Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-26 / 121. szám
Megyei labdarúgó-bajnokság Németh fejesgóljával szerzett vezetést a Táncsics SE (Folytatás o 4. oldalról) Az ideges légkörű mérkőzésen mindkét csapat nagy akarattal küzdött; a hazaiak a második félidőben nyújtott jó teljesítményük alapján megérdemelten győztek a mezőnyben jól játszó vendégek ellen. Góllövők: Nagy ,(2), Szigeti G. Jók: Szigeti G., Harczos, Nagy L., Hosz- szű, Löki, illetve Kisgéczi, Péntek, Készéi. Csurgó ifi — Kadarkút ifi 3:2. Pusztai, Bán, illetve Andro- sovics. Jók: Both, Kékesi, Pusztai, Kalász, Basics; a hazaiak közül senki sem nyújtott átlagon felüli teljesítményt. Tab ifi — Boglárlelle ifi 5:1. Farkas István Barcs—Nagyatád 2:0 (1:0) Barcs, 700 néző. V.: Horváth. Barcs: Kótal — Pintér, Erdelecz;, Vinkler, Dóczi. Fodor, Horváth, Nagy (Maiinka). Kovács (BödS), Holdosi. Gulyás. EdzS: Glbizer József. Nagyatád: Kutnyák — Simon, Czimbalek, Kovács I. (Kovács II.), Kiss (Harcz), Scgosdi. Varga. Mohácsi, Yidák, Krafft, Brezovszki. Edző: Fuisz János. A végig jó iramú, sportszerű mérkőzésen a hazaiak sok helyzetet kihagytak, de megérdemelten győztek. Góllövők: Fodor és Dóczi. Jók: Erdelecz. Holdosi, illetve Vidák, Varga. lfj. Pandúr Ferenc A forduló válogatottja: Fodor (VBKM Vasas) — Rétsági (Táncsics SE), Kékesi (Boglárlelle), Kellner (Kiss J. SE), Brunner (Szőnyi SE), Erdelecz (Barcs), Villányi (Latinca SE), Szigeti G. (Kadarkút), Holdosi (Barcs), Horváth (Siófok), Veress (Latinca SE). A bajnokság állása: 27 17 8 2 56-13 42 27 16 8 3 97-27 40 27 19 2 6 70-::2 40 27 16 8 3 56-27 40 27 15 6 6 40-24 36 1. Kiss J. SE 2. Siófok 3. Táncsics SE 4. Latinca SE 5. Barcs 6. Boglárlelle 7. VBKM V. 8. Nagyatád 9. Tab 10. Fonyód 11. Marcali 12. Szőnyi SE 13. Karád 14. Kadarkút 15. Balatonszárszó 16. Csurgó 27 13 8 6 76-41 34 27 13 5 9 49-37 31 27 11 7 9 53-39 29 27 12 — 15 39-44 24 27 10 4 13 35-19 24 27 8 4 12 30-53 23 27 3 9 15 27-60 15 27 5 5 17 23-65 15 27 5 5 17 24-81 15 27 5 2 20 33-78 12 27 3 6 18 17-65 12 Schán György Siótok—Balatonszárszó 7:0 (2:0) Siófok, 500 néző. V.: Schrantz. Siófok: Málics — Kiss, Réká- si. Bocsev, Vaszil, Túli, Zalykó — (Csépán), Szabó, Horváth, Fürtös Túli. Edző: Nagy György. Balatonszárszó: Zotter — László. Fiath, Gergye, Szakács, Gacs, Nagy, Kovács. Rózsa. Molnár, Kocsis. Edző: bróth János. Magabiztos hazai győzelem! Góllövők: Horváth (3), Szabó, Csépán, Fürtös, Szakács (öngól). Jók: Bocsev, Vaszil, Csépán, Horváth, illetve Gacs, Nagy. Siófok ifi — Balatonszárszó ifi 4:0. Molnár József BofiUUieU«—Tab 4:1 (2:1) Tafo, 200 néí&ő. V.: Gelencsér. Boglárlelle: Both - Boll«. Kékesi, Pusztai. Nagy, Kalász (Hajdú), Riba, Kiss. Kisdörnyei (Milosákovics) Basics, Bán. Edző: Papp Gyula. Tab: Dróth — Reichert Z., Vendl, Ulreich, IVáSjkó, Androsovics, Györke, Spilák (Németh). Balázs (Györki), Reichert J., Szőnyi. Edző: Puha József. A közepes Iramú mérkőzésen gólratóróbb játékával megérdemelten nyert a Boglárlelle. A gólarány túlzott! Góllövők: Kalász, Kékesi, Guczogh y Európa-bajnok Immár másodszor! 1979-es meglepetésszerú győzelme után mindenki a visszavonuló Magyar Zoltán méltó utódjának tekintette. Átmeneti visszaesése után az idei római EB-n bebizonyította, hogy azoknak volt igazuk, akik váltig bíztak benne. Guczoghy György négy szeren is a döntőbe verekedte magát, ahol legerősebb számában, a lólengésben az sem zavarta, hogy elsőként kellett bemutatni gyakorlatát. Kitűnően sikerült, a pontozók is úgy látták. Ismét Európa-bajnok lett tehát a tizenkilenc éves tornász. A másik szerek közül nyújtón a negyedik, korláton az ötödik, és bemutatott műsza- badgyakorlalával is — holtversenyben — megszerezte a hatodik helyet. / FILMJEGYZET Az elvesztett mérkőzés Olyan filmdrámák ábrázolják a személyi kultusz időszakát, mint Kása—Gsoó- ri—Sára Tízezer nap, Sára Feldobott kő, Fábri—Sánta Húsz óra, Gábor—Vészi Angi Vera című munkája, és olyan szatíra, mint Bacsó Péter műve, A Tanú. Ezekhez zárkózna föl most újra Kása Ferenc A mérkőzéssel. Mindnyájunk őszinte sajnálatába ezt a mérkőzést elveszítette. Ennek több, ok— okozati összefüggést képező magyarázata van. Az első: tkUktikus filmet hozott létre. Az arányok .semmi bevételével váltakozik itt a bohózat éa a pszichológiai realizmus, a sokkoló naturalizmus és a szatíra, illetve a melodráma. A másik ok: a sztori nem mentes a logikai bakugrásoktól sem. 1950 nyarán egy vesztésre álló NB II-es mérkőzésen botrány tör ki, s ennek során a távol levő rendőrkapitány helyettese szétveri a bíró fejét egy vécékagylón. (Ne időzzünk el most azon, hogy vécékagyló, ba- juszkötö, női nadrág, hajhaló nem válhat komoly bűnjellé egy drámainak szánt alkotásban, mert szimplifi- kálja magát a művet!) A véres önbíráskodásnak tanúja a megyei főszerkesztő, akit épp azelőtt rehabilitáltak. Az igazságot azonban belefojtja * gyilkos: cikke nem jelenhet meg, öt magát letartóztatják, közben súlyos — talán halálos — baleset előidézőjévé válik a rokonszenves fiatal férfi. (Ez a fordulat meglehetősen erőszakolt, akár csak a fia későbbi gyilkossága! j Hősünk még olyan kompromisz- szumba sem hajlandó belemenni, hogy temetési beszédet mondjon a bíró elhan- tolásakor. (Hogy, hogy nem: mégis mond!) Feleségére Dongó száll: a kiérdemesült középcsatár — az ő beceneve Dongó —, mint rendőrspicli, lakás reményében igyekszik kiszedni az asszonyból, hová rejtettek a vécékagylót. A konfliktust a hazaérkező rendőrkapitány „oldja föl”, miként az ötvenes évek filmjeinek párttitkárai, ország- gyűlési képviselői, miniszterei szokták. Ha már a sematizmus korszakának filmjeit említettük: Kosa művének egysíkú — csak pozitív vagy csak negatív — alakjai szintén ezeket idézik. A kudarc hamnadik oka * rendezői műgond hiánya. Ezt az Írói gyengék „eredményezik”; Kósa filmje — noha utalnak rá — mintha mégsem 56 nyarán játszódná, hanem egy általa képzelt személyi kultusz „idősűrít- ntenyben”, (A rehabilitáció akkor még inkább csak a kiszabadulást jelentette, mintsem a fontos pozícióba helyezést: Rajknak és mártírtársainak disztemetése is csak október 6-án történt meg. Más oldalról viszont Rákosi Mátyás kultuszának megrendüléséről sem vesznek tudomást a film szereplői, noha épp azon a. nyáron váltották le főtitkári posztjáról...) Olyan apró rendezői bakikról, mint a főszerkesztői lakás könyvespolcának mai kiadványai, az operáló orvosok mai köpenyei, talán nem is illik beszélni. De fölmerülnek a nézőben Ilyen kérdések: „Hol vannak a megyeszékhely más szerveinek vezetői? (Mert a hatalommal visszaélő rendőrtiszten kívül más politikai, társadalmi vezetőt nem ismerünk meg.) Hol írnak a főszerkesztő beosztott kollégái ? Hol a játékvezető kivizsgálást követelő rokonai? Egyáltalán: miért nem jelenik meg a filmben egyetlen pillanatra sem a cselekmény színhelye, a város ? Nagy kár, hogy a .meg nem gondolt gondolat” — József Attilát többször is idézik a filmben, ezért teszem én is — miatt nem születhetett újabb Angi Vera vagy A Tanú. L, L. Tisztelgés Bartók emléke előtt A herényi gyűjtés élő hagyománya Éppen hetvenöt esztendeje történt, Balatonberényben. Egy vékony dongájú, mindössze huszonöt éves fiatalember nézett ki hajnalok hajnalán egy átlagos — azóta lebontott — falusi ház ablakából. Nem gyötörte álmatlanság: házigazdáival ébresztette magát napról napra, hogy megbámulhassa a nyáj és a pásztorok „felvonulását”. A fővárosból jött ifjú nem tudott betelni a látvánnyal. Olyannyira nem, hogy az élmény — és a berényi tartózkodás számos más emléke — a nevezetes vonós-zenekari Diverti- mentóhan, több népdalfeldolgozásban és az utolsó nagy műben, a Brácsaversenyben is föllelhető. Leleményesebb olvasóink nyilván kitalálták már: a fiatalember nem volt más, mint az akkoriban szárnyait bontogató, jórészt még Debussy és . Richard Strausis hatása alatt álló, de a népművészetet már hatalmas étvággyal ízlelgető Bartók Béla. Berény és általában Somogy — mint Olsx-ai Imrének, a Somogy című folyóirat legutóbbi két számában közölt tanulmányából is kitetszik — mély nyomot hagyott munkásságában. Jóval több volt hát protokolláris tisztelgésnél az a rendezvény, amelyre szombaton délután került sor a bala- tonberényi tanácsi kirendeltség udvarán, a Hazafias Népfront községi bizottsága, a Balatonszentgyörgyi Községi Közös Tanács, valamint a Balatonmária-fürdő és Vidéke Áíész rendezésében. Elhelyezték a megemlékezés koszorúját a negyedszázada fölavatott emléktáblán. Ezt követően a modem magyarság „hír- hedett zenészének” emlékét Kanyar József kandidátus, a megyei levéltár igazgatója idézte föl veretesen fogalmazott ünnepi beszédében. Felhívta a figyelmet arra a nem csupán zenetörténeti szempontból fontos tényre, hogy Bartók népdal- gyűjtői pályája tulajdonképpen itt, a Balaton-part akkoriban elhanyagolt zugában kezdődött, párhuzamot vont Liszt és Bartók életműve közt, szólt a száz esztendeje született komponista művészeti megtermékenyítő hatásáról, majd — az azóta elhunyt tanúk emlékezései alapján — a zeneszerző berényi tartózkodásának több érdekes mozzanatát rekonstruálta. Kiderült: e mozzanatok nem egyszerűen kuriózumok, hanem nélkülözhetetlen mozaikok az arckép összerakásához. Mert az, hogy Bartók — csónakázá- sairtak szüneteiben — gyakran emelt ki bottal egy-egy csomó hínárt, s azután órákon át vizsgálgatta a vízi növények fölépítését, a rovarok életmódját, egyszersmind a művészt is jellemzi: az elképesztő gondosságát, pontosságát, azt, hogy bármely témának legparányibb részleteit is meg szerette volna ismerni. E gyakran kínos, de nélkülözhetetlen pedantériáról tanúskodnak a berényi evűités fennmaradt — csekélyszámú —- emlékei. Talán még az ellágyulá- sokra a legkevésbé sem hajló Bartók is meghatódott volna némelyest, ha láthatta volna az emléktábla koszorúzásának egyáltalán nem protokolláris szertartását, mindenekelőtt a helyi iskola tanulóinak megszeppent arcát; ha hallotta volna azt, amit manapság oly ritkán hallunk: a Szózatot, Egres- sy Béni művét, iskolások szájából, hibátlanul és lelkesedéssel; s ha láthatta volna a jó néhány együttes hangulatos felvonulását a tanácsi kirendeltségtől a Zala megyei gyermeküdülő színpadáig, illetve nézőteréig. Lehet, hogy a műsor egy részétől nem esett volna elragadtatásba, szelíden csóválta volna fejét egyik-másik, a legértéktelenebb kategóriába tartozó új stílusú dal vagy egy erősen „szlávos” (azaz „műszlávos”) harmonikakíséret hallatán, ám életművének élő hatását látta volna a balatonberényi és szentgyörgyi gyerekek ízléses, kedves, stílusos énekés táncprodukcióiban. Lám, az „értékfelszívódás” folyamata, ha lassú is, de nem torpant meg! L. A. Országos tanácskozás a megyei honismereti híradóról A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Honismereti Bizottsága tapasztalatcseretanácskozást szervezett a megvei honismereti híradók és a honismereti tevékenység feladataiból részt vállaló lapok, kiadványok szerkesztőinek május 22-én. a népfront országos tanácsának székházában. E rendezvény amellett, hogy úttörő jelentőségű volt, széles körű lehetőséget biztosított arra is, hogy a megyei híradók felelős szerkesztői és a Honismeret szerkesztő bizottságának több tagja tartalmi és módszertani problémákat egyaránt megbeszeljen és tisztázzon. „A haza lehel, kicsiny, s lehetett még kisebb valaha, de a szerelem nem a tárgy nagyságától veszi kezdetét.” Kölcsey e szép gondolatával vezette be a megyei honismereti híradók számainak értékelését Ágoston László, a Honismeret szerkesztő bizottságának elnöke. Szerinte e híradók már fontos vonulatai képezik a magyar sajtónak és nélkülözhetetlen eszközei a mindennapi honismereti munkának. Tematikai gazdagságuk (felszabadulásunk története, gyártörténet, tsz-törté- net. iskolatörténet, szakkörtörténet stb.) mellett egyik legfőbb értékük, hogy mentesek a provincializmustól, nem is egy publikációjuk országos érvényű. Nekünk különösen értékes volt. az a megállapítás, hogy a Somogyi Honismereti Híradót országosan a legjobbak között tartják számon. Mor- vay Peter, a nyelvjárási és néprajzi gyűjtőmunka egyik szaktekintélye elsősorban híradónk tartalmi gazdagságát. emelte ki. » Az eredmények mellett a hiányosságokra is rámutattak. A híradok — tartalmuk gazdagsága es változatossága ellenére — sok területet nem a súlypontjuknak megfelelő fontossággal kezelnek. Elsősorban a politikai, társadalmi szervek története hiányos, de a közművelődési intézmények története is lehetne szélesebb körű. Változatosabbá kell tenni az alkotók névsorát is, a szerzők között szerepeljen minél több tanuló. A részletes értékelés után széles körű tapasztalatcsere bontakozott ki. Sok értékes javaslat hangzott el a honismereti munka további gazdagításáról. A tanácskozás legfőbb értéke — ahogy ezt Ágasion László összegezésében kifejtette — az volt, hogy a résztvevők „közös nyelven beszéltek”. Ésszerű, lényegretörő javaslataikkal is érzékeltették a munka fontosságát. A tapasztalatcsere azt is példázta, hogy a honismereti híradóknak nemcsak múlljuk es jelenük, hanem jövőjük is van. / Dr. S. Cs. SOMOGYI NÉPLAP
