Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-03 / 102. szám

/ ÉNEKLŐ IFJÚSÁG Daloskedv a rostán —- örülök, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya, a KISZ és az úttörőszö­vetség megyei elnöksége vál­lalta az Éneklő ifjúság-moz­galomban aranyéremmel ju­talmazott énekkarok hang­versenyének megrendezését. Mégsem tartanám hasznos­nak, hogy ebben a szép kez­deményezésben a minősítés váljon a legfontosabbá. Sze­rintem a jelenlegi rendszer jó néhány kórus vezetőt elri­aszt a részvételtől, ahelyett, hogy serkentené őket. Bárdos Lájossal értek egyet: baráti találkozót kellene szervezni sokat, meghívásos dalosünne­pet, s nem versengést Olyat, amilyet még ifjúkoromban hallhattam Léva főterén. Édesapám vezényletével ezer magyar, s ugyanannyi szlo­vák gyerek énekelte ugyan­azt a dallamot, természetesen mindenki a saját anyanyel­vén! A tömör és egyenes állás- foglalást megyénk énekkari kultúrájának egyik kiválóság gától, Henkey Zoltán nyugal­mazott pedagógustól, szak- felügyelőtől hallottam csü­törtökön délután a kaposvári ifjúsági házban. A több mint harminc esztendeje megyénk­ben élő, az Éneklő ifjúság­mozgalom felvirágoztatásá­ban nagy érdemekre szert, tett, korát meghazudtolván , fiatalos tanárember itt, az aranyérmes kórusok megyei díszhangversenyén vehette át a KISZ KB elismerő oklevé­lét. S hogy fáradozása, szak­mai hozzáértése nem veszett kárba fél évtizeddel nyugdí­jaztatása után sem, bizonyí­totta a csaknem tucatnyi is­kolai énekkar produkciója. Ismerten magas színvona­lukkal, csiszoltságukkal, igé­nyes dallamfarmálásukkal, hangulatteremtő erejükkel rukkoltak elő megyeszékhe­lyünk legjobb gyermekének­karai, elsősorban a Tóth La­jos, a Hámán Kató és a II. Rákóczi Ferenc általános is­kola tanulói. Nagy sikert arattak az év kórusa címmel büszkélkedhető berzenceiek. A csurgói Csokonai gimnázi­um és óvónői szakközépiskola énekkarának vezetője, Pau­ker Zoltán pedig dicséretes merészségről is tanúságot tett egy sor nehéz darab műsorra tűzésével. Egyszóval: ked­ves, szép »előhang« volt ez a koncert május elsejéhez. Akad azonban néhány tény, melyet szóvá kell tennünk. Ha egyetértünk a meghívó címlapján idézett, Kodálytól származtatott szállóigével — “Legyen a zene mindenkié!« —, akkor e fölöttébb kelle­mes két és fél óra elteltével el kellett • gondolkodnunk azon, vajon mindenkié, azaz minden gyermeké-e me­gyénkben az Éneklő ifjúság­mozgalom. Aligha ... A kó­rusok kétharmada ugyanis Kaposvárról vagy a- kapos­vári járásból jött, egyharma- da pedig a nagyatádiból. A nagy kiterjedésű, viszonylag sűrűn lakott marcali és sió­foki járást, valamint Barcsot és kornyékét senki sem kép­viselte. Az aránytalanságot sók mindennel lehet indokol­ni. A mértéke azonban ért­hetetlen! Lehetetlen elhinni, hogy megyénk kétharmadá­ból -egyetlen, iskolai énekkar sem akadt' volna, mely képes átbújni a rosta lyukán, kép­telenség, hogy a két járás és egy városkörnyék hetven ok­tatási intézményéből egyet­len kórus sem lett volna ké­pes — tárgyilagos, és nem­csak egyetlen fellépésre épü­lő ítélkezés esetén! — meg­felelni a magasabb követel­ményeknek. Lehetséges hát, hogy a versenyszellem való­ban sok kórus vezetőt bénít? És vajon hány ezer aprósá­got foszt meg a dalolás örö­métől az egyszeri ítélkezésen alapuló, tehát a véletlenek­nek is szerepet adó verseny- rendszer? Csütörtökön bizony hallottunk átlagos produkció­kat is — miközben több ki­váló énekkarunknak kellett távol maradnia, mert koráb­ban, a minősítéskor esetleg »rossz napot« foglaltai néhá­ny an ... Mindez persze nem a csü­törtöki hangversenyt reme­kül megrendezni képes szer­vezetek lelkiismeretét terheli. A hiba valószínűleg az Ének­lő ifjúság-mozgalom felépíté­sében rejlik. Örömmel tölt el ugyan valamennyiünket, hogy az idén is Számos somogyi gyerek lehet a nyárorí “éne.s- táborökban«, sokaknak meg­adatik a rádiófelvétel dicső­sége is. Ám az az aggodalom sem kisebb, melyet a »kiesé­ses« rendszer miatt háttérbe szorított kisgyermekek miatt érzünk. Az élet bizonyos te­rületein ugyan szükséges a versenyszellem; Csakhogy az éneklés — mert élvezetszer­ző, s nem haszonszerző tevé­kenység — nem tartozhat e területek közé. L. A. Hangverseny a mozgássérültekért Május elseje délutánján ze­neszó szállt föl a balaton- földvári általános iskola ud­varáról, ahol három környék­beli zenekar adott koncertet. Több százan hallgatták a mu­zsikát az udvaron elhelyezett székeken és padokon ülve, de legalább ugyanennyien to­longtak a kerítésen kívül is — ahol senki sem szedett be­lépti díjat. Pedig a húszfo­rintos jegy ezúttal nemes célt kívánt szolgálni. A koncertet ugyanis a balatonföldvári KISZ-szervezet és az ifjúsági klub kezdeményezésére a mozgássérültek nemzetközi éve alkalmából rendezték meg, s a bevételt a legjobban rászorulóknak ajánlották föl. Ez ugyan nem volt jelentős összeg, de az a néhány ezer forint is segíthet enyhíteni gondokat. Az akarat, a segí­teni vágyás és a kezdeménye­zőkészség pedig már magá­ban is dicséretes. Példát szolgáltatott ebben a balaton- őszödi Factor, a siófoki Blokk és a bala tons zárszói Halox együttes és 'a műsorvezető Horváth József. Sikerrel sze­repeltek a műsorban a helyi általános iskola néptáncosai i's. Feüobbant a helikoni láng Művészeti fesztivál Keszthely en, A hagyománytisztelő ifjú­ság helikoni dala száll ismét Keszthely virágos partjain ... Száznyolcvan négy éve Fes­tetics György Georgikonában írók, költők, művészek talál­koztak, vállalva a magyar nyelv védelmét, irodalmunk fellendítését. Elsősorban a dunántúli költőkre számítha­tott a felvilágosult gróf: a mecénást Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Pálóczi Horváth Ádám, Dukai Takács Judit tisztelte meg a helikoni ünnepeken. A mai Keszthely — a fia­talok városa — csütörtöktől ismét fesztiválváros, s ezlép- ten-nyomon tapasztalható az utcákon. A vendéglátók kö­zül elsőként Molnár László­val, a Zala megyei KISZ- bizottság titkárával találkoz­tunk; a helikoni szervezőbi­zottság vezetőjeként tájékoz­tatta a sajtó munkatársait. Az országos diáiknapok kere­tében Székesfehérváron, Sá­rospatakon, Debrecenben, Gyulán, Sopronban, Egerben és Keszthelyen találkoznak a középiskolások, szakmunkás­tanulók művészeti együttesei, szólistái. Hazánkban mintegy húszezer diák készült a se­regszemlére Az iskolai, me­gyei bemutatókat mindenhol élénk érdeklődés kísérte. Ezer baranyai, somogyi, veszprémi, zalai és budapesti középiskolást hívtak meg Keszthelyre. Tizenkét művé­szeti ág kiemelkedő képvise­lői mutatkoznak be a heli­koni városban. A legnépe­sebb tábor a hangszereseké, majd a vers- és prózamondó­ké, s örültünk a két báb­együttesnek is, amely felhív­ja a figyelmet a középiskolai bábjátszásra. Somogyból százötvenen vesznek részt a négynapos fesztiválon. Ebben az évben különösen hangsú­lyozták a találkozó fesztivál jellegét, mert nemcsak mű­vészeti bemutatóknak szán­ták e fórumot, hanem az if­júság sokirányú érdeklődésé­nek a kielégítése is szerepel a programban. A barátság színes szálait szövik ezekben a napokban a fiatalok a vá­rosban. A kora délutáni zápor első cseppjei a megnyitó per­ceiben kezdtek hullani, de a közönség kitartott a szabad­téri színpad nézőterén. A ti­zenhetedik helikoni találko­zót Varga László, a KISZ KB titkára nyitotta meg. Ezután megkezdődtek a művészeti bemutatók. A műemlékekben gazdag Keszthely szép környezetet biztosított a bemutatkozó cso­portoknak, szólistáknak. A hangszeresek a részben fel­újítás alatt álló kastély tü­körtermében adtak hangver­senyt. Ismerős somogyiakkal ta­lálkoztam. Pintér József csur­gói tanár sokadszor fordul meg itt a diákjaival, öt pro­dukciójuknak közös vonása, hogy valamennyit a gimná­ziumban működő zenei szak­kör tagjai — a reneszánsz együttesben muzsikáló fiata­lok — »hozták magukkal«. A zenekar már harmadszor sze­repel Keszthelyen, s mindeft alkalommal a legjobbak kö­Egy kaposvári közgazdász­nak az év eleje óta szabadal­mi bejelentése van az Orszá­gos Találmányi Hivatalnál A gyártástechnológiai eljárás a bejelentés időpontjától jogi . védelem alá esik. A szaba­dalmaztatást kérő: dr. Lan­ger László, a Somőgy megyei Sütőipari Vállalat dolgozója. Kérem, mondja el rövi­den, mi eljárásának a lénye­ge? — Ma azért kevesebb a krumpliskenyér, mert Len­gyelország nem szállít burgp- nyapelyhet. a tőkés piaci be­szerzés lsedig nagyon drága, korlátozott, ráadásul a szállí­tási költség i's sok. Régen a pékek krumplit kevertek a kenyérbe, ettől lett jóízű, szép bamapiros és eltartható. A nyers burgonya azonban élel­miszerhigiéniai okokból nem vihető be a kenyérgyárakba, nagyüzemi főzése pedig nem megoldható. A burgönyape- hely alkalmazása lehetővé tette a régi ízekhez való visszatérést. Előállításához azonban nagyon sok fűtőolaj­ra van szükség. Egy kilo­gramm pehelyhez ugyaneny- nyi olaj, vagy más, hasonló energiatartalmú fűtőanyag kell. A kenyérfkészítés első fázisában viszont a burgonya- pehelyhez hozzáadják azt a vízmennyiséget, amelyet elő­állítása során na korábban Egyszerű és gazdaságos Burgonyapehely helyett pépet a kenyérbe elpárologtattak belőle. Azon­kívül nekünk nincs szüksé­günk a burgonyapehely hosz- 'szas tárolására, elég az egy hétig eltartható burgonyapép is. Ezt sikerült előállítanom úgy, hogy a burgonyapehely gyártásához szükséges fűtő­olajnak mindössze húsz-hu­szonöt százalékára van szük­ség Az eljárás már túl van az összes mikrobiológiai eljá­ráson. Ezek azt igazolták, hogy a pép egy hétig károso­dás nélkül eláll. — Hogyan született 'az öt­let? — A vállalatnál az anyag­normák alapján, a közgazda- sági osztályon készítjük a költségkalkulációt. Feltűnt, hogy a burgonyapehely jelen­tős költségtétel. Ezzel egyide­jűleg a kenyértípusokkal is­merkedtem, mert valaki ve­lem fordíttát.ta le egy holland pehelyüzem technológiáját. Szembetűnő volt a víz elpáro­logtatósának közgazdasági irracionalitása a kenyérgyár­tásban. Bár a pehely eltart­hatósága miatt, ez szükséges, a kenyér esetében csak kido­bott pénz. Elkezdtem otthon tenni-venni: krumpli volt, a tartósító anyagokhoz is hoz­záfértem. Végül beadtam az ötletet újításként, vázlatosan ismertetve az eljárást. A ja­vaslatomat megvizsgálták, és az eredmények igazolták az állításaimat. Ha akkor a vál­lalati vezetők és a szakembe­rek nem állnak mellém, va­lószínűleg elakad az egész. Elfogadták az újítást •— ek­kor mar szabadalmaztatásra is bejelentettem —. és meg­kötötték velem a találmányi hasznosítási szerződést is. — Hogyan került az eljá­rás az országos fórumok elé? — Februárban a KISZ KB és az Állami Fejlesztési Bank által alapított Alkotó Ifjúság Egyesüléshez fordultam azért, mert az .eljárás elterjesztése véleményem szerint lassúbb lelt volna, ha csak. a válla­lat segítségére támaszkodom. Ők saját szakértőikkel véle­ményeztették \ az eljárást, majd két hónap múlva beje­lentették, hogy alkalmasnak tartják a/, országos elterjesz­tésre. Így A Hét forgatócso­portjának is ajánlották be­mutatásra. — Tudom, hogy az előzetes becslések mind a vállalati, mind a szabadalmi érdeket sérthetik. Mégis, milyen ha­szonnal járhat az eljárás be­vezetése? — A tavalyi termelési szin­tet tekintve, országosan mint­egy harmincmillió forint ter­melési költség -megtakarítá­sát jelentené. Az egyszeri be­ruházásokat is számítva a megtakarítás .még nagyobb. A pehelygyártó üzemekre változatlanul szükség van, hiszen a buirgonyapehelynek a kenyérgyár csak az egyik fel­használója. A vállalat haszna abból szármázik, hogy az igé­nyeket jobban kielégíthetjük. A krumpliskenyér , jövedel­mező termék, és növelhetjük a termelését. Az eljárás hasz­nosítása megkezdődött. Ha­csak valamilyen különleges gátló tényező nem jön közbe, várhatóan az év második fe­lében ismét a légi színvona­lon. láthatjuk el Kaposvárt krumpliskenyérrel. — Elégedett a fejlemé­nyekkel? — Az ötlettől a megvaló­sulásig a dolgok mai állása szerint várhatóan nem lelik el egy év sem Azt hiszem, ez ma még ritkaság. Ezért min­den okom megvan arra. hogy elégedett legyek. Remelhető- leg ez a példa másokat is se­gít abban, hogy sokszor egy­szerűnek látszó ötletüket el­fogadtassák, és megpróbálják megvalósítani. Még tisztázat­lan, hogy mi lesz az anyagi 1 hasznom belőle. Erkölcsileg azonban nagyon sókat jelent, hogy a vállalatnál mellém áll­tak, és elismerték munkámat, annak ellenére, hogy a s'ütő- ipar nem vág éppenséggel a szakmámba. Állítom, hogy az egyszerű és kézenfekvő dol­gokra nem fordítunk elég fi­gyelmet ma Magyarországon — mondja dr. Langer László okleveles közgazda, a Somogy megyei Sütőipari Vállalat közgazdasági osztályvezetője.­Cs. L. i zött ismerték el.* Á hatéves együttes kétévente újul meg, a gimnáziumból távozó, érett­ségizett diákok stafétabot­ként adják át egymásnak a hangs zereket. Nagy Gabriella Bartók-mű­veket játszott zongoráin. A kaposvári Táncsics Mihály gimnázium harmadikos tanu­lója kilenc éve tanul zongo­rázni, most Klausz Róbertné tanítványa. Részt vett a ka­posvári és a budapesti — fe­rencvárosi — zeneiskolások Bartók-versenyén1 is. Kiemel­kedő játéka nyomán meghív­ták a budapesti gálára. Fekecs Beáta siófoki vers- mondó. Vele néhány hete már találkoztam Boglárlellén, a versmondótáborban. — Segített a mostani föl­készülésben? — Természetesen Nagyon sokat tanultam a táborban. A tanulás mellett nehéz időt szakítani a versjnondásra, de a boglárlellei napokban csak a versekkel foglalkozhattam. Néha egy egész napot arra fordítottam, hogy egy kifeje­ző hangsúlyt, színt, dinami­kát kidolgozzak. A kaposvári 503. számú szakmunkásképző Rozmaring citerazenekara is meghívást kapott. Az együttes vezetője, Husi Gyula repülőgép-szerelő. A-z intézetben tanulta a szak­máját, és most is rendszere­sen visszajár a fiatalokhoz, az együtteshez. Önszorgalom­ból, az alföldi citeramuzsikát gyűjtve ismerkedett meg a hahgszerrel, a magyar népda­lokkal, s ezeket adja tovább a fiataloknak. A Helikonra somogyi népdalokból állítot­ta össze az együttes műsorát. Néptáncmozgalmunkról, a középiskolai együttesekről beszélgettem Orbán Csabá­val, aiki zsűritagként végig követhette a dunántúli me­gyékben a csoportok műkö­dését, szereplését. Gondként említette, hogy kevés fiatal oktató foglalkozik megyénk­ben a középiskolai néptánc­mozgalommal. A költséges fenntartás pedig hátráltatja a a mozgalom fejlődését. Örömmel adott számot el­lenben arról, hogy Fonyódon egy év alatt kitűnő csoport született Fertői Pál vezeté­sével. A színházban két somogyi diákszínpad mutatkozott be. A boglárlellei kertészeti szak- középiskola és mezőgazdasá­gi szakmunkásképző tanulói­ból álló Vi/cúr Béla. színpad Pados József rendezésében Koós Karoly Ének Attila Ki­váltói című művét vitte szín­re nagy sikerrel. Vitay Ildikó zenéje gazdagította .a kitűnő produkciót. Az 512. számú ka­posvári szakmunkásképző di­ákjai Arany János művét, a Nagyidai cigányokat tűzték műsorukra. Török Tamás rendezését, a fiatalok kedvteli játékát a közönség elismerő tapssal jutalmazta. Horányi Barna SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom