak „kívülről” segítséget, amikor az új technikát tanulták a tanfolyamokon. A fiatalok a speciális dolgokat manapság a munkahelyen sajátítják el. Akik hozzánk jönnek például, a legritkább esetben készültek eredetileg postásnak; itt tanulják és szeretik meg a szakmát. — Általában megszeretik? — Igen. S ez tőlünk is függ. Mi arra törekszünk, hogy megszeressék. A Kerekes—Balogh duó (így nevezik a két híres szakembert) 30 éve dolgozik a siófoki postán. Farkas Im- réné ugyancsak 1952-ben végezte el a műszerész-tanío- lyamot. Hangját néha azok az előfizetők is hallják, akik hibát jelentenek be. Ö is régi tagja a szocialista brigádnak, amely az ezüst és az arany fokozat után 1973- ban a Posta, 1975-ben a Posta és a Távközlés, most pedig a népköztársaság kiváló brigádja címet nyerte el. Sok munka, kiváló eredmények ... És valami egyéb Is. — A brigád szelleme — mondja Bánsági István, a Somogy megyei Távközlési Üzem vezetője, aki véletlenül épp Siófokon tartózkodik. (A többi között Szabó Imrének, a Béke brigád tagjának hozta el a Kiváló Dolgozó kitüntetést.) — Igen, ez a ritka, hatékony közösségi szellem; a lelkiismeretes, pontos, munkáért ugyanis még nem jár kitüntetés, ahhoz többre, jóval többre van szükség. Nos, ez a szellem, amelyről beszélek, valami jó értelemben vett megszállottsággal függ itt össze. A közösség „magja”, a régiek, például a Balogh— Kerekes duó, kimondom: áldozatos szakmaszeretete, embersége a mérce. Aki közéjük kerül, tőlük tanul, és hozzájuk akar hasonlítani. Sz. A. V alljuk be őszintén: általában tökéletes közönnyel nézzük a tévé képernyőjén; a munka- nélküliek tiltakozó akcióit, s unottan lapozzuk tovább az újságot hasonló témájú tudósítások, cikkek láttán. Munkanélküliség ? Vannak fogalmak, amelyek számunkra — legalábbis a negyvenes és a fiatalabb korosztályok számára — egyszerűen felfoghatatlanok. Munkanélküliség Francia- országban, Angliában, megannyi fejlett ipari államban? E tv-híradások és újságelemzések elérhetetlen messzeségbe távolítják ezeket a nagyon is közeli országokat; valahogy úgy vagyunk vele, mintha nem is e világi gondokról hallanánk. S valóban: hogy felfogjuk, miről van szó, ahhoz a „munkanélküliséget” látni kell. Ha úgy tetszik, testközelből. Egyhamar nem felejtem el a .párizsi metró alag- útjaiban látott, sajátos testtartásban kuporgó, arcukat összefont karjaik közé rejtő alakokat. Nem voltak koldusok, mégis koldultak, pontosabban : kértek. Krétával rajzolták az aszfalt-padlóra: „aidez mod!” Segítsetek rajtam! Nincs munkáim, segélyt nem kapok, két gyereket nevelek, a feleségem is munkanélküli”. Látható volt: szégyellik, hogy kérniük kell. Hisz nemrégiben még nem is rosszul fizetett munkások, alkalmazottak voltak. Szégyellik, hogy a metró alagútjaiba kerültek. Szánakozva néztem őket, de voltak közöttük olyanok is, akiktől féltem, Ok, a két állomás között robogó metrókocsikban kérték, hogy „aidez mod!” Először csendesen, szintén csak szégyenkezve. Majd látva a közönyös arcokat, egyre agresszívebben, egyre hangosabban, és fenyegetőzve. Egyikük a mellettem ülő arcába ordítottarj „Segíts! Holnap te is ide juthatsz!” A munkanélküliséget látni kell. S akkor talán érthetőbbek, felfoghatóbbak és elgondolkoztatóbbak a munkanélküliség rohamos növekedését jelző statisztikai adatok, s a számok mögé pillantó újságéi elűzések. Akkor talán elkezdünk gondolkodni azon is, hogy miként állunk itt Magyai-or- szágon 1981-ben a megélhetésünket biztosító munkával, a munkaviszonnyal? Akkor talán eltűnődünk az egyre szürkébb közhely — a „teljes foglalkoztatás” — valóságos jelentéstartalmáról, meghatározó szerepéről. S felismerjük, hogy ez politika! kategória, mi több: társadalompolitikai vívmány, eredmény, a létbiztonság alapköve. A munkanélküliséget látni kell, s akkor talán — félve írom le, de azért megkockáztatom — kissé szégyenkeznénk is. Mert esetleg belátnánk, hogy az, ami a párizsi metróban gubbasztó embernek a legtöbb, a legfontosabb, mert az élet, annak rangja és becsülete mifelénk ugyancsak kérdéses. Olyannyira az, hogy már jó ideje hallani azt is, hogy „egy kis munkanélküliség kellene, s rögvest megszilárdulna a munkafegyelem, s jóval kevesebb gondunk lenne a munkamorállal, a teljesítményekkel, a munka és a munkahely megbecsülésével”. Ám gyanítom, akik ezt mondják, nem látták, vagy nem akarták látni a munkanélküliséget. És azt is gyanítom: nem akarják vagy nem képesek végiggondolni véleményük abszurditását. Feltehetőleg azért sem, mert egyoldalúan — következésképpen eltorzítva — értelmezik a teljes foglalkoztatás követelményét, hisz ez a legegyszerűbb. Mindenkit alkalmazni, mindenkinek munkát adni s ez igazán nem nehéz, még a némileg lefékezett gazdasági növekedés időszakában sem); és mindegy, hogy kinek, milyen munkát adni. Valamit, valahol, még akkor is, ha az értelmetlen, céltalan, gazdaságtalán; s még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a teljes foglalkoztatás ikerjelszava a hatékony, a racionális foglalkoztatás. Csakhogy ez már sokkal nehezebb. Ennek megvalósítása már valóban sok gondolkodást, egészen másfajta munkaerőgazdálkodást, iparfejlesztésit, végső soron pedig a mainál messzebb látó .gazdaságpolitikát feltételezne. Nem mellőzhető, és ■okáig nem halogatható tennivalók. Mert a munka és a munkahely becsülete, illetve megbecsülése mindenekelőtt a végzett munka értelmének és hasznának felismerésétől függ. A „haszon” ez esetben nem közgazdasági kategória, T örvényes munkaviszonyban is érezheti az ember, hogy fölösleges, tevékenységének nincs értelme, haszna. És alighanem ez sem kisebb gond, mint ami a „legfejlettebbekre” jellemző, az egyre nyomasztóbb munkanélküliség. Viszont: egészen másfajta gond. Enyhíthető, sőt megoldható. Átgondolt, felelősségteljes, szakszerű és legfőképpen következetes gazdaságirányítással és gazdaságpolitikával. Vértes Csaba „Tanító bácsi, érdemes volt eljönni../' zetőségnek is. Mivel annyi lovat nem lehet egyszerre megülni, kértem, hogy tekintsenek el a közreműködésemtől. Ugyanis propagandistaként tevékenykedem a faluban, a Marcali Városi Pártbizottság pedig vezető propagandistaként foglalkoztat. S az újságíró mindjárt hozzáteszi, hogy Marton Tibor kiváló propagandista. Most kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatot a Köziponti Bizottság székhazában, a közelmúltban rendezett ünnepségen. Bodó Fe- rencné, a városi pártbizottság titkára azt mondta róla, hogy a környezetéért tevő pedagógus, értelmiségi igazi példája, szellemi központ, irányító Boron?.« n. Közéleti emberként sokat tesz az ott élő tsz-tagok. dolgozók tudatának formálásáért. S amit különösen nagyra értékelnek: oktatási módszerei az élethez kötődnek. — Mióta propagandista? — kérdeztem Marton Tibortól. — 1959 óta csinálom. Most • nemzetközi élet kérdései tanfolyamat vezetem. Egy foglalkozásunk van még hátra. azon az SZKP XXVI. kongresszusának jelentőségéről beszélgetünk. — Miként kelti föl a hallgatók érdeklődését? Elmosolyodik. I — A propagandista — szerintem — akkor tud a felszínen maradni, ha tudja, milyen közegben van. Ez alapvető. Ha ugyanis nem ismeri a hallgatóság összetételét, érdeklődési körét, elsikkad az anyag, akármilyen érdekes is. így aztán én úgy adagolom, hogy a kevésbé érdeklődő is odafigyeljen. Az iskola jól fölszerelt. A foglalkozásokat ugyan a párthelyiségben tartják, akkor azonban az iskolába mennek, ha Marton Tibor diaképet, ma gnós za 1 agot vagy egyebet használ fel. — Tavaly például kaptam egy diafilmsorozatot a városi pártbizottságtól, azt jól fel tudtam használni. — Lemérhető-e a pártoktatási hatása?. az iskolában tanít, hanem mindenhol; más dolga is van az oktatáson felül. — Negyvenhét óta tanítok faluban. Az édesapám is tanító vo'lt, s ahogy így felnőtt emberként visszaemlék- szem, nagyon jó gárda vette körül ott, a Kapos menti Csornában. Már a harmincas években tartottak például diavetítéses ismeretterjesztő előadásokat. A nagy favázas akkumulátort én vittem szánkóval egyik helyről a másikra. Segítettem mindenben, amiben kellett, közben azt is magamba szívtam, hogy a pedagógus nemcsak Az emlékidézés egyben hitvallás is. Marton Tibor harmincegy éve tanít a feleségével Boronkán. Az oktatás, a nevelés minden gondját, örömét megosztották a kattan- erős iskolában és a faluban is. Az asszony minden újért lelkesedő típusú pedagógus, aki a férjét is ösztönözte az alkalmazásukra, A férj pedig a közéletben vállalt többet magára. — Amióta megalakultak a tanácsok, tagja vagyok a testületnek, a végrehajtó bizottságnak. Amióta Boronka Marcalihoz tartozik, ott tevékenykedem a tanácsban és a vb-ben. Huszonöt évig vezettem a művelődési otthont, aztán kértem, hogy osszák meg a munkát. Sokáig tagja voltaim a party«Kitüntetés a vízért Átadták a Minisztertanács és a SZOT vörös zászlaját a Délviép-nek Az ötödik ötéves tervben, a szocialista munka versenyben elért kiemelkedő eredményeiért a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös zászlaját kapta meg a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat. A kitüntetést Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke nyújtotta át tegnap Kaposváron, a Dorottya szálló különtermében megtartott vállalót: ünnepségen. Jelen volt a kitüntetés átadásaikor Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára, Sugár Imre megyei tanácselnök, hoppért Tibor, a Zala megyei Tanács számos községi törpe vízmüvet, csapadék- és szennyvízcsatornát készítettek a vállalat munkásai. Nyereségük évről évre emelkedett, a munkaszervezés eredményét pedig bizo- nyítja, hogy több feladatot határidő előtt oldottak meg. Az eredményekben alapvető szerepe van annak, hogy a vállalat közössége felkészült feladatainak teljesítésére. A szakmát értő és szerető emberekről kellőképp gondoskodott a vállalat: ma minden munkahelyen megfelelő a szociális létesítményeik állapota, s a nehéz munkát végző vízépítők száláltaüáncB elnökhelyettese, Puskás Ferenc, a Medosz osztályvezetője és Varga József, az SZMT titkára. Holl Lajos, a vállalat igazgatója ünnepi beszédében az elmúlt öt esztendő nagy feladatainak megoldásáról adott számot. Állami támogatással és hitellel növelték kapacitásukat az igényeknek megfelelő mértékűre. Ez tette lehetővé, hogy a termelés dinamikusan — évente átlag 19 százalékkal — emelkedjen. A Fonyód—Kaposvár között húzódó regionális vízvezeték másfél évvel a határidő előtt, a múlt nyáron elkészült, s olcsóbb lett a tervezettnél. A megtakarításból felszíni víztisztítóművet építettek, s lehetővé vált, hogy Kaposvár részére napi 5 ezer köbméter ivóvizet biztosítsanak. A nyugat-balatoni regionális rendszer keretében is azokat a létesítményeket készítették el eddig, amelyek a megyeszékhely vízellátási gondjának enyhítését szolgálják. Baranyában, Zalában ugyancsak jelentős beruházásokat valósított meg a vállalat. A nagy létesítmények mellett — Ezt átfordítom úgy, hogy változik-e a gondolkodás. Föltétlenül. Mindig azt a tanácsot adom a többi propagandista ismerősömnek is, hogy hagyjanak időt a napi gondok megbeszélésére. A propagandista nem mondhat olyat: „Elvtársak, ez nem tartózik ide!” Ezen a fórumon vitatkozhatunk, itt tudjuk helyes irányba terelni a gondolkodást, megmutatni az cssizefüggéseketi Jó érzés, amikor az én Sándor barátom azzal kel föl a foglalkozás végén: Tanító bácsi, ezért érdemes volt eljönni. A szép kastélyiskola mellett van a pedagógus házaspár lakása. A nappaliban beszélgettünk. Nemrégen, húsvétkor együtt volt az egész család: a fia, a lánya a férjével Zárkáról, s a két kis unoka. Az örömbe egyetlen üröm veigyült: munkában hű társát leszázalékolták a betegsége miatt. — Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek. Sokat átvállalt az iskolában is, amikor továbbképzésre mentem. Persze, ha az egészségi állapota engedi, továbbra is segít nekem. Szükség is lesz erre. Lajos Géza *lítását is megoldották’. A* igazgató hangsúlyozta: folyamatosan növekszik a szocialista munkaversenyfosn részt vevők száma. A brigádok becsületes termelőmunkája mellett említést érdemel a lakóhelyük érdekében végzett társadalmi munka is. A zászlót Kovács Antal államtitkár adta át. Elmondta: a SZOT és a KISZ Központi Bizottságának felhívása nyomán ikibontakozott ■versenymozgalomban a korábbinál is xnagatsabbra került a mérce. Olyan időszakban kellett kimagasló munkával helyt állni, amikor a gazdálkodás feltételei nagymértékben változtak. — A XII. kongresszus — folytatta ezután — az építő- munka fő feladatául állította, hogy a gyorsan változó körülmények között is biztosítsuk a népgazdaság fejlődését, őrizzük meg az elért életszínvonalat. A kitűzött cél megvalósításának alapvető feltétele' a hatékonyság és a gazdálkodás sokoldalú javítása. A vízgazdálkodás feladatiad sem lesznek könnyebbek: 400 ezer új lakáshoz kell biztosítani az egészséges vizet, háromszáz községben kell a korszerű vízellátást megoldani. A megye vezető testületéinek nevében Varga Péter köszöntötte a kitüntetett vállalatot. A megyei pártbizottság első titkára emlékeztetett arra, hogy a tíz évvel ezelőtt alapított vállalat indulása nem volt gond nélküli, de gyorsan megbirkózott a kezdeti nehézségekkel. A vállalat párt- és szakszervezeti vezetése — a gazdasági vezetőkkel közösen — jó összhangot alakított ki a dolgozókkal. Ennek az ösz- szefogásnak az erősítése lesz a következő időszak feladata. Az ünnepségen Kiváló munkáért kitüntetést kapott Brezsán István kubikos brigádvezető, Fördős Jenő építésvezető, Huszár József brigádvezető, Köszeghy György csoportvezető, Németh Károly munkavezető, Rédei János gépszerelő, Tábor Gyula brigádvezető, Vidus József gépkocsivezető és Zsillé Péter építésvezető. Az OVH elnökének elismerését jelentő oklevelet négyen, a Kiváló újító kitüntetés, arany fokozatát pedig hárman vették át SOMOGYI NÉPLAP
